Dr. Michael Laitman

Fény

Az embereket nem kényszerítheti senki jó-cselekedetekre

laitman_273_02

A Fény, amely reformál az, az “Úrnak a nappala” ami teljes mértékben Fénnyel van beburkolva.

A szentség.

A hitnek a szentsége megtisztítja az embernek a szemét egészen addig, amíg a reformáló Fénye a Tórának meg nem változtatja őt. Még is, ha valaki fény nélkül él, az olyanná válik, mint a denevér, amely nem keresi a napfényt, mivel a napfény az a számára a legnagyobb sötétség. A Napnak a fénye, olyan számára, mint másnak az éjszakának a sötétsége, mert Ő igazából az éjszaka sötétségében érzi jól magát. Akinek a szeme vak a hitre, annak vak a Teremtő Fényére is, ezért a fény gyakorlatilag sötétséggé válik az ilyen ember számára. Ennek megfelelően az Életnek a Fénye, ezeknek az embereknek a számára halálos dózissá válik. És hogy az írás mondja: “Miért vágyjuk mi az Úr Nappalának a Fényét, miközben az Úr Nappalának a Fénye a számunkra sötétség?”
Az embereket nem kényszerítheti senki jó-cselekedetekre, az ember csak magát kötelezheti erre…

Részlet a reggeli leckéből: Tíz Szfíra Tanulmánya

KA

10 feb 2015

Le vagyunk válva a spirituális világról

laitman_2012-03-25_471_w

Baal HaSulam : „ A Kabbala Bölcsességének Lényege: Valóban minden józanul gondolkodó ember számára érthető, hogy ott ahol szellemi dolgokkal – s tán mondanom sem kell – az Istenséggel foglalkozunk semmilyen szó, vagy betű nem áll rendelkezésünkre hogy kifejezhessük ezeket. Mert az egész szókincsünk nem több mint a képzeletünk és az érzékszerveink szülte betűkombinációk összessége.

S hogyan is lehetnének segítségünkre, egy olyan helyen ahol sem a képzelet sem pedig az érzékszerveink nem lehetnek jelen. Mert még ha a legkifinomultabb szót is vesszük, amelyet ilyen helyeken használni lehet, mint a Felső Fény (Or Elyon) vagy ilyen az egyszerű fény (Or Pashut) lám azok is csak egy képzelt metaforaként a Napfénnyel vagy a gyertyafénnyel vagy éppen egy olyan belső megelégedettség sugározta fényként érzékeltette dologgal próbáljuk összekapcsolni, amely fényt az ember akkor érez, amikor egy új találmányra lel vagy valamilyen kétséget sikerül eloszlatnia.

Hogyan is használhatnánk őket spirituális dolgok és Isteni utak leírására, hogyha csak csalárdságot és hamisságot nyújtanak a vizsgálódónak. Ez különös képen ott van így ahol ezekben a szavakban valami ésszerűségnek kellene felbukkannia. Ahogy az a bölcselet kutatásánál lenni szokott, és ahogy a tárgyalásnál,  a segítségnél is így legyenek, hogy  a Bölcsnek egy igen szigorú és egészen pontosan körülhatárolt definíciót kell hogy használjon a vizsgálódóval szemben.

Mert ha a bölcs csak egyetlen szót is sikertelenül magyarázna, menten összezavarná vele a vizsgálódó elméjét és az legkevésbé sem tudná az utána és az előtte mondottakat értelmezni és nem tudná megérteni az adott szóhoz kötött dolgokat, ahogy ez minden olyan vizsgálódó számára ismert, aki valaha bölcsességet és bölcseleti könyveket tanult.

S valóban az ember el kell, hogy csodálkozzon ezen, mondván, hogy hogyan használhattak a Kabbala Bölcsei hamis szavakat és hogyan magyarázhatják ezen szavakon keresztül a Kabbala Bölcseletének összefüggéseit. S ugyancsak ismert, hogy a hamis nevekből semmilyen definíció nem állhat össze. Lévén, hogy a hazugságnak nincs lába és így nem tud örökké fennállni. Itt azonban meg kell ismernünk a gyökerek és ágak törvényszerűségeit melyek az egyes világok viszonyrendszerét jelölik.”  

Dr. Laitman: Tehát akkor tudjuk, és látjuk és értjük amennyire csak lehetséges, hogy mi le vagyunk válva a spirituális világokról, azaz nekünk nincs semmilyen érzékelésünk ezekhez köthetően. Nem is tudjuk, megérinteni ezeket az érzékszerveinkkel,  tehát egyik szervünkkel sem érjük el és emiatt nekem mondják, bármilyen nyelven beszélnek a spiritualitásról – bár én ismerem a nyelveket – még sem tudom, hogy miről beszélünk, amikor a spirituális világról beszélünk. Nem tudom, hogy hogyan tudnék egy bizonyos fajta formát adni ennek, ezeknek a szavaknak. Nekem mondanak bizonyos szavakat, de még sem tudom, hogy ezek a betűk, ezek a szavak ezek valójában miről szólnak, azért mert nekem soha nem volt azaz érzékelésem ezekről a jelenségekről amikről ezek a leírások szólnak ezért nem jelentenek nekem semmit.

Ilyen módon hogyan tudunk akár csak beszélgetni a Felső Világokról ez egy nagy kérdés amit Baal HaSulam felvet, hiszen mi itt vagyunk egészen addig, amíg ebben az alacsonyrendű világban vagyunk. Ahogy most. Tehát, hiszen a Felső Világokkal kapcsolatosan csak az tud írni valamit, aki eléri őket. Azok, akik elérték ezt a szintet azok megoszthatják ezt bármilyen nyelven, érzéki különbözetekről tudnak beszélni. De miután én nem értem el ezt. Hogyan tudok beszélni erről?

Hát az emberek ugye elképzelik az angyalokat, szárnyakkal, meg mindenféle dolgokat elképzelnek a követező világról. Láthatjuk, hogy az emberiség egészen a napjainkig fantáziálásnak vetette magát alá.

Tehát hogyan lehetséges, hogy mi mégiscsak meg tudjuk érinteni a Felső Világokat, vágyni tudjunk rá és különösen, amikor Erőket akarunk kivonni belőle amelyek, segíthetnek bennünket felemelkedni. Vagy egyszerűen csak ott vagyunk, vagy nem vagyunk. Mivel látjuk az első embert, láthatjuk, hogy mi történt. Tehát az első (Adam Harisson), aki felfedezte ezt nyilván akkor még neki nem volt tanára, nem voltak könyvei , de tőle számítva – aki nyílván nem az első ember aki a világon volt, hanem az első ember aki a bölcsességbe belépett – már voltak magyarázatai meg nyelve, meg mindenféle dolog amivel ezt megpróbálta (Ő) leírni.

Tehát amit a Kabbalisták megtaláltak,  mikor elérték a Felső Világot, az az hogy vannak kapcsolatok a Felső Világból a mi alacsonyrendű világunkba, de olyan mértékig hogy semmi nincs a mi világunkban  aminek ne lenne meg a pontos kapcsolata a Gyökérrel, a Felső Világgal. S ezt a kapcsolatot, föl lehet használni arra hogy valamilyen módon konvertáljuk a Felső Világnak a minőségeit, és arra, hogy az alsó világban amikor ezeket a szavakat nézzük, még is legyen egy képünk a Felső Világról.

Valamilyen módon meg tudjuk kísérelni, hogy erőfeszítést tudjunk tenni hogy közelebb kerüljünk a felső Világ terminológiáihoz, fogalmaihoz hogy hozzáadjuk a vágyunkat, a sóvárgásunkat ennek az eléréséhez és ennek a az erőfeszítésnek megfelelően a Felső Világ ragyog rajtunk és egy bizonyos fajta illuminációt ad, és az embert ezért a Felső Világ felfedezése felé elmozdítja .

2014.12.15 Reggeli lecke 4-ik része

Kn

KA

21 dec 2014

Nyomás felülről, nyomás alulról

laitman_243_05

Kérdés: Izrael valóban elhozza a Shefa-t (a bőséget), valamint a Fényt a világnak? Közben pedig mindenki azzal vádol bennünket, hogy kért okozunk a világnak.

Válasz: Egyelőre mi blokkoljuk a Fény csatornáit, és nem hagyjuk, hogy a Fény és a “Shefa” rajtuk keresztül áramoljon ki az egész világra. Mi a legalsó világban vagyunk, az egész teremtés központjában, és blokkoljuk a Fény útját. Megakadályozzuk a bőség áramlását felülről lefelé azzal, hogy nem teszünk a felemelkedésért.

A probléma az, hogy mind a Fény tengerében vagyunk, a “Shefá”-ban, ami fentről lefelé érkezik, és ezeken a rendszereken keresztül, nyomást gyakorol ránk, hogy aktívakká váljunk. De mi nem tesszük ezt. A Fény, nyomás alá helyezi Izraelt a természet által, valamint a világ nemzetein keresztül.

Izrael érzi a nyomást alulról, azoktól, akiknek szüksége van a Fény átvezetésére, és érzi a nyomást felülről is, a Fény felöl, amelynek keresztül kell haladnia rajta a világ összes nemzeteihez, a természet ásványi, növényi, és állati szintjeihez. Izrael középen található és érzi mind két oldalról a nyomást.

2014.07.23, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: SZL

KA

02 aug 2014

Az állapotunk kiváló

állapotunk kiváló

Kérdés: Mikor befolyásolja a Reformáló Fény az embert és mikor juttatja el a mások szeretetéhez?

Válasz: A Fény folyamatosan befolyásol minket:  vagy az evolúció természetes üteme szerint van ránk hatással, amit Beito-nak (a maga idejében való fejlődésnek) nevezünk, vagy a programnak megfelelően, amit Achishena-nak nevezünk (felgyorsított idejű fejlődés), ami az idő felgyorsítása. Azonban mindig a Fény az, ami cselekszik.

Egyfelől azt mondjuk, hogy „a Fény abszolút nyugalomban van”. Másrészről viszont úgy nevezzük, hogy a Reformáló Fény, ami azt jelenti, hogy az különböző módokon, kisebb vagy nagyobb mértékben lehet ránk hatással. Természetesen a Fény teljesen nyugalomban van, azonban én ösztönzöm magam a környezet által: a könyvek, csoport és a tanár segítségével, így növelem az érzékenységem a Fény irányában.

Mondjuk, hogy kimegyünk terjeszteni. Mielőtt ezt megtennénk, igazából arra kell gondolnunk, hogy el akarjuk érni a mások szeretetét, annak érdekében, hogy elérjük a Teremtő szeretetét, így okozva Neki (Teremtőnek) örömet. Szeretnénk ezt a cselekedetet, igaz szeretettel végrehajtani, de sajnos ezt a fajta szeretetet még nem érezzük.

Tehát a cselekedeteink még az önzésből (Lo Lishma) származnak: El akarjuk érni a spiritualitást, tudni akarunk róla, érezni akarjuk, és elvárjuk, hogy a mennyek feltáruljanak a számunkra.  Amikor mi ilyen módon működünk, még ha azzal a szándékkal is, hogy „nem az Ő(Teremtő) érdekében” tesszük, – ahogy mondva van: a Mitzvot  (parancsolat) nem igényel igaz szándékot – akkor is működik. A Fény távolról ragyog rám (ezért hívjuk Körülölelő Fénynek), és így fejleszt engem.

Egyszóval minden munkám abból áll, hogy ellenőrizzem, hogy melyik cselekedetem a legelőnyösebb és a Körülölelő Fény magamra vonására és hatásának egyre erőteljesebb kiváltására. A leghatásosabb cselekedet, a formaegyezés törvényének megfelelően az, hogy minél közelebb legyek a Fény tulajdonságaihoz, nevezetesen:  az adakozáshoz, a szeretethez, az egymásba foglaltatottsághoz, közelséghez, öleléshez, csókhoz, és az egyesüléshez.

Sóvárognunk kell erre, és én kész vagyok erre sóvárgásra, de csak azzal a feltétellel, hogy ebből kapok valamit, például meg leszek jutalmazva új érzésekkel, megértéssel, és azzal, hogy felnyílik a szemem a Tóra Titkainak a felfedezésére, tehát, hogy a mennyek feltárulnak a számunkra. Ezt akarom és semmit sem tehetek a megszerzési vágyammal!

Nem törődöm vele, nekem csak dolgoznom kell a meglévő vágyaimmal. Ez nem tőlem függ, mert ez Felülről, a Teremtő által lett ezen a módon elrendezve. Dolgozom bármivel, amivel rendelkezem, még ha világos is a számomra, hogy mindent a saját magam érdekében teszek, és a Körülölelő Fény fokozatosan a helyes szándékokkal befolyásol engem. Ez az, ahogy fejlődünk.

Ha elérjük a Teremtő szeretetét a teremtmények szeretetén keresztül, akkor a legelőnyösebb dolog, amit tehetünk, hogy gondoskodhatunk róluk! Tehát a terjesztés – vagy, ahogy mondva van, Izrael nemzetének feladata, kötelez minket, hogy felemeljük az egész emberiséget a Teremtőhöz – a leghatékonyabb cselekedet mindenki számára, aki ebben részt vesz. Csak ezt kell megértenünk,és helyesen elmagyaráznunk másoknak, és egymásnak.  Ekkor meg fogjuk érteni, hogy miért is vagyunk egy nagyszerű állapotban. Különleges lehetőségeket értünk el.

Felkészülés a Reggeli Kabbala Leckére 2014-03-04

forrás: Our State Is Excellent!

ford: MT

lekt:KN

18 Már 2014

Amikor a könyv olvas téged

Amikor a könyv olvas téged

Kérdés: Mit kell várnunk és elvárnunk a Zohár Könyvétől a lecke során?

Válasz: Nem ismerek egy jobb képekkel telibb könyvet, csodálatosabbat és romantikusabbat, a Zohár Könyvénél. Ez a Könyv megragadja az ember összes minőségeit, és érzékeléseit, mintha a belső húrjain játszana.

Az irodalomnak különböző típusai vannak, versek, regények, történelmi és tudományos könyvek. De a szerzőik képtelenek a teljesen korlátozott fizikai szintnél többet kifejezni ezekben. A szavaink nem elég felkészültek, valami más átadására.

De amikor valaki a Zohár Könyvét olvassa, a belső világát annak megfelelően rendezi el amiről az a könyv szól, ez a Könyv kinyit az ember számára egy belső ajtót. Ott, mélyen belül, életet ad az embernek, megfest egy képet, példát ad arról, a mit a szavai és a betűi jelentenek.

Semmi nincs a valóságban, ami egy szinten lenne a Zohár Könyvével, semmi sem emelkedik egy olyan művészi magassághoz, mint amellyel ezt a Könyvet megírták. A Shamati könyv megérint valamit benned, a Tíz Szfíra tanulmánya, a Gemara is, bizonyos cselekedeteket indít el az emberben. Olvashatja valaki a Shulchan Aruch a (Törvények Kódja című könyvet) és közben érezhet az ember a belső mozgásokat a Fény és az edény kölcsönös együttműködésének megfelelően. De mindezek túl prózaiak összehasonlítva azzal a líraisággal, amit a Zohár hordoz,a legkülönbözőbb érzelmek egyvelegével.

Baal HaSulam, a kommentárjaival, belépett a Zohár áramlásába, összekapcsolódott a lelkekkel, akik megírták a könyvet. Amikor olvastam a Sulam (létra) kommentárt, egyre világosabban éreztem, hogy ez a tíz szerző munkájának az eredménye, akik megírták a Zohárt, és napjainkban, Baal HaSulamon keresztül ez csak kifejezést nyert. A szerzők, mintha egy kórusban énekelnének, egy kápolnában, kiegészítik és folytatják egymást, mindegyik folytatja a zenét, és beilleszti a hangjegyeit pontosan oda ahol szükséges.

A spirituális feltárulás az emberen belül az, ami a Könyv valójában. A könyv előkészíti az embert, irányítja, megszervezi, és kitölti. Megtesz mindent, és az ember csak az eredményeket érzi, amit a könyv elvégez benne.A könyv aktiválja az embert, és átviszi egy állapotsorozaton. Az embernek nincs szüksége semmi másra ezen kívül. Ez a Könyv az emberben továbbfejlődik, megváltoztatja őt és előre felé vezeti. A minden részlete a látványnak, amit az ember önmagán belül érzékel, azt nevezzük a Könyvnek. Ezek nem lapok összességei, amiket nyomdában nyomtattak ki.

2014.01.06, A Zohár könyvéből

ford:BS

lekt: KN

forrás: When The Book Reads Yo

Posted on January 15th, 2014 at 9:31 am

כאשר הספר קורא אותך

פורסם: 7.01.14, 14:12

19 jan 2014

Hol van az ajtó?

Hol van az ajtó

Baal HaSulam, 26-os levél: Írva van: “Arany csengők, festett gránátalmák között, körben végig a köpeny szegélye mentén…és hallható a csengők hangja, amikor a Főpap belép a szentélybe”.

Ezek az előrehaladás szakaszai a nagy Kohen (Főpap) szintjének elérése során. A Főpap  az, az ember aki az abszolút adakozásban van, és akinek nincsen semmije ami a sajátja, és minden amije van, csak arra szolgál, hogy a Szentség  elé járuljon. Annak érdekében, hogy belépjen a Szentélybe, egy szent edénnyé kell, hogy váljon, amely egy korrigált edényt jelent, ami által megszenteli a megszerzési vágyát, egy olyan formában, hogy semmit nem birtokol önmaga számára, hanem mindent az adakozás érdekében használ fel.

Az “Ephod” (efód a Főpap köpenye), az “Ei Po Delet” (hol van az ajtó) kifejezésből származik, amely a Delet (ajtó) az a hely, amin keresztül be lehet lépni valahova, ami eddig zárva volt”.

A mi világunkban, amikor egy zárt ajtót látunk, és kinyitjuk, akkor belépünk egy másik szobába, a következő új állapotba. De a spiritualitásban ez másképp van, ott az ajtó, az ajtómegnyitása és a megnyitást végrehajtó ember eggyé válik. Ez azért van így, mert minden bennem zajlik, mert abban a pillanatban, amikor változom, azonnal felfedezem az ajtót. Majd ajtó megnyitáskor eltűnik, és egy bejárattá válik, amelyen keresztül beléphetek.

Ezt mind, nem, mint külsőséget látom. Abban a pillanatban, ahogy közeledek, a következő szinthez a minőségeimnek megfelelően a belső edényem azonnal megváltozik, egy ajtóvá, bejárattá válik és én beléphetek a következő szintre.

“A fizikai világban, az ajtót és a bejáratot egyszerre láthatjuk, azonban a spiritualitásban, már csak a bejáratot láthatjuk az ajtó után. Azonban nem lehet látni a bejáratot a tiszta hit teljessége nélkül. “
Ez azt jelenti, hogy valaki eléri az adakozást. Ha az ember kijavítja a vágyait, amelyek feltárulnak benne az adakozás érdekében, akkor tisztán látja az ajtót, és abban a pillanatban feltárul egy bejárat, mert Ő és az Ő neve “Egy”.  Az edényem, és az összes szükséges feltétel, beleértve a Fényt, és a következő szintet, egyesülnek, és teljesen eggyé válnak, mert Ő és az Ő neve “Egy”.  

Az egész nagyon egyszerű. Abban a pillanatban, amikor az edényünk hasonlóvá válik a Fénnyel, vagy olyan lesz, mint a következő szint, azaz, olyanná válunk, mint a Felső Szint, és ez azt jelenti, hogy közeledünk az ajtóhoz, a bejárathoz, a következő szinthez. Akkor Ő, és az Ő neve egy lesz számunkra.

Ő a Fény, és az “Ő neve” az “edény”. Amikor az edény minősége azonos a Fény minőségével, akkor eggyé válik vele. Szóval, ahogy közelebb kerülünk a Felső tulajdonságához és belépünk abba, az azt jelenti, hogy “elértem a Szentséghez”. Egy Főpappá válok, olyan megkülönböztetéssé a lelkemben, amely már megszabadult attól, hogy a megszerzési vágyat a megszerzés érdekében használja, és belépek ezáltal, a teljeségnek abba az állapotába, ahol megszerezhetem a hit teljességét. A belépés csak akkor lehetséges, ha mi a dolgokat a hit teljességén keresztül látjuk. A hit teljessége azt jelenti, hogy a Hassadim Fényem, azaz az adakozási vágyam, olyan nagy, hogy én nem csak a GE-ban (Galgalta Ve Enayim) dolgozom, adakozással, hanem még az AHP -ban, a megszerzési vágyban is.

Ha én csak a GE vágyában vagyok, ami az adakozás az adakozás érdekében, azt hitnek nevezzük. Ha dolgozom az AHP-pal is, az edényekkel, amelyben megszerzek az adakozás érdekében, ami azt jelenti, hogy használom az egómat mások érdekében, ezt nevezzük úgy, hogy a hit teljessége. A hit az a Bina, az adakozás edénye. Ez a hit átváltozik az egyszerű hitből, amit az jellemez, hogy “Ne tedd azt felebarátoddal, amit magadnak sem kívánnál”, arra a hit teljességére, amit az jellemez, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

2013.12.13, Baal HaSulam, 26-os levél

ford: B.S

lekt: KN

forrás: Where Is The Door?

Posted on December 18th, 2013 at 10:24 am

היכן כאן הדלת?

פורסם: 15.12.13, 14:12

14 jan 2014

Mi is az eredmény?!

Mi is az eredmény

Kérdés: Mi a legfontosabb a terjesztésben, maga a cselekedet, vagy annak az eredménye?

Válasz: A válasz nem függ tőlünk, hanem magától a cselekedettől függ. A cselekedetet befolyásolja a Felső Fény, először is az csoport központjába irányuló erőfeszítéseken keresztül, majd pedig a nyilvánosság felé irányuló erőfeszítéseken keresztül.

Ezzel a két a ponttal dolgozik az ember. Ha kezdetben megpróbál belépni valaki a csoport középpontjába, hogy ott megtalálja a Teremtőt, és dolgozhasson ebben a középpontban, akkor ehhez a forráshoz kapcsolódik, és óvja azt önmagán belül. Majd kimegy a tömegek közé, összekapcsolódik velük, megkérdezi a kérdéseiket, magyarázatokat kínál nekik, és közben folyamatosan arra gondol, hogy a Felső Fényt átadja nekik, hogy felébredhessenek, és még ha tudattalanul is de érezhessék, hogy közvetve, de működni kezd e Fény rajtuk.

A szándéka az, hogy mint közvetítő átadja a Felső Fényt a forrástól, a csoport központjából, amely pontban feltárul a Teremtő a külső csoport irányába is, és ezt cselekménynek nevezzük, a Fény szétterjedésének a lelkek közötti hálózaton belül.

Ha valaki így tesz, akkor az eredmény nem tőle függ. Hagyni kell, hogy tömegekhez tartozó emberek tárják fel az eredményt önmaguknak, és még ha nem is az első kísérletre, de a második vagy harmadik alkalommal elérjék ezt. Akkor a terjesztésben résztvevő is megláthatja, mindez, hogy működik.

Látni fogja, hogy ennek megfelelően a hétköznapi emberek hogyan kezdenek megváltozni, hogy a közönség mennyire lesz éhes ezekre a találkozókra, ahogy újra és újra eljönnek és összekapcsolódnak, és azt mondják, “Itt egyre nagyobb melegség van! Itt újratöltődök, bölcsebb, és energiával telibb vagyok”. Meg fogják ezt érezni belsőleg. Számukra ez olyan, mint az oxigén. Ez lesz az eredmény.

2013.10.20, “A csoport és a terjesztés” leckéjéből

ford: B S

lekt: KN

forrás:  What A Result!

Posted on November 19th, 2013 at 9:24 a

איזו תוצאה!

פורסם: 8.11.13, 9:51

23 nov 2013

Kongresszus egy másik bolygón

Kongresszus egy másik bolygón

Kérdés: Ma elkezdődik az egyesített amerikai integrál kongresszus. Több mint 500 új tanuló vesz részt ezen, diákok a Tanuló Centrumokból, akik különböző csoportokhoz kapcsolódnak Észak-Amerikától Dél-Amerikáig. Sokaknak ez lesz az első találkozásuk a helyes környezettel, hogyan kell őket helyesen befogadnunk?

Válasz: .Fölül kell emelkednünk az evilági különbségeken, figyelmen kívül kell hagyni ezeket. Egy spirituális pontunk van, amit el kellene érnünk, és pontosan erre van szükségünk, hogy ettől függjünk, szóval ugorjunk a mi világunk fölé, hagyjuk hátra és felejtsük el a mindennapi tevékenységeinket, a számítgatásainkat, és egyáltalán minden egymás közötti különbséget az elkövetkező néhány nap során. Ne beszéljünk és ne is gondoljunk semmiféle fizikai problémára, mintha a kongresszus egy másik bolygón lenne.

El kell választanunk magunkat mindentől, ami felesleges és hátra kell, hogy hagyjuk az összes számításunkat. Nem áll szándékomban tisztázni, hogy a kongresszus alatt mi történik a szokásos evilági, és a mindennapos spirituális életemben. Olyan, mintha kicserélték volna a felhasználói felületemet, kitörlök mindent, ami eddig volt és belépek egy új bolygóközi térbe. Ez az egyetlen hely, ahol lenni akarok az elkövetkező három napban vagy legalább a kongresszus ideje alatt.

Kapcsolódom, mintha nem lenne holnap. A múlt egészen a tegnapi napig kitörlődött. Másképpen állandóan zavart érzek köztem és mások között, a tegnap és a ma között, és nem fogok semmit sem megérteni.

Szükséges, hogy létrehozzuk a létezés következő szintjét, ami teljesen új, és aminek semmi kapcsolata azzal, ami nekünk azelőtt volt, sem személyesen, sem csoportszinten. Nem kell emlékeznünk semmire. Most mindenkit kizárólag egy spirituális szinten látunk, ennyi az egész.

A nyelvek, illetve a kultúrák közötti különbségek nem érdekesek. Az emberek összegyűltek egyetlen lángoló vágyban, hogy kapcsolódjanak, és ez által feltárják  a Teremtőt. Ez minden. Semmi mást nem akarok tudni róluk, mert a vágy és a belső ösztönzés, hogy másokkal kapcsolódjak és felfedjem a Teremtőt egy olyan vágy, ami nem tesz semmit az ennek a világnak a szintjén meglévő különbségekkel. Egyszerűen csak arra van szükségünk, hogy leválasszuk magunkat és elérjünk valami újat, olyan új kapcsolatokat, amik egy új bolygón léteznek. A régi világ elmarad messze mögöttünk és lassan eltűnik, és már egy új helyen vagyunk, új érzelmekben, új gondolatokban és a hátra tekintés és mindentől való elválasztás csak a tegnapé. Itt nincsen tegnap. Teljesen kizártunk mindent.

Ezek szerint az embernek minden nap újként kell tekintenie saját magára, szóval tegyük ezt meg végre.
[120560]
A 2013. 11. 15, Reggeli Lecke negyedik részéből. Beszélgetés az Amerikai Kongresszusról.

Fordítás: MT

Lekt: KN

forrás: http://laitman.com/2013/11/a-convention-on-another-planet/

 

 

 

20 nov 2013

Egy végtelen cső

egy végtelen cső

 

 

 

 

Nekem az önző vágyam fölé kell emelkednem, hogy elfogadjam a Teremtő fontosságát és a teremtett lények fontosságát. A két “cső” végén találhatók Ők, amivé válni fogok, és sokkal fontosabbnak kell látnom őket, mint saját magamat. Csak, át kell, formálnom a “csövet”, amely összekapcsolja a cső két végét. Arra kell, törekednem, hogy lenullázzam magam a Teremtő vágya előtt, és az emberek vágya előtt is, és közvetítővé váljak a kettő között.

A természetem szerint, gyűlölök mindenkit, kivéve magamat. Tehát, amikor az ego korlátai fölé emelkedem, akkor egy ponttá válok. Akkor hogyan kapcsolódok be a csőbe?

Megépítesz egy csövet, amelyen beárad a Hassadim Fénye, és ez elkezdi, megnöveli a cső “átmérőjét”. A cső átmérője határozza meg, hogy mennyire kapcsolódok a Teremtőhöz és a teremtett lények vágyához, a Hassadim  Fény fölött, és ezáltal átfordítom a csövet kapcsolattá, egy kapcsolati vonallá.

Itt egy teljes rendszer működik. Ha a Teremtő és a teremtett lények nem lennének egyformák, akkor nem lenne szükség a csőre. De másfelől, mindenki egyenlővé kell, hogy váljon, és kapcsolódnia kell minden értelemben, amennyire csak lehetséges.

Tehát ez azt jelenti, hogy a cső eltűnik? Nem, a cső nem tűnik el, hanem végtelenné válik, és nekik köszönhetően, én is olyan leszek. Tehát, elfogadom a Teremtő adakozási vágyát, és a teremtett lények megszerzési vágyát, és a kettőt egybe foglalom.

Akkor elkezdem megérteni, hogy mind a Teremtő és a teremtett lények is miattam léteznek, bár ezt a munkát őmiattuk végzem el.

2013.11.12, Baal HaSulam, “Shamati” 3-as cikkéből

ford: B S

lekt: FB;KN

forrás: צינור עם יכולת מעבר אין סופית, 13.11.13

 

17 nov 2013

Ne aludj a volán mögött

Michael Laitman

Michael Laitman

A  mi megszerzési vágyunk szándékosan lett megteremtve olyan különleges funkciókkal, hogy nekünk szükségünk legyen a pihenésre (abban az értelemben, ahogy a mi egónknak van szüksége pihenésre). Vagyis mi szeretnénk örömet, kitöltést, felszabadultságot és nyugalmat is kapni. Ezért minden ami teszünk, és amely a megszerzési vágyunk ellenére van, erőfeszítést követel meg tőlünk, azért hogy ezzel ébren tartsuk magunkat.

Tegyük fel, hogy egy bizonyos pillanatban én elfeledkezem az állapotomról, a munkámról, mert a megszerzési vágyam, az önző természetem pihenni akar. Szóval, hogyan tudom felgyorsítani magam, hogyan tudom ellenőrizni magam, és visszatérni az éber állapothoz a cél tartásához, a Teremtővel való összeolvadás felé? Az ember egyedül nem képes arra hogy felébressze magát, ezt csak a csoport, azaz a külső nyomás hozhatja el ami a csoportmunkában működik rajta. Ha tudatosan előkészítek és megszervezek magamnak egy olyan környezetet, mint a spirituális csoport, akkor az felráz és felébreszt engem. A csoport nélkül, nincs garancia arra, hogy a jövőben bármely külső hatás alatt én irányban maradok,  a Teremtés céljára irányítva: az “Izrael, a Tóra, és a Teremtő” egységére.

Ez az út az úgynevezett “Fény útja”, “Achishena útja” felgyorsítás útja). A környezet erős támogatása által haladok előre, állandó keresésben, mint az idős ember, aki előre hajolva jár, és állandóan azt keresi, amit elveszett, még mielőtt elvesztette volna. Én folyamatosan ellenőrzöm magam, hogy ne  térjek le a helyes irányáról, amely Izrael, a Tóra és a Teremtő egy. S nem enyhítem magam felé a követeléseimet, amelyek által értékelem a hűségemet a Teremtés Célja felé.

Ha elfelejtkezem a célról, akkor csak a környezet képes visszarántani a lehető leggyorsabban az ébrenléthez és csak a helyes környezet tud emlékeztetni a célra. De ha ez nem történne meg, mert nem kapcsolódok, akkor a Teremtő fog segíteni nekem, azzal, hogy küld egy nem éppen kellemes eszközökkel felébresztő emlékeztetőt, és visszatérít az útra. De ez már a szenvedés útja. Befolyásol engem a rossz érzések által, vagy azzal, hogy  valamilyen veszteséget élek meg és a csapások által, és akkor feltárul, hogy jobb a felgyorsítás útja és sajnálni fogom a tetteimet, vagy  kellemetlen eseményeket élek át. A Teremtő emlékeztet a célra azáltal, hogy kötelez engem arra, hogy aggódjam azon, hogy milyen módon veszek részt a  spirituális munkámban.

A csapások hatásának mértéke attól függ, hogy milyen messzire távolodtam el: az egység, Izrael, a Tóra és a Teremtő egy irányától. Ha bizonyos határok között maradok, közel az úthoz, és nem térek le a főútról, akkor a közösség  visszatérít a helyes irányba. De ha elfeledkezem a célról, és nem készítettem fel magamnak a megfelelő környezetet a magam helyes irányba való nyomására, akkor én teljesen letérek az Achishena felgyorsítás) útjáról , és a szenvedés útján fogok haladni.

2013.10.28, “Shamati” 70-es  cikkéből

ford: B S

KA

forrás: אל תירדם מאחורי ההגה, 29.10.13


30 okt 2013

80 queries in 0,762 seconds.