Dr. Michael Laitman

korrekció

Hozd el nekünk a korrekciót!

Hozd el nekünk a korrekciót!

Kérdés:

Mi a jelent, hogy mielőtt kilépünk, az emberek közé szükségünk van a csoport segítségére, a tanárra, a könyvekre, hogy ellássuk magunkat a Teremtő erejével?

Válasz:

Ellássam magam a Teremtő erejével, ez jelenti megérteni, hogy az Ő ereje, Ő fedeződik fel az edényemben, amelyre szükségem van. Azaz, nem az én “edényem”- ben,  hanem a “mások edényé”- ben.  Én elveszem más emberek hiányosságait, és felemelem a Teremtőhöz, azaz, kérem Tőle a korrekció erejét számukra, a kitöltés felfedezését bennük.

Az emberek azt akarják, hogy legyen több pénzük, de tudom, hogy nem lehet kielégíteni a vágyat csak a Teremtő közelsége által. Minden kielégítetlen hiány- a pénz, a tisztelet, az ellenőrzés, az egészségügy, a biztonság, az oktatási problémák, minden a Fény hiányából ered. Pontosan ez az, amiért az emberek kiáltanak. Kimennek tüntetni az utcára, vagy otthon ülnek és csendben átkozzák az egész világot és a kormányt, de alapvetően Fény akarnak.

Egyszerűen, ők ezt nem tudják, mint egy gyerek, aki nem tudja, hogy miért sír, ő csak azt tudja, hogy fáj neki valami! De miért fáj, és mit kell tennie, hogy abba hagyja a sírást és nevessen, ez nem tudatos számára.

De én tudom, azáltal hogy megkapom az emberek a hiányosságait, és elmagyarázzák, mi hiányzik nekik, én már felemelem őket más formában, ahogy én érzem őket. Én érzem, hogy hiányzik a Fény! Ezt nevezzük, úgy, hogy a Teremtőhöz fordulunk. Én dolgozom nekik, én vagyok az ő felsőjük, felemelem az ők kérésüket a Felsőhöz, a következő felső szintre.

Ebben az esetben, az ő imájuk, a MAN-juk, amelyben csak: “Adjál nekem, adjál nekem, akarok, kaja, szex, család, pénz, tisztelet, hatalom” van, én lefordítom a kérésüket a Teremtőhöz, mondván:” Mi, azaz, ők és én együtt (mert az ő AHP-juk hozzám ragad, és együttesen “egy spirituális Parcuffá” válik), szükségünk van a segítségedre! Nekünk szükségünk van a Fényedre, mert korrigál és kitölt minket, annak érdekében, hogy Neked elégedettséget adjak.

Ez bizonyítja, hogy örömet akarok adni a Teremtőnek, én lenullázom magam a csoport, a tanár, a tanulás, a külvilág és az emberiség számára. Hajlandó vagyok elvégezni ezt az önmegadást, azért, hogy megmutassam a Teremtőnek, hogy én valóban megakarom, szerezni az adakozást, még ha helyes szándék nélkül is, de legalább egy kicsit! Ekkor ez a “kicsi”által, a Fény működik rajtam, és rajtam keresztül átfolyik az alsókra. Így történik meg a kapcsolat: Alsó – Felső – Felső Felsője, és én mint, egy idősebb testvér, aki dupla adagot vesz, hogy átadja másoknak.

2013.08.26, Felkészülés a Reggeli leckéhez

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 Sze 2013

Miért a mi időnk olyan különleges?

Miért a mi időnk olyan különleges?

Kérdés:

Miért tekinthetőek a mi terjesztési cselekedeteink valódi spirituális munkának?

Válasz:

A világ megváltozott és készen áll rá. Mi felkészültünk erre az időre. Így egyszerűen továbbra is folytathatjuk a tanulást anélkül, hogy kimennénk a tömegek elé, de maradjunk az ajándék állapotában, mint egy motor, amely nincs beépítve a hajtóműbe, semleges. Azaz, a motor működik, de nagyon alacsony fordulatszámon, alig működik.

Ebben a állapotban képesek vagyunk fenntartani ezt a mozgást életünk végéig, mint, ahogy a Kabbalisták tettek a múltban. De ők egy különleges időszakban voltak, fel tudták fedezni ezeket a tulajdonságokat az alacsonyabbak kapcsolata nélkül. És mi egy olyan a helyzetben vagyunk, amelyben az emberek érintkezése nélkül nem tudjuk beteljesíteni a spirituális edényünket, mert szükséges, hogy összekapcsoljuk a tömegek vágyait.

Ezért terjesztés nélkül nem érünk el semmit, kivéve, amit már elértünk. El lehet tölteni 5-10 évet szinte semmilyen előrehaladás nélkül. Mi fejlődünk, hozzáadunk új csoportokat, de ez alig adja hozzá a mi hiányunkhoz, amellyel kell, dolgozzunk, amelyben elérhetjük a Teremtőt. Egy alsóbb szintű hiánynak kell lennie, ami nem “a szívbeli pont”- ból, hanem ez a hiány az integrált kapcsolatából ered.

Ha nem tárulna fel most a kapcsolat az emberiség minden része között, a korrupt kapcsolatuk, a protekcionista, tele gyűlölettel és elutasításokkal, mások teljes kölcsönös kizsákmányolása, akkor nem lennénk képesek elfogadni az emberektől a hiányosságukat. Az emberiség szenvedett a több ezer éves történelem során, de ma a hiánya egy új minőséget ért el, amely a törött hálózati kapcsolatból alakult ki az emberek között.
Éppen ezért át tudjuk venni a hiányukat és felemelni őket a Teremtőhöz. Van már mit korrigálni! Nem szükséges korrigálni senkinek a vágyát, hanem csak a kapcsolatot kell korrigálni, az általános hálózatot. Korábban nem tárult fel, ezért a Kabbalisták nem tudtak közeledni az emberekhez. És ma kialakulóban van a válság, amely a törött hálózati kapcsolat eredménye, amely felfedeződött, mint a válság oka. Ezért észre tudjuk venni az emberek közötti törött kapcsolatokat és korrigáljuk őket.

Mi kifejezetten ezekkel a kapcsolatokkal dolgozunk, és nem magával a vágyakkal, amely okozta a pénzhiányt, egészségügyi, családi és a munka problémákat. Nem számít, milyen az egyéni vágya mindegyiknek, hanem a lényeg az, hogy manapság mindenki felfedezi ilyen formán, amelyet nem képes megoldani. Korábban lehetséges volt és ma nem.
Látjuk, hogy minden tudás, pszichológia, orvostudomány, az emberek közötti kapcsolat, a munkaerkölcs, az oktatás, a gyerekek, minden összeomlik, mert kiderült, hogy létezik egy törött hálózati kapcsolat. Kiderült, hogy ez a gyökere minden rossznak, gonosznak. A Kabbalisták tudták ezt, de a normál tudomány nem jutott erre a következtetésre a vizsgálataikban.

Ezért mi felfedeztük ezt a törött hálózati kapcsolatot és kérjük a korrekcióját. Inkább ez szorul javításra, mert a “törés” ideje alatt “nem tört el az “edény”, hanem a kapcsolatok törtek szét közöttünk. Ezért minden korrekciót a másokkal való kapcsolatért kell megtenni, “Ne tedd azt másokkal, ami gyűlöletes neked”, “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, “Szeresd az Urat, a te Istened.” Minden korrekciónak a kapcsolat az alapja.

2013.08.14, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

26 aug 2013

A drágám árnyékába

A drágám árnyékába

Báál HáSzulám, Shámáti 8-as cikkből: “Mi a különbség a Szentség (Kedusha) Árnyéka és a Szitra Achra (Másik Oldal) Árnyéka között?”

Írva van: “A Te árnyékodban szívesen ülök, és a gyümölcse megédesíti a számat”. Más szavakkal, az ember azt mondja, hogy mindazok a rejtteségek és szenvedések, amelyet érez a személy, a Teremtő küldte, aki azért zúdítja rá ezeket a helyzeteket, hogy eljusson az “értelem feletti hit” állapotába.

Amikor a személynek meg van az ereje, hogy kijelentse, hogy mindezt a Teremtő okozta, azt is megérti, hogy minden az ő hasznára szolgál. Ez azt jelenti, hogy ezen keresztül képes eljutni, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, a saját érdeke helyett. Akkor a személy felismeri, azaz, ő hisz abban, hogy a Teremtő élvezi a munkáját, amely teljes egészében csak az értelem feletti hitre épül.

Ezt követően az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyékok, eltűnjenek, a világból, hanem azt mondja, “látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy teljes értelemben szolgáljam Őt az értelem feletti hitben”. Ezáltal mindenben, amit az ember cselekszik, elmondhatja, hogy “természetesen a Teremtő örömét leli ebben a munkában, akkor miért érdekelne, az, hogy az Arc rejtettségének az állapotában dolgozom?”.

Mivel az ember az adakozás érdekében akar dolgozni, hogy a Teremtőnek okozzon örömet. Ennél fogva, nem hagyja abba ezt a munkát, azaz, érzi, hogy egy olyan belső rejtett állapotban van, ahol nem élvezi a Teremtő a munkáját.

Ehelyett az ember egyetért a Teremtő vezetésével. Azaz, a Teremtő akarja, hogy érezze az Ő létezését a munkája során, egyetért szívvel és lélekkel, mert a személyt nem érdekli, hogy saját magának legyen öröme. Ezáltal az árnyék életet hoz számára.

Ez jelenti, hogy “a Te árnyékodban ülök”.  Azaz, a személy egy olyan állapotra vágyakozik, amikor képes bármilyen módon saját értelme fölé emelkedni.”

Értelem felett lenni az, amikor az ember elfogadja, hogy minden a Teremtőtől jön, és minden, ami az életébe érkezik, az csak egyetlen erőtől származik, és “Nincsen más Rajta kívül”.

Ez az erő végtelen, hatalmas befolyásolást gyakorol az életére. A munkánknak lényege az, hogy elérjük azt az állapotot, hogy abban az állapotban nem akarok tenni semmit, külsőleg, sem ebben a világban, sem a belső vágyamban, sem a belső gondolataimban, egyetértek azzal, hogy minden, ami történik az adott pillanatban az a Teremtőt jelenti, és bármely pillanatot nevezhetjük a végső korrekciónak.

Még nem értük el azt az állapotot, hogy Ő jó és jót akar. Ilyen módon tekinthető az ember bűnösnek, vagy igaz embernek, hogy mennyire van közel ehhez a pillanathoz a belső érzékelésében, és hogy milyen érzékelése van erről a világról, ennek megfelelően beszéltünk arról, hogy az ember árnyékban ül, vagy fényben.

Mindig a Teremtő hozza ránk a különböző állapotokat, ahol elkezdjük érezni a hatalmas igényt a változásra, hogy megváltozzon a világ, hogy mi magunk megváltozhassunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy a mi munkánk ellentétes mindezzel. Azaz, a saját viszonyainkat kell, hogy megváltoztassuk a megszerzésből, az által hogy elfogadjuk a Felső gondviselésének a vezetését, és az árnyékát is úgy fogjuk fel, hogy az illő, és minden amit a megszerzünk a Fénytől, legyen az árnyéka maga, a kellemetlent is, amely az elrejtésből ered, e-fölé tudunk emelkedni, amelyet az értelem feletti hitnek az erejét fogja megadni a számunkra.

Ekkor eljutok egy olyan állapothoz, ahol ennek az árnyéknak a gyümölcsét, a Teremtő édességét fogom érezni, amely magában fogja hordozni a teljes korrekciót. Azaz, a “szájpadlásomon fogom érezni a Teremtő izét”, és úgy fog megjelenni az embernek, hogy megérti, azt hogy minden Tőle érkezik, nem csak szavakban, hanem belső érzékelésében. Annak ellenére, hogy nem kell kérnie a Teremtőtől, hogy táruljon fel, hanem kérnie kell a képességet, hogy ebbe az állapotba tudatosan tudjon bemenni. Megérti, hogy egy örömteli munkában van, az értelem fölötti hitben, azaz, elfogad minden egyes állapotot, jót és rosszat is, egészen addig, amíg el nem jut az édes íz a szájpadlásáig.

Ez jelenti azt, hogy elérte a hitet. Semmi sem változik meg a munkában, az egyetlen dolog az, hogy felfedezi a Teremtő teljes gondviselését.

Ennek eredményeképpen a Felső világ megnyilvánul számára egyik pillanatról a másikra, amin keresztül elérhető a teljességi állapot. A munkája megfordul és nem a külső változásokat kezdi el keresni, nem igényli sem a kéz sem a láb mozgásást, hiszen ezen mozdulatok az e-világhoz tartoznak, hanem a spirituális világban kezd el dolgozni. Minden az egyetlen belső állapot felé kezd irányulni, hogy egy valódi kapcsolat alakuljon ki az elrejtett Felső gondviseléssel.

Ezért az ember a Felsővel való kapcsolatot keresi, nem akarja, hogy semmi más megváltozzon, hanem az elrejtést is előnynek fogja felfogni. Mivel mielőtt a feltárulást kérné az ember, felismeri, hogy a feltárulás eljön magától, és ugyanazt a sóvárgást, szándékot szeretné megvalósítani a feltárulás irányában, mint az árnyékban, mint a Fényben. Az állapot, amelyben most van az is alkalmas arra, hogy csak ezt kérje és semmi mást. Ilyen módon a viszonya a Teremtőhöz minden mást eltöröl, mert az értelem fölötti hitben mindig a Teremtő felé vezeti az embert.

Olyan mértékben, ahogy megvan az emberben a sóvárgás, az összes zavar fölé tud emelkedni, és eléri azt a kapcsolatot, amelyet úgy hívunk, hogy “Nincs más Rajta kívül”.

Kérdés:

Az értelem fölötti hit el lesz törölve, amikor a Teremtő megjelenik?

Válasz:

Nem, az soha nem lesz eltörölve. Mi az értelem fölötti hitben dolgozunk. Mit jelent ez? Hogy az én vágyam a Teremtőhöz kapcsolódjon, az elrejtéshez, az árnyékon keresztül történik meg, azaz az elrejtés megmarad köztünk, én azonban meg akarom szerezni azt a fajta érzéket, hogy érezzem a Teremtőt, annak ellenére, hogy Ő el van rejtve, a belsőségét fedezzem fel.

Mondjuk, van egy ember, aki a világ végén lakik és össze akarok vele kapcsolódni, mintha a legközelebb lakna, a szomszédom lenne, ugyanabban az érzékelésben lennék, mintha egyek lennénk. Ez a fajta formája annak a viszonynak, amit a Teremtővel kell megtalálnom. Ez nem jelenik meg közvetlenül számomra, hanem mindennek a fölé emelkedve, kapcsolatba kívánok maradni a Teremtővel. Mivel szeretném megérteni Őt, ezáltal kifejlesztek egy új érzékelést, és ezekkel az érzékekkel, amelyet kifejlesztek, úgy tudom elképzelni Őt.

Tehát, nem az a probléma, hogy látom az arcát, hanem fel akarom tárni a belsőségét, a gondolatait, a szívét, a vágyait. Egy új érzékelést fejlesztek ki, ezt nevezzük az értelem fölötti hitnek, a forma felett alkotok meg valamit. Ezért az adakozásra fejlesztek ki minőségeket, melyek biztosítják számomra azt az érzékelést, amit ma nem tudok elérni. De itt még nem tárult fel az edény, amelyben megjelenik a Teremtő, mert az én edényem a “Dat” –ban (értelemben) van és mindig meg lesz szorítva.

Kérdés:

Tehát, a Teremtő ezen a módon feltud tárulni teljes egészében?

Válasz:

Erről majd később fogunk beszélni.

2013.07.29, Felkészülés a reggeli leckére, Báál HáSzulám 8-as Shámáti “Mi a különbség a Szentség és a Szitra Akra között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

30 Júl 2013

A felemelkedés az alázatosságnak köszönhető

A felemelkedés a megaláztatásnak köszönhető

A környezet segítségével meg kell próbálnunk nem elfelejteni, hogy a bensőnket kell korrigálnunk. Az egész utunk során, azokon a szinteken amit az ember elér,  a saját alázatosságát tárja föl. Ahogy mondva van: “Ahol az ember megszerzi a Teremtő nagyságát, ott éri el a saját maga alázatosságát”. Ez a két dolog összefügg, összekapcsolódik egymással. Amekkora mértékben a “Keter” magasabb, a “Malchut” annál alacsonyabb.

Így a mi a szívben lévő pontunkkal lesüllyedünk a mínusz végtelenig és megkapjuk az adakozás tulajdonságát és a Visszatérő Fényt, a plusz végtelenig. Ebből áll a munkánk.

Ezért szükségünk van egy nagyon erős támogatásra a környezettől, mivel az ember nem akar elveszíteni semmit, főleg nem a büszkeségét. De alázatosnak kell lenni és át kell lépni a büszkeségünket. Ellenben az ember egyedül ezt nem tudja megtenni még akkor sem ha akarja, mert a természete ellenáll ennek, mivel még nem két, hanem egy természete van. A közös munkára helyezett erőfeszítés alkotja meg a második természetet.

Ezért szükséges egy erős környezet támogatása, hogy a tanulás a cél felé irányítsa, hogy ezzel magára vonzza a Fényt az ember, és ez megadja neki az erőt, hogy képes legyen elfogadni az egó csapásait, a büszkeségét át tudja lépni, azzal hogy vágya legyen önmagát ellenőrizni és ezzel a “tulajdonosa” legyen minden állapotnak. Egyszóval, elérje a Felsővel való összetapadást.

Soha nincs visszafelé való mozgás a spiritualitásban, csak az alázatosság van az egó korrekciója felé, ami elvisz minket az adakozáshoz és a Szentséghez. A korrekció mindig belső, és nem feltétlen külső cselekedetek vagy szavak összessége.

Azért, hogy felgyorsítsuk a fejlődésünket,fontos odafigyelni, hogy az összes zuhanást és emelkedést össze tudjuk kötni valamilyen bennünk jelen lévő töréssel. A zuhanás a sértett büszkeség fájdalma miatt van jelen. A felemelkedés a Teremtővel való összeolvadás vágya és érzete. Ez nem  hangulat függő állapot, hanem csak a büszkeség és önszeretettel szembeni irányítás, és erőfeszítés, döntés, és megértés. Pontosan ezeken belül a csapás és a zuhanás érzete. Megérted, hogy egyedül nem tudod ellenőrizni az állapotod és irányítani az életed.

Ezek szerint végzek számításokat, hogy mennyire vagyok képes lenullázni magam, és új “edények” –et találni az önmagam lenullázása érdekében. Akkor megtörténik a “csoda”: és  Felülről megmutatják nekem, hogyan nullázzam le magam és ezzel együtt azonnal eltűnnek a problémák és a nehézségek. Ez a munkánk, melyet meg kell még tanulnunk a zuhanások és a felemelkedések tapasztalatán keresztül.

2013.04.18, Felkészülés a reggeli leckére

BS

KA

26 ápr 2013

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Kérdés:

Mi a különbség a spirituális szégyen és korporális szégyen között, amelyet a mindennapi életben érzünk?

Válasz:

A korporális szégyen az egoista szégyen, mikor én nem akarom megbántani a büszkeségem. A spirituális szégyen az a “megszorítás” után történik, amikor nem magam miatt aggódom, és nem szégyenkezem többé a természetes tulajdonságaim miatt, valami teljesen más miatt aggódom, azért mert felismertem a Teremtő és a köztem lévő hatalmas, áthidalhatatlan különbséget.

Nekem szükségem van a szégyenre! Magamban kell keresnem a spirituális növekedést, mivel ez nagy erőt ad nekem.

/… /

Készen lennék bármit megtenni, csak hogy semlegesítsem a szégyen okát. A kérdés csak az, hogy képes leszek-e elérni egy olyan állapotot, amely nem befolyásolja személyiségem, hanem azért érzem a szégyent, mert nem járulok hozzá a munkámmal közösségemhez, nem kapcsolódom hozzájuk, és nem teszem meg azt, amire képes lennék. Ez az egyetlen dolog, amit szégyelnem kell.

Ha azt mondjuk valakinek: “Nem szégyelled magad?” Ezzel akarjuk megmutatni neki, hogy ő nem vesz figyelembe másokat. Ez az a pont, ahol elkezdődik a korrekció.

Azaz a belső, állati jellegű személyiségünk nem lép be a képbe. Látott már valaki, valaha állatot szégyenkezni, mert ellopott valamit és rajtakapták?

Egy állat nem tud szégyenkezni. Ahogy az emberi lényt kezdjük felépíteni önmagunkban, ott tárul fel a szégyenérzet. A szégyenhez való viszonyunk abból áll, hogy afelől aggódunk, mit tudunk adni másoknak, és hogyan teljesíthetjük kötelességünket a Természet általános rendszerében.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “A Tóra átadása”, (Matan Tóra)

BS

03 ápr 2013

Kérni, ez vágyakozást jelent

Kérni, ez vágyakozást jelent

Kérdés:

Mit akarsz mondani azzal, hogy “nekünk kérnünk kell, hogy a következő szinthez emelkedjünk?”. Mit jelent a “kérni” szó? Ez egy gyakorlati kérés?

Válasz:

Kérni: vágyakozást jelent, akarni.

Persze, mindannyian, gyakorlatilag mindent magunknak akarunk. Azaz csak magamért akarok mindenkivel összekapcsolódni. Csak magam miatt akarok Európához kapcsolódni, és majd az egész világhoz is. A Felső világhoz akarok eljutni. Ez még akkor is egy egoista szándék, hogyha felébred bennünk a hajlam, hogy ne csak nekem hanem mindenkinek jó legyen.

Amikor megérkezik a Fény, korrigálni fog minket, és megmutatja nekünk az egységes vágyon keresztül, hogy mássá kell válnunk. Ő megváltoztatja a hozzá állásunkat, és mi nem magunkat. Ameddig a Fény nem korrigál engem, addig ugyanolyan maradok, de ezt nem kell elrejtenem magam elöl, mind inkább fel kell hogy tárjam, hogy megláthassam mit kell megszorítanom, hogy ezzel egy másik természetet tanítsak meg magamnak. Ami a Körülölelő Fény által valóban a természetemmé válik, mert képessé válunk általa a befogadásra.

2013.03.22, Az Európai kongresszus első leckéjéből

DH

KA

03 ápr 2013

A szégyen megnyitja a szívet

A szégyen megnyitja a szívet

Mi világunkban az egoista természetünk azonnal lefedi bennünk a szégyenérzetet. Ha például kihasználjuk a többieket, vagy ellopunk valamit, a legtöbb esetben azzal indokoljuk tetteinket, hogy jogosultak vagyunk mindenféle dologra. Általában észre sem vesszük, hogy mi egoista számítást végzünk, önző módon viszonyulunk mások irányába, és mindent a személyes haszon szemszögéből értékelünk.

De mi nem érzünk emiatt szégyent. Ha megnövelnénk az érzékenységünket a megszerzés és az adakozás irányába, és ha képesek lennénk ellenőrizni magunkat, hogy valóban hol kapunk és hol adakozunk, és milyen elv szerint nézünk a világra, akkor egyszerűen elégnénk a szégyentől.

Ha felderülne előttünk a felső adakozás tulajdonsága, és látnánk a valódi formánkat,- mint egy apró fekete rovar, aki csak az tápláléka miatt aggódik, és csak arra törekszik, hogy mindent megragadjon magának és lenyeljen, amit csak meglát,- akkor a szégyen tüze elégetné az értéktelenség érzését a valódi adakozás tulajdonságával szemben.

Még a gondolat is ijesztő, hogy ez hirtelen feltárul az egész emberiség számára. Megkérdezhetjük: mit tehetünk? Elvégre ő csak egy teremtett, emberi lény, és a természet ereje szerint működik, amelyet nem képes ellenőrizni. Mindenesetre szörnyen szégyellné magát, inkább meghalna, csak ne érezze ezt a szégyent.

Nincsen nagyobb szenvedés mint a szégyen, mivel az egész a megszerzési vágy alapja. Az “első megszorítás” eredménye volt a szégyen: mert a szégyen eltörli az “Ádám” (egy emberi lény) fogalmát. A negyedik szinten megsemmisíti önmagát, érzi a szégyent, mert a negyedik szint egy független “Ádám” érzete, aki már készen áll arra, hogy döntéseket hozzon. A szégyen érzete azonban teljesen ellentétes érzés, és megsemmisíti az ő személyiségét.

Azonban, mi a jelenlegi állapotunkról beszélünk, amikor még nincs Ádám, hanem csak egy kis állat, aki nem felelős a cselekedeteiért. A teremtmény tulajdonságait a Felsőtől kapta meg, a Teremtőtől, hiszen írva van: “Menj a mesterhez, aki megteremtett”. De ha elkezdjük felfedezni az adakozás tulajdonságát,- a Teremtőt, aki ebben a világban lakozik,- és eszerint értékeljük magunkat, akkor minden értelemben megláthatjuk azt a köztünk lévő hatalmas különbséget, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni.

A szégyen egy hatalmas erő, ennek köszönhetően esélyünk van talpon maradni az egó ellen, annak kijavítására. Csakúgy, mint a Malchut Ein Sof (Infinity) világban, ahol a szégyen miatt adott fel mindent. Nem azért szégyenkezik, mert a tulajdonágai ellentétesek a Teremtőéivel, hanem mert nem képes adakozni, úgy mint Ő. Ez egy teljesen másfajta szégyen, ez a szégyen már a végső korrekció szintje hozzánk képest.

Mi fokozatosan fedezzük fel az egót. Először is, szégyellem, hogy megtanítottak lopni, aztán azért, hogy kiderült a hazugságom, azért is, hogy ki akarok használni mindenkinek, és ártani akarok másoknak. A szégyen érzetének a felfedezése segít engem abban, hogy a helyes állapotba helyezzem magam. Nem mint most, mint egy rémült állat, aki elrejtőzik magában, és fél a szégyentől. Éppen ellenkezőleg, hajlandó vagyok kinyílni, felfedni a gonoszt, és szégyellni magam annak érdekében, hogy ebből megkapjam az erőt, a támogatást, a kitartást, az egóm legyőzőséhez, és az egóm elleni “Másách”(ernyő) építéséhez.

Szükségem van egy “Másách” – ra, nem azért, hogy kioltsa a szégyent, hanem, hogy átváltoztassa az adakozás tulajdonságává. Ameddig ez meg nem történik, addig elviselem a szégyent, mivel csak a szégyen képes megnyitni a szívemet, és feltárni az igazságot.

Szóval, az összeolvadás, a szégyen és a korrekció elválaszthatatlanok. Nem kell félnünk a szégyentől, hanem meg kell éreznünk és értenünk. A legfontosabb dolog az,- ha már rendelkezünk vele,- hogy fölé emelkedjünk, dolgozzunk ezzel a tulajdonsággal, amely elvezet minket a korrekcióhoz.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “Matan Tóra (A Tóra átadása”)

BS

01 ápr 2013

A kapu ismeretlen

A kapu ismeretlen

Báál HáSzulám, “Bevezetés a Zohár könyvébe,” 26. pont: “Már kijelentettük, hogy az első állapot szükségelteti a harmadik állapotot, és teljes mértékben megvalósul, mert a teremtés gondolatának megfelelően – az első állapotból – nem hiányozhat egy dolog sem”.

A három állapota a teremtésnek, a kezdeti állapot (1), a közbenső állapot (2) és a végső állapot (3), megkövetelik egymástól a létezésüket. Kezdetben a teremtés az Ein Szof (Végtelen) világában van. A második állapotban (WE) a mi világunkban vagyunk. Azután a harmadik állapotban a korrekció vége.

Az átmenet idején az első állapotból a második állapotba, törésen és a megszorításon megyünk át, második állapotból a harmadik állapotba a felemelkedéseken és javításokon át megyünk. Ezen kívül, mi korrigáljuk GE, majd az AHP de Aliya. Így elérünk a Nefesh Fényétől a NRNHY Fényéhez.

kapu ismeretlen

Figyelembe kell vennünk, hogy ezek az állapotok csak a felfogásunkban léteznek, de mindent fel kell használnunk ami rendelkezésünkre áll, hogy elérünk az egy vágyhoz, amelyet egy gondolat tölt ki. Mert ez a vágy, az érzelem (a szív) és a gondolat, az elme. E kettőnek össze kell kapcsolódnia, mivel a közöttük levő kapcsolatban fogjuk elérni a Teremtőt.

Ez lesz a végső állapot, és ez a mi célunk ma. Nem tudjuk mi jön ezután, de tudnunk kell, hogy a korrekció vége után egy ismeretlen irányba fogunk menni. A teremtés továbbra is folytatja az útját, hiszen már mi kijavítottuk az edényeinket, a vágyainkat.

Ez hasonló azzal, amikor megjavítom az elromlott autót, és meg kell tanulnom, hogyan kell vezetni: a feladat kész, a javításokat elvégeztem, és megtanultam, hogyan kell vezetni. Ülök a kijavított autómban, de mi a következő lépés? Minek korrigáltam az edényeimet?

Tehát az egyenértékűségét a Teremtővel csak a kezdet. Aztán megnyitja a kaput, és belépésre invitál az Ő palotájába…

A kapu ismeretlen

Mi felemelkedünk az Ő szintjéhez, és mi lesz azután azt nem tudjuk. Én nem látom, hogy kabbalisták már javasoltak volna erről valamit. Ők utalnak egy folytatásra, tekintve, a mi megértésünkre, de mi még nem vagyunk képesek megérteni, ezeket a dimenziókat.

2013.03.19, A Napi Kabbala leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

29 Már 2013

Az idő hazugsága

Az idő hazugsága

A korrekció, ami megjelenik számunkra, – amit teljesítenünk kell, – feloszlik sok cselekedetre, apró részletekre, és fokozatosan változásokat hoz létre az idő érzékelésében számunkra. Az idő annak eredményeként jön létre, hogy ma dolgozunk, de a jutalmat csak holnap kapjuk meg. Ha a személy így érez, akkor ő valójában a korrupt.

A korrekció az, amikor a személy elképzeli magának, hogy már most egy korrigált és teljes állapotban van, amelyben teljes bőség létezik. Ami hiányzik, az a Fény öltözete, a hozzáállás, a szándék, és az adakozás tulajdonsága. Ha a személy mindezt megszerzi, akkor felfedezi, hogy csak az ő számára volt elrejtve, és ő mindig az Eyn Szof (Infinity) hálózatában volt, de nem volt képessége ezt megérezni és megérteni.

És mindez azért, mert nullának értékelte az adakozás tulajdonságát, vagy még kevesebbnek mint nulla. Nem érezte az adakozás fontosságát, vagy akár az ellenkezőjét érezte: altruizmus és adakozás helyett, a megszerzés tulajdonságát érezte, az egót.

Így minden munkánk az, hogy maga a munka a jutalom. És minden pillanatban lehetőséget adnak nekünk, hogy erőfeszítést tegyünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy több Reformáló Fényt vonzunk magunkra és elérjük az adakozás tulajdonságát, és köszönetet mondjunk a gonosznak, hogy feltárult. A gonosz jelzi a helyet, ahol szükség van a korrekcióra, ahol hiányzik az adakozás a mi részünkről.

2013.03.05, Báál HáSzulám írásaiból, 55 -ös levél

BS

10 Már 2013

Déréch Érétz (A föld útja), felmelegítve a Fény által

Déréch Érétz (A föld útja), felmelegítve a Fény által

A korrekció vagy nagy szenvedések által lehetséges, amelyeket el sem tudunk képzelni, mivel szükséges a gonosz felismerése és megértése, azért, hogy elutasítsuk annak elfogadását magukban, és rálépjük az adakozás az útjára. Ez nem a megfelelő út, mivel a személy nem tudja elviselni az ilyen szenvedéseket.

Ezért az előmenetel általában valahol középen a “szenvedések útja” és a “Tóra útja” (a Fény útja) között, a “Szentség” és az “Ő idejében” között, az úgynevezett “Déréch Érétz” (a Föld útja) -ban történik. A személy vagy a szenvedések által hátulról tolva halad előre, vagy a Fény húzza előre. Nem lehet álladóan ugyanazon az úton haladni.

Lehetetlen már kezdetektől fogva a “Tóra útján” haladni. A legfontosabb, amit meg kell tennünk, a Shechina építése, ami azt jelenti, hogy megépítjük a kapcsolatot magunk közt a kölcsönös adakozásban, a felelősséget mások iránt. Akkor ennek mértékében leléphetünk a szenvedés útjáról, és haladunk a cél felé a “Derech Eretz” útján, a “középső vonal” – on.

Ez nem az a “középső vonal”, amelyet olvasunk a spirituális felemelkedésekben, hanem “arany vonal”, kiegyezés a két út között, amelyen meg kell próbálnunk rajtamaradni. Az egyetlen választás, hogy megerősítsük a csoportot, hogy lássuk a barátok sikerét, hogy befolyásoljunk mindenkit. A barátokat ugyanazon a helyen kell látnunk, ahol feltárul a Teremtő, az adakozás tulajdonsága. Így majd meglátom a lelkemet, és saját magamat.

A személy ellenőrizheti magát, aszerint ahogyan gondoskodik a barátokról és a csoportról, mert közöttük tárul fel a Teremtő, mint egy anya, aki gondoskodik a babájáról. Akkor majd biztos lehet abban, hogy megérti mit jelent az előrehaladás, tudni fogja mit kell hozzáadnia, és azt, hogy ez ténylegesen megtörténhet már itt ebben a világban, napjainkban, hogy elvigyük a szándékot a teljességhez.

2013.03.04, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

09 Már 2013

67 queries in 0,701 seconds.