Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

A leckék alatt, mi együtt, magunkra vonjuk a Fényt. A terjesztésben, egy keretrendszerben dolgozunk, melyek a”főnök – beosztott” jellegű viszonyon alapul. Hogyan hajtsam meg a fejem a barátok előtt, a mindennapokban?

Válasz

Nem a barátom külső képe előtt hajtom meg a fejemet, vagy a hírneve, esetleg a minőségei vagy a karaktere előtt. Én a csoport koncepciójának hajtok fejet, amely magában foglalja a teljes valóságot, a világokat, vágyakat és a Fényt. Én itt akarok létezni, befoglaltatva ebbe, egy önmegtartóztatásban, minden önmagamra irányuló érzelem nélkül.

Ami előttem van, az nem csak egy barátom a maga fizikai megjelenésével. Én egy spirituális formát látok, ehhez akarok fel elemelkedni, a gondolataim és a vágyaim fölé. Ha lemondok magamról, akkor a testem, a származásom, minden, amim van, a közös szív által megjelenített vágy kitöltésére irányul, és a közös fejjel gondolkozik. Ez az, amit az ön-lemondás jelent.

Például, a kongresszus előtt, felkészülök arra, hogy bármit megteszek a siker érdekében. Elvetek minden kritikát, semmilyen számítást nem végzek, függetlenül attól, hová kell mennem, mennyi időt és energiát kell befektetnem. Mihelyt látom, hallom vagy érzem, hogy segíthetek, azonnal megteszem azt. Ha csak egyetlen pillanatra is haboznék, az nem lenne helyes, azaz ezt azt mutatná, nem hajtom meg a fejem a barátaim előtt.

KN

Kérdés

Miközben olvassuk a Zohár Könyvét, folyamatosan elkalandoznak a gondolataim. Értem, hogy ez jó, mivel „Zionból (kijárat) fog tovább menni a Tóra.” De még így is probléma számomra, hogyan tartsam meg a belső koncentrációt?

Válasz

Meg kell próbálnunk. Tételezzük fel, hogy engem megidéznek egy eljárásra, ahol azt nyomozzák, mennyire törődök a csoporttal. A kimenetelnek megfelelően, jutalmat, vagy büntetést kapok. Akkor, miközben olvassuk a szöveget, aggódni fogok, hogy különböző, pozitív erőket vonjak magamra, és közben elidegenítsem, vagy megédesítsem a gonosz erőket. Ezzel a céllal olvasom én a Zohárt.

Mindenekelőtt, az eljárás egyetlen irányba fejleszt engem, kapcsolatra, vagy leválasztódásra a csoporttól, azaz mennyire kötődöm, vagy szeparálódok el tőlük. Így fel kell ébresztenem a jó erők befolyását, amelyek segítenek nekem a csoporthoz kapcsolódni, vagy ellenkezőleg, segítenek eltávolodni az ellenálló erőktől.

Emellett, látnom kell, az összes cselekedetet, amely rajtam keresztül megnyilvánul, melyek eszközök arra, hogy számomra tisztázzák, amit végre kell hajtanom, és megmutassák a különböző tényezőket, melyek erősítik a csoporttal való kapcsolatomat, egy közvetlen, vagy közvetett módon. Mindez azért, mert a végén, mind a jó, mind a gonosz erő, az eszköz arra, hogy engem a környezetemmel való kapcsolatom erősítésre ösztönözzön. Csak ezekkel az elvekkel összhangban lesz az említett eljárás lefolytatva.

KN

Kérdés

Mit mondhatunk, a jelenlegi válság pénzügyi, vagy gazdasági jellegű?

Válasz

Véleményem szerint általában nagy különbség van a közgazdászok és pénzügyi befektetők között, akik csak azon gondolkoznak, hová fektessék be a tőkéjüket, a legnagyobb profit elérése érdekében.

A közgazdászok tanulmányozzák a kölcsönhatásokat a termelők, elosztók, és felhasználók között, különböző gazdasági szektorokon belül, és megpróbálják leírni a kereslet és a kínálat összefüggéseit. Mivel ez a köztünk lévő egoisztikus kapcsolatok visszatükröződése, a közgazdaságtan (mint az eredménye az egoisztikus kapcsolat rendszernek, és a megértése a az új, integrált kapcsolatoknak az összes termelő és felhasználó között) le kell írnia ezek kölcsönös viszonyrendszerét.

Ennek karakterizálnia kell ezt az új rendszert, amely a viszonyok egyensúlyi rendszerét formálja meg, a középső vonalat, az ésszerű felhasználást folytató közösséget, amely mindent előállít egy kényelmes élethez, mindenki számára, megfelelően azok speciális szükségleteinek, de semmi többet nem ad, mint ez. Ez által kezeli az egyensúlyt minden ember között az adakozó társadalmon belül, és mindenkinek a fogyasztását.(megszerzését)

KN

A munkánk több fokozatra osztható. Az első fokozaton, az ember teljesen le van választva a munkáról. Ez a fokozat korszakokon át tartott az emberi történelem során.

Az ember Felülről kap felébresztést, és elkezdi érezni, hogy mekkora a teremtés céljára, a Teremtő megismerésére, az élet értelmére irányuló kezdeti vágya, és ez majd elkezd benne növekedni. Elkezd dolgozni, elérkezik a csoporthoz, és tanulásba fog. Közben, nem érti mit is tesz valójában. Egy újszülötthöz hasonlóan, nem érti, hol van, és kicsodák a körülötte lévő emberek.

Fokozatosan fejlődik a világosabb és jobb megértés felé, bár hasonlóan a gyermekhez, csinál, egy csomó, buta dolgot, nem tudva és érezve azok lényegét. Követi az idősebbek tanácsát, akik ebben az esetben a kabbalisták, ismételgeti, amit mindenki más csinál, ameddig fokozatosan el nem kezdi ő is érteni a cselekedetet lényegét.

Világos, hogy nem a cselekedetek végrehajtása által tanul. Sokkal inkább, ezeknek a gyakorlatoknak az eredménye – még ha nem is tudja, mit is csinál valójában – hogy ezek által magára vonja a Felső Fényt. Így az ember úgy halad előre, mint egy kisbaba, akinek nem kell tudnia, mitől is lesz egyre nagyobb, és mitől nő fel. Ő csak a természet törvényével összhangban növekszik.

Az ember fokozatosan elkezdi megérteni milyen módon, kell előrehaladnia, és mire kell az erőfeszítéseit fókuszálnia, és azt is megérti, hogy az előrehaladása, a természete ellenében van, és hogy ezért félre kell, hogy tegye a saját vágyait, és nem szabad arra várni, hogy a teste egyetértsen a spirituális előrehaladással. Végül is, a test érdeke teljes egészében ellene van ennek a változásnak.

Tehát keresnünk kell a tanácsokat arra nézve, hogy milyen módon hajtsuk végre a cselekedeteket úgy, hogy a saját vágyaink nem támogatják azokat, mivel azok nem eredményeznek élvezeteket. Ez szándékosan van így, az ember hatalmas, belső ellenállással szembesül, és nem is érti, miért. Nem érti, hogy lehetséges egyáltalán előrehaladni, ha a vágyai ennyire elutasítóak. Miért kellene dolgoznia valamin, ha nem tudja a saját vágyait kitölteni ezen a módon egyáltalán?

Még ha akarnánk is haladni ezen a módon a vágyaink ellenében, akkor is el kellene képzelnünk egy képet, valamiféle absztrakt jutalomról, legalább valamilyenről, ami a vágyainkat kitölti. Gyakran cselekszünk a munkában, a sportban, a családdal kapcsolatos feladatainkban az akaratunk ellenében. Itt, legalább világos a számunkra, hogy mi a jutalom, és ezért megtesszük a dolgunkat.

Az ember még csak az úját sem képes felemelni, ha nem érez valamilyen jutalmat cserébe ezért. A teste egyszerűen nem rendelkezik üzemanyaggal a cselekedet végrehajtásához. Honnan szerezhetne ehhez hajtóanyagot?

A hajtóanyagért való kutatása, az erre a külső hajtóerőre vonatkozó igény jelenik meg, a hit erejében. Az ember nem akar megtenni valamit, a saját „üzemanyaga” felhasználásával, mivel ez kétségtelenül egoisztikus erő, és ezért neki szüksége van, valami külső energiára és motivációra.

Ez a hajtóanyag keresés a csoport támogatásával viszi el a Fény felfedezéséhez, amely megadja neki az előrehaladás erejét, a fizikai vágyai felett. Most, ő nem annak az érdekében halad előre, hogy kitöltse önmaga egoizmusát, hanem a hit Fényében, amely biztosítja számára azt, hogy az egoista vágyak fölé emelkedve tudjon dolgozni.

Itt valakinek folyamatosan túl kell kerülnie a vágyain. Ezeket a lépéseket nevezzük úgy, „hogy negyven év bolyongás a sivatagban,” ahol az ember megszerzi az erőt a további munkához anélkül, hogy bármilyen kompenzációt kapna a saját vágyaira. A cselekedetei a vágyai felett vannak, és azok ellenében működnek, és az eredmény nem egyeztethető össze a vágyaival, mivel nem kap a cselekedetekből semmilyen személyes előnyt.

Azonban mégis képes mindezt megtenni! A vágyai támogatják őt, habár ezekben minden ellenáll a cselekedetek végrehajtásának, és ezt nevezzük „értelem feletti hitnek!” Amikor valaki ezen a módon cselekszik, akkor mégis a jelenlegi vágyai mentén halad, csak a hit ereje által használja őket, minden egoisztikus haszon nélkül, kizárólag a Teremtő érdekében.

Azaz, az út két részre osztható. Először, felemelkedünk a vágyaink fölé, és ezt a fázist „sivatagnak” nevezünk, másodszor, a következő fázisban, elkezdünk ezekkel dolgozni, és ezáltal belépünk „Izrael földjére.”

KN

A jelenlegi állapotunk képzetesnek mondható. A kabbalisták, az erről a világról való érzékelést, egy olyan ember érzékeléséhez hasonlítják, aki elvesztette az eszméletét, és egy bizonyos rezgést tapasztal meg az agyában, egyfajta véletlenszerű impulzus sorozatot, amely egy illuzórikus és félrevezető képet hoz létre benne. Ez azt az érzést kelti benne, mintha egy valódi világban létezne és élne, és úgy érzékelné azt, ahogy olyan sokszor megtörténik ez egy álomban. De tényszerűen semmi nincs benne az igaz valóságból.

Nagyon sok cselekedet van, amelyet végrehajthatunk azért, hogy segítsük magunkat ebben az állapotban, felébresszen bennünket, vagy legalább erőfeszítéseket tegyen a felébresztés irányába. Az elképzelés az, hogy megpróbáljuk elképzelni az igazi állapotot, amely teljes egészében nem áll kapcsolatban a mi világunkkal, miközben a mi képzetes állapotunkban vagyunk.

Mi ebben az igaz állapotban létezünk, egyetlen vágyba kapcsolódva. Senki nem érzékelheti magát egyénileg, de mindenki érzékelheti az egységet. Ez nem „én,” sem „mi,” mivel a „mi” az nem más, mint megsokszorozódott „én.”

De ebben valójában nincs összegzés, csak egyfajta egység, amin belül nem létezik semmilyen megkülönböztetés köztünk. Meg kell próbálnunk felemelkednünk attól a képtől, amit most érzékelünk, a „nincs senki Rajta kívül” érzéséig, ahol Egy dolog létezik, semmi más. Minden, ami kívül van Rajta, az a tudatvesztés (eszméletvesztés) következménye. Meg kell próbálni elképzelni ezt a helyzetet.

„Minden, ami létezik, az egyetlen lelket alkot.” Ez a valóság képlete, és ez meghatározza a mi munkánk helyét, és az életünk formáját, amit el kell érnünk. Ebből elkezdjük magunkra vonni a viselkedésünk valamennyi lehetséges irányát, a módszer megértését, és a valódi állapotot. Mi csak azt vagyunk képesek megtanulni, és megérteni, hogy milyen a Felső világ onnan nézve. Mi nem tanulhatunk erről, a mi világunkban.

A jövő gazdaságának is ebből kell származnia. Különben nem világos, hogy létezhet csak egy összefüggő egység, és semmi más. A kapcsolat és a helyes viselkedés szabálya, amely az Egyetlenben létezik, a viszonyok és a cselekedetek, mindezek a dolgok, csak abban az állapotban tanulhatók meg, ahol mi magunk is Egyként létezünk. Nincsenek fizikai testek, ez az egész világ nem létezik, a szívünk és az elménk felemelkedik ehhez az egységhez.

Mint a mindenki által megtett erőfeszítések eredménye, elkezdjük ezt a valóságot érzékelni, és azt is, mi történik benne. Megalapozunk egy viszonyt közöttünk, ezzel a valósággal egyezésben, és ezzel megértjük a tanult anyagokat, és a terjesztéshez és a világhoz való hozzáállásunkat.

A fejünknek be kell foglaltatnia az Egybe, miközben a testünknek elválasztásban kell lennie Tőle, és mindössze követni kell az utasításait. Akkor látni fogjuk, hogy mennyire egyszerű ez az út valójában. A legfontosabb dolog, az első kapcsolatra való törekvés, az Egyetlen valóságával, amelyet úgy nevezünk: „Senki nincs Rajta kívül.”

KN

Kérdés

Nekem nem sikerül semmilyen formán kapcsolódni a közöttünk levő viszonyhoz, amelyről most olvasunk. Úgy tűnik, hogy az anyag, amit olvasunk, mintha a levegőben lebegne és nincsen kapcsolatban velem. Hogyan tudom én ezt magamhoz csatolni?

Válasz

Egyelőre nem érzel semmilyen kapcsolatot az anyaggal, amelyet olvasol, mert nem vagy összekapcsolódva a barátok egyikkel sem. Abban a pillanatban, amikor elkezd valaki adakozni valakinek, azonnal megérti mi az a “Partzuf”, “mászách”, hogyan kell végezni kalkulációkat az adakozásra, , hogyan kell kapcsolódni másokkal, a spirituális Partzuf által, mi jelentenek a “ibur”, “jenika”, mohin” állapotok.

Mit jelent „megszülni” valakit? Én megszülöm a viszonyomat a Keter szintjéig, az Ein Sof világáig. Ez az egész felemelkedés tíz szfírából áll, és én életet kell adjak benne az összes viszonyomnak a többiekkel és az egész világgal.

Hogyan érezhetem az egész világot és az összes embereket? – ez nagyon egyszerű. Ahogy egyre jobban közeledek a spirituális rendszerhez, egyre jobban fedeződik fel a kapcsolat rendszere, amely előttem van. Még a mi világunkban is, öt vagy hat emberen keresztül képesek vagyunk mindenkit elérni. Ez a dolog lehetséges.

Te a spirituális világban úgy érzünk, másokat mintha mellettünk lennének. Ezt nehéz megérteni, hogy az egész emberiség mellettünk van. Az ember kapcsolatba kerülhet mindenkivel, de nem másokon keresztül, öt vagy hat emberen keresztül, hanem közvetlenül elérünk mindenkihez.

Ez nem olyan, mint a mi testünkben, amelyben létezik egy rendezett pontos teljes rendszere a kapcsolatnak. Az adakozásban, az összes részei a spirituális testnek, minden elem összekapcsolódik minden egyes elemmel. Mintha egy pont a papírlapon, amelyet többször összehajtunk és így minden egyes pont összekapcsolódik a másikkal. Én így kapcsolódok össze mindenkivel és átadok mindenkinek, így megépített a partzufokat.

A metafizikusok ebben a formában fedezik fel, hogy az univerzum egy ilyen formán “hajlik össze “.

BS

Egy nagyon fontos esemény küszöbén állunk: felemelkedünk, sőt elrugaszkodunk. Minden feltétel rendelkezésünkre áll ehhez.

Valóban, ez egy egyedi állapot, mely megadatott nekünk Felülről. Ez nem egy olyan esemény, amelyet megterveztünk, megszerveztünk, és hosszú ideje kitaláltunk, majd végül megvalósult. Ez inkább egy „felébresztés Felülről,”(Itaruta de-Leila), amikor egy lehetőség érkezik Felülről, és a legfontosabb, hogy ne szalasszuk el az alkalmat!

Ezért teszünk mindent olyan váratlanul, és nagyon jó, hogy ezt a körülöttünk lévő barátaink megértik a világban. Én valóban azt érzem, hogy ez egy kegyelem Felülről, amely megmutatja nekünk, hogy mind a decemberi kongresszuson, mind utána készen állunk mindarra, ami előttünk áll, a világ korrekciójának érdekében. Ezért a lehetőség nyitva áll a számunkra.

Nagyon izgatottak vagyunk. Azt kérdeztétek, hogyan kell kezelni ezt az izgalmat, azonban ez fog jönni minden barátunktól, akik csatlakoztak ehhez, tehát mindannyian izgatottak leszünk. Az izgatottság azonban nőni fog, amikor a Felülről küldött kegyelem cseppjei elérnek minket.

Ezen a teljes állapoton kívül, meg kell szereznünk azt a hatalmas erőt, amely készé tesz minket a világ korrekciójára. Az elkövetkezendő év valóban meghatározó és sorsdöntő lesz. Reméljük, hogy együtt valóban kivezetjük a világot a mély szakadékból, amelybe az ego taszította, és felemeljük a Bina szintjére. Akkor mi magunk is kiérdemeljük az emelkedését.

Vannak köztünk olyan barátok, akik sok éve velünk vannak, és akik ugyanazt a reményt táplálják. Ennek az oka az, hogy ők is a kollektív ébresztésre várnak. Ez olyan, mint egy házaspár gyermek nélkül, akik minden pillanatban abban reménykednek, hogy végezetül gyermekük lesz. Most tehát elértünk ahhoz a helyzethez, ahol végül képesek leszünk végrehajtani, amit akarunk!

Biztos vagyok abban, hogy ez a kongresszus (a sivatagban zajló felkészülési kongresszus a férfiaknak – fordító) rendben és kellemesen fog lezajlani, és hatalmas izgatottságot fogunk érezni! A legfontosabb, hogy ezt átvigyük a nagy kongresszusra, decemberben és a kapcsolat hatalmas erejét érjük ott el. Kapcsolódjunk egymáshoz, és azon keresztül, amit érzünk, kapcsolódunk a Teremtőhöz.

Tehát reméljük, hogy elérjük ezt a hatalmas erőt, a köztünk lévő kapcsolat ilyen nyomását, és hogy ez által a Felső Erő valóban fel fog tárulni, legalább az első fokozatában. Akkor képesek leszünk ragyogni az egész világ számára, amit úgy nevezünk „Fényleni a nemzetek felett,” mindazok felett, akik még nem értik vagy érzik nagyon, miről van szó. Akkor mindez közelebb húzza és bevonja őket. Ennek megfelelően végrehajtjuk a Teremtő rendjét, és összetapadunk Vele. Az Élettel!

KN

Együtt leszünk 24 órára, és ezek hosszú órák lesznek, ha a gondolatok és a szándék erejét hozzáadjuk ehhez. Azonban sokat érhetünk el ebben az időben – akkor viszont próbáljuk meg.

A jövőre is gondolunk most, hogy rendszeresen végrehajthassunk ilyen cselekedeteket. Természetesen ez nem válik rutinná vagy megszokássá, és minden alkalommal munkát kell végeznünk. Azonban ez a hely, valóban megnyitja a lelket. Köszönet ennek a csodálatos, szent helynek a felkészítéséért a számunkra.

KN

A Teremtő felébreszt minket, mindent Ő hajt végre, és biztos, hogy senki nincs a világban, aki önmaga képes lenne valamit tenni. Mindössze arról van szó, hogy a Felső Fény egyre jobban és jobban feltárul bennünk, és az Ő ereje az, ami cselekszik bennünk. Nekünk csak meg kell ehhez felelnünk, amennyire csak lehetséges, meg kell közelítenünk Őt, és bizonyos, belső mozgásokat kell megtenni az irányába, hogy feltáruljon bennünk. EZ a legfontosabb törekvés.

Valójában az embernek egyetlen dolgot kell megtennie – elkerülni a zavar okozást. Olyannak kell lennie, mint egy „asszony,” (ezt nevezzük a nő erejének), azaz edénnyé kell válnia a teremtő kezében. Reméljük, hogy használni tudjuk a mi férfierőnket, hogy túlemeljük magunkat önmagunkon, hogy olyanná válhassunk, mit egy „asszony.

KN

Sokszor, a fejlődés szakaszait a vágynak, “kémeknek” nevezzük. Az ember a Fény befolyása alatt van és gyengének érzi magát, csalódott, negatív a viszonya a Fénnyel, a saját tulajdonságával, a saját céljával, tudja, hogy a segítség a Fénytől származhat. Nincs megelégedve a vágyával, a természetes tulajdonságaival, és a segítséggel, amelyet a Fénytől kap. Ő olyan helyzetben találja magát, hogy elvettek az összes erejét.

De ezeken a behatásokon át kell, hogy menjen a megszerzés vágya, azért, hogy felfedezze biztosan, hogy mi hiányzik számára, és hasonló legyen a Fényhez. Mivel a vágyban természetes módon, nincsen erő és nincsen értelem. Nincsen benne semmi, csak reakció a Fényre. Mivel a  megszerzés iránti vágya a Fény másolatára épül, és minden ami a Fényben létezik, a vágyban is létezik. Az ember nem több mint valami a “semmiből!”.

A Fény a “létezés”. Ő létezik. Ebben az elérésben a “létezés” és a “semmiből való lét” között rejlik, a gazdagság és a teljesség tulajdonsága, amelyet a megszerzés vágya képes megszerezni. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, hogy magához vonja, azt, amit úgy nevezzünk”maszach”(szűrő), és akkor ő maga már képes lesz elérni a Fénynek a magasságát, a szintjét.

A kémek, amelyek megjelennek bennünk és gonosz dolgokat mondanak a teremtményre, a Teremtőre és a megszerzés vágyáról, amelyet a Teremtő épített – ezek ugyanazok állapotok, amelyek megengedik számunkra, hogy előre haladjunk. Nekünk meg kell próbálnunk a környezeten keresztül, és a csoporton keresztül, összegyűjteni az erőt, és előre haladunk egy ilyen módon, azaz, hogy felülemelkedjünk ezeken a kémeken.

BS