Szerző arhívuma: nandor

A Felső világok megmutatnak nekünk egy példát, hogy mihez kell adaptálódnunk.  A kapcsolatunk megadja nekünk ezt a részletet, hogy mi az, amit követnünk kell. Amikor a személy összekapcsolódik a többiekkel, akkor egy Partzufot hoz létre az adakozásában, amelyben nem létezhet kevesebb, mint tíz szfíra.

Az adakozás nem létezhet semmilyen formában, csak a tíz Szfírában, vagyis csak ha egy Partzufot hozott létre. Ha ő megkapja a helyes formáját, akkor felfedeződik a spirituális Partzuf, amelynek magasságát lemérhetjük a spirituális lépcső fokainak megfelelően, a Felső világokban,

Kiderül, hogy mi le tudjuk mérni a lélek magasságát, azaz a kapcsolatokat az egyéni vágyak között, és megérteni, hogy milyen intenzitással rendelkezik a kollektív lélek.

Végül is, az a vágy megmarad, amelyet a Teremtő megteremtett, de magára veszi a szfírák formáját: a Fény forrásait, amelyek elérkeznek hozzánk a világokon keresztül, az Ein Sof világából.

A Teremtő megtervezte a világok rendszerét, amelyet Ő befolyásol, és az én vágyamtól függ. A Fény nem változik. Az összes változások csak az én vágyamban vannak, amelyet én megváltoztathatok, mivel én a csoporttal dolgozom.

Mivel a kapcsolat a csoporttal az pontosan az a vágy, amely képes a Fényt kiváltani, a Fényt magamra vonni, és visszaváltoztat minket az adakozásra, a kölcsönös kapcsolatra.

Nem lehetséges más vágy, amellett, amely a csoporton kívülre, és amely a kapcsolatra irányul. Csak ez a vágy vonzhatja a Fényt.  Az összes többi vágy egoista vágyak és nem kell korrigálni.

Az egyetlen vágy, amelyet számításba kell venni, az a vágy, amely összekapcsolódik másokkal, a csoporttal, amelyben az ember valóban a teste fölé emelkedik, és amely össze akar kapcsolódni vele ” a fejében”( beRos). Ő határozza meg a sóvárgását a kapcsolatra, az összes egyéni cél felett. Csak ezzel a feltétellel érkezik el a Fény az emberhez a szfírákon keresztül, és korrigálja az ő vágyait, vagyis összekapcsolja az egyéni vágyát a kollektív vággyal.

Ebben a formában korrigáljuk a törést és felfedezzük a kapcsolatot közöttünk, a lélek edényét, és a Fényt, amely ezt kitölti.

Akkor az ember látja, hogy a világok nem léteznek magunkban, az emberen kívül. Ez az egész az erőben létezik, és abban a mértékben használható, amennyire mi össze akarunk kapcsolódni. Az erőfeszítések által, a kapcsolat mértékében – mi felfedezzük a Felső Fényt, amely mindig készen áll erre. Ez jelenti azt, hogy felfedeződik nekünk a világok rendszere.

A mi kérésünk nélkül, ez a rendszer nem létezik. Ez az Ein Sof világában található, a teremtés gondolatában, hogy a legjobbat adja a teremtményeinek. És csak abban a pillanatban, amikor megjelenik a vágy, amely kéri a korrekciót a kapcsolat irányában, elkezd működni a rejtet rendszerben, amely hasonló mértékben és minőségben, és ebben működik a Reformáló Fény.

BS

A következő szint az, amelyben az ember maga határozza meg az érzését és a gondolatát. A mi szintünkön kívül nem vagyunk képes gondolkozni, érezni és sóvárogni valamire. A jelenlegi állapotunkban minden meg van határozva, így a magasságunk is, ahol éppen találhatóak vagyunk.

A megszerzés iránti vágy a Fény mértékének megfelelő, amely képes rajta dolgozni, az egy bizonyos módon viselkedik. Azáltal, hogy az Ein Sof Fénye leereszkedik a 125 szinten keresztül, amely által a Fény meg van gyengítve a szűrőkőn keresztül, amely egyre kisebb mértékben befolyásolja a vágyat. Ennek megfelelően, a megszerzés iránti vágy egyre durvábbá válik, nyersebbe és egyre távolabb kerül a Fénytől, a tulajdonságok tekintetében. Minél kevésbé ragyog a Fény a vágyra, annál inkább a vágy ellentétes a Fénnyel. Minden a Fény erején múlik, amely befolyásolja a vágyat.

Ezért nem kell, hogy a korporális testre és a gondolatokra fókuszáljunk és a gondolatokra, hanem csakis a vágyunkkal foglalkozunk, amelyek át kell, menjenek a korrekción a Fény által. A vágy állapota a Fénytől függ, amely megvilágítja és egy bizonyos magasságon tartja. Az egyetlen dolog, amire gondolnunk kell, hogy csak a Fény befolyásoljon minket, és megpróbáljunk minden pillanatban a Fény hatása alá helyezni magunkat, optimális és maximális formában.

Én nem tudom, milyen oldalról befolyásol a Fény és honnan jön. Csak követnem kell a kabbalisták tanácsait és a cselekedeteit, amelyek felfedik nekem az utat a Fényhez és a lehetőségét, hogy befolyásoljon engem, és akkor én megváltozom. Ha ezt nem így teszek, akkor nem változom meg.

A legfontosabb tanács az, hogy egyesüljünk a környezettel és a csoporttal, a tanár útmutatása szerint. Így én kinyitom magam a Fény felé, és akkor minden már tőlem függ. A Fény befolyásolja a vágyat, az új vágy elhozza a gondolatokat, a megértést és az új érzéseket, és felfedezi nekem az új világot. Mindezt mi érezhetjük a vágyunkban.

Az ember vágyai, ő szíve, és ezek a Fény befolyásától függenek. Az ember kapcsolata a szfírákkal olyan mértékben van meghatározva, amilyen mértékben a Fény befolyásolja a vágyat, és korrigálja azt, ez határozza meg az elért magasságát a spirituális létrán. A szfírák a Fény tulajdonságai, amelybe beleöltözik, és áthalad a világokon keresztül, azért hogy behatoljon az ember általános vágyába.

A Fény áthalad ezeken a szűrökön, amelynek bizonyos tulajdonságai vannak, és a Fény befolyása alatt a vágy megváltozik. Az egyszerű megszerzés iránti  vágyból, minden karakter és diagnózis nélkül, megformálódik egy konkrét vágy, egy bizonyos magasságban, amely hasonló a Fényhez.

Ezekre a vágyakra már úgy utalunk, mint szfírák, mivel ők “világítanak”, mivel ők vissza akarnak térni pontosan a Fény cselekedetéhez. Azaz, a szfírák beleöltöznek a vágyba, és az ember elkezdi magára venni a szfírák formáját, a spirituális test formáját, és elkezd hasonlóvá  válnia a Fényhez.

BS

Kérdés

Mivel a megszerzés iránti vágya képtelen végrehajtani a valódi cselekedeteket a vágya ellenében, mikor azt mondjuk, hogy cselekszünk, vagy nem cselekszünk, akkor mi a fizikai cselekedetre gondolunk?

Válasz

A fizikai cselekedetekre is, mindaddig, amíg nincs még a képességünk arra, hogy spirituális cselekedeteket végezzünk, akkor a fizikai cselekedet az egyetlen dolog, amit tehetünk.

Egyelőre a személy tanul, terjeszti az anyagot, összekapcsolódik a csoporttal fizikailag, együtt dolgozik velük, és ebben a formában működik, mert nem képes használni a belső cselekedetét. Ez nagyon segítségére van.

A belső cselekedet, minél intenzívebb és erőteljesebb, annál jobb, és azokat nem helyettesítik a fizikai cselekedetek, amelyeket a fizikai testünkkel végzünk és az sem, amikor a nagy tömegben végezzük ezeket a cselekedeteket.

Az ember kimegy terjeszteni az anyagot, az emberek között van, akik nem tudnak semmit a teremtés belső struktúrájáról, kenyeret követelnek, vagy nyugdíjat, vagy más, ilyen dolgokat. Ezek után visszatér a könyveihez és a belső fejlődéshez, és hirtelen látja, hogy többet érez, ért, mint azelőtt.

Mindez azért van így, mert benyomást kaptam tőlük, felszívtam a vágyaikat. Bár ezek fizikai vágyak – ez nem számit. Mindenesetre engem előre visznek, mivel én benyomást kapok a külső vágyaktól.

Bennem ezek a külső vágyak egy magasabb szintre emelnek, ha  én megyek a saját vágyaimmal azért, hogy összevegyüljek a mások vágyaival, akkor az ők vágyaikból  benyomást kapok a saját vágyaimban, az én szintemen. Erről írva van; ” Ne távolítsd el magad a publikumtól”.

BS

Ti még nem értitek, hogy mindannyian felülről vagyunk irányítva. A tanár itt a hangszóró, és a rendszer felső része küld nektek tudást. Ő nem több ennél.

Ti pedig nem mutattok felesleges meghajlásokat, hogy egy hangszóró mondjon valami érdekeset.

Ugyanígy kell hozzáállni a tanárhoz. Tiszteletben kell tartaniuk a készüléket, amelyen keresztül közvetít fentről, de semmi többet ennél.

Én figyelmeztetni akarlak titeket, hogy pontosan hol van a különbség a vakság és az igazság között.

Én jobban érzem, mint a többiek, hogy engem felülről vezetnek és semmit sem teszek magamtól. Én nem játszom előtettek. Én valóban, csak elvégzem a felső utasítását.

Az ember összes munkája, hogy menedzselve legyen felülről. Amennyivel ő magasabban áll, annál inkább menedzselt. Ez jelenti, hogy a Teremtő munkatársa, Mózes szintje.

Nem szabad elfelejteni, hogy éreznünk kell, amit a Teremtő mond. A beszédét magunkon belül!  Ez alapján vagyunk irányítva.

Érzem, hogy ez közeledik, és mi felemelkedünk a Bina szintjére. Így hallhatjuk, amit Teremtő mond nekünk, ez már a Bina szintje. És innentől megszereztük a “NáRáNHáJ “szintjét.

Meg kell próbálnunk, hogy nem függünk a tanártól (ez korlátozott és ideiglenes), hanem együtt egy olyan edényé váljunk át, amely az összekapcsolódása által, látni tudja és reagálni arra, amit a Teremtő mond. Ez a legfontosabb dolog az “élethez “. Ezt a meghallást és ezt az érzést, amelyet az úgy hívunk, hogy “élet”.

BS

A vágy az egész teremtésnek az anyaga, a hely ahol mi érezzük, hogy élünk és felfedezzük benne a valóságot és a környezetet. A Fény működik a vágyon és fejleszti azt a saját tulajdonsága szerint, először egy közvetlen módon, azért hogy egyáltalán kialakítsa. Innentől kezdve, ebben a vágyban, amely általa lett megteremtve, a négy fázison keresztül a Végtelen világból, a Fény elkezdi megépíteni a feltételeket, a vágy korrekciójára.

Tehát ez a vágy anyag, éretlen nyersanyag, érzelem nélkül, szabad választás nélkül, a Fény parancsa alapján működik. A Fény, amely irányítja a vágyat, és létrehoz különböző formákat belőle, ezeket formákat nevezzük rejtettségnek vagy “alamotnak”, azaz világoknak. Minél inkább a Fény el van rejtve vagy megjelenik, a vágy, különböző változásokon megy keresztül, ameddig nem veszi magára azokat a részleteket, amelyek a Fényben is megtalálhatók.

Ahogy a Fény messzebb van a vágytól, elkezdi érezni önmagát: „ki vagyok én?”Bár, még nincs szabadsága és önálló fejlődése, és mindent elkövet Fénnyel kapcsolatos kalkulációkra.. A vágy, amely olyan, mint az anyagi világunk, meghatározott szabályok szerint működik, és nincs választása, csak reagálni valamilyen módon.

Ameddig a vágy fejlődése el nem éri a speciális szerkezetet, az úgynevezett “Ádámot”, aki megkapja majd a választást, hogy reagálhasson az értelmen belül vagy az értelem felett. “Az értelem felett” ez a természetes reakciója az anyagnak, amely a Fényre reagál. De el lehet érni egy ilyen reakciót, ő a vágya felett, és nem a természeti törvényeinek megfelelően. Mindenki létrehozhatja magában képességet, hogy ne kiszámítható módon reagáljon a Fény hatására, hanem éppen ellenkezőleg.

És ezt az ellentétes reakciót nevezzük” Ádám”- nak, mert ez hasonló a Fényhez.

Hogyha az ember a Fényre kiszámítható módon reagál, ez az úgynevezett “teremtmény”. De ha nem így reagál, hanem az anyag fölé akar emelkedni, a Fénynek a szintjére, hogy olyan legyen, mint a Fény – így ellentétes reakcióról beszélünk. Ezt a reakciót nevezzük “Ádámnak”, azaz “hasonlónak” a Fényhez.

Az anyag egy nevet kap: “Ádám”, innentől kezdődik el az ő új fejlődése. Léteznek benne mindenféle formák beépítve a Fény által, a természetes növekedése során, de most az a vágya elkezd dolgozni saját magán, és sóvárog, hogy hasonlítson a Fényhez. És ezt a munkát nevezzük “hit fölötti munkának”.

Ebben a munkában, nagyon sok jelenségek van, néha a Fény jobban feltárja magát és néha jobban elrejti magát. Néha felébreszt az emberben nagyobb vágyakat és néha kisebbeket. Mindezek a hatások által, minden alkalommal felébreszt különböző reakciókat az anyagban. Így az anyag tanul a saját reakciója által, és a Fény oldaláról, mivel tőle akar példát venni. Közelebb kerül a Fényhez, a forma azonosságon keresztül, amíg el nem éri a teljes összeolvadást a Fénnyel.

Nyilvánvalóan, hogy ezen az úton a vágy összegyűjt sok megértést és érzést: ki vagyok én, ki az a Fény, mi a Fény tulajdonsága. Tanul a Teremtő viszonyából önmagához képest. És fordítva, azt tanulja, hogyan győzze le a saját természetét és hasonlóvá váljon a Fénnyel. Az anyag fokozatosan eléri a Teremtő szintjét.

BS

Amikor én magam fölé emelkedem és elkezdek mások iránt aggódni, akkor megsemmisítem a korábbi megszerzés iránti vágyamat, de nem dobom el, és vakon dolgozom, egy másik vággyal, az adakozás vágyával, és elkezdek élvezetet kapni tőle, mint az anya, aki boldog, ha a gyermekének adakozik. Ez valójában nem így történik.

Ha az anya, úgy érezte volna a viszonyt a gyermekéhez korábban, mint egy idegen iránt, aki nem a saját kisgyermeke és képes lenne felfedezni ugyanazt a szereteti viszony a szomszéd gyermekével szemben is, amit most a sajátjával szemben érez, akkor mondhatnánk azt, hogy ez már egy másfajta szeretet. Mi két formát szerzünk meg: a megszerzés iránti vágyat és az adakozás iránti vágyat. A szakadék a két szint között, ez az ahol mi megtaláljuk a teljes mértéket és vastagságát az edénynek, annak a négy fázisát, ahol elérjük magát a teremtést.

Így fejlődik ki a ” megvilágosodás formája”, és így kell, hogy irányítsuk magunkat, azért, hogy várjuk az adakozás új formáit, amelyek nem maradnak el és lehetséges elérni őket, a lehető leggyorsabban. Ez csak a csoporton belül kapható meg.

A csoport felülről van irányítva, ha a személy alá veti magát a csoportnak, akkor megkapja a helyes felkészülést, a Reformáló Fénytől.

Ennél fogva tőlünk függ, hogy a felkészülést elvégezzük, ami azt jelenti, hogy megadjuk a Felső Fénynek a terét, hogy ezt a munkát elvégezhesse. Így mi a partnere vagyunk. Ezért azt mondhatjuk, hogy minden tőlünk függ, hiszen a felkészülés nélkül a Felső Fény nem képes semmit sem élvegezni, az teljes nyugalomban van.  A mi felkészülésünk csak a teret nyitja meg, és érezzük a Felső Fény hatását, de mi valójában csak a saját edényünket nyitjuk meg, ahol felfedezzük a Fényt, a rejtettségből.

A Felső Fényben 613 különböző fény található, az összes szint, a teremtés teljes terve, a kezdet és a vég. Az edény egy evolúción megy keresztül a “létezés a semmiből” amely átmegy az egész utakon, fentről lefelé. Ennek a fejlődésnek a pontos lépéseiben, amikor a teremtmény felismeri saját magát, az elkezd egy partnerré válni a Teremtővel, azonossá válik a Fénnyel.

Minden spirituális oktatásunk, a formák oktatása a formán belül. A vágy ahol keresi a formák hasonlóságát a Fénnyel, és ha megtalálja őket, összeolvad a Fényhez.

BS

Baal HaSulam, „Arvut (Kölcsönös Garancia)” cikk (rövidített verzió): Rabbi Elazar azt mondta, hogy az egész világ belefoglaltatik a kölcsönös garanciába, de először csak Izrael (azok, akik törekednek erre) kezdi el a világ korrekcióját… (miközben a többiek a hatalmas egójuk miatt) nem értenek egyet, az önszeretetből való kilépéssel.

Az elsők, akik korrekciót akarnak azok, akik az egoizmus és a megszokott problémák mellett rendelkeznek egy különleges szikrával, amely előre hajtja őket. Ők egyenesen a Teremtő elérése felé irányulnak (Yashar-El) és ezért is nevezzük őket „Izraelnek.”

A 99 százaléka az emberiségnek csak a hátulról rázúduló szenvedés nyomására fejlődik. Ezek az emberek alkotják a „világ nemzeteit.” Ezen belül is van egy belső kör, amely szenvedéseket is átél, de van egy belső törekvése is az előre haladásra. Ezek az emberek is Izrael részei. Természetesen azok, akiket mind a hátulról érkező nyomás, mind az előrehúzó törekvés hatása elér, el kell, hogy jussanak a kölcsönös garanciához hamarosan. Azonban az egész világ be kell, hogy lépjen a kölcsönös garancia keretrendszerébe végül.

A „világ nemzeteinek” szintén van egy része, amely kapcsolódni fog Izraelhez, azáltal, hogy hirtelen felfedezi a spirituális hívójelet a szívében. Azonban mások nem fognak ezen belülre lépni. Tehát egyik, vagy másik módon, a központi csoportnak korrigálnia kell önmagát, és az otthonává kell válnia mindazoknak, akik kapcsolódnak hozzá, kívülről támogatva ezt a központi csoportot.

A következtetés egyszerű, a mi feladatunk megvalósítani a korrekciót. Minden ránk van bízva, magunkat kell korrigálni, és aztán a világot. Semmit nem tudok ehhez hozzátenni.

KN

Kérdés

Meg kell szereznünk valamiféle speciális (Masachim) szűrőt és át kell juttatnom rajta magamat, annak érdekében, hogy elérjük a spirituális nagyság állapotát? (Gadlut)?

Válasz

Mondjuk én egy emberi közösségben élek, és felfedezem, hogy mindenkinek szüksége van egy bizonyos élelmiszerre. A szerencse ilyetén fordulata által, én vagyok az egyetlen, aki előállíthatja ezt a terméket, mindenkinek.

Érzem mindenkinek az általános igényét. Több milliárd ember általános vágya, érzésként él bennem, és ez együtt jelenik meg, a vágyak kitöltésével! Azaz érzem, hogy mindenki élvezi, amit adok a számukra. A mérhetetlen vágy és ezek kitöltése biztosítja nekem az „újjászületés” érzését, ami ennek az állapotnak az új fokozatát jelenti.

Hogy állhatok ellen a kísértésnek, hogy ne egymagam élvezzem, az így megjelenő, hatalmas élvezeteket? Fogom ezt a vágyat, és a saját kielégülésemre használom. Még nem értjük, mit jelent a másokkal való kapcsolat, amikor a velük való kapcsolat által átveszem a vágyaikat, és a sajátommá transzformálom őket. Hasonlóan egy édesanyához, aki kanállal eteti a gyermekét, és élvezi, ahogy az lenyeli a falatokat. Valóban fizikailag érzi ezt az élvezetet. Az anya megszerez, kap, mivel a gyermek adakozik.

Tehát van ebben egy nagy veszély, mégpedig, hogy egoista módon kezdek élvezeteket megszerezni. Végül is hatalmas vágyakat szerzek meg, és ezeken át óriási élvezeteket kapok. Létre kell hoznom egy szűrőt (Masach) a másoktól átvett vágyak felett, amelyet önmagamhoz kapcsolok, és a saját AHP részemmé fordítok.

Most annak érdekében dolgozom, hogy kitöltsem ezeket a vágyakat. Végrehajtok egy egyesülést a Felső Fénnyel (Zivug de Hakaa) önmagamon belül, mintha ez az én vágyam volna, és az én kielégülésem. Amikor minden kitöltést megkapok a saját edényembe, az adakozás szándékával, akkor készen állok azt továbbítani az alsó szint irányában. Azaz, először végrehajtom ezeknek a vágyaknak a korrekcióját (szűrőt rakok rájuk) majd pedig kitöltöm őket.

Mondva van, „az idősebb fiú, kétszer kap.” Ennek a jelentése, hogy a Felső szint, az alsó szint vágyaival dolgozik, amelyeket a sajátjának tekint, sőt, magasabbra tartja őket, mint a saját vágyait.

Van itt egy extra keménység (Aviut) ezekben a vágyakban, mivel amikor a Felső szint később kitölti az alsó szintet, akkora kielégülést kap, amely „620 szorosa” a alsó szintek által kapott kielégülésnek, hasonlóan az említett anya – gyermek viszony esetéhez. Képzeljük el, a gyermek mennyire élvezi az ételt, és mennyire ad élvezetet az édesanyának a tény, hogy etetheti a gyermekét. De mindehhez szükségünk van egy szűrőre…

Ezért olyan hatalmas az AHP részben feltáruló vágy mélysége. Ennek a mélységnek az eléréséhez, a személynek le kell választani a „kőszívet,” (Lev ha Even)” és a későbbiekben végre kell hajtania, több, más korrekciót, rétegről, rétegre, ami olyan, mint amikor „fillérenként adunk össze, egy nagy összeget.”

KN

Kérdés

Újra és újra hallom, ahogy Rav kijavítja a tanulóinak a helytelen felfogását a leckék alatt, és azt is hallom, ahogy az én helyi csoportomban, mi a belső jelentése, az olyan fogalmaknak, mint „Teremtő, hit, ima,” és így tovább, hogyan tárul fel, és hogy mennyire ellentétes a bálványimádó jelentésükkel. Megértettem, hogy a kabbalisták bizonyos okból elrejtették ezt a bölcsességet, ebbe a nyelvezetbe, évszázadokkal ezelőtt, de miért kell ugyanezen a módon folytatnunk ezt nekünk is?

Mindannyian éveket töltöttünk a vallásaink formáló erejében, és a társadalom az, amely elválaszthatatlanul összekapcsolta ezeket a helytelen képeket, ezekkel a fogalmakkal. Ha a munkánk mögött a nyilvánosság felé irányulunk, és a korrekciónk sebessége lényeges, nem volna jobb, ezt a kettős beszédet elfelejteni, és csak a helyes nyelvezettel fordulni az emberek felé? Úgy tűnik, értékes időt veszítünk ezzel a zavarodottsággal és félreértésekkel.

Válasz

Ez pontosan így van, és az utóbbi időben a nyelvezetünk változott is, pontosan azért, mivel a válságról való véleménynyilvánításunk igényli ezt, és ezt olyan embereknek is szánjuk, akiket nem érdekel a kabbala. Remélem, mi képesek leszünk átváltani, egy sokkal érthetőbb nyelvezetre, és megszabadulunk a definíciókban tapasztalható zavarodottságtól.

Kérdés

Én egy vallásos negyedben dolgozom. Ez nehéz, mivel a munkatársaim, akikkel minden nap együtt dolgozom, nem akarnak a kabbala tanulása által fejlődni. Abban hisznek, hogy ez tilos. Hogy befolyásolhatnám őket?

Válasz

Hallgass a tanulmányaidról!

KN

A Reformáló Fény ereje megadja a lehetőséget, hogy az ember élvezze az adakozást. Végül is a személy ilyen módon érti meg, hogy mit is jelent a Reformáló Fény.

Ezt megelőzően, a megszerzési vágy korábban elvezetett bennünket valahová, most azonban ez az egoista vágy, szenved. Bármikor, amikor az egoista vágy szenved, és ahol ezt megelőzően már el akart volna menekülni valamilyen jelenségtől, most az élvezi ezt a jelenséget. Egy ellentétes állapot alakul ki, ahogy a vers mondja ” egy megfordított világot láttam”.

Miért? Mivel nincsen semmi ez a két hatáson kívül: a megszerzés vágy, és az adakozás. Nincsen semmi egyéb ezen a két érzésen kívül, egyik emelkedik, és a másik lezuhan, mint egy mérleg ellentétes oldala, ez így létezhet csak.

Meg kell, hogy értsük, hogy a mi teljes előrehaladásunk, csak akkor történhet meg, ha a Felső Fény megengedi nekünk, hogy érezzük a jóságot az adakozásban, és hogy rosszul érezzük magunkat a magunk iránti megszerzésben. Akkor képessé válunk, hogy előre haladjunk.

Most azért dolgozom, hogy megtöltsem a megszerzés iránti vágyamat, majd azért kell, hogy dolgozzam, hogy megtöltsem az adakozás iránti vágyamat. De azáltal, hogy az adakozásban dolgozunk, egy kollektív edényben dolgozunk, a Végtelen Világ Malchutjában, amely a közös léleknek az edénye.

BS