Szerző arhívuma: nandor

Ha valaki rossz érzések között találja magát, mindenekelőtt meg kell érteni, miért van ez így. A gonoszság oka a törés, amely a kapni akarási vágyainkban történt, amely után ezek a vágyak elkezdtek kizárólag a saját érdekükben működni.

Mindezt meg kell tanulnom. Ha a csoportban dolgozom, és mindent a helyes módon teszek, feltárom, hogy nincs más visszatartó erő a valóságban a saját magam egóján kívül, amely az útjában áll mindannak, amit teszek, és nem engedi élvezni az életemet.

Ez az, amit az egész emberiség fokozatosan elkezd most megérteni. Nincs más gonosz az egón kívül. Ez az oka a világban lévő összes szenvedésnek.

Mindezt csak azzal a feltétellel értem meg, hogy megpróbálok másokhoz kapcsolódni és meglátni igazából nem is akarom. Akkor felfedezem, hogy „a Teremtő teremtette a gonosz hajlamot” és kimondom: „Aha, szóval a Teremtő volt az, aki mindezt ilyen módon rendezte el…”

Más szóval mindenben Hozzá kell kapcsolódnom, és ez nem egyszerű. Be kell látnom, hogy szándékosan rendez el minden gonoszságot felém, és mindezt olyan cruelly and cunningly módon teszi, hogy megértsem, teljes mértékben Tőle függök. Mintha azt mondaná nekem: „El kell jönnöd és térdre borulnod előttem, és ha szépen kéred, akkor kikorrigálom ezt a gonoszságodat. De ha nem teszed ezt meg, akkor szembesülni fogsz vele, adagonként megtapasztalod, jobban és jobban minden pillanatban, ameddig nem marad majd más lehetőséged, mint letérdelni.”

Fel kell ismernünk, hogy az egoisztikus vágyunk nagyobb, mint az egónk, nagyobb, mint a büszkeségünk. Más felől megközelítve ezt, akár agyon is üthetjük magunkat, akkor sem leszünk képesek letérdelni. A megváltás az egoista vágyainkon belül, a kövületi, növényi, és állati szintekből tör elő. A csapások alatt, az egoista vágy befolyása folyamatosan csökken, a minőségét tekintve.

Felemelkedem a vágyaim csúcsára, majd hirtelen csapásokat szenvedek el. Ezután más nem törekszem annyira, magasra, és nem akarok annyira modest lenni. Akkor kapok egy újabb csapást, majd egy kicsit még erőteljesebbet. Így csapásról csapásra okosabb leszek, elkezdek körbenézni: „ki az aki üt engem állandóan, ki van felettem?”

Ennek eredményeképpen olyan mértékben csökkentem a vágyaim befolyását, amennyire magamat egy függésben lévő, miserable, and intimidated állatnak érzem. A kapni akarás vágya a teremtés alapvető anyag. Minden más csak egy hozzáadás ehhez, amely vagy a Teremtővel való formaegyezésből, vagy ennek a hiányából fakad.

Így a büszkeségünk elpárolog a csapások alatt és csak az állati vágy marad. Akkor elérem azt az állapotot, ahol már képes vagyok fejet hajtani, letérdelni, és képes vagyok kérni. A bolond büszkeség odalett.

A kérdés már csak az, hogy vajon én lettem elég okos ahhoz, hogy megértsem, valóban egy állat vagyok, és hogy az összes, büszke önelégültségem tévképzet. Túl kell ezen lépnem a jövőben, vissza kell vennem magamból, és kérnem a Teremtőt, hogy korrigáljon engem. Az Ő korrekciója azt jelenti, hogy átveszi felettem az irányítást az én kérésemre. Ha megfogalmazom ezt a kérést, pontosan ez az imám. Nincs más ima.

Ez megerősítést és támogatást igényel a barátok felől. Végül is ha valaki képes meghajtani magát előttük, akkor ők megadják az erőt ahhoz, hogy a Teremtő előtt akárhányszor képes legyen letérdelni. Ezáltal az ember felgyorsítja az időt, csökkenti a csapásokat, vagy csapások helyett az elméje más módon haladhat előre.

Ha valaki meghajol egy bizonyos mértékben a csoport előtt, vagy ahogy Rabash írja lenullázza magát a csoporttal szemben, és a csoport lesz a egyetlen fontos dolog a szemében akkor valójában a lenullázás mellett is a személy értéke megtízszereződik. Ha valaki duplán képes lenullázni ilyen módon magát, akkor pedig százszoros megerősítést kap vissza a csoporttól.

Ez mutatja meg, milyen hatalmas lehet a megerősítés, amit valaki a környezettől megszerez, ha csak egy kicsit is képes lecsökkenteni az önmaga fontosságát a csoport fontosságával szemben. Amennyivel ilyen értelemben kisebbé teszi magát, annyival kap több megerősítést a környezettől a Teremtő felé való közeledéshez. Ez egy inverze kapcsolat.

Ezáltal időt és szenvedésekkel teli életciklusokat – háborúkat, és hatalmas problémákat – takaríthat meg valaki magának. Ez az, amiről a munkánk szól.

KN

Mondva van, hogy a parancsolat (mitzva) csak akkor segít és óv meg, amikor a személy foglalkozik vele, míg a Tóra arra az időre is vonatkozik, amikor a személy nem foglalkozik vele.

A Parancsolat (mitzva) az aktuális cselekedete az embernek, és az erőfeszítések által szerzi meg a spirituális világot. Azonban ez csak a cselekedet idejében működik, ezért abban az időben, amikor az ember még alszik, vagy cél nélkül halad – semmi nem történik a spiritualitás irányába, és így életek múlnak el lehetőség nélkül.

Minden pillanatban, amikor valaki a helyes gondolatban és szándékban van, és végrehajt valamilyen cselekedetet, ami megerősíti a szándékot – akkor minden pillanatban működik a spiritualitás felé való törekvés, és felébreszti a következő szintre. Fel kell, hogy fedezze a vágyat, a sóvárgást a következő, felsőbb szintre, és ő elkezd ragyogni rád.

Ha valaki jobban sóvárog, akkor ez jobban ragyog rá. Ilyen a fizika törvénye a spirituális világban. Ha valaki nem cselekszik, semmi sem fog történni.

Ha az ember erőfeszítéseket tesz a spirituális előrehaladásban, akkor ne várja, hogy rögtön megkapja a Tórát és azonnal érezni fogja a Reformáló Fényt. Az megjelenhet olyan módon, hogy a személy nem is reméli, egy olyan pillanatban, amikor nem tudod honnan vagy mikor jött. Ezért mondva van, hogy a Tóra segít és megóv, még akkor is, amikor nem foglalkozol vele.

Ez olyan folyamat, amely nem az embertől függ. Nem ismeri a Teremtő törvényeit, nem tudja mikor jobb, hogy világítson a Fény, mi jó neki és mi rossz a számára. Nagyon sok számítás lehetséges itt, a “lelkek ítéletének”megfelelően.

Nem érzékeli azonnal a Fényt, de az rögtön elkezd működni. Ne gondoljuk, hogy ha nem érzékeljük, akkor nem működik. Ha még úgy is tűnik valakinek,, hogy olyan sokat dolgozott sok erőfeszítést tett bele, és semmi sem történik, valójában ezt nem tudhatja Lehetséges, hogy az eredményeket csak egy-két év múlva érzi.

Egyelőre a fogaskerekek csak mozognak, és a Fény dolgozik az emberen teljes erővel, de te ezt az ember még nem érti. Mivel kezdetben a változások a kövületi, növényi, élő és állati szinteken történnek. Ezek állandóan fejlődnek. Ezért az ember lelkében van egy mély vágy, vagy más szóval a nagy ” durvaság”, amely kijelöli a legfontosabb korrekciók területeit, és amely szükségszerűen létezik, és a gonosz felé visznek. De az ember nem érzi ezt.

Vannak emberek, akik megfelelően haladnak, majd egyszer csak egy pillanat alatt lezuhannak. Láthatjuk ezeket, és nem tehetünk semmit, mert a törvény nagyon szigorú. Ha az ember nem ad hozzá, legalább egy extra szezám magot a súlyhoz, akkor a mérlegnek a serpenyője nem süllyed le, azért hogy kimozdítsa az egoizmust, és a serpenyő másik oldalán maga a személy áll, nem tartja őt meg. Szóval az ember lent marad.

De ne essünk kétségbe, ha nincsen meg a Teremtő kegyelme! Egy idő után ez a lehetőség, visszatér az emberhez, egy másik állapotban, a következő szinten, de kap egy új esélyt, hogy folytassa. Bár megtörténhet, hogy hosszú időbe telik, mire ez az esély eljön, vagy talán csak a következő inkarnációban.

BS

A Reformáló Fény aktiválja az erőfeszítést, és a sóvárgást az emberben. De nem aktiválja abban, aki sajnálja és eszi magát, ahogy írva van: ” Az öreg bolond összetett kézzel emészti magát”. Ebben az esetben a Reformáló Fény nem ragyog rá. Sóvárogni kell, legalább egy kissé, hogy felemelkedjünk a következő szintre, a Fény cselekedetéhez.  Ebben a formában, gyújtja be az ember a Fényt.

De ha nincsen vágy a felemelkedésre, akkor nincsen a Fénynek miben letelepednie, és az alsó résznek, az embernek nincsen meg a módszere, hogy tudjon dolgozni a Fénnyel. Állandóan meg kell, hogy mutassuk a vágynak, hogy meg akarjuk javítani; legalább egy kissé. Akkor lesz miben fogadni a Fényt, amely állandóan jelen van.

ford: BS

lekt: KN

Az embernek mindig erőfeszítéseket kell tennie, hogy elérje a spiritualitást. Erről írva van: “erőfeszítést tettem és találtam!”. A kabbala tudománya megadja az erőfeszítést, ami a csoport, a tanár, és az eredeti könyvek.

Ezekben az erőfeszítésekben a szándékot kell használni, hogy felfedezzük a csoportban a kapcsolatot a csoport barátok között. De ahelyett, hogy felfedezzük a kapcsolatot, felfedezzük a gyűlöletet és a visszautasítást. Azaz, felfedezzük a két ellentétes pólusát a természetnek: a jó és a rossz erőket; az adakozás tulajdonságát, amelyet el akarunk érni és az egoista megszerzés tulajdonságát, amelyet a közöttünk levő cselekedetekben fedezzünk fel, amikor megpróbálunk összekapcsolódni.

Az eredménye ebből a szomorú harcból és az adakozás gondolatának a megszerzéséből az lesz, hogy mi megépítjük a tömeges imát és kérjük a korrekciót. Mindezek a cselekedetek, jelentik a “mitzva” (parancsolatokat). Azaz, a “mitzva” a mi erőfeszítésünk az adakozás megszerzésére.

És ennek eredményeképpen, hogyha ezek a cselekedetek, akár csak egy kicsiny mértékben is korrektek, elkezd működni a Reformáló Fény. Ha még a mi cselekedetünk nem is olyan pontos és nem a helyes adakozás szándékával átitatott, hanem egyelőre egoista (azaz nem az Ő nevében történik), a Reformáló Fény mégis elkezd ragyogni.

Minél valóságosabb a szándék, a kapcsolatunk egyre nyilvánvalóbbá válik, egyre jobban érződik ez a kapcsolat. Érezzük mennyire fontos számunkra, hogy építsünk egy közös vágyat – így Fény egyre jobban világít. Ahogy mondva van: “minden egyes fillér egy összeadott nagy összeg”. Minden kis cselekedete a Fénynek, az erőfeszítéseink által, az egészet összeadja egy nagy “Tórává”.

A Körbevevő Fény befolyása jelenti a Tórát, amint meg van írva: “Én teremtettem a gonosz hajlamot és hoztam létre a Tórát, mint a fűszert.” Azaz, az ember erőfeszítéseket fektet bele, azért hogy korrigálja a vágyát és erre Fény visszatéríti a jósághoz.

A Fény (Tóra) nincs az ember ellenőrzése alatt, hanem a Teremtő kezében van. Ő olyan mértékben ragyog, amennyire az ember megpróbál formaegyezésbe kerülni vele, és visszatéríteni a jóhoz. Más szóval, kijavítja és olyanná teszi, mint Ő maga. És ezek pontosan a” Mitzvák”(a cselekedetek amelyeket meg kell tennünk) és a “Tóra (a korrekció Fénye).

Tehát, mondjuk, ha a személy “a gyermekkorban” (azaz a kezdetektől fogva, amikor még nem történt semmi) erőfeszítéseket fektet be és sóvárog a hit elérésére, (az adakozásra), akkor a Reformáló Fény (Tóra), befolyással van rá, “az öreg koráig.” Azaz, lezuhan és felemelkedik a szintek között, de a Fény segít neki és irányítja őt.

A Fény világít rá, még jövő megtestesülésében is, és ez a változása a fizikai testnek nem változtatják meg a helyzetet, azokat a befolyásokat amelyeken a létnek keresztül kell menni.

BS

Kérdés

Melyik szerve lesz a kollektív lélek „testének” Izrael? Vagy ez Ádám embriója?

Válasz

Ez a feje lesz, mivel az “Isra-El” kifejezés jelentése“Li Rosh” vagy“a fejem,” ahogy az mondva lett a Teremtő által. Minden ember a világban, aki a Teremtő felfedezésre törekszik, a kollektív léleknek ehhez a részéhez tartozik.

Kérdés

Az ellentétes vágyak létezésére való ráébredés megteremtődése kifejezhető úgy, mint az adakozni akarás, miközben a kapni akarás teremti az egoizmust? Megfeleltethető az egoizmus extrám formájának kifejeződése, az asztrofizikában ismert „fekete lyuk” fogalmának, amely csak megszerzésre képes? Hasonlíthatjuk az egoizmus ketrecéből való kitörést, az edények töréséhez, ahol az egoizmus összetörése nem más, mint a kani akarás vágyának, egy ellentétes vágyba fordulása, nevezetesen az adakozás vágyába?

Mondhatjuk azt, hogy az egoizmus törése és az adakozási vággyal való keveredése (kifejeződve az egyéni lélekben) fejleszti a teremtményt abba az irányba, hogy birtokolja az adakozási vágyat? Megfeleltethető ez a kombinációs folyamat a spirituális értelemben a „nagy robbanásnak,” amely létrehozta az anyagi világot? Helyes azt a megközelítés, hogy az adni akarás és a kapni akarás megteremtése nem más, mint a „spirituális szingularitás” összetörésének manifesztációja a valóság emberi szintjén, amit ilyen módon szintén az anyagi szingularitás összetörésének feleltethető meg?

Helyes, ha azt mondjuk, hogy az életünk célja a mi valóságunkban az, hogy előre hajtsuk a spirituális valóságérzékelés evolúcióját, az egoista edények (az egyensúlytalanságban lévő adakozást és megszerzést) szándékos, individuális összetörése által? Ez egy egyéni szándék a törésre, az egyén saját, egoista edényeinek vonatkozásában, de megfelelően annak, ahogy a Teremtő eredetileg megteremtette ezeket a vágyakat?

Válasz

Nem adnék részletes választ ezekre a kérdésekre, hanem a válaszom egyszerűen mindegyikre: „igen!”

KN

Kérdés

Hatalmas erőfeszítések szükségesek a decemberi kongresszus megtervezéséhez és lebonyolításához. Mi a helyes hozzáállás az önkéntes munkához a kongresszussal kapcsolatban?

Válasz

Lehetetlen kifejezni annak a fontosságát, hogy mennyire szükség van mindenkinek a maximális erőfeszítésére, professzionalizmusára és vágyára a kongresszussal kapcsolatosan. Nagy veszteség lesz azoknak, akik kihagyják ezt a lehetőséget.

A legfontosabb eseményről van szó, egy különleges, sorsdöntő év és az emberiség óriási jelentőségű átalakulási folyamatának kezdetén, ami azt jelenti, hogy rá kell lépnünk egy új útra. Ez megtörténhet egy hatalmas szenvedés, vagy a Fény által, amely ráébreszt minket arra, hogy erőfeszítéseinknek az egység elérésére kell irányulniuk. A saját vágyaink és erőfeszítéseink által vonjuk magunkra a Fényt, amely megreformál minket.

Fontos megérteni, hogy nem közvetlenül vonjuk magunkra a Fényt, hanem az egység felé való állandó törekvés által, még ha gyakran ki is merülünk, pontosan ezek az erőfeszítések hozzák el a Fényt a számunkra. Még ha elutasítást is érzünk, zavarodottságot és vonakodást, mégis folyamatosan a saját ellenállásunk ellenében kell erőfeszítéseket tenni, és ez által vonjuk magunkra a legerőteljesebb Fényt. Remélhetőleg egy hatalmas, lángoló gyűlöletet tárunk fel magunk között, ám ugyanakkor ugyanekkora intenzitással a szeretetre való sóvárgást is. Nagyon jó lenne, ha ez a két pólus manifesztálódna bennünk. Reménykedjünk, hogy ez megtörténik, legalább valamekkora mértékben.

Tehát most nincs helye a személyes számításoknak, az erőfeszítések tekintetében. Nem erőfeszítés az, amire itt szükség van igazából, hanem valódi önfeláldozás. Mindenkinek részt kell vennie a munkában, amennyire csak lehetséges.

Szerencsétlen módon nagyon nehéz minden egyes embernek valamilyen feladatot adni. Nem tudunk munkát adni valamennyi önkéntesnek, azonban otthon mindenki elő tud készíteni, egy rövid videó klipet, vagy különböző terjesztési anyagokat, új emberek bevonzására, és így tovább. Keressen mindenki magának egy lehetőséget, ha már minden munka kiadásra került itt.

Kérdés

Milyen feladatokat kell magamra vennem annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb módon használjam azt fel?

Válasz

Válasszon mindenki olyasmit, ami a legmegfelelőbb a számára. Mindenkinek meg kell vizsgálnia ebből a szempontból önmagát, és megtalálnia a legmegfelelőbb munkát, ami a saját képességeinek a legjobban megfelel. Ha valaki ért az elektromossághoz, kérdezze meg a villanyszerelőket. Ha valaki tud főzni, menjen a konyhára.

Kérdés

Lehet akár a szemét összegyűjtése a leghasznosabb?

Válasz

Nem szükségszerűen a legegyszerűbb és legalsó szintű munkák a leghasznosabbak ebben az értelemben. Mindenkinek a legjobbat kell adnia. Ha valaki specialista, akkor ott kell önkéntes munkát végeznie, ahol a legtöbbet tud segíteni.

KN

A Zohar, “Pekudei (Elszámolások) fejezete,” 528 rész: Amikor az ember elhagyja ezt a világot, ez az állat megjelenik négy repülő szeráf képében. Szembe repülnek vele, és nem engedik mindezeknek az ítélethozóknak és ítéleteknek, hogy megközelítsék őt. A béke hírnökei veszik körül, amelyek a szeráfok. Amikor ezek mozognak és láthatóak, azok a kígyók és szeráfok, melyek a kígyóból származnak, aki a világon a halál oka, megadja magát.

A kígyó, a szörnyeteg és az angyalok, mindezek nem mások, mint belső erők, melyek alsóbb szintről származnak, mint az ember. Mi azokról a formákról beszélünk itt, melyekben ezek az erők és szándékok mindannyiunkban megjelennek, és hogy a segítségükkel hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz, hogyan kapcsolódhat az összes lélek össze, fokozatosan megteremtve egy hálózatot közöttünk ez által, amely egyre teljesebbé és korrigáltabbá válik, és ez által egyre közelebb kerül a valódi Végtelen Világ Malchutja, amely mindig kritériumként szolgált a számunkra. Így mindezen cselekedetekben látnunk kell a közöttünk fennálló kapcsolat erőit.

KN

A Zohar, “Pekudei (Elszámolások) fejezete,” 525 rész: Ezek a szeráfok, hat szárnnyal, melyek dicsőítik Mesterüket háromszor egy nap. Ők szőrszálhasogatók az igazakkal szemben, és készek megbüntetni – ebben a világban és a következő világban – azokat, akik könnyűnek találtatnak, és azokat, akik akár a legcsekélyebb anyagát is tanulják a Tórának, és nem tartják tiszteletben azt…

Amikor elkezdünk emelkedni ebből a világból, a spirituális kapcsolat szintjére, a kapcsolatunk elnyeri ezeket a szent neveket, vagy jóságtól, vagy a gonoszságtól. Vagy szeretek, vagy gyűlölök, több ezer név van, amely a szeretetemet vagy a gyűlöletemet leírja, abból áramlik ki, ilyenek az angyalok, szeráfok, démonok és szellemek, melyek bal vagy jobb oldalról áramlanak elő, vagy a szeretetből, vagy a gyűlöletből, és a kettő kapcsolatából.

Mindent egybevetve, két erő leírja ezt. Végül is semmi más nincs, mint a megszerzés és az adakozás ereje. Csak a mi világunkban, valamilyen módon, egyszerűen elnevezzük ezeket, a beszélt nyelv alkalmazásával. Azonban a spiritualistásban, ezeknek meg van a pontos elnevezése, az általuk végrehajtott cselekedeteknek megfelelően, a vágyak erejével és keménységével összhangban, amelyet ezek aktiválnak, illetve az általuk létrehozott eredményeknek megfelelően.

De mindent egybevetve, csak a kapcsolataink két formájáról beszélhetünk itt, vagyis elutasításról, vagy elfogadásról, kapcsolatról és szeparációról. Ezek között rejlik a szabad akaratunk, az erőfeszítéseink által használjuk ezt a két erejét a törésnek, amely aztán feltárja a kapcsolatot közöttünk, amely 620 szorosan nagyobb lesz ez által, mit volt a törést megelőzően.

KN

Kérdés (a spanyol csoporttól)

Mi képesek vagyunk egy bizonyos terjesztői munkára ma. A csoport egyik fele azt gondolja, hogy ezt kell tennünk, a másik fele azonban azt mondja, hogy inkább a Barátok Találkozóin kell részt venni. Mit tegyünk?

Válasz

A terjesztés a legfontosabb dolog. Ez növelheti meg a csoport vágyait az összekapcsolódásra. Bármit is mond bárki, a legjobb, bevonni az általános közönséget.

Láthatjuk ezt önmagunkon is: ha csak összegyűltünk volna a barátokkal, és találkozunk egymással, de anélkül, hogy kimentünk volna az utcára az elmúlt hónapokban, soha nem értük volna el, amit elértünk. Ez újjáépített minket, és megváltoztatott. A terjesztés az alapja a változásnak. A terjesztésnek köszönhetően, még nagyobb lett, az egységre irányuló vágyunk és igényünk, még jobban értjük az anyagainkat, képesek vagyunk egyszerűsíteni azokat, és így tovább.

A terjesztés épít fel minket, és nagyon örülök, hogy a csoportok elkezdték ezt felismerni. Baal HaSulam írt erről, és nekünk nem kell okosabbnak lennünk nála, azt gondolva, hogy képesek vagyunk önmagunkat irányítani a csoport nélkül, melyben dolgozunk, és a világ nélkül, melynek el kell jutatnunk a kapcsolatra vonatkozó üzenetünket. Túllépve a gyerekes arrogancián, egy kicsit kritikusabbnak kell önmagunkkal lennünk, és ez segít részt venni a terjesztésben.

El kell olvasni, amit Baal HaSulam írt, és át kell ültetnünk a szavait a gyakorlatba.

KN

Kérdés

Mit tehetünk most, hogy megvédjük a világot, egy háborútól?

Válasz

Egységre kell lépnünk! A világunkban az egyetlen, amit tehetünk, hogy magunkra vonjuk a Fény egyre nagyobb feltárulkozását. A világunkban az összes változás, mint a Felső Fény befolyásának eredménye jelenik meg, amely kizárólag az azonos minőségek megjelenése által lehetséges. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy létrejöjjön az egység közöttünk, és más csoportok között, és ebben az állandó egységben, közelségben, a minőségek, a gondolatok és a vágyak hasonlósága nyilvánuljon meg.

Itt nem a fizikai vágyakról van szó, hanem a Teremtő felé való törekvésről, és hogy egyesülünk a feltárulására irányuló vágyainkban.

Ha megértjük, hogy ez csak ezen a módon érhető el, akkor a közelségünk, és az egységünk be fogja vonzani a Felső Fény hatalmas feltárulását. Először ez jó dolgok megtörténtét fogja okozni közöttünk, később pedig ez a jó kiáramlik az egész világra.

KN