Szerző arhívuma: nandor

Baal HaSulam, “Matan Torah (A Tóra megkapása)” (rövidített verzió): Az újszülött, teljes egészében az önmagára irányuló megszerzés állapotában van, az adakozás nyoma nélkül.

Ez abból a célból van így, hogy az ön-korrekció által az ember megtanulja kimozdulást, a helytelen cselekedetek felől, a megfelelő tettek irányába. Ilyen módon ráébred az edény és a Fény, illetve a saját állapota és a Teremtő közötti szakadékra. Ez az, ahogy teljes mélységében meglátja a teremtést.

A spirituális világ feltárulásával, fokozatosan elkezdjük felfedezni, hogy a levegő „vastagabbá” válik, az erők, a kapcsolatok és a cselekedetek megtelnek a magasabb szint érzékelésével, a magasabb dimenziók elkezdik megmutatni magukat ez által. Most még nem érezzük ezeket, nem fogjuk ezeket fel, de most is ezeken belül vagyunk. Annak érdekében, hogy feltáruljon a Felső Erő cselekedetei rajtunk, nagy erőfeszítéseket kell tennünk.

Ha valaki szeretné megismerni a saját természetét az, mint gonosz hajlam fog feltárulni neki. Ha azonban az ember nem áll még készen arra, hogy korrigálja magát, akkor nem láthatja a saját gonoszságát. A több milliárd emberből csak néhány millió képes felismerni és kimondani, hogy a természete gonosz. Az összes többi ember nem érti, miről beszélünk: „Igen, természetesen, kedvesnek kell lennünk egymáshoz.” – mondják, de ez minden.

Ezért sokan nem fognak egyetérteni Ball HaSulammal, aki azt mondja, hogy az önszeretet abban a pillanatban belénk ivódott, amikor megszülettünk. Ez az, ami miatt azok, akik hétköznapi, népszerű módon tanulmányozzák a Tórát és a parancsolatokat, ellentmondanak a kabbalistáknak. Ők ugyanis nem érzik egyáltalán magukat bűnösnek. Nem látják, hogy minden cselekedetük a saját jólétükre és komfortérzésükre irányul. Ellenkezőleg, a cselekedeteikből teljesen hiányzik az önkritika és a gonosz felismerése.

Nem kell felébreszteni ezt a gonoszt. Ameddig valaki ezt eléri önmaga által, a saját fejlődésével, addig az ásványi, növényi, és állati szinteken kell maradnia. A belső törés csak az emberi szinten jelenik meg, és akkor kezdi el az ember korrigálni saját magát.

Tehát ha kiérdemeljük az ember megszületését önmagunkon belül, akkor az önszeretet jelei a születés pillanatától megmutatják magukat. Kiderül, hogy mindent, kizárólag magunkért teszünk, és minden pillanatban készen állunk arra, hogy ezt mások költségére tegyük.

Ezáltal az ember eltávolodik a Teremtőtől, azaz attól a hatalomtól, amely a világot az adakozás erejével ellenőrzi. Ahogy felnövünk, egyre többet megszerzünk a környezetünktől abból, ami ebben a környezetben, mint „mások felé adakozás” halmozódott fel… azaz, a személy ilyen módon szerzi meg az adakozás fontosságának az érzését. Bár ez ellentmond a természetének, a környezet befolyásolja őt ilyen módon. A spirituális világ szerkezete felkínálja a csoportot, a hatalmas befolyásoló erőt, sokkal nagyobbat, mint bárkinek a természeténél fogva kapott ereje. Először mi úgy kapcsolódtunk egymáshoz, mintha egyetlen edény lenne, és a Fény uralkodott felülről ezen az edényen. Ezért amikor felfedezzük a szeparációt itt lent, ami világunkban, nem igazán akarunk másokkal a legkisebb mértékben sem kapcsolódni, ám a környezet képes megmutatni nekünk, mennyire nagyra tartja az adakozás alapján álló kapcsolatokat és a gondolkozást, így tehát én is ezt akarom.

A környezet egyre nagyobb mértékben befolyásol engem, sokkal jobban, mint az egoizmus. Ez fog bennem nyerni. Ez kötelez engem arra, hogy ne egyek, ne igyak, csak egy bizonyos módon viselkedjek, és öltözködjek. Ha kívülről láthatnám magam, azt mondanám, „Micsoda egy idióta! Mit csinál ez?” Azonban az ember átveszi a társadalom elvárásait, és a számára ezek nem lesznek már elképesztőek, hanem ellenkezőleg, fontos és betartandó dolgokká válnak.

Végül az ember már mindent kizárólag azért tesz, hogy megfeleljen a társadalom elvárásainak. Még a leglényegesebb dolgokat is, csak ezen a módon lesz képes megtenni. Semmi más nem nyomja erre, csak a közösség befolyása.

Ahogy felnövünk, egyre többet megszerzünk a környezetünktől abból, ami ebben a környezetben, mint „mások felé adakozás” halmozódott fel… hogy nyereségünk legyen ebből a világból, és a következő világból. Az első szinten már megadatik az embernek a tovább haladás ereje.

A környezet ráneveli a személyt és megtanítja, az elfogadott normákra és elképzelésekre. Ez elegendő a környezetnek, hogy azokat alkalmazza, és ez által azok legyenek igazak a személy számára. A helyes kezelés után, megkérdőjelezhetetlenül kész alkalmazni és birtokolni ezeket az elveket, és ezek alapján élni. Ha a társadalom akarja, megtesz bármit, bármelyik ember, még ha az a halálba is küldené. A kapcsolat, amely ezt működteti, a magasabb, spirituális szintekhez tartozik.

Ahogy valaki növekszik, megmondják neki, milyen módon érhet el, az altruisztikus szándékhoz, hogy ez által elégedettséget okozzon Teremtőjének. Azonban egy megfelelő környezet is szükséges lesz ehhez a számára. Az ember ez önmaga által nem fogja akarni. Végtelen számú könyvet elolvashat valaki, ismerheti a Kabbala bölcsességét, a teljes mélységében, a környezet befolyása nélkül, semmi nem változik meg benne. Szép szavak? Kérem, lehet, de semmilyen valódi, belső változás nem lesz mögöttük.

Egy csoportban kell dolgozni, erőfeszítéseket tenni, tanulni, kiépíteni a szándékot, miközben tanulunk és részt venni közös tevékenységekben, és akkor, az ember magára vonja a Fényt. Más szavakkal, egy rossz élet helyett, egy gonosz szándék helyett, megfelelő szándékokat kap, és a gonosz felől, a jó irányába mozdul el.

Akkor elveszíti, az összes maradék önszeretetét, és a cselekedeteit csak az adakozás fogja áthatni, hogy még a szükségleteit is úgy fogja kielégíteni, hogy közben az adakozás folyamatában marad…

Ez a szándék pedig áthatja az egész életét.

KN

Vélemény (Michael Khazin, közgazdász odnako.org)

Az eredmény annyira elenyésző, hogy nem is tudom, valójában mit tudok írni erről. Mindenekelőtt semmilyen konkrét intézkedés Görögország megmentésére nem lett bejelentve, a botrányos népszavazás, amely Görögország eurózónából való kilépéséhez vezethetett volna, felfüggesztésre került.

Valójában a tény, hogy a média sokkal több figyelmet szentel a népszavazás felfüggesztésének, mint a csúcstalálkozónak, nagyon jelzésértékű. Hogy tudja Görögország visszafizetni, akár a csökkentett hiteleket is, ez még mindig nagyon kérdéses. A hitelcsökkentés után, a hitelszint, még mindig azonos azzal, ami Görögország megmentésének a kezdőpillanatában volt.

A média azt jelentette a csúcstalálkozóról, amely két napig tartott, az az országok több időt szenteltek a gazdasági növekedés stimulálásának, egy globális skálán, mint a különleges problémáknak. De a csúcstalálkozó óta nem teljesen egyértelmű, hogyan növelik a zuhanó keresletet, ha ez egyáltalán lehetséges.

Hogy beszélhetünk gazdasági stimulációról, anélkül, hogy kialakítanánk az okát ennek a stimulációnak, és azt, hogy mi lesz a hatása mindennek, és végül mikor lesz ez végrehajtva? Azonban ezek a kérdések misztikusak azoknak, akik figyelik a világ legfontosabb politikai vezetőit.

A találkozó házigazdája, bejelentette az IMF források növelését, hogy azok segítsék a hitelválságot. Azonban a különböző problémák kezelésére dedikált pénzösszegek nem lettek meghatározva. Itt ezermilliárdokról van szó évente, melyek még nem léteznek, és így nincs még minek örülni. De mivel a G20 vezetők nem beszéltek erről a kérdésről, senki nem feszegetheti ezt a problémát.

Egy másik jelentős megállapítást Obama elnök tett, aki azt mondta, hogy képes volt tárgyalni a yüan rugalmasságáról Kínával. Hogy ez jó, vagy sem, az kérdéses, mivel Kína általában nem hajlik kompromisszumokra és az ilyen koncessziók azt is jelenthetik, hogy Kína gazdasága nem megy olyan fényesen, és a yüan elkezdhet leértékelődni.

Fontos megjegyezni, hogy Görögországon túlmenően, a csúcstalálkozón megbeszélés témája volt az olasz nemzeti hitelek mértéke, amely elérte a GDP 120 százalékát, és tény, hogy az olasz helyzet nagyon gyorsan csúszik a görög irányába. Valóban nem tudom, mit írjak.

A válság gyorsan mélyül, a kereslet csökkenése drámai, a pénzügyi szektor kockázati tényezői nőnek, a munkanélküliség csökken, a szociális nyugtalanság növekszik. A G20 országok viselkedése olyan, mintha minden nyugodt és csendes lenne, és csak néhány apró foltocska csúfítaná el az általános hátterét a globális gazdaságnak, és ez csak egy kicsi erőfeszítést kíván, és korrekté válik.

A látvány nagyon szomorú és szánalmas. Nem érdemes még csak beszélni sem róla. Újra csak azt írhatom, hogy ezek a fickók semmit nem fognak megreformálni: nem csak mert nem akarnak, hanem mert nem is tudnak tenni semmit, nincs semmilyen szintje a kontrollnak a kezükben, még a nyelv is, amivel leakarják írni a problémát, alkalmatlan erre. A tudomány nem tudja, mit kezdjen ezzel az egésszel. Azonban ameddig ők vannak hatalmon, semmit nem fogunk látni, csak demagógiát. A válság pedig folytatódni fog.

KN

Egyrészt, mi nagyon boldogok kell, hogy legyünk, amikor felfedezzük a köztünk lévő gyűlöletet. Ez ellentmondásosnak tűnik, mert ez általában nem érthető az embernek, sem a vallásosnak, sem a nem vallásosnak. Egyikük dolgozik az egóval (gonosz hajlammal), és úgy gondolják, hogy az a fontos hogy maradjanak igazságosok és bűntelenek, akkor nem lehet bennük gonoszság.

De a kabbalisták azt mondják: “Minél nagyobb a barátja, annál nagyobb a vágya”. És fordítva, minél jobban felfedeződik a gonosz valakiben, úgy nagyobb lesz az értelme is, hogy megváltoztassa ezt a gonoszt. Mert amikor felfedezi valaki a Fényben, a sóvárgást, hogy összekapcsolódjon a többiekkel, látja, hogy nem akarja ezt a kapcsolatot.

Elérkezik a tanuláshoz, de nem akar tanulni, és elalszik! Elmegy terjeszteni és gyűlöli a terjesztést – nem akarsz terjeszteni. Felfedezi, hogy minden munkát, amelynek célja a spirituális fejlődés – utál. Ez az igazság kiderül a számára. Ez pedig egy nagyon jó dolog!

Tehát, egyrészt én nagyon boldog vagyok, hogy hallom a konfliktusokat és problémákat, amelyek felfedeződnek a csoportban a barátok között. De a másik oldalon félek, hogy nem leszek elég érett és erős, hogy megértsem, hogy mindez a munkához szükséges! Nem pedig egy valódi probléma.

A Teremtő szándékosan tesz az utunkba akadályokat, és nem adja meg nekünk az összekapcsolódást. Ő felébreszti bennünk a gyűlöletet, elvezet minket a Sínai-hegyhez (a Gyűlölet hegye), hogy szükségünk legyen a segítségre, a Fényre! Mivel mondva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és teremtettem hozzá a Tórát, mint fűszert.” A Teremtő azt akarja, hogy a második felét használjuk a törvénynek – hogy akarjuk a korrekció erejét a gonosz hajlam ellenében.

De sajnos, több ezer ember érkezik és közülük nem sokan maradnak. Miért szaladnak el annyian? – Csak azért, mert ők nem értik, hogy ez a gyakorlatot szándékos volt és azt gondolják “Nos, ez a csoport és ez a tanulás, láttam és hallottam mindent, nekem ez elég.” Aztán az ember menekül. Nem használja fel a gonosz felfedezését a korrekcióra. Mégis azonban sokan itt maradnak – és elkezdik az utat.

BS

Kérdés

Ha a személy a Fény által halad előre, mi hiányzik neki, hogy érezze, megértse, emlékezzen és át élje a Fény hatását?

Válasz

Ami hiányzik a kölcsönös segítség, hogy ne felejtsük el a Fényt!  Mi mindig elfelejtjük, és mindenki azt hiszi, hogy haladhat egyedül, a saját akarata szerint, és ezért nem a csoport által vonja magára a Fényt, amely előre mozdítja őt.

Elfelejtjük, mert nem kívánatos számunkra, a mi egoizmusunknak kellemetlen, ezért nem akar emlékezni rá. Tudok sírni, és mindent megtenni, de nem vonzom a Fény az egységen keresztül a csoportban, amely ez által fejleszt engem.

Tehát, évek telnek el így, és az emberek még nem értik meg, hogy ők megpróbálnak áttörni a falon, mintha ott volna bármilyen a bejárat, nyílás. De nem látják ezt a nyílást! Egyszerűen nem akarnak oda tekinteni. Mivel ez a csak a kapcsolaton keresztül érhető el.

Mi egy olyan módon viszonyulunk a spiritualitáshoz, mint az fizikai világhoz, és azt gondoljuk, minden sikerülhet elérni az értelem és a saját kezünk segítségével. Valóban, az egész történelmünk folyamán az értelmünk és a kezünk erejével fejlődtünk. Így épült az egész életünket. Akkor miért nem folytathatjuk ezt ilyen módon?

Meg kell érteni, hogy a munka azt, jelenti, hogy erőfeszítést teszek bármely módon, ahogy csak képes vagyok, de amikor megpróbálom ugyanazt az utat követni, mint a fizikai világban, ugyanazokkal az eszközökkel, ezek nem a spirituális elérésre irányulnak. Mivel a spirituális elérésben, a Fény magamra vonását kell elérnem. Ez csak a környezeten keresztül megy, a Man emelése által, ami magára vonja az Ab-Sag Fényét, a Reformáló Fényt, és ez a Tóra útja, ami teljesen különbözik, a bennem élő állat útjától.

A legfőbb akadály, a kitartás hiánya ezen az úton. A kitartás hiányának az oka, hogy a környezetemtől nem kapok támogatást. Én nem vagyok képes állandóan emlékezni és emlékeztetni, hogy csak ezen az úton fejlődhetek. Én elfelejtem ezt a központi pontot, amely a legfontosabb pont, amelytől elkezdem a valódi és helyes fejlődésemet és ehelyett elindulok, egy egyéni irányban.

Ez az oka a vallások megjelenésének, a különböző hitek, New Age módszerek kibontakozásának, mindennek, ami nem tartozik a helyes egyetlen irányhoz. Ha valaki nem tartja, ezt az egy pontot – akkor elrohan mindenki ezer irányba, mint egy kóbor állat a mezőn.

Nincs választás. Alá kell „írni,” egy megállapodást, egy szövetséget, a kölcsönös felelősséget, hogy senki nem felejti el ezt a pontot, és meg kell erősíteni a csoport kapcsolatokat, hogy ebből a kapcsolatból a Fényt magunkra vonhassa, mindenki.

A Fény működése – az ő dolga. Ez nem a mi aggodalmunk. Ő tudja, mit kell tenni. Mi csak felgyorsítjuk a cselekedeteit a mi irányunkban, mi nem mondjuk, meg a Fénynek mit tegyen. Ez a Reformáló Fény.

A Fény visszatérít a legjobbhoz, Ő tudja. Én nem tudom, mi az legjobb. Mivel nekem a jó, mindeddig, a bestiális ego megtöltése volt.

BS

Kérdés

Miért van az, hogy a mennyország királyságának a megszerzése, az valami teher, amit magunkra kell venni erőszakkal?

Válasz

Azért, mert az adakozás uralja az irányítást, ami ellentétes a mi vágyunkkal, a mi egónk csak erőszakkal működik, ennek ellenében kell haladnunk. Ez egy teher többfajta szempontból.

Először is meg kell, szervezzek a magam számára, egy programot, egy sorrendet, amely olyan, mint egy teher az ökörnek, és a kordé húzás a szamárnak.  Kell, hogy tudjam, hogy ez a munka különleges a “szamaram” számára. A természetemet úgy kell kezelnem, mint a szamár, amelynek én vagyok a gazdája, teher alá akarom helyezni, azokat a nyergeket, amit a szamárra teszünk, hogy képes legyen hurcolni dolgokat.

Letakarom a szemeit és enni adok neki, röviden foglalkozunk a szamárral, hogy képes legyen a terhet cipelni. Ebben a formában, en nem ölöm meg őt és nem büntetem meg, hanem dolgozom a természetes hajlamaival, egy kiszámított és a szándékos cél irányában.

Én nem javítok magamtól meg semmit, hanem a Fény teszi ezt meg. Azért végzem ezeket a dolgokat, hogy a szamár működhessen, és a Reformáló Fény pontosan úgy működik, ahogy annak kell. Így a szamarat az én irányításom alá rendelem, nyerget teszek rá, szemellenzővel lezárom a szemeit, hogy ne nézzen más irányt, csak azt, ami az ő útjához tartozik.

Ezt hívjuk úgy, hogy egy terhet helyezek a szamárra. De mindezt én az ő javára teszem! Pontosan ezekben a vágyakban, amelyek kijavításra kerülnek a helyes szándékkal, kapjuk meg a beteljesülést.

BS

Kérdés

Sok dolog van, ami nem teljesen érthető. Mikor válhat a teljes rendszer átfogó képe, végül kissé világosabbá?

Válasz

Én magam évekig tanulmányoztam ezeket az anyagokat. Olyan ember vagyok, aki szeret tanulni, számomra az összes diagram, rajz és rendszer olyan, mint az éhezőnek a kenyér, egyszerűen „lenyeltem” ezeket, hatalmas élvezettel. Nagyon szeretem a rendszeranalízist, mivel az eredeti szakmám a biokibernetika. Azonban amikor elkezdtem ezt a rendszert tanulni, teljes mértékben felfoghatatlan volt a számomra, és ezer kérdést vetet fel bennem.

Az összes kérdés csak olyan mértékben oldható meg, amennyire valaki „érzi” az anyagokat. Ha valaki a nélkül tanulmányozza ezeket, hogy átitatná az érzéseivel nem fog megérteni semmit. Sőt, még ha ma meg is ért valamit ma, másnapra elpárolog, mivel az ember állandóan változik. Amire ma emlékszik, holnapra eltűnik a memóriájából, mivel a vágya megváltozott.

Az egyetlen módja a rendszer megértésének, ha eléri valaki. Az elérés pedig csak akkor lehetséges, ha valakinek a minősége megegyezik a rendszerével. Ezért nem azon kell gondolkozni, hogy milyen módon olvaszthatja az elméjébe valaki ezt az anyagot, hanem hogy hogyan érzi azt a szívével. A szív ért meg, nem az elme.

KN

A Maariv izraeli weboldal publikált egy interjút, a német Thomas Hüble spirituális oktatóval, akivel találkozhattunk mi is izraeli útja alkalmával. Kivonat a cikkből:

Hübl szerint Izrael képes arra, hogy a nemzetek Fényévé váljék, pontosan a kabbala miatt. „Mély együttrezgést érzek a kabbalával” – mondta. „Ezen keresztül lehetséges megvalósítani a személyes és a globális munkát.”

Az őszi szabadsága alatt, Hübl folytatott néhány megbeszélést Dr Laitmannal, amely rögzítésre került a 66-os csatorna által. „Ez egy különleges látogatás” – mondta Hübl. „Valami nagyszerűt érzek, hatalmas léptékűt, valami globális dolog kezdődik el itt. A mi időnkben helyes dolog egyedül cselekedni, de a csoportos út sokkal célravezetőbb.”

Hübl azt gondolja, hogy a mi időnkben a szeparáció szakaszát átveszi ez egység kora, és ez biztosítja a kölcsönös támogatás, erős, szociális hálózatának megteremtését, egy nemzetközi szinten. Ő, és Dr Laitman együtt dolgoznak ezen.

A célunk, egy új tudatossági állapot, egy új perspektíva megteremtése, amely a többségnek egy keretet ad a „MI” koncepciójáról, egyszerűen azért, mert ennek itt az ideje, és a világ szembesült a válsággal…

Végül is ez egy pozitív válság, amely változást sürget, és nekünk kell változni. Azonban sokan makacsul ragaszkodnak a múlthoz, és semminek a megváltoztatására nem készek. A szenvedés növekszik, amikor megpróbáljuk konzerválni a pillanatnyi állapotot, és meg szokássá akarjuk tenni. Ez az, ahol a probléma kezdődik. A létező struktúrák összeomlanak, és ez félelmet és fenyegetettséget okoznak. Amikor repedés jelenik meg a falon, az ember elkezd félni, de ugyanakkor látja az Fényt is már, amely a résen át betör.

Manapság – tette hozzá Mr. Laitman, amikor a világ egy globális hálózatban és integrált kapcsolatokban találja magát, és egyre világosabbá válik, hogy az emberiség jövője az egységben rejlik, a kölcsönös garanciának megfelelően.

A központjainkon keresztül, melyek 112 országban megtalálhatóak, cselekvően növeljük a kötelékeket és az együttműködést különböző szervezetekkel, beleértve a Thomas Hübl vezette „Belső Tudományok Akadémiájával,” de az UNESCO-val és az ENSZ szervezetivel is, hogy növeljük az egység erejét és a kapcsolatokat, minden különbség és elválasztás felett. Eza nemzetközi együttműködés, az egységre irányul, és a helyes útra vezet minket.

KN

Hír (a Xinhuanet-ről)

„Amerikaiak ezrei tettek ígéretet, hogy átutalják a bankszámláikon lévő pénzeiket, hitelszövetkezeteknek, a szombati Bankváltás Napon, ezzel is tiltakozva az Amerikai bankrendszer érzékelhető vállalati érdekei miatt.”

„Több mint 84,000 ember írta alá a tiltakozáshoz való csatlakozást az esemény Facebook oldalán, és szerte az Egyesül Államokban, a résztvevők összegyűltek és ünnepelték a tömeges leválásukat a vállalati bankrendszerről.”

„Egyre több amerikai ad hangot annak, hogy mennyire zavarja az országos méretű bankok által követett politika, vagyis hogy annak ellenére, hogy elfogadták az adófizetők pénzéből kapott mentőcsomagokat, mégis folyamatosan kivetik a magas tranzakciós díjakat, amiket az ügyfelek elviselhetetlenül magasnak is éreznek.”

A hitelszövetkezetek Nemzeti Szövetsége (CUNA) becslése szerint, miután a Bank of America bemutatta szeptember 29.-én a bevezetésre tervezett hitelkártya használati díjait, több mint 650,000 amerikai csatlakozott hitelszövetkezetekhez, a bankok alternatívájaként.

„Napjaink olyan mértékű lett a vállalati érdekek megnyilvánulása, hogy ez egyeseknek hatalmas befolyást biztosít, a többség kárárára, ezért (CUNA Kommunikációs Elnökhelyettes) Mark Wolff véleménye szerint az amerikaiak pontosan azért fogják támogatni a hitelszövetkezeteket, ezek megtestesítik az azonos tulajdonosi jogok és a részvételi döntéshozatalra irányuló demokratikus alapelveket.”

„A hitelszövetkezetek a pénzügyi intézmények új „főutcáján” vannak” mondta, kontrasztba helyezve azokat a Wall Streettel és a nagy bankokkal. Tény, senki nem tud, egy nagyobb főáramlatot, mint a hitelszövetkezetek, melyek a tagjaik tulajdonában vannak, és feléjük szolgáltatnak, de egyben együttműködő pénzügyi intézményeként is szolgálnak.”

„Bár a Bankváltás Napja technikai értelemben nem függ össze a nagyobb „Foglaljuk el a Wall Streetet” mozgalommal, mégis ugyanúgy a vállalati kapzsiság ellen emelte fel a hangját, és a legtöbb elfoglaló csoport szerte az országban támogatja a Bankváltás Napját is.

„A Wall Street elfoglalására szervezett tiltakozókkal ellentétben, amely gyakran hosszú idejű elkötelezettséget és politikai tevékenységet követel, a mozgalomhoz tartozó aktivista Sam Abrahamson véleménye szerint, a Bankváltás Napja, egy olyan tiltakozási lehetőség, amelyhez minden amerikai könnyedén tud csatlakozni, hogy ezen keresztül hangot adjon sérelmeinek.”

A véleményem

A „forradalom” egy új formájának vagyunk tanúi. Ahogy a köznép tudatossága növekszik, a világ pillanatnyi helyzetével összhangban, végezetül elvezet minket a válság valódi okainak felismeréséhez, Ez mindenkiben megjelenik, és pontosan mi vagyunk, akiknek változni kell, kikorrigálni önmagunkat. Ideáig az egoizmust másokban vizsgáltuk, de hamarosan megláthatjuk, hogy ez univerzális, és hogy meg kell tőle szabadulnunk.

KN

A hír (1TV.ru)

Spanyolország, Olaszország és Franciaország az eső és viharos szél áldásában részesülnek. Földek, falvak és utak kerültek víz alá. Tömegeket kellet kitelepíteni. Áramkimaradásokkal indult a heves esőzés, 8000 család maradt fűtés és világítás nélkül.

Több mint kétezer ember lett kitelepítve a kockázatos területekről. Nekik kijelölt evakuálási helyeken kell élniük, ameddig a víz visszahúzódik, de félnek, hogy csak romokat találnak majd az otthonuk helyén. Az áradó folyók, összefüggő területeket öntenek el. A földcsuszamlások utakat mostak el és sok falut vágtak le a világtól. A katasztrófa vége nem látható, több mint 1,5 méter víz szakadt le az égből, kevesebb, mint három óra alatt.

Hurrikánszerű szél és heves felhőszakadások okoznak folyamatos szenvedést Olaszországban. Most ezek teljes erővel lecsaptak Torinóra. Ha az eső nem áll el, a víz elönti a várost. Az iskolák bezártak, a lakosságnak azt javasolták ne hagyják el az otthonukat, ha nem abszolút szükséges. A tomboló elemek lecsaptak Velencére. A szerencsétlenség 20 ember életét követelték az elmúlt két hét alatt Olaszországban.

Hó esett Spanyolországban, Madrid közelében. A viharjelzés lett kiadva másik 24 régióban is az országban. A képhasonló, folyamatos esőzés. áradó folyók, heves szél, leszakadó fák az utakon.

Hozzászólásom

Nem kétséges, a természet egyre növekvő egyensúlytalanságba került, és ez minden szinten megjelenik. A 2012 év még kellemetlenebb meglepetéseket fog okozni. Ez a trend folytatódni fog, ameddig fel nem ismerjük, hogy kizárólag a közöttünk lévő kapcsolat megváltoztatásával befolyásoljuk a külvilágot. Lényegtelen mennyire vagyunk felkészülve a katasztrófákra, nincs az a minisztérium, amely megment minket. A természet addig mér ránk csapásokat – hasonlóan egy engedetlen gyerekhez – ameddig meg nem értjük, hogy mi magunk okozzuk a csapásokat a viselkedésünkkel.

KN

Baal HaSulam, “Matan Torah (A Tóra átadása)” (rövidített változat): Az a gazdag ember, aki mindent oda akar adni a szegény barátjának, nem képes korrigálnia a barátja szégyenérzetét. A szegény ember maga, a saját erőfeszítésein át korrigálja a szégyenérzetét, és válik olyanná, mint a gazdag barátja.

Ahhoz, hogy hasonlókká váljanak, le kell fedniük a szakadékot, amely elválasztja őket. Ha egyikük perfekt, akkor a köztük lévő hasadékot, a másiknak kell kikorrigálnia. Anélkül, hogy ezt a szegény ember ne önmaga tegye meg, nem érezheti, hogy nyert bármit is.

Ezért a szégyen elkerülhetetlen, és akkorának kell lennie, mint a szakadéknak a Teremtő és a teremtmény között. Nekünk kell kikorrigálni ezt a szégyent, teljes egészében. Így a teremtmény hasonlóvá válik a Teremtőhöz, azaz hozzátapad, gyakorlatilag eggyé válik Vele.

A szegény ember mindent csak a gazdag barátja miatt kap meg, mivel csak ez a módja van annak, hogy a gazdag barátja örömet okozzon neki. Különben a gazdag barát bánkódni és szenvedni fog. Ezt hívjuk úgy, „hogy a Shechina szomorúsága (Szentség).” A Teremtő sokkal jobban érzi a szomorúságunkat, mint mi, mivel mindannyian le vagyunk választva egymástól.  Mivel a Végtelen Világban lehet igazán érezni, mennyire megromlottak az egység, és az összetartozás szálai mindenkinél, ez okozza a Shechina szomorúságát.

Így, ha valaki, legalább egy kis mértékben érzi, a Shechina szomorúságát, elkezdi megérteni a saját, valódi helyzetét, és elkezd szenvedni miatta. Akkor felismeri, hogy lehetséges a Shechina szeretetének az erejét használni, a cselekvés érdekében. A szegény ember ehhez hasonlóan tudja használni a gazdag emberhez fűződő viszonyát helyes módon, és tudja használni annak szeretetét. Végül is, a gazdag ember szenvedése valóban hatalmas.

Baal HaSulam ír erről, az első Shamati cikkben, melynek a címe “Nincs senki Rajta kívül”: “Természetesen egyetlen szerv érzékelése sem hasonlítható, egy ember, teljes érzékeléséhez, ahol a legtöbb fájdalom érzékelhetően megjelenhet. Ehhez hasonló a fájdalom, amit egyetlen ember érez, amikor távol van a Teremtőtől. Mivel egy ember olyan, mintha egyetlen szerve lenne a Szent Shechinának, amely Izrael közös lelke, ezért az egyetlen szerv érzékelése nem hasonlítható az általános lélek fájdalmához.

Az ember egy helyes módon használhatja a Teremtő szeretetét és a rá irányuló sajnálatát. Mindent megkap a Teremtőtől, és így beteljesíti a teremtés célját, ezzel adakozik Feléje, amivel örömet okoz a Teremtőnek. A teremtés célja ez – szeretni a Teremtőt és ennek köszönhetően formaegyezést érnek el egymással az ember és a Teremtő, pontosan úgy, ahogy a szegény és a gazdag barát.

KN