Szerző arhívuma: nandor

Ami összezavar, és a megveszteget minket a munkában, az leginkább – a büszkeség. Ez megköveteli tőlünk azt gondolni: “Én irányitok, én uralkodok”. Ez felfedeződik a legprimitívebb formán, ahogy szokásos ebben a világunkban. A személy nem ad lehetőséget másoknak, hogy áthaladjanak ezen,  hogy  ne menjen együtt mindenkivel egy egyenlő módon, a többiek fölött akar lenni.

Mi nyitott kapcsolatban kell legyünk barátok iránt, és a cél felé irányulni, és nem „fölöttük” lenni. Mert ha alattuk vagyunk, nem jó, akkor ők nem nevezhetőek barátoknak. Ha fölöttük vagyunk – akkor természetesen nem vagyunk barátok.

Teljesen egyenlő szinten kell lenni másokkal, vagyis nem magunkat „érezni!” Én akkor” érzem magamat” csak, ha felette, vagy alatta vagyok másoknak, de ha egyenlő vagyok a többiekkel, nem érzem magamat, hanem csak a kapcsolatot közöttünk, és ez kell, hogy állandó legyen.. Ez az érzés, maga a Fény és ennek kell, a Teremtő felfedezésévé kell válnia.

Egyelőre, ez az érzés, amely összeköt minket és ehhez kapcsolódunk, ez az edény építése. De a végén ez az edény eléri az adakozás állapotát, akkor érezni fogjuk benne a Fényt.

BS

Ha hirtelen felfedeződik számomra az egóm, és „el kell, hogy kapjam a farkát,” el kell, hogy kapjam a kígyót. Aztán elkezdünk játszani vele, kibontani a csomót, mint valami bonyolult csomókat a kötélen. Követem a ravasz mozgásait, az összes kapcsolatot, amely meg akarja építeni, lépésről lépésre követem, az ebből kibontakozó bölcsességet.

Ez a vesztegetés az, amely kinyitja a szememet. Mert ez által felfedezem fel a terveit és rendszereit, és általa okosabbá és értelmesebbé válok az erre kinyíló belső szemeimmel, vagyis szemeim lesznek erre. Mindezek nélkül nem lehetek bölcsebb.

Ez olyan, mint amikor sakkozok valakivel, és ő olyan kifinomult helyzeteket hoz létre, mint egy igazi kígyó. Egy igazi csapdát teremt számomra, 20 lépéssel előre és vissza kigondol mindenféle lehetőségeket – és én elkapom hirtelen a gondolatmenetét.

Nem nézem a sakkfigurákat a táblán, én már az ő gondolatát ragadom meg. Ez a “farka” az ő kígyójának. Húzom a farkát, és elkezdem felfedezni az elméjét, és a lehetőségét. Így játszom a Teremtővel! És Ő, ezen a játékon keresztül megtanítja nekem, hogyan kell elkészítenem az edényeket, a megtöltésre, hogy Őt magát fedezzem fel.

Ha én nem megyek végig ezen a játékon, nem leszek elég okos és bölcs, hogy felfedezzem Őt, de csak most derül ki számomra, nem látom. Én olyan vagyok, mint egy kisfiú, aki a sakktábla mellett állt, de nem ért belőle semmit.

Egész életünk ez a játék, ahol megszerezzük a intelligenciát és bölcsességet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük a Teremtőt.

A egoizmusunk nagyon ravasz, és próbál megvesztegetni minket minden eszközzel. Rohan egy irány felé, és máskor ellenkező irányba, és ez a nagy segítség a Teremtőtől. Aki fel akarja fedezni a dolgokat helyes formában, az már képes megérteni, hogy az egész élete, egy játék. És minden pillanatban a Teremtő megadja neki a lehetőséget, az Ő gondolatain keresztül, a vágyakon és a viselkedésén keresztül, partnere legyen az ember ebben a játékban. Ezután az egész élete igazi élményé válik számára. Az egész életünk egy kaland.

BS

Azért, hogy olyanok legyünk, mint a Teremtő és elérjük az Ő szintjét, egy hatalmas határ lett létrehozva közte és közöttünk, amelyet jelentése a “megszerzés iránti vágy”, az ego. Amelynek van különböző formái vannak: büszkeség, bujaság, féltékenység, tisztelet és még sok egyéb. A mi munkánk az, hogy hogyan vagyunk képesek venni mindezeket az akadályokat, amelyek előrehaladásra serkentenek.

A gonosz fedezése azonnal egy eltaszítást ad nekünk, és menekülni akarunk a gonosztól. A gyűlölet csak egy olyan módon kéne, hogy megjelenjen, hogy képesek legyünk felhasználni,  és nem szabad azt eltörölni.

Ez a vesztegetés állandóan a szemünk előtt áll, és ezen keresztül látjuk a világot, egy kényelmes formában. “Mi” – mi a megszerzés iránti vágy hatása alatt vagyunk, ez uralkodik rajtunk.

Ha úgy tűnik, hogy a vesztegetés a javunkra van, erre volt megalkotva, de nekünk ravaszabbnak kell lennünk, mint ez a vesztegetés. Ő egy ravasz kígyó, meg akar vesztegetni minket, azért hogy az ő javára dolgozzunk. Különféle utakat mutat meg, amelyekben kihasznál minket a saját maga számára.

Nekünk a Reformáló Fényt kell magunkra vonnunk, a csoport erejével és a tanuláson keresztül, és a ravaszságot úgy használjuk, mint egy utalást, hogy hogyan tanulhatunk ebből a bölcsességből. Ő vesztegetni és kihasználni akar minket, de ezzel együtt felfedezzük, hogy szándékosan teszi mindezeket. Mert a ravaszságának a végén létezik egy megragadható pont, amelyben képesek vagyunk megragadni a “kígyó” farkát és nem engedjük azt el többé.

Akkor már nem a kígyó érdekében dolgozunk, hanem, hogy felfedezzük, hogy mi volt a vesztegetés célja: hogy mi valójában bölcsebbé és bölcsebbé válhassunk. És ez a mi igazi munkánk.

Tehát, egyfelől “a vesztegetés kiüti a bölcsnek a szemét”, és a másik oldalon, hogy e nélkül a vakság nélkül nem haladhatunk előre.  Ezen keresztül fedezzük fel a Teremtő bölcsességét, amely a kígyóban van elrejtve, és pontosan ebben a ellentétben tanuljuk meg  ezt a ravaszságot, ezt a kettős hazugságot, ezt az ellentétes bölcsességet, és ez az ahogy mi korrigáljuk a törést és eljutunk a korrigált edényre, a korrigált spirituális vágyra.

Ebben a korrigált edényben található minden törött edény, minden akadállyal, minden vesztegetéssel együtt, amelyet a megszerzés vágya megkapott, hogy játszadozzon, és mi játszadozzunk azzal cserébe, és ezen keresztül jutunk el a korrekcióhoz.

Mi valóban élvezzük ezt a felfedezést, hogy megtaláljuk a ravaszt, minden módon. Ez a játék hasonlít egy sakkjátékhoz, amelyben több ellenfél próbál becsapni minket, kihasználni, megvesztegetni és összezavarni. Így mi mélyebben felfedezzük az elméjét, amely a teremtés szándéka. Szóval szeretjük ezt a megvesztegetést, mert segít megszerezni ezt a hatalmas bölcsességet.

BS

A létezésünk törvényei, minden, ami a több ezer helyzetben történik, csak abból a célból tűnik fel, hogy elérjük a természettel való hasonlóságot, a fokozatos folyamatot, amely elvezeti az embert ehhez a célhoz, az okok, és okozatok láncolatán át. Semmi egyéb nincs ebben, mivel az első pillanattól fogva, mindez, abból a magasabb döntésből származik,  hogy a kapni akarásnak el kell érnie a „semmiből való” adakozás formáját.

Amikor valaki önmagát ezzel a törvényhez felelteti meg, ez azt jelenti, hogy el fog jutni a lehető, legjobb állapothoz. Annak a mértéknek megfelelően, amennyire valaki nem felelteti meg magát ezzel a törvénnyel, szenvedni fog, a fejlődési fokozatának megfelelően. Aki nem túl fejlett, nem szenved annyit. Amikor azonban a formaegyezés törvényének figyelembe vétele nélkül fejlődik,a saját szintjének megfelelően, a szenvedései növekedni fognak. A természet megbüntet minket, ennek megfelelő módon – mint egy bíró, aki mindent lát.

A természet ugyanaz, mint a Teremtő, ugyanaz a formaegyezési törvény, amellyel szembesülünk. Nincs másik Teremtő, magasabb vágy, vagy terv. Mindez már létezik a teremtmény jelenlegi pontjában, ahol a döntés megtörtént, és neki ezt csak végre kellett hajtania. Ez olyan, mintha két, ellentétes erő az adakozás és a megszerzés ereje, egy forrásban egyesülne, és onnan elkezdene kibomlani, egyre közelebb sodorva őket egymáshoz.

A változás megtörténik, mivel az ember önmaga változik és kezdi el a világot másképpen látni. Végül is, valójában a Végtelen Világában élünk. Azonban van a természetnek egy törvénye, hogy annak a mértékében látok mindent egyre tökéletesebbnek, minél tökéletesebb vagyok én magam. A teljes természet bennem tárul fel, sehol máshol. Lehetetlen előbbre lépni az egyensúly, a kapcsolat, és a formaegyezés irányába, és közben rosszul érezni magunkat belül. Ez nem történhet meg!

Azonban ha nem tesszük meg ezt lépést előre, miközben a mechanizmus működik, az említett forrás folytatja a kibomlást, és a mérőóra még egy pontot el fog mozdulni. Azaz, a lemaradásom folyamatosan növekszik, és természetesen egyre rosszabbul fogom magam érezni. Nincs menekülési út ebből, ez egy abszolút törvény. Amikor valaki közelebbről megvizsgálja és betartja ezt, akkor többet nyer vele, amikor eltávolodik tőle, akkor többet veszít.

Miért van az, hogy teszek egy jó lépést, és kellemetlenül érzem magam? A rosszat és a kellemetlent belül, csak annak a gondolata miatt érzem, hogy nem adakoztam eleget, vagy hogy nem értem el a még nagyobb fokozatú összekapcsolódást még. Ezt tekintjük úgy, mint a „szeretet szenvedése.” Ennek az érzékelésében, mi valóban még többet szenvedünk, ahogy egyre jobban előre haladunk, ahogy a nagyobb teljességet érezzük, úgy érezzük egyre mélyebben, a még hiányzó teljességet is. Hasonlónak kell lennünk ahhoz a tudóshoz, aki kutatja az utolsó mikrorészecskét is, és nem nyugodhat addig, ameddig meg nem oldja azt a zavarodottságot, amit a világ valódi problémájának tart, miközben ugyanakkor mások békében élnek, mindenfajta problémák felismerése nélkül. Minden ember ugyanis, a saját fokozatának megfelelően érzékeli a világot és benne levő problémákat.

Ezért a fejlődés elhozhatja számunkra, hogy jó változásokon menjünk át, mind a fizikai világban, mind más aspektusokban. Akkor nem kell éreznünk a gonoszt, mivel a természetnek nem kell szenvedéseken átnyomnia minket. Csak azt fogjuk érezni, még nem értük el a nagyobb kapcsolatot, a szeretet szenvedését, amely előre húz bennünket! Ez a belső szenvedés, amely egy időben ér el minket, a jó felé haladás érzékelésével – ami maga a Fény.

KN

Senki nem született ok nélkül, és természetesen senki nem a saját oka folytán kap spirituális felébresztést. A spirituális világban, egy ember nem számít, csak az egész rendszer.

Ezért minden embernek mindig meg kell kérdeznie magától, hogy „hogyan segíthetek helyreállítani a kölcsönös kapcsolatot?” Hogy vihetem át a saját felébredésemet a barátaimra? Hogy vehetek részt a közös program kutatásában, amely a Teremtő feltárására irányul, a kapcsolatunkban? Hogy kapcsol minket a Teremtő össze?

Végül fel fogjuk fedezni, hogy egyetlen rendszerben vagyunk, egyetlen kapcsolatban, egy funkcióval, és hogy a Felső Erő azonosan létezik bennünk, minden körülmények között. Akkor elérjük az egységes és teljes állapotát a világunknak. Együtt, egyesülnünk kell ezzel az erővel, pontosan azért, mert ez azonosságra és összehangoltságra ösztönöz minket.

Az életünkben feltáruló hiányosságok az univerzum programjának hiányosságai, amelyeknek most meg kell nyilvánulniuk. Felfedezzük a gonoszt, a fájdalmat, zavarodottságot, és az irányvesztést a sötétségben, amely lefedi ezt a rendszert. Ez biztosítja a számunkra, a pontos diagnosztika lehetőségét, ahhoz hasonlóan, ahogy egy orvos diagnosztizálja a betegséget. A Teremtő mutatja fel a számunkra a szimptómákat, katasztrófákon és problémákon keresztül.

Tehát mindez elég okot, érzést és felkészülést, de legfőképpen kölcsönös támogatást ad nekünk, hogy felismerjük az események lényegét. Amikor fájdalmat érzek, vagy mérges leszek valakire, és látni sem bírom, amikor megítélem magamat – biztosítva magam, hogy amit teszek, helyes, és mindenki más a rossz – akkor meg kell értenem, hogy ugyanazok a vágyak és gondolatok zavarnak össze, amelyek még nem korrigáltak, közös rendszerhez kapcsolódás által.

Nem kell elrohannom ezektől. Dolgoznom kell rajtuk, megfelelő módon, egészen addig, ameddig egy teljesen helyes hozzáállást nem fejlesztek ki mások irányába, kezdve a közeli barátokkal és rokonokkal, egészen az többi emberrel bezárólag, akiket a legjobban utálok, akik a legtávolabb vannak tőlem, és ellentétesek vele.

Ahogy az írva van: „a szeretet lefed minden bűnt.” Felkiáltunk a „felebaráti szeretetért,” de nem azért, mert olyan jólelkűek vagyunk. A valódi szeretet, egy kölcsönös egymásba foglaltság közöttünk, megkülönböztetések nélkül, amely a bennünket aktiváló erővel való összekapcsolódásra irányul, arra a programra, amelyet fel kell tárnunk egymás között, egy külső, analóg formában, térben és időben, mindannyiunkat egyetlen egységbe kapcsolva. Minden elérhető módszert alkalmaznunk kell, hogy ezt elmagyarázzuk az embereknek. Ez a feladatunk a kongresszusok között.

Remélem, hogy még szorosabban egyesülünk a tanulásban. Nagyon ajánlom a blogom olvasását, függetlenül, az esetleg felmerülő ismétlésektől. Ebben mutatok néhány véleményt tudósoktól és más szakértőktől, és ez mindig elvégzi a feladatát, mert ez is közelebb visz minket a világgal való összekapcsolódáshoz. Szükségünk van minderre.

Ma érezni kell a vágyát és a fájdalmát a világnak, a benyomásait és az érzéseit a válsággal kapcsolatban, és mindig arra kell ezt felhasználni, hogy megkeressük a magyarázat, a befolyás módját, és kissé megédesítsük a fájdalmát az embereknek, anélkül, hogy lecsillapítanánk őket, inkább arra kell rámutatnunk, hogy mi a problémájukra való tekintés helyes módja. Ez a munka, időt igényel, de meg kell tennünk.

KN

Baal HaSulam, “A Nemzet” című cikkéből: … a jelenlegi kormány összeomlását követő azonnali lépés a nácizmusnak vagy a fasizmusnak az erőteljes megjelenése. Nyilvánvalóan mi még mindig az emberi fejlődés középső fázisában vagyunk. Az emberiség még nem érte el az evolúció létrájának legfelső fokozatát. Ki tudja, vagy becsülheti meg, hogy mennyi vérnek kell még folynia, mielőtt az emberiség eléri a vágyott szintet?

A probléma, amivel szembesülünk az, hogy miképpen menjünk át a jelenlegi fázisában a fejlődésnek, az altruisztikus fázisba? Egyenlő és igazságos elosztás nem csak szavakban létezik. Ezek mögött, a tömegek oktatására irányuló hatalmas előkészítő munkának kell lennie, és meg kell teremteni egy új szociális hálózatot – amely valóságos és nem virtuális. Ezek a dolgok messze nem maguktól értetődőek, és az evolúció nem vezet el minket ezekhez, egy természetes úton. Ez tudatos részvételt igényel tőlünk, és a saját gonoszságunk feltárását.

A „kirobbantott” forradalmak, amikor az emberek kimennek a nyilvános helyekre, és „elfoglalják” ezeket, nem fognak segíteni, mivel többé nem az egoizmus fokozatos fejlődésével kell foglalkoznunk, amely kitört a kormányok vagy rezsimek ketrecéből, és új határokat ért el. Ezzel látszólag egyre tovább lépünk a rabságból a szabadságba, azonban ez a szabadság megtévesztő. Valójában, egy kifinomultabb rabságba taszítjuk magunkat.

Másfelől lehetetlen eljutni, egy egoista uralomból, egy altruistába, ugyanazon séma által, amit eddig alkalmaztunk. Ez igényli a gonosz érzékelését és megismerését, és a természetünkkel ellentétes állapot váltását. Azaz, elő kell készítenünk, egy belső forradalmat, kiépítenünk egy környezetet, mint befolyásoló tényezőt, alkalmazni kell a kabbala tudományát, mint eszközt, mint egy használati kézikönyvet a munkához, és ki kell alakítani egy piramist, hogy ai irányítás, megértés, és az érzés rész legyen a központja a folyamatnak. Keresztül kell mennünk a kétségbeesés, és elhagyatottság szintjein, a jelenlegi állapotnak. Nem elegendő egyszerűen beismerni, hogy mindent megtettünk, mint közgazdászok, tanárok, vagy más specialistaként, ahogy ezt most hallhatjuk. Egyet kell értenünk abban a tényben, hogy minden további romlása a helyzetnek, a teljes összeomlásba visz bennünket.

Akkor az emberek képesek lesznek meghallani a természet tervéről szóló üzenetet, amely ezen a teljes úton elő van készítve a számunkra, ami miatt, ma érezhetjük a megváltoztatásunk szükségszerűségét, és megtalálhatjuk az átalakulásunk eszközeit, és ellentétessé válhatunk a mai állapotunkkal. Ha az emberek meghallják ezt, akkor képesek lesznek a fejlődési fázison átmenni egészen simán. Azonban nem fogjuk elkerülni a fájdalmat, ameddig az emberek nem lesznek képesek meghallani, ameddig nem vágynak az üzenet megkapására, ameddig ezt ismerik ezt fel.

Mindazonáltal lehetséges lesz a soron következő fázisokon, vérontás nélkül keresztülmenni. Minden más esetben hatalmas szenvedések várnak ránk.

Egy forduló ponttal szembesülünk, amely egy elágazási pont. Csak két úton lehetséges elhagyni az egoisztikus uralmat, és elindulni az altruista uralom, az adakozás, igazságos elosztás, szociális igazságosság és kölcsönös garancia felé:

1. Hatalmas szenvedések által. Azonban a szenvedések nem segítenek önmagukba, semmit nem fogunk tanulni belőlük. Ezek egyszerűen kikényszerítik az analízist, és a következtetések levonását.
2. A terjesztés eszköze által, amely lehetőséget ad az embereknek megérteni, hogy nincs más kivezető út, és hogy meg kell változtatnunk a tendenciákat.

Ti és én nagyon közel vagyunk ehhez a ponthoz, és most ezeket az állapotokat kell megvalósítani.

KN

A testünk különböző részeket tartalmaz, melyek eltérőek és eltérően is működnek. Amikor egyenként vizsgáljuk meg őket, nehéz megérteni, hogy a vesék, a tüdők, a szív, a máj, az agy, és az öt érzék, a memória és az emésztő rendszer mennyire össze vannak kapcsolódva egymáshoz.

Teljesen különböznek egymástól, és a lényeg itt az a közös program, amely összekapcsolja őket, egyetlen egységbe, beállítja a működési sebességüket, és minden rész működését, megalapozza a helyes kapcsolatukat, és biztosítja, hogy harmóniában tudjanak együttműködni.

A programot, amely minden részt, egyetlen testbe kombinál, „életnek” nevezünk. Ez teremti meg az emberi tudatosság magasabb szintjét.

Nekünk ugyanilyen alapon kell kölcsönösen cselekednünk egymással. A különböző emberek és csoportok, miközben az egyének megtartják saját karakterisztikájukat, felül kell, hogy emelkedjenek az egyéni érdekeken. Fel akarjuk fedezni az univerzális programot, amely egységbe kapcsol minket. Ezen a módon feltárjuk a Végtelen Fényt, amely megtermékenyít, támogat, és összekapcsol minket. Ennek a programnak az érzékelése a Teremtő feltárása.

Az állati testünk mellett, azt is érezzük, hogy egy másik személyiség is él bennünk – egy magasabb fokozat. Ugyanezen a módon, amikor egyesülünk egymással, feltárjuk a kölcsönkapcsolati rendszerünk programját, egy magasabb szinten – ami a Teremtő megismerése a teremtmény számára.

Annak ellenére, hogy hatalmas impulzust kaptunk az elmúlt kongresszus során, mégis óriási erőfeszítéseket kell tennünk az egységen dolgozva, a csoportokban, és a csoportok között, a kongresszusok közötti időszakban is, annak érdekében, hogy eljuttassuk ezt az üzenetet, és a példánkat a világhoz. Végül is a világ már elkezdte megtapasztalni, a jelenlegi helyzet megértésének szükségességét.

A Teremtő közöttünk tárul fel, a sötétségben. Arra használja ezt a sötétséget, hogy megmutassa nekünk, hogy az igazi hiányunk Ő maga, és hogy az Ő irányába irányítsuk magunkat. Nem tudjuk másképpen korrigálni az életünket. Ezt a válságon keresztül fejezi a számunkra, a magunkra hagyatottság érzésében, mindenféle nem kívánatos helyzeteken keresztül. Különben, mi egoisták, hogy lennénk képesek törekedni az Ő irányába? Nem képes egy természetellenes módon feltárulkozni felénk, anélkül, hogy ne lenne bennünk vágy erre.

A világ, napról napra egyre mélyebbre merül a sötétségbe és a zavarodottságba, elveszíti a reményét, erejét, orientációját, még a földi tevékenységekben is. Ez aztán megjelenik a hétköznapi emberek életébe, a hiány érzését fokozatosan felemelve bennük. Először nem igazán tudják, mi is az, ami hiányzik nekik, de aztán felismerik, hogy szükségük van biztonságra, a jövőbe vetett reményre, garanciára, hogy meglesz minden, ami a mindennapi életükhöz ma kell.

Ez nem filozófiai feltárás, vagy intellektuális, teoretikus fejlődés. Ezek olyan dolgok, amik feltárulnak a számunkra, a szívben lévő pont által, amelyek a hétköznapi életünk felett vannak. Van egy bizonyos keresés bennünk, akik a Galgalta ve-Eynaim részben vannak befoglalva, az adakozás edényeiben, azokban, akik át akarnak itatódni a bennünket összekapcsoló programmal, érezni akarják a bennünket összekapcsoló hálózatot, és el akarják érni a törvényeket, melyek közöttünk működnek. De nem mindenki törekszik erre.

A hétköznapi embernek csak azt kell megértenie, hogy vesz részt ebben a folyamatban, a napi élelemre, a gyermekei oktatására, a nyugdíjára, egészségére és biztonságára és a számlái kifizetésére irányuló vágyain túl. Ez az, ahogy a nagy program részévé válik, ami különbözik attól, ahogy mi részt veszünk benne. Neki egyszerű, hétköznapi dolgok kellenek, legyen élete, televíziója, gyerekei, akiket felnevel…

Ezek az emberek ugyanúgy fognak élni, a spirituális fejlődés fokozatán, azonban a közös dolgaikban való részvétel szándékával, együtt, mindenki mással. Különben nem lennének képesek ellátni magukat azzal, amire szükségük van. A test sejtjei ugyanilyen módon működnek, megkapva az agytól a programot.

El kell magyaráznunk, mi történik az emberekkel, és meg kell tanítanunk őket bizonyos viselkedésekre az új világban, miközben fejlődnek és tanulnak mellettünk. Ezért mindannyiunknak meg kell értenünk a feléjük irányuló felelősségünket. Gyakorlatilag ez, a lélek megvalósítása.

KN

Bár mi a Végtelen Világában létezünk, képtelenek vagyunk bármit érzékelni, egy kicsiny, fekete pont kivételével, amely még csak nem is ébredt önmaga létezésére. Ez az, ahogy a Teremtő létrehozott minket. Aztán elkezdte megszorítani Önmagát. Ahogy Ő egyre jobban megszorította magát, mi egyre nagyobb mértékben megnyilvánultunk.

A Teremtő elrejtett Magát 10 százaléktól egészen nulla százalékig, megformálva az of Adam Kadmon, Atzilut, Beria, Yetzira, és Assiya világait, és a 125 megszorítási fokozat, a Teremtő feltárulásainak fokozatai. Ennek a mértékében a teremtmény egyre jobban felfedezi magát és a világát, nullától száz százalékig, és ez alkotja a teremtmény fokozatait, melyek által egyre jobban megnyilvánul, egészen addig, ameddig a mi világunkban nem találja magát. Mindeközben a Teremtő feltárul.

Most végre kell hajtanunk a korrekciót. Fokozatosan, lépésről lépésre feltárul a Teremtő, azaz önmagamon belül felfedezem Őt, olyan módon, hogy a felfedezésemben nem vagyok vele ellentétes, nem választ el minket semmilyen határolás, és hogy magamba olvaszthatom a Ő minőségeit, olyan szintig, ameddig magába enged, fokozatról fokozatra.

Másképpen is ábrázolhatjuk ezt: magamba olvasztom a Teremtő minőségeit, és ezek a minőségek lépnek be az én pontomba, a Reshimomba, (információs gén) egyre jobban és jobban.

A legfontosabb dolog, hogy a megfelelő, pontos definíciókhoz kapcsolódjunk. Mi ugyanabban a térben létezünk, ugyanazokkal a feltételekkel. A Teremtő, a Felső Fény részéről, semmi nem változik. Minden csak attól függ, milyen mértékben vagyunk képesek hozzákapcsolni magunkat az Ő minőségeihez – a szeretet és az adakozás minőségeinek kiterjedéséhez és határtalan összekapcsolódásához velük, hogy az összes tulajdonságunkat szeretetnek és adakozásnak nevezzük, amely a Fény természetét alkotja meg bennünk. Akkor érzékelni fogjuk az állapotot, amelyben valójában létezünk.

Semmit nem tudunk megváltoztatni. Ugyanazon a helyen létezünk, ugyanazon erők között. Van egy program, amely fejlődésre ösztönöz minket, a hatalmas nyomás által, amelyet kívül, belül érzünk. De hozzáadhatjuk ezt a saját fejlődésünkhöz, elhatározva, hogy vágyakozni fogunk rá, és akkor gyorsabban, kellemesebben fejlődünk, és közben örömet is érzünk. Ebben rejlik a teljes különbség.

Senki nem kérlel bennünket, sem az elején, sem a végén a folyamatnak, senki nem hívja fel a figyelmünket semmire – kivéve mechanikus erőket, amelyek irányítják a fejlődésünket. Valóban, a Teremtőnek nincsenek hozzánk hasonló érzései, mintha csak azt mondaná, hogy „a törvény adott, és nem megszeghető.” Azonban mi, akik érző és kifinomult teremtmények vagyunk, ezt a törvényt a saját megsegítésünkre, és a fejlődésünk felgyorsítására, könnyebbé, kellemesebbé tételére tudjuk használni.

Ezért amit tehetünk, az annyi, hogy feltárjuk a teljes, hiánytalan valóságot – a Végtelen Világát, a Teremtőt és lényegében ez történik a mi generációnkban.

KN

A világ magára ébred. Sőt, a sötétség által ébred fel. Az egoista vágy, többé nem kap kielégülést, és érzi, hogy többszörös válságba zuhant. Megházasodok, majd elválok. Vannak gyerekeim, de azok semmibe vesznek. Szeretnék, egy megfelelő iskoláztatást biztosítani nekik, de az eredmény semmi, ahhoz képest, amit elképzeltem.

Egyszerűen csak élvezni akarom az életet, de e helyett, egyre depressziósabb vagyok. Szeretnék félretenni valamicske pénzt, de állandó csapásokat kapok, és elvesztek mindent. Az egész életemet azzal töltöttem, hogy nyugdíjas éveimre takarékoskodjak, azonban mindenem elveszett a bankok értékvesztésével. Keresem a megbékélést a természettel, de a választ természeti csapásokban kapom meg.

Mi a lényege mindezeknek az érzéseknek, amik azt sugallják, a világ elmerül a sötétségben, már nincs értelme élni, gyerekeket nevelni… Az emberi fejlődés programja ezeknek a kezében van, és egyre világosabban mutatják, a beteljesedés hiányát és a sötétséget.

Ugyanez történik velünk, azonban amikor ugyanezekkel a jelenségekkel szembesülünk, gyorsan találunk egy támogató pontot, és átugrunk ezen az állapoton. Mindennek az oka, hogy nekünk van módszerünk, egy vezetőnk a cselekedeteinkhez, amely segít nekünk tovább lépni.

Azonban a világnak semmi ehhez hasonló eszköze nincs. Az emberek nem értik, hogy a sötétség, amely rájuk ereszkedik, rendelkezik saját céllal és okkal. A végén lényegtelen, az ember mihez fordul, semmi nem képes kielégíteni, semmi nem teszi boldoggá.

Ezen a módon a világ is mozog, a kritikus állapotok irányába, amikor sok, keményen dolgozó embernek kell majd elfogadnia, hogy elérkezik az életük megváltozásának ideje. Máskülönben ez a sötétség nem lesz érthető, mivel ez ellentétes a Fénnyel. Ez a Fény beszéde, az adakozás minősége, amely egyre közelebb kerül hozzánk. Azonban rosszul érezzük magunkat, ahogy közelít hozzánk, nem akarunk adakozni, és nem akarunk ebben élni. Ellenkezőleg, az egoista vágyainkat akarjuk kielégíteni.

Azonban erre nincs megoldás. Látjuk, hogy a természet bemutatkozik az emberiség számára: „Elhozom az adakozás minőségét nektek, és addig fogtok szenvedni, ameddig nem akarjátok elfogadni ezt, mint a legjobb dolgot, ami csak lehetséges.”

Ki fogja elmagyarázni az embereknek, mi történik? Mi fogjuk. Nekünk kell elmagyarázni ezeknek a változásoknak a lényegét. Minél jobban halogatjuk ezt a magyarázatot, annál több ember fog utálni minket. Mivel egyfelől az embereke nem akarják az adakozást, másfelől érzik, hogy nekünk van megoldásunk a problémákra, és hogy mi az útjukban állunk, hogy végre jól érezhessék magukat. El kell magyaráznunk nekik, hogy mi történik a világban és mit kell tennünk a sötétséggel, amely rázuhant a világra most.

Eddig lenyűgöztük őket az üzeneteinkkel: „Nézzétek, mi el tudjuk magyarázni a világ történéseit. Ez az irányváltozás ideje, az embernek kell változnia, nem a világnak. A globális, integrált válság, nem egy valódi válság. Ellenkezőleg, az adakozás minősége rejlik mögötte.” Mostantól azonban nem hallgatnak ránk az emberek.

Még néhány hónap, különböző csapások, melyeket kapunk, és akkor majd az emberek elkezdenek odafigyelni. Elkezdik majd megérteni, a sötétség, zavarodottság és reménytelenség okát, és hogy képtelenség a világot az előző módon irányítani. Végül is semmi nem segít, nem működik, minden rendszer összeomlik.

A mi részünkről fel kell gyorsítani a terjesztést. Ez olyan, mint ha repülő csészealjak serege a Föld felett, teljes erővel bekapcsolta volna a vetítő eszközeit, pontosan így befolyásol minket az adakozás minősége. Csak amikor olyanná válunk, mint ez a minőség, látjuk meg a Fényt, a melegséget, a jövő reményét, a végtelenséget és teljességet ebben.

Nem egyszerű az igazságot elmagyarázni a világnak. Újra kell írnunk az anyagainkat, mindenféle, új formában kell elmagyarázni azokat, különböző nézőpontokból. Valóban nehéz az embereknek átváltaniuk az érzékelésüket, egy másik módra irányítva azt.

Azonban a mi időnk, különleges. Kabbalisták generációi álmodtak erről, azonban mi vagyunk az egyetlenek, akik nem csak azt érdemelték ki, hogy ebben az időben élhessenek, hanem meg is értsék, mi történik.

Egyre több ember tapasztalja meg a válságot az életében, egy belső összeomlást, családi drámát, kábítószer függőséget. Ez nem az eredményességtől függ, ugyanakkor szerencsétlenség annak, akinek 5 millió dollárja volt, mint annak, akinek 5, még ha nehéz is ezt elképzelni. Az embereke nem tudják, hogy a csapásoknak okuk van – és ez borzasztó. Az ember bármit túlél, ha tudja, hogy a cél irányába mozog, és hogy a szenvedés hol elmúlik, hol ismét feltűnik. De mit kell tenni, ha semmi nem ragyog előttünk?

Ti és én, ismerjük a teremtés gondolatát, célját, és hogy minden rossz a jóság felé irányít minket, és mindez, egy Fentről kapott ajándék. El kell magyaráznunk nekik, hogy mindannak, ami történik, van oka és célja, és hogy ez egy nagy jutalom, lehetőség arra, hogy minden csapást jó csapássá fordítsunk.

El kell vinnünk ezt a hírt a világnak. Eljött az ideje. Még ha az emberek süketté is válnak a csapásoktól, és nem akarnak figyelni, végül is csak fájdalom származik a csapásokból, még is kivárva a megfelelő, csendes pillanatot, lehetséges a magyarázat egy cseppjét bejuttatni valakibe. Majd újra és újra meg kell ezt tenni. Ezen a módon az érzékelés váltakozik az információkkal. Néznünk kell a világon átsuhanó hullámokat, éreznünk kell az intervallumokat köztük, az információkkal az események okáról és lényegéről.

Akkor az emberek, minden újabb csapást, növekvő értelemmel fognak felfogni. kiegyensúlyozzák a szerencsétlenségeket és okozati, céllal rendelkező érzésekkel fognak kapcsolódni ezekhez, és majd pedig a hasznosságukat is felfogják.

A fájdalom helyett, az ember hirtelen megtapasztalják a vágyott megkönnyebbülést, mivel ezek most kompenzálódnak. De amikor azonnal jutalmat kapok a kemény munkáért, nem érzem az erőfeszítést.

Amikor az eredmény látható, az erőfeszítést, mint eszköz rögzül bennünk, nem, mint egy kiadás, mellyel megfizettünk valamiért, mivel ez nyereséget hoz. Sőt, ezek súlyt és ízt adnak ehhez, mivel segítenek kialakítani nekem a megfelelő edényt, étvágyat adnak nekem, amely biztosítja a csodálatos étel élvezetét.

KN

A spirituális munka tanulmányozásának összegyűjtött elvei és javaslatai a napi kabbala lecke időtartamára vonatkozóan.

Minden a minőségeimtől függ. Nem igazán értjük ezt, mivel már megszoktuk bizonyos tulajdonságainkat, melyekkel születtünk, amelyekben felnőttünk, és amelyekben ma is élünk. Azonban ha valóban megváltoztatjuk ezeket, teljesen megváltoztathatjuk a valóságunkat. Egy magasabb réteget fogunk fel és úgy érzékeljük, mint végtelen, az tér, és az idő fölött elhelyezkedő dolgot. Mi egy teljesen különböző feltételrendszerben élünk itt.

Mindez valósággá válik, ez a képesség már belénk csepegett. Befolyásoljuk a Reformáló Fényt, és ennek megfelelően különböző minőségeket szerzünk meg tőle. Ezt a mechanizmust alkalmazta a kabbalisták teljes generációja, napjainkig.

Még is mára egy különleges állapotban találtuk magunkat, ahol a teljes emberiség megszerezheti ezt a minőséget. Egy impulzus születik bennünk, hogy megváltoztassa a létezés jelenlegi formáját, mi egyre rosszabbnak érezzük a világot, és egyre kevesebb előnyt találunk abban, hogy benn élhetünk. Folyamatosan fenntartjuk ezt, a reménytelenség és a szenvedés elkerülése miatt, azonban egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést, hogy „Miért? Mi célból? Mi a létezésünk célja?”

Kérdések és a szenvedés különböző szintjei nyomnak minket a kutatás irányába. Ugyanakkor kifejlesztettünk egy képességet, a bennünket teremtő erők feletti kontrollra, amely olyan mértékű, amennyire igazán akarunk változni.  Majd ebben az időtartományban, ebben az életben, a mi valóságunkban leszünk képesek elfordítani a fogaskerekeket bennünk, és egy teljesen más dimenzióban találhatjuk magunkat.

A válság az emberek közötti kapcsolatokban van, a negatív viszonyainkban. Ebben a tekintetben, mi nem felelünk meg a természet követelményeinek. A természet, mint egyetlen egység tárja fel magát, az összes ereje egyetlen mechanizmusban kapcsolódik össze. Közben mi, éppen ellenkezőleg, elszeparálódunk. Valójában éppen ez a válság, a természettel való ütközésünk.

Néhány ember tanulmányozza a kabbala tudományát, és foglalkozik a korrekcióval, mivel vágyik minderre. Mások a kabbalával, egy jobb, anyagi élet reményében kezdenek el foglalkozni. Akiknek van szívben lévő pontja, előrehaladnak csoportban végzett munka, a tanulás, és a terjesztés által. Ők jelenítik meg a GAR de Binát. Az emberiség többi része, a Malchuttal van megfelelésben, és ez a két rész egyesül 10 Sefirában.

A kabbala bölcsességének terjesztése

Szükség van előzetes feltétel teljesítésére a spiritualitás feltárásához, ez pedig a kabbala bölcsességének a terjesztése az egész világ számára, amit úgy nevezünk, „a Messiás hívása.” Fel kell tárnom a világ számára, hogy van valami, ami jó és értékes, és amely mindent feltár az ember számára. Ennek annyira nagyszerűnek kell lennie, hogy még ha nem is érzek semmilyen hiányt semmiben most, hirtelen érzem, hogy ami valóban hiányzik, az egy másik, felsőbb világ.

Minden a kabbala bölcsességének a terjesztésétől függ, mind azok számára, akik terjesztik és megpróbálják megvalósítani ezt, mint pedig azok számára, akik nem értik, mi ez az egész, miről szól, de szükséget szenvednek, mert semmiben nem találnak kielégülést.

Önmagunk által kell a spiritualitásra vágynunk, csak akkor tárul fel a számunkra. Ennek a vágynak perfektnek kell lennie, el kell érnie a teljes mértékét, amit úgy nevezünk “Seah.” Ezt csak a környezettől kaphatjuk meg. Ezért meg kell érteni, mennyire fontos a terjesztés!

A kabbala terjesztése által tudást adunk a világnak, aminek közvetlen hatása van az emberekre. Végül is, mintha ők a gyermekeink lennének, meg kell tennünk minden lehetséges erőfeszítést, az érdekükben, hogy a nehézségek ellenére sikeresek lehessenek.

Pontosan a kölcsönös garancia terjesztésében csatlakozhatunk a válság legyőzéséhez, és mindenben, ami nem áll kapcsolatban a kabbala tudományával, számunkra teljes egyenlőség van a nők és a férfiak között. Ezért minden lehetőséget ki kell használnunk, és minden megfelelő alkalmat, a női erő bevonására a kölcsönös garancia üzenetének a terjesztésébe.

KN