Szerző arhívuma: nandor

Vannak tulajdonságok, amelyeket az ember ösztönösen kap a természettől, amelyek bele van vésve: okos, vagy buta, gyors vagy lassú, egyenes vagy ravasz, félénk vagy szemtelen. Létezik több ezer különböző jellemvonás, melyeket a születésétől fogva kapott, és amelyeket nem tud megváltoztatni.

De a veleszületett tulajdonságokon kívül, amelyek az állati testben vannak belevésve, mint természetes ösztönök, amelyek bennünk vannak a születés pillanatától, vannak dolgok, amelyeket meg tudunk változtatni. Akkor együtt tudunk dolgozni azokkal a természeti adottságainkkal, amivel születettünk, és felhasználhatjuk őket a helyesen fejlődésünkre.

A Ros HáSáná jelentése “Új Kezdet”. Ez megtörténhet bármikor, minden pillanatban, nem kell a naptár szerint történnie. Bármelyik pillanatban a ember, úgy láthatja magát, mintha újból született volna, egy új személyként.

Kaptam a természettől valamilyen tulajdonságot, de nem tudom, miért vannak éppen ezek a tulajdonságok és vágyak bennem, és milyen feltételekkel lettek belém helyezve. Nem vagyok az ura ezeknek, hiába foglalkozom ezekkel. Ezek nem az én ellenőrzésem alatt állnak, nem tudom megváltoztatni az állati természetemet, amellyel születettem. Az ember született, amivel született, és nem szabad hibáztatni őt ezért. Ő nem bűnös ezért semmilyen tekintetben. A vele született jó tulajdonságokat sem ő hagyta jóvá.

Nekem meg kell pontosan meg kell tudni különböztetni mi az, amit én, adhatok hozzá magamhoz. Amit én hozzáadhatok, az csak a környezet. Ha én megmaradok a földön az állatok között, akkor én olyannak maradok, mint egy állat. Érdekes, hogy még az éveim száma is olyanná válnak, mint az a földön levő állatok élet évei. Megtörtént, hogy egy gyermek, aki felnőtt a farkasok vagy majmok között, élt ugyanannyi átlagos évet, mint azok az állatok. Tehát meg van a képességünk, hogy alkalmazkodjunk a környezethez, összekapcsolódjunk azzal, és olyanná váljunk mint az állat, ha az jelenti a környezetünket.

De ha behelyezzük magunkat a „beszélő” szint környezetébe, akkor az fogja meghatározni az összes, úgynevezett kifejezett tulajdonságokat bennünk, amelyek az ösztönökből jönnek. Én is lehetek pazarló, hazug, kapzsi és lusta. De a megfelelő környezetben képes vagyok ezeket a funkciókat felhasználni pozitív módon, az egoizmusom ellenében, hogy kijavítsam a környezetemet, és akkor az én ravaszságomnak megfelelően látom, hogy milyen hajlamok vannak bennem, és képes vagyok azokat korrigálni.

Ha igen, akkor a tulajdonságok, amivel születettem, azok is a rendszer általánosságához tartozik, és hogy mindenki bárhonnan is származik ebben az általános lélekben, annak az egyéni lelke, ​​ott van ebben az általános rendszerben, ami összességében az általános tíz szfírája a Malchut Ein Szofnak, akkor én is ott vagyok, és én magam nem határozok meg semmit önmagammal és a rendszerrel kapcsolatosan.

De hogyan tudom befolyásolni magamat úgy, hogy minden alkalommal jobb környezetet válasszak, ahelyett hogy felnőjek az állati, a dzsungel, vagy piaci környezetben. Ha én megfelelővé teszem magamat az adott környezettel, és kérem, hogy befolyásoljon engem minél jobban, ha kész vagyok annak a hatásába belépni – akkor minden megváltozhat!  Nem kell, hogy panaszkodjak, hogy ilyen tulajdonságokkal születettem, amelyben nincs szabad választásom

Az emberi faj környezete az, ami mindent meghatároz. Tehát, egyáltalán nem kell figyelembe venni a kiindulási pontot, vagyis hogy milyen ösztönnel születettem.

Mi úgy ünnepeljük az újévet, a Ros HaShánát, mint fejét az évnek. Ez azzal kezdődik, hogy megértjük, hogy az összes tulajdonságok, minden természetes hajlamom – fentről adottak, és ez nem akadályoz, hogy elérjem a spirituális célt. Ha felhasználom ezeket a tulajdonságokat, egy megfelelő módon, és arra használom ezeket, amit képes vagyok elvégezni, akkor biztos, hogy eljutok egy korrekt megvalósításhoz.

És ennél fogva ezt a pontot, úgy ünnepeljük, mint valódi kezdeti pontot. Onnantól kezdve, képes vagyok építeni a környezetemet – az egyetlen és legfontosabb okot, amely képes megépíteni belőlem az Embert, “Ádámot “, amely hasonló a Teremtőhöz.

BS

Mi, mint a kollektív lélek, egyetlen rendszere lettünk megteremtve, és mindannyian függetlenek vagyunk. Azonban a Felső Fény vezette el ezt a kollektív edényt a töréshez, azután a törött darabok egyre mélyebbre zuhantak, egyre jobban felosztódtak, és egyre távolabbra is kerültek egymástól.

Amikor elérték a legmélyebb pontot, elkezdtek magukra ébredni, a zuhanás kábulatából. Ugyanaz a Fény, amely zuhanásra ösztönözte ezeket, elkezdi visszahúzni, a magasabb szintekre.

Az emelkedés több állapotot tartalmaz, és elsődlegesen az ásványi, növényi, és állati természetek szintjén történik meg, ahol az edény tudattalanul működik, a Fénynek való teljes alá vetettségben. Azonban az emberi szinten, feltárul a saját sóvárgásunk.

A vágy mindenkiben létezik, és ez a Fény által lett megteremtve, a „hiányból,” mint a Fény ellentétes lenyomata. A sóvárgás az, amit ki kell fejlesztenünk önmagunkban, de önmagunk által. A sóvárgás, az igazi teremtmény állapotára az, amely elkezd felébreszteni, amely hozzá adja a jelenlegi állapothoz a szándékot, erőfeszítést és a szeretetet.

Mindez nem közvetlen válaszként érkezik a Fény befolyására, sokkal inkább, mint az edény önmagára irányuló reakciója. Bizonyosan a Fény működik itt, jól lehet egy rejtett módon, mégis felbukkan egy szükséges kiegészítés, az edény oldaláról, amely az utolsó, negyedik állomásban fejlődött ki. Ez a plusz, a saját sóvárgása és a szeretet.

Számunkra, ez a munkánkban fejeződik ki, az egoisztikus vágy ellenében, amikor egyesülni akarunk. Nem érezzük az egónk ellenállását egyébben, mint a csoporthoz tartozás kérdésében, amikor le kell nullázni magunkat a csoport ereje előtt, annak érdekében, hogy elérjük, az adakozás általános erejét, amely bennünk lakozik, és amelyet a Teremtő feltárulásának nevezünk.

Ha egy ember erre az útra irányítja magát, amelyet úgy nevezünk, „Izraelnek, a Tóra és a Teremtő egy,” ebben az erőfeszítésben feltárul az egója ellenállása, a korrekció irányában. Azonban folytatnia kell ezt, minden eszközzel, és állandóan megkísérelni, feltárni önmagán belül, legalább valamekkora irányultságát, az egység felé.

Ez hasonló a vitorlás hajóhoz, amely nem tud közvetlenül a szél ellenében haladni. Még is vannak bizonyos tengerészek, akik képesek cikk-cakk vonalban haladni, azaz olyan formában, amely állandó kanyarokkal halad előre – a szél irányában.

Ez az, ahogy az embernek viselkednie kell, amikor felfedezi, hogy képtelen az egója ellenében haladni, amely ellene van a csoporthoz tartozásnak, a csoporttal szembeni lenullázódásnak, és az általános adakozás minősége felfedezésének. Azonban képes mindenféle közvetett, kiegészítő eszközökben megtenni mindezt.

Ezeket a kiegészítő eszközöket nevezzük a személy által kiépített környezetnek, hogy az befolyásolja őt. A környezet lesz a vitorla, amely cikk-cakk irányban vezeti a szél irányának megfelelően – és ez az, ahogy mi haladunk.

KN

A problémák, amikkel a világ szembesül ma, elvezetnek az új környezet megteremtéséhez, amely mindenkit egyformán vesz figyelembe, és egyformán törődik mindenkivel. Először, mindenki számára fel kell ajánlanunk, egy normál életszintet. A világ minden ehhez szükséges erőforrással rendelkezik.

A világ olyan módon épül fel, hogy mindenkinek meglehet mindene, amely a fizikai élethez szükséges. A további kielégülés a köztünk lévő kapcsolatból kell, hogy származzon, a Felső Fény, az emberi szint érzékeléséből, amely az állati szint felett van.

Ma fel kell ismertetnünk a tömegekkel is. A következő évben, látni fogjuk, hogy egy ösztönös sürgetés érkezik, amely kiviszi az embereket az utcákra és a nyilvános helyekre, és a kormányzatnak semmilyen válasza nem lesz erre. Hirtelen felfedezzük, hogy a leggazdagabb országoknak semmijük nincs.

A Felső kormányzás elrendez mindent egy olyan módon, hogy csak az összekapcsolódásunkban találhassuk meg a megoldás. Forradalmak vagy újraelosztása a javaknak a gazdagok felől a szegények irányába, semmit nem fog segíteni. Már átmentünk ezen, és láthattuk, hogy ez csak az ipar és a kereskedelem lerombolásához vezet. A kapcsolat a megoldás.

El kell magyaráznunk ezeket az elveket és átadnunk az üzenetet, ennek a megértését az embereknek, egészen addig, amíg el nem kezdik alkalmazni a helyes megközelítést és a helyes látásmódot. Végül is egy új rendszerrel szembesülünk, amelybe belépünk, mint egy mátrixba. Az előző világ többé nem létezik.

Sok tudós, már ír erről. Az emberiség hisz a tudománynak, tehát nekünk be kell vonnunk a tudósokat, és őket helyezni az előtérbe. Ők már felfedezték az integrált rendszert, amelyről mi beszélünk. A segítségükkel, képesek leszünk meggyőzni az embereket, hogy egy integrált társadalmat kell létrehozni. Megmutathatjuk az embereknek, hogy ez az egyetlen megoldás a problémákra.

Tételezzük fel, az emberek megkérdeznek minket: „Hogy lehetséges mindez? Hogy változtathatjuk meg magunkat?” Baal HaSulam ír erről a „Szabadság” című cikkében: „Először a történelem során van lehetőségünk, független módon cselekedni. Ez egyetlen egységként érinti mind a csoportjainkat, mind az egész emberiséget, hogy egy olyan környezetet kell teremtenünk, amely jobb a számunkra.

Hogy lehetséges egy ilyen környezet megteremtése? Kutatnunk kell a közöttünk rejtőző rendszert. Mi magunk teremtjük ezt meg azáltal, hogy elképzeljük, vagy feltételezzük, hogy is kell ennek kinéznie. Vágyakozva ennek a rendszernek a szerkezetében való elmerülésre, meg kell kérdeznem magamtól: „Ki az a Teremtő? Hogyan irányítja a köztünk lévő kapcsolatokat? Hogy működik közöttünk? Hogy kapcsolódik hozzánk? Hogyan tartalmazz a teremtés alapgondolata mindezeket a működéseket?”

A számomra helyesnek tűnő forma megalkotása által, felfedezem magamban a Teremtő felfedezésének a vágyát. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki modell autót épít, vagy hajót, és okosabbá válik a közben kifejtett erőfeszítéstől, hogy olyasmit épít, ami önmagában már létezik. Ennek eredményeképpen elkezd valamit megérteni, elkezd teremteni dolgokat. Ugyanezen a módon válunk egyezővé a Teremtővel, egyesülünk vele, és értjük Őt meg.

Amikor felemelkedünk a fizikai világból, fokozatosan megteremtjük a végtelen világát. Ennek az eléréséhez, az utunkon átmegyünk az öt világon. Minden alkalommal különböző elrejtések bukkannak fel, tehát egyre jobban, egy sokkal kifinomultabb szerkezetet építünk fel, ameddig a teljes rendszert nem teremtjük meg. Mondhatjuk, hogy a Teremtő teremtette a Végtelen Világot, aztán lerombolta, és az emberiségnek kell azt helyreállítania és rekonstruálnia alulról felfelé.

Emlékeznünk kell erre. Nagyszerű munka vár ránk, egy hatalmas rendszer, és meg kell próbálnunk figyelmet fordítani mindenre a világban és az életben. Mindez feltárul a számomra, és nekem megfelelő válaszokat kell adnom minderre.

A legfontosabb, hogy nem szabad várni a pozitív változásokra a világban, mert változások csak rossz irányba fognak történni. Bármi is történjen, nekünk a maximális erőfeszítéseinket kell hozzáadni mindehhez. Akkor pozitív reakciókat fogunk kapni minden nap, a hírekben, és nem csak ott.

Amit ma teszünk, az a holnapban fog visszhangozni. Pontosan ez az, ahogy minden történik. Az ember érzi a befolyását a világra, hogy a kulcs, az ő kezében van. Ami fontos, hogy ne a szenvedések hatására mozduljon meg az emberiség, amelyek hátulról nyomják, hanem a jövő kezdje el előre felé húzni. Ennek köszönhetően, valóban elérhetjük a megfelelő sebességet.

KN

Van egy egyszerű megoldás: El kell kezdeni terjeszteni. Miközben a terjesztéssel foglalkozunk, elfeledkezünk önmagunkról. Még azok az emberek is, akik nem kapcsolódtak egymással, elkezdenek kapcsolatba lépni. A nagyobb tudás az egységről, amelyet valaki elterjeszt a világban, később a fejlődésének a tovább lendítője lesz. El kell felejtenie mindent, ami személyesen az emberrel történik, kivéve az alapvető szükségleteket. Minden egyebet kívülre kell fordítani, ez meg fogja előzni a súrlódásokat és a disszonanciát az emberek között.

Ez olyan, mint amikor a házastársak egymásnak szentelik a figyelmüket, de amikor megjelenik egy betegség a gyerekeknél, megfeledkeznek önmagukról. A figyelmük kívülre fordul, és ide koncentrálják a teljes figyelmüket. A közös probléma egyesíti őket. Így kell elkezdeni törődni a „beteg gyerekkel” a világgal.

Ez felfrissíti a szenvedélyt az emberek között. Értelmetlen a kapcsolatait a személynek közvetlenül. Teljesen kifelé fordulni, valóban elmerülni a gyakorlati munkában, és akkor a hirtelen érthetővé válik, hogyan kell a dolgokat befelé megszervezni. A csoport belső dolgaival való törődés, csak a külső terjesztéssel együtt működik. Csak akkor képes valaki mindent és mindenkit megszervezni. Hagyjuk, hogy a külső terjesztés igénye határozza meg, hogy kik vagyunk, és mit kell tennünk. Akkor valóban az adakozáson fogunk dolgozni.

Vegyük példának a Binát. A felső fele a Teremtő felé való adakozásra irányul, az alsó fele a világ felé való adakozásra, és a Bina Tifferetjének középső harmadában van kizárólag az a pont, ahol a döntés ketté osztja. Ez az, ahogy mindenkinek, és minden csoportnak érzékelnie kell magát.

KN

Kérdés:

Hogyan tudunk elérni egy követelés teljesítését a Teremtőtől, ha én azt érzem belül, hogy nulla vagyok vele szemben?

Válasz:

A mi munkánk nem, hogy gödörbe ássuk magunkat, hanem, hogy csak a környezetünkre fókuszáljunk.  Nem kell máson dolgozni, csak a hozzáálláson, a megközelítésen, mert ebből ered az edények törése.

A Teremtő a korrigált edényünkben fedeződik fel. Így nem kell aggódnunk az edényünkért, mert a Felső Fény abszolút nyugalom van. Az összes edények hasonlóvá válnak a Fényhez, így fedezzük fel az adakozás tulajdonságát, és ezt nevezzük a Teremtő felfedezésének a teremtmények számára.

Hogy lehet felfedezni a rádió vevőkészüléket, és hogyan fogunk be valamilyen adást, hogy valamilyen hangot hallhassunk ezen keresztül?

Annak köszönhetően, hogy felébresztjük a saját rádió vevőkészülékben a hullámokat, ugyanannak a hullámnak a minőségében, amely kívül létezik, ez a két hullám, a formák azonossága alapján, egyesül és átadja a “rezonanciát,” a kódolt információt egymásnak. Ilyen formán felébresszük a rádióvevő készülékben  a közös formákat, amit úgy hallunk, mint hangokat.

Hiszen mi nem halljuk a rádióhullámokat, a fül frekvenciája nem fogja fel ezeket, mi nem érzékeljük. De létezik a hullám fölött, egy “hozzáadott hullám”, valamilyen hozzáadás. És ha mi elérjük az azonosságot a vivő, alaphullámmal, elkezdjük hallani, a hozzáadott hullámot, a hangot, amely rejtve volt benne.

Ez az elv szerint működik az összes érzékszervünk, és mi ilyen formán kell irányítsuk magunkat a Teremtővel való kapcsolat elérésére.

BS

Kérdés:

Mit jelent az, hogy kérni a Teremtőtől? Miért kell, hogy beleöltözzek az Ő tulajdonságába?

Válasz:

“Kérni “, azt jelenti, hogy keresem, kérem és követelem a változásomat. Mivel fel kell, hogy fedezzem a hiányát a változásnak. Én kérem magamnak (ezt nevezik imának), megítélem, kritizálom saját magamat: milyen tulajdonságok  hiányoznak belőlem? Hogyan kaphatom meg az adakozás erejét?

Ez az erő a csoporton belül található. Amilyen mértékben akarok be jutni a csoportba, és kapcsolódni velük szívben és a lélekben, összekötni magam velük, asszimilálódni, annyira vagyok adakozásban. Akkor ott, a csoportban megtalálom az adakozás erejét. Ezért imádkozom.

Imádkozom, hogy elérjem azt az állapotot, amely megmutatja, hogy mindenki tökéletes és össze van kapcsolódva. Ez a helyzet az úgynevezett “Istenség”, “Knesszet Izrael”. Én ott akarok létezni és imádkozni, abban az egységben, amely összegyűjti az összes lelkeket, amelyet úgy hívunk, hogy Jasar –Kel.

Nem azért van mindez, hogy valamilyen külső erőt vagy külső képet megszerezzek. Minden ima, arról szól, hogy a Végtelen Világ Malchutját akarom elérni, a kapcsolat köztünk, ahol felfedezzük a kölcsönös adakozást. Azt akarom, hogy egy ilyen állapot fedeződjön fel nekem, és én ezt kérem, az imában.

Van itt egy nagyon kényes pont, és vigyázzunk, kell, hogy, nehogy elkezdjük elképzelni ezt, mint valami szobrot vagy vésett képmást, hanem az állapotot kell elérni, ahol össze vagyunk kapcsolódva együtt, egy teljes adakozásban!

Kérdés:

Ez az erő, amely a felettük levő következő állapot, amiért imádkozunk, vagy sírunk. Tehát igazából ez egy erő. Akkor zárjam be magam ebbe, vagy közelítsek? Hogyan érezhetem ennek a hatását?

Válasz:

Ez egy tulajdonság. Az erő az valami, amely már különálló és a tulajdonsága, az, amely már képes belém öltözni. Ezek nagyon finom különbségek, ám ezek meghatározzák a tisztaságát a hozzáállásomnak, és akkor ez nagyon lényegessé válik.

Egyrészt azt mondjuk, “Nincs más Rajta kívül”, de nekünk ezt úgy kell lefessük, mint egy állapotot, a tökéletes rendszerben. Akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem követünk el hibákat.

BS

A mi problémánk az, hogy attól a fájdalomtól sikoltunk fel, amelyet a saját egoizmusunkkal okozunk, saját magunk számára. De a Teremtő süket erre, és ez az egoista fájdalom nincs hatással Rá (A Teremtőre) egyáltalán. Fohászkodhatunk, amennyit csak akarunk, azért mert már olyan sok szörnyű szenvedések szemtanúi voltunk a történelmünk során, de a Legfelső Erő ezt nem vette észre.

Mert a Teremtés célja, a Teremtés szándéka, azaz az egész Teremtés rendszere kizárólag annak érdekében épült fel, hogy az egoista vágyat korrekcióra vigye, azaz elvigye az adakozási szándékhoz. Tehát, ha nem azért fohászkodunk, hogy megszerezzük az adományozást, hanem éppen ellenkezőleg, azért hogy az egoista kapni akarásunknak jobb legyen– akkor ellenkező eredményt kapunk – olyannyira, hogy még súlyosabb helyzetbe sodródunk, mint a Teremtő felé való sikoltás előtt. Mert magunkra vonunk egy sokkal erősebb negatív hatást, amelyből megtanulhatjuk, hogyan kell fohászkodnunk helyes módon.

Ebben rejtőzik az összes nehézsége az emberiségnek, hogy az emberek nem értik a Felső Gondviselés eszenciáját. Minden nehézség, amelyet érzünk, az a Teremtő és köztünk lévő eltérésből fakad és abból, hogy nem értjük az Ő tervét. Ha azt várjuk, hogy Ő változzon és tegyen meg valamit a kedvünkért, ahelyett, hogy mi változnánk az Ő képmására. Ő mozdulatlan és állandó! Ami változik, az mi magunk vagyunk egy program alapján ami, a törés korrekciójára irányul, és azt nekünk kell alkalmazni magunkon. Ennyi az egész.

S ha én nem változtatok magamon, akkor kiálthatok a Teremtő felé, mint ahogy mindenki kiabál már több ezer éve. De rá fogok jönni, hogy ez nem segít!  A kiabálások és könyörgések, és az önsajnálat által, megpróbáljuk kitölteni az egót, de ezzel csak tovább nő a megszerzés iránti vágyunk, ami miatt, még erősebb ütéseket kapunk. Addig, folytatjuk ezt, amíg el nem érjük a teljes kétségbeesést, amelybe már most kezdünk elmerülni. De talán a teljes kétségbeesésben megértjük végre, hogy a megváltás csak a korrekcióból következhet, és nem az egoista kérésekből. Nincs mit kérni!

Csak a korrigált rendszerhez való kapcsolódást kérhetjük, amely egy szinttel felettünk van, és amit úgy ábrázol nekünk a Felső Erő, mint a teljes sötétséget. Mivel ez az adakozás rendszere. Ha én olyan akarok lenni, mint Ő, akkor csak ezt tudom kérni, és meg is fogom kapni, ha igazán csak ezt, akarom!

Csak akkor valósul meg az, ha saját magamnak kérek, ha az adakozás szándékát kérem, az adakozás érdekében, és nem azért, hogy jobban érezzem magam.

ford: BS

KA

Baal HaSulam, “A Nemzet” című cikkéből: Vegyük a bolygónkat, a Földet, mint példát: Először ez egy köd golyó volt, mint egy gázgömb. A belső gravitáció hatására, az atomok koncentrálódtak, egy megfelelő időtartamig, egy kicsiny területre. Ennek eredményeképpen a gázgömb, egy folyékony gömbbé alakult át, majd a folyékonyból, egy tűzgömb lett.

Borzalmas háborúk évezredein át, a Földön, két erő között, a pozitív és negatív a lehűtő erő volt végül is győzedelmes a folyékony tűz ereje felett, és lehűtött egy keskeny kérget a Föld felszínén, megkeményítve azt.

Azonban a bolygó, még került túl ezzel, a két erő között dúló háborún, bizonyos idő eltelte után a folyékony tűz felülkerekedett és kitört, egy hatalmas zajjal a Föld gyomrából, felülemelkedve és darabokra törve a lehűlt, külső kérget, ismét folyékony, lángoló gömbbé változtatva a bolygót. Majd, egy új háború időszaka kezdődött, amíg a hideg erő ismét felülkerekedett a tűz erején, és a második, vastagabb kéreg alakult ki a bolygó felszínén, amely hathatósabban volt képes ellenállni a folyékony tűz kitörésének, a gömb középpontjából.

Ezúttal ez hosszabb ideig tartott, azonban amíg előzőleg a folyékony tűz ereje felülkerekedett még egyszer, és lerombolta a kérgét a Földnek, darabokra törve azt. Még egyszer minden lerombolódott és folyékonnyá vált.

Így, az eonok kölcsönösen váltották egymást, és minden alkalommal a lehűtő erő diadalmaskodott, és a külső kéreg egyre vastagabb lett. Végül a pozitív erő felülkerekedett a negatív erőn, és aztán teljes harmóniába kerültek egymással, a folyékony elfoglalta a helyét, a Föld belsejében, a lehűlt rész pedig elegendően vastag lett körülötte, hogy ez biztosítsa, az organikus, szerves élet megteremtését a bolygón, ahogy az ma létezik.

Ezek az ellentétes erők megvizsgálhatók a természet minden területén. A legfontosabb tény, hogy egyensúlyba kerülnek, a köztük kialakuló harc következtében. Ez a legfontosabb pont. Bárhol ütköznek is össze ezek az erők, azonnal harcolni kezdenek egymással. Ez háborúnak tűnik kívülről, de belül ez megbékélés.

Megbékélésük során, minden alkalommal kialakítanak egy még fejlettebb formát. Kezdetben a konfrontáción keresztül, ezek az erők összekapcsolódnak egymással, atomokat, molekulákat, vegyületeket, és különböző fajta ásványi anyagokat hoznak létre ez által az univerzumban. Majd ugyanez a két erő, pozitív és negatív erő, kombinálódik és megteremti az életet, a primitívtől egészen a legmagasabb szintig. Így, a háborújuk, nem egy háború egyáltalán, hanem kommunikáció. Azonban mi csak olyan mértékben érthetjük ezt meg, amilyen mértékben kiterjesztjük az érzékelésünket.

Ezért merültünk bele ma ezeknek az erőknek az ellentétébe, ezek megjelentek az emberi társadalomban, és háborúkat robbantottak ki a világban. Azonban van egy másik lehetőség is, megérteni, hogy az ellentétes erők arra vannak végső soron szánva, hogy egyensúlyba kerüljenek. Ha így van, akkor ez által előre haladhatunk, nem kell a vérontás terhét magunkra vennünk, hogy végül is elérjük a kapcsolat végső pontját. Mindent elérhetünk így is, ami ránk vár.

Azonban a pénz és az erőforrások újra elosztása a gazdagok felől a szegények felé nem segít semmit. Az igazságos elosztás mindenkinek mást jelent, ezért ez csak háborúhoz és hatalmi villongásokhoz vezet. Tehát értsük meg mi a fejlődés következő fokozata, milyen lesz a végső egység formája. Ezt előre megteremtve, azonnali módon, elkerülhetjük a dühöngő háborúkat az utunkon. Átugorhatjuk őket, az egység, egy sokkal jobb állapotában találva magunkat.

KN

Kérdés

Az emberek, a történések mélyebben fekvő okainak keresése helyett, előnyben részesítik az utcák elfoglalását, és önállóság követelését. Hogy tudjuk átvinni a radikális változások igényét, a társadalomról, az emberen belülre?

Változás

Ti és én tudjuk, hogy a szekeret a ló húzza, és hogy ezt a lovat kell átvinnünk a spirituális szintre. Ennek megfelelően minden, ami a társadalomban történik, és ami a világban történik, csak azért van, hogy megváltoztassuk magunkat.

Tehát ez nem az igazságosabb elosztásról szól, vagy, hogy valakinek nincs mit ennie, vagy nincs hol laknia. Ezek az okok, melyek sürgetnek minket a változásra. A természet, nyomás alá helyez minket, és különböző problémákat, és kényelmetlen helyzeteket okoz, egyetlen céllal, hogy ezeken keresztül megértsük, hogy mássá kell válnunk.

Tehát ne panaszkodjunk sem a természetnek, sem a Teremtőnek, hogy „miért engedi ezt a mértékű gonoszságot?” A Teremtő azt mondta a kezdetekben: „Én teremtettem a gonosz hajlamot – én vagyok ennek a gonosznak az oka. Miért? Hogy Te megváltozz.”

Ezért lényegtelen mennyit osztunk szét a szegényeknek és a kifosztottaknak, semmit nem fog segíteni. Ellenkezőleg, a helyzet rosszabb lesz, és még nagyobb mennyiségű csapást kapunk: járványok, környezeti katasztrófák, háborúk, és így tovább. A természetnek sok minden van még a fegyvertárában.

A korrekció mindig az egyszerűtől a bonyolult felé halad, ezért egyszerű, könnyű dolgokkal kell kezdeni. A „jó fiú” megérti az első pillanattól: „Hoppá! Minden világos, nincs szükség többre.” Nem húzza fel az orrát, abba hagyja a makacskodást, készen áll bölcsebbé válni.

El kell magyaráznunk az embereknek ezt, egy konzisztens, integrált terjesztésen belül. A tényekkel a kezünkben, meg kell mutatnunk, hogy a projektjeik nem változtatják meg a társadalmat. Az igazságos elosztás, és a rászorulók segítése a helyes megoldás. De hogy lehet ezt megvalósítani? Csak az oktatáson keresztül tudjuk ezt megvalósítani, megértetve, hogy csak egyetlen egészként tudjuk a társadalmat megváltoztatni.

KN

Vannak emberek, akik már a kezdetektől, a természetük szerint szeretnek játszani, ravaszkodni, a politikában, és arra koncentrálnak, hogyan manipuláljanak másokat. Vannak tehát akik rendelkeznek,  és aki nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Nehéz megmondani, hogy ki van közülük közelebb a ravaszság játékához, amelyben kihasználják az egoista kígyót.

De én nem látom, hogy ezek a ravasz emberek, akik nagy tendenciával rendelkeznek, hogy ők érdemesebbek, alkalmasabbak lennének a spirituális „ravaszságra.” Mivel nekünk az őszinteség útján kell mennünk. Ha el tudja kerülni az ellenőrzés megvalósítását mások felett, tehát nem teljes ellenőrzést vagy részleges ellenőrzést, és kezelni tudja őket teljes nyitottsággal – akkor rájön, hogy az igazi ravasz, a saját egoizmusa.

De ha elkezdi átfordítani magát azokra a helyekre ahova  a szellemi munka tartozik, ám ahelyett, hogy kapcsolatban álljon a többivel, manipulálja őket a maga számára (de csak úgy tűnik neki, a maga számára), ezzel nagyon félrevezeti magát, és nagy károkat is okoz magának és a csoportnak. Ezekkel az emberekkel elővigyázatosnak kell lenni, és nem szabad hagyni, hogy menedzseljenek és összezavarjanak minket.

Aztán idővel ezek ki igazításra kerülnek, ha egyáltalán lehetséges. Hogy ha valaki ilyen tendenciával jön, és nem szabadul meg annak a gyökerétől, eredetétől, nem tudja folytatni.

De értékelni kell a megvesztegetést, a megkísértést, mert a helyes erőfeszítés által megmutatja nekünk, hogy mi egónk az alattomos kígyó, amely elrejti a Teremtőt.

Ezért nem érezzük a spiritualitást. Mert nem értjük a Teremtőt, mivel a hátterében ott állnak az akadályok és zavarodottságok. Az a zavar él bennünk, hogy valójában mi az Ein Sof világában vagyunk, csak hogy nem tudjuk úgy összpontosítani a látásunkat, az érzékszerveiket, hogy megértsük ezt.

Nekünk csak a szívben levő pontunk van, és még hiányzik számunkra a Keter, a Hochma, Bina, a Zeir Ampin, a Malchut – ezek lesznek majd az új érzékszerveink a pont számára, és ezért nem vagyunk képesek megtalálni magunkat a Felső világban. Ezt tekintjük,úgy, hogy  a vesztegetés kiüti vakok szemét, ez az a zavar, amely homályossá teszi a  látást.

Nem tekintünk a dolgokra helyes módon, nekem még 10 méterrel magam előtt kéne látnom, de én egyelőre csak két centire látok az orrom elé, így nem tudok összpontosítani, valami elfedi a szememet. Az én fókuszom nem olyan amilyennek kellene lennie, nincsen a megfelelő helyen.

BS