Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Hogyan tudja valaki használni, az adakozás, belső minőségeit?

Válasz

Nem kell ezen gondolkozni, mivel ez automatikusan megtörténik. Nem kell, a belső tulajdonságaim és hajlamaim ellenében dolgoznom, vagy megpróbálnom akár megváltoztatni, akár korrigálni őket. Végül is, fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal.

A teljes munkánk abból áll, hogy belehelyezzük magunkat a helyes környezetbe, amely befolyásol minket, amennyire csak lehetséges. Bizonyosan, először arról kell megbizonyosodnom és meghatároznom, hogy ez a környezet az, amire szükségem van. De aztán, amikor erről megbizonyosodtam, és beléptem ebbe a környezetbe, akkor már akarom, hogy az, befolyásoljon engem.

Nem tudom, hogyan hat az erő, amit megkapok a környezetemtől, a belső minőségeimre, és hajlamaimra. Nem bocsátkozom feltételezésekbe arról, mi jön ebből a kapcsolatból. Az egyetlen döntésem, és tisztázásom annak a meghatározásában van, hogy vajon ez a környezet milyen mértékben bizonyul a megértésemben és az érzékelésemben, egy magasztos és egyedi közösségnek, amely az adakozásra, és a Teremtő feltárása felé irányul.

Azonban hogyan hat rám, és a minőségeimre, és hogy, milyen módon befolyásolja valaki a többieket, ez valami olyan dolog, ami nem ismert pillanatnyilag a számomra. Ez valami olyan, amit meg kell értenem később, amikor elkezdem feltárni a spirituális szinteket, és megérteni, hogy a dolgok valójában hogyan működnek. Sőt, ez nem is jön el a jelenlegi szintemen. Csak miután felemelkedem, a következő szintre, és onnan visszatekintek oda, ahol voltam, leszek képes megvizsgálni és megérteni ezt a folyamatot.

A teljes spirituális munka, hit az értelem felett, azaz az adakozás erejének az elérése, a megszerzés ereje felett. Ameddig ez a rendszer nem épül ki bennem, az érzékelésem nem engedi meg, hogy tényleg érzékeljem, elérjem és megértsem, valójában mi történik.

A belső minőségeink megváltoztatása, nem a mi célunk. Miközben valaki adakozik az adakozás érdekében, nincs képessége, a belső minőségei céljainak, okainak és a környezet befolyásának az elérésére. Csak amikor elkezd a többi lélekkel kapcsolódni, és megszerez az adakozás érdekében, csak akkor, a kapcsolat következményeként elkezd magáról ismereteket szerezni.

Semmit nem tanulok magamról, ameddig nem kezdek adakozni mások felé. Akkor, a velük való kapcsolaton, és a feléjük irányuló hozzáállásomon át elkezdem magamat megérteni. Ők lesznek a referencia pont azzal kapcsolatosan, amit meg akarok mérni. Végül is mindig két pont szükséges ahhoz, hogy megmérhessünk valamit. Ha egyedül vagyok, akkor mihez viszonyítva mérek meg bármit is?

Ezért, amikor magalapozok egy helyes kapcsolatot másokkal és tanulmányozom őket, magamat is tanulmányozom.

KN

Kérdés

Megpróbáltam anyagot elhelyezni az Ön blogjáról a Facebookra,  azonban azt kellett látnom, hogy nem került el az emberekhez az üzenet…

Válasz

Nézzük meg, hogyan írt Baal HaSulam „A Nemzet” című újságjában. Van bármi is, amit valaki bele helyezhet, a szociális kapcsolatrendszeri hálózatba? Egy újságnak közel kellene lennie az emberekhez. Valóban, ő tisztán, és mélyen szántóan írt. Ha közelről tekinti valaki ezeket az írásokat, csodálója lesz az elemzéseinek, és valóban élvezni fogja azokat. Azonban ő ezeket egy bizonyos szintnek szánta, olyan embereknek, akik gondolkoznak, és képesek megérteni dolgokat.

Ez az, ahogy én is felépülök, képtelen vagyok teljes egészében leegyszerűsíteni a magyarázataimat. Mások, meg tudják ezt tenni. Én egyszerűen képtelen vagyok kevesebbre. A blogom, a leckéken alapul, és a leckék anyagain, tehát ne várjunk semmilyen, rendkívüli dolgot feltűnni bennük. Ez a Ti feladatotok. Én megteszem a magam dolgát, elviszem hozzátok, a kabbala tudományát, és a tevékenységeitekhez szükséges alapelveket, ahogy azt a mai, modern világ megköveteli. Minden kulcs a kezetekben van. Idővel, ahogy a változások megtörténnek, még többet kínálok, de elveiben, mindent megkaptatok.

Most valaki igényeket fogalmaz meg felém? Én azoknak írom a blogom, akik képesek megérteni, és azoknak, akik használhatják mindazt, ami ott le van írva, az elkövetkezendő években. Semmi többet nem fogtok tőlem kapni, sem a spirituális érzékelésben, sem a fizikaiban. Mindent megkaptatok, a maradék attól függ, hogyan használjátok, amit megkaptatok.

Átadom az embereknek, amit tudok, és úgy, ahogy át tudom adni. Ez az, amit én, a saját tanáromtól Rabashtól kaptam, és amit vele együtt tártam fel, illetve amit a távozása után, az elsődleges forrásokból megszereztem, melyeket többségében ő és Baal HaSulam írt. Bárki, aki hallani akarja az üzenetet, meghallja, és természetesen, aki nem akarja meghallani, az nem is fogja. Bárki eljöhet és figyelhet, és bárki, bármikor elmehet, egyetlen szó nélkül, akár úgy is, hogy soha nem tér vissza.

Ez az, ahogy cselekszem, ez az én hozzáállásom. Mindenki annyit érzékel és fog fel mindebből, amennyit akar. Szabadon jöhet és mehet. Hagyjuk, hogy magával vigye, amit itt hallott, de abban is szabad, ha nem akar emlékezni semmire. Nem ellenőrzöm ezt, mert ez nem az én dolgom. Meghagyom az emberek teljes szabadságát. Ha valaki dolgozni akar, akár fizetésért, akár fizetség nélkül, a terjesztési rendszerünk mutat neki meghatározott lehetőségeket, a munkatervvel egyezésben.

Nem tervezek ezen túlmenően semmit kiépíteni. Ha valaki nem érti meg, mit kell tennie, az az ő problémája, és felelőssége. Semmim nincs ezen túlmenően, amit adhatnék, a reggeli leckéken. Minden más, már nem az én munkám.

Itt ültök és elvárásokkal néztek rám, és csak bámultok. Azonban én nem csak bámulnék a helyetekben. Az embernek el kell ide jönnie, megkapnia a tanítást, elfogadnia, mint egy missziót vagy utasítás halmazt, és tovább adni! Ez kell, hogy újra és újra megtörténjen! A megvalósítási fázis nélkül, egyszerűen képtelenség előre haladni, sokkal inkán saját magát „gáncsolja el valaki” az útján.

Erre utal a vers, hogy „több a bölcselkedés, mint a cselekedet.” Az olyan embernek, akit ez a viselkedés jellemez, nincs jövője, és a tanulás csak ront a helyzetén. Jobb, ha elmegy, ezt teljes komolysággal mondom. Jobbnak látom, ha ilyen ember nincs itt. Ha valaki nem valósítja meg önmagát, a terjesztésben, világ korrekciójában, amennyire csak lehet, akkor a távozása előnyös, mind az ő, mind az én számomra.

Ezért, nem sajnálkozom, amikor emberek elmennek, és nem is rohanok utána senkinek. Ez nem működik a spiritualitásban. Minden a környezettől függ, amit maga épít, vagy nem épít önmaga számára. Minden attól függ, hogy valaki segít a világnak, vagy sem. Azonban én nem szándékozom elrendelni ennek a megvalósítását.

KN

Az év elején,“Rosh HaShana”egy különleges nap, ami arra a pillanatra irányul, amikor mint „ember” megszületünk. Az ember neve héberül “Ben Adam,” ami azt jelenti, hogy Adám Fia, azaz a fiú, aki Adam szintjén születik meg (Adam, a „hasonló” szót jelenti héberül, (ami a Teremtővel való hasonlóságra utal). Ez a szint megszorítással, a lélek „hűségével” kezdődik (Mesirut Nefesh).

Nefesh (lélek) az első és leggyengébb Fény, amit elérünk. Ezzel, ezt a lelket, az anyagi életünk fölé helyezzük, ami azt jelenti, hogy feladjuk az összes kielégülési lehetőségünket, a spirituális összetapadás, az egymással való kapcsolat, a kölcsönös tudatra ébredés és felelősség vállalás érdekében. „Kész vagyok feladni minden anyagi dolgot, hogy elérjem az adakozást,” és ez az, ahol az ember elkezdődik.

Ettől a ponttól, elkezd a magasabb szintekre emelkedni, az adakozás minőségének tökéletesítésén dolgozva önmagán belül, és folyamatosan megpróbálva ezzel összefonódva maradni. Ezáltal az ember elkezd egy megfelelő környezetet építeni önmaga számára, amely befolyásolja őt. Ezt a feladatot nevezzük, a Teremtő munkájának. Ez a munka, a Teremtővel való hasonlóságra és a Vele való összetapadásra irányul.

Ez a környezet magába foglalja a kabbalista csoportot, a tanárt, vagy instruktort, a könyveket, és a tanulást, azaz az összes dolgot, ami a személy körül forog. Ennek megfelelően, mindenkinek meg kell kérdeznie önmagától, hogy helyes módon cselekszik-e, és amit tesz, elegendő-e, az élete megfelelő elrendezéséhez, meg kell vizsgálnia, hogy jól osztja-e be az idejét, és szándékában, illetve a gondolataiban megjelenő erőket, annak érdekében, hogy megfelelő módon felismerje és megértse a vágyait. Ez az, ahogy el kell bírálnunk magunkat, az új év kezdete előtt, abban az időszakban, amit úgy nevezünk, hogy “bűnbánat.”

Az embernek a csoporthoz kell tapadnia, annak érdekében, hogy megszerezze a valódi hűség erejét, ahogy írva van, „megkaphassa a teljes lelket” (Mesirat Nefesh), hasonlóan ahhoz, amikor megfújják a kürtöket, vagy ahogy az történt Izsák áldozata esetében. Szükséges ennek az állapotnak az elérése, minden szinten.

Most nem elvárás velünk szemben, egy akkor áldozat felajánlása, mint Ábrahámé volt, aki a saját, szeretett gyermekét ajánlotta fel áldozatra. Számunkra elegendő, a kürt megfújása (Shofar). Ez az, ahogy a szintek meg vannak különböztetve, az ősatyák a HBD szintjéhez tartoztak, mi pedig a NHY szintjéhez. Azonban lényegében, ez ugyanaz a felajánlott áldozat, mindenkinek, az élvezetek megszerzésére irányuló akarat, minden új szintjén, ezt kell önmagán belül feltárnia.

Ezek után folyamatosan emeljük a fontosságát az adakozás minőségének (a szépség, Shufra), a lélek önfeláldozására irányuló akarat erénye által. Minden az első megszorítással kezdődött (Tzimtzum Aleph) és aztán, az élvezetre irányuló akarat, vágy emelkedésével. Ez az, ahol az „ember” elkezdődik, és ez a jelentése az új évnek, ami az a nap, amikor elkezdtünk növekedni.

Még ha úgy is látszik, hogy kitalált történetek kapcsolódnak az új év kezdetéhez, meg kell próbálnunk ezekkel átitatódni, a belsejükbe hatolni, és ott, megláthatjuk a teremtés tervét, aminek a lényege, örömök nyújtása a teremtmények részére, a Teremtő által, a vágyak kielégítése.  Ennek a tervnek a végrehajtása – még egyszer, egy kezdeti ponttal való indulást jelent, és végig megmaradva ezen az alapvető fonalán a lényegnek, ilyen módon kell megérteni, ezeknek a történeteknek szövegének, belső lényegét.

Végül is, a történetmesélésnek, vannak különböző nyelvei, és még a kabbalisták is olyan módon írtak, hogy minden ember megérthesse azt, a saját szintjén. De amikor valaki úgy fogja fel ezeket a történeteket, mint egy gyermek, az esti mesét, akkor végső soron előre fog haladni és növekedni, azaz ezeken a szinteken fog átmenni.

Bár ezek meséknek tűnhetnek, belül, komoly mélységeket rejtenek magukban, olyan magasságban, ami megfelel a spirituális szinteknek, és meg kell próbálnunk elérni, egy mélyebb, még belsőbb szintet, ahonnan példákat vehetünk, a saját korrekciónkhoz, annak érdekében, hogy emberré váljunk, és ezen a módon kezdhessünk egy új évet.

KN

Kérdés

Az emberek még mindig messze vannak attól, hogy megértsék, mekkora szerepet játszik a környezet egy ember befolyásolásában.

Válasz

Nem csak egyszerűen messze vannak ettől. Egyszerűen nem fogják fel, ez mit jelent. Végül is, ez a gyógymód, kizárólag a korrekció érdekében alkalmazható, miközben az emberek semmilyen értelemben nem viszonyulnak a korrekcióhoz, sem fogalmilag, sem külső befolyást alkalmazó rendszerekben, amelynek köszönhetően megváltozhatnának.  Biztosak abban, hogy ők azok, akik megváltoztatják a világot, miközben olyan világot kellene építeniük, amely őket változtatja meg.

Kérdés

Hogyan tudjuk megértetni velük, a kölcsönös garancia, a világért való felelősség vállalás lényegét?

Válasz

Pontosan ez a terjesztésünk célja. Ki kell építenünk egy oktatási rendszert, és a saját média eszközeinket. Mindent meg kell újítanunk az Interneten, a televíziónkban, és a rádiónkban is.

Ha mindezt helyes módon csináljuk, akkor az első csapások után, az emberek felismerik, hogy mi vagyunk a megoldás. Mi vagyunk azok, akik feltehetően elhozhatjuk nekik „cukorkát,” amely megédesíti az első csapásokat, hogy megláthassák a helyes utat, amely megoldást, reményt és megváltást kínál.

Ez a feladat a küldetésünk, senki más nem jöhet szóba erre. Az emberek képtelenek meghallani a spirituális emelkedés üzenetét. Egy másik birodalomban élnek, és egyszerűen nem is értik, mit akarunk. Amikor elkezdik megérteni, nem lesznek képesek alkalmazni. A korrekció csak tőlünk jöhet, a mi feladatunk elmagyarázni nekik, mindennek a szükségességét.

A szisztematikus korrekció, egy teljesen kész formában jelenik meg a Galgalta ve Eynaimban, a többi résznek, csak egyet kell érteni ezzel, és elfogadni. A továbbiakban egészen ravaszul kell terjesztenünk, hogy a tömegek eljussanak ahhoz a ponthoz, hogy akarják ezt, hogy elfogadják ezt az elképzelést, és felismerjék a benne rejlő előnyöket.

Az emberek nem tudnak önmaguk által változni, 99%-a az embereknek képtelen ezt a legkisebb mértékben is megtenni. Tehát a „Zohár bemutatása” című cikkének végén, Baal HaSulam azt írja, hogy a felső bölcsesség Izraelen keresztül (héberül “Yashar-El” aminek a jelentése “egyenesen a Teremtőhöz”) áramlik a világ nemzeteihez. Ez belülről áramlik, kifelé. A tömegek nem emelkednek fel, ennek a kereséséhez. Legjobb esetben, kinyitják a szívüket, ennek a tiszta áramlatnak. A jóakarat és együttműködés, ami elvárható tőlük, nekünk pedig az megtisztulásukért kell tennünk valamit.

Ez akkor lesz így, ha elkezdünk dolgozni velük együtt, a legintenzívebb módon. A terjesztésünkben semmit nem várhatunk el tőlük, csak a pillanatnyi helyzetre való ráébredést. Még ha nem is értenek mindent, létrehozunk egy kapcsolatot. A terjesztés útján, a mi részünkről egy közös alapot teremtünk meg velük.

Semmit nem várhatunk el, egy gyerektől. Mi vagyunk azok, akiknek a tejet fel kell kínálnunk nekik, az üveget, a cumit, és a pelenkát. Sőt, még egy értelmes választ sem várhatunk el tőlük. Ez csak később történhet meg, amikor kissé felnőnek már ehhez.

KN

Meg kell bizonyosodnia mindenkinek arról, hogy vagy gyűlöli az ellenségeit és a vele szembenállókat, vagy pedig megérti, hogy azok a Teremtő ellenőrzése alatt cselekednek, aki ezzel védi meg a személyt attól, hogy a véleménye egybeessen a hétköznapi emberek és az anyagi világ véleményével, és így segít az elsődleges források követésében. Ez az, ahogy az embernek meg kell tisztítania magát, kontrollálva mindent, ami körülötte történik. Nem tántorodjon el semmitől, vagy aggódjon semmin, kivéve az út tisztasága, hogy a magán életben megfogalmazott célok, és a teremtés céljai egybeessenek, egy fókuszuk legyen.

Lényegtelen, ha valaki eddig a pillanatig azt látta, hogy össze van zavarodva különböző, egoista számítások által. Tudnia kell, hogy bármi, amin eddig keresztülment, az a „nincs senki Rajta kívül” elvének az eredménye. Azonban ettől a pillanattól, a „senki nem segít rajtam, önmagamon kívül” elve érvényesül. Ha valaki a két feltétel között van, akkor mondhatja valóban, hogy elérte az újév kezdetét, az új kezdetet.

Azonban a végső cél, ahogy az megjelenik visszamenőleg, a kezdeti tervben, a felebarátokra irányuló szeretet elérése. Ha valakinek személyes problémái vannak valakivel, akkor többé nem képes a helyes irányba elmozdulni. Ha valaki fölé akar kerekedni, megszerezni tudást és kielégülést, vagy még ha adakozni is akarna, akkor is ellenőriznie kell, hogy ez az adakozás egoista, vagy sem.

Ezen a módon, az ember számításai egyre tisztábbak lesznek, egészen addig, ameddig végül elérkeznek az Új Év első napjáig, amikor az ember megteremtődött. Minden az önmagunk megteremtésével kezdődik.

Ez minden pillanatban megtörténhet, négy új év van, mindegyiknek megvan a saját kalkulációja, és új kezdete, ameddig a személy teljesen be nem fejezi a korrekcióját.

Az ellenőrzés annak a kontrollját jelenti, hogy milyen mértékben korrupt az ember belső érték ítélete, mennyire őszinte, és egyenes, és úgy akar a saját, személyes számításain átlépni, akár egy bátor harcos. Ez nem egyszerű. Ez egyik elemzést követeli a másik után, ameddig el nem éri a teljes mélységét annak, ahová az ember egyáltalán lemerülhet.

Azonban mindezt nem azzal a szándékkal kell tenni, hogy gyötörjük magunkat, éppen ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy „lássuk a Fényt a Teremtő Fényében.” Meg kell próbálni mindent a felebaráti szeretet Fényében vizsgálni, és önmagunkat ehhez viszonyítva elemezni. Nem kell minden összeütközésre másokkal, nagy figyelmet fordítani, mivel ezeket lehet, hogy a Teremtő hozta létre, hogy a zavarodottságon keresztül megmutassa a többieket ezen a módon a személynek, vagy azáltal, hogy őket zavarta össze azzal, hogy a személy ellen való fordítással. Írva van, „ne ítéljünk meg másokat, ameddig a cipőjét hordjuk.” Talán a másik ember annyival több nálunk, annyival magasabban van, hogy fel sem nőhetünk ahhoz, hogy megértsük, mit, miért tesz.

Csak a Teremtőhöz kell hűnek maradnunk minden pillanatban, és ezzel haladnunk előre.

Ezért, amikor tanulmányozzuk Rabash tanításait, a cikkeiben ő elmagyarázza, hogy miként egyesüljünk a csoporttal, akár csak Baal HaSulam és más kabbalisták, megmutatva nekünk az utat, ezek az írások magukba foglalják a Reformáló Fényt, ezáltal többé nem kell állandóan ellenőriznünk magunkat, hanem ezeknek az elsődleges forrásoknak megfelelően, sokkal egyenletesebben haladhatunk. A legfontosabb dolog, hogy semmitől ne féljünk!

Nem szabad tartanunk az ösvénytől, hogy az túl nehéz lesz, hogy mennyi nehézség és baj merül majd fel rajta, amely az egónkat felrázza bennünk, az állandó számítgatásokkal. Nem szabad ezt néznünk, hanem meg kell próbálni elérni az alázatot és a megbánást, amennyire gyorsan csak lehetséges, és felemelni magunkat az új évhez, az új szinthez. A cél annak érhető el, aki minden mást felad ezért.

KN

Az ünnepek és a különleges napok nem, mint a mindenki által használt naptár kiemelt dátumai vannak leírva a kabbalában, hanem mint valakinek a saját, különleges állapotainak elérési ünnepei, ahol az ember, egy alapvető, belső számítást végez önmagával. Ha valaki eléri ezeket a számításokat, ez azt jelenti, hogy valóban egy új kezdethez ér el, amit újévnek nevezünk, héberül Rosh HaShana.

Minden ünnep egy spirituális számítás és egy ima, mivel semmi nincs a saját vágyaink korrekcióján túlmenően. Azonban az újév kezdete különleges, mivel ez több belső ítélet, megértés után érkezik el. Csak egyszer fordul elő, hogy valakinek teljes egészében meg kell vizsgálnia magát, feltárnia az összes vágyát, amely megmutatkozik a számára, mivel minden magasabb szint tartalmazza az összes előzőt, mint egy kicsiny, beépült részt.

Azonban amikor valaki számításokat végez az összes cselekedetén és gondolatán, látni fogja, hogy nem ért el sikert, nem haladt előre, mivel nem teremtett spirituális emelkedést egyáltalán. Akkor átkerül a terhes gondolatok által a spiritualitásba, és a bajok és az irigység által a többiek irányába is elmozdul. Föléjük akar kerekedni, és azt gondolja, hogy „miért mások, miért nem én haladok előre?”

Sok ilyen számítás után, teljesen elveszik azokban, és végül azt érzi, hogy mindent elölről kell kezdeni, egy új kezdetre van szüksége. Nincs kivezető út, mivel az össze ilyen jellegű kalkuláció, megítélés, kritika, irigység és gyűlölet semmit nem változtatott meg az évek alatt. Egyetlen dolog maradt az egyén számára, az ima, egy felsírás, segítségért, mivel csak a felső erő tud segíteni. Ezt a belső felsírást nevezzük a Rosh HaShana, az új kezdet imájának.

Mielőtt ez megtörténik, az ember, teljesen elveszve látja önmagát. Azt látja, hogy az egész világ nem ért egyet azzal, amit éppen tesz, és ő maga sem érti, mi történik vele, illetve, hogy mi is az út, amin rajta van valójában. Ez a teljes kritika azonban, a saját egójából származik.

Ezért az ima elsősorban emlékeztetőül szolgál, arról, hogy analizálnia kell mindenkinek a vágyait és a cselekedeteit, és az ima a kürt megfújásáról is szól (Shofar) mivel fel kell emelnünk a spirituális utunkat, függetlenül mindentől (arámi nyelven, a Shufra szó jelentése „szépség”). Ez az, amikor valakinek az elsődleges forráshoz kell fordulnia, az előrehaladásért.

Sokféle vélemény van, és a világ befolyásolja az embert, elárasztva őt, a gondolataival, és mindenféle irányba rángatva ez által. Még is, kell lennie egy olyan pontnak, ahol szigorú ítéletet alkothat önmaga felett, és folyamatosan ellenőrizheti magát, az elsődleges forrással, annak a mértéknek megfelelően, ami írva van. Mindenkinek az egója, az állandó magasabbra emelkedésre, és az állandó nyereségre irányultsága, a mások fölé kerülési vágya ellenében, folyamatosan az ellenkezőjére kell törekednie, akarnia kell az adakozás tulajdonságának megszerzését, és abban a nemzetben való feloldódást, ahol a Teremtő lakozik.

KN

Nincs megkülönböztetés az egyéni és a csoport, vagy kollektív munka között – mindegyik egy olyan munka, ahol úgy láthatom a lelkem részeit, mint idegen, és számomra gyűlöletes részt. Át kell kerülnöm ezen a ködön, amely összezavar engem, úgy ábrázolva mindezt a számomra, mint gyűlöletes ellenségeket, szolgáimat.

Ez nem egyszerű feladat, addig dolgozni a spirituális edényemen, ameddig teljesen össze nem gyűjtöm, és magamhoz nem kapcsolom. Ez csak a szeretet ereje által lehetséges, minden gyűlölet és ellenállás fölé emelkedéssel, amelyet az irányukba érzek.

Mindez a szembenállás megmarad, hasonlóan, az elektromos árammal szemben fellépő ellenálláshoz. Az elektromos áram és az ellenállás együttesen hozza létre a motor forgását. Ennek eredményeképpen, a Fény, a spirituális világ feltárul.

Azonban most, teljes egészében el vagyunk egymástól választva, mint egy törött lánc. E még csak nem is egyfajta ellentétes kapcsolat. Én nem szeretek vagy gyűlölök másokat – egyszerűen nem érdekelnek engem. Azonban amikor majd elkezdünk dolgozni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, akkor érezni fogjuk, mennyire gyűlöljük egymást, az összes ellentét feltárul.

Csak az Egyiptomi szolgaság – amely a saját egoizmusunkban való szolgaság – kemény évei után, elérkezünk Jákob szintjétől (a kicsinység állapotából) a Sinai hegyhez (a gyűlölet hegyéhez). A gyűlöletnek ettől a hegyétől, lehetséges megszerezni a Reformáló Fényt, amelyet Tórának nevezünk. Most már van valami, amin dolgozhatunk.

Azonban aki nem kezd el egyesülni, aki még mindig ennek a világnak az érzései által van kontrollálva, és megpróbálja kihasználni a barátait, egy udvarias módon, ugyanakkor más területen ugyanez a személy el sem kezd dolgozni. Talán, nem is próbálja meg kihasználni őket, mert egy kedves személyiség, szeretne barátságos lenni mindenkivel, de ez semmit nem jelent a fejlődése irányába.

Írva van, „Ő (a lélek) messzi távolból teremti meg a saját kenyerét (hitét),” nevezetesen távolságból és elutasításból. Nincs egyéni vagy csoportmunka itt. Mindenhez hozzá kell csatlakozni az embernek, ami látszólag idegen részei a valóságnak, ameddig fel nem tárul a részeknek ebben a kapcsolatában, a teljes univerzum az emberen belül.

KN

Kérdés

Milyen gazdasági elképzelést kínál a Kölcsönös garancia?

Válasz

Nehéz bármit is mondani a jelenlegi, átmeneti periódusban. Együtt kell működnünk a specialistákkal. Van egy gazdaságtan, amely ideáig működött, és van egy gazdaságtana a következő fázisnak, amely az igazságos elosztásra épül, és az alapvető szükségletek biztosítására. Az ember azért fog dolgozni, hogy az életszükségleteit biztosítsa, egy kölcsönösen elfogadott alapon, miközben az összes erőfeszítését ezen felül, a belső növekedésre fordítja, mert ott kielégülést tapasztal, amely a végén, végtelen nagyságúra vált.

Együtt döntjük el, az alapvető életszükségletek kielégítésének módját, majd, ahogy előrehaladunk, látni fogjuk, hogy ezek tényleg nagyon lecsökkennek, a minimálisan szükségesre.

Idővel a világnak normálisan kell élnie. Az embernek kell, hogy legyen otthona, mosógépe, hűtőszekrénye, porszívója, ágya, bútora, és így tovább. Azonban mindezt a létezési szükségletek szintjén kell megszerezni, minden esetben figyelembe véve, a kölcsönös garancia elvét: amikor biztos vagyok abban, hogy mindenki törődik velem, akkor ki kell iktatnom az egoisztikus aggodalmaimat. Segítenünk kell mindenkinek, hogy képes legyen ne önmagára gondolni.

Ehhez szükségünk van egy gazdaságra, bankokra, kereskedelemre, és kölcsönös számításokra – mindenre, ami kell hét milliárd embernek, a problémák megoldásához, és az előre nem látható balesetek és hibák kompenzálásához. Röviden, szükségünk van rendszerek széles skálájára, de a leglényegesebb, hogy mindenkinek a kölcsönösség elvein kell működnie, és nem a versenyzés elvein.

Ennek megfelelően, fel kell adnunk a túlzásokat. Mondjuk, nem fogjuk kicserélni a kocsinkat olyan gyakran újra, ha a meglévő remekül használható. Vagy törlünk minden olyan tudományos projektet, amely nagyon drága és értelmetlen.

A probléma az átmenet, amely csak úgy lehetséges, ha együtt működünk, megmutatva a közgazdászoknak, szociológusoknak, politológusoknak, a világunk következő állapotát. Akkor ők meg fogják érteni, hogy nincs más választásunk, mint váltani a szembenállásból az egységbe, és eszmét cserélni a válságból való kijövetel módjáról annak érdekében, hogy elkerüljük a megsemmisülést. Rá kell ébredniük a problémára, és akkor képesek lesznek kidolgozni egy kölcsönös, helyreállító programot.

A mi részünkről, a világot annyira kell befolyásolnunk, amennyire csak lehetséges, ebben az átmeneti fázisban, hogy az ne legyen annyira fájdalmas. Ez főleg rajtunk múlik. Végül is, mindenki más, automatikusan cselekszik, az egoizmus érdekében, amely bajok, és bizonyos mértékig a mi hatásunk által befolyásolható. Nem foglalkozhatunk az emberek elméjével, de elvihetjük az egységünket az emberi társadalomhoz, és ez lehet, egy nagyszerű alap a jövőhöz.

Akkor hirtelen érezni fogják, hogy „van itt valami értékes, amire figyelni kell.” Még ha semmit nem is tudtak ezt megelőzően, belül bevallják, hogy igazunk van.

KN

Kérdés

Van bármilyen különleges trükk, amit felhasználhatok arra, hogy a közösség folyamatosan irányultságot adjon nekem, az egóm zavaró hatásai ellenében is?

Válasz

Ez egy nagyon érdekes pont. Láthatjuk, hogy a történelem során, egészen a mi időnkig, az ember egyre okosabb lett, minden generációval. A generációk bölcsesség összeadódott, sokkal inkább a közösségben, mint egyetlen emberben.

Például az ember 70 évig ét, majd újraszületett, a következő generációban. De miért született minden tudás és tapasztalat nélkül, amelyet már megszerzett az előző életei során? Másfelől, miért kell meghalnia? Miért nem visz magával minden összegyűjtött bölcsességet, önmagán belül, generációról generációra?

Az állatok ösztönösen működnek, amely beléjük van programozva. Miután megszületnek, nem szükséges tanulniuk. Már birtokolják a természeti ösztönöket, amelyek szükségesek az élethez. Azonban ez nem létezik az emberben. Tehát, hogyan menjek keresztül, minden elérésen, tudásomon, és tapasztalatomon, amit összegyűjtöttem életeken keresztül?

A Teremtő előkészített egy különleges módszert a számunkra. Ha úgy fejlődünk, mint az állatok, csak a fizikai síkon, akkor nem lehetünk képesek átvinni semmilyen megszerzett tudást, úgy, ahogy azt egy ember képes átvinni (mint fizikai lény, azaz ásványi, növényi és állati szintje, az emberi fokozatnak).

Most, amikor belépünk az utolsó, negyedik fokozatába az emberi fejlődésnek (amely pontosan a kiváltója a globális, szociális válságnak), érezzük, hogy nem alkalmaztuk a globalizációt megfelelően, nem kapcsolódtunk megfelelően össze, ezen a globális szinten, és nem használjuk megfelelően a fejlődésünk érdekében a globalizációt.

A természet azt igényli, hogy egy újfajta, nagyon érdekes módon kezdjünk el fejlődni: ha én össze vagyok kapcsolódva a környezettel, és a segítségével fejlődöm belsőleg, ezzel teremtem meg egy új szintjét, az ezzel a környezettel való kapcsolatomnak. Így, emberré válok, mivel megszerzem a az adakozás vágyát. Akkor minden tevékenységem, tudásom, és minden, amit megszereztem a hetven év alatt az életemben, megmarad a környezetemben.

Amikor meghalok, és ujjá születek, elkezdek egy új életet, összekapcsolódom mindazzal a tudással, amit itt hagytam, mint egy kincses kamrában, és folytatom a munkát! Azaz, mostantól amilyen mértékben kapcsolódom helyes módon a környezetemmel, minden szint pontosan úgy épül fel, mint az említett következő szint, mintha egy emeletes házat építenénk.

Nem kell újra feltalálni a szorzótáblát, és az összes többi képletet, és szabályt. Ha kapcsolódom a környezetemhez, egy természetes módon, megszerzem ebből az összes tudást, amit előzőleg birtokoltam és itt hagytam.  Igazából el sem mentem, mert állandóan kapcsolatban vagyok velük, és voltam is, a kapcsolat végig fennállt.

Tehát láthatjuk, hogyan válik teljessé az összes hiba, az összes üres tér, ami az embert az állattal teszi összehasonlíthatóvá. Ez egy csodálatos módszere az előrehaladásnak, amelyet a Teremtő készített elő a számunkra. Hasonlóan, évekig, vagy akár életeken át, felemelkedhetem a legmagasabb szintre, anélkül, hogy elvesztenék mindent, akár a legkisebb dolgot is, amit megtanultam ebben a fizikai világban.

Amikor egy kisbaba megszületik, elkezdjük arra tanítani, hogyan lépjen kapcsolatba a környezetével, mivel az újszülött csak az ásványi, növényi és állati szinteken létezik, és szükséges gyorsan átmennie minden szinten. Azonban amikor a társadalom kifejlesztette az emberi szintet valakiben, ő pontosan olyan módon fog fejlődni, mint a csecsemők, a Templom idejében, amikor Izrael minden gyermeke, a spirituális elérés szintjén volt, ahogy mondva van: „Nem volt gyermek Dantól Beer Shebáig, aki nem ismerte volna a tisztátalanság és a tisztaság szabályait hat éves korára.”

Az összes elérés a környezetben van elrejtve. Kapcsolódom ehhez a környezethez és részévé válok. Itt van az összes beteljesedésem, a teljes spiritualitásom. A fizikai test él majd meghal ismétlődő módon, és ebből a szempontból az, ami most vagyok, az csak ennek a külső formája.

Mindez nagyon erőteljesen mutatkozik meg ma. Végül is mi még nem tudjuk a magasságát annak a fokozatnak, ahová elkerülhetetlenül emelkednünk kell.

KN

Kérdés

Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, ha most összekapcsolódunk, akkor azonnal megláthatjuk az életünkben az eredményt? Talán hirtelen még rosszabb is lehet?

Válasz

Annak a mértékében, amennyire próbálunk összekapcsolódni, szerezzük meg a nagyobb feltárulást az érzésekben és megértésben, és az enyhülését az összes állapotunknak, beleértve a fizikait is. Minden a mi erőfeszítéseinktől függ.

Még Ari is (Isaac Luria), a halála előtt, azt mondta a tanítványainak, hogy ha valóban előre akarnak haladni, akkor nem távozik közülük, vagyis nem hat volna meg. Aztán mégis meghalt a világ számára, mivel annak nem volt szüksége rá. A tanítványok azt kiáltották: „Hogy lehetséges ez, hiszen annyira szükségünk van rád!” De valójában nem így volt, nem volt szükségük rá, Ari meghalt, és nem nyilvánult meg több a fizikai testében.

Ez alapján, ha lenne vágyunk, az adakozásra és az egységre, azonnal láthatnánk a pozitív eredményt is. Bizonyára, nem lennénk képesek megmérni ezeket az eredményeket, az egoista gyarapodás szempontjai alapján, hiszen akkor soha nem lennénk képesek kilépni az egoizmusunkból. Ezeket az adakozásban kell meglátni, a kapcsolódási képességünkben, vagyis ugyanabban a sóvárgásban, amit magával a kapcsolódásban fedezünk fel. Végül is adakozásban és egységben akarok lenni, és most felfedezem, hogy erre képes vagyok erre. Látom az előre haladásomat az adakozásban, az egységben, és ez a valódi jutalmam.

Ha az adakozásban vagyok, akkor látok fejlődési lehetőséget a fizikai életemben is, látom egy normál élet lehetőségét. Ez a természet törvénye, a siker meg van ígérve az embernek. Vannak emberek, akiknek nincs anyagi, vagy egészségügyi problémájuk, azonban mégsem elégedettek az életükkel. Miközben elérhető egy olyan állapot, amikor valaki mindennel elégedett lehet, és valóban meg lehet mindene! A Teremtő, a Fény ereje, semmiben nem szenved hiányt. Végtelen mennyiségben nyomtathat dollárt bárkinek…

Abban a pillanatban, amikor az irány megváltozik, azonnal, majdnem rögtön láthatjuk az eredményt. Ha az egész nemzet elkezd a kölcsönös felelősség vállalás felé elmozdulni, láthatjuk majd, hogy hogyan kezd el minden forrongó probléma lecsillapodni, a rakéták özöne megszűnik ránk, az infláció megáll, sokkal kevesebb közúti baleset lesz – a teljes, hétköznapi életünk normalizálódik. Ezt teljes komolysággal állíthatom!

Csak arra van szükségünk, hogy összhangba kerüljünk a kölcsönös garancia, felelősség vállalás törvényével, megváltoztassuk az irányultságunkat, mindenki, a saját megértésével megegyező mértékben. Semmi többet nem kér senki tőlünk. Baal HaSulam írja a „Béke” című cikkében, hogy amennyiben elfogadjuk ezt a törvényt, akkor néhány éven belül, virágzó prosperitást érünk el, minden területen, az egészségügyben, az életszínvonal standardjai területén, a gyermekoktatásban, az államigazgatásban, a nemzet és a kormány viszonyában, és a nemzetbiztonság területén is.

Végül is, minden problémánk, a természettel való kompatibilitás hiányából fakad. Nincs más törvény, mint a természet egyensúlyának törvénye, a formaegyezés törvénye. A Teremtő megteremtette a megszerzési vágyat, és azt mondta: „Ennek hasonlóvá, és egyenlővé kell válnia Velem!” Azóta minden ekörül forog. Nincs ezen kívül semmi, kezdve az Első Megszorítástól és a döntéstől, hogy a Hozzá való hasonlóság érdekében meg kell változni. Ezt nevezzük a formaegyezés törvényének. Ha nem alkalmazzuk ezt, szenvedni fogunk, egészen addig, míg elkezdjük a napok végén bevezetni mégis ezt.

A szabadságunk mindössze abban van, hogy megválaszthatjuk, hogy milyen módon akarunk előre haladni, ütések, vagy bölcsesség útján. A választás mindenkinek a sajátja.

KN