Szerző arhívuma: nandor

Az ember a gondolataink, vágyaink egységével kezdődik, a lehető legkisebb edényben. Majd ez folyamatosan növekszik, az újabb és újabb részek bekapcsolódása eredményeképpen. Ezen a módon válik emberré, Ádámmá, egészen az univerzum végéig kinyújtózva. Akkor a kapcsolatai, az elméje, szíve, amely az összes törött darabból épül fel, tartalmazva mindannyiunkat, mivel minden darab tartalmazza az elmét és a szívet önmagán belül.

A kapcsolat ezek között az erők között, hasonló ahhoz, ahogy az anyag formálódik a mi világunkban az evolúció folyamán, az ásványi, növényi, állati szinteken. Az anyag, hasonló formában kezd egyesülni. Amikor elkezdjük egyesíteni a részeinket, ugyanezeken a lépéseken megyünk át, az ásványi, növényi, és állati fokozatokon, az emberi egységen belül. Ezeket spirituális állapotoknak nevezzük: embrió – gyermek – felnőtt. (Ibur – Yenika – Mochin).

Ezért a teljes munkánk attól függ, mennyire egyesülünk, és hogy mennyire állítjuk az egység középpontjába az adakozást, azaz a Teremtő érdekeit, vagy önmagunkat állítjuk középpontba, a saját jóérzéseinket, amikor csak a saját életkörülményeinkre gondolunk ebben a világban, és a saját testünkre. Azaz csak a testi létezésünket tekintjük, és nem arra koncentrálunk, hogy összegyűjtsük a valódi ember képét, a darabjainkból.

Ezért írja le annyira helyesen a 18 áldás imája, a spirituális utat, az irányultságot, a szándékot, a következő szint sürgetését, amelyre a az emberi társadalomnak el kell jutnia. Ezért tárul fel az egység szükségessége. Az egyetlen felmerülő kérdés, hogy mindez miért történik?

Ennél a pontnál, az emberiség kettéválik. Azok, akik megértik, hogy az egység szükséges az emberi szint eléréséhez, az ember valódi képéhez. A többiek, csak a jobb élet reményében viszonyulnak az egység vágyához.

Ezen a módon lesznek felosztva: a szűrőt Izraelnek nevezzük, a vágyat pedig az összes embernek, akiknek szüksége van kapcsolódásra azokkal, akik azon dolgoznak, ami Izraelhez vezet.

KN

Ma egy különleges állapotban találjuk magunkat, ahol felfedezhetjük, hogy nem élhetjük túl a jelenlegi helyzetet, hacsak nem érjük el az egység erejét. Ugyanakkor fel kell fedeznünk, miért van szükségünk, erre az erőre?

Annak érdekében van szükségünk, hogy még kényelmesebbé tegyük az életünket ebben a világban, tehát hogy a rajtunk uralkodó gonosz erő helyett, a jóság ereje által irányíthassuk magunkat, és egyensúlyt érjünk el, a jelenlegi szintünkön? Vagy magasabbra akarunk emelkedni, az adakozás erejéhez, hogy az irányíthasson minket és feltáruljon a számunkra annak a nagyszerűsége, ami az adakozásban van, és maga az adakozás is?

Talán törekszünk az adakozás erejére annak érdekében, hogy egyensúlyban tartsuk a megszerzés erejét, és békében élhessünk ebben a világban. Ebben az esetben az adományozás erejét, a megszerzés támogatására kívánjuk használni, amit úgy nevezünk, hogy adakozás a megszerzés érdekében. Vagy mi meg akarunk szerezni az adakozás érdekében?

A kérdés tehát az, hogy azt akarjuk, hogy az adakozás minősége uralkodjon felettünk, vagy az egoisztikus minőség? Ebben rejlik a szabad választás egésze. Ez van leírva abban az imában, amit a 18 áldás imájának nevezünk – milyen kegyelmet kell kérnem?

Akarjak felemelkedni az adakozás és a Teremtőnek való adakozás szintjére, az értelem feletti hit eléréséhez, használva az összes vágyamat az adakozás érdekében, sőt még esetleg meg is szerezzek is ennek az érdekében? Vagy csak az ebben a világban való életről beszéljek, hogy azt hogy tehetem jobbá?

Az összes eltérést az okozza, hogy az állati szinten éljek, vagy az emberin? A különbség ezek között, minőségi. Az állati szinten érzékeljük a testünk életét, és ezt a világot olyan módon, hogy azt ma tesszük, azaz a testünk, és amit körülötte érzékelünk, egy világban van.

Ennek a testnek a kiszolgálása érdekében élünk, ezért egyensúlyba akarjuk az életünket és az adakozás erőit hozni, hogy egy kényelmesebb, élvezetesebb létezést érjünk el. Vagy felemelkedünk az emberi szintre, és elérek egy külső létezést, az anyagi világon kívül?

Az anyagi világ az ásványi, növényi és állati szinten befejeződik. A mi világunkban nem létezik az emberi szint, ott nincs több fokozat. Az emberi fokozat, egy olyan szint, ahol van szív, elme, azaz vágyak és gondolatok, melyek analízisek történnek,

Ez az, ami a mi szívünkből és elménkből nő ki, de nem a testi alapúakból. Az információs gének, reshimók, adatok a törésből, újra egyesülnek, az összes szív, vágy egyetlen szívbe egyesülnek, egyetlen emberben, az összes szándékunk, azaz gondolataink és elménk szintén egy lesz. Ez az egység teremti meg az ember képét – egy bizonyos virtuális lényt, amely nem létezik az anyagban, nem elektronok vagy molekulák alakítják, melyek testet képeznek ez által.

Mi magunk teremtjük ezt, egyesítve az összes gondolatot és vágyat. Ez az, ahogy elkezdünk egy magasabb szinten létezni (Adam), amely azt jelenti a Teremtőhöz “hasonló” (Domeh). Akkor minden vágyunk és szándékunk, mint spirituális edény kezd el működni, egy belső vággyal és az e felett lévő szűrővel.

Ez a jelentése az emberi létnek, vagy az „előembernek,”(Adam Kadmon), a Beria, Yetzira, és Assiya világainak embere. A testünk azonban nem nevezhető embernek. Embernek hívjuk, mivel megelőlegezzük a jövőt, feltételezve, hogy ez elvisz minket abba az állapotba, ahol emberek leszünk.

Ez az, amiről az ima szól, segítsen minket egyesülni, a szívünket, azaz a vágyainkat, gondolatainkat és szándékunkat, hogy megszerezzük a teljes képét az embernek, ami rajtunk kívül van, mint független lény.

KN

Ebben a világban a legalacsonyabb lehetséges valóságból kezdünk fejlődni és növekedni, amely leereszkedett Végtelen Világból a 125 fokozaton át, 5 világon keresztül, a legalacsonyabb pontig. Elérve ezt az alacsony szintet a fénynek a szikrája átmegy a spirituális fokozat legutolsó fokozatán át ebbe a világba, és elkezd az anyagban formákat felvenni.

Az anyag elkezd koncentrálódni, formálódni, és egyesülni egyik részecske a másikkal. Ezen a módon elkezd visszatérni a forráshoz – ami a törés korrekciója. Ettől kezdve létezik a mi Univerzumunk, az ásványi, növényi, és állati természetek kifejlődése.

Ezek a fokozatok mindegyike az az anyag egyesülési folyamatának az eredménye, mind komplexebb és komplexebb struktúrákba, amelyeknek az összes része, a többi rész érdekében cselekszik. A Fény ereje, ami a természet ereje, elválasztott elemeket egyesít, azok összes belső sokféleségük ellenére. Az anyag, az ellentétes részecskék egyesülése miatt formálódik, a megfelelő törvények szerint.

Aztán még a növényi anyag is emelkedni kezd, ahol ebben is, az egymással ellentétes részecskék, még összetettebb struktúrákba állnak össze. Ezek még jobban szét vannak egymástól szóródva, de végső soron egyesülnek. Majd az állati szint emelkedik ki, amelynek minden eleme szeparációt érez és a létezését egy egoisztikus formában rendezi el. Azonban a természet ereje miatt, ennek is minden része egyesül a másikkal, és együtt így megalkotják az állati szintet – egy állati testet, amely képes annak a ténynek az ellenére is létezni, hogy ellentétes, de egyesült, különböző polaritású elemek alkotják.

Ezek egy speciális erőben egyesülnek – a Fény ereje által, ami a Teremtő, a kölcsönös adakozás ereje, amely az ellentéte, a teremtés egoisztikus erejének, amely mindannyiunkban bennünk van. Ez a két erő kezd el, közös harmóniában cselekedni.

Harmónia lehetetlen, ha nem két egymással ellentétes erő végső egyesülésében nyilvánul meg, egy cél érdekében, közös érdek alapján, valamilyen magasabb állapot felé irányulva. A magasabb állapot, a test egy kölcsönös érdekét jeleníti meg, ami a vegetatív, vagy állati test ebben az esetben. Majd az anyagnak, az állati szinten megtörténő fejlődése miatt, eléri ennek a világnak, az emberi szintjét, amely egy még komplexebb teremtmény – azaz egy agresszívebb és egoistább, mint bármely eddigi teremtmény.

Ettől a színtől, minden teremtmény,”ennek a világnak az emberi lénye,”  aki úgy fogja találni, hogy ellentétes minden más emberrel.

Amikor ez a lény eléri az egoista fejlődése végét, felfedezi, hogy ha tovább akar létezni, szüksége van egy második, ellentétes erőre, az adakozás erejére. Az egoizmus ereje kifejlődik benne, azonban mit kezdjen most ezzel? Ez csak lerombol bennünket.

Ezen a ponton megértjük, hogy meg kell szereznünk az adakozás erejét, az egység erejét. AZ egység ereje hiányának érzése, amely nélkül nem tudjuk folytatni, nem más, mint a válság érzése, a törés, a lerombolása az előző szintnek. Ez közvetlenül a létezésünkön belül tárul fel. Ezt válságot felfedezhetjük teljes mértékben az élet valamennyi területén, az ember minden tevékenységében ebben a világban, hogy képtelenség egyensúlyt elérni, harmóniát, amit valóban életnek nevezhetünk.

Végül is a két erőre épülő ez, a megszerzésre és az adakozásra. Nem létezhetünk úgy, hogy csak az egoizmus erejével cselekszünk. Ezért, mint a fejlődésünk eredménye lépésről lépésre a természet eljuttat minket a következtetéshez, hogy szükségünk van a második erőre, az egység erejére.

KN

Kérdés

Le tudná írni röviden a Kölcsönös felelősség vállalás, kölcsönös garancia koncepcióját?

Válasz

Kölcsönös garancia az, amikor mindenki megérti, hogy a jóléte a mások jólététől függ. Nem lehet jó nekem, ami nem jó másnak. Nem tudom magamat táplálni, inkább én, táplállak téged, te pedig táplálsz engem. Ez az egyetlen módja az életnek. Különben meghalunk. Választani kell, nincs más lehetőség.

Ennek a mértékében érezhetjük, a függetlenségünket. Az étel, a legfontosabb dolog az embernek, de senki nem képes megszerezni magának, még a létezési szükséglet minimum szintjén sem, ha nem valósul meg a kölcsönös egység feltétele. Mindenki a másiknak fogja ezt biztosítani, és nem önmagának. A természet kényszerít minket az egységre ezen a módon, és nem más.

Minden más ezt az érzést követi. Mint egy szorosan zárt családban, együtt gondoskodunk a gyermekeinkről, és támogatjuk a szüleinket. Bajba hagyhatunk, egy beteg nagypapát? Természetesen nem. A kölcsönös garancia feltétele kötelez minket erre, és nem kell semmilyen külön törvényt bevezetni. A legfontosabb dolog, egy megfelelő atmoszféra kialakítása a társadalomban, amelyet a média tud megteremteni, és a környezet az, amely kikényszeríti a megfelelő kapcsolatot az emberek között.

Ma azonban miközben a teljes Izraeli társadalom nem alkalmazza a kölcsönös garancia elvét még, először azoknak kell segíteni, akik nem tudnak semmit előteremteni önmaguk. Tárgyaljunk egymással, hogy emelhetünk fel embereket a nyomor szintjéről. Ez az első dolog, amivel törődni kell, mivel egy családban senki nem bukhat el a legalacsonyabb küszöbben.

Tegyünk hát a tűzre, és ugyanakkor dolgozzunk a tömeges oktatáson, hogy a nemzet a kölcsönös garancia irányába mozduljon el, melyet a természet maga követel tőlünk ma. A felső világ ránk ereszkedik, és kifejezi magát a kölcsönös felelősség vállalás formájában.

Ez eltart fél évig, vagy egy évig, ameddig az ember felismeri és feldolgozza, ami történik. Azonban ma már, a kölcsönös megegyezés szükséges segíteni azoknak, akiknek nincs pénze a saját ellátásukra, a következő fizetésig. Kínáljuk fel nekik, amire szükségük van most, és utána beszéljük meg a többit.

KN

Kérdés

A mi üzeneteink lényege nem szocialista?

Válasz

Kit érdekel, hogy nevezzük? Az emberek ezt igénylik, függetlenül a nevektől, vagy a címkéktől. Izrael nemzete szociális igazságosságot követel, amelynek olyannak kell lennie, mint egy családban. A szocialista szó elutasítást okoz. Az emberek már próbálták, még is a kérdés nem a szavakban, hanem a lényegükben rejlik.

A szociális igazságosság, egy családi alapú megközelítést jelent, ahol mindannyian tekintettel vagyunk a másikra. Fel kell építenünk egy gazdasági megfelelőjét ennek az elvnek. Nincs más alternatívánk. Ha el akarunk érni, egy modern világba, még a tüntetésektől is függetlenül, újjá kell építenünk a gazdaságot, minden országban, pontosan ezen az alapon.

Szükségünk van az új, másfajta gazdaságra, és mindeközben a vezető szakértők még mindig nem értik ezt. Látjuk, ők hová vittek minket. Ha valaki, aki felelős volt egy család mindent átfogó költségvetéséért, de egy ilyen fajta válságba jutatta a családot, minden pénzt azonnal el kellett tőle vonni, és a háztartás sorsát, egy megbízhatóbb, kompetensebb, képzettebb családtagnak a kezébe kell letenni.

Azonban térjünk vissza az Izraeli tiltakozási hullámra. Az emberek szociális igazságosságot követelnek, és a gazdaságot ezen az alapon kell felépíteni. Mostantól egy másfajta hozzáálláson kell alapulni mindennek. Olyan költségvetés elosztási képletekre van szükségünk, amely mindenki számára elfogadható. De hogy érhető ez el?

Ehhez a fajta végkimenetelhez, a nemzetet képviselőknek, egy családi asztalhoz kell leülniük, kitenni az elérhető forrásokat az asztalra, és együtt eldönteni, hogy lesznek ezek felosztva, hogy mindenki elégedett lehessen, belátva azt, hogy ez az egyetlen lehetséges megoldás. Végül is, nincs egyéb eszközünk és pénzünk, minden embernek meg kell értenie, hogy tisztességesen lesz kezelve, még ha ő két sékelt kap is, ameddig más húszat.

Természetesen ehhez a tömegek oktatása is szükséges, és nemzeti szintű megvitatása a dolgoknak. Mindkettő esetében, egy egyszerű számítás rejlik, ha valaki kevesebbet keres, egy bizonyos összegnél, akkor nem tud bármit maga felkínálni önmagának. Ha egy anya egyedül nevel gyereket, és a keresete, egy bizonyos minimum alatt van, akkor nem tudja ezt előteremteni. Így vannak prioritások, melyeket meg kell oldani, legalább egy alapszinten, az emberek túlélési szintjén. Aztán tovább lépünk a következő problémára, azt is elrendezzük, a prioritásnak megfelelően.

Sőt, egyenesen szükségünk van az ilyen típusú gazdaságra a modern világban. Különben eljön az idő, amikor az emberek az ajtót mutatják meg a kormánynak. Ma ez egyszerű. A játék véget ért. A kölcsönös felelősség vállalás rendszere feltárul az embereknek, és elkezdik érezni, hogy kölcsönös kapcsolatban vagyunk egymással.

A kormányok elszakadtak azonban a valóságtól, és nem érzik ezt. Ők még mindig különböző rendeleteket bocsájtanak ki, és más lejárt eszközöket alkalmaznak a figyelem elterelésére. Azonban az emberek nem fognak lenyugodni.

Ezért kellenek más szakemberek. El fogjuk magyarázni a szociális igazságosság rendszerét nekik, és ők építik ki a megfelelő gazdasági rendszert. Sőt, ők fogják átalakítani az államot az új igényeknek megfelelően.

Ma, az emberek követelik, hogy az állam másképpen működjék, az összes mechanizmusa, minisztériuma, ügynöksége, amely minden emberrel kapcsolatos, vagy ország bármely szegletével tekintetében. Mi egy területi adminisztrációt akarunk, Nemzeti Biztosítót, és más intézményeket, melyek másképpen működnek, és ez hatalmas változást igényel. Ez nem egyszerű, de szükséges.

Azt is meg kell érteni, hogy sem új politikai pártok, sem új politikai módszerek nem segítenek már. Végül is már tudjuk, bárki is legyen kormányon, ugyanolyanná válik. Ehelyett, a következő kormánynak, csatlakoznia kell a kerekasztalhoz. Ez a kormány nem azért lesz ott, hogy csodálatos tényeket magyarázzon el az embereknek, magas lóról. Ez többé nem működik. A világ belépett egy új állapotba, és fokozatosan mindenki számára meg is mutatkozik ez.

KN

Kérdés

Hogy tehetem szabaddá a szívemet az egoizmus alól, hogy a Teremtő uralkodjon felette?

Válasz

Mi semmit nem tehetünk önmagunk által – ez világos kell, hogy legyen mindenki számára. Írva van ezzel kapcsolatban, hogy „a Mesterhez fordulok, aki teremtett engem!” A munkánk nem a saját korrekciónkról szól, hanem a korrekció folyamatának a tanulmányozásáról, a megvalósításához az kell, felismerjük a szükségességét, a saját törésünket, és akkor kérjük a korrekciót.

Az „összes törött szív doktora” a Teremtő, nem pedig mi vagyunk. Ezért csak a törésünk felismerésére van szükségünk, vagy a tanulás és egység, vagy a szenvedés útja által. A második számos bombasztikus ütést tartogat, amit láthatunk Dél Izrael tekintetében, a rakétatámadásokban megnyilvánulni, vagy a pénzügyi válságban, amely a világra zúdult, és a több országot érintő gazdasági zuhanásban.

Bármilyen egészséggel kapcsolatos problémát tekintve, legyen az általános, vagy egyedi, egészen a legkisebbig, mind a korrekció hiányából származik. Semmi más oka nincs. Azonban ha felébredünk a legkisebb ütésnek a hatásra és a Teremtő ilyen fajta ébresztésének köszönhetően fejlődni kezdünk, akkor nem lesz szükség komolyabb csapásokra.

Írva van, hogy „a Teremtő az igazakkal, a hajszálon is kötekedik,” azaz ők azok, akik a legkisebb problémát is képesek a gyökerénél fogva megérteni, és felismerni, hogy felülről származik. Ez az érzékeny megközelítése minden érkező érzékelésnek, elég nekik a korrekció megkezdéséhez, és az előrehaladáshoz.

Ha azonban nem fordítunk elegendő figyelmet a kicsiny figyelmeztetésekre, amelyek Felülről érkeznek, akkor a forgatókönyv olyanná válik, mint annak az anyának az esetében, aki udvariasan akar megtanítani valamit a kisgyerekének, azonban az nem figyel rá. Akkor az anya növelni kezdi a nyomást, néha még pofon is vágja, hogy kiváltsa a helyes reakciót belőle.

Valóban, az egónak szüksége van arra, hogy valamilyen módon figyelmeztetve legyen arra, hogy megsérülhet. Szükségünk van még a szívünk legalább egy kicsiny fájdalmára, amely kényszerít minket az óvatosságra, mivel mi az egoisztikus vágyaink ellenében kell, hogy dolgozzunk.

KN

A “kerek edényeknek” nagy a fontossága a számunkra, mivel ezek tartalmazzák a teljes Fényét a végső korrekciónak. Az összes Fény, amit még nem tudunk befogadni, egészen a végéig a korrekciónak, kör alakú szférákban létezik, és onnan gyakorol ránk nyomást. Ez gondoskodik rólunk, hogy eléresse velünk a Reformáló Fényt, és és egyaránt szolgál Körülölelő és Belső Fényként.

Mindent a kerek szférákból kapunk. A teljes fejlődésünk ezek miatt történik, miközben még nem rendelkezünk a spirituális edénnyel (és soha nincs edényünk az éppen következő szinthez). Én a kör alakú szférák hatása alatt vagyok. Az edény a Körülölelő Fény hatására tisztul meg, és ez a Fény létezik a kör alakú szférákban.

Ezért én kényelmetlenséget tapasztalok meg, letaszítódom, az egyik helyről, egy másikra, mintha egy mágneses mező, amely hatna rám, nyomna el messzire. Végül is, én még nem tudom magamat uralni, a szűrő és a „vonal” (Kav) segítségével kitölteni magam. Ezért a szférák befolyásolnak engem.

Az általános irányítása a világnak szintén kör alakú szférákon át történik. Ezért nevezzük a világunkat kereknek, globálisnak és integráltnak. A kör mintha bezárulna most, és a Legfelső Kormányzás feltárul. Ameddig elkezdjük érzékelni ezt a szűrön át, mint „közvetlen” befolyást, ez olyan módon tárul fel a számunkra Felülről, mint egy kör alakú szféra (Igulim), amely visszatart minket bolondságok végrehajtásától, és csapásokat mér ránk, ha nem érjük el a célt, amely ki van jelölve a számunkra.

A kör alakú szférák ellenőriznek minket addig, ameddig nem leszünk képesek átvenni az irányítást a saját kezünkbe, elfogadva ezt a Teremtőtől. Akkor majd nem nevezzük többé közvetlennek ezt, a mi oldalunkat tekintve. Annak a mértékében, amennyire elfogadjuk a Teremtő irányítását és a ellenőrzését minden teremtmény felett, kezdhetünk el dolgozni és kiépíteni egy egyenes vonalat.

Ma azonban száz százalékban a kör alakú szférák ellenőrzése alatt állunk. Csak egy kicsiny szikra van mindenkiben, amely pislákol a Fény közvetlen sugara által.(Kav Yashar).

A Fény közvetlen sugara Felülről érkezik hozzánk, az összes szférán keresztül, kibontva a szikrát bennünk, amely ösztökél minket a munka megkezdésére, ennek a közvetlen csatornának a befolyásában. Minden más marad a kör alakú szférák ellenőrzése alatt. Ezért az egész világ, ahol nem érezzük ezt a közvetlen Fénysugárnak ezt az ébresztését a szívpontokban, a kör alakú szférákban létezik.

A szívpontok felébresztésében kapunk egy lehetőséget Izrael, a Tóra és a Teremtő egyesítésére, mint szétválaszthatatlan egy összeolvasztására ebben a közvetlen vonalban, amely az összes szférán át érkezik el hozzánk. Ebben az esetben a kör alakú szférák is megváltoznak, mivel a Fény keresztülhalad rajtuk, kitölti őket, és változást okoz. Így kényelmetlenséget érzek, felteszem az élet értelmére, és a történések lényegére vonatkozó kérdéseimet. Már érzek valamiféle izgalmat, ezzel együtt, és enélkül is.

KN

A spirituális vágy olyan módon fejlődik, hogy minden előző állapot folytatólagosan létezik, és a következő fokozat erre épül. Ez nem úgy történik, mint a mi világunkban, ahol éhséget tapasztalunk meg újra és újra ugyanabban a vágyban, egy kicsit megszerezve, vagy egyáltalán semmit a vágy kielégülésében. Ilyen kielégülés mindig ugyanazon a helyen történik, amely üres volt ezt megelőzően.

Azonban a spirituális világban, folyamatosan fejlesztjük az adakozási vágyat. Ezért az előző állapotai a megszerzési vágynak megmaradnak és ezek felett, még inkább kitöltetlen vágyakról beszélhetünk, melyek öröm megszerzésére irányulnak, olyan vágyak, melyek rosszak és még nagyobb távolságra vannak a Teremtőtől, épülnek ki és tárulnak fel. Állandóan növekvő bizonytalanságot, félelmet és kielégületlenséget fedezünk fel.

Ha valaki mindezek fölé tud emelkedni, és adakozni akar ezek felett, ez nevezhető spirituális növekedésnek. Az ilyen személy kitöltődik a Kegyelem (Hassadim) Fényével, adakozással. Megtapasztalja a teljességet azokban a vágyaiban, melyekben előzőleg teljes hiányt érzett. Ez a teljesség abból a tényből ered, hogy pontosan ezek a történések sokkal nagyobb kielégülést adnak a számára, ami által képes mindenekfelett, kizárólag a fele barátai irányába történő adakozásra.

Ezért kezdjük az utunkat a lehető legalacsonyabb állapotból – egy pontból. Amikor képesek vagyunk meghódítani ezt a pontot és nem vágyni többre, elkezdünk különböző lehetőségeket kapni, a kitöltésre.

Ez a pont, elkezd kitágulni, és egyre nagyobb Fény tárul fel körülötte. A biztonságra és kielégültségre törekvés helyett, a felebarátainkhoz való kacsolódásból származó örömre van szüksége mindenkinek, arra, hogy egymás felé adakozni kezdjünk, az összes, említett, negatív érzékelés felett, amely feltárul az egoizmuson belül.

Még mindig nem igazán értjük, mindez, hogy lehetséges. Azonban, amikor felismerjük, hogy pontosan ez az, amit tennünk kell, elkezdünk törekedni a Reformáló Fény felé. Nem ezért tesszük ezt, hogy nyugalmat találjunk, és békét, kielégülést érzékeljünk, biztonságot, vagy beteljesedést. Mi csak egy edény kitöltésére törekszünk, a felebarátunk vágyára, a sajátunk helyett.

Semmilyen előnyt nem akarok szerezni a másik ember beteljesedéséből, annyira nem, hogy a folyamat közbe tárul fel, hogy mennyire utálom és elutasítom őt. Mint gyűlölt ellenség jelenik meg a számomra, amely harcol ellenem. Biztos lehetek abban is, hogy ez az érzésem, nem halványul el. Inkább az érzés felett, megértem, hogy a saját összetörtségem az oka, az érzéseimnek, és látom őt egy olyan módon, hogy hályog van a szememen, miközben valójában nem ő a probléma, mivel a Teremtő cselekszik rajta keresztül.

Ezen a módon látok másokat, mivel a probléma bennem van. Ezért, inkább gyűlölt ellenségként kezelem őket, mint közeli barátként. Ezen a módon cselekszem az értelem felett hit alapján, és így tárul fel a Teremtő cselekedete minden történésben, és emiatt növekszem egy pontból, a spirituális embrió helyzetéből, a spirituális fokozatokon át.

Minden elkövetkezendő fokozat a kényelmetlen helyzetek felett tárul fel, az egoisztikus vágyaimban. A kulcs ezen az úton, az önkorlátozás, hogy ne kívánjunk kielégülést az út során a vágyainkra, és ne keressük az új örömöket ezek felett – csak a barátunk érzékelésében.

A barát lehet bárki, a kedvelt és szeretett emberektől, egészen a legborzasztóbbnak tartott személyig. Mindez lényegtelen, nekem csak ezt a lehetőséget kell folyamatosan keresnem, ahol behatárolhatom a saját egoizmusomat.

KN

Kérdés

Hogyan vagyok én képes megszabadítani a szívemet az egótól, és elérni a Szent Sechina ragyogását?

Válasz

Mi magunk képtelenek vagyunk bármire is, ez világos kell, hogy legyen a számunkra. A munkánk nem az által történik, hogy mi magunkat korrigáljuk, írva van, hogy „Menj a Mesteredhez, aki megteremtett téged!” A mi munkánk nem az, hogy korrigáljuk magunkat, hanem megtanuljuk a korrekció folyamatát, megértsük a szükségességét és lássuk a romlottságunkat es követeljük a korrekciót!

“Az összetört szívek orvosa” a Teremtő és nem mi magunk. Ennél fogva mi fel kell, hogy fedezzük a törést, és választanunk kell a két út közül: vagy tanulunk és egységre lépünk, vagy a szenvedés útján haladunk, mint az események Izrael déli részén, vagy válság a világban, és a terjedő zavarhullámok a világ többi részén.

Minden probléma, legyen az egyéni vagy kollektív, a legkisebbtől a legnagyobbig, minden a korrekció hiányából adódik. Nincsen más oka. Ha a személy felébred a legkisebb hiányosság segítségével, amikor ő már képes ezen keresztül jutni, akkor hálás a Teremtőnek, hogy felébresztette őt, és nincsen szüksége nagy csapásokra.

Írva van: “A Teremtő nagyon precíz az igazakkal hajszálig”. Ez azt jelenti, hogy akik legkisebb problémát megkapják ilyen módon, ők már a gyökérhez kapcsolódnak, és megértik, hogy az a Teremtőtől jön. Ez elég ahhoz, hogy elkezdjék a korrekciót, és innentől érzékenyen kezelik a befolyásokat, amelyek fentről jönnek és haladnak előre.

Ha nem figyelnek oda ezekre a felébredésekre, jelekre, amelyeket felülről küldenek, mint az anya, aki finoman megpróbálja megtanítani a kisgyereket, hogy mit tegyen és hogyan, akkor az anyának kissé nagyobb nyomást kell gyakorolnia a gyerekére, vagy akár még egy ütést is kell adnia néha, hogy felébredjen és megértse, hogy az anya mit akar tőle.

Mivel a gonosz hajlammal szemben nekem valamit oda kell, helyezem, amivel figyelmeztetem őt arra, hogy sértsem őt. Ha a személy nem figyel oda ezeknek a kicsiny jeleknek a figyelmeztetésére és nem érzi, hogy óvatosnak kell lennie, akkor ő a saját gonosz hajlama ellenében dolgozik.

BS