Szerző arhívuma: nandor

A mi összes munkánk a rejtettséggel kapcsolatos. Ha minden feltárulna, nem maradt volna tennivalónk? A rejtettség teszi számomra lehetővé a függetlenséget és ez alapján határozhatom meg magamnak a munkát és az állapotomat.

A kisgyermek egyelőre butább, mint mi és nem érti, amit mi értünk. De pontosan az ismeretek hiánya adja meg neki a lehetőséget, hogy folyamatosan magasabbra emelkedhessen és okosabb legyen egyszer, mint mi!. Ez segíti őt, hogy megkaphassa tőlünk, amit mi tudunk, és ezen kívül még magából is ad neki.

Ha tudta volna, rögtön amit mi tudunk, nem növekedett volna. Az állat megszületik, egy természetes ösztönnel, egy pár nap múlva megkapja az ő teljes “programját”, és nem fejlődik tovább.

Az egész fejlődésünk a rejtettségnek köszönhető, e nélkül nincs semmink. Fokozatosan, sok vizsgálat után, egy új személyiséget építünk ki, amely nem olyan mint  mások és mindig az előbbi felett van. Ha nem lett volna a rejtettség, nem lett volna mit megszerezni. Ez megadja nekünk a lehetőséget felemelkedni és megérteni.

Ha megkaptunk volna mindent készen, nem értettük volna, meg mi történik. De ennek köszönhetően én építek magamban mindent, önmagam, összerakom a részleteket, és megalkotom magamban a Malchut végtelen világát, a személyiségemben, az én pontomban –megszerzem a teremtést az egyik végétől a másik végéig.

BS

Mi meg kell, hogy értsük, hogy az összes probléma bennünk van. Mi magunkra gondolunk: ” Hogyan lehet, hogy ők nem hallanak minket? Miért nem értenek meg minket? ” Ez azért van, mert még nem értünk el olyan állapotot, amelyben meghallanak és megértenek minket. Ehhez még kell, hogy dolgozzunk magunkon.

Senki sem állit falat közénk és mások közé. Minden, ami zavarnak tűnik, mi úgy kell, hogy lássuk, mint támogatást és segítséget. A probléma nem másokban van, hanem nekünk kell javulni, azért hogy mások, felénk akarjanak közeledni.

Kérdés

Mit kell, hogy tegyünk a csoportban? Egyre nehezebb létrehozni a kölcsönös garanciát közöttünk.

Válasz

Természetesen. Ez az előrehaladás jele, és folytatnunk kell, mindent változatlanul, hogy felemelkedjünk a cél fontosságához.

Kérdés

Mi próbálkozunk, de nem sikerül…

Válasz

Akkor kérjél segítséget. Nekünk csak kérnünk kell, az adakozás erejét. Hallgassuk meg másoktól az erő fontosságát, és kérjük a Teremtőtől ezt.

Mi kritikus állapotban vagyunk, amely nagyon, de nagyon jó állapot. Egyre jobban és jobban kell, hogy nyomjuk ezt a pontot. Minden ilyen nyomás nagyon befolyásol minket. Minden tényező, amely kívül és belül van, az összes jelenségek a külső világban és magunkban, a gazdasági és a biztonsági állapot – minden elkezd lenni jóval koncentráltabb lenni, és nekünk kell megadni, a folyamatnak a helyes irányát.

Ahogy Bal HaSulam írja: az összes problémát, egyetlen elv alapján kell és lehet megoldani, a: kölcsönös garancia alapján. Képzeljük el, hogy egy kerek asztal körül ülünk, mint egy család. Mindenki behunyt szemmel, kivesz pénzt a közös tányérból és nem akar ennél többet. És mindenki elégedett.

Minden más, csak azért szükséges,, hogy ellenőrizzük, hogy valójában a szándék igaz. Az arcnak a működése, csak azért kell, hogy meg győződjön arról, hogy a fej helyes számítást végzett. Egyáltalán nem számit mi történik azután a cselekedetben. Mert ha elérjük a kölcsönös kapcsolatot, az összes eredmény megfelelő lesz. Mivel minden az emberért volt teremtve fentről, hogy semminek ne érezzen hiányt

Akkor a fizikai szinten is áldást kap az ember, jólétet és sikerességet, amelyeket azonnal érezni fog, mert a természet törvénye nem késlekedik. Ezek a szabályok műkődnek a vágyakban és a gondolatokban, és a gondolatok a leggyorsabbak. Ez nem olyan, mint valami hurrikán, amely néhány napba kerül, amíg eléri a partot, hanem mint egy kitörés, amelynek következménye érezhető lesz egyik pillanatról a másikra.

BS

„A én szívem jó dolgokat szerzett, és azt mondhatom, a Királyt szolgálom. Gyönyörűvé váltál az ember számára”(Zsoltárok)

“A tanult, aki megszerzi a hit fokozatát és összekapcsolódik Teremtővel egy kötelékben”

“Az én szívem jó dolgokat szerzett”. Ennek az a jelentése, hogy az ember korrigálja az összes vágyait az adakozásra, amely maga a jóság. Mivel Ő így határozta meg hogy ez a jó. Korábban úgy határozta, hogy ez rossz, amíg ki nem korrigálja valaki, az összes vágyait és akkor a szívében azt mondja, a szívében ez mind jó.

Miben mutatkozik meg ez a jó? –  Abban, hogy “Szolgálom a Királyt”. Természetesen, aki megszerzi azt, amit a ” Gyönyörűvé váltál az ember számára” jelent. Mert ez a gyönyörűség nem más, mint az összekapcsolódás a Shekinával, ami az összes lelkek összegyűjtése, és felfedezi, hogy ez egy különleges eszköz a Teremtő felfedezésére. Azaz, a teljes adakozás tulajdonságának a felfedezése. És akkor én mondhatom: “Az én szívem egy jó dolgot szerzett, a Királyt szolgálom”.

Kérdés

Miközben a személy megkapja a hit erejét hogy a “Királyt szolgálja,”.hogyan lehet ezt elérni a felkészülési időszakban?

Válasz

Nem vagyunk képesek erre. Csak ritkán és egy rövid időszakra vagyunk képesek elérni egy ilyen állapotot, amikor valami fajtaragyogást kapunk felülről, amely megtart minket egy pillanatra, egy pár percre, ebben az állapotban, és akkor én mondhatom, hogy a cselekedetek a király számára történnek. Megkapott egy felébresztést felülről.

De ez nem az emberen múlik. Van, amikor megadják nekünk ezt az érzést a felkészülési időszakban, azért hogy érezzük a külőmbséget a jelenlegi  állapotunk és a helyes állapotot között.

De amikor mi megkapjuk a hitnek a Fényét, akkor látjuk, hogy a cselekedtek mindig a Király számára vannak. És ez még nem az egész, mert a Hitnek a Fénye csak lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk a megszerzés vágyával, de ez még nem az én saját cselekedetem. Amikor “megszerzek az adakozás érdekében “, az már a szeretet szintjén van, a Keter szintjén, míg az “adakozás, ami az adakozás érdekében történik,” a Bina szintje.

BS

Kérdés

Mit jelent az, hogy “kicsorbítja a fogát az egónak” valaki, a spirituális munkában?

Válasz

Nekünk 32 fogunk van, (L és B, 32 szint), amelyek “őrölnek”, összevegyítik az ételt, és az élvezet, mint kitöltést.. Ez akkor történik, amikor már tudjuk, milyen megtöltést vagyunk, vagy nem vagyunk képesek megkapni, mennyit vagyunk képesek megszerezni az adakozás számára, és milyen formában. Azaz, a végső vizsgálatok során, amelyeket az ajkainkkal teszünk: a fentről és aluról, és a nyelvünk segítségével, amely a közepén található (Szent Nyelvnek nevezzük), a középső vonalon.

Minden testi szerkezetünk tükrözi a az erők szétválását, hogy ezzel is megvizsgálhassuk, a vágyunkat és a gondolatainkat. Azt láthatjuk, hogy az ember képe ebben a világban, az elképzelt képmásunk tükröződése.

Tehát a különleges szerepe van a fogaknak, hogy megvizsgálja a kitöltést, amelyet már képesek vagyunk megkapni az adakozás érdekében. A fogak rágnak és őrölnek, de mindezt, a megszerzési vágyon belül teszik. A száj, amely közepén van az értelem és a szív között, az ami megvizsgál, elemez és dolgozik. A gondolatok az értemből jönnek, és a vágyak jönnek a szívből. A helyes viszonyban a kettő között mi felfedezzük, mi az amit képesek vagyunk megkapni, mint belső Fény, azaz mik azok az ízek, amelyeket már lenyelhetünk.

Kérdés

Hogyan képes a száj kiegyenlíteni magát a szívvel?

Válasz

A szív az vágyak, amelyek még nincsenek megvizsgálva eléggé, hogy korrigálódjanak.  A száj az a hely, ahol a korrekciók készül.  De a különleges hely, az a torok. Az a test fölött van és a fej alatt. Ebből a szóból “Garon” származik a “Ger ” (betért) szó, ami arra utal, aki felébred, és Izraelhez csatlakozik.

A torok jelenti a külőmbséget az “emberi” és az “állati” szint között. Ennek a résznek a segítségével beszélek, azaz torokkal, ez különböztet meg engem az állattól és tesz engem emberré. A teljes agy, az összes vizsgálatok, az összes gondolatok az agyból, és mindazon dolgok is, amelyek a szívből származnak – azok igazán a torokban találhatók.

A torok egy speciális mechanizmus, amely az agy mellett működik, és amelynek a segítségével beszélünk, elemzünk, vagy akár énekelünk. Tehát alapvetően így kifejezzük az éppen elért szintünket.  Minden, ami a szívben létezik, vagy az elmében, az mind a beszédben fejeződik ki, a torkon keresztül, bár nem világos, hogy mi ebben a különleges, hiszen ez olyan, mint valami cső, zsigerek, vagy izmok…

De ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A beszéd mechanizmusa esetében meg kell érteni, hogy az szívben és az agyban kezdődik. Annak érdekében, hogy képesek legyünk ezt megvalósítani, a”tüdő őt pólusán keresztül” lentről jön a levegő, és azután elér a “száj őt részein keresztül” (a nyelv, a szájpadlás, a torok, fogakra és az ajkak). A spiritualitásban létezik egy nagyon komplex mechanizmus, ami így jelenik meg a mi fizikális életünkben.

BS

Kérdés

70 évvel ezelőtt Baal HaSulam figyelmeztette az embereket, hogy a Holocaust eljön, de senki nem figyelt rá. Ma is borzasztó figyelmeztető jelei vannak, egy lehetséges világháborúnak. Miért nem vonunk közvetlen párhuzamot Baal HaSulam szavaival, hogy azok bizonyítsák az igazunkat?

Válasz

Az emberi ego minősége olyan, hogy nem láthatja meg ezt a forgatókönyvet. Az emberek képtelenek felfedezni ezt.

Ráadásul a jelenlegi helyzet különbözik az előző évszázadban történtektől. 70 évvel ezelőtt Baal HaSulam 5 – 6 állandó tanulóval dolgozott, de ma több ezren tanulmányozzák az ő anyagait, melyeket ki sem tudtak vinni a csoportjukból. Az emberek szerte a világon elkezdték elfogadni ezt az üzenetet, és azonosulni vele. Természetesen mindenki a saját mértékében, de ez akkor is így van.

Semmi tenni való nincs ezzel, ezek az evolúció törvényei. Ha láthatná valaki a teljes kiterjedését a Malchutnak, amit korrigálni kell, akkor fel sem bukkanna benne ennek a kérdése.

Képzeljük el, hogy valaki átszeli az óceánt Európából Amerikába, térkép nélkül, és bár már csak pár kilométerre van a szárazföld, nem tudja azt meglátni, és azt gondolja, hogy elveszett az óceán szívében. A látómezeje behatárolt, a horizont, a látóhatár által, és csak a vizet látja maga körül, az utolsó pillanatig, amikor a kontinens sarka felbukkan előtte.

Ami először megpillantható, az a legmagasabb pontja a szárazföldnek, amit a hajó legmagasabb pontjára felkapaszkodott ember fog meglátni, és felkiált majd: Föld! De ezt más, még nem látja. Hinni fognak neki?

KN

Kérdés

Hogyan kerülhetjük el a kioktató és fenyegető hangnemet a magyarázatainkban?

Válasz

Azt kell megmutatni az embereknek, hogy amiről beszélünk, az nem a mi elképzelésünk, hanem a természet törvénye és megnyilvánulása.

Például, volt egy ismerősöm Oroszországban, aki az anyagok erősségének volt a szakértője. Egyszer véletlenül részt vettem egy előadásán. Bemutatott egy bizonyos részt egy tengeralattjáróból, majd levonta a következtetést, hogy „ez a rész nem fogja kibírni a terhelést. A tervezett működési feltételek között, össze fog omlani.” Valóban, a hallgatóság érzelmeinek és hitetlenségének ellenére, pontosan azon a módon történt, ahogy előre jelezte.

Lenyűgözött a szigorúan tudományos megközelítés: ez a természet törvénye és semmit nem lehet tenni. A tény az volt, hogy az adott rész nem állt ellen a nyomásnak.

Így kell megmutatnunk az embereknek, hogy ez nem a mi személyes véleményünk, hanem a természet törvényei. „Gyere és lásd saját szemeiddel. Kiabálhatsz, amennyire akarsz, nem fog segíteni. „

Minden a helyes magyarázatoktól függ, más szavakkal az oktatástól. Ez a mi teljes munkánk. Független az ember látásmódjától, én csak mindenkinek meg akarom mutatni, hogy az általam hordozott üzenet, nem tőlem származik, nem az én személyes véleményem, vagy vallásom. Ez a dolgok természete, nézd meg magad, hogy el hidd.

Természetesen anyagokat kell készítenem és hozzá igazítanom, hogy megfelelő legyen a közönségnek. De mindenekelőtt a feladatom, a tények bemutatása.

Képzeljük el, hogy valaki leugrik a 100. emeletről, mivel a 99. emeleten egy zöld szövetet feszül, amely egy pázsitnak tűnik a számára. Tehát el kell mozdítanom ezt az illuzórikus pázsitot az időben, és rá kell mutatnom, hogy mekkora a valódi távolság a földtől.

KN

Mi állandóan a Teremtő kegyelmében vagyunk, és mindig kitölt minket, ami által vagy a maga valójában, vagy éppen ellenkezőleg, az ellentétében érezzük Őt. Ez az érzés létrehozhat különböző képek teljes skáláját, azonban valójában csak két állapot van.

Ha valaki megpróbál folyamatosan a Teremtőnek ebben a fajta értékelésében maradni, közben pedig ráébred, hogy kizárólag ellene tevékenykedik, akkor komoly időt takaríthat meg. Akkor megérti, hogy az emelkedések és a zuhanások közben, azaz amikor kritizálja, vagy könyörög a Teremtőhöz, szereti, vagy hibáztatja Őt, a Felső Erő kezében van, ami vagy rákoppint, vagy segíti őt, az éppen szükséges módon.

Ez kizárólag az ember szempontjából tekinthető sikernek, vagy kudarcnak. A Teremtő szempontjából, mindez szent, mivel szükséges az adakozás minőségének felismeréséhez, és nincs semmi helytelen a folyamatban, amin valaki keresztülmegy ezért.

Azonban az ember mindig meg kell, hogy próbálja a dolgokat gyorsan és hatékonyan tisztázni. Játszania kell a Teremtő ellenében, ugyanazon a módon, ahogy Ő játszik az emberrel, hogy semlegesítse ezt a játékot. A Teremtő felemeli vagy letaszítja az embert, azonban annak a környezetet kell használnia a hullámhegyek és hullámvölgyek kiegyenlítésre, az által, hogy egyszer adakozik feléjük, másszor pedig kap tőlük.

A hullámhegyek és völgyek között, az embernek a környezetet kell használnia, egy valamiféle, stabil, köztes állapot megtalálására, amely nem változik. Azaz, a környezet szabályzóként, generátorként való felhasználásával, az emelkedések és a zuhanások közötti egyensúlyt kell biztosítani. Az ember a környezetét használja fel, az egyik állapotból, a másikba való átmenet során,, hogy az megerősítse, szándékot adjon, és megfelelő vágyat, miközben a mélységekben, vagy a legnagyobb magasságokban van.

Így a környezet úgy működik, mint egy erősítő, vagy másodlagos áramforrás, és minden zuhanás és emelkedés egy állapotban éri el a személyt, amely a Teremtő, mint egyetlen, megbonthatatlan erő feltárulása.

KN

Baal HaSulam, „A Nemzet” című újságjából: „Megvizsgálva az életről való visszaigazolásokat, láthatjuk, hogy az élet folyamata, egy nemzet esetében, nagyon hasonló, egy egyén élet folyamataihoz. Minden nemzet funkciói olyanok, mint egyetlen test szerveinek a funkciói. Ahogy egy testnek harmóniában kell lennie a saját részeivel, a szemnek látnia kell, az agynak kiszolgálnia ezt a látást, a gondolkozás és a feldolgozás képességével, a kéz vagy dolgozik, vagy harcol, a láb pedig megy.

Így mindegyik a saját helyén áll, és várja, hogy funkcióba léphessen. Hasonlóan a szervek, melyek a nemzetet jelentik, a tanácsok, a munkások, az alkalmazottak, a szállítómunkások, stb. teljes harmóniában kell, hogy együttműködjenek. Ez szükséges a nemzet normál létezéséhez, és biztonságos fennmaradásához.

Ahogy az egyén természetes halála, a szervei között fellépő diszharmónia eredménye, a nemzet természetes pusztulása, valamilyen helytelen együttműködés eredménye, a nemzet szervei között, ahogy azt a bölcseink igazolták, (Tosfot, Baba Metzia, második fejezet) amikor Jeruzsálem lerombolásában, csak a megalapozatlan gyűlöletet látták.

Magától értetődő, hogy a testünk, csak akkor képes egészséges létezésre, ha minden szerve, odaadóan kapcsolódik, a többihez, és ebben a kapcsolatban, minden szerv tudja a saját szerepét, és elfogadja azt, az egész test. Akkor, a szerv teljes egészében felkínálja a testnek a munkáját, és az az összes anyagát, azaz odaad és megkap mindent, ami a teljes harmóniához kell, a helyes törvénynek és az egymáshoz való megfeleltetésüknek megfelelően.

Ez nyilvánvaló mindenkinek. Azonban mi még mindig nem ismertük fel, hogy ez a törvény, a teljes teremtésre igaz, az egész univerzumra. Még ha kirobbanások, vagy kibocsájtások is történnek, a test valamely részében, végül akkor is egyetlen, hatalmas, élő rendszert képeznek. Így nagyon is elképzelhető, hogy a teljes univerzum harmóniában létezik, pont, mint egy test, és a szervei, és csak mi nem értjük még ezt megfelelő módon!

Az emberi társadalom ugyanezen a módon kell, hogy működjön. Lépésről lépésre közelebb kerülünk, egy bizonyos folyamat felismeréséhez, amely egy erősebb kapcsolathoz, és egymástól való függéshez vezet minket. Csak fel kell ismernünk, ami ebben a növekedésben, és a folyamatosan erősödő kölcsönös függőségünkben rejlik, az nem más, mint ami a természetben is alapvetően megvan.

A természet folyamatosan új kölcsönkapcsolatokat tár fel a számunkra, és a feladatunk, megfelelően válaszolni erre, vagyis helyesen kapcsolódni egymáshoz. Ez hasonló ahhoz, ahogy a hétköznapi életben „játszik” velünk ez az erő, a számunkra feladott problémák és feladatok megoldása által, amivel nyomás alá helyez minket, változásra kötelezve, és miközben mi reagálunk minderre, a válaszunk során változunk és hozzá igazítjuk magunkat ehhez a világhoz.

Ez az, ami napjainkban történik. Nincs más választásunk, mint megérteni, hogy a természet, a kapcsolatok új formáját kínálja nekünk, amelyeket nem fedeztünk még fel. Ezért fontos eldönteni, hogy fogadjuk ezt el, és a ma kapott feladatokat, hogyan hajtjuk helyesen végre.

KN

Azért, hogy a teremtmény segítséget kapjon, lehetőséget kell adni neki, hogy megszerezze a koncepciót a Teremtőről és meg is közelíthesse Őt. Az adakozás és a Felső szeretett ereje felosztja a teremtményt, hogy megértse a különbségeket, a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között.

Azért hogy megszerezzük a Teremtő tulajdonságát, mi össze kell, hogy kössük ezeket az ellentmondó fogalmakat, jelenségeket, egybe! De hogyan tudom én megtenni ezt? – Csak a másokkal való összekapcsolódás segítségével!  Innen ered annak a fontossága annak, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

De amikor megpróbálok dolgozni a másokkal való kapcsolaton, azt látom, hogy én eltaszítom és kihasználom őket, a saját magam érdekében. Minden pozitív tulajdonságot, ami létezik a barátaimban, én hibának és hiányosságnak fogok fel, hogy igazoljam mindezzel a bennem ébredő gyűlöletet. Szóval, a munkám másokkal kapcsolatban arról szól, hogy dolgozzak a két ellentét, belső egyesülésén.

Minél többet sóvárgunk ezekre, minél többet dolgozunk a vágyunk ellenében, minél többet teszünk, hogy eltávolítsuk az “előbőrt” a “port”, azaz az elrejtést, a konfliktust, és az ellentmondó kapcsolatokat – annál jobban megszerezzük a képességet elviselni a két erő kombinációját együtt. Ebben a formában, mi közeledünk és létrehozzunk egy közös eszközt (vágyat) a Teremtő képmásával.

Egyrészt közöttünk van az elrejtés, a megszerzés iránti vagy mélységével, amely tele van gyűlölettel és kölcsönös eltaszítással, de mindenekelőtt, mi képesek vagyunk megtenni mindennek az ellenkezőjét és összekapcsoljuk azt egy edényé, egy vággyá.

A különbség, a feszültség a két ellentét között, a szakadék a kettő között, amikor összekapcsoljuk őket – ez adja meg nekünk a mértékét, az intenzitását az edénynek.

Ilyen cselekedeteken keresztül eltávolítjuk az “előbőrt”, azért, hogy az erő, amely az utunkban áll, az hirtelen az összekapcsoló erővé váljon, egyesítve a két ellentétet. A megszerzés vágya, amely ellentétes a Fénnyel olyanná kezd válni, mint a Fény, annak ellenére, hogy belül megmarad ellentétesként a Fénnyel. De a teremtmény, amely ellentétes a Teremtővel, az egónak a teljes mértékében hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és eljut ehhez az egyesüléshez, összeolvadáshoz vele.

Mindez a szisztematikus munkát jelent, a többiekkel való kapcsolaton, annak ellenére, hogy ez, az összes természetes tulajdonságunkkal ellentétes.. Itt azt látjuk, hogy az összes ellentétes dolgot, amely tőlünk, vagy a Teremtőtől indult, azaz a Fény vagy az edény, összekapcsoljuk egymással harmonikusan.

Anélkül, hogy elpusztítanánk bármit ezekből, éppen ellenkezőleg, felfedezzük a teljes mélységet közöttük, amelyet kezdetben nem voltunk képesek átlátni.

Az ellentétek fokozatosan tárulnak fel, nőnek, mint a gyűlölet hegye (Hár  Szináj) köztem és mások között. De mi azt kell, hogy követeljük a Fénytől, hogy megadja a lehetőséget összekapcsolódni ezek fölött, és elérni a szeretetet és az adakozást. És akkor mi megformáljuk újból a teremtményt önmagunkban, eredendő formájában és fejlődésében, úgy hogy semmi dolog ne “tűnjön el és ne maradjon elrejtve”, és minden ellentét, az összeolvadás felfedezésévé váljon.

BS

Először is, mi meg kell, hogy értsük azt a különleges helyzetet, amiben vagyunk. Mi tudjuk a kabbala bölcseletéből, hogy vannak olyan cselekedetek, amelyek megtörténnek fentről, és vannak cselekedetek, amelyek szükségesek, hogy lentről történjenek meg, a teremtmények részéről, egyébként nem lesz teremtmények.

Lehetetlen, hogy megszüljünk egy gyereket, és közben úgy kezeljük, mintha az anya méhében lenne. Elhagyja az anyaméhet azért, hogy jobban és jobban függetlené váljon, hogy lássa magát, a cselekedeteit, a vágyait, a tulajdonságait, és felfedezze magát, mint ember.

Ugyanígy történik a spiritualitásban is. A világok kiterjedése fentről lefelé történik, és minden, beléértve az edények törését is, céltudatosan voltak így megszervezve, azért hogy a teremtmény a sötétségből és minden előkészületi szakaszból, amely ellentétes a teljeséggel, kijöjjön, megvizsgálja és összehasonlítsa az állapotát a teljesség állapotával, ami már egy szabad döntés. Meg kell, hogy vizsgálja ezt, a szabad akarata alapján, hogy mi is ez az állapot, milyen esetekben részesíti előnyben a teljességet az egója fölött. Ez egy nagyon összetett dolog, sok vonatkozása és rétege van ennek, de mi szeretnénk egyetlen vágással letisztázni ezeket.

Két megközelítés létezik. Az első fentről felkészíti az embert mindenre, ami szükséges: a világok, a Partzufok és minden egyéb, ami ebben a világban van. A második megközelítés lentről nyomja az embert a fejlődésre, több ezer éves evolúción keresztül. és fejleszti a társadalmi lényé. Aztán eljött a fordulópontot, amelyet 1995 éve jelképezett. Ez a dátum, egy mérföldkövet jelent, ahol az embernek fel kell fedeznie, hogy mi a lényeg és mi az, amit szükséges megtennie. Itt, egy rajta kívül álló valóság van, az ember abban nem házigazda. Létezik egy hatalmas rendszer, amit meg kell megtanulnunk és megismerjük, és kapcsolatban legyünk vele.

A felkészülés, fentről több ezer éves evolúción keresztül folytatódott, amely magában foglalta a száműzetést és a Izrael földjére való visszatérést. Mindezek az események, beléértve mind azt ami történt máig, nem mások, mint felkészülések, amelyekre mi egyáltalán nem annak látunk. A mi feladatunk ezentúl is, hogy tudatosan részt vegyünk abban, ami történik: kérést emeljünk (Man), és kérjük a korrekciót.

Ahogy már megtanultuk a kabbala bölcseletének az előszavában, vannak elrendezett feltételek fentről, és van, amit mi kell, hogy megtegyünk a saját részünkről, hogy mindig csak a helyes vágyat aktivizáljuk. Követeljük az erőt az összekapcsolódásra, a tanulásra, és minden másra. Hiszen nincs semmi, a kérés igénylésén kívül, amit megtehetünk, és a kérésnek, mindig az adományozás irányába kell mutatnia. Azaz, a kérést, a kapcsolat irányába kell irányítani, akkor nem tévedhetünk, és biztosak lehetünk, hogy az adakozás felé irányulunk.

BS