Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Hogyan tudjuk meggyőzni az egót arról, hogy  soha nem kaphat a beteljesülést a másokkal való, egoisztikus alapú kapcsolatokból ?

Válasz:

Nekünk fel kell fedezzük a kapcsolat beteljesülését, hogy  az ott van, de csak a másokkal való adakozás tendenciában fedeződik fel és nem a megszerzésben. Ha te összekapcsolódsz másokkal, de fel akarod használni a közös kapcsolatot a saját magad érdekében, akkor  sötétséget és csapást kapsz.

Most ez jelenik meg a gyakorlatban az embereknek, különböző országok irányában. Bármely ország,  bármely nemzet, bármely egoista erő, amely megjelenik a hálózaton  belül, megfogja tapasztalni, hogy ő többet vesztett, mint a másik. És nem tudja miért és hogyan, egészen addig, amíg meg nem kapja a korrekció módszerét.

Ez egy veszélyes helyzet, azért mert az országok elérhetnek a konfliktusok során, egészen a háború állapotához. Most látjuk, hogy az egész világban az országok egymás ellenében dolgoznak, és ezt még el sem rejtik. Mindegyik meg akarja menteni saját magát: az Amerikaiak Kína ellenében és Európa ellenében, és így tovább.

Ezek nagyon veszélyes tendenciák. Mivel ahelyett hogy egységre lépnénk, hogy összekapcsolódjunk, hogy benne foglaltassuk magunkat a helyes hálózatba, mint egy hatalmas test, részei, éppen ellentétesen cselekszünk. Már semmi kétség, a válság, különböző formában ér el az országokhoz, a természeti csapások formájában, a gazdasági csapásokon keresztül, vagy más formákban.

De mindenesetre felfedeződik a kapcsolat rendszere is közöttünk, fel kell gyorsítsuk a világ számára a kabbala módszerének el hozatalát.. Ez is csak egy bizonyos mértékig fedeződik fel a történelem minden szakaszában. Például, az Egyiptomi kivonulás, miért kellett nekünk kivonulni azonnal? Ez a hálózat elkezd megjelenni, és akkor jön a tíz csapás.

Minden a mi kapcsolatunk mértékének a felfedezésétől függ, azaz Sechina, az Istenség megjelenésétől. Már többször átmentünk ilyen állapotokon a történelmünk során. Létezik bennünk a felkészülés, amelyet úgy hívunk, hogy ” A Teljes Üdvözülés,”, ami ennek a rendszernek a feltárása, és a helyes integrálása.

BS

Kérdés

Vannak szakértők, pszichológusok, akik megértik, hogy az emberi természet rossz. Mégis alig hallani ezeket a nézeteket…

Válasz

A probléma nem ez, ők nem értik ugyanis, hogy ez maga a forrása a kialakult helyzetnek. Látják, hogy az emberi természet rossz, de nem kötik össze ezt azzal, ami velünk történik az életünkben. Azt hiszik, hogy az életünk mindenféle okok miatt rossz. Mi ráébredtünk egy rossz helyzetre, és rossz természetünk is van, de nem látják, hogy az egyik a másikból ered.

Kérdés:

Beszéltem pszichológusokkal, akik úgy látják, hogy abban a pillanatban, amikor valaki hatalmat kap, ugyan úgy kezd el viselkedni viselkednek mindig.

Válasz:

Ez igaz. Mi azt látjuk az egész világban, hogy ez történik a pártokkal és a vezetőkkel, amikor a hatalomra kerülnek. Az igazság az, hogy ez, nem is az ő gonosz természetükből ered, hiszen a “A Miniszterek es a Királyok szíve a Teremtő kezében van” (Lév szárim vé Málákhim bé jád a Sém), azaz ők mindig a Teremtő pisztolya felé irányulnak.

Nem számit, ők kik, minden tőlünk függ. Ha sikerül megváltoztatnunk a gonosz természetünket, legalább egy kissé, akkor minden javulni fog. Nincsen más választásunk. Mit lehet tenni a gonosz vággyal? – a csapások által halad előre, egyik csapást a másik követi. .Ezek olyan erők, amelyek fejlesztenek minket,  és állandóan működnek. Ez maga a Fény amely nyomást gyakorol ránk minden irányból.

Mit tudok én tenni? – Csak egy dolgot: én megváltoztathatom a gonoszt a jó irányában, legalább egy kissé, hogy egyensúlyban legyek a Fénnyel és érezzem azt, mert a jó felé nyom engem.

A Fény állandó, a fejlődésem minden szakaszában, csak én magamban változok, belül, a jó irányába. Ez olyan mint a gyermek aki makacs, rossz a hajlama  és nem akar az anyjára és az apjára hallgatni. Én  megértem, hogy ez jó nekem, és hogy a reakcióm változható, a benyomásom változik a folyamatban, amelyen átmegyek. Én tudatos megértéssel és érzékeléssel megyek bele a folyamatba, szolidaritásban vagyok az erővel, amely fejleszt engem. Ez amit kérnek ezek az erők,hogy legalább egy kicsit megpróbáljuk átfordítani a rosszat a jóra.

De valójában még erre sem vagyok képes, és segítséget kérek a Reformáló Fénytől, amely a természet általános ereje és állandóan előre mozgat engem.  Én állandóan meghívhatok magamra még egy kis Fényt, hogy változtasson meg engem. De mindenesetre, az általános kép ugyanaz marad.

BS

Kérdés

A gonosz felfedezése elegendő az előrehaladáshoz?

Válasz

A gonosz felfedezése hatásos módszer az előrehaladáshoz mivel az valójában maga a kijavítatlan vágy felfedezése. Ha ezt kijavítod, előre fogsz haladni. Ezért lehetetlen előrehaladni a gonosz felfedezése nélkül.

Például, te beülsz az autóba és megpróbálod elérni a kitűzött úticélodat. Váratlanul észreveszed, hogy az indítókulcs nem stimmel az indító zárba. Megjavítod a kulcsot, beteszed a zárba, megpróbálod elcsavarni, és látod, hogy ismét nem jársz sikerrel. Meg kell javítanod a zárat.

Megjavítod a zárat, elfordítod a kulcsot, de a kocsi nem indul. Észreveszed, hogy a kábelek nincsenek csatlakoztatva az indítómotorhoz. Csatlakoztatni kell a kábeleket. Kijavítod a kábeleket, és újra próbálkozol. Most miért nem indul? Hiányzik az akkumulátor.

És te haladsz lépésről lépésre, ameddig kijavítod az egész autót. Mindig észreveszel egy új hibát, amíg az egész kocsit már teljesen kijavítottad, átfestetted, kipolíroztad. Csak akkor ülsz be és vezetsz. A kocsi addig nem mozdul.

Kérdés

Mit jelent kijavítani minden alkotóelemet?

Válasz

Kijavítani azt jelenti, hogy ismersz minden elemet, tudod miért van rá szükséged, hogyan kapcsolódik a többi alkatrészhez, mi van elromolva, is milyen a kijavított formája. Minden összetevő a szíved, a lelked egy része. Az önindító, a kulcs, a kábelek, az aksi az összes alkatrész a legapróbb csavarig az mind a te belső vágyad, a húsa a lelkednek.

RB

A modern technológiák lehetővé teszik, hogy két – három munkanap alatt ellássuk magunkat a szükséges élelmiszerekkel. Ám az egoizmus arra ösztönöz bennünket, hogy további bevételekre vágyjunk így a fogyasztókat szükségtelen termékekkel és szolgáltatásokkal bombázzuk.

Ezért van az, hogy a termékek árának 60%-a a piacon való elhelyezésre fordítódik. Nekünk az a beidegződésünk, hogy megszerezzünk és fogyasszunk, hatalmas bevásárlóközpontokban sétáljunk a parkok helyett, lecseréljük a régit újra, mert a meghibásodott dolgokat nem kötelező megjavítani, mert egy idő után „lejárnak” és új darabra kell cserélni őket.. Ez a nem megújuló források kimerüléséhez vezet, és az embereket 8 órán át a munkahelyükön tartja.

Ha elutasítanánk a kevésbé lényeges dolgok előállítását, ha befejeznénk az olyan termékek gyártását amelyek úgy vannak tervezve hogy ne legyenek javíthatóak és gyorsan lejárjanak, akkor a gyártó cégek 80%-a felszabadulna és olyan termékeket állíthatna elő, amelyek lehetővé teszik az alapvető egzisztenciát világ teljes népességének számára.

RB

Kérdés

Két erő cselekszik a világban, az adakozás ereje és a kapni akarás vágyának ereje, amely, mint létezés a hiányból lett megteremtve. Mi az énem, a szándékom? Honnan jön mindez?

Válasz

Mi nem érezzük a Teremtőt, mivel egyetlen vágyban vagyunk, az élvezetre irányuló vágyban. Még ha akarok is adni, ezt is csak az örömért teszem. Valójában zavarodott vagyok a szándékaimban és a cselekedeteimben. A cselekedeteim lehetnek adakozóak és megszerzőek egyaránt. Irányíthatja őket, mind a saját magamra irányuló megszerzés vágya, mind a másoknak való adakozás szándéka. Nincs semmi más, ez az egész életünk.

A mi világunkban van megszerzési cselekedet, és van adakozás másoknak, mint ahogy van a szándék, ami magunkra irányul. Azonban a másoknak való adakozás szándéka nincs a világunkban, ez az, amire képtelen vagyok. Tudok adni valamit, valakinek, de a szándékom kizárólag önmagamra irányul, miközben az adakozás szándéka másoknak, csak a spirituális világhoz tartozik, ám ezt nem tudom elérni. Ez nem az én hibám, így lettem megteremtve.

Ebben semmi zavaró nincs, a teljes tapasztalat rendszerem az önmagam örömszerzésére irányul.

Amire szükségem van, erre a szándékra, és ez a legfontosabb dolog a számomra, függetlenül attól, milyen cselekedetet hajtok végre, adakozok, vagy megszerzek. Adakozok a gyerekemnek, akiket szeretek, a barátaimnak, és még a dolgozóimnak is, mivel nyereségem van ebből, egy természetes módon, vagy pénzben, vagy elismerés formájában, hatalomban, és így tovább.

A kulcs itt a szándék, amelynek megfelelően működök. Hogy érhetem el az adakozás szándékát, a körülöttem lévő emberek irányába? Mit ad ez az én számomra?

Ez az, ahol a probléma rejlik. Ha a teljes valóság rajtam kívül van, akkor, amit én pillanatnyilag belül megkapok, csak egy kicsiny rész, melyet úgy nevezünk, „ez a világ.” Ez rendkívül kicsi, térben és időben behatárolt, azonban a másik oldalra való kitöréssel, minden korlát alól kiszabadulok.

Ez a különbség a szándékokban. Ha a szándékom magamra irányul, akkor semmivel nem tudok többet érzékelni annál, amit ma érzékelek. Ha a szándékom a többiekkel való egységre irányul, a beléjük foglaltságra, akkor megóvom magam ettől a gonosz élettől, amelynek annyira fatális a vége, és felemelkedek a következő szintjére az életnek. Ekkor a testen kívül élek. Az egyetlen különbség csak a szándékban rejlik.

KN

A teljes teremtés a fejlődés négy szintjére oszlik: ásványi, növényi, állati, és beszélő szintek. Az emberi fejlődés ugyanezt a négy állapotot követi.

Az ásványi szinten az ember nem hezitál azon, hogy bármivel egyetértsen, amit a felső kormányzás tesz vele. A növényi szinten, megszerzi a saját vágyát, egyetértését, vagy egyet nem értését is.

Az állati szintre emelkedés azt jelenti, hogy valakinek már megvan a saját karaktere és sorsa, irányulása, és individualitása, azaz, végrehajt egy speciális okot a teremtésben, birtokol egy aktív erőt, az általános, hatalmas gépezetén belül a természetnek, és ő maga fordítja el ezt a meghajtását a Teremtő cselekedeteinek megfelelő módon a helyes irányba, a saját kezei által.

Amikor valaki maga válik olyanná, mint ez a hatalmas gépezet, akkor nevezhetjük embernek, akkor érte el az emberi szintet. Azaz, átveszi a természet említett mechanizmusainak irányítását, és ő maga csinálja ezt, a Teremtő helyett, azaz, befoglalja önmagába a teremtés általános programját. Ezt jelenti az emberi szintre emelkedés.

Napjainkban az emberiség elkezd ráébredni az ásványi szintekről a növényi szintre emelkedésre. Ezért érezzük magunkat rosszul, és veszítjük el az irányt, nem tudjuk, hová akarunk menni, és miért. Az elkövetkezendő években, több, különböző esemény fog megnyilvánulni, amelyet az emberek össze fognak egy képpé rakni, és ez majd megadja nekik a megértést, hogy hogyan folytassák az utat.

Ez a legegyszerűbb, látható dolgokat fogja létrehozni, nem magasztos alapelveket. Hirtelen, az élet alapjai el fognak tűnni: a gazdaság, működés képtelen lesz, az emberek közötti kapcsolatok megtörnek, zavarodottság jelenik meg a hatalmi struktúrákban. Mintha köd ereszkedne mindenre, és ettől minden érthetetlenné válik.

Mindenki, aki elérkezik a kabbalához, elkezdi azt tanulni, mivel egy ponton azt érzi, hogy ebbe a ködbe zuhant bele. Más szavakkal, az ember többé nem érzi, hogy ő a mestere az életének az által, hogy mindent, egy érthető rendben képes lekövetni. Itt  egy bizonytalansági tényező bukkan fel, amely megzavarja őt.

A test védelmi funkciói elkezdenek működni, melyek biztonságot és bizalmat akarnak érezni, két lábbal akarnak a földön állni, átvenni az irányítást a saját kezükbe, és tudni, hogy az embernek van munkája, pénze, egészsége, nyugdíja. De hirtelen azt látja, hogy mindez eltűnik ebben a ködben.

Az egész emberiség érezni fogja ezt a kondíciót. Akkor, ez nem egy ember személyes állapota lesz, hanem egy hatalmas skálán kezd el megtörténni, és ez félelmetes lesz. De ez fog minket elnyomni a következő szinthez, és késztetni a biztonság, és egy új alap keresésére, és így visz el minket a növényi szintre.

A növényi szinten az emberek arra lesznek sürgetve, hogy keressék a módját annak, ahogy fenntarthatják egymást, azaz, ahogy elérhetik a globális és integrált kapcsolatot, önkéntes alapon, tudatosan, és annak a megértésével, hogy nem élhetnek túl enélkül.

Ez olyan, mintha mindannyian egy tutajon lebegnénk a vízen. Képzeljük el, hogy mindenki irányítatlan mozdulatokat tesz, és hogy sziklák felé sodródunk. Azért, hogy nem ne zúzzuk össze a tutajt, meg kell tartanunk egymást, és tartanunk kell az egyensúlyt minden pillanatban, különben felborulunk! Ez az érzés fog eluralkodni a világban.

KN

Mi természettel való egyensúly irányába haladunk. Ez arra törekszik, hogy minden részt elvigyen az egyensúlyhoz. A hőmérsékletek közötti különbség kezd egyensúlyba kerülni, a szelek kiegyenlítik a légnyomás különbségeket, egy tárgy, mindig olyan hely irányába zuhan, ahol egyensúlyba kerül a gravitációval szemben. A folyamat mindig egyensúlyi állapotra törekszik mindenhol, minden esetben. Minden területen, legyen az kémia, fizika, biológia, és így tovább, minden ezen az elven alapszik. Minden az egyensúlyra törekszik, a nyomás kiegyenlítődésre. A természet nyugalomban akar lenni. Nem tolerál semmilyen különbséget, és lüktetést, semmilyen paraméterben.

Végül is, minden eléri az egyensúlyt. Most, a természet, az emberi társadalom egyensúlyát is megkívánja. Kitöréseket és katasztrófákat láthatunk, és ez a módja a természetnek, az egyensúly fenntartására. Az ásványi, növényi, állati szintek már megtették a saját részüket, most az emberi szint következik. Az egyensúlyra való vágy megjelenik bennünk, azonban a mi egyensúlyba kerülésünk azt jelenti, hogy „egy emberként nyilvánulunk meg, egy szívvel.” Mi lehetünk mindannyian mások, de ott csak egy feltétel van: kötelezve vagyunk egymás kölcsönös támogatására.

Ezzel semmi más tennivaló nincs, akarjuk vagy sem a természet fog nyerni, mivel ez egy hatalmas erő.

Egy kérdés bukkan itt fel, hogy miért nem tűnünk el, mint a mamutok, vagy a dinoszauruszok? Miért nem csak egyszerűen eltűnünk a színpadról, mint egy rész, amely nem illik az egészbe? Végül is, ami diszharmóniánk a természettel, sokkal nagyobb, mint bármely létező dinoszauruszé volt. Azonban eltérően tőlük, nekünk van egy küldetésünk, egy előre meghatározott sorsunk, célunk, nekünk korrigálnunk kell magunkat, és transzformálódni, a kezdeti állapotunkba. Ők képtelenek voltak erre, és eltűntek, az evolúció során, ezzel szemben mi elkerülhetetlenül el kell, hogy jussunk a fejlődésünk pillanatnyi fázisával való egyensúlyba.

Ezért lettünk abba az állapotba helyezve, ahol a hiányzó harmóniánk a természettel, kifejeződik, egy nagyon is erőteljes formában, azonban ez nem jelent totális eltörlést, talán 90%-a a világnak eltűnhet, de néhány ember soha nem fog eltűnni, annak érdekében, hogy ezáltal változzon az emberi természet és egyensúlyba kerüljön.

KN

Baal HaSulam, „Egyetlen parancsolat” című cikkéből,  … amikor valakinek az emberek szolgálata válik szokásává, akkor a mások előnyét tekinti, nem az önmagáét. Így fokozatosan megfelel a Teremtő legfontosabb parancsolata által előírt feltételnek – vagyis hogy a Teremtő előnyét tekinti fontosabbnak, nem a sajátját.”

Én nem követem, nem értem, és nem fogom fel ezt az elvet. Ha dolgoznom kell és egyesülnöm az emberiséggel, ez érthető a számomra. Együtt vagyunk, a távolság köztem és mások között, csak a törés miatt érzékelem, és ez okozza a szeparáció érzését is. Tehát ezen kell átlépnem, a törésnek ezt az erejét kell korrigálnom, és ezekkel kell újra egyesülnöm.

De mi van a Teremtővel? Talán Ő ott van valahol messze, de elérhető a számomra az emberiségen át. Vagy a többiekkel való egyesülés által felfedezem, hogy Ő belül van, köztünk, és minden ilyen helyet kitölt.

Végső soron nehéz kiköveznem az utat, és a csoportra irányulnom, a Teremtő érdekében. Mit jelent ez? Ez egy bizonytalan követelmény. Megértem a más emberekkel való kapcsolatot, de hogy építsek fel bármilyen kapcsolatot valakivel, aki ezen túl van? A mi problémánk az, hogy nem tudjuk elképzelni a helyes képet, és ezért hosszú ideig zavarodottak vagyunk.

”A Teremtő” az abszolút, végső és teljes minősége az adakozásnak. A köztem és a csoport közötti egység az adakozás minőégének megszerzésére irányuló edény maga. Mi szeretetet, egységet akarunk elérni egymás között, mivel a világ „kerek,” globális, és integrált lett. Azonban mindez a Teremtő érdekében történt, azaz annak érdekében, hogy az adakozás hozzánk kapcsolódjon, köztünk lakozzon, és uralkodjon bennünk.

Így tilos bármilyen individuális módon leírni, vagy képet alkotni a Teremtőtől. Ez bálványimádás, mivel ez félrevezet minket, egy teljesen hibás irányba. A Teremtő a Boreh, ami azt jelenti, hogy “gyere (Bo) és láss (Reh). Ha valaki belép egy csoportba, és egységet ér el, akkor a barátaink által felfedezzük az adakozás minőségét, amelyet a Teremtőnek nevezzünk.

Ezért írva van, hogy “Izrael, a Tóra, és a Teremtő egy,” ahol Izrael én vagyok, a barátaimmal (vagy az emberiség) és a Teremtő. Más szavakkal, a barátok és én vagyok a “Malchut” vagy “Shechina,” és én tárom fel a Zeir Anpint, amely a Malchuton, belül fejeződik ki, az egységnek megfelelően, amely azon belül kerül elérésre.

Ezt jeleníti meg a mondás, hogy „az emberek szolgálata, megelégedést okoz a Teremtőnek.” Semmi esetre sem szabad elképzelni valakit, vagy valamit, mint az erőfeszítéseink végső címzettjét. A Teremtő nem egy személy, nem egy jelenség, hanem egy minőség, amely feltárul bennünk. Önmagunkat közelebb vinni, egy ilyen elképzelt Teremtőhöz, a bálványokban való elmerülést jelenti, egy bálvány megteremtését. Ha szigorúan betartjuk ezt a szabályt, nem lehet semmilyen problémánk.

Végül is, mi egy rendszert akarunk kiépíteni, amely minden edényt felölel, és az összes Fényt. Ez a Végtelen Világ Malchutja, ahol egységben vagyunk és kohézióban, és ahol a Fény feltárul az edényben. Innen jövünk, az Első Állapotból. A Második Állapotban, korrigáljuk a hozzáállásunkat, de csak ennyi, és így jutunk el a Harmadik Állapotig, ahol tudatossá válunk, és megértjük a világot, amelyben létezünk a kezdetektől fogva.

Nincs olyan kép, amely rajtunk kívül létezik, amelyért dolgozhatnánk, és amelyhez el kellene jutnunk. Csak vázlatosan, a szándékaink, és a számításaink hozzáadódnak ehhez sorrendhez, először megteremtjük az edényt, majd kiterjesztjük az egyesülésre irányuló képességeit, a formaegyezés törvényével összhangban, aztán ebben az edényben feltárjuk a Teremtőt, a „gyere és láss” parancsának megfelelően. Így, feltárjuk a Malchutot – a vágyat, amely örökké megváltoztathatatlan marad.

KN

A feladatunk minden szikra felemelése, amely a törés után itt maradt. Ők most külsőnek látszanak a számunkra, mintha nem lennének a mi részeink, azonban ki kell őket választanunk, aztán összevezetnünk őket egységbe, és az összes lélek vagy szikra ilyen módon összeszedett gyülekezetét, fel kell emelnünk az Atzilut Világának Malchutjába. Mindannyiukat hozzánk kapcsoljuk, mivel minden ember egy kis világ.

A barátok, a világ, az összes jelenségek, események, ilyen jellegű egysége miatt, mi mindannyian egyesülünk és felemelkedünk Adam Harishonhoz, az első emberhez, a tiszta adakozáshoz, a Teremtő érdekében, ahogy az a bűnbeesés előtt el volt rendezve. Akkor egyettlen hatalmas MAN, imádság formálódik, amely a végső cselekedete a “Zivug Rav Palim UMikabtziel” (univerzális összetapadásnak) amely elvezet a végső korrekcióhoz.

Csak össze kell gyűjtenünk minden cselekedetünket, gondolatunkat, és megvizsgálnunk, hogy az imával azokat, a Teremtő felé irányítsuk. A teljes folyamat bennünk merül fel, azonban mi nem érezzük, és nem értjük még. Ez a mi állapotunk, ameddig be nem lépünk a spirituális világba és el nem kezdünk tudatosan MAN-t emelni, megértve és érezve ezeket a spirituális cselekedeteket és elvégzett kalkulációkat.

A spirituális világban az ember már használja a szűrőt, és a gyakorlati kabbalával foglalkozik, aktívan dolgozik a kapni akarási vágyon, a szűrőn, és a szikrákon. Aki itt van, pontosan tudja, milyen mértékben, mekkora megvilágítást kap, melyik fokozatra akar emelkedni, milyen fajta Fény befolyásolja őt, és milyen formájú vágyakat helyez az erőbe. A Talmud Esser Sefirot (Tíz Szfíra Tanulmánya), egy valódi utasításokkal teli könyv lesz az ilyen ember számára.

Azt gondolhatnánk, hogy ehhez az állapothoz viszonyítva a jelen állapozunk, teljesen lényegtelen. Azonban ez egyáltalán nem így van. Jelen pillanatban ezek az előkészítő állapotok azok, melyeken öntudatlanul megyünk át, annak ellenére nagyon fontosak. Ez olyan, mint egy gyerek, aki a legjobban, az élete legkezdetibb szakaszában fejlődik. Amikor csak egy csecsemő, bizonyos változások minden nap feltűnnek rajta. Aztán hónapról hónapra fejlődik, majd évről évre, ameddig teljesen be nem fejezi a növekedést.

Ugyanezen a módon, miközben öntudatlanul dolgozunk, a legnagyobb változásokon megyünk keresztül, csak képtelenek vagyunk felismerni ezeket. Ezért kell hatalmas fontosságot tulajdonítanunk az állapotunknak, mindennek ellenére, meg kell értenünk az óriási nyereséget minden gondolatból, cselekedetből, és szóból, amely a célra irányul, és főképpen azokból, amelyek a tanulás, egység és a terjesztés érdekében bukkantak fel az életünkben. Ezeknek következményeként elérjük a tudatos imát.

Az ima, a kérés vagy a vágy csak a mi cselekedetünk. Minden mást a Fény csinál. Amikor mi el akarjuk érni az adakozást, tehát amikor a „vendég” akar majd adni a házigazdának, akkor csak vágynunk kell ezt! Mennyire vagyunk, vagy nem vagyunk képesek erre, az lényegtelen, a legfontosabb dolog a cselekedetünk szempontjából, a helyes irányulás.

Ezért írva van, hogy az embernek nincs más feladata, mint az ima. Minden megerősítés és beteljesedés Fentről jön, miközben minden kérés és igény alulról jön.

KN

Kérdés

Személyesen valakitől, mitől függ ez a rendszer?

Válasz

Mindenben! Rendelkezünk a világ csoporttal, világ közösséggel, hogyha valaki hozzánk akar kapcsolódni, akkor már hozzánk is tartozik, mindegyikünkhöz . Ő akkor  képes felhasználni minket, az egész világ csoportot, mivel mi egy olyan közösségben vagyunk,  amely számára is egy közösség. Tehát neki pozícionálni kell magát, egy olyan módon, hogy ő állandóan felébresztést kapjon, a lehető legkisebb állapottól, akár a jótól, akár  a rossztól, teljesen mindegy milyen állapotból.

Az ember mindig érzékeny marad, minden állapotban. Ez olyan, mintha lenne benne egy gépezet, amely meghatározza a különböző érzékenységet. Ha én beállítom az érzékenységem mértékét 10 egységre, akkor az én skálám reagál  erre, de  nem reagál kisebb hatásra. Ha én 100 szorosra növelem az érzékenységet, akkor, amire reagáltam az előbbi alkalommal, most nulla : nem érzek semmit, ködben vagyok, semmit nem vagyok képes csinálni,  nem érzem az energiát és a sóvárgást, a Teremtő eltűnt az én érzékelésemből. És most, irányítsuk az érzékenységet 100 szorosan nagyobbra és lássuk, hogyan működik az emberben, valami, ami sokkal finomabb, és egy jóval fejlettebb felfogást igényel.

Így mi állandóan kell keressünk, és nem lehetséges hogy valaki egyáltalán nincs a Teremtővel kapcsolatban. Állandóan hívást kap Tőle, legalább egy gyenge bizsergést. De ha hiányzik teljesen az érzékelés, akkor az ember nem reagál a hívásra. Így kénytelen visszatérni egy nagyobb érzékenységgel, és ismét kapni fog, egy nagyobb ütést. Ha sóvárog, és kitartóan felfelé törekszik, mint a gyermek, aki megfelelően fejlődik az ő korához képest – nem kérnek tőle többet csak amennyire képes. De ha elakad 4 éves korában és nem akar növekedni 5 éves korára, akkor dupla nyomással kell rábírni a fejlődésre.

Pontosan így vezetnek miket is. Mi meg kell értsük, hogyha minden pillanatban nem érezzük a fentről érkező hívást, akkor ez azt üzeni, hogy én nem vagyok elég érzékeny, és azzá kell, hogy válljak, hogy érezzem a beavatkozást.

Felemelkedni erre az érzékelési szintre, csak a környezet segítségével lehetséges, amelynek a feltétele a kölcsönös garancia. Mi mindenkit felébresztünk a Teremtő kereséséhez! Csak kövesse és keresse Őt mindenki, hasonlóan ahhoz a  fiúhoz aki kedvesének udvarol, és mindenhol őt keresi.

BS