Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: nandor

El sem hiszed, hogy ez lehetséges…

A megszerzés vágya fokozatosan fejlődik ki. Minden fokozat megmarad, és felette épül ki a következő szint. Ezért ez nem úgy történik, mint a mi világunkban, az egónk fejlődése során, hogy a vágyakban érezzük az éhséget, és ha kapunk egy kevés Fényt ezekre a vágyakra, akkor ki tudjuk azokat tölteni. A kitöltés ugyanarra a helyre érkezik, amely korábban üres volt.

A spiritualitásban állandóan fejlesztjük a vágyakat az adakozás irányába. A megszerzési vágy előző szintjei megmaradnak, és azoknak tetején, még nagyobb, üres edények jelennek meg, még rosszabbak és távolibbak a Teremtőtől. Több és több bizonytalanság fedeződik fel, zuhanások érzése és a kitöltés hiánya jelentkezik.

Ha mi ezek fölé tudunk emelkedni, és az adakozásra vágyunk, pontosan ez jelenti, a spirituálisban való növekedésünket. Így megtelünk a Hassadim (Kegyelem) Fényével, pontosan ugyanabban az üres edényben, amelyben űrt éreztük ezt megelőzően. Majd teljességet érzünk, mivel, nem csak, hogy képesek vagyunk lenyugtatni magunkat és kitölteni a vágyakat, hanem sóvárogunk arra, hogy adakozhassunk a többiek számára.

Ennél fogva az utunkat a Kicsinység állapotából kezdjük, egy pontból. S ha képesek vagyunk, hogy felülemelkedjünk ezen a ponton, és ne akarjunk többet, mint ezt a pontot, akkor különböző lehetőségeket kapunk arra, hogy kitöltsük azt. A pont elkezd kiterjedni, és egyre nagyobb Fények jelennek meg körülötte. Nem kell, hogy biztosítsuk a beteljesülést, vagy az egoista vágyak lenyugvását,  amelyek kifejlődnek bennünk, hanem  elégedettséget találhatunk azokban a negatív érzésekben, amelyek feltárulnak bennünk.  Mindezek felett, a többiekhez és a Teremtőhöz akarunk tapadni.

Bár nem értjük meg, hogy ez hogyan működik.  De amikor felismerjük, hogy ez, pontosan az, aminek történnie kell, akkor elkezdünk sóvárogni a Reformáló Fényre. Nem azért, hogy nyugalomba kerüljünk, vagy kényelmes állapotba, illetve kielégülést vagy beteljesülést érezzünk, vagy bizalmat, vagy valami elérést,  hanem  arra lesz hatalmas szándékunk, hogy kielégítsük a többiek vágyát, és többé már nem törekszünk a saját vágyunk kielégülésére.

Ebben az állapotban, nem akarok semmit kapni cserébe, azért, hogy kitöltöm a többiek vágyait. Olyannyira nem, hogy ez okból feltárul a gyűlölet bennem a többiek iránt és elutasítást érzek.  Olyan lesz számomra a másik, mint ha az ellenségem lenne, aki fenyeget engem, mint egy gyűlölt személy jelenik meg számomra.  Akkor elkezdek aggódni, azért amit érzek a többiek iránt, és azért, hogy ez az érzés mikor fog végre elmúlni a szívemből, s ez az aggodalom valamit elkezd felépíteni mindezek felett.  A taszítás, a gyűlölet megmarad, nem törölhetem el! De ha ennek fölé emelkedek, akkor felfedezem magamban azt, hogy “Aki a másikat hibáztatja, az a saját hibáin keresztül látja a másikat”. Azaz a saját hibáimon keresztül, (mint egy törött szemüvegen keresztül) látom a barátomat. Mert a valóság az, az, hogy nem ő, hanem a Teremtő mutatja az én tükörképemet a barátomon, s másokon keresztül.

ford: BS

KA

21 aug 2011

Az új iskola

Kérdés

Jelenleg, a tanárok és a tanulók egyaránt szoronganak. A  tanárok tehetetlenek, mert nincsenek eszközeik annak a kezelésére, ami ma történik, és a tanulók pedig szenvednek, mert nem akarják azt amit az iskola ad nekik. Ez más, mint az ezt megelőző diáklázadások. Ők már nem akarnak menni az iskolába…

Válasz

Én azt gondolom, hogy mind a tanárok, mind a diákok, közelednek ahhoz az állapothoz, hogy egymással tárgyaljanak. Mert mindenki látja, hogy holt ponthoz értünk. A tanuló nem nyer semmit, a tanár sem nyer semmit, és az oktatás rendszer sem nyer belőle semmit.

Én azt hiszem, hogy ilyen körülmények között, kapcsolat kell teremteni a tanárok és a diákok között, meg kell mutatni a társadalomnak, a mi követelésünket a problémákkal kapcsolatosan, és hogy milyen nagy változást javasolunk az oktatási rendszerben. Le kell írni  a kialakítandó kapcsolatot nagyon részletesen, hogy  meg tudják érteni a mi megközelítésünket, és azt, hogy hogyan lehetséges elkezdeni ennek végrehajtását a gyakorlatban.

Mivel új típusú kapcsolat jön létre, az oktatási rendszer elveszíti a mai módszerének működőképességét az iskolában. Az elégedetlenség és a zavar eléri azt a szintet, hogy a tanulók nem fognak bemenni az osztályba, és a tanárok nem akarják folytatni az utasítások végrehajtását, amelyeket fentről kapnak, azért mert azok eltávolodtak a valóságtól és lehetetlen végrehajtani őket.

Tehát úgy gondolom, hogy mi meg tudjuk találni azt a fajta kapcsolatot, ahol mi tanácsokat adhatunk ennek az állapotnak a korrigálására, a jelenlegi körülményekben is már, és így tovább. De az ilyen módon megszületendő ebben a könyvekben nem csak általános leírást kell adni az állapotokra, hanem meg kell tanítania  a tanárt, hogyan oktassa a gyermekeket, hogyan építsen kölcsönös garancián alapuló barátságot az osztályban. Ez teljes körű kell, legyen és szisztematikus, és nem csak összeszedett információk gyűjteménye.

Itt meg kell értsük, hogy az egész egoista világ a fentről lefele levő kapcsolatokon alapul. A vezetők ellenőrizik az embereket, és ugyanezen az elven műkődnek más rendszerek is, beleértve az oktatás rendszerét is. De ma már a régi módszer eltűnik.  Ma már a hatalom és a parlamentek nem tudják szabályozni az országot, és nem tudnak kapni tőluk támogatást. Ez a fajta kapcsolat eltűnik.

Ugyanaz történt az osztályban is. Mindenki a tanár körül ül, és megkapta a “napi tudását”. Mindenki ugyanazt kellet, hogy megtanuljon, hogy átmenjen a vizsgán. Ma az állapot megváltozott, mind a két oldalról, már nem képesek megtartani a korábbi kapcsolat típusát, sem a tanár, sem a diák, mert felfedeződik egy integrált kapcsolat, az új törvények szerint, amelyben mindenkinek egyenlőnek kell lennie, a formák hasonlósága alapján, mert a Bina és a Malchut hasonlóak egymással. Csak ebben a formában fedeződik fel az új rendszer, csak ezekkel a kapcsolatokkal képes a rendszer átlépni a következő generáció számára.

Az idő folyamán, a technológiák kifejlesztése egyre jobban kifinomulnak, a világ elkezdi megérteni, hogy az új megszerzett eszközök, a közös vágyak összekapcsolnak minket egymással. Ennek köszönhetően „új energiát” kapunk, amely jelentése a “Fény, amely a jóhoz visszatér “, amelyen keresztül tudunk működni, egy reális formában az emberi társadalomban, a köztünk levő kapcsolatban, olyannyira, hogy valóban új műveket érünk el.

A világ fejlődésének következő szakaszában, fel fogja használni a mi összekapcsolódásunk erejét, hogy új dolgok kialakítására. Csak el kell, hogy készítsük ezeket!  Én nem akarok álmodozó lenni, de mondok egy példát… Mondjuk, hogy a pozitív energia segítségéve, amelyek közöttünk áramlik, előállítunk brosúrákat, és azokat aztán a megfelelő formában kinyomtatjuk. Amikor a technológia elér egy szintet, hogy a közöttünk lévő kapcsolat új szintjének megfelelő új formákban hozhassunk, létre anyagokat. Nem számít, hogy ez pontosan milyen formában fog megtörténni, mi még nem is értjük, hogy a világ mennyire megváltozik ezen keresztül.

Ezért ami az oktatási rendszert illeti, az is meg kell, hogy változzon még a többi rendszer változása előtt. Mára ez egy globális probléma lett.

BS

21 aug 2011

Kölcsönös garanciát az egész világnak

Kérdés

Olvastam egy áttekintést valamilyen cikkekből, amelyet a „Kölcsönös Garancia” mozgalom publikált és többen mondták, hogy egyszerűen ki akarják terjeszteni az érdeklődők körét, mintha a kabbala nem lenne érdekes többé, tehát Laitman elkezdett egy új mozgalmat.

Válasz

Élvezem az ilyen erejű kérdéseket, és azok tárgyait, mivel szeretném, ha az emberek megértenék a véleményemet. A kabbala egy technika a világ korrekciójára, amely minden szociális szinten működik:

  • Vannak, akik a progresszív spiritualitás iránt érdeklődnek,.
  • Vannak, akik a spirituális előbbre jutás iránt érdeklődnek, mivel érzik ennek a fontosságát a saját számukra és a gyermekeik számára, hogy egy boldogabb, békésebb világban élhessenek,
  • Vannak, akik csak nagyon kevéssé érdeklődnek az egész iránt. Ők csak egy jó, normális életet akarnak, +most akarom magam jó érezni, ez az én életcélom – a kényelem megteremtése és fenntartása, vagy ha lehetséges, növelése

Az emberek vágyától függően, néhányan csak a személyes dolgaik iránt érdeklődnek, míg mások a társadalmi kérdésekkel. Néhányat a hatalom, hírnév, tudás, vagy egészség nyűgöz le, amely azt jelzi, ezekre nagyobb vágyuk van, mint az átlagembernek. Mindenkinek van egy bizonyos minősége, és vágya amely mint egy készen kapott lényeges elem van jelen bennük, születésük óta.

Ezért olyan ember lévén, aki az emberi természetet és a társadalmat tanulmányozza, nem léphetek fel senki ellen, mivel tökéletesen értem, hogy azok, akik érdeklődnek a kabbala iránt, valóban el is jönnek azt tanulni. Azonban azt látják, hogy a Kölcsönös Garancia az eszköze, amelyet felhasználunk a válság megoldására, de nem egy személyes célból, hanem az egész világ szempontjából.

Ez az, amit szeretnék elmondani az embereknek. Minden ember belső kérésének vagy igényének megfelelően foglalhatja el a helyét ebben a rendszerben, és korrigálhatja magát, vagy a világot. Ezért nincs kísérlet emberek megszólításra olyan módon, amire nem fognak válaszolni. Ez lehetetlen.

Ez nem egy szokásos politikai mozgalom, ahol az embereket ugyanaz a cél csábítja, azt mondva nekik: „Gyerünk és hódítsuk megvegyük el mások bőségt, és osszuk el magunk között!” Ellenkezőleg, ez a mozgalom, amely kizárólag a kölcsönös egyetértésen alapul, ezért mindenkit megszólít. Más szavakkal, annak érdekében, hogy a kölcsönös garanciát mindenki elfogadja, az egész világon, a saját belső minőségének, és szándékainak, és egyéb beállítottságának megfelelően.

KN

18 aug 2011

Hétmilliárdan egy háztartásban

A kabbala megközelítése nagyon tudományos. Azonban nem csak egyszerűen rámondjuk, hanem egyszerűen rámutatunk arra a magától értetődő tényre, hogy a világ mennyire kölcsönkapcsolatban van, amit egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni.

Ezekből a tényekből kiindulva el kell jutnunk az emberi természet megváltozásához, mivel most egy integrált nevelési rendszer által, az emberek elkezdhetnek egy integrált rendszerben gondolkozni. Korábban az emberek az egoizmus prizmáján át láthattak és érzékelhettek mindent, miközben most fokozatosan elkezdik érezni a világot, egy olyan prizmán át, amely minden látható Fényt elnyel. A személy nem saját magára fókuszál, hanem az egész emberiség jólétére. A nézőpontja általánossá válik, az elméje másfajta gondolkozásmódban működik. Az érzékelése mindenki máson át történik.

Egy példa lehet, egy háziasszony, egy anya, aki gondoskodik a gyermekeiről, a férjéről, és az otthonáról, hogy minden helyesen legyen elrendezve. Az életet és a holnapot, nem saját, személyén át nézi, hanem a háztartásán át. A ma valóságát és a holnapot nem önmagán át, hanem a többiek vonatkozásában látja.

Ha valaki fokozatosan így kezdi el látni a világot, ezen a módon, felemelkedik egy új fokozatra. A valóságérzékelés új rendszere fejlődik ki benne. Nem önmaga személyén át érzi a valóságot, egoisztikusan, és individuálisan, hanem ahogy mindenki más érzi azt.

Lényegében a törvény az, „úgy szeress másokat úgy, ahogy magadat.” Az ember fokozatosan közelít ehhez az állapothoz, ahol nem csak összeütközésben van az emberiséggel, és közeli viszonyban néhány egyéni emberrel, hanem elkezdi magát a „fazék” belsejében érezni, az emberiségen belül, az általános rendszerben..

Akkor az érzékelésében, látásmódjában, gondolkozás módjában és érzéseiben megváltozik, azaz a teljes valósága megváltozik. Kilép önmagából, és feltár egy új valóságot, amit nem érzett ezt megelőzően, egy új dimenziót, az új érzékelésében.

Ha az emberiség ennek a szándéknak az irányába fejlődik tovább, akkor eléri azt, amit felső spirituális világnak nevezünk. Ez nem csak egy név, hanem ebben minden bele van foglalva, amit ez az új érzékelés jelent, az adakozás. a megszerzés helyett.

Sőt, az adakozás szót nem a hétköznapi értelemben használjuk. Ez akkor lehetséges, amikor érzem a mindenkivel való egységet, és semmit nem akarok önmagam számára, hanem mindenkivel törődöm. Ma elkezdjük ezt már lassan megérteni, igaz, nagyon lassan.

Ez nagyon sok fájdalomba és erőfeszítésbe kerül, azonban ha bevezetjük a globális oktatási rendszert, az emberek elkezdenek figyelmet szentelni különböző példákra mozifilmekből, játékokból, regényekből, TV programokból, és történetekből, amely demonstrálják a jót és a gonoszt, a társadalom elfogadásával összefüggésben. Egy globális rendszerben élünk, ahol megtapasztaljuk a globális folyamatokat, melyek a változásokkal járnak, melyeket önmagunkon kell végrehajtani kizárólag azzal a feltétellel, hogy kifejlesztünk egy újfajta oktatási rendszert.

Beszéltem erről a Világ Szellemi Találkozóján Arosában, 2005-ben. azonban még mindig azt láthatjuk, hogy az emberek nem állnak készen erre, annak ellenére, hogy képtelenek elmeneküli előle, habár már a katasztrófák szélén állnak.

Például néhány hónapja, az USA nemzetgazdasági adósága elérte az ország teljes erőforrás mennyiségét. Más szavakkal, ha mindent eladnának, amijük van, még mindig nem tudnának eleget tenniük a kötelezettségeiknek. Ha kiderül az összeomlás, és bejelentik a bankcsődöt, a világ utánuk fog zuhanni. Ezért a világ azt követeli, hogy a „játék folytatódjék.” Folytatódjon a pénznyomda működése, mintha azzal lefedhető lenne minden.

Ezt a játékot játsszuk. Ez már nem gazdaság, a klasszikus értelemben. Csak mozgásban tartjuk a dolgokat, a szemünket becsukjuk a tények előtt, inkább a szerencsére bízzuk magunkat, minthogy vállalnánk a korrekciót. Nincs más alternatívánk, mint az integrált oktatási rendszer, és erre már rá is ébredtünk.

A gazdaság az egoizmus nyelve. A kapcsolatrendszerünk az adok – kapok elvén alapszik, amely mindig a mások számlájára való gyarapodás maximalizálása. Pontosan a gazdasági nyelvezet az, amelyet az egoisztikus kölcsönkapcsolataink során kommunikációs eszközként alkalmazunk, mivel a gazdaság lényegében az egoista alapú egységünk kifejeződése.

Ezt bizonyos szabályok alapján építjük fel, és ezért létezünk. Megtapasztaljuk a válságot először ebben a rendszerben, mivel a köztünk fennálló egoisztikus kapcsolatok elérték a végső állapotot, és nincs mód többé ebben élni.

Ezért az események hatására az emberekhez fordulok, még csak nem is mint kabbalista, hanem mint átlagember, aki aggódik az emberiség jövőjéért. Nekem semmire nincs szükségem. Én csak arra sürgetem az embereket, hogy lássák mi áll velünk szemben, mindannyiunk számára azonos mértékű kihívást jelentve.

Nincs házi receptem. Nem magam fejlesztette megoldást javasolok, vagy valamiféle új, speciális tudományt. Mindenekelőtt azt mondom, hogy vezessen minket a tudomány, mivel ez mindenki számára elfogadható.

KN

18 aug 2011

Eljött az ideje!

Barátaim, először a történelem során elérkeztünk ahhoz a szakaszhoz, amikor használni tudjuk a kabbala bölcseletét, a küldetésünk gyakorlati szakaszához a korrekcióhoz, amelyen a teremtmény át kell, hogy haladjon! Mindez  a mi kezünkben van és meg kell, tegyük, még ha nehéznek vagy lehetetlennek is látszik.

Van egy bizonyos félelmünk, hogy mi nem tehetjük ezt meg, vagy hogy mi képtelenek vagyunk, mi nem vagyunk teljesen bizonyosak magunkban – de, nincsen mit tenni, eljött ennek az ideje! A valóság szükségessé teszi, hogy cselekedjünk. Feltárul előttünk a válság, és végre kell, hogy hajtsuk a korrekciót.

Bár azt szoktuk gondolni, hogy a kabbala bölcselete valamilyen a szöveg tanulásáról , és a szándékokról beszél, a cselekedetekről, amelyek nem hoznak semmilyen konkrét eredményeket, hanem a mélységükben feltárulnak a tapasztalatai és érzései az embernek. Azonban ezzel együtt, elérkeztünk ma egy olyan állapothoz, amely most öltözik bele az anyagba. Azaz, minden, amit tanultunk és  minden amit megpróbálunk használni a szándékunkban, meg kell lássuk milyen hatással működik az anyagban  és a világban, az erők új egyensúlyában, ebben a folyamatban amelyen a világ keresztül megy.

Eljutottunk a kabbala gyakorlati részéhez! Mi nem tudunk eltávolodni és elmenekülni ettől. Ha nem végezzük el a kötelességinket, arra számíthatunk, hogy a világ egy drámaibb állapotba jut.

Ugyanaz  az erő amely azért érkezett, hogy segítsen nekünk előrejutni, működik tovább, még ha nem is használjuk fel helyesen. De ha kihagyjuk a lehetőségeket és a helyes formának a használatát, a kívánt módon, akkor ő magában kezd el működni rajtunk, akaratunk ellenére, és egy nagyon nem kívánatos módon.

És ha akarjuk ha nem akarjuk, ez az erő feltárul most, és szükséges hogy felfedeződjön bennünk. Mi meg tudjuk fordítani ezt, egy egoizmus elleni szűrőre (Maszahra) és a Visszavert Fényre, ami az a mérték, amennyire a Teremtő felé adakozunk. Mi lehet ennél jobb? És ha nem tesszük meg ezt, és ha nem használjuk fel a Szűrőt tudatosan, és a visszavert Fényt az adakozásra – a jóra – akkor a Fény fordított formában fog hatni ránk.

Ezért Bal HaSulam ezért írja, hogy ki kell adnia egy újságot és elkezdeni a  működését, azért, hogy mindenki tudja milyen feladat vár ránk és mit kell tennünk.

BS

18 aug 2011

Gyakorlati kabbala

Kérdés

Mit jelent a “gyakorlati kabbala”?

Válasz

“A gyakorlati kabbala”, lényege, hogy cselekedeteket teszünk, túl azon, ami bennünk van. Bár ez még belső munka, még ha úgy is nevezzük, hogy “gyakorlati kabbala”, azaz a szándék, és a Fény és az edény kapcsolata, (zivugim), tehát Fényt kapni az adakozásra. Azaz, mi nem csak olvassuk a könyveket, hanem elértünk az edényhez, és megszerezzük a szűrőt, amelyet “(Maszach), amelynek segítségével meg tudjuk valósítani a gyakorlati cselekedeteket, melyek az adakozáshoz szükséges Fény megszerzésére irányulnak.

Mi az anyagban létezünk, és  ezt kell, hogy felhasználjuk a munkában. Ehhez szükségünk van a szűrőre,“Ernyőre” (Maszach). Ezt a Ernyőt, a Reformáló Fény  által kapjuk meg, ez jelenti a gyakorlati kabbalát. Nincsen egyéb gyakorlati cselekedet, azonkívül, hogy az anyagot megformálása, és az adakozás anyagába öltése.  A megszerzés vágya meg kell, hogy szerezze a szándékot az adakozásra. Ez az egyetlen valódi cselekedet, amely a világban létezik.

Ez olyan,  mint a gyakorlati fizika és az elméleti fizika. A gyakorlatban mi tudunk gondolkozni és megérteni vagy nem érteni valamit, de azután elérkezünk a gyakorlati megvalósításhoz, és mindenféle kísérleteket kell végeznünk, kutatnunk és mérnünk, és akkor a gyakorlatban felfedezünk dolgokat ilyen vagy olyan módon.  Ez hasonlít a gyermekekhez, akik játszanak azért hogy növekedjenek, és mikor felnőtté válnak, ugyanezen a formában műkődnek a valódi életben, amit előzőleg csak eljátszottak.

A gyakorlati rész is már maga is, a tudomány reális megvalósítása, és ugyanez történik a kabbala bölcseletében is. De ha mi azért tanulunk, hogy végrehajtsuk mindazt, amit tanultunk, a gyakorlatban, ez jelenti, hogy közel vagyunk a gyakorlati kabbalához, bár  lehet, hogy hosszú ideig tart, amíg megszerezzük az “Ernyő”- nket és elkezdtük végrehajtani ezeket a cselekedeteket. De a mi tendenciánk szerint, ez tekinthető úgy, mint a gyakorlati kabbala.

Az egyetlen dolog, ami a valóságban a párzási összeütközésben létezik (a Fény és a szűrő ernyő viszonylatában), a hasonló formák mértékének a megszerzése.

BS

18 aug 2011

Hatalmat a tudománynak!

Ha különböző történelemkönyveket veszünk kézbe, látni fogjuk, mennyire különböző módon írnak le dolgokat. Láthatóan az emberiség ugyanazon a történelmen ment keresztül, beleértve az ezekkel kapcsolatos problémákat, háborúkat, zavarokat, mégis minden nemzedék a saját nézőpontjából írta le ezeket. Ennek eredményeképpen a könyvek, melyeknek az igazságot kellene tükrözniük, a végén egymásnak ellentmondanak.

Gyakran beszélek vezetőkkel, a különböző országokban történő változásokról. Mindegyikük teljesen biztos abban, ezek a változások az egység felé tolják a világot. Ez magában foglalja a vallásos és a világi mozgalmakat, szervezeteket, amelyek ökológiai, állatvédelmi mozgalmakat és sok mást. Miközben köztük vagyok, mennyire különbözök tőlük?

Anélkül, hogy megpróbálnánk megválaszolni ezt a kérdést, el kell vinnünk a kabbalista üzenetet az emberekhez, egy másfajta formában. Nem kell megpróbálnunk eldönteni, ki a jó és ki a rossz, és nem kell különböző véleményeket elemezni. Ne próbáljunk dolgokat megítélni történelmi szemszögből, vagy vallásosos irányból, mivel minden ilyen területen, mindenki a saját racionalitását használja a véleménye kialakításához.

Mi úgy szólítjuk meg az embereket, hogy felszabadítjuk őket mindentől, ami a múlt és a jelen, és a jövőt vizsgáljuk a jelen pillanat felől. Ebből a pontból látjuk, hogy a természet kötelez minket a helyes kölcsönkapcsolatokra, egyensúlyra, kölcsönösségre és harmóniára, egyetlen szervezet működéséhez hasonlóan, egy közös, pán – humán rendszer létrehozására, amely érzékeli önmagát, és valódi egységben létezik.

A természet nyom erre minket. Sok kutatás igazolja ezt, valóban el kell fogadnunk ezt. Ezen kívül nincs semmink. Amiben megbízhatunk, az a tudomány, ahogy írva is van: „az ember csak azt követheti, amit lát.”  Ma csak tényekre van szükségünk, és csak ezek szerint haladunk előre.

A tények mutatják, hogy akarjuk vagy sem, egy globális, integrált társadalomban élünk, amely belsőleg van összeforrasztva, a kölcsön kapcsolatok és a kölcsönös garancia által. Lényegében ez a természet tendenciája, egyik napról a másikra láthatjuk, hogyan fejeződik ez ki egyre tisztább és érthetőbb formában.

A felbukkanó kérdés az, hogy ki irányítja ezt a folyamatot? Ki tudunk találni bármilyen mesterséges, követhető elképzelést, amit bármelyik politikus, szociológus, tudós, vagy bárki hasonló, hirtelen kitalál? A világ már ezerféle elképzelést kipróbált, és az emberiség eleget szenvedett ezek miatt.

Talán egyszerűen kutatnunk kell a természetet és hagyni kell vezetni magunkat a kutatások eredményei által, semmi mást nem figyelembe véve? Ha a kutatások szerint haladunk, amelyek a természethez kapcsolódnak, akkor nem kérdéses, hogy a lehetőségeken kívül, amik az emberiségnek a rendelkezésére állnak ezek a kicsiny bolygón, a galaxis elhagyatott sarkában, legalább ez a kicsiny lehetőségünk meg van.

Tehát süllyedjünk filozófiába, és mutassuk be az összeegyeztethetetlenségeket. Tapasztalatból tudjuk, hogy valaki a földszinten van, én meg a bányában, az csak háborúhoz vezet és önmegsemmisítéshez.

Ma egy közös nevezőre van szükségünk, amely csak is a sérthetetlen természeti törvényekből származhatnak. Ezeken alapulva, felépíthetjük az integrált társadalmat, amely sokkal inkább a kreativitásra, mint a rombolásra épít.

KN

16 aug 2011

Kis lépés az embernek, óriási lépés az emberiségnek

A természettel való egyensúly elérése érdekében, a tevékenységeink minden területén el kell kezdeni másképpen kezelni mindent. Még ha csak egy kicsit is változtatunk meg valamit, ha csak 1 százalék is ez, megtörténik az egész világban a változás, egy hatalmas, radikális változásként a jobb irányába.

Általában alábecsüljük a kis dolgokat. Például az elmúlt 50 évben az átlag hőmérséklet megnőtt 0,1 százalékkal, és nézzük meg, ez milyen változásokat okozott, mindenfelé megolvadtak a gleccserek, az óceánok szintje megemelkedett, és az egész klíma megváltozott. Mindezt kizárólag az említett 0,1 százaléknyi változás váltotta ki, mivel az megtörtént az egész világon.

Ugyanezen a módon, egy kicsiny változás minden emberben megsokszorozódik hétmilliárd szorosára a szoros kölcsönkapcsolatban álló lelkek által, és ez olyan dolog, amely soha nem történt meg ezt megelőzően. Ez egy általános kapcsolódás közöttünk, ezért ez a kicsiny változás hatalmas változást generál, és átváltoztatja a világot, egy egyedülálló módon.

A jelenlegi folyamat egy hatalmas skála mentén zajlik. Ezért ez a kicsiny változás nagyon sok következménnyel jár az életünkben. A kölcsönös befolyás feltételei alatt, mindenki befolyásol mindenkit, mivel mindannyian egy hálózatba vagyunk kapcsolva, a gondolatainkon, vágyainkon, terveinken keresztül. A tudósok már ugyanerről beszélnek. Ennek eredményeképpen a gondolataink és a vágyaink közelednek egymáshoz, és többszörösen egymásba épülnek.

Ez egy teljesen más területet és platformot hoz létre az emberi létezés számára. Ezen keresztül, mi, emberek megsokszorozzuk a változások erejét, azon keresztül, hogy mindenki befolyásol mindenkit. Egy kis változás minden emberben hétmilliárd szorosan megnő, miközben hétmilliárd összekapcsolt ember befolyásolja egymást, és mindenki sokkal erősebb lesz ez által. Egy különleges fejlődés teremtődik meg, amely mint egy hólabda görög előre, és válik egyre nagyobbá. Olyan ez, mintha valaki bekapcsolna egy motort, amely egyre gyorsulva pörög az erősokszorozódásunk és a kölcsönkapcsolatunk által.

Az emberek a természet legmagasabb szintje. A gondolatok és a vágyak ereje, amelyek bennünk rejlenek, és onnan emelkednek ki, a legkülönbözőbb hatásokban. A legrejtettebb erő mindig a legnagyobb. Az emberi szint ereje a kövületi, növényi, állati szintek ereje felett rejlik a természetben. Ezért a mi változásunk, befolyásol mindent körülöttünk.

Akkor majd az időjárás normalizálódni fog, mindenfajta természeti jelenségek lenyugszanak majd, a problémák kimerülnek, a kifogyó természeti erőforrások visszatermelődnek. Minden olyan terület, ahol ma problémákkal szembesülünk, megváltozik, és sikeresek leszünk ezekben is, mivel ez által egyensúly teremtődik a teljes természet rendszerével, amely egyetlen egészet alkot.

Ezért mi nem csak egy kissé jobbá akarjuk tenni az életünket. Ha megvizsgálja valaki a természet törvényét a saját szintjén, akkor ember lévén, a teremtmény a természet összes szintje fölé emelkedik, ami által képes lesz befolyást gyakorolni rájuk. Baal HaSulam írja, hogy a teljes természet az emberrel együtt emelkedik fel, és süllyed alá. A többi szint nem rendelkezik az egyensúly elérésére irányuló szabad választással. Csak az ember az, aki képes egyensúlytalanságot okozni, majd kijavítani az egység által. A teljes természet alulról szabályozza az embert, mivel ez egy olyan rendszer, amely kizárólag kísérő rendszere a mi emberi rendszerünknek.

KN

16 aug 2011

Az integrált világ szabadegyeteme

Ha maga a természet mondja nekünk, hogy egy globális, integrált társadalomban kell előre haladnunk, és egy testként egyensúlyban lennünk, a kölcsönös garancia törvénye alapján létezve, és megértve, hogyan érthetnénk el működés közben ezt. Láthatólag több fajta módszer van ennek a megtételére.

A kabbala tudománya a következő módon akarja ezt megoldani: haladjunk kis lépésekben. Nem kell előre tervezni évezredekre a jövőben, vagy feltételezett időtartamára az emberiség valószínű létezésében. Azt nézzük meg, mit tehetünk ma.

Mindenekelőtt, mindenkinek a hétmilliárd emberből a földön, meg kell értenie, mit jelent együtt élni, egy integrált, globális rendszerben. Kerüljünk közelebb egymáshoz, és fejlesszük ezt a közelséget. Tanulmányozzuk ennek az integrált rendszernek a szabályait, amelynek minden részében kölcsönösen összeköttetésben kell állniuk.

Végül is, mi össze vagyunk kapcsolva és függünk egymástól, azonban nem vágyunk erre, és ezért szembesülünk annyi problémával, a családban is, amely részeire hullik. Azonban miközben férj és feleség képes elválni egymástól, az emberiség ebben az esetben nem birtokolja a szétválás ilyen lehetőségét. Nincs olyan hely, ahová elmenekülhetek a földön, ezért rendbe kell raknom a családom működését, annak min a hét milliárd tagját tekintve.

Ezt annak a magyarázatával kell elkezdeni, hogy milyen módon kell létrehozni egy megfelelő környezetet. Végül is az életünk tapasztalatából, és a kutatási eredményekből látjuk, hogy lényegében a környezet formálja az embert. Lényegtelen, hová helyezünk el valakit, a mai környezete jelenti a számára, a holnapot.

Azaz a nap végén az embereknek egy „héjat” kell formázniuk maguk köré, amely kívül esik a tömeg média területén, akik olyan módon befolyásolják az emberiséget, hogy azok felkészítsék az integrációra, és hogy a kölcsönös garancia irányába haladjon előre.

Tegyük ezt meg, mivel ez feltétlenül szükséges. Mindenekelőtt ez által csökkenthetők a szociális problémák, amelyek már nagyon erőszakosan jelennek meg, a kábítószerek használata, az elégedetlenség kitörése, a terrorizmus, a családi problémák, és így tovább. Tehát kezdetekben érezzük a felelősségét annak, hogy meg kell tanulmányozni a globalizációt, amiről mindenki beszél, az integrációt, amelyről mindenkin tudja, hogy fejlődik bennünk. Értsük meg, mi is ez.

Hozzunk létre egy világméretű szabadegyetemet, amely biztosítja mindenkinek az új világ megértését. Ezeket a tanulmányokat lényegében folytatni kell gyermekkortól az időskorig, mert az ember ennek a rendszernek a belsejében van egész életében, és ez a rendszer gondoskodik róla a működése minden területén.

Ezért el fogjuk kezdeni oktatni és nevelni magunkat tudósok, pszichológusok, szociológusok, média specialisták tanárok, rádió és TV kommentátorok, újságírók és még sok más foglalkozást művelő ember által. Az újdonságok és minden más mentén elkezdünk erről beszélni egymással, és megteremtjük a kölcsönös szellemiséget. Ezen át elvisszük a változást, az egész emberiségnek.

KN

16 aug 2011

Az egységhez, a jó úton

Kérdés

Hogyan álljunk ahhoz, ami jelenleg történik, és milyen a tendenciája mind ennek? Mi az, ami még nem történt meg eddig, de számítanunk kell rá– Angliában és Chilében?

Sajnos, hamarosan az egész világ a lázadás tűzében lesz – mivel nincsen gyógyszer arra, ami történik és senki nem is fogja megtalálni. Akkor miért kell kivárni, amíg az emberek látni fogják, hogy semmiféle intézkedés nem segít, és végre meghallgatják a véleményünket? A történész Gordon Brown, még amikor kormányfője volt Angliának, és sok más befolyásos személyiség is megmondta már sok évvel ezelőtt, hogy a világ egységes egész, és megértették, hogy az emberiség egysége fogja elhozni a világnak a megoldást minden válságra. Akkor miért nem oldották meg ezeket a dolgokat az egységben, és miért nem vezettek be új oktatási és tájékoztatási anyagokat, hogy elmagyarázzák a kölcsönös garanciát hozzánk hasonlóan?

Válasz

A történelem folyamán az emberiséget az ego tolta előre, mindenkit egyéni formában, mi sóvárogtunk használni és megtölteni. Ilyen volt a mi létezésünk. A mai időkben, a természet már nem vezet tovább az ego fejlesztésére. Az ego fejlődése a végére ért és már 50 éve mutatja nekünk a kiüresedését. Az egóink össze vannak kötve, ami által felfedezzük, hogy egy kölcsönös kapcsolatban vagyunk egymással. Ezt hívjuk “globális világnak.”  Az igazság az, hogy nem a világ vált globalizáltá, hanem mi. Tehát nem individuális formán kell javítanunk, mint ahogy a tudósok állítják, hanem globális formán – a közöttünk levő kapcsolatot kell kijavítani.

Ahogy egyre jobban felfedeződik a válság és a rendellenesség a világban, annál nagyobb arányban van szükség a korrekcióra.

Amikor a világ integrálta válik (összekötve a kölcsönös kapcsolatban), két erő által lesz vezetve, nem csak az egoizmus által, amely hátulról löki ( mint ahogy ez történt volt a történelem folyamán,amikor az ego növekedésének módszere nyomott minket a természet programja szerint)  hanem egy vonzó erő által is, ami a célhoz húz minket, az összekötött állapotunkhoz. De nekünk kell köteleznünk ezt az erőt, hogy befolyásoljon minket, mint egy kicsi gyermeket, aki ha nem akarna fejlett ember lenni, akkor állati tulajdonságú maradt volna.

Azért hogy magunkra húzzuk ezt a vonzó erőt, amely vezet minket az teljes összekapcsoltságunk felé, megkaptuk a kabbala bölcseletét. Különben csak egy erő nyomna minket, a negatív erő, amely életre hívja, nagy globális szenvedéseket, egészen a háborúkig. Ezért tárul fel a kabbala tudománya ezekben az időkben. Erről írtak a kabbalisták, például Bal HaSulam cikkei:  A Tóra megkapása (“Matan Tora”), a Kölcsönös Garancia( “Arvut”),  vagy a Béke a világban(“Salom BeUlam”).

Emellett, mi meg kell értsük, amennyivel több szenvedés tárul fel világban, a negatív erők hatása és nyomása által, ez annak az a jele, hogy a világnak ennyivel több előre vonzó erőre van szüksége, azért hogy a teljes összekapcsolódásunk felé való előrehaladásunk ne a szenvedések eredménye által történjen meg, amely hajt előre minket, hanem a jóság útján, amely vonz minket előre a pozitív erő által.

Ezért jött létre Izrael népe, az ember összekapcsolódásnak a módszere alapján, amelyet a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”jelmondata jelenít meg, és azért még az erkölcsi szint zuhanása után is, megmaradt benne az “altruista gén”, amely magára tudja hívni a gyorsító és vonzó erőt az említett teljes összekapcsolódás felé.

És hogyha ez a nemzet nem vonja magára ezt az erőt, aminek a következtében a világ a céljához a szenvedések nyomása által halad, akkor igaza van a világ nemzeteinek, amelyek kinyilvánítják, hogy Izrael népe a világ szenvedéseinek a forrása.

Nem Izrael választotta, hogy ő legyen a korrekció módszerének az átadója és nem képes lemondani ezt a kiválasztottságot. A világ nemzeteinek a szenvedése hívja ki a haragot az Izrael népére, amely aztán kötelezni fogja azt, hogy vezesse a világot a korrekcióra.

BS

16 aug 2011

62 queries in 0,655 seconds.