Miért nem tekinthető a jótékonykodás adakozásnak?
Szerző: Péter Spronz | Kategória: spirituális munka
Kérdés: A kabbala bölcsessége miért nem tekinti a jótékonykodást adakozásnak?
Válasz: A mi világunkban a jótékonykodás teljes mértékben egoisztikus. A személy nem vihet végbe helyes spirituális cselekedetet, mivel természettől fogva abszolút egoisták vagyunk.
Akármit is teszünk, senki felé nem adakozunk semmilyen módon: sem önmagunk, sem gyermekeink, rokonaink vagy mások irányában. Nem végezhetünk adakozási cselekedeteket, hiszen mi nem mások, mint megszerzési vágyak vagyunk.
Csak abban az esetben teremtjük meg az adakozás minőségét, ha egy meghatározott módszer szerint egységre lépünk. Egység nélkül, minden sóvárgásunk és közeledésünk egymás felé hiábavaló, és megmarad puszta erőlködésnek.
Amikor együtt vagyunk, legyen szó egy csoportról, tíz emberről vagy kettőről, és komoly erőfeszítéseket teszünk, és mindeközben a kabbalista források szerinti módon tanulunk – ekkor vonjuk magunkra a körülölelő Fényt és ez az, ami korrigálja egoizmusunkat.
Kérdés: Tehát képesek vagyunk adakozási cselekedeteket véghez vinni?
Válasz: Igen, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, a kabbalista ajánlások és utasítások pontos végrehajtására van szükség. Meg kell, hogy idézzük, és magunkra kell, hogy vonjuk a felső világot. Részesülnünk kell a felső minőségből, mivel természetünk szerint abszolút mértékben egoisták vagyunk.
https://laitman.com/2017/04/why-charity-isnt-considered-bestowal/
Tovább >
03 aug 2019
Megtanulható, hogy hogyan használjuk fel a szexuális ösztönt a világ jobbítása érdekében? Mindaz a kétségbeesés, ami manapság megtölti a világot, azt a tervet szolgálja, hogy egy újfajta, spirituális kapcsolat felé tereljen minket. Ki vagyunk éhezve arra az új típusú szexulis kapcsolatra, amely nem a másik kárára megszerzett élvezeten alapul – mint ami a bujaság esetében történik. A szex élvezete sokszorosára növekszik, ha a két fél közötti kapcsolatot a kölcsönös, belülről fakadó, spirituális kötelék jellemzi. Ha nincs ez a kötelék, mindent felemészt az élvezetre irányuló vágy, és az eredmény a szexuális vágy és kielégülés elapadása. Fejlődési pályánk végpontján, amikor mindenki hajlandó egy magasabbrendű kölcsönkapcsolatot létesíteni a többiekkel, minden lehetséges szenvedély feltárul, és soha nem múló kielégülésre tesz szert. 
A személy nem a szeretettől, hanem a szeretetre való vágyódásból, a szeretett másikra való sóvárgásból kap kitöltést. Örül, hogy tapasztalja ezeket az érzéseket, anélkül, hogy egoisztikus kielégülést kapna.
Kérdés a Facebookról: Ön azt állítja, hogy a személy halhatatlanná válhat, és nem kell meghalnia ahhoz, hogy lássa a Teremtőt. Viszont az ember materiális lény, ameddig él, nem találkozhat a Teremtővel. Ehhez az volna szükséges, hogy elhagyjuk a testünket, és lelkünkkel kapcsolódjunk Hozzá.
Kérdés: Az eredeti források szerint az a valóság, amit a kabbala ábrázol, téren, időn és mozgáson túl van. Mi ez a valóság, és hol található?
Ha helyes és igaz módon mérem fel a helyzetemet, rögtön világossá válik, hogy nem kérhetek önmagam számára. Ezzel elválasztanám magam a Schehinától, attól a közös lélektől, ami a Teremtő lakhelye. Ha önmagam számára kérek, leválasztom magam a Schehináról. Mindenki számára kell kérni. Amilyen mértékben képes vagyok kapcsolatba kerülni a Schehinával, és elmerülni ebben az egységben, annyira fogom átérezni, hogy a Schehina az, ahol a Teremtő lakozik, és itt felfedhetem Őt, közel kerülhetek Hozzá, sőt, össze is tapadhatok Vele. Minden attól függ, hogy hogyan tudok növekvő intenzitással az általános Klihez kapcsolódni.
Az új izraeli berendezkedésnek a kapcsolaton kell alapulnia: mindenki egy emberként, minden különbségen felülemelkedve létezik. Izrael mind a négy csoportja, a világi, a nemzeti-vallásos, az ultraortodox és az arab – mind csak saját tagjait védelmezi. Szükség van egy új, kötelező érvényű nemzeti tantervre, amelynek segítségével az emberek szélesebb spektrumú társadalomszemléletet sajátítanak el, és a nép minden tagját elismerik. Minden szegmens vagy frakció megtartja egyediségét, és efelett kialakítja az együvé tartozás, a kölcsönös függés és a kapcsolat szintjét, Ábrahám ősatya tanításának megfelelően, aki ezt mondta: “A szeretet lefedi a vétkeket.” (Példabeszédek könyve, 10:12) 
Kérdés: Hogyan viszonyuljunk a Teremtő negatív megnyilvánulásaihoz, ha valószínűtlennek tűnik, hogy bármi kedvező követheti azt, illetve fordított esetben, tehát, ha a pozitív manifesztáció után valami negatívum jön?
Kérdés: Helyesen teszem, ha előre felkészülök rá, hogy egy gondolatban legyek a Teremtővel, a csoporttal, és a tizessel? Például tegyük fel, hogy holnap egy átlagos munkahét kezdődik. Tisztában vagyok vele, hogy ha nem készítem fel magam, a megszokott munkanap, a maga problémáival, elviszi a figyelmem.
Kérdés: Mit jelent az, hogy gondoljunk a Teremtőre?
