Arvut (kölcsönös garancia)

A csoport minden egyes személyt az adott személynek a csoporthoz való lojalitásának megfelelően támogat. Azáltal, hogy a személy átadja magát a csoportnak, egy hatalmas fontosságú alkotóelemévé válik annak. Ez nem csak plusz egy erőt jelent. Ehelyett a spiritualitásban minden egyes személy egyenlő Ádám közös lelkével. Minden egyes lélek megérti, eléri az összes lelket, és megtestesíti a Végtelen Világ teljes Malchut-ját.

Ennél fogva minden egyes személy aki megpróbál értelem és önzőség fölé emelkedni, és megpróbálja magát a megfelelő környezet kezébe adni, hatalmas erőt hoz magával. Rajta keresztül lehetségessé válik a Reformáló Fény vonzása mindenki számára.

Miután a személy benne foglaltatja magát a csoportba, utána már nem kritizálhatja annak spirituális állapotát, csakis azért kell aggódnia hogyan képes a csoportot erősíteni külsőleg és belsőleg. A csoport elutasítása nélkül, folytatja annak támogatását személyes részvétele és példája alapján.

A személy egyre nagyobb mértékben megérti, hogy a spiritualitást csakis a csoporton keresztül érheti el. Ez az ahol a törött és korrigált helyek találhatóak, és ez az ahol a Teremtő és teremtmény – Ádám közös lelke – található. Minden a csoporton belül található. Ez az a rendszer melyet a Teremtő létrehozott, és ez az egyetlen dolog mely létezik.

hzs

Kérdés:

Amennyiben a személy kizuhan a közös körből, az nem töri meg a barátok egységét?

Válaszom:

Egyenlőre még mindig nem látom, hogy az emberek cselekedetei azt mutatnák, hogy az egység létrejött volna…Nyilvánvaló alapelvek vannak ezzel kapcsolatban.

Először is: Vajon a személy állandóan azért aggódik-e hogy megerősítse a csoportot? Aggódik-e a barátai szándéka felöl? Azt akarja-e hogy barátai felemelkedésben legyenek, és hogy érezzék az önbizalmat a cél elérése érdekében? Kűzd-e a személy magával ezzel kapcsolatban?

Másodsorban: Képes-e ő valójában felemelni barátai hangulatát? Megadja-e nekik valójában a cél elérése irányában az önbizalmat és a megvalósítást?

Ez elmondható egy személyről hogy ő mindezt nem csak akkor teszi meg amikor jól érzi magát, hanem minden állapotában, még akkor is amikor fáradt, vagy semmi ereje sincsen. Amikor látja saját erőtlenségét, ő a csoporthoz fordul ismét és megpróbál tőlük erőt kapni.

A probléma nem az, hogy rosszul érzi magát, és fel akarja emelni saját hangulatát, hanem az ha ez a rossz hangulat nem teszi lehetővé számára hogy megerősítse a csoportot, és végrehajtsa az egységet. Ennél fogva még akkor is amikor nincs ereje ő a barátokhoz fordul, de nem saját érdekében, hanem mivel bántja az, hogy ő nem képes barátait jelenlegi állapotában szolgálni.

Vannak más még nyilvánvalóbb jelek ugyancsak: Menniyre aggódik annak érdekében, hogy a csoport a legkényelmesebb tanulási környezettel rendelkezzen, és az összes dolgok események úgy legyenek megszervezve, hogy a többiek könnyebben és gyorsabban haladhassanak a spirituális úton? Vajon szíve mélyéről aggódik-e ennek érdekében, vagy csak a saját feladata szempontjából törődik mindezzel?

Ez az amit nem vagyunk képesek elrejteni. Ezáltal képesek vagyunk megmondani mennyire fontos a csoport és a cél a személy számára.

hzs

Kérdés:

Helyes lenne az ha azt mondanánk, hogy az első szint az a közöttünk levő egység létrejötte és a spiritulis edény (Kli) képzése, és a második szint az Arvut (Kölcsönös Garancia)?

Válaszom:

A kölcsönös garancia nem rajtunk múlik, hanem a Fény segítségével jön. Az összes korrekció és állapotok a Fény hatásának a következményei a Resimókon (spirituális gének, emlékképek), de a mi készenlétünk, és vágyunk annak irányában hogy ez megtörténjen, ez az amit nekünk kell kimutatnunk.

Én kinyitok egy könyvet annak érdekében, hogy elősegítsem a közös vágy formálódását, melynek az adakozás lesz a tulajdonsága. A Teremtő ezen a közös vágyon belül jelenik majd meg abban a mértékben, mely mértékben a közös vágy adakozik majd a Teremtővel való formák hasonlóságának törvénye értelmében. Nekem nem kell a Teremtőt vonzanom annak érdekében, hogy Ő megjelenlen vágyamon belül. Nekem nem kell Őt erőszakosan felfednem. Nekem egyszerűen azért kell aggódnom, hogy a vágy magára vegye az adakozás formáját, és akkor a Teremtő megjelenik.

A formák egyenlőségének törvénye már létezik, ez a természet alapvető feltétele. Amennyiben ez a feltétel meg van tartva, a Teremtő megjelenik. Nekem csak a vágyaim (Kelim, edények) miatt kell aggódnom. A Fény abszolút nyugalomban van, nekünk csak a megfelelő vágyaink hiányoznak, a Fény érzékelésére szolgáló tulajdonságok.

Ennél fogva az én egyetlen feladatom hogy korrekcióra vágyjak. Én magam nem végzem el a tényleges korrekciót, és egyszerűen megadom a Fénynek a lehetőséget arra, hogy korrigáljon engem. Ezért van az, hogy összegyűlünk, és arra gondolunk, ahogy a Fény korrigál minket, azaz a közöttünk levő kapcsolatokra. Mi azt akarjuk, hogy a Fény korrigálja azt a törést, mely gyökereink szintjén létrejött. Ezek után mivel mi erre gondolunk, ez olyan, mintha felemelnénk a Shechinát (Istenséget, a mi közös lelkünket) a porból, mi elérjük a spirituális felfedezést, a Teremtőt, a NaRaNHaY Fényét, mely 62O szorosa az eredeti állapotnak mielőtt a törés létrejött volna, ahol még csak a Nefesh Fénye létezett.

hzs

A Teremtő nem tárható fel a csoport nélkül. Más részről a csoport pedig a Teremtő nélkül nem egy csoport csak “gúnyolódók egy gyülekezete”. Egyszóval, én-magam,  a csoport,  és a Teremtő az, az egy egész. Írva van: “Izrael, a Tóra és a Teremtő az Egy”.

A Tóra az az erő, mely minket csoporttá egyesít, amennyiben egységre akarunk lépni egymással, a taszításunk ellenére. Ezáltal a Tóra átadása, és az Arvut (kölcsönös garancia) egymáshoz kapcsolódik. Végül is az Arvut egymagunkban lehetetlen. Nem mi valósítjuk azt meg, hanem inkább követeljük annak megvalósítását. Ez az “Egyiptomi kimenekülés csodája”. Maguk a változások nem a mi erőfeszítéseink által jönnek létre, hanem egyszerűen vágyaink következményei.

A mi dolgunk az, hogy erre akkora mértékben vágyakozzunk amennyire csak lehetséges, s akkor eljön a Fény. Ugyanakkor mi már most készítjük az “aranyborjút”, mint a Tóra megadásának idejében. Ez megtörténik, de ne felejtsünk el továbbra is hangosan felkiáltani, felsírni!

Nekünk fel kell készülnünk arra hogy kiöntsük legerősebb követelésünket amire csak képesek vagyunk. Csak követeljünk és ne gondoljunk arra mi következik utána. Amire szükség van az egy kollektív, egységes követelés, mely biztosítja számunkra hogy megkapjuk az egységre lépés erejét. Akkor megengedjük majd magunknak, hogy önzőségünk ismét növekedjen, mivel ez a rendszer programja. De addig nem.

A mi gondunk az, hogy azon önzőségünk korrekcióját követeljük, amelyet most megkaptunk, semmi több. Az ember  mindig a jelenlegi körülményeinek megfelelően van elbírálva. Nekünk csak meg kell töltenünk magunkat csordultig a roham szükségességének tudatával, és az arra való készenlétünkkel.

hzs

KA