Minél többet edz egy sportoló, annál erősebbé válik, vagyis annál inkább erősíti az ember az egoizmusát. Ezért mindig örömet érez az elért eredményei miatt.
Egy Kabbalista éppen ellenkezőleg, a tanulás révén meg akarja gyengíteni egoizmusát, hogy fölé emelkedjen. Ezért tűnik az egoizmus állapota szerencsétlennek, de a Kabbalistának ez kívánatos állapot, mert meg akarja hódítani egoizmusát.
[274024]
Reggeli Kabbala Lecke Első része 20/11.15 “Munka az Értelem Feletti Hitben”
Kérdés: A holisztikus rendszer alapelve az, hogy az egész tulajdonságai, néha nem redukálódnak a részek tulajdonságainak egyszerű összegére. Egy team-nek potenciálisan saját intelligenciája van. Ha tíz embert veszel, akkor egyesülve, sokkal több erőt kapnak, mint mindegyikük külön-külön. Mitől lesz több egy ilyen kapcsolat?
Válasz: Hozzáadódik az egoizmusuk, amelyekkel előzőleg elutasították egymást, és most ez kötelezi őket arra, hogy vonzzák egymást a kölcsönös kapcsolatuk érdekében. Ezért itt mind a pozitív, mind a negatív minőségek a kapcsolat többleterejéért dolgoznak. Végül is az elutasítás fölé emelkedünk, elkezdjük használni az egymással való megegyezésre, és ezért az eredmény nagyobb.
Kérdés: Tegyük fel, hogy két kilogramm önzésem van, neked három. Egyesülünk, és nem öt kilogramm lesz belőle, hanem több. Miért?
Válasz: Mivel az egyesülés mellett döntöttünk, mindegyikünk legyőzi egyéni egoizmusát. Egyszerű mennyiségben ez öt kilogramm egoizmus, és mégis, ha legyőzzük az egónkat, akkor sokkal nagyobb összeget kapunk, az egység mindent átfogó ereje által. Így olyan tartalékokat keresünk, amellyel meghaladjuk önmagunkat!
Más szavakkal, Felülről további energiát kapunk, és hatalmas további erők adódnak teljes egoizmusunkhoz annak érdekében, hogy az öt kilogramm fölé emelkedjünk és egyesüljünk. Öt kilogramm helyett tehát ötszázat hoz.
Kérdés: A köztünk lévő ilyen fúzió magasabb szintre visz?
Válasz: Teljesen más, minőségileg új szintre!
Ha az emberek érezhetően egyesülnek, akkor megnyilvánul bennük a közösség, a kölcsönösség, a kapcsolat olyan különleges ereje, amely korábban nem volt közöttük. A korábbi szeparáció helyett megszerzik az egység erejét. És ez az új tulajdonság irányítja őket.
Ettől kezdve teljesen más természetet kezdenek el érezni, feltárul az integralitás. Ezt korábban nem ismerték. Úgy vélték, hogy a természet az egyéniségre, az egoizmusra épül. De kiderült, hogy a természet egyáltalán nem önző.
Megjegyzés: A spirituális fejlődéshez kapcsolódó érzések egyike a büszkeség, az a fajta magunk felé érzett nagyrabecsülés, tisztelet és kielégültség, ami az elért sikerekből, és az adott területen elért felsőbbrendűségi tudatból táplálkozik. Ön azt írja valahol, hogy minden érzés korrigálható, kivéve a büszkeséget. Ez az egoizmus legmagasabb szintű megmutatkozása, ami hátráltat minket az egység elérésében.
Dr. Michael Laitman kommentje: A büszkeség vakká és süketté tesz minket. Leválasztja az embert a környezetéről, képtelen bármit érzékelni, nem érzi a többieket sem. Ha ez bekövetkezik, az ember nem tud belső változásokat eszközölni.
Kérdés: Az önszeretet is büszkeség?
Válasz: A büszkeség egoizmus. Az önszeretet sokkal alacsonyabb szinten található, mint a büszkeség.
Kérdés: Létezik olyan technika, amellyel büszkeségünk fölé kerekedhetünk?
Válasz: Nem. Fokozatosan jutsz el annak megérzéséhez, hogy teljes egészében a természet kezében vagy.
Megjegyzés: Másfelől még beszélhetünk pozitív jellegű büszkeségről, amikor például a tudósok szerint az embert büszkeség kell, hogy eltöltse amiatt, hogy egy adott közösség tagja.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ez a valahová tartozás büszkesége. Az úttal, és a céllal kapcsolatban érzett büszkeség egyben az a büszkeség is, hogy részesei vagyunk ennek az útnak.
Megjegyzés: A körök folyamata erős kapcsolatokat épít ki, és megoldja a konfliktushelyzeteket. Elősegíti a párbeszéd nyitottságát és a motiváció megváltoztatását külsőről (azaz, mint egy ostorcsapás) belsőre, ahol az ember már megérti, miért kellene valamit megtennie. Az emberek nem csak a külső problémákkal, hanem a probléma gyökerével, az egoizmusukkal dolgoznak. Ezenkívül a körök szisztémás jövőképet alkotnak.
Következtetés: a kör módszer nemcsak a kommunikációra, a döntéshozatalra és a konfliktusok megoldására hatékony, hanem a jövő társadalmának megalapozásának alapja is.
Megjegyzésem: Természetesen. Nekünk tovább kell lépnünk ezzel.
Kérdés: Ön a kerekasztalt tartja az egyetlen módszernek, amelyet mindenkinek használni kell, vagy vannak más módszerek?
Válasz: Nem. A kerekasztal kivételével nincs semmi. Arra kell törekednünk, hogy ezt a módszert alkalmazzuk, ahol csak lehetséges, minden olyan tevékenységi körben, ahol egynél több ember vesz részt.
Kérdés: Ön és tanára is ezt a módszert alkalmazta?
Válasz: Ketten voltunk, és hittük, hogy egy csoport vagyunk.
Kérdés: Tehát két ember is dolgozhat a kerekasztal-módszer szerint?
Válasz: Igen. Ahogy az elmondatott: “A többség, minimum kettő.”
Kerekasztalok annak érdekében jöttek létre, hogy egy embert, egy embercsoportot, illetve az egész emberiséget, a természet integrál törvényéhez hasonló állapotba hozzák. Ha valóban összefogunk és meg akarunk oldani egy problémát, akkor a lehető legközelebb kerülhetünk a helyes megoldáshoz, vagy legalábbis a probléma megoldásának legmagasabb szintjéhez.
Kérdés: Mindenkinek szüksége van arra, hogy képes legyen másokra figyelni. A szülőnek meg kell hallgatnia gyermekét. A gyerekeknek hallgatniuk kell tanáraikra, akik feladatokkal látják el őket. A vezetőnek meg kell tudnia hallgatni beosztottait, és így tovább.
A legtöbb ember nagyszerű hallgatóságnak tartja magát. Olvastam egy kutatásról, ami szerint csak 10%-unk rendelkezik mások meghallgatásának képességével. Mi ennek az oka? Miért gondolják az emberek, hogy meg tudnák egymást hallgatni, miközben ennek az ellenkezőjét látjuk.
Válasz: Mivel az ember hagyja, hogy az egója vezesse. Azt akarja, hogy mindenki lássa, milyen figyelmes, barátságos, érzékenyen reagáló emberrel állnak szemben. A helyzet azonban az, hogy az egyén csak magát hallja, csak magát látja, és kizárólag önmagát igazolja vissza. Éppen ezért igen nehéz jól kommunikálnunk egymással. Képtelenek vagyunk meghallani egymást.
Annak dacára, hogy manapság mindenféle video- és audió-összeköttetési módok állnak rendelkezésre, szükséges volna ellenőrizni, hogy valójában milyen mértékben kapcsolódunk egymáshoz. A társas készségünk semmivel nem vált fejlettebbé. Ülünk, és mindenféle műsort hallgatunk, amelyek azt lennének hivatottak elősegíteni, hogy kapcsolódjunk, de nem látunk, és nem hallunk senkit magunkon kívül.
Kérdés: Az interperszonális kapcsolatok egy alapvető szabálya szerint nem lehet tisztán kivenni a másiktól érkező üzenet jelentését. Élettani akadályai vannak, hogy megragadjuk a beérkező üzenetet.
Az általam olvasott kutatásban leírták, hogy hallási észlelésünk mindössze 25%-os hatékonyságú. Még az informális, barátok közötti beszélgetésben is az információ csupán 60-70%-a kerül feldolgozásra.
Mi az oka ennek a hibás működésnek? Talán léteznek olyan dolgok, amikre különösen befogadó az egó.
Válasz: Nem számít, hogy mire befogadó az egó, és mire nem. Mivel mindenkit beburkol a saját önszeretete, és csakis önmagát akarja érezni, bármi, ami elér hozzánk, helytelen módon kerül értelmezésre, és ezért feldolgozás helyett ott reked a két ember közötti térben.
Kérdés: Azt mondják, hogy egy átlagos ember percenként kb. 500 szót képes felfogni, és a szóbeli kommunikáció átlagsebessége 150 szó percenként. Agyunk mindenféle gondolattal tölti ki a fennmaradó üres kapacitást.
Például, egy előadás során, amikor látszólag hallgatunk valamit, a fejünkben megállás nélkül nyüzsögnek a gondolatok, amik visszavisznek a gyerekkorunkba vagy éppen előre szaladnak a jövőbe. Mit tegyünk ilyen helyzetekben? Az ember igyekszik meghallani valamit, szeretnénk emlékezni az információkra, de a zavaró gondolatok miatt képtelenek vagyunk erre.
Válasz: Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy egoizmusunk fölé emelkedünk. Nincs más út. A Kabbala módszerének alkalmazásával egónk fölé kerülhetünk, és akkor majd érezzük a többieket.
Miért nem látjuk a Felső Világot? Miért nem látjuk a spirituális erőket? Az azért van mert, be vagyunk zárva önmagunkba, és a spirituális világ mindaz, ami tőlünk kiindulva mások felé irányul. De ezt nem érezzük, sőt, észre sem vesszük.
Kérdés: Ha nagyra becsülöm a hallgatott embert, az segít?
Válasz: Igen. Ha korporális szeretettel viseltetünk az illető iránt, nagyon odafigyelünk rá, isszuk minden szavát. Ez azonban nem elég. Léteznek további kommunikációs formák, amelyek magasabb, spirituális jellegűek. Ilyenkor kilépünk önmagunkból, és elkezdjük érezni a másikat függetlenül attól, hogyan viszonyulunk az adott emberhez. Ha önmagunk fölé emelkedünk, az egoizmusunk fölé, teljes mértékben objektív módon észleljük a másikat.
Ez egy különleges technika, ami a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” szabályából származik. Olyan mértékben hallod meg felebarátod, amennyire képes vagy úgy viszonyulni hozzá, mint saját magadhoz.
Ezen felül, meghallod és megpillantod azt, amire a szeretett ember sosem számítana – kinyílik a szemed az ő belső világára.
Kérdés: Világszerte megindult a koronavírus újabb hulláma. Számos ország már felkészült a második karanténra, Izraelben pedig már életbe is lépett a szabályozás. A gazdaságok a teljes összeomlás szélén állnak, miközben a világon nagy megújulás megy végbe. Mi a túléléshez szükséges kulcs ebben az új világban?
Válasz: Először is meg kell értenünk, hogy valóban új világban élünk, amely a mostani folyamat végén drasztikus módon fog különbözni az előző állapottól. Éppen a fizikaiból a virtuális berendezkedés felé történő átmenet korát éljük. Ennek erkölcsi, etikai, technikai és más előfeltételei vannak.
A jövőben minden az emberek erkölcsi erőfeszítésétől függ majd. Attól, hogy mennyire értik meg, és helyezik át gyakorlatba az egymás iránti pozitív viszonyulást. Lehetetlennek tűnik, mégis, pontosan ez az az állapot, amihez a világnak el kell érkeznie.
Egoizmusunk korrekciójáról beszélek, az ember azon vágyáról, hogy közelebb legyen másokhoz, és mindenki hasznát szem előtt tartva cselekedjen. A korábbi, megosztott világból az emberiség egy integrál, egységesült egész felé tart. A természet terel minket ebbe az irányba. Meg kell értenünk ezt a tendenciát, és bizonyos fokig összhangba kell kerülnünk vele.
Szukkot ünnepe, a lélek megépítésének kezdetét szimbolizálja. A lélek a Teremtő minőségéből indul, Ábrahám minőségéből, melynek neve Hesed (Kegyelem), adakozás, nyitott szív, minden, ami a teremtett lények szeretete, oly módon, hogy ebből a szeretetből, a szeretett lény profitáljon.
Nyilvánvaló, hogy ebben a formában lehetetlen a Teremtés célját elérni, hiszen Ábrahám még nem rendelkezik a Teremtés minőségével, a megszerzés iránti vággyal, aminek a folyamat során mindvégig jelen kell lennie, hiszen ez az ok, amiért létre lett hozva.
Korrigálnunk kell önmagunkat, mivel a Teremtés célja nem más, mint hogy az embert a Teremtő szintjére juttassuk, összetapadásba és formaazonosságba Vele. Ábrahám minősége nem elégséges ehhez, muszáj, hogy hozzáadjuk a Teremtés anyagát, a megszerzési vágyat is.
Ábrahám minősége, a Hesed, betölti mindazt a teret, amit a Teremtő hozott létre. Az Úr minden teremtményt ott akar látni, mégpedig úgy, hogy a szeretet és az egység kötelékeivel kapcsolódnak Hozzá. Mindazonáltal, nincs még teremtmény, amely ebben a térben lenne. A teremtett világ csak Izsák születésével bukkan elő; ez az a megszerzés iránti vágy, amely csatlakozik az Ábrahám neve által fémjelzett adakozási minőséghez.
Ábrahám és Izsák egymás ellentétei. Az, ami kombinációjuk eredményeképp létrejön, még mindig nem elég, hogy elérjük a Teremtés célját, és teljes összetapadásban legyünk a Teremtővel, ámde egy igen komoly lépés, ami közelebb visz minket a végállapothoz. Ez főképp Izsák feláldozása miatt van így, ami ezen, vagyis a megszerzés minőségén végrehajtott legfőbb beavatkozás. Ez utóbbinak szenteljük Szukkot második napját.
Az Ősapák, Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Áron, József és Dávid nem személyek, hanem a Teremtő által létrehozott rendszer fő spirituális minőségei. Rajtuk keresztül korrigálhatjuk lelkünket.
Azonban minden embernek saját bensőjében kell, hogy lefusson az összes említett változás. Először is önmagunk teljes lenullázása a Heszed tulajdonsága előtt, majd egy kissé a kritikai hozzáállás felébresztése, amivel azt is megengedjük, hogy a megszerzési vágy feltárja önmagát. Ezt követően kezdődhet meg Ábrahám (Hesed) és Izsák (Gevura minősége) értelem feletti hit segítségével történő vegyítése.
Ez annyit jelent, hogy megszerzési vágyunkat kizárólag annak érdekében használjuk, hogy felállítsuk felette az adakozó vágy uralmát. Csak ebben a formában engedhető meg, hogy egoizmusunkkal dolgozzunk. Amennyiben ilyen módon korrigáljuk magunkat, úgy Jákobot, a középső vonalat fogjuk megkapni.
Miképp győződünk meg róla, hogy a tízesben a bal vonal engedelmeskedik a jobbnak? Mindenki meghajtja a fejét, és engedi, hogy a többiek feljebb helyezkedjenek el nála. Abban versenyzünk egymással, hogy ki nullázza le magát a legjobban. Az nyeri a legtöbbet, az emelkedik a legmagasabbra, aki a legalacsonyabb pozíciót foglalja el. A verseny azért folyik, hogy kiderüljön, ki az, aki legerősebben használja fel megszerzési vágyát az adakozás érdekében.
Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.
Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.
Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.
Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk.
Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.
Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.
Kérdés: Nem titok, hogy ma a világ két legnagyobb birodalma, Amerika és Kína konfrontációs állapotban vannak, -kereskedelmi, politikai és ideológiai háborúban állnak egymással. Ön szerint ki nyer?
Válasz: Egyik fél sem, mert mindkettő az egoizmusa maximumán van, a maga módján. Ezért nem lehet győztes sem egyik, sem másik.
A győzelem csak az emberiség belátásának azon oldaláról származhat, ahol más úton, más módon járnak, nem egymást elnyomva, hanem a “jó erőkön” keresztül kapcsolódva.
Kérdés: Az egoizmus használata, fegyverként szolgálhat-e?
Válasz: Semmi nem szolgálhat fegyverként, mi már túl vagyunk azon az állapoton, hogy a harc segítsen. Természetesen küzdhetünk, de ez nem old meg semmit.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
