Kérdés:
Képesek vagyunk egy kollektív szándékot felépíteni, mielőtt a lecke elkezdődik? Ha igen, hogyan?
Válasz:
A kollektív szándéknak, a közös célon kell alapulnia. A mi végső célunk örömet okozni a Teremtőnek, ami által azonossá válunk Vele. Ennek az elérésének az érdekében, ismernünk kell őt, mivel Ő azt akarja, hogy lássuk a szeretetét, és a kedvességét. Ez nem a mi személyes szándékunk, a Teremtő akarja, hogy megismerjük Őt.
Valamit megismerni azt jelenti, hogy formaegyezésbe kerülünk vele. Ezért mindent megteszünk, hogy a szándékunkat az adakozásra irányítsuk. Erőfeszítéseket teszek, de nem azért, hogy növeljem az egoizmusomat, hanem tényleg sóvárgok arra, hogy túllépjek magamon, és vágyhassak a Teremtő megtalálására, nevezetesen hogy ezzel örömet okozhassak neki.
Ennek a végrehajtásához, birtokolnom kell az adakozás edényeit, minőségét, (Kelim), és a Fény segítségéhez fordulok, amely a Kabbalisztikus szövegekben rejtőzik, különösen A Zohár Könyvében. A Fény képes engem megváltoztatni, átvisz engem az ürességen keresztül, ami az én megszerzésre irányuló minőségeim (megszerzési Kelim) és az adakozás (adni akarásra irányuló Kelim) között van.
Azonban ha ezen egyedül gondolkozom, abban nincs elegendő erő. Még azt a képességemet sem képes ez fejleszteni, hogy megtartsam az adakozási szándékot. Másrészt, ha másokkal együttműködöm, mint egy szem a láncban, az egy olyan vágyban, ahol mindenki lenullázza magát a többiekkel szemben, akkor a közös szellemiségben hatalmas erő gyűlik össze. Azok a kabbalisták, akik már elérték ezt az állapotot, a biztosíték arra, hogy ez a sikerhez vezető helyes út.
Ezért boldogság tölt el a társaim irányába, és ez képessé tesz a közös szándék felépítésre velük azáltal, hogy közelebb kerülök hozzájuk, amennyire csak tudok, annak érdekében, hogy élvezetet okozzunk a Teremtőnek. Ezen a módon hasonlóvá válunk a Teremtő minőségeihez, és megismerjük őt, egy azonos szinten valamennyien; sőt, az egyé válást is elérjük Vele.
Ezért kell elkezdeni a felkészülést a leckék előtt, és felkészülve kezdeni azt, egy teljesen megformált vággyal. Az erre irányuló gondolatokkal a személy egyre jobban „felhevíti” magát egészen addig, eléri a kívánt szintjét ennek a vágynak. Írva van: “Mitzva (parancsolat) szándék nélkül olyan, mint test a lélek nélkül.” Az ember megkapta a parancsolatokat a Tóra tanulmányozáshoz, és a kabbalista módszert, ami kifejezetten a gonosz hajlam megváltoztatására irányul. Ennek a segítségével elérheti az adakozást, érezheti a másokra irányuló valód szeretetet, és végül magára a Teremtőre irányuló szeretetet. A Tóra szó, a héber “Ohr” (Fény) szóból és a“Oraa” (utasítás)szóból származtatható.
Azonban ha valaki nem „szereli fel” magát, a szükséges szándékkal, csak ül a leckéken, mint egy halott, és mechanikus cselekedeteket hajt végre, megfosztja magát a szellemiségtől és a Fénytől. Ez tehát az embertől függ elsősorban, a döntésétől, mi ébred fel benne az éjszaka során, és mit hajlandó tenni.
Még ha valaki képtelen is megtartani a szándékot, legalább hagyni kell, hogy érezze, mennyire nagy erejű a hiánya ennek. A rossz érzés, amit az üresség okoz, megkeseríti a szívet, és megmutatja, mi a valóban fontos.
kn
Rabash írásai, “Mik a kiáradó vizek a munkában?”: Hit, az értelem felett, az a terület, ami a szentséghez tartozik….
