Dr. Michael Laitman

egység

Hozd vissza magad az életbe

Kérdés:

Miért nem rendezte a Teremtő úgy, hogy mi már most mindenkit úgy érezzünk mint a saját testünk szerveit?

Válaszom:

Ez azért van, mivel nekünk az adakozás formáját annak ellentétéből kell felfedezzük. A gyűlöletből, megszerzésből, és mások kihasználásából kell megszerezzük a szeretet és egységet.

Képzeljük el, hogy hirtelen azt találjuk, hogy legnagyobb ellenségünk, akit össze akartunk zúzni, és ki akartuk irtani az összes lehetséges kivégzési technikával, az igazából saját gyermekünk, akiről semmit nem tudtunk mindeddig, akár egy mozifilmben.

Nem értjük mindezt meg most, de próbálunk belépni a csoportba és képzeljük el, hogy ráhangoljuk magunkat a közös belső vágyra. Ne nézzük az arcokat, hanem csak a vágyat nézzük melyen mindenki osztozik, és merüljünk el abban. És akkor azon a vágyon keresztül érezni fogjuk, hogy különleges lelkek által vagyunk körbevéve, és csak mi vagyunk azok, akik mindezt oldalról figyeljük. Próbáljunk meg belépni közéjük és magunkat teljesen eltörölni, megszüntetni.

Ezen az ön-megsemmísitésen keresztül kezdünk el élni! Maradjunk meg ebben a gondolatban állandóan, hogy az ne hagyja el az elménket. Hozzuk meg a döntést, hogy mostantól ez az ahogy a világra akarok tekinteni.

Próbáljunk meg megmaradni ebben az érzékelésben holnapig, állandóan megújítva azt, és a képet újra és újra visszahozva. És akkor a következő leckén már készen állunk arra, hogy azt életre keltsük! Elképzeljük majd, hogy mi is történik a vágyakon belül, melyek össze vannak kapcsolódva egymással: hogy az AB és SAG Parcufai hogyan működnek, és Rabbi Simon mit is mond barátainak. Mindaz csakis arról a vágyról beszél, és az annak részei közötti kapcsolatról.

A vágyak melyek tiszták vagy tisztátlanok, korrigáltak, vagy korrigálatlanok, minden egyetlen egy rendszeren belül található, mely rendszert most felfedjük. Mi az életet akarjuk felfedni, az életerőt ebben a rendszerben, és magunkat azon belül, valamint hogy megértsük mindaz hogyan is működik. Pontosan ez az amiről az összes Kabbala könyv beszél, és ezt akarjuk felfedezni.

Amikor a vágy összes részei közötti kapcsolat és harmónia amelyen keresztül azok működnek felfedődik, a gyakorlati felfedezése ennek a korrekt működő kapcsolatnak van a Teremtő felfedezésének nevezve. Ezek után a Teremtő, vagy ez a kapcsolat egyre nagyobb mértékben jelenik meg, tűnik elő, amely a világok szintjein keresztül történő felemelkedést jelzi a Teremtő még nyilvánvalóbb felfedezése irányában.

A Teremtő neve az, hogy Bo-Reh, mely azt jelenti, hogy “jöjj és láss”, azaz lássuk azt meg, hogy a rendszer hogyan működik a kölcsönös adakozásban, hogy a Fény hogyan működik a vágyakon, vagy edényeken (Kelim) belül.

hzs

14 dec 2010

Lakóhely: a csoport

Kérdés:

A leckén nekünk egyetlen helyre kell aspirálnunk, és mindent eggyé kell egyesítenünk. Azonban az évek során minden fajta gondolatokat és spirituális jelenségeket fejlesztettem ki. Amikor a Bina-ról és Malchut-ról olvasunk azokat különböző módokon érzékelem. Lehetséges őket egyetlen ponttá leredukálni?

Válaszom:

Azoknak valóban egy egésszé kell válniuk. Lényegében a Bina és a Malchut azok a Teremtő és a teremtmény tulajdonságai. Mi nem tudjuk pontosan mi is ez, de mindennek ellenére az ő összekapcsoltságuk, és viszonyuk egységet jelképez.

A Bina beleereszti maga egy részét a Malchut-ba, az “ELE” betűit az Elokim névből. A Malchut felemelkedik a Bina-hoz, nevét MI-ről MA-ra változtatva. Ezen folyamatok leírása mögött a Zohár Könyvében, mi megértjük az őket összekötő összeolvadást.

Ennek megfelelően kell felépítsük szándékunkat. Azáltal hogy egyesülök a csoporttal, én azt egy helyként látom, egy olyan nyilvánvaló pontként, ahol a Bina tulajdonsága, az adakozás, az Elokim megjelenik. Ez az ahova felemelem vágyaimat és epekedésemet. Ez az ahol én egységre akarok lépni, mint a Malchut korrigált része.

Én abban reménykedem, hogy a Bina segíit majd nekem, az ő ELE edényeivel, amelyek szándékosan le vannak eresztve annak érdekében, hogy gondoskodjanak rólam, hogy egy anyaméhhé változzanak számomra, és spirituális felneveljenek engem. Ez az ahogy nekem a csoporthoz kell viszonyulnom.

A csoport az a rendszer, mely fel van hatalmazva arra, hogy nekem az Elokim-ot, a HaVaYah-t bemutassa. Ez az a hely, ahol én megkapom táplálékomat, és ahonnan a Fények, és a változsok felém jönnek.

Az én elképzelésem a csoportról csakis attól függ, hogyan vagyok képes magamat lenullázni, elutasítani az előtt. A Felső felvehet számtalan formát, de mindez csak abban a mértékben történik meg, amekkor mértékben az alsó felemelkedik az ön-elutasítás szintjein keresztül, és hasonlóvá válik Hozzá, keresztül haladva a megtermékenyülés, csecsszopás és felnőttkor szintjein.

Ez az amit én akarok, amikor én kiteszem magam a csoport befolyásának, azon a helyen amely táplál minket. Ez kell, hogy a szándékom legyen a lecke alatt: hogy állandóan keressem helyemet a Bina és Malchut kapcsolatrendszerének történetében.

Azok a Zeir Anpin-on keresztül kapcsolódnak össze, a HaVaYah-n keresztül, a kegyelem tulajdonságán, a Fényen keresztül. Ez a teljes rendszer mely kifejleszt minket. A mi területünk a Bina alsó része, a Zeir Anpin és a Malchut maga. Ez az ahol teljes életünk található, mind materiális mind spirituális értelemben.

Mindez azért van mert csak egy valóság létezik. Bár mi most egy illúzórikus képet látunk, ez csak a mi érzékelésünkben jelen lévő hiba következménye, egy illúzió melyet gyengécske megértésünk és érzéseink alkottak. Amikor a köd elkezd felszállni, a Felső Világ megjelenik azon keresztül, azaz a mi kapcsolatunk a csoporttal, a többi lelkekkel, mely az AHP-on, azaz a Bina alsó részén, a Zeir Anpin-on, és a Malchut-on keresztül érkezik.

Ez az amiről a Kabbala teljes rendszere szól. Ez a mi a Teremtővel való kapcsolatunk kifejezése, a HaVaYah és az Elokim egyége, melyet el kell érnünk, meg kell értsünk.

Ennél fogva meg kell, hogy értsük, hogy a ZAT de Bina az a korrigált csoport, amelyben megtaláljuk magunkat. Mi soha nem leszünk képesek ennél többet elérni, felfedezni, mi csakis azon képességünknek mértékében fedezünk fel, amekkora mértékben mi egyesülünk a Bina alsó részében, a csoportban. Ez a mi helyünk. Azáltal hogy mi átadjuk magunkat annak, a csoport erejének, mi felfedezzük igazi valóságunkat, amely egyenlőre el van rejtve előlünk a ködös érzékelésünk fátyla mögé.

hzs

10 dec 2010

Add át magad a barátoknak anélkül, hogy bármit is kihagynál

Írd le maganak és tanuld meg mi kell, hogy a szándék legyen a lecke alatt: hogy összeolvadjak a többiekkel, mint egy ember egy szívvel, a mi egymással való kapcsolataink rendszerén belül, melyt rendszert úgy hívunk, hogy “kölcsönös garancia”. Egy részről minden egyes személy érzi magát, más részről az érzései felett egy olyan erős kapcsolatot érez a többiekkel, hogy képtelen akár egyetlen szabad mozdulatot is tenni. Ilyen odaadással kell a személynek a csoporttal szemben lennie.

Ez olyan mintha én bele lennék szőve egy pókhálóba amelyen keresztül az én összes bejövő, és kilépő jeleim keresztül mennek. Semmi sajáttal nem rendelkezem szívemben vagy értelmemben. Csak egyetlen pont marad, amely állandóan arra vágyik, epekedik hogy ebbe a hálózatba bele tartozzon minden erejével, magát teljesen át akarva adni annak.

Ez ön-elutasítás. Amekkora mértékben én átadom magamat a többieknek, a Felső Fény befolyásol engem, és a közös hálózat részévé tesz. És akkor érzem hogy egy részről én odaadom magam annak, és más részről az mind az enyém.

Ez ugyanolyan ahogy az anya átadja magát gyermekének, és ők mindketten úgy érzik, hogy a gyermek az övék. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ezt mondja erről az Énekek Énekében: “Én a szeretettemé vagyok, és szeretőm az enyém”. Ez az ahogy dolgoznunk kell.

hzs

10 dec 2010

Kinek a kedvéért kell kívánnunk az egységet?

Kérdés:

Kinek az érdekében, a kedvéért kell, hogy igényeljem az egységet most? A csoportért, vagy az egész világért?

Válasz:

közös lélek sok részre, és azok felébredésük érdekében pedig több fázisra osztódott. Mindeközben két folyamaton megyünk át:

1. Mint részek, megkapjuk a felébredést Felülről, kötelezve vagyunk ezt aktualizálni, és korrigálttá válni. Csak miután ezen a módon felébredt lény lesz, teheti fel a személy a kérdést, az élet értelméről, és neki kell megtalálnia a választ a Teremtő feltárása által. Ez a feladat az első és a legfontosabb, ami ránk hárul.

Ez talán úgy tűnhet, mint egy nagyon egoisztikus törekvés. Azonban a Teremtő feltárása azt jelenti, hogy feltárjuk az adakozás minőségét, a felebarátaink szeretetét, és ezt a többiekkel való egyesülés alapján valósítjuk meg. Az adakozás, egy ön-elutasítás, ön-lenullázás. Valaki kijön önmagából, a többiek irányába, és ott megtalálja a saját lelkét.

Ezért az első benyomás megtévesztő. A személy igyekszik megtalálni a lelkét, és teljessé tenné azt végtelen élvezettel. A Teremtő maga adta ezt a lehetőséget, és árasztotta el egy impulzussal, hogy ezt elérje. Bárhogy is nevezzük ezt, szélsőségesen egocentrikus, de a valódi tartalma, a belső lényege felett van az egoizmusnak.

Ez azért van, mert mindezt együtt aktualizáltuk, az adakozás eszköze által, a szeretet, az egység, és a kölcsönös segítség által. Ezt a saját magunkból való kijövetelre való törekvés által tesszük, ahelyett, hogy mindent elnyelnénk magunkba.

A múltbeli kabbalistáknak nem volt lehetősége a kabbala tudományának terjesztésére a világban, nyilvánosan tanulni, és tanítani. Még is akkoriban a lelkük sajátos korrekciója, egy kis csoportban, szintén az egész világ érdekére irányult. Ez azért van,mert ők megszerezték az adakozás hatalmas erejét, amely minden lélek között működik a világban, még ha ezt a világ nem is érzi.  .

2. Ma még egy irányba kell cselekednünk. Nem csak magunkat korrigáljuk, és szerezzük meg a hatalmas belső erejét az adakozásnak, a csoporton belül, de terjeszteni is kell a kabbalát az egész világban.

Ez két párhuzamos vektora az erőfeszítéseinknek és mindkettő szükséges.

kn

09 dec 2010

Én mindenkinek az érdekében kérek beleértve magunkat

Kérdés:

Mit tegyünk a gyakorlatban annak érdekében hogy megakadályozzunk természeti csapásokat, mint mostani az észak-Izraeli tűzeket?

Válaszom:

Az egyetlen dolog melyre szükségünk van az a közös szándék, gondolataink egysége. Szükségünk van arra, hogy barátaink a világ minden részén arra gondoljanak, hogy egymással való egységünk segít majd minket a világban történő katasztrófák megszüntetésében, beleértve az a szörnyű tűzet is ami most Izraelben tört ki.

Bele kell foglaljuk egyéni kérelmünket a teljes világ közös kérelemben, és egyesülnünk kell a teljes világ összes szenvedésével. Ez az egyetlen módja annak ahogy ez működik: amennyiben mindenkire gondolunk, akkor legvégül “magunkat” is hozzátehetjük a listához – de saját magamat egyénileg nem! Ez az egyetlen dolog mely segíthet.

Lehetetlen a katasztrófák vagy válságok ellen a régi módszerekkel harcolni, amennyiben mi a Felső Fénnyel találjuk magunkat szemben, mely ellenünk működik. Mi még mindig nem látjuk, hogy a gazdasági válság hogyan tér majd vissza, bár az emberek megpróbálták azt kioltani minden lehetséges eszközzel. Valójában az sokkal nagyobb erővel fog majd kitörni mint korábban. És ugyanez történik majd minden mással. Mi nem vagyunk képesek megbirkózni ezekkel a problémákkal a szokásos módszerek felhasználásával. Mi csak arra vagyunk képesek hogy azokat átmenetileg elnyomjuk, de azok később jóval erősebben térnek vissza.

A korrekció csak azáltal történhet meg hogy szíveinket közelebb hozzuk egymáshoz, csakis egységünkön keresztül. A világnak globálissá kell válnia. A rajtunk Felülről munkálkodó Erő körbevesz minket, lezárva minket minden oldalról és egy egységes globális erőként megjelenve. Ennél fogva egyre jobban érezzük hogy az emberiség egy organizmussá válik, ahol mindenki össze van kapcsolódva mindenki mással.

Mi még nem vagyunk képesek meglátni, hogy ezek a katasztrófák az emberiséget majd egységre kényszerítik. Most a világ minden részéről származó tűzoltók jönnek Izraelbe hogy segítsenek a tűz kioltásában, és holnap majd valami más történik egy másik helyszínen, és az egész világ oda siet majd, és aztán megint egy másik hely, és így tovább. Ilyen módon katasztrófákon keresztül a természet arra kényszerít majd minket hogy egységre lépjünk, és hogy megértsük hogy szükségünk van egymás segítségére.

A Természet egyre ellenségesebbé válik majd, és nem lesz időnk arra gondolni, hogyan harcoljunk egymással. Amennyiben nem egyezünk ebbe a jó úton, akkor a Teremtő majd erőszakkal vesz rá minket. A helyzet olyan súlyossá válik majd, hogy egyetlen nemzet sem lesz képes egyedül megbirkózni természeti katasztrófáival. Mindenkinek segítenie kell majd mindenkinek. És hirtelen mindenki megérti majd hogy egységben kell lenniük, egyébként egyszerűen nem leszünk képesek túlélni, fennmaradni.

Mindenki egységre lép majd a mindennapi fenyegetettség hatására. De miért kell megvárnunk mindezt, ha képesek vagyunk a jó úton is előre jutni?

hzs

06 dec 2010

Ne engedd magad lezuhanni

Látom hányan vannak, akik hatalmas izgatottságot éreztek a kongresszus alatt, és most fáradtságot, depressziót élnek át, hogy a kongresszusnak vége. Miért érezte mindenki magát olyan felemelt állapotban? Mindez azért történt, mert mi a környezet erőteljes hatása alatt voltunk. Szóval mi az most ami megakadályozza, hogy ugyanígy érezzük magunkat?

Nekünk most magunknak kell azon dolgozzunk, hogy egy erőteljes környezetet terentsünk magunknak. A Kongresszuson ez magától történt meg a nagy tömegű ember befolyásának hatalmas ereje által történt, akik hosszú időt töltöttek azzal, hogy felkészüljenek ezekre a különleges pillanatokra, a Kongresszus 3 napjára. A felkészülésünk működött, együttesen azzal a segítséggel, melyet mi Felülről kaptunk (Itaruta de Leila)

Most egyénileg mindannyiunknak, valamint együttesen mindegyikőnknek ugyanilyen erőfeszítéseket kell tennünk. és akkor érezni fogjuk, hogy ugyanolyan erőteljesen haladunk, mint ahogy azt a Kongresszuson tettük! Mi képesek leszünk hatalmas ugrásokat tenni az úton, ellekező esetben elhúzhatjuk azt egy évig vagy akár több évig is amit egyébként elérhetnénk egy hét alatt.

Amennyiben a személy zuhanást érez, az annak a jele, hogy nem kapcsolódik eléggé környezetéhez, és nem ébreszti fel annak hatását megfelelően magára! Emellett a környezet öszességében nem aggódik megfelelően az általános inspiráció miatt, hogy biztosítsa, hogy az inspiráció soha ne legyen kisebb mint ami a Kongresszuson volt.

Miért kellene hirtelen lezuhannunk? Állandóan emelkedésben kellene maradnunk, és mi képesek vagyunk minderre! Nem szabad beleegyeznünk abba a ténybe, hogy elvesztettük ezt az általános hangulatot.

hzs

24 nov 2010

Ne várjunk a következő Kongresszusig!

Kérdés:

Úgy érzem képesek vagyunk felgyorsulni, és egységünket valós magasságába emelni enélkül, hogy megvárnánk a következő Kongresszust. Hogyan lehetünk erre képesek?

Válaszom:

Mi nem várunk a következő Kongresszusra. Felül kell emelkednünk minden résen és távolságon ebben a pillanatban. Mindegyik személynek el kell képzelnie a helyet saját magán belül, ahol a vágyaink egyesülnek, és azokon belül felfedezzük a spirituális világot, a Teremtőt!

A mi közös erőfeszítésünk hogy egységre lépjünk vágyainkon keresztül, a mi szívben található pontjainkon keresztül, és az a követelésünk a Teremtővel szemben, hogy Ő megjelenjen közöttünk, és egyesítsen minket ezt lehetővé teszi majd. Nekünk nem kell egy Kongresszusra várnunk annak érdekében hogy ez megtörténjen!

hzs

22 nov 2010

A munka éjszaka

A Zohár, “Bevezető a Zohárhoz”, “BeLaila de Kala (A menyasszony éjszakája)” fejezet: Rabbi Simon ült, és a Tórát tanulmányozta azon az éjszakán, amikor a menyasszony, a Malchut egyesül férjével….az összes barátok, akik tagjai a menyasszonyi kamrának, vele (a menyasszonnyal) kell hogy legyenek azon az éjszakán, és vele kell, hogy örüljenek a korrekcióiban melyekben korrigálódott (a menyasszony)…

Annak érdekében, hogy együttesen a Zohár szövegéhez kapcsolódjunk, fontos hogy ne engedjük el az egység iránti aspirációnkat. A Zohár Fénye csakis az egyesült vágyba képes belépni. Az nem hatol be egyéni vágyainkba.

Meg kell értsük, hogy mindaz amiről a Kabbalisztikus könyvekben olvasunk a közöttünk levő kapcsolatokat írja le. Ezáltal először is mint egy a leckéhez való felkészülésként el kell képzeljük ezt a kapcsolatot magunknak, és csak akkor vehetjük figyelembe a Kabbalisták szavait, akik azt lefestik nekünk.

Ez az ahogy mi a Kabbala bölcsességét tanuljuk, melynek az a célja, hogy korrigálja törött egymás közötti kapcsolatainkat. Először is én felébresztem azt a kapcsolatot melyet nekünk korrigálnunk kell elképzelésemben, és utána megpróbálom megérteni milyen fajta kapcsolatot írnak le nekem.

Mi vak sötétségbe vagyunk merülve éjszaka, és fogalmunk sincs arról hol is vagyunk. Semmi sem tiszta számunkra, de mi keményen dolgozunk annak érdekében, hogy felkészítsük a menyasszonyt, a Malchut-ot, ami edényünket (Kli) a “napfelketére”. És napfelkeltekor, azaz erőfeszítéseink és korrekcióink végeztével, a mi egymás közötti kapcsolataink formája kivillan a szörnyű sötétségből (önzőség), és mi egyre tisztábban látunk (a reggeli Fényben, mely az adakozás tulajdonsága), hol és hogyan kell annak megjelennie.

Amikor a mi egymás közötti kapcsolataink végre megmutatkoznak a sötétségből, elérkezik a reggel. Az állapot tisztábbá válik, és a Fény, az adakozás tulajdonsága, a Hasszadim (Kegyelem) Fénye megjelenik kapcsolatunkon belül. És akkor a Hochma (Bölcsesség) Fénye beleöltözik a Hasszadim Fényébe, és nap kiderül. A kapcsolat a menyasszony és vőlegény között, azaz a kapcslat a Teremtő és a mi egymás közötti kapcsolataink, közös vágyaink edénye között létrejön.

Egyenlőre mi egy olyan állapotban vagyunk, melyet úgy hívunk, hogy a “menyasszony éjszakája”. Mi felkészítjük magunkat. Még hiányzik az egységünk amelyen belül a Fény megmutathatja magát.

Azonban mi megpróbáljuk megtalálni törésünk helyét, megpróbálva megragadni az önzőséget mely elválaszt minket, és azokat az eszközöket melyeket felhasználhatunk. Mindez az éjszaka munkája, az első napsugarakra való felkészülés.

hzs

16 nov 2010

A jog a barátok szolgálatára

Hogyan lehetünk sikeresek a spirituális úton? Nincs más mód mint a nagyobb egység elérése. Egységünket kell tegyük legfontosabb prioritásunkká, és azt kell látnunk egyetlen eszközünknek.

Mi tudjuk, hogy választásunk egyedül a környezettel való egyesülésben, és annak erősítésében rejlik. Mi felmagasztosítjuk a környezetet szemünkben, és lealacsonyítjuk magunkat a barátok és a cél előtt. Minden egyes cselekedünknek a szándékban kell gyökeredzenie: miért is csinálom mindezt? Milyen erős az erőfeszítésem, hogy egyesüljek barátaimmal? Építjük-e a Kli-t, azt a helyet, ahol a Fény megjelenhet? Igazából azáltal, hogy segítjük a csoportot ebben a kalandban, mi megvalósítjuk azt az alapelvet: “Mi megcselekedjük azt, és mi meghalljuk azt”. Mi képesek vagyunk minderre. Lehet, hogy nem akarjuk mindezt, és még undorodunk is tőle, de még így is képesek vagyunk mosolyokat, és ajándékokat adományozni egymásnak, udvariasnak lenni, és részt venni a kollektív ügy érdekében, még akkor is ha nincs semmi vágyunk mindarra.

Mi mindent magunk szervezünk meg, beleértve a kongresszusokat. Még akkor is ha korlátlan forrásaink lennének, határtalan segítséget kapnánk, akkor is mindent magunk csinálnánk. Ebben az esetben csakis a kollektív erőfeszítés számít, és valóban az emberek a világ minden részéről érkeznek, hogy együtt dolgozhassanak. Csak az ilyen fajta felkészülés képes sikert hozni.

Ez az amit mi “ajándékként” ajánlunk, ahol együttesen felkészítjük mindazt ami szükséges, anélkül, hogy bárki máson függenénk, vagy arra vágyva, hogy külső embereket bíznánk meg a feladatokkal. Olyan fontos ez a lehetőség a belső egység elérésére a külső munka által, hogy mi nem adunk fel, nem engedünk át semmit másnak amit képesek vagyunk magunk elvégezni. Vágül is ez a módunk az egység elérésére.

A Világ Kabbala Kongresszus kezdete előtti utolsó két napban megkaptunk egy nagyon különleges lehetőséget egymás szolgálatára. Ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget, mivel az egész vállalkozás sikere ezen múlik, és ezen alapul. Az a valódi egyesülés, mivel ez az ahogy barátokat “vásárolunk”. Én erőfeszítéseket végzek értük, és ők ugyanezt teszik értem, és mi közösen felemeljük közös edényünket (Kli)

hzs

09 nov 2010

A legfontosabb, hogy legyél együtt velünk!

Kérdés:

Hirtelen megtudtam, hogy legtöbb barátom a Kongresszus alatt Dnyepropetrovszk-ban lesz. Én helyi városunkban maradok két kezdő tanulóval. Hány embernek kell együtt lennie annak érdekében, hogylétrehozza azt az érdekes helyzetet amit a Rav leír oly nagy optimizmussal?

Válaszom:

Két embernek.

Kérdés folytatva:

Számít a mennyiség?

Válaszom:

A minőség fontosabb.

Kérdés folytatva:

Természetesen mi mindent megteszünk, hogy kapcsolódjunk a központi Kongresszushoz Izraelben. Miután megbeszéltük baráraimmal, mindannyiunknak tetszett a következő ötlet: Azáltal hogy mindannyian egy bizonyos előre meghatározott dologra koncentráljuk párhuzamosan gondolatainkat, mi valamilyen külső. fizikai eseményt akarunk okozni mely nem kapcsolódik hozzánk semmilyen formában. Másszóval – egy csodát akarunk létrehozni.

Ennek a csodának az lenne a célja, hogy biztosak legyünk abban, hogy mi valóban párhuzamosan ugyanarra a dologra gondolunk, és nyilvánvalóan így nagyobb erőt adhatunk egységünknek. Kaphatunk valamilyen tanácsot ezzel kapcsolatban? Milyen külső hatást válasszunk, hogy az ne ütközzön túl közvetlenül a megszerzés iránti vággyal?

Határozott tanácsom:

Gyűljetek össze, kövessétek a kongresszust, kövessetek, ismételjetek meg mindent amit mi csinálunk, gondolkodjatok közösen velünk, egyetek közösen velünk, mintha közöttünk lennétek minden tekintetben, testben és lélekben (vagy még inkább mintha test nélkül lennétek velünk együtt), de a legfontosabb hogy legyetek velünk együtt gondolatban.

Ez az egyetlen módja annak, hogy megnöveljük vágyunkat a többeik segítségével, és választ kapjunk az Ohr Makif-tól (Körbevevő Fénytől). Más gyakorlatok, mint meditáció, csak pszichológiai hatást érnek el ennek a világnak a szintjén, és nem képes minket sehova máshova elvinni. Sok szerencsét!

hzs

09 nov 2010

67 queries in 0,724 seconds.