egység

Ma az emberiség felfedezi, hogy egységre kell lépnie, azonban az emberek még azt sem képesek elképzelni, hogy mindez lehetséges. Ez teljesen lehetetlennek tűnik. És ez azt tükrözi, hogy milyen messze vagyunk egymástól, hogy önző céljaink milyen távoliak. Teljesen erőtlenek vagyunk ahhoz, hogy a többiekkel, mint egy személyként egyesüljünk, különbözőségeinken túl. Azonban ez az amit a természet megkövetel tőlünk, és ma felfedezzük, hogy nem vagyunk erre képesek.

Szóval feltesszük kezünket, és megadjuk magunkat. Azonban pontosan saját erőtlenségünket, képtelenségünket kell, hogy felfedezzük, semmi mást! Meg kell értsük, hogy nem vagyunk képesek egységre lépni, és mégis kötelességünk azt megtenni.

Ahogy a világ felfedezi ezt, az emberek azonnal a Kabbalistákhoz fordulnak majd, azokhoz, akik birtokában vannak a bölcsességnek, hogyan lépjen mindenki egymással egységre, egy egészet alkotva. Az emberek felfedezik majd, hogy egységre kell lépniük, és megértik, hogy a világ menekülése múlik mindezen. Ez az egyetlen módja, hogy világunkat a pusztulástól megmentsük, mivel a világ globális, integrált és egybefüggő, mint egy kis falu, ahol mindenki összetartozik. És mégis az emberek rájönnek, hogy nem képesek mindezt egyedül megtenni, és a Kabbalistákat arra kérik, hogy számukra a bölcsességet feltárják, és megkapják tőlük az erőt az egységre lépéshez.

Az emberiség többi részével együtt a Kabbalisták szintén közelebb kerülnek egymáshoz, és egységre lépnek, és így mindenki, együttesen éri el az önzőség teljes korrekcióját, és a végtelen, örökkévaló kielégülés érzését.

 Kérdés:

Miért fog az emberek szenvedése csökkenni, ha többre becsülik az adakozást?

Válaszom:

Először is az emberek közelebb akarnak majd kerülni egymáshoz, még akkor is, ha ezt a saját hasznukért teszik. Azonban ez a közelség a Természethez is közelebb viszi őket. És ez cserében a vágyaikban fog tükröződni. Más szóval lassan elkezdik majd értékelni az adakozást magát.

Hirtelen jobban fogunk aludni, mivel elkezdünk a többieknek adakozni. Az adakozásunk által, úgy érezzük majd, hogy van egészségügyi biztosításunk, társadalmi biztosításunk, és nyugdíjunk. Meg van az élelmünk, minden amire családunknak, gyermekeinknek, és idős szüleinknek szüksége van. Gondoskodtunk másokról, és most mások gondoskodnak rólunk. Ez azt jelenti, az embereknek hasznukra válik az, hogy másokhoz kapcsolódnak, és ezáltal értékelik majd az egységet és adakozást.

Az általános folyamat így néz ki: Először az ember szenved, és látja, hiogy nincs más kiút, mint a többiekkel való egységre lépés. Úgy találja, hogy ez az egység hasznos, és elkezdi magát a kapcsolatot magasabbra értékelni. Ezek az egyéni fejlődés szintjei.

Ezért először az embernek éreznie kell az egység hasznát, jutalmát. Utána, még ha az egység nem is kötelező, már felfedezett valami kellemeset és jót ebben a cselekedetben. Így a személy egy extra hasznot érez az egységből, érzi, hogy az pozitív önmagában, mivel az erőt ad neki, jobb kapcsolatokat, önbizalmat, és jó hangulatot kap tőle.

Igazából az egység az összes vágyát kielégíti – még a pénz, hírnév, tudás, élelem, szex és család iránti vágyait is. Ennél fogva az egység képessé teszi a személyt arra, hogy teljes kielégülést élvezhessen.

 Kérdés:

Amikor az ember először hall a kölcsönös garanciáról, és univerzális függőségről, az ilyen fajta beszéd zavarja, és taszítja. Hogyan magyarázzuk azt el, hogy ez az egység hasznos?

Válaszom:

Képzeljük el, hogy a személy balesetet szenvedett, és élet és halál között lebeg. Az egész teste össze van törve, és élettelenül fekszik a hordágyon. (Mindez nem áll messze a valóságtól, mivel a lelkek széttörése hasonló egy balesethez).

Ha képes lenne azt érezni, hogy az élethez való visszatérés egyetlen módja a barátainak segítségével történhet csak, nem utálná többé a kölcsönös garancia gondolatát. megértené, hogy nincsen már saját teste, hanem csak egy pontja létezik. És az egész teste – karja, lába, agya, és minden más testrésze – olyasmi, amit csak másoktól kaphat meg. És csak akkor kaphatja meg ezeket a testrészeket, ha a többiek feláldozzák azokat számára.

Ez a kölcsönös garancia. Ez az, amikor az egyetlen kicsi ponthoz, ami eredetileg rendelkezésünkre áll, minden más kizárólag a többiekkel való kapcsolatunkon keresztül juthat hozzánk. Ez azért történik, mivel a megszerzés iránti vágy nem létezik a spirituális világban, csakis az adakozás iránti vágy létezik ott. Ezért senki sem létezhet ott a saját számlájára, csakis az emberiség többi része által adott áldozatok árán. Ez adja testünket.

Mi csak egy pontból állunk, és az emberiség a lelkünk teste. Mindezen embereknek kell többi testrészünket adniuk. Amennyiben szeretjük őket, és amennyiben ők összekapcsolódnak egymással, akkor a kölcsönös garancia ereje adja meg mindazt, amire mindannyiunknak szüksége van.

Az jó, hogy az emberek manapság kezdik megérteni, hogy nem akarnak egymással kölcsönös garanciába lépni. Azonban ahogy megértik, hogy nem képesek magukban túlélni, az emberek elkezdenek majd a kölcsönös garanciára vágyni. És akkor majd rájönek, hogy azt nem képesek saját erejükből elérni. Majd szenvedélyesen vágynak arra, hogy a kölcsönös garancia törvénye irányítsa őket, és csak azt fogják felfedezni, hogy nem képesek azt magukévá tenni, vagy azt gyakorolni.

Ekkor fognak majd olyan hangosan segítségért kiáltani, hogy megkapják ezt a tulajdonságot felülről. És onnatól kezdve a Teremtő rabszolgáivá válnak a Fáraó helyett. Ez annak a vágynak alapján történik majd, hogy egy másik erő, másik irányítás akarata alá kerüljenek. Ez az erő az adakozás ereje, a veleszületett önzőségük helyett.

 Kérdés:

Másokkal saját érdekünkben egységre lépni az önző vágyat jelent. Hogyan különbözik mindez az önző szeretettől?

Válaszom:

A különbség annak a ténynek a megértésből fakad, hogy egy globális, teljesen összekapcsolódott világban élünk, ahol mindenki mindenki mástól függ, és mindannyian egy egyesült hálózaton belül létezünk.

A múltban a profit kapitalista törvénye alapján éltünk, ahol bevételünk azon képességünkön alapult, hogyan tudjuk a másikat kihasználni, tőlük lopni, őket becsapni mindenféle módokon.

Egyesek mindezt nyíltan tették, mások rejtettebben. Azonban ma ez a törvény nem működik többé. Most ugyanazokért az emberekért kell gondoskodnunk, akiket a múltban kihasználtunk. Csak abban a mértékben részesülünk előnyökben, amennyiben mások is jól járnak, jól élnek.

Nem könnyű azt megérteni, hogy mind egy hajóban evezünk, és bárki, aki egyéni szinten kárt okoz, igazából mindenkit sért. Amint erre rájövünk, belépünk a kölcsönös garancia kötelékébe, még akkor is, ha az eleinte önző számításokra épül. Ettől függetlenül, amikor az emberek elkezdenek egymással összekapcsolódni, még akkor is, ha mindazt önzően teszik, képesek lesznek a spirituális erőt (Fényt) érzékelni ebben a kelletlen kapcsolatban.

Elkezdik majd megérteni, hogy ez az egység tartalmaz valami magasztosabbat az általuk hajszolt materiális előnyöknél – és ezután elkezdenek majd e magasabb kielégülés iránt igyekezni.

Amikor a Kabbala alapgondolata életbe lép, a folyamat önmagától beindul, és az emberek mindent egyszerűen megértenek majd, és megfelelően kezdenek majd cselekedni. Minden előre halad majd, mintha az emberiség egy “spirituális örvénybe” sodródna bele. Az egyetlen, egyesült emberi testnek, Ádámnak az újra-felépítése, összerakása valósággá válik majd.

Fontos emberek kezdenek majd erről beszélni világszerte, és tovább fejlesztik majd az alapgondolatot. Különböző fórumokat és bizottságokat hoznak majd létre, és a média is minden szinten erről fog majd beszélni. Mindenki látni fogja, hogy a világ globálisan összekapcsolódott. Ez a gondolat egyszerűnek fog látszani, és mindenki tudni fogja mit is kezdjen vele.

Mindez nagyon gyorsan megtörténhet: akár egyetlen nap alatt az emberek ráébredhetnek minderre a világ minden pontján. Olyan nagy szervezetek, mint az ENSZ, az UNESCO és a Világ Bank elfogadják majd az alapelvet, és átrendezik majd kapcsolataikat ennek megfelelően. A befektetők, politikusok és a G20 vezetői is tisztán látják majd ezt, és azárt találkoznak majd, hogy ezt megvitassák.

Azok a módszerek, melyekről mi a Kabbala tanulása során beszélünk megjelennek majd bennük. Mindez azért történik majd meg, mivel mi ezen dolgoztunk. És akkor a világ majd elkezdi használni az alapelvet és a módszert – az emberek elkezdenek majd a Teremtő felé a megfelelő módon vágyakozni. Tudni fogják majd, hogyan is haladjanak, és felismerik majd, hogy az út az emberek egyesítésén keresztül vezet. És az emberek tudni fogják mit tegyenek, mivel már ismerni fogják egységük útját, módját.

Abban a pillanatban, hogy a világ elkezdi megérteni ezt a gondolatot, és az emberek elkezdenek minderre vágyni, a világban minden egy pillanat alatt megváltozik. Nincs szükség bármilyen gyakorlati lépésre, mivel az emberek szándékaival, vágyaival van dolgunk, melyek pillanatok alatt valóra kifejeződhetnek, megvalósulhatnak. Amennyiben a személyek közötti kapcsolatok elkezdik ezt a módszert követni, hirtelen minden működni kezd majd. A Természet ismét barátunkká válik, és mindenki egy jó, békés és megfelelő fejlődési útra lép majd.

Mi az oka ennek az új helyzetnek melyben most találjuk magunkat? Miért fedezzük fel a közöttünk levő kapcsolatokat? Ez mind azért történik, hogy felfedezzük lelkeink közötti kapcsolatainkat. Ez a háló, mely az embereket összeköti mind spirituális, és Adam HaRishonnak, a közös léleknek hívjuk.

Mindannyian meg vagyunk ragadva, mint halak a hálóban – legalábbis így érezzük magunkat, mivel nem vágyunk erre a kapcsolatra! Azonban amennyiben vágyunk arra, hogy a hálón belül mindenkihez hozzákapcsolódjunk, akkor mindez élvezetté válik számunkra. Miért? Mivel ezen a kölcsönös kapcsolaton keresztül felfedezhetjük a Felső Fényt, és a spirituális életet.

Mi már most ezen a hálón belül vagyunk – mivel az maga a Természet. És a pénzügyi válság, mint a többi más válságok, melyek más területeken jelentkeznek, arra szolgálnak, hogy tudatosan felfedezzük azt a hálót amelyen belül létezünk.

Nagyon sok tudós, és filozófus, Verbadsky-tól Kant-on és Hegel-en keresztül a modern idők filozófusait beleértve úgy írják le a világot, mint egy egyesült, zárt rendszert, mely minden szinten kölcsönösen összefüggő. Azt is elmagyarázzák, hogy az ember nem létezhet a Természet törvényein kívül, hanem mindig megmarad azokon belül.

Manapság mi magunk is láthatjuk, hogy a Természet teljesen összefüggő. De hogyan lehetne ezt bemutatni és megértetni a legegyszerűbb emberekkel a világban, aki csak saját munkahelyüket, és az onnan otthonáig vezető utat ismerik? Mindez akkor lesz világos számukra, amikor betérnek a helyi élelmiszer kereskedésbe, és az eladó közli velük, hogy nincs többé kenyér.

Miért fogyott el a kenyér? Mivel az egyik beszállító nem szállított lisztet, a másik olajat, a harmadik vizet, és a következő pedig elektromos áramot. De egyszerűen elmagyarázva, nincs többé kenyér! Szóval most mit tehetek? Hozzunk létre mindenkivel egy egyezséget, és akkor lesz kenyér.

Akkor ez a személy majd körbeszalad, és elkezd mindenkivel tárgyalni, és ily módon megtanulja, hogy a világon mindenkitől függésben van. Ez az a helyzet amelyhez közeledünk. Amennyiben nem javítjuk ki a köztünk levő kapcsolatokat, semmi más nem marad, mint az üres polcok. És akkor ez a nagy szenvedés felfedezteti velünk a többiektől való függőségünket.

Páran úgy gondolják, egyszerűen elszaladhatnak. Azt mondják: “Veszek magamnak egy nagy darab földterületet, krumplit és paradicsomot ültetek, és azzal majd elleszek. A többiek a pokolra juthatnak, nem érdekel! Én jól megleszek magamban!” Azonban ez nem lehetséges! Manapság az élet úgy van elrendezve, hogy senki sem szaladhat el. Ezért mondta Báál HaSzulam, hogy amennyiben az izoláltság irányában teszünk lépéseket, az majd Náci rendszerekhez vezet. Végül is továbbra is egységben maradunk, csak az ellenkező irányból: adakozás helyett a megszerzés irányában.

A mai válság a Teremtő felfedezése a teremtmények számára, azonban mindez az ellenkező oldalról történik egyenlőre. A globalizáció a Teremtő egység és kapcsolat irányában ható ereje. Ma ez az erő megjelenik mindenkinek, és ezért van az, hogy mindenki egyre jobban a többitől függőnek érzi magát, és érzik azt, hogy mindenki mindenkihez tartozik, és átérzik egymás fájdalmát.

Így a Teremtő már most megjelenik a teremtményeknek, azonban egyenlőre az ellenkező oldalát látjuk. Mindezt úgy látom, mint egy orvos, aki betegére tekint, és látja, hogy a beteg elkezdi érezni betegségének minden tünetét. Az emberiség betegsége felfedeződik, és ez az amit meg kell gyógyítsunk, azaz, hogy a megfelelő módon fogadjuk azt el.

Mi vagyunk az a generáció, mely átéli a Teremtő felfedezését, és mindez a szemünk előtt, most történik! Manapság az utca egyszerű emberének nézetei, és a Kabbala nézetei nem nagyon különböznek egymástól. Mindez olyan, mintha a személyek egy viharos tengeren lebegnének, a hullámok által össze visza dobálva, mint egy apró fadarab, fel és le, egyik oldalról a másikra. Minden a személynek attól a döntésétől függ, hogy belekapaszkodik, és egybeolvad-e a viharos tengerbe.

Ahogy mindebbe beleegyezik, azonnal abbamarad a kellemetlenség érzete, és a tenger is megváltozik. Egy tökéletes nyugalom üli meg a Felső Fény tengerét. Mindez csak azért viharos most is, mivel ellenállunk a Teremtő minden tettének, és ebből kifolyólag nem nyugodhatunk, és adhatjuk meg magunkat neki, azaz nem vagyunk képesek önzőségünk fölé emelkedni, mely tovább akar birkózni a tengerrel.

Amennyiben mégis mindebbe beleegyezünk látni fogjuk, hogy igazából semmi sem változik meg. Minden változás a Teremtővel való vonakodásunkban található, és ez a vonakodás teszi a tengert viharossá. Aban a pillanatban, hogy abbahagyjuk ellenkezésünket, megszűnik a vihar érzete, és ehelyett tökéletes békét érzünk majd.

(Egy a Báál HaSzulam “A Legnagyobb Nemzet Tettei” című cikkről adott leckéből, 2009 március 17.-én)

Néha elromlik a számítógépem, és olyankor kihívom a szakértőt, aki megjavítja. Odajönnek hozzám, és elkezdik magyarázni, hogy ki kell cseréljem a merevlemezt, újabb programokat kell adjak hozzá, vírus támadta meg a gépet, és más hasonló dolgokat. Nem értek általában belőle egy szót sem. Csak a külső képet látom, míg ők gondját viselik a belső képnek.

Tegnap volt egy megjegyzés a hírekben, hogy hány ember vesztette el az állását Izraelben és a világ más részein, mi vár a világra a jövőben, milyen problémák várnak ránk, és senki sem látja ezeknek a problémáknak a végét. Ez a folyamat nem látható tisztán mindenki számára, és lehetetlen az eredményt kiszámolni, mivel nincsen rá megfelelő egyenlet.

Ez a dolgok külső oldala. Eközben belül, amennyiben mindezt egy számítógépen látnánk, kihívnánk a szerelőt, és azt mondanánk neki:”Javítson meg kindent”. És ez itt is így van: mi a válságot az átlagos személy szemszögéből nézzük, aki csak a számítógép képernyőjét látja és azt mondja: “Itt minden kisebb lett, ott más problémáink vannak, és valamit tennünk kell mindezzel”. Azonban amikor a szerelő megérkezik, azt mondja, hogy felújítást kell végeznünk, új alkatrészek és program telepítésével. És akkor a kép javulni fog. Mi erre azt mondjuk: “Én nem tudok erről semmit. Csak azt akarom, hogy a probléma tűnjön el a képernyőmről”.

Azonban ez lehetetlen. Meg kell tanuljuk, hogy milyen változásoknak kell bekövetleznie a rendszeren belül, ahhoz, hogy a külsőségek is megváltozzanak. A világunk változik. Mindeddig éltük életünket, pénzt kerestünk, és begyűjtöttük a termést a társadalmunk megfelelő körülményei között. Azonban most, ahhoz hogy megkeressük a kenyerünket, modernizálnunk kell magunkat, és figyelembe kell vegyük a minket körülvevő természetes körülményeket, melyek mostanra sokkal bonyolultabbá váltak.

Egy jobb keresetet igérnek nekünk, és nem engedik, hogy megtartsuk a régi alacsonyabb keresetünket. Ami ma történik az modernizáció és a Természet arra kényszerít minket, hogy részt vegyünk benne.

Ahhoz, hogy növényeket termesszünk, figyelembe vesszük a Természet különböző körülményeit, de ahhoz, hogy emberi lényeket fejlesszünk csak egy körülmény létezik: egymáshoz kell kapcsolódniuk. Meg kell tanuljuk, hogyan is tegyük mindezt, és akkor korrigálódunk majd. Jobbá változunk majd, és a világ is megváltozik velünk. A feltételek egyszerűek: a Természet felfedei a közöttünk levő helyes kapcsolatok hiányát. Mindenki mindenki másra hatással van, de egyenlőre ezek a hatások negatívak. És ezt ki kell javítsuk. Nincs ebben semmi komplikált.

(Egy a Báál HaSulam “Egy Törvény” című cikkéről adott leckéből, 2009 március 5.-én)