érzékelés

Kérdés:

Mit jelent az, hogy emlékezzünk a Teremtőre napközken? Hogyan tesszük a Teremtőt oda minden egyes pillanatban?

Válasz:

Mi a Fényben, a Malchut de Ein Szofban vagyunk, amely teljesen megtelt Fényel. De ebben a végtelen állapotaban és teljességében, mi csak azokat a tulajdonságokat érezzük, látjuk, amelyek lefestik nekünk ezt a világot az Ein Szof világa helyett. Ha mi erre akarjuk irányozni magunkat, arra a célra, hogy  elkezdjük érezni az Ein Szof világát, akkor nekünk Arvutra van szükségünk, kölcsönös garanciára, a környezet által. A barátok kell adjanak hozzá erőt, vágyat, támogatást, kitartást, és a cél fontosságának a felismerését.

Az én részemről a cél csak egy hiány, vágy, semmi más. Én állandóan hiányt kell étezzek, azért kell, hogy aggódjak és keressek, hogy képes legyek elegédettséget adakozni a házigazdának, mint ahogy ő adakozik nekem. Én nem tudom hogy, mit adakozik ő nekem? Ha, ez az élet amit most érzek az amit tőle kapok, akkor lehetséges azt mondani, sokkal jobb lenne ha Ő nem adna nekem semmit, mert én szenvedek az életemben. Azonban nyilvánvaló, hogy  “Aki hibáztat, az csakis a saját hibáin keresztül hibáztat”. ( Se kol a poszel bemomo poszel). Tehát az én viszonyomat a Teremtőhőz, csak igy lehet meghatározni:- én azt az állapotot akarom elérni, amelyben én adakozhatok.

Ez az eredmény annak köszönhető, hogy  a Fény befolyásol engem, egyre nagyobb benyomást tesz rám, és hirtelen annak az illuminációi megépitik bennem a vágyat.  Mi nem tudjuk mi az :”Lisma”, a felülről való felébresztés. De amikor elérkezik, akkor az ember  mondhatja: “Most már én tudom, most már én értem”. Erőfeszitéseket kell befektetni, hasonló a kis gyerekhez, és ebből az erőfeszitésekből jelenik meg az érzés, és nem előtte.

Kérdés:

Nekem korrigálnom kell azokat a vágyakat, amelyek felfedeződnek a kölcsönös viselkedésben más személyekkel: pénz, kontroll, tudás?

Válasz:

Nem, te nem kell hogy aggodjál ezekkel a vágyakkal kapcsolatban. Minek? Hagyd béken őket. Mindegyiknél  ezek feldeződnek más kombinációban, de te ki kell javitsad hozzaállásodat másokkal szemben, anélkül, hogy részekre bontanád.

Kezeljed  egyszerüen a vágyaidat: előszőr is, el kell jutnod  a tiszta adakozás szintjére: “Ne tégy olyat másnak, amit te gyűlölsz”, ne élvezd azt, ami másnak rossz.

Én tudatosan vagy nem tudatosan, mindig szivesebben nézek rájuk fentről: ha a személy alacsonyabb mint én, akkor ez jó nekem, de ha ő magassabb mint én, akkor ez rossz nekem. Első és a legfontossabb, hogy én el akarok egy olyan szintre jutni, hogy ne hasonlitsam magamat másokhoz. Én nem akarom többé felmérni a másokat, a saját mértekeim alapján.

Amikor én ilyen hozzáállást  szerzek meg, a világ az én szempontomból más formában mutatkozik. Én mintha  eltávolitok magamtól egy szürőt, leveszek egy szürőt az én felfogásomból,  és megnyitok egy szélesebb körű világot. Hirtelen én úgy látok másokat, hogy semmi közük saját magamhoz, az egómhoz. Én eltávolitok minden személyes érdekemet, én egyáltalán nem számitok rá, én semlegesitem az összes kölcsönös kapcsolataimat. A világ tele van lehetőségekkel. Ezek lehetőségek? Én egyelőre nem tudom. Mivel nincsen szükségem semmire, én csak létezek eggyütt a többiekkel, és nem teszek nekik azt amit én gyülőlők.

Ez egy nagyon de nagyon tiszta és világos szint, mivel felfedeződik az ember összes fizikai vágyai fölött. Kivülről nem lehet megkülönböztetni egyáltalán, de te másképp látod a világot.

Nagyon nehéz ezt elképzelni.  Vajon az emberek szenvednek a te szempontodból? Vajon  az összes emberek igazságosak, vagy feloszlódnak jókra és rosszakra? Nehéz elmagyarázni a belső fényképet, ami megjelenik, amiután a személy eltávolitsa az egoista szűrőt.

Igy vagy másképp, előtted áll egy egészen más valóság, egy más kölcsönös hozzáállás az emberek között. Mert, mindenki a saját hibáin át birálja a világot. De amikor te eltávolitottad a hibádat, látod a világot helyesen, nem deformálva egy görbe egoista tükörben.

bs

Kérdés:

Ha a vágyban létezik, olyan vágy amely nyomja a szándékot , az adakozásra?

Válasz:

Nem, ez nem létezik, sem női vágyban és sem férfi vágyban. Ez nem lehet, mivel mi csak megszerzési iránti vágy vagyunk.

Akkor, hogy tudhatunk nyomni a szándékot az adakozásra? Ezt a Fény teszi meg, és mi nem tesszük magunktól.

Én magamban abszolut egoista vagyok, aki csak magára gondol, nem tud ebből kimenni. Nem az én vágyaim, nem az én gondolataim, hogyan is dolgozhat másképp az agy, ez a természet, igy voltam felépitve. Akkor mit lehet tenni? Csak, ha mi eggyütt  sóvárgunk a helyes formára, hogy a Fény ránk ereszkedjen, megszerezni, az önzőségen mellett, megkapni a helyes szándékot, és dolgozzunk vele a helyes formában. Akkor ez a Fény vágya lesz, az adakozás vágya, a szeretett.

A mi önzőségünk megmarad. De mi a helyes formában dolgozunk vele, mi akarjuk ezt a növekedést, a Fényt. És ebben van valojában a felelősünk az egész történelmünk folyamán.

Az Ein Sof világából, a mi első állapotunk (1), amelytől mi elkezdjünk, átmenni a mi második egyéni állapotunkhoz(2) és eljutunk az Ein Sof világához, ez a harmadik állapot (3).

A harmadik állapot 620-szor nagyobb mint az első állapot. “620”, ez csak egy szám, és a tény az, hogy erőteljessebb milliád- szor. A fontos az, hogy érzékeljük a harmadik állapotot, amelyben vagyunk.

Az első állapotban mint egy sperma csepp voltunk, és a harmadik állapotban szükségünk van teljesen hasonló lenni a Teremtővel, igy megszerezzük az Ő sztátuszát. Ez az amit mi megszerzünk köszönve a férfinek. És mindenesetre  ebben az időben az önzőség megmarad és felfedeződik bennünk nagyobb önzőség, amelyben alig tudunk élni. Ezt a harmadik állapotot csak fokozatosam szerezzük meg, amelyet nevezünk NáRáNHáJ, ez maga a teljes Fény, amely kitölti az összes világokat.

bs

Kérdés:

Ön nagyon sok példát hozott fel a tudomány területéről, ahol is valójában a kabbaláról beszélünk. Volt egy nagyon népszerű olasz feltaláló, név szerint Guglielmo Marconi, aki kifejlesztette az első rádió vevő készüléket oly módon, hogy addig növelte az érzékenységét amíg nagy távolságból érkező jeleket is képes volt érzékelni. Ugyanígy, meg kell nekünk növelnünk a mi lelkünk érzékenységét annak érdekében hogy kifejlesszük a kapcsolatot egymás között? A hit ehhez hasonló antenna, ami arra szolgál, hogy érzékeljük a kapcsolatot a teremtővel?

Válasz:

Guglielmo Marconi nagy tudós volt, és sok titok birtokosa. Az ő találmányainak csak egy kis részét fedte fel a számunkra. Ő olyan hullámokat is felfedezett, amelyekről mi még nem tudunk, amelyek könnyedén körülveszik az egész földgolyót, és behatolnak a belsejébe is. Ő kivételes zseni volt.

Amikor mi kívülről közelítünk magunkhoz, először egy általános energiamezőt kezdünk érzékelni, amely mindent kitölt a környezetünkben. Ez a mező az Isten, a Teremtő. Ezt érzékelni azt jelenti, elérni a Teremtőt, a felső erőt, amely magába foglalja az összes lelket. Akkor mi együtt és Ő, ez a felső erő, „A Teremtés gondolatá”-n keresztül válunk egy egésszé..  Ezért van az, hogy az embert Ádám-nak hívják, (a Dome szóból jön), ami azt jelenti: hasonló, mint a Teremtő.

Mi elérjük azt az állapotot, ahol egyszerűen egyesülünk vele, úgy értve: benne létezünk, tudomásunk van erről, és tartalmazzuk őt. Ezt az erőt, amihez  csatlakozunk, hívják úgy hogy a hit ereje.

A hit a Binah szfira (a Havnah szóból jön) ami megértést jelent. Más szóval, „hinni” nem azt jelenti, hogy lehunyt szemekkel járunk mint a vak ember, elhiv azt, amit egyszer valaki mondott… Egyáltalán nem! A hit az adakozás erejére épül. Amikor én képessé válok „áthangolni” a „belső rádió vevőkészülékemet”, a megfelelő hullámsávra, az információt, ami átjön rajta nevezzük „hit”-nek.

br