Dr. Michael Laitman

Kabbala tanulás

A tudás egy láncon keresztül van átadva

Amikor mi a T.E.Sz.-t (Tíz Szfira Tanulmánya) olvassuk, mi megbeszéljük és tisztázzuk azon jelentéseket, melyek közelebb állnak hozzánk, annak érdekében, hogy felkszítsük magunkat annak megértésére. De utána el kell olvassuk az eredeti, hiteles szövegeket, melyeket a hatalmas korábbi Kabbalisták írtak, akik átjuttatják a Fényeket magukon számunkra.

Én nem rendelkezem olyan hatalmas felső Fényekkel, mint Rabas vagy Báál HaSzulam, de képes vagyok segíteni abban, hogy ti azokhoz kapcsolódjatok. Annak érdekében, hogy egy gyermeket tanítsunk, a személynek nem kell professzornak lennie, hanem csak olyan valakinek, aki képes leereszkedni a gyermek szintjére.

Ennél fogva a tanítvány mellett mindig ott van egy tanár, a legfontosabb személy, aki képes őt jelen állapotában segíteni. De emellett nagyon fontosak számunkra az eredeti források, melyekből a Fény elérkezik hozzánk. lehetetlen tovább lépni bármely nélkül is.

Önmagunkban, egy olyan különleges személy nélkül, mint a tanár, soha nem lennénk képesek magunkat Rabas vagy Báél HaSzulam spirituális forrására hangolni. És ez így volt generációkon keresztül. Mi nem beszélünk olyan különleges lelkekről, mint Adam HaRishon, vagy Ábrahám, akik a spirituális világot maguktól fedezték fel. Néha, léteznek olyan pillanatok az életben, amikor valami fel lesz fedve a személy számára Felülről, a lélek egy különleges rendeltetésének megfelelően.

De amikor mi a Kabbaláról úgy beszélünk, mint a spirituális tudás átadásáról, a Kabbalisták láncolatán keresztül generációról generációra (a “Kabbala” “megszerzés”-t jelent), akkor mi mindig egy tanárra és tanítványra gondolunk. Mindenek előtt a tanár képes minket a célra irányítani, ő segít abban, hogy előre haladjunk, és ő képes irányt adni életünknek. És annak megvalósítása mindenképpen a mi felelősségünk – azoknak a hatalmas Kabbalistáknak a segítségével, akik ezeket a szent, hiteles szövegeket írták számunkra.

Egyrészről létezik a tanár aki támogat és irányít minket, és azért kell lojálisnak lennünk hozzá, hogy ő képes legyen minket “karjaiban tartani” mint egy kisbabát. Más részről, mi a tanár mellett haladunk annak érdekében, hogy a hiteles forrásokhoz kapcsolódjunk.

15 ápr 2011

Egy útmutató az érzéseidhez

Kérdés:

Hogyan tanítja meg nekünk a Zohár Könyve a közöttünk levő kapcsolat módszerét?

Válaszom:

Báál HaSzulam egy kommentárt adott a Zohárhoz, hogy megakadályozza a szöveg materiális félreértését. Mindaz lefekteti az alapokat a bennünk levő spirituális állapot megformálásához, időn, téren, és ezen világ képein túl, hogy minket arra késztessen, hogy mi mindazt magunkon belül akarjuk átélni, és nem pedig magunkon kívül.

A Szulam (Létra) kommentár, mint bármelyik más Kabbalista írás, azok számára íródott, akik már elérték a spirituális érzésvilágot, hogy segítse őket annak megértésében, amit éppen éreznek. Nekem ezáltal azt magyarázzák el, éppen mit is érzek, én már azon a szinten vagyok, hogy “a személyt lelke tanítja majd”. És akkor a Kabbalista szövegek olvasásával, én elkezdem megérteni mit is érzek.

Mielőtt a spirituális érzések megjelennének bennem azonban, a Kabbalista szövegek nem a tudás forrásai, hanem Szegula (egy csodás erő, gyógymód) számomra, mivel azáltal hogy olvasom azokat, én aláhelyezem magamat a felső Fény hatásának, amely átmos rajtam, mint élő víz forrása.

Ezáltal én nem akarom elmagyarázni nektek a Zohár minden egyes kifejezését, hogy azok mit jelentenek a Szfirák, vagy Parcufok szempontjából, nehogy a tanulók elégedettséget érezzenek a felületes tudás által. Én azt akarom, hogy mindenki keressen, kutasson magán belül, saját belső érzésein belül, azon gondolkodva, milyen is lehet mindaz. És akkor nagyobb sóvárgásunk lesz majd a felfedezés számára, és ezáltal egy megfelelő vágyat, szükséget formálunk annak irányában.

14 ápr 2011

A könyv.

Vannak könyvek, amelyeket szimpla emberek irtak, amit ők éreznek ebben a világban. És vannak könyvek, amelyeket a Kabbalisták irtak, akik megszerezték a spirituális világot és leirták a spirituális érzékelésüket.

Ezek a könyvek különösek, Szent könyvek. A “Szent” (Kados) jelentése “különös”. A spirituális világ teljesen különos tőlünk, a mi egónktól, ennélfogva a személy, ahogy elképzeli ezt a felső világot az ő érzékelésében, irja a szent könyvet, amely specialis és teljesen különös.

Az összes könyvekből, amelyeket irtak a történelem folyamán a sok ezer ember, akik megszerezték a spiritualitást, létezik egy  különös könyv. Ezeket a Kabbalista forrásokat hivják szimplán ” a köny”, anélkul hogy nevet emlitnének: “irva a könyvbe”, “a könyvben olvastam”.

Ez a könyv azért olyan különös a többi könyvektől, mert egy különös emberi csopot irta, megszereztek az összes Felső Szfirákat a Malchut En Sofból. Mindegyik közülük kompatibil volt egyik a tiz szfiraból a Malchutba. Az ők lelkük olyan különös volt, hogy mindegyik eredett egy Szfira gyökereből  a Malchut En Szofból.

Ez a tiz különös ember gyülekezete történt ezelőtt 2000 évvel. Kilenc tanuló eggyütt a tanárral, Rabbi Simon, elszigetelte magát egy barlangban Israel északi részen,  ahol laktak és tanultak.

Ez egy különös hely. Mikor együtt utaztam Rábás tanárommal, gyakran meglátogattuk ezt a barlangot. Rábás nagyon szeretett ott lenni. Ő ott állt egy pár percet, és ugy nezett ki minha eltünne, mintha kiment volna a testéből. Annyira hogy, összkapcsolodott a tiz Szfira spirituális erejével, a tiz lélekkel, akik felfedezték a EnSof Világát és ebben a barlangban ültek.

Amikor ők egybekapcsolodtak, ők megszerezték az egész 125 spirituális lépcsőt, a mi vilaguntól az EnSof világáig. Báál HáSulám irta a “Zohár bevezető könyvében”, hogy ez csak egyszer történt a történelem folyamán, hogy egy emberi csoport megszerzett egy ilyen magas fokozatot, nekik köszönhetjük, hogy összekapcsolodtak egymással és együtt tanultak.

Csak a korrekció végén szerezzük meg ugyanazt a fokozatot, mint amelyet ők szereztek meg, és eppen ezért ezt megszerezzük, a köztük levő összekapcsolodásban – erről irtak az ők könyvükbe. És ez a Zohár ereje. Nyilvanvaló, hogy ebből a könyvből kaphatjuk meg a nagy erőt. Ezért ez a könyv olyan fontos.

bs

07 ápr 2011

A szándék nem fejezhető ki szavakban

Kérdés:

Rav el tudná nekünk magyarázni saját szándékát a Zohár olvasása alatt?

Válaszom:

A Kabbalisták megtanítják nekünk mi kell, hogy a szándékunk legyen. Minden személynek meg kell valósítania azt amiről olvasunk abban a mértékben melyben megérti azt.

Lehetetlen nektek a szándékot elmagyarázni. Ez valami olyasmi ami nem fejezhető ki egy másik személy számára, mivel a szándék a személy belső állapotából származik amit ő maga felfedez.

Én egy olyan állapotban vagyok ami ismeretlen számomra. Én azt lassan felfedezem, ahogy az kibomlik bennem. Abból az állapotból, mely megjelenik számomra én megteremtem a szándékot.

Lényegében lehetetlen ezt a szándékot szavakba önteni. Nincsenek arra szolgáló szavak. Mindez azért van, mivel az magába foglalja a személy belső vágyát (Hisszaron), és az ő a felső valósággal létrehozott kapcsolatának szintjét, azon kísérletein keresztül, hogy megtalálja az eszközöket, melyek képesek elhozni neki a lehető legnagyobb közelséget a Házigazdához, a Teremtőhöz, az összeolvadást (Zivug de Hakaa) Vele.

Mik ezek az eszközök? A könyvek, a tanár és a csoport. A személy mindent magába foglal amit megért és érez azok teljes összegéből, és azokon keresztül eléri a Teremtővel való egységet.

Mindezen eszközöknek jelen kell lenniük. Amennyiben csak egy is hiányzik közülük, akkor nem rendelkezünk a megfelelő kapcsolódási ponttal. És mindemellet mindegyiknek megfelelő egyensúlyba kell kerülnie a többivel.

29 Már 2011

Életed pillanatai

Épp most fejeztük be a Zohár olvasását, melyet körülbelül fél óráig olvastuk. Most kérdezlek titeket, mind ezalatt az idő alatt, hogy pillanatig vágyakozott mindegyikőtök a Reformáló Fény eljövetelére, arra várva, hogy valami történjen? Írva van, hogy az angyal megkérdezi a személyt halála után: “Tanultad a Tórát, és vártad-e üdvözülésedet?”

Hány pillanatot töltöttél erőfeszítésben, nehogy valamit kihagyjál, és hogy “elkapjál” valami fontosat, mint egy kapus a labdát kapuja előtt, vagy egy vadász a mezőn áldozatát üldözve?

Vajon vártad-e mindazt szenvedélyesen, oly módon, ahogy egy rég várt randevút várunk szeretőnkkel? Mennyi ideig maradtunk meg ebben az állapotban? Hányszor tértünk vissza ebbe az aspirációba ismét?

Csakis ezek a pillanatok számítanak az életben. Ezek összegyűlnek, és meghatározzák az élet sebességét. A többi pillanat valójában nem létezik…

24 Már 2011

Az üresség a mi építkezési területünk

Báál HaSzulam, “Béke a Világban”: A kollektíva és az egyén az egy és ugyanaz. És az egyén nem károsodik mivel a kollektíva rabszolgájává válik, mivel a kollektíva szabadsága és az egyén szabadsága az ugyancsak egy és ugyanaz. És ahogy ők osztoznak a jóban, ugyanúgy osztoznak a szabadságban is.

Mindez fokozatosan válik nyilvánvalóvá, a negatív formából, az ellentétből. Az a sötétségebn jelenik meg, az emberek korrekcióra való kényszerítése nélkül, más szóval csakis a szenvedés formájában, annak érdekében hogy mi megérthessük, felfogjuk, és beleehyezzünk a saját szabad választásunk alapján abba, amit meg kell tennünk, hogy milyen módon kell elfogadnunk a természet törvényeit.

Nem szabad azokat egyszerűen ösztönszerűen elfogadnunk, vagy azáltal, hogy nincs más lehetőségünk a cselekvésre, ahogy az a kövületi, növényi és állati szinteken megtörténik, hanem ehelyett beleegyezéssel, és vággyal kell ehhez eljutnunk. Nekünk arra olyan szinten kell vágyakoznunk, hogy még akkor is ha a szenvedés nem helyezne ránk nyomást, mi mégis arra aspirálnánk.

Ezért jelenik meg a szenvedés számunkra. Az eljuttat minket egy üres helyre, ahol elkezdünk keresni, és ilyan módon ebből a sötétségből mi magunk építjük fel az isteni rendszert. Azáltal hogy magunkat vákumban találjuk, mi kötelékeket, és kapcsolatokat találunk – a jövőbeni szerkezet építőelemeit, és elkezdjük azokat elrendezni megfelelő helyeikre.

Én egy épületet építek, és az építés ezen folyamatában én érzem a Természetet magam mellett, mely már eredetileg létezik. DE ez mégis olyan, mintha én magam formáznám annak rendszerét, azt adakozásban kifejezve, a sötétségben.

Ez az ahogy megteremtem és megszerzem az Univerzum teljes rendszerét. És akkor megértem a teljes valóságot az utolsó részletig. Én megértem és érzem azt az erőt mely azt megteremtette, és én csatlakozom a Teremtőhöz ameddig el nem érem a teljes tökéletességet.

Azonban én az építés folyamatát szenvedésként élem meg. Én nyomás alatt vagyok annak érdekében, hogy elkezdjek gondolkozni: Hogyan vagyok képes megtölteni az ürességet, milyen kell a rendszer szerkezetének lennie? Nekem meg kell találnom annak minden összekapcsoló ízületét. A Kabbalisták írnak nekünk az adakozás iránti szándékról, és mi okos dolgokat mondunk a leckék alatt az élet helyes megközelítéséről, de nem tudjuk hogyan is váltsuk valóra mindezt. Még akkor is ha memorizáljuk az összes szöveget kívülről, az sem segít minket.

Csak a Reformáló Fény magunkra vonzásával válunk bölcsebbé korrigált tulajdonságaimban, és értem meg hogyan kell a rendszert felépíteni. Én vagyok annak alapanyaga, ennél fogva elkezdek a többiekhez megfelelően viszonyulni. Ez az én építkezésem. Ilyan módon én korrigálom magamat, és megépítem a rendszert.

Ennél fogva most és a jövőben mi csak negatív impulzusokat kapunk, azaz szenvedést. Semmi mást nem kaphattunk a szenvedésen kívül, mivel egyénként nem lenne meg a lehetőségünk arra, hogy magunkhoz gyűjtsük a rendszert saját magunk által.

És mindez azt jelenti, hogy a Kabbala bölcsességének terjesztése által, és ezen dolgok elmagyarázása által a világ számára mi képesek leszünk lecsökkenteni a szenvedés mértékét, és azt az időtartamot mely arra szükséges, hogy “megemésszük” annak ránk gyakorolt hatását. Teljesen függetlenül attól, hogy valaki hogyan hallgat oda, mennyi tudást szerez meg, az soha nem veszi el tőle a lehetőséget hogy személyesen részt vegyen a rendszer építésében.

Nekünk a Végtelen Világ összes részletét egybe kell gyűjtenünk, és mindezt saját magunknak kell megtennünk. Nem kiabálhatunk csak egyszerűen: “Adjál nekem tökéleességet!”. Nekünk tudnunk kell, hogy pontosan mire is van szükség mindehhez, és hogy pontosan mit is akarunk szintünknek megfelelően. Az út különböző szintjein más más formában kiáltunk fel – de azért kiabálunk hogy megkajuk a szükséges erőket.

18 Már 2011

A kezdők ereje

Kérdés:

A Kabbalisták lecsökkentik a világ katasztrófáit spirituális fejlődésük által?

Válaszom:

Természetesen. Sőt mi több, senki nem számít nagyobbnak vagy kisebbnek ebben a tekintetben. Az emberek azt hiszik, hogy egy nagy Kabbalista egyszerűen csak imádkozik, és ezáltal elkergeti a járványokat. De a valóságban ez épp ellenkezőleg történik: pontosan a kezdők, újonnan jöttek, akik rendelkeznek a szívben található ponttal, amely épp hogy felébredt, akik össze vannak zavarodva és nem értenek semmit még, azok akik többre képesek mint a veteránok az ő távoli, kicsiny vágyukkal.

hasonlóan a kisgyermekhez, aki családfővé válik, az embereknek csak el kell indulniuk a spirituális úton, és azok akik még mindig úgy tűnnek, mint akik nagyon messze vannak a valódi munkától, pont ők képesek többet tenni, mint a “veteránok”, egyszerű vágyukkal és kérelmükkel.


18 Már 2011

A tanulásban levő cél fontossága.

A  Teremtővel való szoros és erős összekapcsolodás leghatékonyabb a tanulás ideje alatt. A tanulás ideje mindig az ima ideje.

A kabbalisták könyveket irtak, azért hogy, mi már a kezdettől fogva képesek legyünk magunkra vonni  a Körbevevő Fényt. És ha a Fény segitségével elérjuk a spirituális világot, akkor megszerezzük azt amit a könyvekbe irtak, a spirituálitás érzékelését.

A könyvek soha sem mesélnek semmiféle “elmélet”-ről, amit az ésszel kell felfogni. A könyv csak az érzékelésről, a vágyról  és az edényről beszél. A vágy az a spirituális edény, az anyag. Az agy, az ész, csak abban kell segitsen, hogy elérjem az  érzékelést.

A tanulás azért van, hogy Körbevevő Fényt vonjak magamra, ez a Tóra.

Ha te azért tanulsz, hogy tudást szerezzel belőle, attól a pillanattól a Tóra  egy száraz elméletté változik, tudásra, üres tudásra, azért mert ez nem a mi világunkból való. Nem tudod mi áll a szavak mögött, semmi közöd az iráshoz. Ahogy Báál HáSulám irja, a lényeg a tanulásban a többi eszköz felhasználásával (könyv, szándek, tanár: környezet), a vágy érzékelésének a megnyitása.

Pontosan úgy mint amikor megszületünk, és elkezdjük érezni ezt a világot, csak azután tanuljuk azt megérteni, miután azt érezzük, pontosan igy haladunk a spirituális világban is. Az elején érezzük, azután megtanuljuk megérteni a mi érzésünket. A spirituális edény az a vágy, amelyel dolgoznom kell a célom érdekében, amit a többiekkel való egységben szerezhetek meg.

Mi el kell képzeljük ezt a közös edényt, együtt vonzani a Körbevevő Fényt, a közös szándékkal, amely egybefoglalja ezeket egy ”közös imába”. A közös kérelem az öszekapcsolodásra, mint egy ember egy lélekben. Meg akarjuk szerezni a kölcsönös adakozás erejét, amely összeköt minket és felhasználja a közöttünk levő kölcsönös adakozást erejét, és mi akarjuk a Teremtő adakozását, amely közöttünk fedeződik fel.

Ezt akarjuk, hogy megtörténjen, felfedeződjőn, csak ezt kell kérjük a tanulás alatt. Ez az egyedüli célja a tanulásnak.

bs

07 Már 2011

Mit nyerhetünk egy nap tanulással?

Kérdés:

Hogyan osszuk be az időnket megfelelően? Mennyi időt szánjak a családra, terjesztésre és a tanulásra?

Válaszom:

Lehetetlen a pontos mennyiséget meghatározni. Mindenki idejét saját lehetőségeinek és vágyának megfelelően osztja be.

A történelem ad nekünk egy példát egy tanítványról, aki egy napot tanult. Ez volt a neve is, Bar Bi Yoma (tanítvány egy napig). Földműves volt, és a mezőkön dolgozott. Három hónap utazásba telt neki, hogy otthonából Jeruzsálembe jusson, hogy egy napot a Tórát tanulja, és utána visszasétált otthonába egy újabb három hónapos utazással. Ezen személy tiszteletére létezik a tardíció, hogy a Tórát az év egy speciális napján tanuljuk.

Minden azon múlik hogy a személynek mennyi ideje van. Leckéink elérhetőek a TV csatornánkon (Izraelben), és az Interneten a nap 24 órájában, sőt mi több rendelkezünk tanuló centrumokkal a világ minden részén.

A komoly tanulás valóban gyümölcsöző. És ha valakinek meg van a lehetősége, akkor hallgathatja a leckéinket miközben utazik, vagy amikor a lehetőség elé kerül. Azonban csak egy rendszeres tanulás képes a Kabbala alapelveit egy egységes rendszerbe foglalni, és ez nem helyettesíthető mással.

03 Már 2011

Útmutató a lélek mélységéhez

A Zohár, Bevezető: “Általános magyarázat mind a 14 parancsolat számára, és hogy azok hogyan oszlanak szét a Teremtés hét napjára”. 1. pont:…Rabbi Simon elmagyarázza a 14 parancsolatot, mely magába foglalja mind a 613 parancsolatot (Mitzvot), mint ahogy a Teremtés 7 napja magába foglalja a 7OOO évet. Ezért van az, hogy ő azokat szétosztotta a Teremtés 7 napjára, és mindegyiket a megfelelő naphoz kötötte. És mivel azok magukba foglalják mind a 613 parancsolatot, érdemes erőfeszítést tenni mindegyik nap betartásában.

Mit jelent az, hogy egy parancsolat (Mitzva) betartása? Honnan tudom egyátalán mi egy parancsolat? És mit tehetek most ha még azt sem tudom mindez miről is szól?

Mindennek ellenére nekem azzal a szándékkal kell olvasnom a szöveget, hogy az korrigáljon majd engem. Végül is egyenlőre még azt sem tudjuk hogyan kapcsolódjunk a szöveghez, vagy abból valamilyen spirituális cselekedetet vonjunk ki, hogy az egy használati utasításáá váljon számunkra, azaz a Tórává, mivel a “Tóra” szó az “Oraa” szóból származik, mely instrukciókat jelent. Mivel írva van: “Az ember lelke tanítja majd őt”.

Amikor mindegyikőnk majd lélekkel rendelkezik majd ehelyett az embrió, vagy spirituális szikra helyett, akkor lelkünkön belül mi különböző jelenségeket fedezünk majd fel. Ezek a jelenségek válnak majd “könyvünkké”, a “mi Tóránkká”, az felfedezésemmé, annak az utasításnak megfelelően, hogy a Tórát a személynek saját szívére kell írnia, ahol a szív a személy vágyait jelenti.

És azokból megtanuljuk majd, hogy lépjünk tovább, hogy tegyük meg következő lépéseinket és azokat majd megtesszük magunkon belül. Pontosan ez az, ahogy mi különböző cselekedeteket végzünk majd magunkon belül a használati utasításnak megfelelően.

De egyenlőre mi úgy tekintünk erre a használati utasításra, hogy nem értjük miről is beszélnek az utasítások. Mi nem tudjuk az miről is beszél, mivel még nem érezzük, hogy mindegyikőjük miről is beszél magunkon belül, hol vannak lelkünk különböző részei, és mi a közöttük levő kapcsolat.

Ennél fogva nekünk csak kérnünk kell, és imádkoznunk kell hogy felfedezhessük lelkünk belső struktúráját: Hol vannak ezek a vágyak azokban az állapotokban amikről szó van, pontosan miről is beszél a könyv, és milyen cselekedeteket ír le, melyeket nekünk kell magunkon belül végrehajtanunk?

Az erre való vágyra és ennek megértésére szolgáló szándék a helyes szándék, melyet Báál HaSzulam leír a Talmud Eser Sfirot (Tíz Szfira Tanulmány) bevezetőjének 155. pontjában: “…azon az epekedésen, és hatalmas vágyon keresztül, hogy megértsék miről is tanulnak, ők felébresztik magukra a Fényt, mely körbeveszi lelkeiket.”

01 Már 2011

67 queries in 0,167 seconds.