Dr. Michael Laitman

Kabbala tanulás

Amikor kapcsolatban vagyunk a felső erővel

Kérdés:

Mit tehetek, amennyiben a Zohár olvasása alatt nem vagyok képes a szövegre koncentrálni, és mindenfajta oda nem illő gondolataim, és képzelődéseim vannak múltbéli eseményekkel kapcsolatban?

Válaszom:

Mielőtt a személy elkezd tanulni, mindazt fontosabbnak kell tekintenie, mint bármi mást ami kívül történik. Mindaz ami tegnap történt, ma történik, vagy ami holnap várható semmit nem jelent a tanuláshoz viszonyítva, mivel most történik meg az, hogy én kapcsolatba kerülök azzal a felső erővel, mely elrendezi teljes életemet számomra, és én akár azt önző módon is erre kérem, a korporeális szinten.

Ezáltal hasznos számomra az, hogy a Zohár olvasására koncentráljak, és hogy kapcsolatban maradjak a felső erővel, mivel én attól függök. Ez egy színtisztán önző, külső megközelítés, mindennek ellenére működik.

Amikor mi mindenfajta idegen gondolatokat érzékelünk az olvasás alatt, azon a ponton mindazok akadályok, melyek az egótól származnak. Azok akadályok az úton, és nekünk együtt kell azokkal dolgoznunk.

Azonban maga a történet ne aggasszon minket. Először is emlékeznünk kell, hogy bármi amiről a Zohár beszél, az csakis magamon belül történik. Bár én nem értek abból egy szót sem, mindaz nem számít. Nekem arra kell erőfeszítést tennem, hogy azokat megtaláljam magamon belül.

A kulcs az, hogy én azokat külső képekként látom, míg ahelyett azokat belül kellene éreznem. és semmilyen különbséget nem okoz, hogy pontosan miről is beszélünk. Az egyetlen fontos dolog számomra az, hogy a külső megfigyelésből egy belsőre váltsak, és látásmódomban korrigáljam a hibát.

27 máj 2011

A jósághoz való visszatérés formulája

A személy aki kinyitja a Zohár Könyvét, azt annak érdekében nyitja ki hogy felfedezhesse a Teremtőt. Az alapdefiníció szerint, a Kabbala tudománya a Teremtő felfedésének módszere a teremtmények számára ebben a világban. Egyébként miért lett volna a Kabbala, és a teljes Tóra megadva számunkra? A Teremtő a személyen belüli adakozás és szeretet iránti vágyon kerül felfedésre. Ez a vágy megegyezik a Teremtővel a tulajdonságok alapján, és a Teremtő megjelenik azon belül a formák egyenlőségének törvénye alapján.

Ezáltal a Teremtő az adakozás és szeretet tulajdonsága, az adakozás és szeretet ereje, a “Jó aki Jót cselekszik”. Akkor hogyan vagyunk mi képesek elérni az adakozás és szeretet iránti vágyat, a Jót aki Jót cselekszik? Azáltal, hogy összekapcsolódunk egymással minden egyes személy egoisztikus ereje ellenében, mely kölcsönösen eltaszít minket egymástól, és afölött felépítve a jó kapcsolatok hálózatát a gyűlölet hálója felett. Azáltal hogy egy olyan hálót építünk, ahol minden egyes személy jó, és jót cselekszik, adakozik és szeret a többiek felé.

De hogyan vagyunk minderre képesek, amennyiben mindannyian csak apró egoisták vagyunk? Mi a Zohár Könyvét olvassuk, mely a mi korrigált állapotunkról beszél, amelyben mi már össze vagyunk kapcsolódva egy közöttünk levő jó kapcsolaton belül, és mi arra vágyunk hogy mindez valóra is váljon közöttünk. Ebben az esetben mi megkapunk egy benyomást azokból a jó állapotokból, melyek már léteznek a végtelenségben. Ez a benyomás, az erők hatása a mi már korrigált állapotunkból, jelenlegi állapotunkba, van “körbevevő Fény”-nek, vagy annak a Fénynek nevezve, mely képes minket visszatéríteni a forráshoz.

És akkor annak a formulának megfelelően, hogy “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megadtam a Tórát annak korrekciójára, mivel az abban levő Fény visszatérít a forráshoz”, mi visszatérünk a forráshoz – a Jóhoz aki Jót cselekszik. Ezáltal mi felfedjük a Teremtőt, a Jót aki Jó cselekszik, a mi gyökerünket.

27 máj 2011

A hatalmas Kabbalisták kezeiben nyugodva

Kérdés:

Milyen korrekciókat hoztak létre a múltbéli Kabbalisták számunkra?

Válaszom:

Báál HaSzulam azt írja a “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányához” írásában, a 11. pontban: A Talmud szerzői a Tóra útját könnyebbé tették számunkra a Mishna szerzőinél. Mindez azért van…mert ők másfajta eszközöket tettek lehetővé a fennt említett Mishna Avot: a “Fény útja” részében található önsanyargatás helyett. Mindaz elégéséges erőt tartalmaz az ember reformálására…”

Miért cserélték ki a Talmud szerzői az aszkétizmus (kenyéren és vízen élés, földön alvás, egyszerű életvitel, és erőfeszítés a Tórában) útját a Tóra tanulására aszketizmus nélkül? Mindez azért van mert ők korrigálták a közöttük található hálózatot. Ez a lelkek általános rendszere már magában tartalmazza azokat a lelkeket, melyek aktívan cselekszenek benne, és mi képesek vagyunk előrehaladni az ő segítségükkel.

A törés után, a törött lelkek a lelkek általános rendszerén belül léteznek. És bár mi a rajzokon általában úgy ábrázoljuk őket mintha egy körben lennének szétszórva, a rendszer egy precízen meghatározott hierarchiával rendelkezik, mely létezett a Nikudim világában a törés előtt. A lelkek összetörnek és lezuhannak ugyanazt a hierarchiát követve, mindegyik saját Aviut-jának (a vágy vastagsága, durvasága) megfelelően, azaz a nagyobb Aviut-tal rendelkező lelkek mélyebbre zuhannak.

Ez a rendszer magában tartalmaz különleges lelkeket, több ezernyi Kabbalistát, akik egy különleges kapcsolat által olvadnak össze. Ez a spirituális rendszer gerincét, csontvázát alkotja.

Az ő kézírásaikat olvasva, mi kiváltunk egy ragyogást abból a kapcsolathálózatból, melyet ők egymás között felépítettek. Ez a ragyogás képes minket korrigálni, és mi képesek vagyunk elkerülni a szenvedés útját, és azt az önsanyargatást melyet a múltban követtek, a Fény felébresztése nélkül, kizárólag a szenvedést felhasználva egójuk összezúzására.

Mi nem vagyunk képesek ezt az útat követni. Mi gyengék vagyunk, és képtelenek vagyunk egónkkal köztevtelnül megbirkózni. Mi ezt azáltal tudjuk megtenni, hogy felébresztjük a már létező kapcsolathálózatot. Ez olyan mintha mi a múltbéli Kabbalisták kezeiben nyugodnánk, mint az újszülött gondoskodó édesanyja kezében, és ők gondoskodnak mi rólunk.

Mi összekapcsolódunk kézírásaikkal, különösen a Zohár Könyvével, valamint az Ari és Báál HaSzulam szövegeivel, és onnan megkapjuk a Fényt, ezen hatalmas lelkek gondoskodását.

23 máj 2011

Egy hálózat, mely az egész Univerzumot körbeveszi

Kérdés:

Mit jelent az, hogy Rabbi Simon mind a 9 tanítványa egy külön Szfirát képviselt? Létezhetnek hasonló Kabbalisták a mi időnkben is?

Válaszom:

Az a tíz Kabbalista mely lehetővé tette a Zohár Könyvének a megírását, a tíz fő Szfira. Mindegyikőjük, azáltal hogy elérte lelke eredetét, megértette hogy ő maga a tíz fő Szfira egyikéhez tartozik, és akkor egyesülésük egy olyan hatalmas erőt hozott létre, hogy képessé váltak a felső Fény teljes felfedésére, és hogy azt “szétszórják” számunkra. Ezért van könyvük “A Zohár”-nak nevezve, azon Fény nevének megfelelően, mely az Acilut Világának felső részében ragyog (GAR de Acilut).

Nem hiszem hogy manapság szükségünk van hasonló kaliberű Kabbalistára. Ők már felfedtek mindent, beragyogtatták a lelkek teljes rendszerét, és az összes többi Kabbalisták ugyanahhoz a rendszerhez csatlakoztak. Mindez a lelkek egy teljes korrigált rendszerét hozta létre a lelkek általános rendszerén belül, melyek még maguk nincsenek korrigálva.

Most, amennyiben mi korrigálni akarjuk magunkat, akkor elég számunkra ha a Zohár Könyvét olvassuk, és amekkora mértékben képesek vagyunk arra, teljes erőnkkel, megpróbáljunk a köny szerzőihez, azok lelkeihez valamint az őket követő Kabbalistákhoz csatlakozni. Ők maguk is a közös lelkek rendszerének korrigált tagjaivá váltak, és amennyiben mi csatlakozni akarunk hozzájuk, akkor képesek leszünk felhasználni az összes Fényeket és erőket, mely az ő kölcsönös egyesülésükben megtalálható. Ez az ahogy mi képesek leszünk a Zohár Könyvének Fényét felhasználni.

Lényegében mi már mindent megkaptunk! Már létezik a lelkek korrigált rendszere azon a rendszeren belül, mely még nem korrigálta magát. Rendelkezésünkre áll a könyv, és a Kabbala teljes tudománya általánosságban, melyet mi Báál HaSzulam rendszere alapján tanulunk. És mindez elég nekünk!

Nyilvánvaló hogy léteznek majd új felfedezések, mi jobban képesek leszünk dolgokat elmagyarázni, és jobban megértjük majd mi is található ebben a könyvben. De felülről mi már mindent megkaptunk annak érdekében, hogy befejezhessük korrekciónkat.

A Kabbala csoportosan van tanulva. És minden egyes személy a világban, aki úgy érzi hogy korrigálnia kell lelkét, és fel akarja fedezni miért is létezik, hol található élete gyökere és annak oka, akkor előbb utóbb megtalálja majd útját ugyanabba a hálózatba – egyik csoportunkba. És akkor ott elkezdi majd felfedezni mit is teszünk, és hogyan fedezhető fel a lélek gyökere, hogy fedjük fel a spirituális rendszert amelyben létezünk, bár mi már most is ott vagyunk egy eszméletlen állapotban. Tehát hogyan érkezhetünk el a rendszer megvalósításához?

Amikor mi eljutunk egy csoporthoz és elkezdünk tanulni, akkor először mi embereket látunk magunk előtt. De később, miután már tanulunk egy ideje, elkezdjük megérteni hogy mindezek nem emberek, hanem egy integrált, összekapcsolódó hálózat, mely összeköt minket.

Egyenlőre a rendszer nem működik megfelelően, de mi megpróbálunk egy bizonyos kapcsolatot felfedezni benne, egy olyan erőt keresve mely képes minket korrigálni, mely képes egy embert egy szívvel képezni belőlünk, képes minket eljuttatni a felebarát szeretetéhez, kölcsönös garanciához, és kölcsönös egységhez.

Ez a kölcsönös aspiráció egy más irányában annak érdekében, hogy felfedezzük a kapcsolatot egymás között a szívek egységében elhozza nekünk ezen hálózat érzetét. Mi érezzük, hogy mindaz valóban létezik. Mi hirtelen elkezdjük érezni, hogy az jelen van. És akkor ezen a kapcsolódó rendszeren belül, mi meglátjuk magunkat és az összes hatalmas Kabbalistát, akik belépnek ebbe a hálózatba, mint annak korrigált alapelemei, és támogatói, melyek vezetik a Fényt a rendszeren belül, azt az egység Fényével, szeretettel, és a részegységek kölcsönös résztvételével táplálva.

Nem számít hogyan ülünk együtt, fizikálisan, virtuálisan. A legfontosabb dolog az, hogy mi együttesen érzékelünk, és ugyanannak a rendszernek a részeivé akarunk válni, hogy csatlakozzunk a Kabbalistákhoz. És ha a Zohár Könyvét olvassuk, akkor táplálékot, erőt, megértést és spirituális érzékelést vonzunk magunkra ezektől a lelkektől, abból a korrigált hálóból, mint egy gyermek a szülőktől. Ez képessé tesz minket arra, hogy mi magunk a rendszer részeivé válhassunk, és elérjük a kölcsönösséget, kapcsolatot, és engedményeket, eltörölve magunkat és egyesülve mindenkivel.

20 máj 2011

A szövegek a kabbalisták titkos irása

Rábás cikkből:

“Mi a segitség a munkában, amelyet a Teremtőtől kérünk”: “Az ember aki fél a Teremtőtől, azt akarja hogy az ő fiai élhessenek és ne haljanak meg, vagy fél a fizikai büntetésektől, vagy finánciális büntetésektől. És igy ő fél állandoan. Ez jelenti, hogy fél a Teremtőtől, de ez nem a megfelelő gyökérről ered, mert az egész félelem eredete csakis a  saját haszna, és a Teremtő félelme az csak eredménye az ő saját féltésének. Van olyan személy, aki fél a Teremtőtől, mivel ő attól fél, hogy büntetést kap ebben a világban és a pokolban. Ez a két fajta félelem nem a valódi félelem és nem a valódi gyökértől származik.

A félelem mely valódi, az abból áll, hogy az ember féli Mesterét, mivel Ő hatalmas és domináns. Azaz, hogy ő féli a Teremtőt, mivel Ő hatalmas és Ő irányit mindent, és az összes világok amelyeket megteremtett a felső és az alsó világok, azok semminek tekintendőek számára, semmit nem adnak hozzá a Teremtő eszenciájához.

És mi láthatjuk, hogy nagy külömség található az altalános és az egyéni között. Azaz, hogy a”Prát”(“egyéni”) azt jelenti, hogy, a munka nem tartozik az általánoshoz, hanem az egyénekhez tartozik, akiknek megvan a tendenciája az igazságra, ős ők arra sóvárognak, hogy elérjék azt a szintet, hogy  “minden cselekedet a mennyek nevében”, ez azt jejenti, hogy  szolgálni akarják a Királyt, abból az okból, hogy Ő “hatalmas és uralkodó”. És ők nem akarnak semmit cserébe, hanem azért hogy szolgálják a Királyt, megtartják a Tórát és a parancsolatot, mert a Teremtő hatalmassága, az ami őket a munka elvégzésére készteti, és nem a saját remélt hasznuk”

Nehéz nekünk megszoknunk a kabbalisták nyelvezetét. De mi képesek kell hogy legyünk arra, hogy automatikus módon lefordítsuk ezeket a kifejezéseket, amelyeket  épesek lehetünk megérteni ebben a világban. A kabbalisták ezt a nyelvezetet hasznalták generáciok óta, azért hogy létrehozzanak egy védelmet és egy takarást a saját maguk számára, és megvédjék magukat  azoktól az emberektől akik nem érdemesek arra, hogy közeledjenek a spiritualitás felé. Mert csak a különleges egyének kapják meg a felébresztést felülről és érzik magukban a szükséget annak, hogy felfedezzék az élet értelmét, a gyökerüket, és az élet célját.

Ők érzik, hogy létezik a természetben egy belső erő, amely megteremtette a természetet és minket is, és megadja nekünk a vágyat, hogy felfedezzük őt magát, közelebb kerülhessünk hozzá, és megérthessük azt. Csak azok a külünleges emberek értik meg ezeket az irásokat! A többiek számára, azt a jobb, hogy ezek az irások rejtve maradjanak, hogy ne értsek meg ezeket az irásokat.

Hogyan lehet, hogy generációkkal korábban megirják ezeket a könyveket egy későbbi generáció számára, és hogy a könyv (Megillah-Tekercs) az egy felfedés (gilui-felfedés szóból származik)? A könybe a Kabbalisták beleöltöztették a módszer lényegét, mely a Teremtő felfedezése a teremtmények számára, és mindezt olyan szavakba öltöztették, hogy az ember aki azt olvassa úgy gondolhatja, mintha értené azt!  A személy vágyának megfelelően dekódolja ezeket az irásokat. Egyik azt vallásos irásoknak nézi, más morális vagy erkölcsi tanításoknak, megint más történelmi irásoknak, és a negyedik filozófiának, életi és társadalmi  törvénynek, biráskodásoknak, az emberek egy egész viszonyredszert épitenek ebben a világban ezekre a szavakra. Azt hiszik, hogy ez az amit a szerzők átadtak ezekben a könyvekben.

Az összes kabbalista könyvek, Tóra, Tánách, és az összes szent könyvek, csakis a természet felső erejének felfedezéséről beszél. Mindenki ezeket úgy értelmezi, ahogy ő akarja és ezért jelent meg annyi sok könyv a Kabbala körül. Csak azok az emberek, akik megkapták a felébresztést a Teremtő felfedezésére, ők használják fel ezeket az irásokat, mint direkt iránymutatás, azaz a felső erő, a belső természet felfedezésére. Ők fényt találnak a szövegben belül, hogy azáltal tovább haladjanak, és mindez csak azzal az erővel lehetséges ami felébreszti őket.

bs

19 máj 2011

A Fény pillanatai

Kérdés:

A Zohár lecke kezdetén megértem és inspirációt kapok a Rav szándékkal kapcsolatos szavaitól. Abban a pillanatban hogy elkezdjük a Zohár olvasását, számtalan idegen gondolat támad rám, és nem vagyok képes újra létrehozni a megfelelő szándékot. Mit tehetek?

Válaszom:

Sajnálkozzál! A személy lassan kifejleszt egy szükséget magában az olvasott anyag érzékelésére. Valójában mi arról a lehetőségről beszélünk, hogy elkezdjük érzékelni a spiritualitást. Vágyaink (edényeink) a mi érzékeléseink, sóvárgásaink.

Amennyiben a személy még nem rendelkezik azzal a vággyal, hogy felfedezze a felsőt, az adakozás erejét, az alsó alapjára, a megszerzés erejére építve, azáltal, hogy az alsó hasonlóvá váljon a felsőhöz tulajdonságait tekintve, akkor a személy még nem kap isnpirációt a folyamatos spirituális hajszától.

Nem tudsz mit tenni, csak sajnálkozzál emiatt, amennyire csak képes vagy rá. És a csoportnak kell stimulálnia téged, egy soha nem lankadó, helyes szándékkal a tanulás közben.

Csak azokat a pillanatokat, melyek alatt a személy emlékezik a helyes szándékra tekintjük a Tóra (Kabbala) valódi tanulásának, a Reformáló Fény magunka vonásának. Amennyiben a személy összeszámolja ezeket a pillanatokat, megszámolhatja életében hány pecig tanulta valójában a Tórát…De mindaz amit az értelem nem ér el, az idő majd elvégzi. Fokozatosan majd mindez elérkezik.

19 máj 2011

Jobb szorgalmasnak lenni, mint okosnak

Kérdés:

Miért pont a Zohár olvasása alatt történik a legnagyobb előrehaladás, anélkül, hogy bármit is értenénk, mindössze a szándék megtartásával?

Válaszom:

A Kabbala tanulása nem szükségeltet semmilyen különleges mentális képességet, mivel annak tanulása nem az értelemmel történik. Épp ellenkezőleg, azok akik magukat okosnak tartják, akik jók a tanulásban, akik gyorsan megragadnak dolgokat, és éles eszűek, általában nem haladnak jól a Kabbalában. Mindez azért van, mert értelmük és értelmi képességük érzete megállítja őket, eltávolítva őket egy tudomány racionális tanulásának útjára, ahelyett hogy az elérést a csoporthoz való lojalitásuk által szereznék meg. Ez a probléma.

Azt mondanám, hogy pont az átlagos, mindennapi emberek azok, akik a legsikeresebbek a spirituális előrehaladásban. A brilliáns bölcselkedők, akik a Kabbala tudományát jönnek tanulni, általában szinte azonnal elbuknak. Én ezt úgy látom, ahogy ők azonnal fejest ugranak a mély tengerbe, és csak jó néhány évvel később bukkannak ismét a felszínre, amikorra a víz lemossa már róluk büszkeségüket, magasabb rendűségi érzésüket, és erejüket.

Reménykedjünk abban, hogy mi azokhoz tartozunk, akik sikeresek az elérésben, ahelyett, hogy egy brilliáns elmével rendelkeznénk.

12 máj 2011

Sóvárogj és fedezd fel!

Amikor mi találkozunk és olvassunk a Zohár könyvből, nekünk  előszőr is meg kell érteni, hogy nem az ész segitségével kell megérteni. És ha valaki megakarja érteni az ő esze segitségével, ő összekavarodik  minden szóban, egy szó sem tanitja meg a Zohárban valamiről, ami érthető lenne számára.

Az összes irások a Zohárban belső állapotokról és spirituális tulajdonságokról beszélnek. Ha a személy ugyanabban a spirituális állapotban van,  ugyanabban a világban, felfedeződik neki az, amiről a Zohárban beszélnek. És ő ismeri, azokat a cselekedeteket és spirituális beállitásokat , amiről beszélnek. Ő érzi, és azonositja magában a belső világot, a spirituális világot. Mivel a spiritualis világ a személy belsejében fedeződik fel,  és nem rajta kivül, mint az egész valóság is, csak a személyen belül fogható fel.

Aki nincsen a spirituális érzésben, csak olvassa a nem érthető  szöveget. Akkor minek olvassuk a Zohár könyvet? Azért, hogy a személy csatolja hozzá a sóvárgását annak érdekében, megszerezze azt az állapotot, amelyben mi megértjuk, érezzük  és azonositjuk  az állapotokat és azokat a spirituális tulajdonságokat, amelyről a Zohár beszél és hozzá tartozik. Mindent amit most olvasok,  mint egy nem érthető mesét, én magaban akarom érezni, és benne lenni.

Mi magunkban ki kell fejlesszük magunkban ezt a sóvárgást. Az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, hogy lássuk a spiritualitást, a sóvárgást, az iránta való akaratot, és nem többet ennél. Most mikor olvassuk a Zohárt, mi eggyütt kell legyünk, amenyire csak lehetséges, arra sóvárogjunk, hogy felfedezzük ezt a rejtett világot.

Mégha nincsen bennünk semmi arra irányuló szükség, nem tudjuk miről beszélnek, de mi olvassuk ezt a szöveget együtt, ugyanabból a rejtett állapotból félébresztjük magunkban a  ragyogást, amelyet úgy nevezünk  “a Fény amely a jóhoz tér vissza” (“ha or  ha mahzir le mutav”), a “visszaverő Fény”, és ez befolyásol minket.

A személy nem tapasztalja meg a rejtett világot, hanem felébred benne a szükség, a vágy, a valóság tulajdonsága iránt, és az felfedeződik számára. A Fény úgy müködik, hogy megteremti bennünk ami rejtve van. Így mi sóvárgunk a Fényre ami Körbevesz, azért, hogy megteremtse nekünk a képességet arra, hogy érezhessük a rejtett világot.

bs

09 máj 2011

Spirituális világ kezdőknek

Kérdés:

Az olyan leckéken, mely kezdőknek szól csak a természet törvényeiről szóló kifejezéseket használjunk, és csak később vezessük be a Kabbalista terminológiát?

Válaszom:

Nem, nyíltan beszélhetünk velük, és fokozatosan fejleszthetjük azokat, akikben felébredt a szívben található pont, és eljutottak hozzánk. De amennyiben mi csak a természet törvényeiről beszélnénk velük, azt hinnék hogy mi fizikát vagy szociológiát prédikálunk nekik. Hallaniuk kell a spirituális világok szerkezetéről. Ez az amiért sóvárognak, és nekünk ezt meg kell adnünk nekik.

27 ápr 2011

Semmi nincs a nevünk mellett

Kérdés:

Mire támaszkodhatunk spirituális előrehaladásunkban, amennyiben az már nyilvánvaló, hogy a tudás az nem számít?

Válaszom:

Támaszkodhatunk a környezetre. A tudás az haszontalan. Én hajlandó vagyok bármit, mindent elfelejteni. Ahogy azt a Talmud mondja, az emberek azért imádkoztak, hogy elfelejthessék amit már megtanultak. Én egy színtiszta lapot akarok nyitni, mint egy kisbaba, melynek semmi sincs a neve mellett.

Engedjük, hogy mindaz amit megismertünk, megtanultunk kitörlődjön elménkből. Engedjük, hogy még a szívünk is teljesen kiürüljön. Nincs szükségem semmire. Nulláról akarok kezdeni, el akarom veszteni összes tulajdonomat. Ez az egyetlen módja az út folytatásának, minden egyes napot új, tiszta lappal kezdve.

Úgy tűnhet hogy mennyi minden van a könyvekben leírva, “emlékezz erre, ismerd meg azt, nehogy elfelejtsd ezt”. Mindez igaz, de valójában a személy akkor halad előre, amikor készen áll arra, hogy “nulla”-vá váljon, amikor nem hallgat a jelen pillanatának hangjára.

Ennél fogva csak a környezet marad támogatásunk változatlan forrása.

27 ápr 2011

67 queries in 0,285 seconds.