Kabbala tanulás

Egyszer, a Sábbáth előestéjén, ÁRI mondta a diákjainak, “Menjünk Jeruzsálembe, meg akarom tudni, hogy hol vannak a vörös tehén hamujai. Öntsük őket magunkra és tisztítsuk le magunkról a gonoszságot, és építsük fel a templomot, mert látom, hogy ez az idő a száműzetés vége.”

Egy azt mondta, “Hogyan tudunk elmenni Jeruzsálembe hogyha több mint 30 parsaot-el van messzire tőlünk?” A mások azt is mondták, hogy “Készen vagyunk a távozásra, de először szólni akarunk a feleségeinknek, hogy ne aggódjanak rólunk.”

Akkor a Rav így felkiáltott, “A Rashbi idejitől (A Zohár Könyv írója) a mai napig, nem volt ennél jobb idő a világ korrigálására (az önzőségről beszélve), de elveszítettük ezt az esélyt!”

DH

Kérdés:

Mit tehetek, ha én gyengének érzem magamat, és a környezetem és a családom nem tudnak  támogatni, mivel nem érzik a cél fontosságát?

Válasz:

A “Sámáti” könyvben, Báál HáSulám elmagyarázza, hogy miért olyan nehez nekünk a spirituális út: ” Az ember elér egy olyan helyzetet, mintha az egész világ megállt volna, ő egyedül működik  most ebben a világban, es elhagyja  a családját es a barátjait, annak érdekében, hogy lenullázza magát a Teremtő előtt….”.

Mintha a levegőben lebegne, mert a Teremtő szándékosan rendezte el, hogy ő ne keresse a földet  a lába alatt, hanem ellenkezőleg, a személy azt keresse, hogy hogyan ragadjon a magassabbhoz, ahhoz az ideálhoz, a magasabbnak az ötletéhez, ahhoz a hajlamhoz mely a felsővel kapcsolatos, a magasabbnak a szelleméhez. Azaz, hogy a szemely arra sóvárogjon, hogy a Teremto felfedeződjön neki, az adakozás szándékával és mások iránti szeretet tulajdonságával es akkor ő képes felemelkedni a “tudás feletti hitre“, magassabbra mint az ő egyéni vágyai.

Az ahogy te érzed magadat, mintha a levegőben lebegnél, es nem támogat téged már semmi a normalis korporalis kornyezetben, ez pontosan a meghivás számodra, hogy hozzáragadjál a Felsőhöz, az adakozáshoz. Támogatást kell keressél, nem a racionalis tulajdonságban,  hanem az értelem feletti hitben. Baal HaSulam azt mondja, hogy a nehézség oka, “ez egy egyszerű ok, es ezt nevezzük a Hit Hianyának ” Azaz a szemely nem látja ki előtt nullázza le magát, es nem érzi a Teremtő létezését es ez ami okozza a nehézséget.

De másrészről, ez egy meghivás, hogy felfedezzük az adakozás tulajdonságát, a Teremtőt. Ebből a mi látjuk, hogy mennyire torzultak a szavak jelentesei es mennyire nem helyesen olvassuk  a Szent irásokat. “Szent”( “Kadosh”) az adakozásról szól, a Teremtő felfedezéséről, azért mert Ő Szent, Ő a szeretet es az adakozás tulajdonsága. Azokat a könyveket, amelyek ezeknek a  tulajdonságoknak a  megszerezéséről mesélnek, Szent könyveknek nevezzuk.

Kérdés:

Mi értelme tudni a kabbala definiciókat, és még le is irni egy darab pappirra, és kivülről megtanulni azokat? Miért mondják mindig, hogy amikor mi a T.E.Sz.-t tanuljuk, nem azért tesszük azt, hogy megértsük ésszel, hanem hogy vonzuk a Körbevevő Fényt, mert ez egy rejtett módon dolgozik?

Válasz:

Mi tanuljuk, hogy a kifejezések nem arra szolgálnak, hogy megértsuk ésszel, hanem azért, hogy  közelebb hozzanak minket a szöveg valós értelméhez.

Mikor én olvasom azt, hogy “fennt” és “lennt” a spirituális világban, és összehasonlitom a “fennt” és “lennt” kifejezésekhez a korporalitásban, ez egy benyomást ad nekem, hogy én mennyire messzire vagyok az igazságtól. Ez megadja  nekem a gonosz felismerését, a hiba felismerését. Ez az érzés kijavitja az én tulajdonságomat, felébreszti bennem a közös vágyakat, húzzam a Felső Erőt, hogy korrigáljon engem.

Az én külső intellektusomban megértem, hogy létezik bennem egy nem helyes definició, arról amit a könyv mond: a “Fény”, a ” Teremtő”, a “Nap”, a “kör” , én ezáltal felfedezek magamon belül egy keserü különbséget köztem és az igazság között. Ez egy imává válik. Ez nem az intellektusra vonatkozik egyáltalán.

Az összes számítás amit én lemérek nem az intellektuson keresztül történik, hanem a tulajdonságomban. Nem megértésrol van szó, hanem hogy megtanuljuk a helyes definiciókat, és ez elhoz engem ahhoz a vágyhoz, hogy érzékeljem mindazt magamon belül. Ezek a definiciók az én mintám arra, hogy mindaz az én nyelvezetemmé váljon, az én belső érzékelésemmé. Azért, hogy amikor én azokat hallom , hogy: “fennt – lennt”, az az adakozas fontosságára vonatkozik, a Haszadin a fényére és a Hochma Fényére.

bs

Shamati 25.

“A lényeg az, hogy abban az időben amikor a személy meghallja a Tóra szavait a tanárjátol, ő azonnal beleegyezik abba amit a tanárja mond, és magára veszi, és betartja a tanár szavait szivben és lélekben. De később, amikor ő kilép a világba (egy másik környezetbe), ő meglátja, és követi, és megvan fertőzve a vágyak sokaságával, amelyek a világban barangolnak, ő és az ő értelme és az ő szive és az ő akarata, le van nullázva a többség előtt. Mindaddig amíg nincs meg az ereje, hogy a világot ő  az érdemekre itélje, azok legyőzik őt. Ő összekeveredik a világ vágyaival, és ő úgy van vezetve, mint ahogy egy bárány a mészárszékre. Nincs választása, ő arra van kényszeritve, hogy  ő azt akarja, ő azt gondolja, azt sóvárogja, és azt követelje, bármi amit a többség követel.

És akkor ő az idegen gondolatokat választja, az ők undoritó sóvárgásaikat és vágyaikat, amelyek idegenek a Tóra szellemétől. Csak egy tanács van számára, hogy tanárához és a könyvekhez csatlakozzon”. Ezt hivjuk úgy, hogy “a könyvek szájából és a szerzők szájából”. És ha ő hozzájuk csatlakozik képes megváltoztatni a karakterét és akaratát a  jobb irányba”.

A személy, aki megszületik és ebben a világban él korporálisan, és olyan körülményekben fejlődik, amely messze van a spirituálitástól, nem érthet meg semmit a spirituális útról. Mégha meg is van a vonzodása is a spirituálitáshoz, ez a pontja el van merülve egoista vágyaiban, körbevéve az egoista társadalommal. Ennél fogva nincsen semmi esélye, hogy helyesen fejlődjőn.

Ki az aki helyesen fejlődik  a spiritualitásban: csakis az aki a megfelelő környezetben van, ahol van egy tanár és egy csoport és a csoport megtartja a tanár szavait. Emellett ebben a csoportban hiteles eredeti Kabbalista forrásokból kell tanulniuk, de mindez már abból ered, ahogyan ők elfogadják a tanár irányítását.

Végül is, a csoport feljődése a tanáron múlik, (“Ráv” jelentése Nagy, “Gádol”). Abban a mértékben, hogy a tanítványok le tudják nullázni a véleményüket  a tanár véleménye előtt, csakis ebben a mértékben fejlődnek. Mindez azért van, mert a spirituális környezet a tanár véleményére alapul, a tanár ismeretére, és módszerére, valamint a tanár fennhatóságának elfogadására.

A szükséges feltétel a tanúló számára az, hogy állandóan viszgálja magát, hogy kihez és minek az irányában fordul az ő véleménye. Ő két erő hatása alatt van, és ő neki állandóan úgy kell döntenie, hogy tanárának a véleményeben nagyobb erő van, mint a tanuló véleményeben. Ha ő nem érzi azt, hogy bármifajta küzdelem található, valamiféle megértés egy másik megértéssel szemben, az azt jelenti, hogy ő nem végzi ezt a vizsgálatot egyátalán, ehelyett ő azt hiszi, hogy minden rendben van.

Van amikor a tanuló a tanára ellenében megy és úgy tűnik számára, hogy ő jobban érti a dolgokat, mint a tanára, ő az aki racionálisan megérti azt saját értelmének megfelelően. Azaz nem nullázza le magát. A lenullázás jelentése az hogy, ő a saját vágya ellen megy, és a saját értelme ellenében.

Ha ő ezzel megbirkozik, akkor ő a spirituális útját épiti és halad előre. De ha nincsen semmi belső ellenállás, küzdelem, akkor megjelenik a kérdés: lehet, hogy ő egyáltalán nem érti, hogy ő a saját értelmét követi, és ezzel eggyütt úgy gondolja, hogy ő a helyes formában fejlődik?