Dr. Michael Laitman

szabad akarat

Legvégül mit választasz?

Kérdés:

Hogyan lehetséges, hogy egy olyan tulajdonság, mely teljesen ellentétes a megszerzés iránti vággyal, és látszólag megöli azt, mégis megjelenik azon belül?

Válaszom:

Amennyiben az az anyag két különböző típusa lenne, anyag és antianyag, akkor lehetetlen lenne azokat egyesíteni valóban. De ha mindez anyag és az azzal ellentétes szándék, akkor mindez lehetséges. Emellett mindez azzal a feltétellel jelenik meg nekem, hogy én képes vagyok azokat egyesíteni a középső vonalon keresztül.

Ezáltal az én természetes élvezet iránti vágyam, és az adakozás iránti szándék két különböző területen működik, az egyik a vágyban, a másik a szándékban. És az én összes számításaim és kűzdelmem arra irányulnak, hogyan hozzam azokat egységbe.

Tegyük fel, hogy én rendelkezem az élvezet iránti vággyal és azon belül élek. Emellett én megkapom az adakozás iránti szándékot, mely létezhet vagy a megszerzés iránti vágy alatt, azzal egy szinten, vagy a fölött.

Most nekem azokat valahogy össze kell kapcsolnom. A szándékra vonatkozóan én azt csak a “Reformáló Fény”, a Körbevevő Fény segítségével vagyok képes megszerezni. Azt akkor vonom magamra, hogyha létezik bennem az adakozás iránti iránti aspiráció, a “szívben található pont”, melyet én azáltal gondozom, hogy a csoportban vagyok.

Mindez az én vágyamon belül létezik és eggyé áll össze: én, a csoport, és az én megszerzés iránti vágyam. Amennyiben vágyam alul marad, fontosságának vonatkozásában, de a csoport és a szívben található pont felül vannak, és azokon belülről én az adakozásra vágyom, akkor én MAN-t (kérelmet) emelek. És cserében én megkapom a Körbevevő Fényt, mely átadja nekem az adakozás iránti szándékot.

Most azáltal hogy megkaptam a szándékot, három variációból választhatok:

1. hogy azt a megszerzés iránti vágy alá helyezzem, azaz hogy azt az élvezet megszerzésére irányuló vágy számára használjam fel, saját érdekemben, amit úgy tekintünk, mint tisztátlanság (Klipa),

2. hogy a szándékot a vágy szintjére helyezzem, és őket összekössem, ami az ambivalencia állapota,

3. hogy a szándékot a vágy fölé helyezzem, amely a “szentség”, adakozás.

Ebből áll a munkám: hogy a három lehetőség közül melyikben vagyok képes létezni. Amennyiben a személy elkezdi figyelni, és megérezni mi is történik magán belül, akkor elkezdi felfedezni hogy állandóan választás előtt áll, mint ha a mérleg két kosara között létezne. Egy részről ott van a megszerzés, más részről pedig az adakozás. És középen, ott vagyok én a dilemmámmal: melyiket válasszam?!

hzs

24 jan 2011

Csak amikor szabaddá váltunk értjük meg hogy rabszolgák voltunk

Kérdés:

Honnan származik a mi adakozás iránti vágyunk?

Válaszom:

Az adakozás iránti vágy a Felső Fény, a “Reformáló Fény” hatására ébred fel bennünk. Mi nem tudjuk mi az adakozás iránti vágy, az adakozás rajtunk kívül található.

Mi a megszerzés természetén belül létezünk. Hirtelen valami külső erő jön el hozzánk, és befolyásol minket, és mi nem tudjuk mi is ez az erő. Mi azt kizárólag azáltal ismerjük fel, hogyan jelenik meg bennünk, és hogyan viselkedik bennünk. Azáltal, hogy ennek az erőnek a cselekedeteit megfigyeljük magunkon belül, elkezdjük felismerni a Teremtőt.

Ő azok a hatások, amiket Ő vált ki bennünk. De én nem ismerem Őt magát, ahogyan Ő maga létezik. Én nem igazán tudom, hogy lényegében mik is ennek a világnak a különböző jelenségei: mi az elektromosság, mi a kenyér, mi vagyok én magam! Én nem vagyok képes elérni, megérteni a dolgok esszenciáját, mivel ezen esszenciák megjelenésének csak a következményei fedődnek fel számomra.

Ennél fogva a Kabbala tudománya (mint bármely más valódi tudomány) csakis azt tanulmányozza ami megismerhető: az anyagot és az anyagba ágyazódott formát. És amikor ez a különleges, idegen, külső erő elérkezik hozzánk, mi nem tudjuk honnan is jön mindaz, és ki is Ő. Ez bennem valami különleges furcsa módon jelenik meg, melyet úgy tekintünk mint “csoda” (Segula).

Végül is nincs esélyem megismerni pontosan hogyan is befolyásolom mindazt, hogy lép az működésbe, és hogyan kezd el rajtam működni válaszként. Én csakis az alapján ítélem azt meg ahogy megjelenik bennem, hogyan érzem azt saját anyagomon, vágyamon belül. Magamon belül én változásokat érzékelek ezen külső cselekedet eredményeképpen. Ez a hatás, egy új forma bennem az amit adakozás iránti vágynak nevezünk.

Ez egy nagyon furcsa és különleges tulajdonság mely teljesen nem tiszta és ismeretlen számomra. Amikor az hirtelen megjelenik, én megértem hogy én azt soha nem éreztem korábban. De ha mi egyszerű emberekkel beszélünk az utcán, mindenki azt mondaná hogy ők pontosan tudják mi az adakozás iránti vágy, és hogy ők adakoznak másoknak. Nem értik meg, hogy minden adakozásuk csak a megszerzés egy másik formája.

A személy csak akkor képes megérteni a megszerzés és adakozás közötti különbséget amikor mindkét vággyal rendelkezik. Az egyik az kívülről jön hozzánk, míg a másik természetünkben rejtőzködik. Ebben a különleges helyzetben a személy képes különbséget tenni az egyik és másik között, és elkezdi megérteni ki is ő maga valójában.

Jelenleg mi még azt sem értjük hogy ebben a világban egyetlen törvény uralkodik: az önző megszerzés törvénye. Mi csak akkor értjük majd ezt meg, amikor megszerezzük az adakozás iránti vágyat. Csak miután elhagytuk Egyiptomot leszünk képesek megérteni hogy mit is jelentett az Egyiptomi rabszolgaság a szabad élethez hasonlítva. Mindent csak saját ellentétén keresztül vagyunk képesek megismerni és megvizsgálni.

hzs

23 jan 2011

A semleges zónán belül

Kérdés:

Írva van, hogy a teremtménynek a Teremtőt függetlenül kell elérnie, de mit jelent mindez?

Válaszom:

Mi is a függetlenség, és hol találhatom azt meg?

Meg kell találjam, hogy mi is az én függőségem, ki vagy mi az amitől függök, és mi az ami rajtam múlik, vagy ami nem múlik rajtam. Lehetséges hogy én független vagyok, vagy nem, és nekem ezzel vagy egyet kell értsek, vagy sem. Miután elvégeztem állapotom ezen analízisét, én felfedezem hogy én a Teremtőn kívül létezem.

Mindez azért lehetséges mivel a Teremtő mint két erő rám való hatásaként van kifejezve, egy pozitív erőé, és egy negatív erőé, vagy jobb és bal oldalak. Ezért van az hogy létezik egy állpot közöttük ahol ők semlegesítik egymást, mint a tér két mágnes között.

Én a semleges zónában vagyok. A jobb vonal az adakozás ereje, míg a bal vonal a megszerzés ereje, és én közöttük vagyok. Én a két erő által vagyok befolyásolva, mégis ugyanakkor nem vagyok befolyásolva semmi által. Az ő semlegességük bennem van. Mindez azt jelenti, hogy egy részről a Teremtő létezik, és ez a két erő befolyásol engem, de azok engem egy olyan módon befolyásolnak hogy én nem érzem hatásukat, mivel azok semlegesítik egymást magamon belül.

Szóval egyrészről “Nincsen más Rajta kívül”, de másrészről “Ha én nem teszem meg, ki teszi azt meg helyettem?” Ezt a semleges zónát hívjuk a Tifferet Szfira közepének. Amennyiben én megtalálom ezt az állapotot, akkor az a kezdőpont ahonnan személyesen eldönthetem mit választok: a jobb, adakozó oldalt, vagy a bal megszerző oldalt fejlődésemben.

hzs

20 jan 2011

Csak akkor létezik szabadság amikor szeretünk

Kérdés:

Amikor mi a lelkek közös rendszerében vagyunk, és elérjük a Teremtő szintjét, továbbra is a rendszer fogaskerekei maradunk?

Válaszom:

Igen, amikor mi ebben a rendszerben vagyunk, és hasonlóvá váltunk a Teremtőhöz, mi továbbra is fogaskerekek maradunk. Azonban minden egyes személy abszolút szabadsághoz jut, mivel pontosan amikor mindenkivel együtt pörgünk a mások vágyai alapján, pontosan ezen keresztül érez a személy teljes szabadságot.

Amennyiben én szeretem őket, és csakis az ő kedvükért pörgök, az összes tulajdonságaikkal együtt, akkor abszolút szabad vagyok. Természetesen önző szempontból ez pont ellenétesnek tűnik. De amennyiben én őket altruisztikus módon, szeretettel kezelem, akkor ez pontosan így van. Mindez azért van így, mivel semmilyen más vágyam sincsem, mint hogy az ő érdekükben pörögjek. Amennyiben meg van erre a lehetőségem, akkor szabad vagyok.

hzs

20 jan 2011

A szabadság egyetlen szabad változója

Kérdés:

A matematikában, amikor analizálunk egy rendszert, amely sok ismeretlent tartalmaz, minden paramétert állandónak rögzítünk, egyetlen egynek hagyjuk meg a változás szabadságfokát. Gyakran, az ember belső munkájában ugyanezt érezzük, hogy különböző irányokat keresünk, valóság érzékelés, a csoport, a teremtő, és ezek a szabadság túl nagy fokát képviselik a változóknak, és ez túlságosan zavaró. Használhatom ugyanazt az elvet, mint a matematikában, és közben csak a csoporthoz való hozzáállásommal foglalkozom?

Válasz:

a spirituális munkában ez sokkal egyszerűbb. Még ezzel a végtelen számúnak látszó variációval egyetemben is, nekünk csak egyetlen forrással kell viszonyban lennünk, és ebbe kell belefoglalni magunkat. Engedjük ezt a több ezer paramétert változni, miközben folyamatosan a Teremtőn belül maradunk, és ez az egyetlen oka, mindezen végtelen számú változásnak.

Lehet, hogy valaki megkísérli „lefagyasztani” a valóságot, megállítani a pillanatot, de még ha ezt csak annak érdekében teszi, hogy mindent egymáshoz kapcsoljon, ez mégis a spirituális munka céljának elvesztéséhez vezethet, visszaminősítve azt, a materiális világ elemzéseinek szintjére. Miért van erre szükségünk?

Csak azt kell tudnunk, hogy mindebből a végtelen számú változástól, azonnal egy kapcsolatot kell létrehozni a Felsőhöz, a Teremtőhöz, és meg kell őt ragadni. Hagynom kell, hogy körülöttem minden még jobban változzon, az egész világ még jobban örvénylődjön.

Mindennek ellenére és mindezek felett, ki kell tartanom a Teremtő irányába, még erőteljesebben, hogy ezek a változások csak erősítsék az összetapadást. Semmi másra nincs szükség! Semmit nem kell megtanulnom ezekből a változásokból. Abban a pillanatban, amikor a a Teremtőhöz tapadok, elérem az összes érzékelést, elmét, és elérem az összes említett változás okát.

A mi világunk tudományai válságba kerültek, mert rossz irányba mennek. Az időnket vesztegetjük arra, hogy még újabb és újabb részecskéket keressünk, egy végtelen kutatásban, amelynek sohasem lesz vége? A további fejlődésünk során még nagyobb zavarodottságban lesz részünk.

Mondjuk, felfedeznek egy új, elemi részecskét, amely hiányzott a tudósoknak, de csak azt találják megint, hogy ez újabb ezer részecskére oszlik, és ez így folytatódik, a végtelenségig. Ez tiszta kíváncsiság. Bár a végső analízis minden kutatásban magában foglalja a Felső keresését, a Teremtőt.

De ha helyes módon akarunk fejlődni, meg kell találnunk az okát mindannak, ami történik. Ez azt jelenti, hogy át kell törnünk, a felsőbb szintre.

Tehát soha nem összpontosítok arra, ami ebben a világban történik. Csak olyan cselekedeteket kell végrehajtani, ami a Teremtőhöz kapcsol engem. A csoporton keresztül végrehatok fizikai cselekedeteket, de csak ebbe az irányba.

Ennek a világnak a szintjén semmit nem fedezhetünk fel, ami magasabb ennél. Végül is milyen kutató eszközünk van ebben a világban, mint a földi, állati intelligenciánk?  Az állati szint magasságából felfedezzük az ásványi és a növényi fokozatokat.

kn

17 jan 2011

Ahol minden sötét és zavaros

Báál HaSzulam, Beit Shaar HaKavanot (A szándékok kapuháza), 87. pont: És tudjuk meg azt, hogy a teljes gonosz tisztázásra kerül, melyben semmi jó nem található (ez a három külső Klipa (burok, kéreg) vizsgálata, melyek csak a végső korrekciókor (Gmar Tikkun) lesznek korrigálva), de a negyedik Klipa az nincs teljesen tisztázva, és ezért van az, hogy mindaz a “ruházat”, vagy “bőr” formájában marad meg.

Ez azt jelenti, hogy létezik valami jó abban, de az még nincs megvizsgálva, és ezért van az Klipa-nak nevezve. Azonban mégis ez nem igazából Klipa, mint a másik három nyilvánvalóan tisztátlan Klipa, amelyekben egyátalán semmi jó nem létezik, és ezáltal képtelenek vagyunk azok korrekciójára a végső korrekció előtt.

Azonban mi képesek vagyunk a negyedik Klipa, a Klipa Noga vizsgálatára, és nekünk azzal kell dolgoznunk. Ez azokat a törött edényeket jelenti, melyek bezuhantak a BYA (Beria, Yetzira és Asszija) világai közé, ahol a jó és rossz össze vannak keveredve egymással. Mi azokat kifejezetten a Klipa Noga-ban tisztázzuk, melyet úgy is hívunk, hogy a Tifferet középső harmada.

Ez a mi szabad választásunk egyetlen helye. A fölött a szentség (színtiszta adakozás) található, nincs mit ott megvizsgálnunk. Alatta a teljes tisztátlanság található, a Klipák területe, ott sem lehetséges semmilyen vizsgálat. Mi csak a Klpa Noga-val vagyunk képesek dolgozni, ahol a jó össze van keveredve a gonosszal.

Ebből az következik, hogy pontosan ez az a hely ahol nekünk állandóan tartózkodnunk kell: a zavarodottság, és kétségek helye, ahol minden össze van keveredve, tisztátlan, és sötét. Ez az ahol a tisztázásokat vagyunk képesek elvégezni, pontosan ez munkánk helye.

hzs

24 dec 2010

A spirituális fejlődés: az embriótól a felnőtt személyig

Talmud Eser Sefirot (A Tíz Szfira Tanulmánya), 3. kötet, 8. rész: Az idő és tér a spiritualitásban a forma változására utal. Mivel a Parcuf csakis az egyesülések (Zivugim) sokaságán és az egymástól külünböző Fények áthatolásán keresztül fejlődik, melyek a Parcufot együtesen építik fel, ezeket úgy hívjuk mint a “méhen belüli fejlődés hónapjai”, vagy az embrió fejlődésének az időszaka, mely tarthat 7, 9 vagy 12 hónapig a Parcuf megformálásához szükséges Fény adagjai számának megfelelően.

Mi azokat a változásokat tanulmányozzuk, melyek a megszerzés iránti vágyban történnek, és ezen változásokat vagy megújulásokat számoljuk, és “hónapoknak” (Hodesh, hónap héberül, mely a Hidush megújulás szóból származik) nevezzük. Nincsen idő a spiritualitásban. Az idő azon változások számának megfelelően van meghatározva, mely változásokon nekünk keresztül kell mennünk, az óra mutatójának mozgása helyett, vagy valamilyen külső hatások változásai helyett. Amekkora mértékben megváltoztam, ez jelenti azt mennyi idő telt el. Ez az ahogy az idő meg van határozva a spiritualitásban.

Ennél fogva az embrió fejlődésének az időszaka azt jelenti, hogy én álllapotról állapotra megyek át (“átmegyek”, Over héberül az Ibur, embrió szóból származik). Nekem egy meghatározott számú változáson kell átmennem annak érdekében, hogy a Felsőn belül történő méhen belüli fejlődésből átlépjek a Rajta kívüli fejlődésbe.

Most én ugyancsak a Felsőben vagyok, és Ő fejleszt, nevel engem. A fejlődés ezen szakasza alatt nekem semmi behatásom nincsen azokra a folyamatokra melyeken áthaladok. Én változásokra vagyok kényszerítve ösztönök és mindenfajta erők által, melyeket én szenvedésként érzékelek, és ezáltal én ezeken a változásokon akaratom ellenére megyek át.

Ezek után jön a következő fázis: elkezdem érezni hogy van valami ok a változások mögött, hogy arra meg van a magasztosabb szükség, és hogy létezik egy Felső Erő, aki létrehozza mindezeket a változásokat bennem, azt kívánva, hogy én elkezdjem megismerni az irányítás rendszerét, az ok okozati fejlődést, és a teljes út kezdetét és célját. Ez az ahogy a teljes világ elkezd felébredni napjainkban.

Ezek után mi elérjük annak felismerését, hogy nekünk magunknak kell kiváltanunk a változásokat. Egy bizonyos állapottól kezdődően, nincs már olyan idő, melyet a Felső Erő változtat meg számunkra minket fejlődésre kényszerítve. Most már a Felső Erő csak Fényt ad számunkra, melyet mi gonosznak érzékelünk. Azonban ez nem teszi lehetővé számunkra a fejlődést, hanem csak azt, hogy elérjük annak megértését, hogy nekünk kell a fejlődést a Felsőtől követelnünk. Azaz nekünk most már magunknak részt kell vennünk a fejlődésben, és azt követelnünk kell.

A Felső Erő nem kényszerít engem arra, hogy a cselekedetet magam végezzem el, hanem csak azt akarja, hogy azt mi kérjük, követeljük, hogy és magam kérjem meg a Felső Erőt arra, hogy azt Ő végezze el. Az én követelésemnek kell középen állnia. Egyenlőre ezt a kérelmet a rossz érzés általi kiáltással, sírással kell kifejezzük.

Ezek után én tovább fejlődöm, és azt várják el tőlem, hogy ez a felkiáltás már a jóság felismeréséből származzon, amikor megértem, hogy mindez az én érdekeimet szolgálja. Bár lehet, hogy én rosszul érzem magam érzéseimen belül, én már megértem hogy mindaz jó fejlődésem szempontjából, mivel nekem a következő szintre kell emelkednem. És akkor a Felső Erő nem kívánja a sírásomat, felkiáltásomat többé, hanem a fejlődésemben való közreműködésemet kívánja. Ezt hívjuk partneri kapcsolatnak.

Ezek után mi elérjük azt az állapotot, amikor a Felső már egyátalán nem ébreszt fel engem, hanem nekem kell megkeressem a lehetőségeket hogy magamon belül felébredjek, környezetem felhasználásával. Nekem kell felébresztenem a Felső Erőt, hogy az cserében felébresszen engem, és akkor én beleegyezek az Ő cselekedetébe, és elmondom Neki, hogy Ő pontosan hogyan is cselekedjen. Ez olyan mintha én mindent megértenék, és én választom ki a lehető legjobb cselekedetet magam számára, és akkor a Felső Erő elvégzi azt.

Végül elérjük azt az állapotot, amikor én adom a Felső Erőnek az összes utasítást. Kezdetben, az út elején Ő végezte el az összes cselekedetet rajtam, kezdettől a végéig, az én tudatom, eszméletem nélkül. Én nem tudtam ki működik rajtam, mit is cselekszik az, és én hol is vagyok. De az út végén én határozok meg mindent az elejétől a végéig, és én csak felhasználom a Felső erejét.

A mi teljes útunk abból áll, hogy mi fokozatosan nagyobb függetlenséget, és képességet szerzünk meg, egyre hasonlóbbá válva a Felsővel, a Teremtővel.

hzs

17 dec 2010

Miért esszenciális az egyéni szabadság?

Báál HaSzulam, “A Szabadság”: Tudd, hogy ez (személyes tendeciák, tulajdonságok) az egyén egyetlen valódi tulajdona, mely nem károsítható, vágy változtatható…Ezáltal bárki aki kitöröl egy tendenciát az egyénből, és kiszakítja azt, annak a magasztos, és csodálatos koncepciónak az elvesztését okozza a világból, amely arra volt hivatott, hogy kiemelkedjen a láncolat végén, mivel ez a tendencia soha többé nem jelenik meg egy másik testben.

Pontosan ezek az alapelvek, melyre az oktatás rendszerét építeni kell. A gyerekeket úgy kell kezeljük mint felnőtteket, nem szabad, hogy őket valami olyanná változtassuk amit mi akarunk, mintha ők valami gyurma, vagy massza lennének, amelyből mi bármilyen formát létrehozhatunk saját vágyainknak megfelelően.

A személynek olyan behatást kell adnunk, mely megengedi számára, hogy kifejlessze saját személyes tulajdonságait. Ezért van az hogy az oktatásban elnyomás az elfogadhatatlan.

A Kabbalisták írnak erről, és meg kell értsük annak okát, hogy miért. A személyes szabadság védelme az egy kötelező törvény, mivel végül is mi nem befolyásoljuk, vagy korrigáljuk egyikőnket sem. Mi egyszerűen kijavítjuk a kapcsolatokat, kötelékeket magunk között.

Mi mindannyian, én, te és ő össze kell, hogy kapcsolódjunk egymással, a megfelelő kötelékekkel. És akkor ezen kötelékeken belül mi felfedezzük majd a Fényt, mint rezisztorok, ellenállások egy elektromos hálózatban, vagy a villanykörte spiráljában. A kapcsolatok melyek megjelennek közöttünk lesznek majd a spirituális világnak, vagy Teremtőnek nevezve, és mindaz nem tartozik majd egyénileg egyikőnkhöz sem.

Ami hozzám személyesen tartozik nem vonatkozik a spirituális világra. Ezért van az hogy mindenki személyes tulajdonságainak meg kell maradnia. Ha én elrontok bármilyen tulajdonságot magamban vagy másban, akkor a közöttünk levő kapcsolat nem válhat megfelelővé többé, mivel ehhez a kapcsolathoz szükséges a “híd” az én, és a másik eredendő természete, tulajdonságai között.

Ezért van az, hogy a személyes szabadság védelmezésének törvénye az nem egy helyes “demokrácia” szükséglete. Az a korrekció elérésnek a szükséglete.

Ebből nyilvánvaló mennyire hibás oktatási rendszerünk: az állandó nyomást eröltet a gyermekekre, és banális egyéneket gyárt egy elfogadott standard mintájára. A neveléssel és oktatással kapcsolatos attitűdöt radikálisan meg kell változtatnunk.

hzs

14 dec 2010

Mi inspirál engem?

Mindig meg kell keresnem a legkényelmesebb módját annak, ami segíthet engem hogy amilyen gyorsan csak legyek inspirációt kaphassak a cél fontosságának irányában. Ez képessé tesz engem arra, hogy inspiráljak a “hely” felé, vagy az “egység cseppje” felé, ahol később én felfedezem a Teremtőt. Ebben a tekintetben minden jelenlegi állapotomtól függ. Különböző Resimók (spirituális gének, emlékképek) jelennek meg állandóan bennem. Alapvetően én a szándékot egy eszméletlen, ködös, “száraz” állapotból kezdem megépíteni, az érzés vagy értelem egyetlen cseppje nélkül.

Ezáltal nekem fel kell ébrednem ebből a kábulatból, hogy én egy olyan hatalmas vággyal égjek, hogyha nem vagyok képes ebben a pillanatban felfedezni azt amiről a Kabbala könyvei beszélnek, akkor még “a halál is jobb”, mint az élet elérés, megértés nélkül.

Meg kell keresnünk és használnunk kell mindent ami izgatottá tehet minket, képes minket megérinteni. Néha a csoport segít az egységre, kölcsönös garanciára, és felelősségre emlékeztetve engem. Néha a Teremtővel kapcsolatos gondolatok inspirálnak, mint egy csodálatos és izgalmas cél. Néha maga a cselekedet inspirál, és a munka hogy egységre lépjek a barátokkal a zavarok ellenére. Szükséges, hogy állandóan keressük azokat az eszközöket, amely egy megoldhatatlan spirituális követelést hoznak létre számunkra miközben mi a Kabbala könyveit olvassuk a lecke alatt.

Az ezen szövegek iránti megközelítésnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Alapvetően van okom panaszkodni. Egyrészről amennyiben nem értem meg a szöveget egyátalán, akkor nincs mibe belekapaszkodnom. Másrészről amikor elkezdek a tartalomra koncentrálni, akkor az értelmet érzem, és elvesztem a szándékot.

Ezért írja Báál HaSzulam a következőket 17. levelében: “A legjobb számodra, ha megtartod a célt, és a Házigazda irányába aspirálsz. Végül is az aki nem ismeri a Házigazda útjait, és a Házigazdához vezető irányt, azaz a Tóra titkait, akkor hogyan lenne képes Őt szolgálni? Ez a középső vonal legbiztosabb garanciája, a három vonal közül.”

Mi arra aspirálunk hogy megértsük mit is kell tennünk, azt kérdezve: “Add meg nekünk az értelmet, add meg nekünk az erőket, irányítsál minket, adjál magyarázatot nekünk, mutassál nekünk példákat, hogy mi megfelelően cselekedhessünk.” Mi mindezt követelhetjük a Teremtőtől, ahogy a kis gyermek követel a felnőttől. A gyermek oldaláról csak a követelésre van szükség, míg a felnőtt nyújtja neki mindazt ami szükséges. Én begyűjtöm a vágyakat a csoportban, a barátaimtól. Itt található szabad választásom.

Felülről én megkapok mindent amire szükségem van a spirituális úton, a követelésen kívül, melye magamnak kell kifejlesztenem. Mindaz csak akkor jön majd amikor én inspirációt kapok a környezettől a cél fontossága által. És akkor az inspiráció kitör majd a szívből és én a Házigazga irányába fogok aspirálni teljes erővel annak érdekében, hogy megtanuljam hogyan szolgálhatom Őt.

hzs

14 dec 2010

Te akarod meghozni saját döntéseidet?

Az első és legfontosabb kérdés: van-e egyátalán szabad választásunk? Vagy úgy megyek csak keresztül egész életemen, mint egy mechanikus játék baba, mely a hátában levő kulcs által van irányítva, bagy mint egy marionett bábú zsinórokkal a feje felett?

Valóban mi teljesen irányítva vagyunk ösztöneink, és beprogramozott cselekedeteink által. Még akkor is amikor azt hisszük, hogy szabadon hozhatunk valamilyen döntést, és kiválaszthatjuk útunkat, mindaz csak illúzió. Mindent meg lehet jósolni a belső és külső adat leenőrzésével: a Resimó (spirituális gének, adatok), háttér, szokások és más feltételek megfigyelésével.

Más szóval nincs egy olyan pillanat életünkben, amikor a személy képes lenne bármilyen független döntést meghozni, és őszintén mi alapján lennénk is képesek dönteni? Ha mi előre vagyunk programozva az összes információs adattal, akkor a személy egyszerűen számításokat végez mint egy gépezet.

Létezik-e valamilyen isemeretlen faktor melyet szabadon választhatnánk? Mindez isemeretlen a mi szempontunkból, ennél fogva mi azt hisszük, hogy szabadon választunk. A valóságban azonban minden előre meg van határozva, mivel mindez a Teremészettől függ.

A Kabbala bölcsessége ezt tanítja: “Nincsen más Rajta kívül”. Valóban saját döntéseket akarunk hozni? Akkor fel kell emelkednünk a Teremtő státuszába, és az Ő partnerévé kell vállnunk a döntéshozásban.

A mi szabadságunk abból áll, hogy azt választjuk, hogy egyetértünk Vele, és bizonyos értelemben elkezdünk Előtte járni. Amennyiben mi felemelkedünk az Ő szintjére, és tulajdonságainkban azonossá válunk Vele, akkor Ő megengedi, hogy mi döntést hozzunk Ő előtte, és Ő érte (ahogy azt Ő teszi). És ez az amikor írva van: “Az igaz ember döntést hoz, és a Teremtő azt végrehajtja”.

hzs

02 dec 2010

67 queries in 0,156 seconds.