szabad akarat

Kérdés:

Miért kapjuk azt az illúziót, hogy szabadok vagyunk ebben a világban?

A válasz:

Addig tekintjük magunkat szabadnak, amíg nem gondolunk bele, és teljesen azonosítjuk magunkat az állati testünkkel. de ha kicsit is fölé emelkedünk, rögtön látjuk, hogy mindenféle törvény fogságában van.

Azt hiszem, hogy tőlem függ, mikor fekszem le és mikor megyek dolgozni. de igaz ez? Adva vannak a belső képességeim és a helyzetem feltételei. A kapni-akarásunk (vágyunk) egy egyszerű elven alapulva működik: minimális erőfeszítéssel maximális örömre tör, minimális befektetéssel maximális nyereséget akar.

Ez  a kalkuláció életem minden pillanatában átfut rajtam, minden helyzetben, minden kapcsolatban mindennel összefüggésben.

Ilyen a természetünk, sokféle feltételt beszámít: a fáradtságomat, az egészségemet, a veszély vagy az öröm lehetőség nagyságát, stb. Érthető, hogy amíg belül maradunk az egón, addig semmi szabadságunk nincsen.

Tehát szabad csak akkor vagyok, ha szűrőt rakok  a vágyaimra és fölé is emelkedem. Amíg az önzésemben benne maradok, mindig egy engedelmes báb maradok, s teljesen leural az egó.

De ha át akarom venni az irányítást, menedzselnem kell a vágyaimat, föléjük kell emelkednem. Más szóval, a szabad akarat lehetséges, de csak túl a vágyakon. A kérdés már csak az, hogy hogyan emelkedhetem a természetem fölé, milyen eszközökkel.

kgy

KA

Kérdés:

Miért van a “Szodoma” kifejezés az emberek közötti rossz viszonyokkal társítva?

Válaszom:

Ha mi erre a tulajdonságra magára tekintünk, az látszólag a társadalom megvédésére szolgált egy szigorú törvény felállításával: Mindenki gondoskodik magáról, és családjáról anélkül, hogy kilépne a az elfogadott keretek közül. Ez valójában teljesen racionális, és nem könnyű elérni ezt az állapotot.

A Szodomában található élet törvényei nagyon egyszerűek: “Ami az enyém az az enyém, ami a tiéd az a tiéd”. “Ne érints meg engem, és én akkor nem bántalak téged”. Tilos a kölcsönadás, és senki nem kérhet kölcsön mástól. Mindenki annak az erőfeszítésnek megfelelően él, amit kifejt, amit megkerestél az a tiéd.

Mi megöljük a tolvajokat, és elpusztítjuk a hazugokat, mindenki aki másnak segít az károsítja azt, mivel az adomány lustasághoz és hazugsághoz vezet, mivel az a személy most már mindig megkapni akar, és abbahagyja a munkát. Ebben az értelemben a mi világunk rosszabb mint Szodoma!

Szodoma tulajdonsága azt jelenti, hogy nem irigylek senkit, én azzal rendelkezem amit megérdemlek, és neked az van amit te megérdemelsz. Ez az életfilozófia különleges, és bonyolult! Mi ezt a szót szídásra használjuk, de még csak meg sem közelítjük a magunk részéről.

A Szodoma tulajdonsága az nem önmagában negatív, hanem Izrael Földjéhez hasonlítva, melynek a jellemzője az, hogy arra vágyik, elérje a többiek szeretetét, Ábrahám tulajdonságát. Ezen az úton Szodoma megállítja a személyt, de önmagában ez a megközelítés (Szodoma) nagyon hasznos a megszerzés iránti vágy számára.

Amennyiben mi nem lépünk át az adakozás iránti vágyba, akkor Szodoma szintje a társadalmon belüli legkedvezőbb viszonyokat jelképezi: Ne adj semmit senki másnak, és ne kapj semmit senki mástól! Mindez a megszerzés iránti vágy egészséges attitűdje: amennyiben megérdemelsz valamit, akkor élj, ha nem akkor halj meg. Végül is minden amit a szükségletek felett kapunk meg károsítja akaratunkat, vágyunkat, mivel a feleslegen keresztül mi hozzászolunk mások kihasználásához, mely káros.

Szodoma lakói megértették, hogy nem szabad túlzásba esniük  megszerzés iránti vágyon belül. Mi a befektetett erőfeszítés arányában kapunk, ahogy az mondva lett: “A szenvedés mértéke határozza meg a jutalom mértékét”. Akkor mi a baj mindezzel?

Ezáltal nehéz Ábrahámnak elválnia Lottól, és viszonyuk hosszú ideig tart. És csak amikor Ábrahám meglátja a szükségét az előre haladásnak, hogy Szodomát (Kánaán földjét) a későbbi Izrael Földjévé változtassa, akkor vált csak, és cseréli fel a megszerzés iránti vágy és az adakozás iránti vágy fontossági helyzetét. Ezt nevezzük a Szodomai földrengésnek.

Ez egy nagyon komoly döntés a személy részéről, amikor érz, hogy meg kell változtatnia attitűdjét önzőségével szemben. Azáltal, hogy meghozta ezt a döntés válik a személy valóban szabaddá.

hzs

Nekünk egyetlen szabad cselekedetünk van ebben a világban életünkben, és minden más teljesen megállíthatatlanul történik meg, a Fenti utasításoknak megfelelően. De nem könnyű megtalálni ezt a szabadságot mely meg lett hagyva nekünk, mivel mi szigorúan Felülről vagyunk irányítva a fájdalom és élvezet alapelve alapján, ezernyi kötelékkel megkötözve melyek irányítják vágyainkat, gondolatainkat, testünket, szavainkat és cselekedeteinket.

Mi szótfogadó bábuk vagyunk, melyeket zsinóron rtángatnak Felülről. Mi teljesen természetünk rabszolgái vagyunk, attól a pillanattól kezdve, hogy az embrió elkezd kifejlődni anyja anyaméhében, addig a korig, amikor mi már azt hisszük, hogy mi végre képesek vagyunk függetlenül élni, és cselekedni.

Az embert a Természet erői irányítják, és ha minden a Természettből adódik, akkor hogy lenne képes valami új megjelenni bennünk? Ennél fogva semmilyen szabad akarat nincsen ebben a világban. A személy mindig azt választja ami neki a legnagyobb élvezetet okozza, és elmenekül a szenvedéstől, mint bármilyen más teremtmény, legyen az növényi vagy állati.

A mi elképzelt szabadságunk ellenére, melyet az ember kezdetben megkapott (mivel mi azt hisszük, hogy bármit megtehetünk amit csak akarunk!), az ennek ellenére csak illúzió. A valódi szabadság abból adódik, hogy kilépünk, és felül emelkedünk természetünkön, amely az önzőség fölé való emelkedést, abból való kilépést jelent..

Írva van a Tórában, hogy ez a “halál angyalától való megszabadulás”. Senki nem hagyhat figyelmen kívül ilyen szavakat! A haláltól való szabadság nem jelenti azt, hogy a mi állati testünk mindörökké életben marad, hogy végtelenül lebegjünk korporeális életünkben fájdalmaktól telve, és minimális élvezeteken tengődve.

A halál angyalától való szabadság kicseréli ezt az életet a tökéletes és legkényelmesebb létezéssel, mely örökkévaló, és teljes! És mindezt elérhetjük azzal, amit úgy nevezünk, hogy a “szabad akarat, választás”.

Ilyen szabadság valóban csalogatóvá válik, és vágyottá, mivel a megszokott életben mi igazából nem igazából vágyunk szabadságra, és akkor vagyunk a legelégedettebbek amikor életünk olyan stabil, mint a pontosan beállított óra: otthon, család és munka. Minnél kevesebb szabadság, annál kevesebb fejfájás, aggodalom. De ha mi képesek vagyunk örökkévaló életetet és tökéletességet elérni, azáltal, hogy megszabadulunk a halál angyalától, mi lehet annál jobb?

Sőt mi több szükségszerű annak megértése, hogy a halál angyala az a mi saját önzőségünk, mely sírunkat megássa. Az adja nekünk azt a szörnyű érzést, hogy lehetetlen kielégültté válni, és hogy az élet az korlátozott, és átmeneti.

A halál angyalától való megszabadulás az adakozás tulajdonságának megszerzését jelképezi, annak végtelen beteljesülését, és a bekapcsolódást az élet végtelen folyamába. Ennek tudatában próbáljuk meg tisztázni a Kabbalisták tanácsait: hogyan vagyunk képesek ilyen szabadságot elérni?

hzs

A szabadság ott kezdődik, hogy eldöntöm, fentről vagyok irányítva vagy sem, van-e Teremtő vagy nincs és függök-e 100 %-ban Tőle?

Ha nem itt, akkor mit jelent a szabadság? Ha nincs szaabdság egyáltalán, akkor semmit nem tudok megváltoztatni, nincs min gondolkozni. De ha képesek vagyunk önállót tettekre, akkor hol a helyük?

Ezen a ponton elkezdek töprengeni, mi az életem értelme, a lényege, mi lesz aztán, minek ez az élet? más szóval, tudni szeretném, van-e hatalmam az életben bármit meg tudok-e változtatni? Ez a kérdés csak a “beszélő” szinten merül fel, az emberi lényben.

Az egész tisztázás arról szól, hogy önálló tettet tehetek-e a teremtő(természet) ellenére akár, aki mindent ural és vezet. Van-e szabad hely, pont, ami nem a természet uralma alatt van?

A rendes állati szinen az életben semmit nem tudunk megváltoztatni, azért olyan előrelátható. De egyetlen jós sem tudja megmondani, mi lesz a felső Erőben, a “beszélő” szinten”, azaz a teremtővel való kapcsolatomban, a szabadságomban. csak azt tudja a jós, hogy ebben a világban mi lesz a fizikai testemmel.

A jós sejtheti, mi lesz a fizikai testemmel az evilágban.

De a szellemiségtől elválasztó torlasz alatt nincs szaabdság; a szellemiségtől függ. Az állatnak nincs szabad akarata egyáltalán, s a mi fizikai testünk sem tér el ettől. de a lélek az e szint felett van s más erőknek engedelmeskedik, akik egy másik dimenzióban, másik világban vannak. Csak a lélekkel kapcsolatban van szabadságunk.

Milyen szabadság lehetséges e világban, ahol mindent az öröm és szenvedés határoz meg? csak  aszellemiségben, a “középső vonalon” van szabadság.  Nem érdemes az alapszükségleteken túl anyagi dolgokkal foglalkozni. Semmi értékest nem kapsz a testi élettől, s ha többet követelsz kitartóan az alapszükségleteknél, csak összazavarodik az életed.

De ha minden erőddel a lelkiséget akarod elérni, nyerhetsz. Ez a természeti törvény: a normális anyagi szintet kell megteremteni, de a többi erőnket a szellemiség elérésére kell fordítani. Ott lehet csak igazi kielégülésre lelni.

Mileőtt belépnénk a csoportba, meg van az a szabad választásunk, hogy belépünk-e. Niután beléptünk csak egyetlen választásunk marad: hogy megerősítsük kapcsolatunkat a csoporttal. El kell döntsük magunk számára, hogy ez a mi szabad választásunk, és állandóan folytatnunk kell annak végzését. Itt található szabadságunk.

A szabadság nem abból áll amikor én azt teszem amit akarok, hanem amikor állandóan bele adom erőfeszítéseimet a kapcsolatba. Nincsen semmilyen szabad választásuk semmilyen más szempontból, minden más autómatikusan történik meg.

Ez egy nagyon fontos alapelv. Semmi szabadságom nincs egész életem alatt, teljesen egy bábú vagyok. Csak egyetlen dologban van szabad választásom: A Teremtő elhozott engem a csoporthoz, megadta a szikrát a szívemben, és egyetlen szabadságom van: hogy benne foglaltassam magamat a csoportba, hogy azt mindkét kezemmel, és fogaimmal megragadjam ahogy csak tudom.

Ahogy én “rákaptam” a csoportra megfelelő módon, attól függővé váltam, a környezet behatásán, és ebben a tekintetben nincsen szabadságom. Akkor hol vagyok szabad? Akkora mértékben vagyok szabad, amekkora mértékben saját erőfeszítésemet bele adom, hogy megerősítsem kapcsolatomat a környezettel önzőségem ellenében. Ezáltal megnövelem függőségemet környezetemtől és annak hatását magamra. Semmilyen más szabadság nem létezik!

Ez a kölcsönös garancia és nekünk állandóan több és több alapelvet kell ehhez hozzáadnunk beleértve a barátok szeretetét, a felebarát szeretetét, és hogy mi igazoljuk őket az értelem feletti hitben. Minden ezen a szabad választáson belül van, ez az a megközelítés amely által elérem célomat.

Az életem többi része egy bizonyos forgatókönyvnek megfelelően bomlik ki. Akár még egy szerencse, vagy jövendőmondóhoz is elmehetünk aki képes lesz megmondani a jövőnket. Minden megjósolhatunk előre, azon az egyetlen dolgon kívül, mely a szabad választásunkhoz tartozik. Minden más a “vak” sorstól függ.

Tilos a jövő megjóslása mivel akkor a személy azt gondolhatja, hogy van valami szabadsága, általános egyszerű életében. Azonban amennyiben megtudjuk, hogy nincsenek szabad cselekedetek, akkor a jövő megjelenik számunkra. Mégis mi soha nem vagyunk képesek megjósolni azt a jövőt, mely a szabad választásunkra vonatkozik, mivel az csakis tőlünk függ.

hzs