társadalom

 Kérdés:

Miért van az, hogy az emberiség természetes fejlődése nem vezet annak megértéséhez, hogy mindannyiunknak össze kell kapcsolódnia egy jószándékú viszonyban?

Válaszom:

Mindenki képes adni venni önző tulajdonságai által – a munkahelyen, a gazdaságban és a társadalomban. Amikor önző tulajdonságaink egy globális nemzetközi szintet érnek el, elérjük vágyaink maximális kifejlesztését. Ez az ahol az emberiség fejlődésének első fázisa véget ér, és egy újabb kezdődik – kifejlett vágyaink korrekciójának időszaka.

A Természet azt követeli tőlünk, hogy helyreállítsuk a közöttünk levő kapcsolatokat, melyek már akkor tönkrementek, mielőtt mi megszülettünk volna. Ezeket a kapcsolatokat csakis a Fény által vagyunk képesek helyreállítani, és ezt képes a Kabbala tudománya rendelkezésünkre bocsátani.

Az a vágy, hogy családot alapítsunk, hogy képesek legyünk gyermekeinknek megfelelően adni, hogy jó szomszédok legyünk, hogy adjunk és kapjunk, hogy pénz keressünk egymás által, békében éljünk – ez mind az önző vágyon belül létezik.

De ha egy új kapcsolatrendszerről beszélünk egymás között, az nem egy kölcsönösen értékes, hasznos kereskedést jelent, hanem egy olyan rendszert, ahol mindent adnom kell, mindenkibe maximálisan kell, hogy befektessek. Ez nem egy olyan átmenet, ahol többet kereskedünk, intenzívebb résztvétellel, bár a világ elsőre mindezt így kell értelmezheti. Mindenki megérti, hogy egy pozitív módon kell összekapcsolódjunk. De amit a Természet kíván meg tőlünk, az egy szívbéli kapcsolat, az adakozás és szeretet alapelvére épülve, és nem csak őszinte kereskedelem!

Minden ember ugyanabból az integrált, egységes univerzális rendszerből származik, melyet Ádámnak hívunk. Később a rendszer részei közötti kapcsolat megszakadt, és ezt jelenti az, hogy “Ádám kiűzetett a paradicsomból”. Amikor az emberek ismét helyreállítják ezeket a kapcsolatokat, akkor elkezdik majd értékelni, és megérteni a korrekció műveletét, a szeretet és adakozás tulajdonságát.

A közvélemény alapján minden egyén tisztelni kezdi majd és vágyni fog az emberek közötti kapcsolatok helyreállítására. A társadalom díjazni fogja az emberek közötti kapcsolatok korrekcióját, mivel ezek a kapcsolatok lesznek képesek a társadalom túlélését biztosítani. Az emberek látni fogják, hogy a korrekció irányában tett műveletek adnak nekik és gyermekeiknek oxigént, energiát, élelmet és biztonságot.

A korrekció azt jelenti, hogy az emberek helyreállítják a szeretet és adakozás hozzállását egymás között, azaz az integrált közös lélek tagjai között. Amennyiben az emberek valójában értékelni és tisztelni kezdik ezt a gondolatot, módszert és gyakorlatot, akkor minden ember részt akar majd abban venni, még akkor is, ha személyesen nem részesül előnyben általa. Az emberek arra fognak törekedni, hogy önző állapotukból (Lo Lishma) az abszolút adakozás és szeretet állapotába (Lishma) kerüljenek.

Láthatunk arra példákat, hogy ez hogyan működik saját világunkban is: amennyiben valakit nagyra tartanak, akkor mindegy mennyire gonosz is az illető, és hányan is gyűlölik őt (csak gondoljunk Sztálinra vagy Hitlerre), mégis képes inspirálni, és tiszteletnek örvendeni.

Ugyanez igaz az adakozás tulajdonságára is. Még akkor is, ha először ki nem állhatjuk a gondolatát, amennyiben a társadalom mindazt tiszteli, és fontosnak és szükségesnek tartja, akkor mi is elkezdjük azt tisztelni, és vágyni rá.

 Kérdés:

Az, hogy egy írott megegyezés önmagában hasztalan, és hogy szükséges hozzá a megfelelő hozzáálás, és támogatás már most nyilvánvaló néhány politikus, mint Gordon Brown, Barack Obama és mások számára. A kérdés az hogyan találjunk egy olyan szabályzót, mely megváltoztathatja az emberek hozzáállását a megegyezésekhez?

Válaszom:

Sokszor beszéltem mát arról a tényről, hogy az ember a jóságról magasabb szintű jóságra lépni csak a társadalom befolyásának segítségével, a szégyen érzetével képes, és annak megértésével, hogy nincs más választása, mint egy bizonyos módon viselkedni.

A társadalom érezteti velem azt, hogy értéktelen vagyok amennyiben nem lépek tovább egy olyan szintre melyet a társadalom sikeresebbnek tart. Szóval a közvélemény az a tényező, mely változtat a dolgokon.

A közvélemény pedig a nevelés következménye. Ennél fogva a korrekció folyamatának a megfelelő neveléssel kell kezdődnie. Ez az egyetlen módja, hogy elérhessük a kölcsönös egymásra utaltság érzetét.

Amikor az emberek megértik hogy a közöttük levő kapcsolatok hiánya az egyenértékű az élelem hiányával, akkor azt is megértik, hogy az egymásra utaltság az egyetlen mely megmenthet minket. Az emberek mindezt a természet csapásainak hatására értik meg.

Meg kell értsük, hogy minden azon múlik, hogy követjük-e a kölcsönös garancia törvényét, mely most jelenik meg a világ előtt. Amennyiben mindenki megérti ezt, akkor a társadalom arra készteti majd tagjait, hogy kövessék ezt a törvényt. Az emberek majd egyszerűen elvárják ezt egymástól.

A felülről, a Természettől jövő csapások mellett nekünk is tennünk kell dolgunkat, és terjesztenünk kell a tudást az önzőség kifejlődésével és annak céljával kapcsolatban. Ez a cél nem más, mint hogy minket egységre léptessen.

A kölcsönös garancia ereje képessé teszi a személyt arra, hogy eltaszítsa saját önzőségét, és, hogy a fölé emelkedhessen. Így történik az, hogy mindanyian elérjük az adakozás iránti vágyat. És azáltal, hogy megkapjuk az adakozás tulajdonságát egy tökéletes, örökkévaló létet érünk el.

 Kérdés:

Miért kell az emberiséget felébreszteni: Miért nem képes magától felébredni?

Válaszom:

Az emberiség ébredezik magától is, de csak akkor, ha csapások tolják hátukról. Így fejlődtünk egész történelmünk során. A mai napig ez volt az egyetlen útja fejlődésünknek, mivel tulajdonságaink önzőek voltak, és az önzőségünkön belül érzékelt szenvedéseken keresztül voltunk kénytelenek tovább fejlődni.

Azonban most elértük azt az állapotot, ahol egy újabb tulajdonság jelentkezik – az adakozás tulajdonsága. Ez egy újabb lehetőséget ad nekünk a fejlődésre – nem csak a csapásokon keresztül, melyek hátulról “tolnak” bennünket, hanem az előttünk álló igyekezés által, az adakozás tulajdonsága felé igyekezve. Amennyiben ily módon igyekszünk előre, megóvhatjuk magunkat a csapásoktól és szenvedésektől. Ezzel lerövidíthetjük az időt, mely fejlődésünkhöz, és a cél eléréséhez – A Teremtővel való azonossághoz – szükséges, egy kényelmes és kellemes út által.

Ezért terjesztjük a Kabbala bölcsességét, ahelyett, hogy arra várjunk, hogy az emberiség magától fejlődjön tovább. A fejlődés természetes útja kényszerű: a szenvedések által vagyunk előre tolva, és ezen a módon több tízezer évbe került, mire jelenlegi állapotunkba eljutottunk.

Most, hogy keresztül mentünk ezen a fejlődésen, gyermekeinket a modern világban való életre készítjük fel. Életük első 20 éve alatt az emberiség által eddig felhalmozott tudást adjuk át nekik. Több ezer év emberi fejlődését, és felfedezéseit tömörítjük bele életük első 20 évébe. Ezután erre a tudásra alapozva folytatják tovább a fejlődést.

A pozitív aspiráció alapelve alapján kellene az új generációt felnevelnünk. Ez a legjobb módja annak, hogy szeretetünket, és gondoskodásunkat kimutassuk irányukban.

Kérés:

Mit jelent az, hogy garanciát adunk valakiért?

Válasz:

Amikor valakiért garanciát vállalok, és az a valaki megsérti a törvényt, a hatóságok hozzám jöhetnek, és engem tehetnek börtönbe ama személy helyett, mivel magamra vállaltam a garancia kötelességét!

Vagy mondjuk azt, hogy valaki nem fizeti vissza a banktól felvett kölcsönt. Anélkül, hogy vele beszélnének, a bank tőlem követelheti a szükséges pénzösszeget. Ez a kölcsönös garancia törvénye a valóságban. Mindez a Természet megtörhetetlen törvénye, mely minket egymáshoz láncol, és mi nem vagyunk képesek ettől elmenekülni.

Mennyire igazságtalan, mennyire ravaszul ördögi, és kegyetlen a Természettől, hogy azokat az embereket, akik gyűlölik egymást egy helyre bezárja, és szörnyű vágyakat és késztetéseket ad nekik, és mindezek után még az egyiket a másik bűnéért meg is bünteti! Amennyiben valóban éreznénk ezt a törvényt felrobbannánk az igazságtalanság érzetétől.

Ezen túl nem elég, hogy engem felelőssé tehetnek más tettéért, hanem azért büntetnek meg, hogy az a valaki magát a tette végrehajtotta. Más szóval az a tény, hogy valaki rombol, öl, megerőszakol, lop és csal az az én hibám, és ezért igazságos az, hogy tőlem követelik a kompenzációt, és engem büntetnek meg. A garancia nem azt jelenti, hogy a más által okozott kárért vagyok felelős, hanem hogy azt kell garantálnom, hogy mások tettei jók lesznek. És amennyiben az a más rosszat tett azt jelenti, hogy én segítettem őt mindebben.

Mindez azt jelenti, hogy egy kisebb hibával a világon sok másik ember félrelépését okozom. És mindez garantáltan visszatér hozzám – meg leszek büntetve. El sem tudjuk képzelni milyen abszolút mértékben vesz minket ez a kölcsönös garancia törvénye körbe, és mennyire beleegyezésünk nélkül működik folyamatosan. Ez mindenütt jelen van – még gondolatainkban, szándékainkban és tetteinkben is.

Mindegyikünk “irányítja” a többieket élete folyamán, hasonlóan a báboshoz, aki a bábokat vezeti és irányítja. Azonban egyikünk sem érzi, hogy mi irányítunk és minket is irányítanak. Amennyiben látnánk kölcsönös egymásra utaltságunkat, elvesztenénk szabad akaratunkat és robotokká válnánk. Ezért van az, hogy kölcsönös kapcsolataink el vannak rejtve előlünk, és mindazok csak fokozatosan jelennek meg újra, mindig akkora mértékben, amekkora mértékben képesek vagyunk azokat elviselni, és pozitív irányba fordítani.

Kérdés:

Hogyan fordíthatjuk őket pozitív irányba?

Válasz:

Amennyiben mindegyikünk a többiekhez csatlakozik. Azonban mindezt nem félelem, vagy nyomás hatására kell megtegyük, hanem saját vágyunk által, hogy a többieket szeressük, és adhassunk nekik.

KA

 Kérdés:

Az egyenlőség, melyet Ön leír, inkább elnyomásnak hangzik. Amennyiben minden ember ugyanannyit kap, mint mások, ez elnyomja majd az emberek arra való ösztönét, hogy másoknak többet adjanak. Mi jó származhat ilyenfajta egyenlőségből?

Válaszom:

Az ember a megszerzés iránti vágyon belül él, és azt akarja megtölteni. Ez a vágy a teremtés alapanyaga, az egyetlen teremtett dolog, és ez nem változik. Az egyetlen dolog ami változik az csak a szándék, a cél, hogyan is használjuk ezt a vágyat – a “magam számára”, vagy “mások számára”.

Mondjuk azt, hogy van egy 8 számjegyű dollár összeg a bankszámlámon. Az az érzés tesz engem kielégültté, hogy sok pénzem van, és nem maga az aktuális összeg. Mindez a hatalom és önbizalom érzését adja nekem a jelennel és a jövővel kapcsolatban. Azonban az ember vágyát nem lehet a dollárokkal magukkal kielégíteni.

Vágyainkat kizárólag a természet alkotja meg bennünk, és két típusból állnak:

– testi vágyak: étel, szex és család iránt

– szociális vágyak: gazdagság, hírnév, hatalom és tudás iránt.

Így, vagy úgy kielégültségünk az érzékelésből származik, és nem az aktuális anyagi jellegű tárgyakon keresztül.

Amennyiben a személy megkapja a társadalom értékelését, tiszteletét, annak díjait, és ha gyermekei büszkék rá (ahelyett, hogy azt hallanák, hogy apjukat a társadalom megveti), nem lenne ez elég ok arra, hogy a személy a társadalom érdekében dolgozzon?

Az igazi szakértő munkáját, mint műalkotást, művészetet tekinti. Annak érdekében teszi dolgát, hogy egy végeredményhez jusson, és nem azért, hogy jutalmat kapjon. Így elégíti ki vágyait.

Mi azt tettük, hogy az emberek vágyait a pénzzel burkoltuk be. Ezért jön a pénz szó a “lefedés” vagy “burkolás” alapszóból (héberül a pénz “kessef”, melynek eredete “kissui” – lefedés). Azonban a pénz csak egy előzetes mértékegysége a vágy kielégítésének.

A jelenlegi válság kiiktatja majd a felületes kompenzációkat, csak a tiszta kielégülést hagyva meg. Mi ez a kielégülés? Ez az a kielégülés, mely az adakozásból jön. Ez az egyetlen kielégülés, mely nem tűnik el, és ez az, melyet a társadalom teljességgel támogat.

 Kérdés:

Milyen fajta kormányzás lesz az, mely elkezdi a jövő társadalmát kísérletképpen építeni – egy olyan, melyben még létezik a szocializmus emléke, vagy egy olyan, melynek elege van már a kapitalizmusból?

Válaszom:

Azt hiszem ez nem függ a kormáy fizikai állapotától, hanem attól, mennyire vannak az emberek arra felkészülve, hogy megértsék a válság valódi okát, és annak szükségességét, hogy a fölé emelkedjenek, hogy azt az egység segítségével oldják meg, és hogy azt is megértsék, hogy nincs más módja a túlélésnek.

És mint ahogy azt Báál HaSzualm is írja, ez a módszer bármelyik országban működhet (azonban nem feltétlenül az egész világban). Azonban mindez az emberek felfogásán múlik, a fejlettségi szintükön. Ahhoz, hogy ez működjön, az embereknek már kell, hogy legyen megértésük azzal kapcsolatban, hogy nincs más kiút helyzetünkből, és ez túlélésünk egyetlen módja. Azonban mindez nem történhet a személyes életekbe való beavatkozással, vagy a tömegek kényszerítésével, ahogy az a Szovjetúnió megalakításakor történt.

A társadalomnak magának kell meggyőződve lennie arról, hogy az öreg elképzelések, döntések, megközelítések és irányítások nem működnek többé. Ez megtörténhet először Amerikában, aztán Oroszországban, és utána Európában. Azonban nem hiszem, hogy mindez lehetséges a technológiailag és társadalmilag fejletlen országokban, valamint olyan országokban, ahol diktátorok, vagy “népi irányítás” uralkodik. Ezek az országok még nem rendelkeznek a szükséges lakossági fejlettséggel és tudattal. Ezek az országok majd elfogadják az alapelveket, miután a fejlettebb országok már alkalmazták azokat, részben, mivel kénytelenek lesznek részt venni mindebben gazdasági és társadalmi okokból.

Hiszek abban, hogy egy nemzetközi pénzintézet és kormány, mégha kelletlenül is lesz létrehozva, egy olyan együttműködési mozgást indítana be, mely pédát mutathat, és morális nyomást gyakorolhat. Végül is az emberiség piramis módjára van megszervezve: az emberiség egy része már most képes megérteni az integrált fejlődés fontosságát, míg a másik része csak akkor fog ehhez csatlakozni, amikor megérti, hogy nincsen más választása. Azonban a Természet törvénye alapján a végén mindenkinek el kell érnie a teljes harmóniát, és egyenlőve kell válnia a Természettel.

 Híradás (a Novayagazeta fordítása alapján):

Másoknak korai és keserű halált kívánni, és annak érkezésekor felhőtlenül örülni kezd általános szokássá válni Oroszországban. Mások súlyos betegségéről, illetve hirtelen haláláról szóló bejelentések hatalmas örömöt váltanak ki a lakosság körében.

A halál iránti tisztelet – mely mindenkire vonatkozik, sok civilizációban ősi hagyományokkal bír, és egy kimondatlan társadalmi megegyezés. Amikor a halál nem kap tiszteletet, az életet sem tiszteljük. Oroszország már áthaladt hasonló időszakon Sztálin elnyomása folytán, és a világ is megízlelte ezt a fasizmus által. De ilyen tünetekkel az előrejelzés igen szomorú.

Kommentárom:

A közvélemény megváltoztatásának egyetlen módja az emberek oktatása, azáltal, hogy magyarázatot adunk nekik a megfelelő kapcsolatokról. Hogyan? A tömegtájékoztatás teljes átváltoztatásával – az elnyomás eltávolításával és a jó viszonyok, példák bevezetésével. Ez az amit a Kabbala javasol. Az emberek olyanok, mint a gyerekek: csakis példákon keresztül klpesek tanulni.

 Álljon itt egy levél, melyet egyik tanítványomtól kaptam az emberiség jelenlegi helyzetével kapcsolatban:

Végre megértettem a Kabbala alapvető gondolatmenetét:

1. Az állat és ember közötti különbség az embernek ama képességében rejlik, hogy az ember képes a körülötte levő társadalomból vágyakhoz jutni. Ezeket a vágyakat magáévá teszi, és cserében saját vágyait a társadalomnak adja.

2. Ez egy pozitív visszacsatoláson működő rendszert hoz létre, amely eredendően nem stabil. Alacsonyabb szintü rendszerekben, mint például a biológiai rendszerek, az ilyen fajta kölcsönös behatás nem létezik, és ennél fogva az ilyen rendszerek stabilak.

3. Mind a mai napig az emberi társadalom “nyitott” volt. Ebből kifolyólag a rendszerben születő zavarok kijutottak a rendszerből, és eltűntek.

4. Eljutottunk egy olyan állapothoz, ahol társadalmunk zárttá vált. A pozitív visszacsatolással rendelkező zárt rendszerek kaotikussá válhatnak. Pontosan ezt látjuk manapság társadalmunkban.

5. Azonban ezzel a “betegséggel” együtt a Természet megadta nekünk a gyógyszert is. Amennyiben képesek vagyunk szeretetet és adakozást nyújtani egymás iránt a korlátlan fogyasztás helyett, akkor ugyanez a pozitív visszacsatolásos szerkezet képes a renszert stabilizálni, mindazt a káoszból a harmóniába vezetni. Igazából ez az egyetlen megoldás, mivel külső szabályzók hasztalanok, hiszen vágyaink kölcsönösan növekednek.

6. A “Szeresd Felebarátodat” alapelv nem új. Időről időre az emberiség megpróbált erre az alapelvre építve társadalmakat létrehozni. De a társadalom “nyitottsága” folytán mindig volt lehetőség a pozitív példa elől való elmenekülésre. Azonban manapság elértük azt a pontot, ahol nincs többé hová elmenekülnünk. Ezért itt az ideje, hogy elkezdjük a “Szeresd Felebarátodat” alapelv alkalmazását.

Nincs más választásunk, minthogy elkezdjük a globális rendszer tanulmányozását. Már a tanulás aktusa önmagában javítani fog szándékunkon: felfedezzük a megfelelő hozzáállást, ami azt jelenti, hogy a világot olyan jellegű kapcsolatba kívánjuk hozni, melyet a Természet szükségesnek tart.

Abban a pillanatban, hogy mindezt elkezdjük csinálni, közelebb kerülünk a Természethez, és megszűnik vele szemben ellenállásunk. Jó kapcsolatba kerülünk a Természettel, mivel hasonlóvá válunk vele tulajdonságain keresztül.

Olyanokká válunk, mint a szótfogadó gyerek, aki nem akar többé maga körül mindent elrontani, és ezért büntetést kapni anyjától. Bár még továbbra sem korrigált legbelül, már megpróbálja azt megérteni, hogy mit is várnak el tőle, és, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy ne kapjon büntetést. Ezáltal máris másképpen kezelik őt, és jutalomból édességet kap.

Ugyanez történhet azonal velünk is. De hogyan is kezdjünk bele? Kezdhetünk egyszerűen a tanulással. Meg kell adnunk az embereknek ezt a tudást a TV-n, interneten, újságokon és minden lehetséges médián keresztül. El kell magyarázzuk nekik, mit is tanít Báál HaSzulam.

(Egy a Báál HaSzulam “Egy Törvény” című cikkéről adott leckéből)