társadalom

 Kérdés:

Mit jelent az, hogy “jó hozzáállás a többiekkel szemben”? Egy egyszerű ember felkel reggel, dolgozni megy, és marad néhány órája a családjára. Azt mondja: “Dolgozom, betartom a törvényeket, tisztességesen ellátom a családomat, és jó a viszonyom a többiekhez”. Elég mindez?

Válaszom:

Szükség van egy közösségi érzésre ahhoz, hogy ennél felsőbb szintet elérhessünk. Először is a személynek meg kell értenie, hogy csak akkor képes megfelelő megélhetést szerezni, amennyiben őszinte legbelül. Mindez nem könnyű, ezt tanulnunk kell.

Hamarosan elérkezhetünk egy olyan helyzethez, amikor nem lesz mit ennünk, és az emberek megértik majd, hogy az étel hozzáférhetősége nem csak a  termés betakarítástól, hanem az egymáshoz való hozzáállásuktól függ.

Elérkezhetünk egy olyan helyzethez, ahol a termőföldet mindennel ellátjuk amivel csak szükséges, de mivel az emberekhez való viszonyunk nem megfelelő, a termőföld nem ad majd nekünk semmit – egyetlen kukoricát vagy paradicsomot sem, semmit.

Akár egy mozifilmet is készíthetünk minderről. A személy elülteti a paradicsom magvait, de erőfeszítéseitől függetlenül, a gyomon kívül semmi sem nő ki, amíg csak meg nem változtatja hozzáállását. Mindez azért van, mert meg kell változtassuk természetünket, és nem az állati, növényi vagy kövületi szinten, hanem az emberi szinten. Semmi különleges nincs abban, amit mondok, ez mind logikus. A tény az, hogy az emberek negatívan befolyásolják a természetet, mely alattuk helyezkedik el.

El fogunk érni egy olyan helyzetet, ahol az emberek megérzik majd, hogy ha nincs meg a megfelelő hozzáállásuk, seemi sem fog történni, de ahogy megtaláljuk a megfelelő hozzáállást, azonnal áldást kapunk. Mindezt “felfedezésnek” hívjuk, de mindez a komoly szenvedés útján történik. Ez egy kemény módja az oktatásnak! Különböző módokon a Természet arra kényszerít majd minket, hogy üljünk és tanuljunk, hogyan hozzuk létre a megfelelő szándékot és hozzáállást. Hatalmas szenvedések, nehézségek, betegségek és káosz árán megtanuljuk majd, hogy csak a megfelelő szándékot kell megtaláljuk, képezzük.

(Egy a Báál HaSzulam “Egy Törvény) című cikkéről adott leckéből, 2009 március 5.-én)

 Híradás (a The Financial Times által):

“Most van itt az idő a kevésbé önző kapitalizmusnak” Mi a fejlődés? A The Organization for Economic Co-operation and Development már jó ideje feltette ezt a kérdést, és a jelenlegi válság még sürgetőbbé teszi, hogy megtaláljuk a választ. Az Anglo-Saxon Enlightenment szerint, a fejlődés a szenvedés csökkenését és a boldogság növekedését jelenti. Mindez nem jelenti a gazdagság felhalmozását, vagy innovációt, melyek sokszor hasznos eszközök, de nem a végcél.

Szóval abba kell hagyjuk a pénz istenítését, és egy humánusabb társadalmat kell építsünk ahol az emberek életélménye a a legfontosabb. Feltéve, hogy a termelésünkkel egyenes arányban fizetünk magunknak, megválaszthatjuk az életminőségünkhöz legközelebb álló életstílust. És mindez mit jelent?

Legelőször is annak ellenére, hogy hatalmas vagyont halmoztak fel, a boldogság nem fokozódott az 5O-es évek óta sem Amerikában, Nagy Britanniában vagy Németországban. Egyetlen kutató sem kérdőjelezi meg ezt a tényt. Szóval a felgyorsult gazdasági növekedés nem a végcél, amiért hatalmas áldozatokat kellene hoznunk. Legfőképpen nem szabadna feláldoznunk a boldogság legfontosabb forrását, mely az emberi kapcsolatok minősége – otthon, a munkahelyen és a közösségben. Már eddig is túl sokat feláldoztunk ebből a hatékonyság és termelési növekedés érdekében.

 Alább olvashatunk egy részletet Albert Einsten fogalmazásából melynek címe: “Miért Szocializmus?” (a Monthly Review által). Ezt az írást eredetileg 1949 májusában a Monthly Review első számában közölték. Ma ez a magazin az USA leghosszabb ideje fennálló és legnagyobb marxista magazinja.

Elértem azt a pontot, ahol röviden elmagyaráznám, hogy szerintem mi mai napunk válságának lényege. Mindez az egyénnek a társadalomhoz fűződő viszonyáról szól. Az egyén minden eddiginél jobban megérti a társadalomtól való függőségét. De mindezt nem mint pozitív jelenséget éli meg, mint egy organikus vagy egy védelmező kapcsolatot, hanem, mint egy fenyegetést természetes jogai ellen, vagy akár még gazdasági léte ellen is.

Sőt mi több, a társadalomban betöltött pozíciója olyan, hogy veleszületett önző kitörései egyre erősödnek, míg szociális indítékai, melyek természettől fogva gyengébek, egyre kevésbé érvényesülnek. Minden emberi lény, függetlenül a társadalomban betöltött pozíciójától, szenved ettől a jelenségtől. Anélkül, hogy tudnák, rabjaik saját önzőségüknek, nem érzik magukat biztonságban, magányosnak érzik magukat, és úgy érzik nem kapják meg az élet naív, egyszerű és alacsony szintű élvezeteit. Az ember csakis a társadalom iránti elhivatottságán belül találhatja meg rövid és veszélyes életének értelmét.

 Híradás: (a The New York Times alapján):

“A Depresszió hatására az Amerikaiak özönlenek a mozikba”. Hollywood nem bánja a recessziót. A mozik látogatottsága 16 százalékkal nőtt. Amennyiben ez az iram folytatódik tovább az év hátralévő részében, két évtized legnagyobb pénztári bevételéhez juthatnak.

Komentárom:

A megoldás nem új: a kormány kenyeret és izgalmas szórakozást nyújt az emberi lényeknek, és TV-t arra használja, hogy megállás nélkül az “Álom készítő üzemekben” készülő adásokat adjanak, amik nagy tetszést aratnak ezekben a nehéz időkben. Ez megnyugtatja a tömegeket, és elringatja őket addig, amíg a dolgok igazán rosszra nem változnak. Végül is erre a válságra azért van szükség, hogy fejlődésünk következő szintjére lépjünk, és amennyiben visszautasítjuk a fejlődést, a Természet még hatákonyabban fog minget előre nógatni.

A “nógatás” kifejezés magyarázata: az ókori Rómában ez egy hegyes rudat, pálcát jelentett mellyel az állatogat “nógatták”. Ez egy igen hatásos és fájdalmas eszköz, egy belső, vagy külső tényező mely akciót vagy reakciót vált ki.

 Kérdés:

Nem tudom, mit tegyek. Úgy érzem elvesztettem minden energiámat, és csak a “levegőben lógok”. A munkámban semmi sem érdekel. Annak ellenére, hogy mindent megteszek spirituális munkámban, olyan mértékben érzem magam kétségbeesettnek, mint még soha. Nincs hajtóerőm. Semmi sem befolyásol többé. Ebben a világba semmi iránt nem érzek már vágyat, csak azt érzem, hogy el kell meneküljek valahová, de nem tudom hová. A szívem azt suggalja, hogy az a hely létezik, de mégsem vagyok ott. Már több, mint 3 éve tanulok Önnel, és nem tudom életemet elképzelni a kabbala nélkül. De egyre jobban kétségbe esem, mert nem érzem, hogy bármi is történne velem. Ellenkezőleg, a külső környezet hatással van rám, még gyengébbé téve engem. Mit tehetek? Nem vagyok képes továbbá így folytatni! Mi fog most történni?

Válaszom:

Az oka annak, hogy ilyen gyengének érzi magát a spirituális úton az, hogy nincsen a csoporttal kapcsolata. Nem kapja meg a cél fontosságát a környezettől, pedig ez a legfontosabb – ez előrejutásunk alapja!

Erről töbet is olvashat a “Shamati” cikkekben, és Báál Haszulam leveleiben. Resimók (spirituális gének, vagy emlékpontok) vannak bennünk elrejtve, melyek folyamatosan felszínre kerülnek, önző vágyunk fokozatos növekedését okozva. És nekünk folyamatosan ezen resimók felé kell emelkedjünk, helyes szándékunkat használva, mely szándék az, hogy a Teremtő iránti adakozás és szeretet tulajdonságát elérjük. Pontosan ez a célja annak, hogy önzőségünk növekszik: hogy megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy felé emelkedhessünk, hogy jelenlegi világunkból a Teremtő szintjére emelkedhessünk.

És akkor majd megértjük Őt, ahogy az írva van: “Mert akkor mind ismerni fognak, a legkisebbektől kezdve a legnagyobbakig” (Yirmiyahu 31:33). De a folyamat az mindig ugyanaz: a bennünk jelentkező resimó az mindig önző, és minden esetben meg kell kapjuk azt az erőt melynek segítségével e felé emelkedhetünk, és ezt az erőt a csoporttal való kapcsolatunk növelésével kaphatjuk csak meg.

 Kérdés:

Lesz a jövőben olyan generáció, mely képes lesz látni és érezni a Fényt? Hogyan fogják azt érzékelni, lelkükön keresztül, vagy szemükkel is látni fogják azt?

Válaszom:

A spirituális világot az “adakozás” szándékán belül érzékelhetjük, mely a “megszerzés” iránti szándékból fejlődik ki, a Körülvevő Fény (Or Makif) ránk gyakorolt hatására. Ez a Fény korrigálja önző szándékunkat, azt altruisztikus szándékká változtatva.

Kérdés:

Lehetséges, hogy egy nap a kabbalisták lesznek a világ vezetői?

Válaszom:

Természetesen: a jövőben csak azok az emberek fogják a világot irányítani, akik azt teljesen megértik, vagyis a kabbalisták. Az emberek megértik majd ezt, és saját maguk segítik ezt majd elő, ők fogják ezt választani.

Ma azt láthatjuk, hogy mennyire hibásak a világ “vak” vezetői, és hogyan “vezetik” a világot a szenvedéseken keresztül. És az utóbbi időben már azt is láthatjuk, hogy már saját zavarodottságukat sem képesek többé eltitkolni.

 Híradás (az Imactlab által):

“A városi élet káros az agynak”. Az urbánus életvitel károsítja alapvető mentális folyamatainkat. Miután pár percet eltöltöttünk egy zsúfolt városi utcán, agyunk kevéssé képes a memóriában adatokat tárolni, és lecsökkent önkontrolltól szenved. “Az agy az egy korlátozott gépezet” mondja Marc Berman, a Michigan-i Egyetem egyik pszichológusa, “És kezdjük megérteni a különböző módokat, ahogyan a városi élet meghaladhatja ezeket a korlátokat”.

Komentárom:

Az ember úgy lett teremtve, hogy egyensúlyban létezzen a Természettel, hogy az egészséges öko-szféra harmónikus eleme legyen. Ez csak akkor lehetséges, ha mindenki a következő két lépcsőfokon keresztül a következő megegyezéshez jut: “Ne tedd másokkal, amit nem szeretnéd, hogy mások veled megtegyenek”, és utána “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!”. Amennyiben képesek vagyunk a világot és környezetünket úgy felépíteni, hogy a magunkon kívül álló dolgokhoz ezen két elképzelésen keresztül viszonyulunk, akkor környezetünk optimálissá válik számunkra. Egy nap eljutunk majd ide, mivel a Természet ebbe az irányba kényszerít minket.

Híradás (a CNN által):

“Viselkedési megszűrés – a repülőtéri biztonsági szűrés jövője?” Biztonsági szakértők azt mondják, hogy ahelyett, hogy a csomagok tartalmát figyelnék, inkább az utasok szándékait és érzelmeit próbálják figyelemmel kísérni…Szakértők azt mondják, hogy hasonló módszerek kombinációja felfedheti a személy különböző stimulusokra adott reakcióját oly módon, hogy lemérik a testhőmérsékletet, a szív és légzési frekvenciát, olyan jeleket, melyeket a terroristák akaratlanul is kibocsátanak egy támadás tervezése és végzése előtt.

Kommentárom (viccesen):

Egy nap majd feltalálnak egy olyan készüléket, mely képes lesz megmondani, hogy valaki szereti-e felebarátját, vagy sem. (Majd ezt is külső jelek alapján fogják megállapítani, vagy a személy valamire adott azonnali reakciója alapján). Mindenki aki szereti felebarátját az jó a társadalomnak, míg aki nem szereti felebarátját (aki még nem jutott el ehhez a szinthez) az antiszociálisnak számít.

 Kérdés:

A “Szabadság” című cikk, és más a környezettel kapcsolatos írások olvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a környezetnek alapvető szerepe van a személy fejlődésében, és spirituális felfogásában. Mit tegyek, amennyiben nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő környezetet és csoportot választottam?

Válaszom:

Folytassa tanulását és annak elemzését! Ne támaszkodjon saját, illetve a körülötte álló emberek véleményére. A válaszok majd maguktól jönnek, belülről (a Teremtő által) mindenféle külső behatás és önmarcangolás nélkül. Olvassa továbbra is Baal Haszulam műveit és várja a választ!

Kérdés (egy női olvasótól):

Igazán szeretném megérteni mit jelent az, hogy: “építsünk meg környezetünket”? Keressem a megfelelő környezetet egy kabbala csoport képében, azaz egy környezeten belüli környezetben, abból az alapelvből kiindulva, hogy azok, akik nem adnak nekem élvezetet és inspirációt, azok nem a megfelelő úton haladnak, és legjobb, ha kerülöm őket?

Válaszom:

Egy nő számára nincs olyan dolog mint egy csoport, csak a környezet létezik. Ebben a környezetben azokkal a nőkkel lép kapcsolatba, akikhez legközelebb érzi magát. És nincs szükség arra, hogy ennél bármivel is többet tegyen.

KA