Dr. Michael Laitman

társadalom

A gyerekek az anti-anyag a világunkban

Az egyetlen dolog ami hiányzik számunkra az önzőség ellenes szűrő (Masach). A vágy maga nem változik. Az csak akkora mértékben jelenik meg a használatban, amekkora szintű szűrővel rendelkezik.

A szűrő határozza meg milyen vágyat használhatunk fel, mekkora mértékben, és milyen módon. Ennél fogva mi már mindennel rendelkezünk kivéve a szűrőt – ez az egyetlen dolog amire szükségünk!

A szűrő az erő mellyel felül emelkedhetünk önzőségünkön az önző vágy ellenében, azon dolgok ellenében amik vonzónak, édesnek, teljesen nyilvánvalónak és racionálisnak tűnnek, és melyeket teljes értelmem jóváhagy! Mégis én megyek és ellentétesen cselekszem!

És nem csak hogy ellentétesen cselekszem a minuszt plusszá változtatva. Az egyszerű lenne. Ehelyett én egyátalán nem saját vágyam, logikám vagy a saját számításom alapján cselekszem. Csak egy számítás létezik számomra: “Mindez a Felső Erő vágya!”.

Én egyátalán nem kapok ezért cserébe semmit, és nem is vágyok arra hogy bármit is megkapjak. Én csak egy dolgot akarok tudni: hogy mindez a felső erő vágya. Ezt hívjuk “szűrőnek” – annak az erőnek, mely lehetővé teszi számomra hogy így cselekedjek, a vágyam fölött, természetem fölött, önzőségem és saját számításaim fölött.

És egy hatalmas élvezet található mindebben. Ez nem mazochizmus azáltal hogy vágyamon taposok, hanem élvezet abból kifolyólag, hogy mindez hasonlóvá tesz engem a Felső Erőhöz valamilyen módon.

Mindez olyan mint egy gyermek aki felnőtté akar válni. Ez egy természetes ösztön a gyerekekben. Nekik hatalmas erőfeszítést kell tenniük ennek elérése érdekében, bár a természet segíti őket ebben.

A felső természet felruházta a gyermekeket ezzel a hatalmas ajándékkal, képessé téve őket a növekedésre. Megadta az élvezet iránti vágynak azt a hatalmas lökést, hogy az a vágyat nagyon kemény munkára ösztönözze, hogy soha ne álljon meg pihenni. Csak nézzük meg a kis gyerekeket cselekedni, hogy ronannak megállás nélkül, állandóan valamit cselekedve.

Ez a színtiszta felső erő, az adakozás ereje, a Teremtő ereje, mely jelen van a kis gyerekekben és bármely teremtményben mely növekedni kíván. Ők mindezt természetük ellenében teszik, mivel alaptermészetünk pihenésre vágyik! Mi láthatjuk mindezt a fizika összes törvénye alapján: minden egy pihenő, mozdulatlan és kiegyensúlyozott állapotra aspirál. Az entrópia és energia megőrzés mind erre irányulnak.

Mégis a gyerekek esetében mi láthatjuk hogy testük mennyire nem engedi hogy lepihenjenek. Egy kisgyerek állandóan rohangál, állandóan készen áll, hogy tegyen valamit, és lehetetlen őt megállítani. A mi időnkben ezt a jelenséget “hyperaktivitásnak” hívjuk, de igazából ez nem “hyper” aktivitás, hanem normális viselkedés a megnövekedett megszerzés iránti vágy számára, mely megjelenik az utolsó generációban. Egy ilyen kifejlett vágy számára, mindez nem túlzottság hanem a normális állapot.

Egy kész csoda a gyerekek cselekedetét figyelni, ők az anti-természet. Mi csak egyszerűen hozzászoktunk ahhoz a képhez, ahol a gyerekek nem ismerik a pihenést, és ezért van az hogy már nem lepődünk meg mindezen. De honnan veszi ez a test vagy vágy a mozgató erőt, azt okozva, hogy csak körbe körbe rohangáljon ilyen módon?

Ez a megszokott kép mely minden teremtményben veleszületett: a felnőtt anyaállat, akár egy kutya, vagy egy nőstény oroszlán lusta, álmos, lefekszik, alszik, nyugodtan ül és pihenni akar. És körülötte a kölykök rohangálnak megállás nélkül. Ez az ellentétes természet. És az ember ugyanilyen módon viselkedik.

Ezt az aspirációt a gyerekek felülről kapják, a természet ellenében, annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ugyanilyen módon nekünk is ezt az erőt kell magunkra kérnünk, hogy spirituálisan fejlődhessünk.

hzs

25 jan 2011

Egy új típusú emberiség mindössze 15 éven belül

Amennyiben a világ megfelelő nevelést nyújtana a ma felnövő generációnak, akkor 15-2O éven belül új emberek között, egy új emberiségen belül élnénk. Nem kellene aggódnunk azzal kapcsolatban mit tegyünk a felnőttekkel. 3-4 éves kortól kezdve módszeres módon oktatnánk a gyermekeket hogy új érzékeléshez jussanak, és az adakozásra aspiráljanak.

Egészen az Első Templom lerombolásáig, Izrael teljes népe ezen az alapon lett felnevelve, és ez által élték életüket. Írva van, hogy egészen Dan-tól északon Beer Sheba-ig délen, azaz az egész országon keresztül nem létezett egyetlen gyermek sem, aki ne tudta volna mi jelent a “megszerzés érdekében” és “adakozás érdekében”. Azokban az időkben ők az Ábrahámtól kapott módszert követték, melyet ő Babilonból való távozása után vezetett be.

Nekünk ugyanezt kell elérnünk idővel, de a lehetőség már most előttünk áll. Végül mi megtanítjuk majd gyermekeinket, hogyan boldoguljanak egymással, hogyan hozzanak létre kapcsolatokat, hogyan váljanak barátokká, viselkedjenek egymással, szeressék egymást.

A jelenlegi körülmények között nagyon nehéz mindez, mivel gyermekeink a modern oktatási rendszernek, és annak összes problémáinak vannak kitéve. Mégis mi megpróbáljuk elmagyarázni gyermekeinknek hogy a “szeresd a másikat mint saját magadat” a természet univerzális törvénye. Nincs módunk ettől elmenekülni. Ellenállhatunk, vagy kűzdhetünk ez ellen amennyire csak akarunk, de végül csak magunkat károsítjuk. A történelem bemutatja nekünk hogyan dőltek meg birodalmak, és győzedelmes nemzetek, melyek minden hódításuk ellenére a csatornában találták magukat.

A szemellenzős önzőségünk azt gondolja, hogy a versengésekben szerzett siker profitot, trófeákat és erőt hoz: “Nézd hogyan válok hőssé!”. Azonban a messziségbe, vagy akár közelebb is tekintve az derül ki, hogy ez az attitűd nem kifizetődő. Mi kötve vagyunk a természet által, és nekünk erre kölcsönösen reagálnunk kell.

Ezért van az hogy nekünk a modern professzionális oktatáshoz hozzá kell adjuk a “szeresd felebarátodat, mint magadat” szabályát. Hogy mindezt elérhessük, mi különböző formákat használhatunk fel ennek bemutatására, mint játékokat, dalokat, előadásokat, vitákat és beszélgetéseket annak érdekében, hogy gyermekeinket a valóság újfajta érzékeléséhez vezessük.

Mi utazásunk legelején találjuk magunkat. Reménykedjünk, hogy ebben az évben mi képesek leszünk egy nemzetközö oktatási hálózatot szervezni, amely magába foglalja a világ minden részén található csoportjainkat. Mi filmeket, könyveket és oktatási füzetkéket produkálunk majd, együtt dolgozunk majd pszichológusokkal, és más szakértőkkel, és akkor egy-két éven belül megláthatjuk hogyan nyernek mindebből gyermekeink.

Ma egyszerűen alapvetően szükséges az egészséges nevelés kifejlesztése, és kibővítése, hogy gyermekeink nem a dzsungel törvényei szerint nőjenek fel, és ne váljanak embergyűlölővé mint jelenleg. Miközben felnőnek gyermekeink sikeresek lesznek minden területen, mint a tudományokban, professzionális felkészülésben, viselkedésben és a társadalommal és a világgal szembeni attitűdjükben.

Mindez azért történik majd meg, mert belsőleg azonossá válnak a Teremtővel.

hzs

21 dec 2010

Az átmenet nehézsége

Az ember mindig valláshoz, vagy valamilyen hithez ragaszkodott, mivel valahogy meg kellett hogy ragadja a spiritualitást, mint  egy kisgyerek aki megnyugszik amikor kedvenc kitömött állatkáját, vagy takaróját öleli. Az embernek szüksége van hasonló “segítőszeközökre” egész életében. Manapság azonban, amikor önzőségünk olyan méretekre növekedett, hogy már nem lehet egy játékkal kielégíteni, a személy elveszíti azt, és nem tudja hogy mit ragadjon meg.

És akkor minden elfogadottá válik, és senki sem törődik már semmivel, a “jó és gonosz” elképzelése, vallás és moralitás többé nem köteleznek. Ez egy hatalmas problémává válik a társadalom számára.

Ez az amikor nekünk a Kabbala bölcsessségét kell hirdetnünk olyan gyorsan ahogyan csak lehetséges, hogy kicseréljük az eltűnő kengyelt, zablát, egy olyan funkciót melyet elsősorban a vallások töltöttek be eddig, hogy az emberiséget kordában tartsák.

A Kabbala mindezt úgy teszi, hogy az emberiségnek egy célt ad, és azáltal, hogy felfedi a Felső Irányítást az embereknek. Az embereknek nem szabad azt gondolniuk, hogy nincsen felső irányítást, igenis létezik az! Azonban a moralitás rendszere helyett, amely megfélemlíti az embereket a túlvilági bűntetés által, nekünk valójában fel kell fedeznünk az Irányítót. Anélkül lehetetlen átélni ezt a zavaros átmeneti időszakot, amikor az emberiség megszabadul mindentől, mely visszatartja őket.

Korábban minden egy tiszta mintába illeszkedett. Mindenki tudta hogyan öltözködjön a társadalomban megszokott szabályoknak megfelelően társadalmi hovatartozásától függően. Most itt az ideje a teljes szabadságnak, amikor minden megengedett. És mindez még csak a kezdet. hamarosan minden szégyen és moralitás kirepül majd az ablakon.

Ahelyett, hogy vallás, hit, a büntetéstől való félelem ebben vagy a túlvilágban, a Pokol vagy Mennyország igérete, a társadalom véleménye irányítana minket, mely mindenkit (legyen az rabszolga, földműves, vagy úr) helyéretesz az élet normáit diktálva még az öltözködést is, ehelyett hirtelen teljesen féktelenül találjuk magunkat. Mindez szándékosan történt annak érdekében hogy az eddigi irányítást helyettesítse a Felső Irányítás alá való tudatos alávetéssel.

Az átmenet maga azonban tele van problémákkal. Csak amennyiben az emberiség egy bizonyos része megtalálja kapcsolatát a Felső Irányítással, a Teremtő “zablájával és ostotrával”, és amennyiben ők ahhoz adaptálják magukat példaként szolgálva mások számára, akkor lehetséges könnyebbé tenni mások számára annak elfogadását.

hzs

24 nov 2010

A Fény szerencsét hoz nekünk

Kérdés:

Hogyan képes a személy leelenőrizni hogy vajon a Fény útján halad-e, vagy a szenvedés útján? Van valami jelzés?

Válaszom:

Te a Fény útján haladsz amennyiben mindig a helyesebb környezetet választod, azaz azt amely jobban a célra irányul.

Ebben a világban én körbe vagyok véve a társadalommal, különböző csoportokkal, barátokkal és élvezetekkel és nekem választanom kell: melyik útat választom? Az út végén létezik egy cél – a Teremtő, és akár akarom, akár nem meg kell értsem hogy ez a természet győzedelmeskedni fog bármi is történjen.

Amennyiben én megértem mindezt, amennyiben létezik számomra “az Istenség egy része Felülről” mely hasonló a Teremtőhöz, akkor a többi szociális körök és élvezetek helyett nekem mindig azt a közösséget kell válasszam, mely a spirituális célhoz kötődik.

Az lehetővé teszi majd számomra hogy felfedezzem a Teremtő iránti vágyat, amely az én a környezetemmel való kapcsolatomon keresztül kerül kifejezésre majd. És akkor az válik a hellyé ahol én felfedezem a Teremtőt.

Azonban minden azon múlik, hogy én mit akarok elérni az út végén. Vannak olyan emberek, akik nem látják a célt az út végén, és ennél fogva vándorolnak az élet körül, mintha a szél fújná őket.

Le kell ellenőrizzük a mi megértésünknek megfelelően: mit hívunk Teremtőnek, a megfelelő környezetnek és a célnak? És nekünk azon a helyen kell maradnunk ahol úgy érezzük az igazság található. Amennyiben rendelkezünk egy spirituális szikrával, a szívben található ponttal, akkor megtaláljuk a megfelelő környezetet annak számára és akkor nem leszünk képesek azt lenyugtatni egy másik helyen.

Amennyiben nem rendelkezünk még szívben található ponttal, akkor amikor csatlakozunk ehhez a közösséghez azt hisszük kaphatunk itt valamit, és később eltávozunk. Ebben a tekintetben minden szerencsén múlik az értelem helyett. Szerncse (Mazal) és Fény, mely szivárog (Nozel) Felülről, és beleömlik a szívben található pontba. Amennyiben ez jön, akkor haladunk előre.

hzs

22 nov 2010

A kapcsolatok jelensége a 21. században

Első alkalommal az emberiség történetében, most a 21. században jutottunk el addig a pontig, ahol ellentétben érezzük magunkat a Természettel, a Teremtővel. Eljutottunk oda, hogy az emberiség egy globális rendszerében lettünk összekapcsolva.

Ezt megelőzően a Fény mindannyinkat egyénileg érintett, szóval mindannyian saját egoizmusunkon belül növekedtünk.  Manapság minden esetre kifejlődtünk addig a pontig, ahol a Fény összeköt minket, és ez  különböző típusú fejlődést hoz létre bennünk, ami kijavítja a  kapcsolatot közöttünk.

Ennek előtte nem voltunk ellentétben Vele, még akkor is, ha ő egy, amiből milliárd van közöttünk. Manapság össze vagyunk kötve egymással, de önkéntelenül és nem saját kívánságunkra, ez az oka annak, hogy mi szemben vagyunk a Teremtővel.

Befejeztük egyéni egoista fejlődésünket, és ezért elvesztettük a vágyat, hogy tovább fejlődjünk. A világ elért egy pontot, ahol példa nélküli lehetőségeket mutat be, de az emberek elvesztették benne az érdeklődésüket, mert a vágyuk másfajta lett,  a vágyak többé nem egy személy egyéni vágyai, amelyik kitölti saját egoizmusát.

Az emberiség egoizmusa elérte maximumát, nem talál semmi új űrt, hogy kitöltse, és annak sem érezzük szükségét, hogy kitöltsünk ilyen űröket. A Fény abbahagyta a fejlesztésünket, és most nyomást gyakorol ránk és kényszerít minket hogy korrekt módon kötődjünk össze egymással, hogy azonosak legyünk Vele (a Teremtővel).

Ez egy másik típusa a Fénynek, amelyik megcélozza az egyesülésünket. Ezért jutottunk el ma a globális krízishez, amely a kapcsolataink között lévő krízis, amelynek oka, hogy nem vagyunk konformisak a Fénnyel, a Teremtővel.

Mi a 21. század új fenoménáját tapasztaljuk meg, olyat, ami sohasem volt azelőtt.  Ma minden problémánk közös rendszerünk és a teljes emberiség mentén merül fel. Ezért van, hogy mi mind úgy érezzük, hogy mindannyian egy csónakban vagyunk.

ft

01 dec 2009

Szükségünk lesz-e innovációra a Jővő társadalmában.

Kérdés:

Mi lesz a helye az innovációnak  jövő társadalmában? A kreativítás  és inspiráció hatása nem lesz –e  elutasítva, mint túlzás és felesleg, és mint innovációk el lesznek-e ítélve, vagy van -e helye a az olyan innovációnak, mint a haladó szellem és a kreatívitás a jővő társadalmában?

Én gondolok a mobil telefon pédájára,  25 évnél nem régebi innovációra. A jövő társadalmában lesz –e törekvés egy hasonló termék létrehozására, mint a mobil telefon, ami nem túlzásnak, hanem jó dolognak lesz tekintve. Azért gondolom ezt, mert a nagyapám azt hiszi, hogy a mobil telefon nem szükséges, én pedig nem tudok élni nélküle.

A jövő társadalom öregjei megakadályozhatják csodálatos termékek és innovációk kifejlesztését, azon nézetük alapján, hogy mi túlzás, és ezáltalál valószinüleg a fejlődés visszatartását okozzák.

Válaszom:

A jövőben csak a spirituális felemelkedés lesz egy személy elsőrendű munkája, miután jelenleg a föld népeségének 90%-a  számára nincs semmi tennivaló.Minden amit csinálnak, hogy elfoglatságot találjanak a maguk számára, és hogy szennyezzék a világot. Törekvés a Teremtő felé az, hogy megállapítsák, hogy milyen foglalkozások maradnak, hoggy törödnek azzal amire saját maguknak szükségük van.

Vagy mindenki csak egy-két órát fog dolgozni egy nap, vagy csak néhányan fognak dolgozni, és a maradék azzal fog foglalkozni, hogy a Felső Fény vonzásával legyen elfoglalva mindannyiunk hasznára.

ft

25 okt 2009

Az emberiség materiális fejlődése olyan, mint rabszolgamunka cementtel és téglákkal

Mi az eredménye annak a materiális fejlődésnek, melyet az emberek olyan nagyra becsülnek? Mit értünk el mindazzal a kemény munkával, az “Egyiptomi cementtel és téglával végzett robotolással”, ahogy a Kabbalisztikus írások az Egyiptomi rabszolgaságot, azaz a spiritualitásból való száműzetésünket leírják? Az eredmény az, hogy most egyre közelebb állunk a spirituális világ felfedezéséhez, és lassan kinyitjuk szemünket arra a tényre, hogy mindeddig az emberek az égvilágon semmi értékeset nem tettek ezen a világon! Az emberek olyan dolgokat tesznek, melyek teljesen értéktelenek mindenki számára! Igen, feltalálnak mindenfajta ügyes eszközöket, de valóban ne tudnánk élni mindezek nélkül?

Minél tovább fejlődnek az emberek, annál több időt szentelnek haszontalan cselekedetekre, és annál messzebb kerülnek az élet alapvető szükségleteitől. Ma amennyiben visszatérnénk oda, hogy csak arra töltünk el időt, ami abszolút szükséges, legtöbbünknek semmi dolga nem lenne. Az emberiségnek csak 5 százaléka lenne foglalkoztatva annak érdekében, hogy az emberiség többi részét a szükségletekkel ellássa. Másképpen megközelítve mindannyiunknak 5 százalék idejébe kerülne, hogy szükségleteit megszerezze.

Minden fölösleget spirituális fejlődésünkre kellene fordítanunk. És miért ne? Nem kapunk semmilyen hasznot abból, hogy időnket materiális dolgokkal töltjük. Az igazság az, hogy mindössze annyit teszünk, hogy környezetünket romboljuk.

Nincs más dolga az embernek ebben a világban, mint hogy a spirituális korrekcióján dolgozzon. Másrészt az a problémánk adódna, hogy mit tegyünk a gondoskodásra szoruló idősekkel, és mi értelme rájuk gondoskodást pazarolni, ha azt hisszük, hogy csak az aktívan dolgozó emberek hasznosak?

Valójában életünknek ellenkező alapelveket kell követnie. Annyira van szükségünk, hogy minden embernek megadjuk a belső korrekciójához szükséges eszközöket, és akkor mindenkinek meg lenne a helye. Mindenki a végtelenség érdekében végezne munkát, mivel a léleknek nincsen kora. És pontossan az idősebbek azok, akik a legnagyobb korrekciókat hajtanák végre.

Minél több időt töltünk a “cementtel és téglákkal”, annál közelebb kerülünk annak felismeréséhez, hogy rabszolgák vagyunk. És ennek a felismerésnek a súlya az embereket arra készteti majd, hogy felkiáltsanak a Teremtő felé, és ezzel felemelkedjenek az “emberi” szintre. És ez az egyetlen hasznos dolog, amit kiszedhetünk materiális fejlődésünkből.

28 aug 2009

Az ember az egyetlen a valóságban mely korrekcióra szorul

Kérdés:

Az elmúlt években az orosz tömegtájékoztatásban a közvélemény nagymértékű manipulációja folyik. Sőt mi több, az a hatás, melyet az információ sűrűsége és folyama meghozott, túllépi az emberek normális szükségleteit, és képességüket, hogy mindazt feldolgozzák, és befogadják. Ez azt is jelenti, hogy a felfogásuk alapvetően eltorzult, hibás, és egészségtelen, a tartalomtól függetlenül. Tudna erről valamit mondani?

Válaszom:

Csakis oktatás és felvilágosítás képes ezt helyreállítani. Azok között a körülmények között kell működnünk, melyek jelenleg léteznek, a jelenlegi valóságban, anélkül, hogy bármit is megpróbálnánk lerombolni. Csak egy dolog van a valóságban, melyet korrigálnunk kell – az embert.

A Kabbala nézete ezzel kapcsolatban a következő: Mondjuk azt, hogy van egy olyan tabletta, melyet bedobhatnánk a város vízellátásába, és amikor az emberek vizet isznak, az okosabbá teszi őket, kevésbé lesznek előítéleteik, és kedvesebbé válnak. Még ha lenne is ilyen lehetőségünk, semmiképpen nem szabadna azt kihasználnunk! Amire szükségünk van, az egy tudatos önkéntes korrekció.

Ennél fogva fokozatosan kell az embereket abban segítenünk, hogy megérezzék tulajdonságaik korrekciójának szükségét. A személynek ezt a megértést magától kell elérnie. Ez azért van, mert a teljes uralkodó önzőség mélységét fel kell először fedezzük. Mindez a Természettől származik bennünk. A Természet szándékosan hoz létre bennünk olyan belső tulajdonságokat, melyek ellentétesek a spiritualitással, annak érdekében, hogy megértsük, mindezen ellenkező állapot fölé kell emelkedjünk.

21 aug 2009

A környezetünk rabszolgái vagyunk, tehát használjuk fel ezt a tudást célirányosan

Kérdés:

Amikor a társadalom azt sugallja nekem, hogy egy új autót vagy Coca kólát kell vegyek, akkor nem is kell erőfeszítést tennem annak érdekében, hogy befolyásolva legyek. Ugyanezt az alapszabályt alkalmazhatjuk a spiritualitásra is? Mindössze arra van szükségem, hogy valaki azt mondja nekem, hogy a spiritualitás az jó, és hasznos számomra, vagy nekem is tennem kell valamit?

Válaszom:

Semmi többet nem kell tennie! Bármit amit a környezete fontosnak talál, azt ön is tisztelni kezdi majd, és vágyni kezd rá, és meg akarja azt szerezni. Amikor az ön környezetében levő emberek ismételten azt mondják, hogy egy tárgy vagy esemény nagyon fontos, akkor ön sem tudja megállni, hogy ne arra gondoljon állandóan, még aludni sem tud a gondolattól. Ez azért van, mert mindez eltörli egyéniségünket, a mi “személyes én”-ünket.

Csak szenvedünk és azt kérdezzük: “mi értelme az életemnek, ha nem kaphatom meg azt magam is, csak vesztegetem az életem nélküle!” Mi nem vagyunk a magunk urai, mivel a társadalom határoz meg mindent. Bármilyen célt határoz meg számunkra, ez az az cél mely irányában haladunk. A megfelelő “célzással” és a megfelelő környezet segítségével bármi lejetséges, még a Teremtő megismerése is!

18 aug 2009

Van módja annak, hogy megszabaduljunk a kokain addikciótól: a spirituális beteljesülés

Híradás (a The Independent UK által):

“Kokain Nagy Britanniában: az elmúlt évben 25%-al növekedett az arány” Nagy Britanniában a kokain felhasználók száma az elmúlt évben 25%-al majdnem 1 milliós tömegre nőtt. Martin Barnes. a DrugScope tanácsadó szolgálat vezetője azt mondta…a drog ára ugyancsak csökkent, ami még közkedveltebbé tette azt…”A kokain fogyasztás ma 1996 óta a legmagasabb szinten van a felnőttek körében, a 16-tól 24 éves korosztályban minden 8 emberből egy azt állítja, hogy használja a drogot.”

Kommentárom:

Az ember természete ugyanolyan maradt ősidőktől kezdve: továbbra is csak “kenyeret és cirkuszt” követelve. De a kábítószerek képesek mindent helyettesíteni, és senki sem képes őket megállítani. Mindez nélkülözhetetlen kellékké vált az emberek számára, hogy életük ürességétől elmenekülhessenek.

Azonban a valódi beteljesülés csakis a Felső Szint elérésével lehetséges. Ez az amit a Kabbala képes bárkinek ajánlani, aki vágyik rá.

13 aug 2009

67 queries in 0,174 seconds.