Dr. Michael Laitman

Teremtő

A jó családokban jó gyerekek nőnek

A jó családokban jó gyerekek nőnek

Ha van egy nagy, erős és jó közösségünk, én olyan vagyok, mint egy gyerek, aki követi a példájukat, azt akarom csinálni, amit a barátok. Ebben az esetben egyáltalán nem nehéz hasonlítani a Teremtőre, mert a közösség tanít meg engem, mint, ahogy a felnőtt tanítja a gyereket.

Egyrészt, mindez erőfeszítést követel, de minden egyes alkalommal jobb minőségben, mint az előbbi. A közösség egyre világosabb példát mutat, azért, hogy megvédje a személyt, de ezzel együtt meghagyja a szabadságát, a viszonyát a csoporthoz, a Teremtőhöz, hogy a szívben lévő lángolása és az egója állandóan növekedni tudjon.

A megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ezért állandóan együtt kell, hogy működjek a csoporttal és a Teremtővel, hogy leküzdjem a növekvő egómat. Ami olyan, mint egy gyerek, ami nő, lustább lesz, és már nem akar erőfeszítést tenni. Ennél fogva kap a személy egy esélyt, hogy jobban felemelje az érdeklődését, növelje a közösséget, a célját, a vágyát, hogy olyan legyen, mint a Teremtő. Mint a mi világunkban egy gyerek, aki arról álmodozik, hogy egy pilótává váljon. De egy bizonyos része belőle, az emberi részből, kötelezi (mint a saját befektetése a gyermek részéről), hogy növesztenie a közösség érdekeit.

Ha látom, hogy a közösség segít nekem, hogy hasonlítsak a Teremtőhöz, Hozzá érjek, ez azt jelenti, hogy csatlakozom az “Izrael, a Tóra és a Teremtő egy” -hez, és segít abban, hogy a cél felé irányítsam magam.

Ennél fogva, lehetetlen rendezkedni a közösséggel anélkül. Nekem folyamatosan kell, látnom a példáját, hogy megmutassa nekem a nagyságát. Annak érdekében, hogy megragadjam a Teremtővel való formaegyezést, hogy előbb-utóbb megkapjam Tőle a jót és jótékonyságát, rejtettség nélkül.

Most is megkapom a Teremtőtől a végtelen kitöltést, de a probléma az, hogy a megszerzési vágyam lassan nyílik ki, fokozatosan. Most csak mondjuk, egy százalékát használom az egész vágyamnak. Tehát, az Ein Szof világa (Végtelen világ) helyett, én csak egy százalékot érzek belőle. Ez az egy százalék feloszlik a jó és a rossz hozzáállásra a Teremtővel, ami azt jelenti, hogy még mindig van rejtettség.

Én így haladok előre, lépésről lépésre, mint egy gyermek, aki növekszik ebben a világban. Én rejtettséget érzek a közösség iránt, a Teremtő és a jelenlegi fejlődésem iránt. Ez azért van, hogy ne növekedjek, mint egy állat, és ugyanaz a gyerek maradjak, de csak nagyobb, hanem inkább az emberi szintnek kell, bennem, hogy megváltozzon a jó felé.

2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti” 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

10 aug 2013

Belépni egy Új világba a tű fokán keresztül

Belépni egy Új világba a tű fokán keresztül

“Az igazság az, hogy az út nagyon keskeny vonal, amin el kell érnünk a Király palotájáig. Aki elindul és halad ezen a vonalon, minden pillanatban arra kell, hogy vigyázzon, hogy ne térjen le sem jobbra sem balra a vonalról, egy hajszálnyit sem. Mert akár egy hajszálnyi eltérés is, már eltávolít bennünket a Királyi palotától, mert nem az igaz úton haladunk.”

Sosem értem, hogyan lehet megtartani a helyes és egyenes irányt, ha már előtte, hibáztam. Ezért, ez egy nagyon komoly figyelmeztetés. Honnan tudhatom, hogy korábban nem hibáztam? Lehetséges, hogy most visszataláltam az útra, ami után hibáztam, és onnantól már helyesen tudok dönteni? Ha pedig rossz irányba indultam, akkor hogyan tudok visszatalálni a helyes irányba, azért hogy haladhassak a helyes úton? 

Ez egy nagyon zavaros és ijesztő állapot. Valamikor, az évek során nagyon sokat kerültem ilyen helyzetbe úgy mint, mindannyian, sokszor összezavarodtam és belegabalyodtam. Sokszor feltettem azokat a kérdéseket, hogy: “ Akkor hogyan találom meg a helyes irányt? S még ha rátalálok is, ez hogyan korrigálja az előző eltévelyedéseimet?” 

Ezek az állapotok nagyon bizonytalanok.  Hogyan is tudnék haladni, ha nem tudom, hogy eddig helyesen irányban mentem, és azt, hogy hányszor tévedtem az úton?

“Tehát, azok, akik elindulnak az egyenes úton, felkészítve magukat a Teremtővel való munkára, mindig meg kell, hogy vizsgálják önmagukat, hogy, hogyan sóvárognak arra az állapotra amikor Izrael, a Tóra és a Teremtő, ez Egységben jelenik meg. Mert a cselekedetek végén el kell, hogy érjék azt, hogy ez a három dolog egyenlő, és be kell vésniük a szívükbe ezt, amely nem engedi, hogy eltérjen az igazság útjáról.

Ha nem ismerem a Felső erőhöz vezető utakat, és nem tudom betartani a Tőle érkező parancsolatokat, amely cselekedetekben a Tóra el van rejtve, akkor, hogyan szolgálhatnám ezt a Felső Erőt? Csak ennek a hármas egységnek mentén garantálhatom, hogy az egyenes úton fogok haladni. 

Írva van: “Emelj fel engem Uram a bűnbocsánatra, hogy átférjek a tű fokán, amely kinyitja a kapukat felém, hogy be tudjak, lépni. Ez azt jelenti, hogy ez a tű foknyi pont, amelyen keresztül be lehet, lépni a Teremtő világába, ugyanaz a pont ahol ki tudok lépni a saját világomból. Ezzel a tűvel lehet elvégezni azt a munkát, ami előre viszi az embert”.

A tű fokának a megnyitása, ez az Izrael egyik legfontosabb feladata, hogy Izrael a Tóra, és a Teremtő, Egységét egy pontba egyesíteni tudja önmagában. Állandóan aggódnunk kell, hogy erre a pontra koncentráljunk, annak érdekében, hogy elérjük mindannyian a 613 parancsolatot. Azaz azokat a vágyakat, amelyek különböző ellentmondásokat ébresztenek fel bennünk, és feltételeket támasztanak, a Fénnyel, Izraellel, és a Teremtővel kapcsolatban. Mindezt össze kell, hogy kapcsoljuk egy teljes egésszé, egységgé.

Ha eltudunk, jutni egy ilyen Egységig, az azt jelenti, hogy összegyűjtöttünk mindent egy pontba, amely a tű foka lesz maga. Ha képesek vagyunk fókuszálni magunkat erre az egy pontra, mint egy optikai eszköz, akkor biztosan kitárul a kapu, amely egy új világhoz vezet.

2013.07.24, Baal HaSulam 17-es Levele

07 aug 2013

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

A csoport helyes haladása az, amikor nem adnak nekünk fentről semmi motivációt. A Teremtő nem ad nekünk semmi igazolást az útra. Mi nem látunk jó eredményeket a tanulásunk során, a terjesztésben, és egyéb tevékenységben, hanem éppen ellenkezőleg teljes sikertelenséget fedezünk fel. Ekkor a köztünk található integráció által, kérjük a Teremtőtől, hogy fedeződjön fel bennünk, és ez válik üzemanyaggá számunkra. Ellenkező esetben, mivel mi egoisták vagyunk, nem vagyunk képesek felfedezni az “edényt” (Kli), a Teremtőt.

Nem szabad leesni olyan szintre, ahol a sikeresség az élvezet, az, hogy önző büszkeséggel dolgoztam, a terjesztésben, abban mérjem le a fejlődésemet az elért eredmények szerint, és az emberek véleménye szerint. Nem akarunk visszatérni a gyerekes bravúrok rangjára. Tiszteljük és értékeljük a helyzetet, amelyben már nincs remény, hogy megtartsuk az egót. A megszerzési vágyban nincs kitöltés, nincs sikeresség érzése, öröm, nincs semmi. És mi nem érzünk élvezetet ebből, különben keresnénk. Ha vannak olyanok, akik élvezik, ez növeli adrenalin szintjüket.

A Teremtő adja nekünk a terjesztés cselekedetéhez szükséges üzemanyagot, amely az adakozás erejét jelenti, de nincs semmi bizonyíték a sikerünkre. Mert ha nekünk sikerünk van nélküle, akkor nincs szükségünk rá. Nekünk meg kell hogy érezzük a sötétséget a megszerzési edényünkben, hogy kérjük a segítséget a Teremtőtől. Az egoistáknak nincs szükségük a Teremtőre, mert még nagyobb egoista kitöltést akarnak kapni.

Nekünk nincs szükségünk a kitöltésre, hanem a Teremtő segítségére van szükségünk, hogy a cselekedeteinkért kérjük az üzemanyagot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk, és nem kell ennél több. Meg vagyunk, mentve a kereslettől. A Teremtő kitöltést nyújt számunkra, az Ő felfedezését, és mi “Szürőt” helyezzünk magunkra és “tzim-tzumokat” (megszorítás). Mi egy nehéz helyzetben vagyunk, problémáinkban, úgy, hogy az autónk halad előre üzemanyag nélkül, és mi csak a féket nyomjuk a gáz helyett.

A spiritualitásban nincs pedál, te folyamatosan nyomod a féket, vigyázva magadra, hogy ne lépjenek be különféle kísértések a megszerzési vágyadba. Egyébként bűncselekményt végzel, és sikertelenséget érzel.

A mi feladatunk most az, hogy ne csodáljuk a sikert, hanem azt a lehetőséget, csodáljuk, hogy az emberek közelebb kerülnek az igazi kapcsolathoz a valódi törvénynek megfelelően. Ha van egy ilyen lehetőségünk, akkor nem kell nekünk ennél több. Ezt nevezzük úgy, hogy az úgy nevezett “Isten szolgája”: Csak nekünk adták meg az esélyt erre a munkára, nem többet “mint a tű nyílása”, ebben a munkában benne vagyunk, és ez elég is.

Ha az ember készen áll arra, hogy ezzel rendelkezzen, az eredmények a munkájában egyáltalán nem változnak. Ha megerősödik a csoport által, azt kell kérni a Teremtőtől hogy segítsen neki, így nem kell több. A “kabbala edénye” továbbra is üres, csak a csoport marad, nulla erővel, nagy alázattal, de valahogy mégis is összeszedi magát, és az utolsó erejével a Teremtőhöz fordul. Ez a legutolsó állapot, amelyből a következő szintre, ugrik egy magasabb állapotba.

Ebben az irányban kell, hogy haladjunk a Szt. Pétervári kongresszus után, annak érdekében, hogy ne érezzük a sikert a “kabbala edénye”-ben, hanem épp ellenkezőleg kicseréljük az “edényeket” az “adományozás edény”-ére. Remélhetőleg meg tudjuk, tenni ezt a munkát egészen a következő Februári Kongresszusig Izraelben. Ez egy nagyon komoly előrelépés lesz.

2013.08.01, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

A lelki fejlődés feltétele

A lelki fejlődés feltétele

Kérdés:

Mi a különbség a Tóra, amely együttesen mindannyiunk összefogására utal és a Teremtő között, amely az általános kapcsolatra utal? Ez a két fogalom azonosnak tűnik számomra.

Válasz:

Az egyik levelében Báál HáSzulám elmagyarázza, hogy nekünk “Izrael, a Tóra és a Teremtő” szabályai szerint kell előre haladunk.

Sőt, minden állapotban, az elsőnek meg kell, hogy egyezzen a másodikkal és a harmadikkal. Csak ilyen feltételek mellett képes a személy helyesen haladni.

1 = 2 = 3, ez a feltétele a spirituális haladásnak.

A lelki fejlődés feltétele

Az első a ciklus “Izrael”, Yasar-El, (egyenesen a Teremtőhöz), ez minden barátom, akik a Teremtő felé sóvárognak.

A másodimk ciklus, ez már a csoport, a közös munka.

Harmadik ciklus, a Teremtő felfedezése, az Unió.

2013.07.21, A napi kabbala leckéjéből, “Az értelem feletti hit”

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

Mitől fordul a kerék?

Mitől fordul a kerék?

A Teremtő irányít minket bennünk az Ő helyéről, és ez által, ad nekünk egy hideg érzést. De lényegében ez nem hidegség, nem távolság. Mi a konvergencia állapotban voltunk egy kis csoportban. Most a Teremtő kiterjeszti ezt a kört, és úgy érezzük, hogy nem ellenőrizzük az üres teret, amely létre jött.

Mitől fordul a kerék?

Kezdetben mi csak a saját körünkben éreztük magunkat, úgy, ahogyan a kongresszuson volt érezhető. És most, miután a kongresszus véget ért, egy üres teret, éreztünk, amely minden nap egyre inkább nő.

Ha ez így folytatódik, végső soron, minden előző emlék eltűnik, és vissza fogunk térni ismét az állatias állapotba. Miért teszi a Teremtő ezt? Azért, hogy most, miközben érezzük, hogy Ő eltávolodott tőlünk, a mi egység érzésünk megszűnt, ezért szeretnénk kitölteni az üres teret, a Teremtővel. Mivel tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk képesek a mi erőnk által megfogni, és megtartani a meleg érzést, amely ott volt, egyre jobban eltávolodik. Így a Teremtő egy új teret teremt bennünk, ahol az Ő jelenlétét és birodalmát kell, hogy érezzük.

Az első dolog az, hogy szeretnénk visszatérni az egység érzéséhez.

A másik dolog az, azért, hogy benne maradjunk, nekünk szükségünk van a Teremtőre, hogy megvilágítsa, ellenőrizze az üres teret, amely létrejött.

A mi célunk, a kapcsolat és a Teremtő elérése. És most, így áttudunk, csúszni arra a területre, amit a Teremtő tölt ki, ahol a Teremtő a cél és a kapcsolat lesz az eszköz. Így minden alkalommal egy új vizsgálatot végzünk, és ellenkező állapotokat hajtunk végre.

2013.07.19, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

03 aug 2013

A drágám árnyékába

A drágám árnyékába

Báál HáSzulám, Shámáti 8-as cikkből: “Mi a különbség a Szentség (Kedusha) Árnyéka és a Szitra Achra (Másik Oldal) Árnyéka között?”

Írva van: “A Te árnyékodban szívesen ülök, és a gyümölcse megédesíti a számat”. Más szavakkal, az ember azt mondja, hogy mindazok a rejtteségek és szenvedések, amelyet érez a személy, a Teremtő küldte, aki azért zúdítja rá ezeket a helyzeteket, hogy eljusson az “értelem feletti hit” állapotába.

Amikor a személynek meg van az ereje, hogy kijelentse, hogy mindezt a Teremtő okozta, azt is megérti, hogy minden az ő hasznára szolgál. Ez azt jelenti, hogy ezen keresztül képes eljutni, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, a saját érdeke helyett. Akkor a személy felismeri, azaz, ő hisz abban, hogy a Teremtő élvezi a munkáját, amely teljes egészében csak az értelem feletti hitre épül.

Ezt követően az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyékok, eltűnjenek, a világból, hanem azt mondja, “látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy teljes értelemben szolgáljam Őt az értelem feletti hitben”. Ezáltal mindenben, amit az ember cselekszik, elmondhatja, hogy “természetesen a Teremtő örömét leli ebben a munkában, akkor miért érdekelne, az, hogy az Arc rejtettségének az állapotában dolgozom?”.

Mivel az ember az adakozás érdekében akar dolgozni, hogy a Teremtőnek okozzon örömet. Ennél fogva, nem hagyja abba ezt a munkát, azaz, érzi, hogy egy olyan belső rejtett állapotban van, ahol nem élvezi a Teremtő a munkáját.

Ehelyett az ember egyetért a Teremtő vezetésével. Azaz, a Teremtő akarja, hogy érezze az Ő létezését a munkája során, egyetért szívvel és lélekkel, mert a személyt nem érdekli, hogy saját magának legyen öröme. Ezáltal az árnyék életet hoz számára.

Ez jelenti, hogy “a Te árnyékodban ülök”.  Azaz, a személy egy olyan állapotra vágyakozik, amikor képes bármilyen módon saját értelme fölé emelkedni.”

Értelem felett lenni az, amikor az ember elfogadja, hogy minden a Teremtőtől jön, és minden, ami az életébe érkezik, az csak egyetlen erőtől származik, és “Nincsen más Rajta kívül”.

Ez az erő végtelen, hatalmas befolyásolást gyakorol az életére. A munkánknak lényege az, hogy elérjük azt az állapotot, hogy abban az állapotban nem akarok tenni semmit, külsőleg, sem ebben a világban, sem a belső vágyamban, sem a belső gondolataimban, egyetértek azzal, hogy minden, ami történik az adott pillanatban az a Teremtőt jelenti, és bármely pillanatot nevezhetjük a végső korrekciónak.

Még nem értük el azt az állapotot, hogy Ő jó és jót akar. Ilyen módon tekinthető az ember bűnösnek, vagy igaz embernek, hogy mennyire van közel ehhez a pillanathoz a belső érzékelésében, és hogy milyen érzékelése van erről a világról, ennek megfelelően beszéltünk arról, hogy az ember árnyékban ül, vagy fényben.

Mindig a Teremtő hozza ránk a különböző állapotokat, ahol elkezdjük érezni a hatalmas igényt a változásra, hogy megváltozzon a világ, hogy mi magunk megváltozhassunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy a mi munkánk ellentétes mindezzel. Azaz, a saját viszonyainkat kell, hogy megváltoztassuk a megszerzésből, az által hogy elfogadjuk a Felső gondviselésének a vezetését, és az árnyékát is úgy fogjuk fel, hogy az illő, és minden amit a megszerzünk a Fénytől, legyen az árnyéka maga, a kellemetlent is, amely az elrejtésből ered, e-fölé tudunk emelkedni, amelyet az értelem feletti hitnek az erejét fogja megadni a számunkra.

Ekkor eljutok egy olyan állapothoz, ahol ennek az árnyéknak a gyümölcsét, a Teremtő édességét fogom érezni, amely magában fogja hordozni a teljes korrekciót. Azaz, a “szájpadlásomon fogom érezni a Teremtő izét”, és úgy fog megjelenni az embernek, hogy megérti, azt hogy minden Tőle érkezik, nem csak szavakban, hanem belső érzékelésében. Annak ellenére, hogy nem kell kérnie a Teremtőtől, hogy táruljon fel, hanem kérnie kell a képességet, hogy ebbe az állapotba tudatosan tudjon bemenni. Megérti, hogy egy örömteli munkában van, az értelem fölötti hitben, azaz, elfogad minden egyes állapotot, jót és rosszat is, egészen addig, amíg el nem jut az édes íz a szájpadlásáig.

Ez jelenti azt, hogy elérte a hitet. Semmi sem változik meg a munkában, az egyetlen dolog az, hogy felfedezi a Teremtő teljes gondviselését.

Ennek eredményeképpen a Felső világ megnyilvánul számára egyik pillanatról a másikra, amin keresztül elérhető a teljességi állapot. A munkája megfordul és nem a külső változásokat kezdi el keresni, nem igényli sem a kéz sem a láb mozgásást, hiszen ezen mozdulatok az e-világhoz tartoznak, hanem a spirituális világban kezd el dolgozni. Minden az egyetlen belső állapot felé kezd irányulni, hogy egy valódi kapcsolat alakuljon ki az elrejtett Felső gondviseléssel.

Ezért az ember a Felsővel való kapcsolatot keresi, nem akarja, hogy semmi más megváltozzon, hanem az elrejtést is előnynek fogja felfogni. Mivel mielőtt a feltárulást kérné az ember, felismeri, hogy a feltárulás eljön magától, és ugyanazt a sóvárgást, szándékot szeretné megvalósítani a feltárulás irányában, mint az árnyékban, mint a Fényben. Az állapot, amelyben most van az is alkalmas arra, hogy csak ezt kérje és semmi mást. Ilyen módon a viszonya a Teremtőhöz minden mást eltöröl, mert az értelem fölötti hitben mindig a Teremtő felé vezeti az embert.

Olyan mértékben, ahogy megvan az emberben a sóvárgás, az összes zavar fölé tud emelkedni, és eléri azt a kapcsolatot, amelyet úgy hívunk, hogy “Nincs más Rajta kívül”.

Kérdés:

Az értelem fölötti hit el lesz törölve, amikor a Teremtő megjelenik?

Válasz:

Nem, az soha nem lesz eltörölve. Mi az értelem fölötti hitben dolgozunk. Mit jelent ez? Hogy az én vágyam a Teremtőhöz kapcsolódjon, az elrejtéshez, az árnyékon keresztül történik meg, azaz az elrejtés megmarad köztünk, én azonban meg akarom szerezni azt a fajta érzéket, hogy érezzem a Teremtőt, annak ellenére, hogy Ő el van rejtve, a belsőségét fedezzem fel.

Mondjuk, van egy ember, aki a világ végén lakik és össze akarok vele kapcsolódni, mintha a legközelebb lakna, a szomszédom lenne, ugyanabban az érzékelésben lennék, mintha egyek lennénk. Ez a fajta formája annak a viszonynak, amit a Teremtővel kell megtalálnom. Ez nem jelenik meg közvetlenül számomra, hanem mindennek a fölé emelkedve, kapcsolatba kívánok maradni a Teremtővel. Mivel szeretném megérteni Őt, ezáltal kifejlesztek egy új érzékelést, és ezekkel az érzékekkel, amelyet kifejlesztek, úgy tudom elképzelni Őt.

Tehát, nem az a probléma, hogy látom az arcát, hanem fel akarom tárni a belsőségét, a gondolatait, a szívét, a vágyait. Egy új érzékelést fejlesztek ki, ezt nevezzük az értelem fölötti hitnek, a forma felett alkotok meg valamit. Ezért az adakozásra fejlesztek ki minőségeket, melyek biztosítják számomra azt az érzékelést, amit ma nem tudok elérni. De itt még nem tárult fel az edény, amelyben megjelenik a Teremtő, mert az én edényem a “Dat” –ban (értelemben) van és mindig meg lesz szorítva.

Kérdés:

Tehát, a Teremtő ezen a módon feltud tárulni teljes egészében?

Válasz:

Erről majd később fogunk beszélni.

2013.07.29, Felkészülés a reggeli leckére, Báál HáSzulám 8-as Shámáti “Mi a különbség a Szentség és a Szitra Akra között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

30 Júl 2013

Szeretné kicserélni a földszinti lakást az első emeleti lakással?

Szeretné kicserélni a földszinti lakást az első emeleti lakással?

Nagyon sok csoport létezik, amelyek a szeretetről és az egységről beszélnek. Az ember, és a közösség, az ember és a Teremtő közötti kapcsolatról, amelyet meghatároz a társaság, a mozgalom, a párt, a vallás vagy bármi.

Sokféle fajta ilyen összekapcsolódás létezik. Mi két részre osztjuk, a személy szüksége, vágya, a sóvárgása szerint, hogy elérje a Teremőt, ez nem engedi, hogy lenyugodjon, és csak egyetlen célt keres az életében, a Felső erőt, az élet okát, értelmét, “kinek adok élvezetet”.  Az ilyen személy el kell, hogy érje a gyökerét, a léte forrását.

Ez az első feltétel, ez az első fajta emberek akik eljutnak a kabbalista csoporthoz. A belépéshez nem ellenőrizzük le az ember tulajdonságát semmilyen eszközzel, de ha az emberben nincs meg a szikra a Teremtő kereséséhez, a sóvárgása, belső éhsége, hajlama, akkor előbb utóbb elhagyja a közösséget. Ez megtörténhet 10 vagy 20 év után is.

Ezek az évek alatti vizsgálatok, amiket végez, az nem lesz kitörölve belőle az életében, mert ő elvégzett egy bizonyos munkát, ő már a lélek korrekciójához tartozik. De csak azok az emberek maradnak, akikben létezik a szikra, és szükséges, hogy elérjék a Felső erő felfedezését, mert csak ezt akarják.

Ez az egyetlen és egyedüli oka annak, hogy a csoportban maradnak, a többi csak eszköz a cél megszerzése érdekében. Fokozatosan egyeznek bele, ez nem történik meg azonnal, hanem lépésről lépésre egy belső harcban. Mert az összes eszköz a Teremtő felfedezéséhez, a megszerzési vágy ellenében működnek, a mi természetes tulajdonságunk, a szokásunk, az oktatásunk ellentétesek, mivel ezek mind anti egoista eszközök.

Ezért hosszú időt vesz igénybe, még az ember végre megérti és érzi az első szintet a Teremtő eléréséhez, amely a közös spirituális edényben történik, a köztünk levő kapcsolatban, és megköveteli tőlünk, hogy összekapcsolódjunk a valósággal.

Az egész valóság a kövületi, növényi, élő és a “beszélő” szintek az emberen belül vannak, az emberek közötti kapcsolatban, különösen a barátok közötti a kapcsolatban, a csoporton belül. A személy csak a csoportban választhat szabadon, hogy megerősítse vagy nem, hogy hozzá csatlakozzon-e vagy nem. Ez által építi fel a helyet a Teremtő felfedezésére.

Ez csak ilyen módon működik: az ember a felemelkedik a földszintről (a megszerzési vágyától) az első emeletig, és kijavítja a vágyait. És ott, a barátokkal együtt korrigálja a kapcsolat közöttük, felemelkedik a második emeletre, amely a Teremtő felfedezése, a beteljesülés, amely a közös edényben tárul fel, az úgynevezett “Sechiná”, (Isteniség).

Ezen az úton éri el a személy a célt, mivel ha nem lenne késztetése már kezdettől, akkor, nem venné észre, hogy mi vonzza, mire sóvárog, és, hogyan kell megvalósítani, ez a hosszú út, amin keresztül ment, csakis arra szolgál, hogy elérje a célt, amit tudat alatt érzett, mint egy fontos szükségletet az életében.

2013.06.06, Rábásh irásaiból, “Bo Él Páro” (Gyere a Fáraó-hoz)

Ford: B S
Szerk: Sz I

25 Júl 2013

A csoportól a világhoz

A csoportól a világhoz

Kérdés:

Amikor együtt dolgozunk olyan emberekkel, akik nem rendelkeznek “a szívbeli pont”-tal, mi érezzük, hogy ez örömet okoz nekik. Ez az érzés spirituális munka?

Válasz:

Alapvetően, én dolgozom magammal, benne másokban. Én átadom a “a szívbeli pont” – omat a vágyamból, amely az úgynevezett “az én lelkem”.  Bármi, ami rajtam kívül van a hétmilliárd emberben, ez az egész én lelkem, egy vágy, és ha feltárom az egészet, akkor elérem a korrekció végét.

Más szavakkal, én felfedezem a lelkem, és ami engem kitölt, azt hívjuk úgy, hogy “Teremtő”, a valódi végtelen hatály. Szóval, a cél az, hogy kilépjek magamból mások felé, és ezzel együtt érezzek mindenkit. A jelenlegi helyzetben ez lehetetlen!

Annak érdekében, hogy megadja számunkra a lehetőséget, az eszközt, a munka képzettsége tőlünk kifelé mások felé, és mindenki felé, szükségünk van egy csoportra. Ez a csoport csak a kezdeti eszköz. A kabbala nyelvezetén ezt “Gálgálta vé enaim”nak nevezzük, (Agy és a szemek).

Ahhoz, hogy megértsük helyesen a kabbalista fogalmakat, meg kell tanulni a “Bevezetés a Kabbala bölcseletébe”című könyvben írottakat, be kell fejezni az iskolai tanulmányainkat, különben nem lesz egy közös nyelvezet és nehezen lesz érthető, amit felfedeznek.

Így megfogjátok, ismerni, ami feltárul, Megfogjátok, érteni, hogy ez az elérés így vagy úgy van nevezve. Tudni fogjátok egyesíteni, ami belül, létezik, ami feltárul a spiritualitásban.

Elérjük az egész emberiséggel való összetapadást, kilépünk magunkból, mindenki, felé. Ezért először is meg kell szerveznünk a mi “edény”-ünket (Kli), mi a készülékünket, hogy előkészítsük a munkát a világgal. Ennek érdekében adták a Kabbala csoportot, és a Kabbala bölcseletének a módszerét, meg kell tanulnunk ezt a munkát a csoporban, és azután adjuk át a többi csoportnak.

A fő munka a csoporton belül, és a csoport segítségével dolgozzunk másokkal. Ezen a helyen tárul fel az összes probléma, feltételezések, és csak egy kis tudás, mivel ez csak most kezd kifejlődni, és készen állni a munkára, ahol teljesen más világ tárul fel a “bölcsesség fénye”-ben,  Azaz a Teremtő elérésében, mélységében.

A csoporton belül elérjük az “edényeket”, hogy együtt működjenek a Teremtővel. Ennek segítségével kezdjük el, azonnal megérteni Őt, de csak külsőleg, mert a globális csoportban mi csak az adakozási vággyal dolgozzunk, a “Gálgálta vé enaim”-al, az adakozás tulajdonságával. Ezek nagyon kis önző tulajdonságok gyökér, az első és a második szint egy részén.

Ha minden globális csoport elkezd dolgozni a globális edény javára, akkor mi a hatalmas önző vágyakkal, fogunk dolgozni, amelyeket nem lehet felfedezni most, mert ők sokkal nagyobbak, magasabbak a miénknél, és ezért olyan messze a spirituális fejlődés.

Úgy tűnik számunkra, hogy a tömegek, mint az európaiak vagy afrikaiak és mások, áteresztők. Lehetetlen beléjük hatolni, mert bennük legnagyobb a spirituális ego. De amikor elkezdünk dolgozni a javukra, vagyis egyesíteni az ők, hatalmas vágyaikat a mi a vágyunkkal, hogy korrigáljuk őket, kiöltsük őket, boldogítjuk őket az állapotukban, akkor ott nem a puszta adakozás cselekedetét, kezdjük el megszerezni, hanem a Teremtő adakozó tulajdonságát a mélységében.

Nem tudom, mivel lehet ezt összehasonlítani. Vannak emberek, akik zenét hallgatnak és élvezik. Emlékszem, amikor volt a Leningrádi Filmharmoniában bérletem gyakran meglátogattam, de nem vagyok szakértő. Ezért megkérdeztem a zenészeket, hogy magyarázzák el egy pár szóban, hogyan érzékelik a “Hattyúk tava”- t, mondjuk, vagy a Rachmaninov koncertjét?

>Ez egy teljesen más világ, más érzelmek, beleértve az érzéseket és ezzel együtt a folyamatot, amikor az emberek megértik a mélységét. Te megismersz egy teljesen különböző érzést. Egyébként a kabbalában te nem ismered ezt az érzést, nem hatolsz be, te benne vagy, te leszel ő. Ezért a korrekció célja az egész emberiségnek, a Teremtő a legmélyebb megértése, amely az abszolút összetapadással fejeződik be.

2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus 5-ik leckéjéből

Ford: B S
Szerk: Sz I

23 Júl 2013

Hagyjuk az egót valahol hátul

Hagyjuk az egót valahol hátul

Rabbash írja a “Barátok szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez” című cikkében: “A más iránti szeretet nem lehetséges, csak ha lealacsonyítom magam. Egyrészt, mindenki alázatos kell, hogy legyen. Másrészt, büszkének kell lennünk, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget arra, hogy beléphettünk a csoportba, ahol mindannyiunknak csak egy célja van “az Istenség megjelenése közöttünk”.

Az adakozás, Isteni tulajdonság, és azt szeretnénk, ha ez a tulajdonság a kapcsolatainkban egyesítene bennünket, és kitöltve minket beteljesítse az egész teret köztünk. Tehát, az egó mögöttünk marad, és előttünk pedig a kölcsönös adakozás tulajdonsága, amely összeköt minket, egy körben egyesül, amelyben érezzük a teljes adakozás terét, azaz a természetet, amely feltárul a Felső Erőben, az adakozás tulajdonságában.

Még nem értük el a célt, de bennünk van a vágy a cél eléréséhez. Fontos kell, hogy legyen számunkra a cél, még akkor is, ha az út kezdetén vagyunk, és ha még csak reméljük, hogy elérjük.”

A csodálatos tulajdonság feltárul az egységben: megkapjuk mások vágyát, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy bennük létezzünk, mint egy általunk szeretett emberben, s akkor az ő vágyán belül élhetünk. Azaz, a társunk vágyai vezetik a mi vágyainkat, és akkor kettős ki-töltöttséget kapunk, amely nagy erővel tol előre. Amikor összegyűlünk a tízes csoportban és mindenki belefoglaltatja magát a többiek vágyaiba, akkor a másik kilenctől a csoportban, már nem csak egyszerűen a vágyaikat kapom meg, hanem annak az összességét, amit a többiek is, velem együtt a másik kilenc baráttól átvettek. Képzeljétek el, hogy milyen felerősítés van itt. De ez nem mennyiségi, hanem minőségi változás, mert a minőségek adódnak össze.  A kabbalában nem mérünk mennyiséget, mert nem mérhető. A spirituális világban nem mérhető a mennyiség. A vágynak a vastagságát mérjük a 0, 1, 2, 3, 4 szintek szerint, de ez mennyiségi és nem minőségi mutató, mert minden alkalommal, egy ugrás van az egyik szintről a másikra, a kövületi, növényi, állati és a beszélő szintekre. Folyamatos az ugrás, lépésről lépésre a következő fejlettségi szintre, egy új minőségi szintre. Mert nem lehet összehasonlítani egy növényit a kövületivel, mivel az egy teljesen más típusú létezés, teljesen más életérzés. Ezért, ha összekapcsolódunk a csoportban, azonnal egy új minőséget tapasztalhatunk meg önmagunkban , mert azt tapasztaljuk, hogy átlátjuk a világot, és ez által érezzük a teljes adakozást, amely meghatároz és vezet mindent. Elkezdjük érezni magunkat, és a vergődő egónkat, az adakozás óceánjában, amely mozgat, összeköt, és egyesít bennünket. Csak egy kis erőfeszítés szükséges, ahhoz, hogy mások számára kérjük az örömöket és ne magunk számára. Ennél többre nincs szükség.  Ez az, amit el akartam mondani. Ebből erednek a csoport törvényei, amelyek meghatározzák, hogy hogyan kapcsolódjunk a fizikai és a virtuális csoportokhoz, hogyan kapcsolódhatunk össze, és hogyan kell, hogy megvalósítsuk a barátok találkozóját. Minden innen ered. A lényeg az, hogy minden erre irányuljon, mindenkinek meglegyen a lehetősége, hogy kilépjen magából és átlépjen a “szívben lévő pontján” keresztül a másikba, amilyen gyorsan csak lehetséges, könnyen és erővel telve. Az egót pedig hagyjuk valahol magunk mögött,  felejtsük el magunkat!

Ford: BS
Lekt: kn-

21 Júl 2013

Miért nem hall engem a Teremtő?

Miért nem hall engem a Teremtő?

Kérdés:

Megértem azt hogy “Nincsen Rajta kivül más”, érzem az erejét és megértem hogy ez egy játék. De miért érzem a fájdalmat, miért tapasztalom a szenvedéseket, miért vagyok beteg?

Válasz:

A személynek a saját helyzetéből kell kiindulnia. Miért adnak neked ilyen helyzeteket? Ha egészséges lennél, szép és minden csodálatos lenne veled, akkor még nem jelentél volna meg itt közöttünk.

Kérdés:

Hol van a használati utasítás? Fel akarom felfedezni! Nem értem a Teremtő nyelvezetét!

Válasz:

A Teremtő nyelvezete a természet, ez ami körülötted van. Kezd el látni a Teremtőt mindenben ami történik.

Amikor a gyerekeid kicsik voltak, mindféle játékot szerveztél nekik és el is elrendezted a játékokat, próbáltad valamivel lefoglalni őket, mindenféle helyzetet találtál ki, hogy tegyenek valamit, hogy foglalkozzanak valamivel.

Pontosan ez az, amit a Teremtő tesz velünk. Pontosan ahogy Te is gondolod, hogy mit kell adnod a gyermekeidnek, milyen eredményekhez kell eljutniuk, úgy cselekszik Ő is mindannyiunkkal.

Oldd meg úgy, ahogy az intelligens gyerekek megoldják, amit a szülők terveznek: Anya miért rendezte el ilyen formában a játékokat, adott néhány fényképet, megengedett valamilyen zenét, bekapcsolt egy különleges csatornát a tévében és így tovább. Ebben egy nagyon finom utalás van elrejtve arra a válaszra, amit elvár a gyerekektől.

Ezért keresd a választ a kérdésre: “Milyen választ vár el tőlem a Teremtő azokban helyzetekben, amelyek percenként felbukkannak” magában a kérdésben? Keresd meg a választ magában a kérdésben. Követeld tőle, hogy adja meg a válaszokat: “Mit akarsz tőlem?”

Kérdés:

Én kérem, de Ő nem hallja.

Válasz:

Nem hallja! Te nem hallod, mert a füled önző, a szíved egoista, különben hallanád Őt.

Amikor hallani akarod majd, de nem önmagadért, hanem hogy Őt boldoggá tedd, akkor azonnal elkezded hallani Őt. Ki fog nyílni az összes érzéked. Az öt fizikai érzék helyett (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás), megnyílnak a belső érzékek: a “Keter”, “Hochma”, “Bina”, “Zeir Ampin” és a “Malchut”.

De azért állandóan aggódnod kell majd “hogyan érzi a reakciómat? Hogyan kell válaszolnom, hogy Ő boldog legyen? Hogyan vagyok képes ezt megtenni? Talán ez örömet okoz Neki? Lehet hogy ki kéne probálnom a barátaimon?”

Meg fogod érteni, hogy a Teremtő szándékosan tört össze téged több milliárd részre, hogy lehetőséged legyen kiélesíteni az érzékeidet mások irányában: a gyűlölet, harag, szeretet, féltékenység, félelem, stb. segitségével és ők azért lettek megteremtve hogy kiélesíthesd érzékeidet a Teremtő felé.

Kezdd el ilyen módon irányítani önmagadat, így dolgozni a környezettel, azért hogy aztán a Teremtőhöz fordulhass. De erre a célra, előbb szeress másokat: “A felebarátod szeretetétől az Isten szeretetéhez”. A felebarátod szeretetétől el lehet kezdeni dolgozni. Próbáld ki és figyeld, hogy hallanak-e vagy sem.

Így majd fokozatosan felismered a csoport fontosságát. Ellenkező esetben nem állíthatod be magad, mint egy hangszert arra, hogy érezzed a Teremtőt.

2013.06.14, Krasznojarszk konferencia 3-ik részéből

Ford: BS
Szerk: SzI

22 jún 2013

67 queries in 0,663 seconds.