Teremtő

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből”

Szerző: nandor | Kategória: megszorítás, Szeresd felebarátodat,mint önmagad, Teremtő

A teremtés célja, hogy a teremtménynek öröme legyen minden élvezetből, amelyet a Teremtő adni akar neki. De milyen élvezetről beszélünk? A Teremtő nem adhat kevesebbet a teremtett lénynek, mint az Ő saját szintje, egyébként ez nem tekinthető adakozásnak és szeretetnek. A Teremtő viszonyát a teremtményhez a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” törvénye határozza meg. Ő megkéri tőled, de meg tudod kérdezni, ha te is megteszed ezt Vele, vagy nem? Ha igen, akkor kell lennie egy ilyen törvénynek a természetben.

És ez a törvény létezik! Ez a “Keter” viszonya “Malchut” –hoz, a teremtményhez, “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. És a “Malchut” a “Visszavert Fény”- ben el kell hogy jusson, hogy “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez jelenti a kölcsönös adakozást, a kölcsönös szeretetet. Minden nagyon egyszerű.

A Teremtő tökéletes, Ő csak a szeretet és adakozás, és direkt módon viszonyul a teremtett lényhez. Tehát az Ő hozzáállását nevezzük “Egyenes Fény (Or Jásár) állomásá”-nak. De a teremtett lény nem képes visszatérni a Teremtőhöz ugyanazon az egyenes úton, megszerezni az azonos formát, mert az “Egyenes Fény négy állomása”-ban csak kap a Teremtőtől. És, hogy ugyanazt a viszonyt végre tudja hajtani önmagától indulva a Teremtő felé, a teremtménynek át kell haladnia az összes útvonalon, egészen a végső korrekcióig.

Mert a viszonyról beszélünk. A probléma nem az, hogy élvezetet kapjon a Teremtőtől, hanem hogy érezze, hogyan tud hálát adni Neki. Nem az élvezet megkapása volt a probléma, a “Malchut de Ejn Szof”- ban ezt megkapta, de ez történt az “Első megszorítás” –nál (Cimcum Alef).A Teremtő egy olyan szikrát adott neki az “Egyenes Fény állomásá” -ban, hogy érezze az adakozás viszonzásának kötelességét. Azt, hogy Ő nem akar csak kapni, elfogadni.

Ezért kilép az első állomásból a második állomásba, egyébként véget érne az első állomás. A probléma nem az, hogy kapjon a Teremtőtől, hanem érezze azt, hogy viszonoznia kell az ajándékot, de nincs mit adnia! Mit adhat vissza? Visszaadhatja a Fényt, amit kapott Tőle? Ez lehetetlen, mert a Teremtő jelenik meg előtted tebenned.

Ő kimutatja jó viszonyát feléd, amely mint élvezet tárul fel és kitölti a vágyad. De mit értékelsz te belőle? Az Ő viszonya feléd, a szeretete vagy az élvezet, függetlenül a Teremtőtől? Mondjuk, hozok neked valamit, amit nagyon szeretsz és elutasítod. Te elutasítod magát az ételt azért, mert én szeretetből adom neked és te nem vagy készen arra, hogy elfogadd?

Ha egy pincér az étteremben hozná az ételt, akkor ezt elfogadod habozás nélkül és élvezed az ízét. De tőlem nem akarod elfogadni, mert nem vagy képes visszaadni a viszonyomat, a szeretetemet. Te megszorítást végzel a szeretetre, nem tudod elviselni, mert kölcsönösséget igényel.

Egy számítást kell végezned a szeretetre vonatkozóan, mert valóban az okozta a szégyent. Magától az ételtől nem szégyelled magad, mert azt gondolod, hogy a Teremtő megteremtett téged, akkor Ő kell hogy megetessen és kitöltsön téged. Ez nyilvánvaló. De nincs válaszod a szeretetére! Ezért, “Cimcum Alef ” fölött elkezded megvizsgálni, hogyan kell kezelni ezt a szeretetet, mi a szeretet, hogyan tárul fel, honnan jelenik meg, mi a kapcsolat a Bina és az élvezet között, mi a szerepe NaRaNHaJ Fényének, amely kitölti az edényeket?

A “Nikudim világában” egy olyan állapothoz értél, ahol úgy tűnik, hogy képes vagy elfogadni az adakozást, te összetörsz, és mindez a törés csak a szeretetért történt, mert nem tudtad figyelembe venni a szeretetet. Még mindig nem érted a gyökerét, hogy ő a Teremtőhöz tartozik, a szeretet Tőle érkezik, ez az Ő érzése. Ő ébreszt fel benned valamiféle jeleket, amelyek nem nyilvánvalók számodra.

Nem érted mi ez az érzés, és miért érzel hirtelen szégyent, rossz közérzetet, nem vagy képes elviselni őt. Mert minden szégyen feltárul a szeretet ellen. Ő szeret téged, és nem tudod ezt elviselni, elkezdesz harcolni vele, a lényeg, hogy elpusztítsd azt a kellemetlen érzést, amelyet érzel az Ő irántad való szeretete miatt.

Az “edények törése” lehetővé teszi a szeretet elleni gyűlölet megépítését. Ezért a “Sinai hegy” volt az emberek kialakításának a kezdete. Az egyiptomi száműzetés előkészítése és a sivatagi vándorlás nélkül nem tudtunk volna elkezdeni a munkát. Így mondva van: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből”, ez a kapcsolatot értelme.

2013.05.17, A “Tíz Szfira tanulmányából”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

Tovább >0

21 máj 2013

Ha nincs öröm, nincs hit

Szerző: nandor | Kategória: Fény, spiritualitás, Teremtő

Rábásh cikkéből, “Jenika és az Ibur dolga” (a szoptatás és a megtermékenyülés):

“Írva van: Szolgáljátok az Urat boldogan. Azaz, a boldogság a Teremtőt szolgálatából fakad. De ha boldogság nélkül szolgálja Őt, akkor ez ezért mert hiányzik belőle a hit, a Király nagysága és a fontossága, mert máskülönben boldog és felemelkedett a hangulatba kellene lennie, minden előkészület nélkül. Nem kell látnia, hogy a boldogsága a munkából származik, hanem azt kell látnia hogyan készüljön fel, hogy tudja azt, hogy kit is szolgál, mi a fontossága, és a boldogság az eredménye. Vagyis azt kell mondania, hogyha nincs boldogság a munkában, az annak a jele, hogy nem érti a Teremtő jelentőségét, akkor ki kell javítania önmagát a hitéről”.

Ez azt jelenti, hogy nem azért kell dolgoznia hogy boldog legyen az Úr munkájában, hanem erőfeszítéseket kell befektetnie, hogy elérje a Teremtő fontosságát és nagyságát. Mindennel, amit csinál – tanul, a parancsolatokkal foglalkozik – jutalmat akar az erőfeszítésért, el akarja nyerni a Teremtő nagyságát és fontosságát, és amilyem mértékben megkapja a Teremtő fontosságát, úgy tudja átadni magát a Teremtőnek meghaladva a saját természetét, és meglesz benne a vágy, hogy szolgálja Őt”.

Vannak emberek, akik nem éreznek semmilyen kapcsolatot a spiritualitáshoz és csak élik az életüket a földön. Vannak, akik “felgyúlnak” a spiritualitásra és nem tudják elhagyni. És vannak, akik vonzódnak mindkét az oldalhoz, de nem tudnak dönteni a kettő között.

Ez a megvilágítás mértékén múlik, ahogy a Fény megvilágítja az embert. Lehet a Fény olyan gyenge hogy megadja az embernek a fizikai életerőt, ő fut az élvezetek után, de nem irányítja magát a Teremtő felé, hanem csak követi amit maga előtt lát.

Ha a Fény egy kicsit erősebben világít, akkor az ember elkezdi megérteni, hogy mindennek ami létezik, van egy belső gyökere, és minden egy adott célal érkezik, valamilyen oknál fogva. Így halad az ember, és az úton felébred benne a kérdés, néha többet néha kevesebbet, azt, hogy: “Mi az élet értelme?”.

Végül, a Fény elhozza egy olyan helyre, ahol meg tudja valósítani vágyát a spiritualitásra. De néha még ott is egy másik irányba húzza a Fény, mivel a helyzetek változása miatt felfedezi, hogy nincs kapcsolata a forrással, a sorsával, az élet forrásával, az erővel amely vezeti. És érzi azt is, hogy valamilyen felső erőtől függ, s így annál inkább megakarja ismerni, érteni, közeledni akar hozzá.

Itt az ember olyan helyzetekbe ütközik, ahol meg kell változtatnia a hozzáállását. Egyrészt, ezek a helyzetek lehetnek nagyon kellemesek és kellemetlenek, és másrészt meg kell értenie hogy ugyanattól a Fénytől jönnek, amely megmutatja neki, hogy egyszer nappal van, egyszer éjszaka van, néha a Fényt mutatja, néha a sötétséget.

A Fény azt akarja, hogy a személy fentről viszonyuljon az állapotokhoz, vagyis, nem fontos számára hogy mennyire jól vagy mennyire rosszul érzi magát, hanem az számít hogy jobban megismerje a gyökerét, ahonnan érkezett. Ez azt jelenti, hogy a személy dolgozik a Teremtő nagyságán. Nem számít mit kap a Teremtőtől, ő felhasznál mindent az előrehaladása érdekében.

És akkor, elégedett lesz mindennel ami a Teremtőtől jön, nem azért hogy előrehaladjon, hanem azért, mert ezáltal elégedettséget adhat Neki. Ez a személy még jobban egyesül a Teremtő cselekedeteivel, és érzi a nagyságát. Ő kevésbé függ az állapotokon és az érzelmeken amelyek a Teremtőtől érkeznek, és jobban megérti hogy kitől kap meg mindent.

2013.05.17, Felkészülés a reggeli leckéhez

Tovább >0

21 máj 2013

Szürő nélkül több rejtettség

Szerző: nandor | Kategória: Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), szűrő, Teremtő

Szürő nélkül több rejtettség

A legfontosabb dolog megtartani az összeolvadást a Teremtővel. Ezen a ponton a személy elkezdi látni az életét, mint a gyakorlatok sorozata, amely arra van tervezve, hogy egyre erősebben összeolvadhasson a Teremtővel. Az összes “Héjak” (Klipák) mint “segítség ellenében”, és az összes események, amelyeken a személy átmegy, feltétlenül szükségesek, mert a lelke gyökeréből származnak és pontosan azért jönnek, hogy ezen a módon elvégezze a korrekciót mindazon hiányok, gonoszságok fölött, amelyeket megkapott az összeolvadás hiányában.

Ezért, az ember fogadja, mind a gonoszt mind a jót, és így haladunk előre. Ő megérti, hogy bármi is történik vele, ezek ajándékok felülről, a Teremtőtől származnak, aki azt akarja, hogy közelebb vigye a személyt Hozzá, és összeolvadjon Vele. Tehát, ahelyett hogy mérges lenne, érezze az elégedettséget és adjon hálát, hogy megkapott minden támogatást az összeolvadásra.

Ha a személy nem reagál erre egy ilyen módon, akkor azonnal elkezd létrehozni magának egy nagyobb rejtett szűrőt, vasfalat, amely kényszeríti őt, hogy ugyanabban az irányban, mozogjon de sokkal nehezebb és hosszabb úton. Ebben az esetben, neki fel kell fegyverkeznie mindenféle segítő al – rendszerekkel, hogy helyesen reagáljon az akadályokra, amelyek már kezdetben megjelentek számára, ahol nem tudta azonnal látni az eszközt az összeolvadás eléréséhez. És most valamilyen hozzáadott lépéseken kell átmenjen, hogy mindezt láthassa.

Az, hogy fel lesz készülve vagy nem lesz felkészülve, annak érdekében, hogy lássa ezt, csak a környezettől függ,: a tanulás, a csoport, a feladatok és a barátokkal való munkában.

A feltételeknek és a különböző eszközöknek megfelelően, amelyeket a személy felülről kapott, megadják a személynek, hogy megoldja a feladatot, a nehézséget, a zavart közte és a Teremtő között, mivel a “Fáraó” az amely ellene áll.

Ha a személy helyesen készíti fel magát a környezet, a tanulás, csoportos támogatáson keresztül, akkor ő helyesen megoldja a problémát. Mert ugyanazon a helyen ahol felkészíti magát a többiekkel együtt, ott van a megoldás.

De ha nem készíti fel ezt a helyet megfelelően, akkor a zavarok eltávolítják a céltól. Ha nem képes kitartani a meghívás nyomására, amelyet felülről kap és erőt adnak neki, akkor ő ellenkezőleg halad. Az erő, amely felébreszti nem lesz érezhető, mint egy hírnök az összeolvadáshoz, hanem zavaró erőben jelenik meg.

2013.04.29, Rábásh írásaiból, 18 – as Levél

Tovább >0

07 máj 2013

A Teremtőre hangolt Hangvilla

Szerző: nandor | Kategória: csoport, formaazonosság, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), Teremtő

Az embert megtanítják Felülről, hogy a saját megszerzési vágyai fölé tudjon emelkedni. Ez a világ, különböző meglepetéseket okoz a számomra, mindenféle állapotokat hoz létre bennem, hogy ostoba dolgokat tegyek, befolyásol engem a családomon és a barátaimon keresztül, és nekem mindig reagálnom kell ezekre. A reakcióimnak megfelelően tesztel engem, hogy vajon megtartom e, azokat a törvényeket, hogy „Nincs más Rajta kívül”, és hogy „ Ő jó és jót cselekszik”, és vajon teljes biztonsággal kitudom, e mondani, hogy minden a Teremtőtől származik és nem lépek vissza semmilyen körülmények között ettől a döntéstől.

Nem kérhetek mást, mint ezt a változást. Azt akarom, hogy minden az útra emlékeztessen, úgy akarom érezni a legrosszabb állapotot is, hogy az a legjobb állapot. Korrigálni akarom a pillanatnyi állapotomat, és nem megszökni előle. Korrigálni akarom a vágyaimat, amelyekben pillanatnyilag fájdalmat érzek.

Különben, nem leszek képes igazolni Őt (Teremtőt). Hogyan másképp tudnám, az adakozásra irányozni magam, igazolni a gonosz létét, legyőzni magam, és áldani a Felső Erőt, ha nincs kapcsolatom Vele? A törés annak érdekében jelenik meg, hogy megadja nekem ezt a lehetőséget.

Pontosan ebből a célból kaptam meg ezt az egész világot, amiben élek, ami olyan mint egy hangvilla, amelyhez a zenei hangszerek hozzá vannak hangolva, hogy én is képes legyek, magamat a Teremtőre hangolni. Máskülönben anélkül, hogy legyőzném önmagamat és szolgálnék másokat, anélkül hogy kapcsolatban lennék a barátaimmal, nem leszek képes a Teremtővel összhangban lenni. Éreznem kell, hogy az összes gondolatom és érzésemet a barátaimon keresztül kapom, azért hogy a kollektív elmét velük együtt használhassam.

Felfedezem, hogy a csoport az egómon kívüli edényem. A képtelenségem, hogy a barátaimmal kapcsolódjak, mutatja meg a számomra, hogy nem tudok kilépni az egómból. A hiba nem a kifinomultságomban, vagy az intelligenciámban van, hanem a gyűlöletben és a leválasztottságban, azaz a törésben. Az ember megkapja a csoportot annak érdekében, hogy világosan megérthesse, egy példán keresztül, és hogy mértéke is legyen ahhoz, hogy pontosan milyen távolságra van a Teremtőtől.

Valaki érezhet gyűlöletet, irigységet, büszkeséget és törekvést a csoport felé. Lenullázhatja, vagy sem, önmagát a csoport előtt, kiabálhat velük, akár ütheti is őket, és ők ugyanezt tehetik vele. Azonban senki nem teheti ugyan ezt a Teremtővel, mivel a Teremtő a természet általános, abszolút ereje. Csak a Vele való formaegyezésnek megfelelően képes valaki feltárni a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljön Vele, mivel az egész csak egy tökéletes és rögzített rendszerben érhető el.

Tehát a felkészülés kizárólag a környezet befolyása által lehetséges, és ez minden szinten így történik, egészen a korrekció végéig. A korrekció végső befejezéséig, mi a Teremtő teljes formájának feltárulására készülünk.

Napi Kabbalah lecke első részéből 2013.04.24 Rabbash írásaiból.
forrás: A Tuning Fork Focused On The Creator

Tovább >0

02 máj 2013

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

Szerző: nandor | Kategória: Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), Shamati, teremtmény, Teremtő

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A “Klipat Noga” félig jóból és félig rosszból, lett alkotva. Az ami hozzám tartozik és, ami nem tartozik hozzám, valahol a középén áll és összeköt a valósággal, a Teremtővel. Egyrészt ez “Klipa” (Héj), másrészt egy olyan “Klipa”, amelyet képes vagyok felhasználni az átmenethez az egyik valóságból egy másikhoz.

Mindig van egy híd, amely összeköti a jót a rosszal. Nincs olyan rossz, hogy teljesen le van vágva a jótól, a “kő szíven” kívül. A “kő szív”- nek (Lév háÉven) nincs kapcsolata a jóval. A Teremtő, a tulajdonság a “létezés a létezésből” és Ő teremtette a teremtett lénynek a tulajdonságát a “létezés a semmiből”, amely korábban nem létezett, és azért nincs átmeneti kapcsolat köztük.

A tulajdonságok között a “létezés a létezésből” (Yés méYés, a Teremtő) és a “létezés a semmiből” (Yésh méÉyn”, a teremtett lény vágya) nincs “Klipat Noga”, nincs átmenet a “kő szív” és a Teremtő között, így nem korrigálódhat közvetlenül. De a többi felismerés között létezik átmenet, amelyet állandóan keresni kell és felfedezni. Tehát írva van: “Mindig fel kell mérgesíteni a személy jó hajlamát a gonosz hajlama ellenében”, szóval, konfliktusokat kell okozni közöttük.

De tudnunk kell, hogy a konfliktus, az erős súrlódás végén, amely lehet egy valódi robbanás, felfedeződik valami átlagos a kettő között, amely összeköthető a két ellenséges rész között. Ez olyan mint a majom, amely egy átmenet az állati szintről az emberi szintre, egy átmenet a szintek között, az állapotok között.

Ez az átmenet a legfontosabb dolog. Mivel a két ellentétes rész, a jó és a rossz megmaradnak a jelenlegi szinten, de az átmenet hirtelen egy új szülési hellyé válik, amely fölemel minket.

Ezért a “Tifferet középső egy harmada”, ahol “Bina” és a “Malchut” összekapcsolódnak, a “GE” és “AHP” összekapcsolódik, ez a teremtés középső pontja, ahol Teremtő és a teremtett lény elkezdik megépíteni a “családi fészket”, a közös házat.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

Tovább >0

29 ápr 2013

Egy különleges terület, amely elfoglalva az egóból

Szerző: nandor | Kategória: gyökerek és ágak, Izrael, Teremtő

Egy különleges terület, amely elfoglalva az egóból

Rábásh írásaiból, I. kötet, cikk: “És amikor eljövünk a földre, amelyet az Istenetek adott nektek”: “A Teremtő megígérte Ábrahámnak, mint ahogy írva van: “És azt mondta néki: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Egyiptomból, hogy nektek adjam ezt a földet örökségbe.

És meg kell értenünk, hogy a Teremtő miért adta a földet először a világ nemzeteinek, és utána Izraelnek, nekik háborút kell vívniuk, kiűzték , őket az országból, és panaszt kellett magára vennie a világból, mert meghódították a földet, ami soha nem volt a tiétek. Csakis a megszállással amellyel meghódítottátok, a háborúk által, mondjátok,azt, hogy ez a ti földetek.

Az ág és gyökér útján tudjuk értelmezni ezt az egész dolgot. Mivel ismert, hogy az “Éréc” (föld) nevezve van a Malchutnak, amely a teremtett lénynek a gyökere, az úgynevezett “megszerzés a megszerzés szándékával”. Ez a gyökér, az első megszerző, amely “Ein Szof világa” – nak van nevezve. Később egy korrekció jött létre, vagyis, ne szerezzen meg a saját érdekében, hanem azért mivel az alsó adakozni akar a Teremtőnek. Azt akarja, hogy a megszerzési vágy a saját maga érdekében el legyen törölve, hogy ne használja föl, és az elkötelezettsége abból álljon, hogy elégedettséget adhasson a Teremtőnek.

És ebből az következik, hogy még a korporális világ megteremtése folyamán is, ugyanazt a sorrendet kell követnünk, mint a spiritualitásban. Először a világ nemzeteinek lett odaadva a föld, később a felemelkedésen és a háborúk által elűzték a világ nemzeteit erről a földről, amelyet Izrael nemzete meghódított és megörökölte a világ nemzeteinek a helyét.

…Ennélfogva csak miután a világ nemzetei megkapták ezt a földet, utánna jöttek Izrael nemzete és korrigálták a földet, hogy minden csak a Teremtő érdekében történjen. Ez az úgynevezett ” Izrael földje (Éréc Izráel)”.

Jelenleg nincsen igazolásunk az országra, hacsak nem követjük a “spirituális gyökereket”. A Teremtő megteremtette a gonosz hajlamot, azaz a vágyat, az egész föld adva volt egoista szándékkal “a megszerzés érdekében”, az úgynevezett “világ nemzetei”. De hogyha létezik egy csoport, az úgynevezett “Izrael” (Jásár-Kél), amely jelképezi “Egyenesen a Teremtőhöz”, akkor az ő munkája által meghódítja ezt a vágyat, amelynek ára a háború és a nagy erőfeszítés, akkor ez a vágy megszerezni az adakozási szándékot, és onnan kezdve nevezve van ” Éréc Izráel” (Izrael földje).

Tehát vannak koncepciók: “Izrael nemzete” és “Izrael földje” (Éréc Izráel), egy speciális területen a” Malchut de Eyn Szof ” – on belül vagy a Földön, mint “ágazat” annak a “spirituális” gyökér ” – nek, amelynek van joga hogy így hívják, megfelelően a szándéknak, azoknak léleknek vagy embereknek ebből a világból, akik benépesítik.

Izrael már kezdettől fogva nem lehetett, mint Izrael nemzetének földje, mint más nemzeteknek földje a világon. Ő az a része a világ földjéből, a nagy vágyból, a “megszerzés a megszerzés érdekében”, amelyet meg kell korrigálni az adakozás érdekében. És ez nem lehetséges háború és a mi munkánk nélkül.

És a jövőben, Izráel földje el kell terjedjen az egész világon, azaz, az egész megszerzési vágy adakozási vággyá változik, amikor eljön a megváltás. Amekkora mértékben sikerül nekünk elvégezni ezeket a korrekciókat a spirituális világban, annyira fogunk látni több jó eredményeket a fizikai világban. Ha kezdettől fogva megkaptuk a fizikai Izrael földjét, akkor ez csak egy lehetőség, amelyet adtak nekünk fentről, és mi végre kell hajtsuk korrekciónk által.

Ilyesmi még soha nem történt, csak a mi időnkben, amikor visszatértünk a száműzetéséből Izrael földjére, még mielőtt belsőleg megérdemeltük. Mi nem vándoroltunk negyven évig a sivatagban, nem korrigáltuk magunkat a Tóra által, hanem megkaptuk a lehetőséget, hogy ide jöjjünk korrigálatlanul, és nem méltóak rá. Mi megkaptuk ezt az országot, mint fizikai “ágazat”, azért hogy véglegesen meghódítsuk, azáltal hogy meghódítsuk spirituális “gyökér”- t, amely a teljes megváltásnak a jele.

2013.04.15, Rábásh írásaiból, Felkészülés a reggeli leckéhez

Tovább >0

19 ápr 2013

Jöjj, láss, fedezd fel…

Szerző: nandor | Kategória: egoizmus, Teremtő

Jöjj, láss, fedezd fel...

Kérdés:

Mit jelent a “Teremtő felfedezése”?

Válasz:

A Teremtő (Bore) azt jelenti: “Jöjj és láss” (Bo-re), ami a felfedezést jelenti.

Hogyan érhetjük el Őt? Kizárólag az összetartáson keresztül tehetjük ezt meg. Mondjuk van tíz különböző emberünk. Ha fokozatosan építünk egy embert mindegyikből (mint egy ember egy szívvel), elérünk egy pontra ahol egy egésszé válunk. Akkor felfedezzük a Teremtőt; “Re” a “felfedezés”-t jelenti.

Más szavakkal, a Teremtő feltárul az egy általános Kli-ben (edény), az Ő új minőségében. Mi vagyunk azok, akik “megteremtik” a Teremtőt. Mi vagyunk azok, akik “felépítik” Őt tíz, húsz, ezer különböző pontból. Nem igazán számít, hogy mennyi pont vesz részt az egyesült egészben.

Jöjj, láss, fedezd fel...

Mondjuk van egy szerkezet, ami negyven emberből áll; ezt a szerkezetet nevezzük “egynek.” Ez a Teremtő. Más szavakkal, az, hogy a többséget egységbe egyesítjük, megadja nekünk a Teremtő érzetét. Csak ebben a formában érezhetjük a Teremtőt, ezért nevezik Őt”Bo-Re“-nak.

Ezt csak a mi tulajdonságainkon belül érezhetjük. Jelenleg a világot az egoisztikus minőségeinken belül érzékeljük. Mégis, ha elérjük, hogy megváltoztassuk a mi elszigetelt, összetört és elpusztított minőségeinket és egységbe egyesítsük azokat, képesek lennénk érezni “az Egységet”, az egyesülést, amit “Teremtőnek” nevezünk.

Kérdés:

Mi fedjük fel a Teremtőt a 99%-nak?

Válasz:

Mi felfedjük a Teremtőt, hogy mindenkinek a kedvére tegyünk, aki rajtunk kívül van. A Teremtőt csak az adakozás tulajdonságával lehet felfedezni, ezért dolgozunk azon, hogy erősítsük a kapcsolatot egymás között és hogy fokozzuk az egységünk fontosságát, azáltal, hogy feljebb emeljük az egoizmusunknál.

Ha fölé emelkedünk és kilépünk önmagunkból, egy közös spirituális testben egyesülünk, amit “Partzuf”-nak neveznek.

Jöjj, láss, fedezd fel...

Ez pontosan az a hely, ahol felfedezzük az egységet, amit “a Teremtőnek” neveznek.

2013.03.13, Az európai kongresszus 2. leckéjéből

Tovább >0

07 ápr 2013

Az élet tele van meglepetésekkel

Szerző: nandor | Kategória: belső munka, Teremtő

Az élet tele van meglepetésekkel

A felemelkedés nem arról szól, hogy harcolok mint egy hős. A felemelkedés az, hogy a környezeten keresztül, és abból, amit megtanultam, én felfedezem éppen az ellentétet, a gyengeséget érzem. A bölcsesség az, hogy nem keresem a legyőző erőket magamban, hanem hogy megértem, hogy minden helyzet el van rendezve a Teremtő által, az összes lépés és minden apró részlet. Mindez a saját javamra van, az én előrehaladásom érdekében, azért hogy segítsen nekem eljutni az összeolvadáshoz.

Szóval, én boldog vagyok minden helyzetben, ami jön, ahogy mondva van: “még akkor is ha egy éles kard kerül a nyakamhoz, ne essek kétségbe a kegyelemtől”. Nem a kétségbeesés a kegyelem, mivel minden ki van számolva, és annak pont úgy kell történnie.

Ha a személy képes tartania magát minden próbálkozás fölött, vagy lehet még mondani “meglepetéseket”, akkor nincs mitől félnie, magabiztosan érzi magát a Teremtővel való összeolvadásban.

A legyőzés azt jelenti, hogy én gyorsan felülemelkedek minden gondolaton, minden hajlamon ilyen vagy olyan irányba, és eljutok a kéréshez. Én elengedem az aggodalmamat és a Teremtő felé kérelemmel fordulok. És nem akarom megváltoztatni az állapotomat, hanem kérem hogy adja meg az erőt, hogy továbbra is összekapcsolódásban maradjak a Teremtővel. Nem azért, hogy enyhítést kapjak magamnak, az állapotomban, hanem, hogy boldogságot okozzak a Teremtőnek.

Ezzel az állapot bezárult, és én haladok a következő állapot felé, ahol még nagyobb meglepetéseket készítettek számomra. Ennélfogva, az egész életünk tele van meglepetésekkel.

2013.04.04, Felkészülés a reggeli leckéhez

Tovább >0

06 ápr 2013

A Teremtő ajándékai

Szerző: nandor | Kategória: Teremtő

A Teremtő ajándékai

Kérdés:

Mit jelent a “Teremtő ajándékai”?

Válasz:

Ajándékot adunk annak, akit szeretünk! És ajándékot kapunk, attól, akit szeretünk. Nincs semmi kétség, ez a szeretetből származik. Az is lehetséges, hogy valaki ad neked egy “ajándékot” a szolgáltatás kompenzációjaként, vagy megvesztegetésként.

Meg kell értenünk, hogy mi a valóban önzetlen ajándék. Az-e, amely szeretetből, az ajándékozónak az ajándékozotthoz való közelségéből származik, és a célja, hogy közösen élvezzünk valamit, vagy az ajándékozó meg akar-e engem “vásárolni”, magához kötni, hogy később kihasználhasson az ő érdekében? Tehát az ajándék szolgálhatja az ajándékozó vagy a saját érdekemet, vagy mindkét fél érdekeit.

Teremtőtől az ajándék többféle adakozásban érkezik hozzánk, az egyiket közülük nevezhetjük “ajándék”- nak. Mondva van: “Aki gyűlöli az ajándékot, az éljen”. itt “ajándék”-nak az egónk számára van jelentése. Az egó, a megszerzési vágy az, amely ingyen kitöltést, ingyen ajándékot akar.

A valódi ajándék az úgynevezett “erőfeszítést tettem és találtam”. A “találás” is egyfajta ajándék, mert szeretetből adták, akkor is ha nem érdemeltem meg. Vagyis ez nem közvetlen következménye a munkámnak, hanem “erőfeszítést tettem és találtam”. Mindenesetre ez nem jutalom, hanem egy “talált” ajándék.

Ezek nagyon kifinomult különbségek. Ezt persze csak az érzékeli, aki egyre jobban és jobban megtisztítja az edényét (érzékelését), majd felfedez benne mindenféle tulajdonságokat, és különböző neveket ad nekik.

Csak azzal a feltétellel lehetséges ajándékot kapni, amennyiben ez segít a munkában. Ahogy mondják: “Nyissál meg számomra egy tűhegynyi nyílást”, hogy egy szálat átereszthessek azon, és az elindíthassa az “öltést” a munkában. Ily módon készen állunk elfogadni ajándékot a Teremtőtől, mert különben nem tudtunk közeledni Hozzá.

A Tórát hívhatjuk ajándéknak, mert a Fénye reformál. Szóval megkapom ezt az ajándékot, bár nem érdemlem meg, és ezen keresztül korrigálni tudom magamat, hogy elérjem az összeolvadást a Teremtővel. És ezzel az ajándékkal együtt visszatérek a Teremtőhöz, mintha kölcsönt vettem volna egy boltból, és most azt visszafizetem.

Tehát ezt a fajta megszerzést és adakozást nevezzük “ajándék” – nak.

2013.03.27, Báál HáSzulám írásaiból, 52-es Levél

Tovább >0

20 Már 2013

A balesetek tervezve vannak a munkában

Szerző: nandor | Kategória: Fény, Teremtő, vonalak

A balesetek tervezve vannak a munkában

Rábásh cikkjéből, “Mi a tiltás, hogy nehogy megáldjunk egy üres asztalt, a munkában”:

“A személynek hinnie kell, hogy az összes zuhanás amellyel rendelkezik, azért van, mert minden zuhanástól és emelkedéstől a személy megkapja a szükséges segítséget a Teremtőtől, mivel ebben az edényben képes a Teremtő Fényt adni …, a személynek hinnie kell, hogy a Teremtő tudja, hogy mekkora szükségnek és vágynak kell megjelennie, hogy az edénye a teljes kiterjedését elérje.

Amikor a Teremtő látja, hogy az edény már képes a Fényt magába fogadni, akkor Ő azonnal kitölti, mindenféle várakozás nélkül, mivel Ő képes erre. És a személynek nem kell lenyűgöznie a zuhanás miatt, hanem azt kell mondania: “A Teremtő üdvössége elér egy szempillantás alatt”, a személynek hinnie kell, hogy minden zuhanás után elég, hogy az edénye megjelenjen, és a Teremtő azonnal megtölti a vágyát” …

A zavaró tényezők nem akadályok, “ellenben segítségek”. Minden zavaró tényezőt azonnal úgy kell tekinteni, mint a Teremtő utalását arra, hogy ezen az úton akarja a személyt közelebb vinni Hozzá, és felébreszteni benne az eltávolodás érzését.

Akkor jelenik meg a lehetősége, hogy a hiány érzete és a a zavaró tényezők fölé emelkedjen, és sóvárogjon az összeolvadásra, az adakozásra. Néhány ilyen eset után ő eljut oda, hogy elég erőt szerezzen ahhoz, hogy megtelhessen Fénnyel, és felfedezhesse a Teremtőt. Ez egyrészről.

Másrészről, ha ő így dolgozik állandóan, akkor az a “bal vonal” munkája. Nem jó, ha mi állandóan csak a hiányérzettel dolgozunk, tehát nem jó ha már belezuhantunk a gödörbe. Nem szabad sóvárognunk a hiányra, elmerülnünk a vágyakba, hanem csak tekintsük rá, és emelkedjünk föléjük. De ha belezuhanunk egy ilyen “baleset”- be, akkor a “jobb vonalon” kell tovább dolgoznunk, és folyamatosan vágynunk kell a teljességre.

Teljesség azt jelenti, hogy nem érzünk hiányt semmiben, mi a Háfetz Hésszéd állapotába vagyunk, csak a kegyelemre vágyunk, az abszolút adakozásra. A Teremtő teremt ilyen “baleset”-eket a munkában, a hiány érzését és különböző vágyakat.

Ez a mi munkánk: Mindig lépünk előre a jobb lábbal – amíg a Teremtő arra kényszerít, hogy tegyünk egy lépést a bal lábbal, azért hogy végül elérjük a teljesség utáni vágyat. Abban a pillanatban amikor elérjük a teljes vágyat, akkor azonnal felfedezzük benne a Fényt.

2013.03.10, Felkészülés a reggeli leckéhez

Tovább >0

16 Már 2013