Kérdés: Felismerhető lesz a számomra, hogy mindenki befolyásol engem, aki korrigál valamit, vagy segít valakinek a világban?
Válasz: Természetesen, mivel befolyásoljuk a természetet az érzéseinkkel és az értelmünkkel. Ezekkel nagyobb hatást gyakorlunk a világra, még inkább, mint a fizikai jelenlétünkkel.
Ezért nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy kölcsönkapcsolatban vagyunk mindenkivel. Így egy közös integrál kölcsönhatásban lehetünk, egy Ádámnak nevezett egységes rendszerben, így a próféták hívása, hogy “egyek legyünk, mint egy ember egy szívvel” bennünk nyilvánul meg.
Azonban ez mindez még a jövő. A természet ezt a célt tűzte ki, és ehhez vezet el minket. Meg fogja értetni velünk, hogy egy egységes rendszer vagyunk.
Annak ellenére, hogy különálló egoisztikus fehérje testekben létezünk, fel kell ismernünk, hogy egy mindent átfogó energiamezőben létezünk, amely szenzoros és spirituális.
Kérdés: A koronavírus egy további problémát is felszínre
hozott. Egyfelől a természet elválaszt minket egymástól. Másrészt egyre több
időt kell a szeretteinkkel töltenünk. Ennek eredménye, hogy a járvány
lezárulását követően beindultak a válások Kínában. Mit akar ezzel üzenni nekünk
a természet?
Válasz: Nem ismerem
közelről a kínai viszonyokat, így csak egyet mondhatok. A kínaiak számára
természetes, hogy napi 12 órát vagy többet dolgoztak, aztán a járvány alatt
hirtelen 24 órát kellett otthon tölteniük. Lehet, hogy ezzel a teherrel nem tudtak
megbirkózni.
A kínaiak a munka
megszállottjai. Képtelenek az európaihoz hasonló életformára. Nem tudok
elképzelni egy kínai embert, amint egész nap otthon ül, és váltogatja a
tévécsatornákat. Fontos számukra a cél, a profit. És ha mindkettő egyszer csak
eltűnt az életükből, akkor ez vagy válásokat, vagy öngyilkosságokat eredményez,
de valamelyiknek a kettő közül be kellett következnie.
Kérdés: Nem is pusztán
Kínáról beszélünk. Jó pár szociális jellegű probléma pontosan a családon belül
jön elő. A természet elkülönített minket az idegenektől, minden időnket a
szeretteinkkel töltjük, folyton csak őket látjuk. Ez talán valami célzás, hogy
először a közeli családtagokkal kell korrigálni a viszonyunkat, mivel az
könnyebb, egyszerűbb?
Válasz: Mindenekelőtt értsük
meg, mi is a tennivalónk az adott helyzetben!
A ma embere nem érti
miért vonták be a természetnek ebbe a játékába. Nincs tisztában vele, mi
történik vele, és mi a történésekkel a természet célja. Annyit lát, hogy egy jó
ideje az események egy bizonyos összefüggést követnek.
És miért éppen ezek a
történések követik egymást? Az ember értetlenül áll az események előtt. Látja,
hogy technológiai fejlődésen megyünk keresztül, és mindeközben javulnak a
családon belüli, szociális és államközi kapcsolatok. De nem áll össze neki a
természet szándéka. Nem érti, mi ez az egész, és mi célt szolgál.
A személynek nyitva kell
tartania a szemét, és informálni kell őt arról, hogy mindez a fejlődés hova
vezet minket. Hiszen ez nem csak egy kósza felfelé ívelés, amit a természet
produkál. Itt mechanikai törvényszerűségek mentén zajló fejlődés folyik. A
folyamat tervszerűen megy végbe, és lehetetlen bármely cselekedetet
végrehajtani, ha az elején nem képzeljük el azt a végállapotot, amit az adott
tett megcéloz.
Kisgyerekként ezt
gondoljuk: „Csinálok valamit, és majd elsül valahogy.” A természetben nincs
ilyen: végső célja megegyezik az őseredeti szándékkal.
A cél, hogy a természet
egésze egy integrált formát vegyen fel, ahol a kezdet, valamennyi cselekedet és
a lezárás kiegészítik egymást, és teljes mértékben egybekapcsoltak. A természet
keresi az integrálttá válás lehetőségét, azt, hogy összes része és szintje
kapcsolatban legyen egymással. Ebbe az irányba fejlődünk.
Amikor megszegjük a természet törvényét, ami mindent az egyenértékűség, integráltság és kölcsönös függőség állapota felé terel, akkor ellenünk fordul. Mindenféle vírusok bukkannak elő, felébrednek a szunnyadó vulkánok, erdőtüzek pusztítanak, hurrikánok söpörnek végig, és még sok hasonló szörnyűség üti fel a fejét.
[262716]
KabTV’ “A koronavírus megváltoztatja a valóságot” 3/19/20
Riporter: Az emberi fejlődés során soha nem létezett olyan nemzet, amelyet nagyobb zaklatásnak vetettek volna alá, mint Izrael népét. Egyesek szerint ez irracionális. Az Ön publikációiból látom, hogy éppen ellenkezőleg, ez inkább racionális.
Dr. Michael Laitman: Megkérdőjelezhetetlenül racionális! Ez a természet törvénye.
Riporter: Mi ennek a gyűlöletnek a gyökere? Amennyire én látom, ez magában a Teremtésben rejlik.
Dr. Michael Laitman: Az embert egoistának lett teremtve, de kapott egy módszert az egoizmusának kijavítására. Ez megtalálható Izrael népében , azaz egy kis embercsoportban, amely az ókori Babilonban Ábrahám idején szerveződött, ahogy az le van írva a Tórában (Bibliában), és Josephus Flavius római történet író által, valamint sok más zsidó és nem zsidó forrásokban.
A zsidók kezében van, a népek eggyesítésének, és az egoizmus föléemelkedésének módszere, amivel elérhető egy sokkal magasabb komforttal bíró, földi és ezzel párhuzamosan spirituális létezési szint. Ez azt jelenti, hogy az ember, még a fizikai élete során is elkezdheti érezni a létezésének következő szintjét, és feloldhatja a határokat a földi és a Felső világ között.
Mivel mindez bele van fogllatatva a módszertanunkba, a Kabbala bölcsességébe, a zsidók megpróbálták alkalmazni ezt, különösen miután elhagyták Egyiptomot az első és a második templom idején.
Ez egy állandó küzdelemben zajlott le köztük. Végül is voltak olyan csoportok, az emberek között, akik támogatták a kapcsolat ezen módszerének alkalmazását, és a spirituális szint elérését, a Felső világok érzékelését, és voltak olyan csoportok, akik úgy gondolták, hogy ez lehetetle, nem szükséges, mert ahogy ők tanították: vannak más lehetőségek is a kényelmes létezéshez.
Így Izrael népében, mindíg meg volt avélemények óriási különbsége, melyek egészen a polgárháborúkig el tudták öket juttatni. Ez a második templom ideje alatt a teljes száműzetéséig folytatódott. Ezért nem volt szükség antiszemitizmusra a világ népei felöl, akik nem szerették a zsidókat. A keresztény és muzulmán vallás megjelenése előtt gyakorlatilag nem létezett antiszemitizmus.
Riporter: Tehát a gyűlölet, a zsidó népen belül jelent meg?
Dr. Michael laitman: Igen, sok különféle feszültség volt az emberekben.
Riporter: Például a Római Birodalom idején az embereket szadduceusokra és farizeusokra osztódtak. Aztán a makabeus háború nem a görögök ellen folyt hanem a hellenizmust elfogadó zsidókkal.
Dr. Michael Laitman: Még az Első Templom idején is, nagy embercsoportok formálódtak, akik kibékíthetetlenül szemben áltak egymással.
Riporter: Ráadásul, nem az egyiptomiak akadályozták meg a zsidókat az Egyiptomból való kivonulásban, hanem egy zsidó réteg, amelyet úgyneveztek „kevert sokaság”. ( Erev Rav).
Dr. Michael Laitman: Azt kell mondanom, hogy noha a keresztes hadjáratban, vagy a középkori Európában voltak pogromok és a zsidó üldözések, az őket körülvevő népek által, ezeknek a forrása, mindíg az egyást gyülőlő zsidó csoportokból, magukból származott.
Mindezeknek az alapjai spirituális elvek. A zsidó nép között vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a zsidóknak be kell tölteniük spirituális feladatukat, azaz fel kell tárniuk a Teremtőt ebben a világban, önmaguk és más népek számára. Vannak olyanok, akik azt mondják: „Nem, mi nem tudunk úgy létezni, mint mások, a vallásunk biztosítja, a kitöltésünket, egy normál mindennapi szinten” Ez történik ma.
Riporter: Tehát a vita az Isteni kiválasztottságon folyik? Tehát nekem elég teljesítenem, külsőleg parancsolatokat és ez által megteremtem a jövőbeni békét és a hatalmat minden ember felett, vagy pedig nekem az egyesülés módszerét el kell hintnem a világban valamennyi ember számára elérhető módon?
Dr. Michael Laitman: S ezzel mintha szolgálnánk őket Fénnyé válunka többi nemzet számára. Tény, ez egy hatalmas munka, hogy törödjünk az egeész világ kijavításával.
Kérdés: Milyen lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy félúton találkozzunk a Természettel?
Válasz:Először is egyszerűen egységre kell lépnünk és meg kell értenünk, hogy az egész emberiség egyetlen család. Valójában: az élettelen, a növényi és az állati természet az emberrel együtt egyetlen szervezet.
Másodszor, ennek az egy organizmus rendszerének részeként meg kell próbálnunk a lehető legközelebb kerülni egymáshoz, megérteni egymást, tudatosan cselekedni a természet iránti közös aggodalomban, és el kell gondolkodnunk arról, hogyan tehetjük kapcsolatainkat integrálttá és globálissá.
Gyakorlatilag mindennek arra kell irányulnia, hogy „Szeresd felebarátod, mint saját magad”. Természetesen ez egy nagyon távoli cél, de ennek a célnak a megvalósítására való törekvés már lehetővé teszi, hogy a természet pozitívan reagáljon.
Ez enyhíti a hatalmas univerzális egoizmusunkat, és valahogy egyensúlyba hozza azt. Már nem zuhanunk egyre önzőbb szintekre, ahol közömbösek vagyunk mindarra, ami velünk és másokkal történik.
Határozottan magunkra kell vonzani a természet pozitív erejét. És ehhez egyesülnünk kell.
Ha emberek ezrei egységre lépnek, ha megértik, hogy a természet egységes képe hogyan van elrendezve, hogyan függünk egymástól és magától a természetétől, hogyan kezdhet el az ember a másik felé elmozdulni, akkor ezzel közös pozitív erőt idéznek elő, és ez mindent átalakít.
„Lélegzetvisszafojtva” figyeljük a
globális légzőszervi betegség, a koronavírus gyors terjedését. Viszont
lehetőséget adhat, hogy oxigénhez juttassunk egy új világot.
Közismert, hogy az ember nem értékeli azt, amije van, ameddig nem vesztette
el. Nagy hasznot tennénk a világnak, ha megszabadítanánk attól, amit most veszt
el: dühödt és önző életstílusát.
Lehet, hogy már feltettük magunknak a kérdést: milyen lesz a
koronavírus-járvány utáni életünk? Erre persze elképzelhető, hogy hónapokat
kell várnunk. Az biztos, hogy a korábbi életformánkhoz már soha nem fogunk
visszatérni. Sok üzlet bezár. A vendéglők, színházak, mozik – a szórakoztatás
színhelyei – nehéz idők elé néznek: vissza kell nyerniük az emberek
érdeklődését annyira, hogy életben maradhassanak.
A betegeskedő világ meggyógyítása
Eddig az egészségügyi szakértők ajánlásainak követése jelentette a
túlélésünket, de fokozatosan valami vonzóbb fog feltűnni a mindenétől
megfosztott életünk zord egén. Megjön a kedv, hogy eljussunk a létezés
egyszerűbb és mélyebb formáiig. És ez komoly ellentétben lesz az anyagi
kielégülés kimerítő és vég nélküli hajszolásával, ami eddig jellemezte az
emberiséget. Tudjuk, hova vezetett: erősödő ürességérzéshez és a valódi
kielégülés hiányához. Új érzékszervek kezdenek kialakulni, amivel önvizsgálatot
tartunk majd, és azt találjuk, hogy a vírus valójában szíveinkben és elménkben
pusztít, és hatására alakítunk ki ártalmas kapcsolati módokat.
Ahogy Aszklépiosz botján a kígyó – az egészségügy és orvostudomány
szimbóluma –, a koronavírus is felemeli fejét, és rákényszerít minket, hogy
feltegyük az élet értelmére vonatkozó kérdést. A vírus valójában az emberiség
vénájába bekötött infúzió. Segít neki kigyógyulni pusztító egoista természetéből,
ami minden szenvedésnek, konfliktusnak és elkülönülésnek a gyökere. Nézhetjük
ezt a krízist, mint csapást és értelmetlen fájdalmat. De tekinthetünk rá
lehetőségként is, amelyet felülről kapunk, hogy visszataláljunk a helyes útra,
és a harmonikus létezés felé navigáljuk magunkat. A gyógyulás annak függvénye
lesz, hogy milyen módon reagálunk a természet általi kihívásra.
A krízis bizonyos értelemben új magasságokba emelheti az emberiséget, az
élet újfajta megközelítését eredményezheti, és ennyiben hasznát vehetjük. A
természet jelzi, hogy helyteleníti azt az életmódot, amit kialakítottunk a
szennyezéssel, szemeteléssel és elővigyázatlan ipari fejlesztésekkel. Az így
előálló körülmények pusztító módon hatnak a bolygó integrális rendszerének
összes szintjére, az ásványira, növényire, állatira és emberire egyaránt. El
kell hárítanunk az általunk okozott kárt. És a korrekciónak pontosan az emberi
kapcsolatok szintjén kell bekövetkeznie. Ha a kölcsönös figyelem és
felelősségvállalás eszközeit bevetve egy egészségesebb világot szervezünk,
visszaállíthatjuk az elvesztett egyensúlyt.
Az egyén és a közösség egy és ugyanaz
Minden egyén és mindannyian együtt felelősek vagyunk azért, hogy azt, ami
most történik az emberi társadalomban jobbá tegyük. Ennek oka, hogy a természet
integrális rendszerében az egyén és a közösség egy és ugyanaz.
Az emberiség története egyet jelent a megosztottsággal és önpusztítással. A vírus megmutatja, hogy kapcsolatunk helytelensége a probléma mélyen fekvő oka. Ez a tudatosítás segít, hogy elképzeljük, hogy mindenki az emberiség egyetlen közös testéhez tartozik. Segít, hogy a világot egyetlen univerzális állapotba juttassuk, és napvilágra hozzuk, hogy igazából véve egy olyan rendszer tagjai vagyunk, amelyben mindenki függ a másiktól.
Michael
Laitman, Quora-ról: “Az amazonas-i tüzek jelentősen fogják
befolyásolni az éghajlatváltozást?”
Az amazonas-i tűznek
nincs jelentős hatása az éghajlatváltozásra. Ahhoz hogy megértsük, hogy a természet pozitív
vagy negatív irányba változik a jövőben, meg kell értenünk, hogyan
befolyásoljuk a természetet, és a természet hogyan reagál ezekre a hatásokra.
Ellentétben azzal a
véleménnyel, hogy a természetet, a természetre külsőleg gyakorolt tetteink
által befolyásoljuk, mint például a hulladék és a szennyezés, amivel a
környeztet sújtjuk, a Kabbala Bölcsessége azt mondja, hogy nem ezek a tettek
vezetnek mindenféle természeti katasztrófához és válsághoz.
Ami a természeti
katasztrófákhoz és a válságokhoz vezet, azt kizárólag az emberi szintű
kapcsolataink okozzák. Az egymással
szembeni gondolataink, az egymáshoz való hozzáállásunk és magatartásunk,
hullámokat gerjeszt az emberi társadalomban és a természetben. A természet
pedig annak függvényében reagál ránk, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.
Ha pozitívan
viszonyulunk egymáshoz, és pozitív kapcsolatra törekszünk egymással, akkor a
természet pozitív reakcióit fogjuk megtapasztalni. Ha viszont, negatívan
viszonyulunk egymáshoz, azzal a céllal, hogy kárt okozzunk a másiknak és
kihasználjuk a személyes haszon érdekében, akkor a természet negatív reakciót
fogjuk megtapasztalni. Pont ez az, amit napjainkban tapasztalunk.
A természet négy szint
szerint van felosztva: mozdulatlan, vegetatív, állati és emberi szintekre.
Amennyiben késleltetjük
annak a korrigálást, hogy pozitív kapcsolatokat alakítsunk ki egymás között,
kezdve attól, hogy nem ártunk egymásnak, egészen a végtelenségig tökéletesített
kapcsolatokig, ha ezt nem tesszük meg, akkor a természet negatív hatást fog
gyakorolni ránk.
Például:
Ha továbbra sem sikerül korrigálni a kapcsolatainkat, ami úgy
értelmezhető, hogy ez idő alatt nem dolgozunk a többiek iránti gyűlöletünkkel,
hogy magunkban felszínre hozzuk azokat, akkor továbbra is zavarok lesznek a
természetben, például földrengések, vulkánkitörések.
Hasonlóképpen, ha elmulasztjuk korrigálni a vegetatív szintű
kapcsolatainkat, ami úgy értelmezhető, hogy nem tudjuk megállítani magunkat, a
mások való károk okozásában, akkor vegetatív szint merülnek fel problémák a
természetben, például erdőtüzek.
Ha nem sikerül korrigálni magunkat az állati szinten, amit úgy
értelmezhető, hogy háborúkba és konfliktusokba süllyedünk, akkor az állati
szinten jelentkeznek majd a problémák a természetben, mint például egyes állati
fajok kihalása, valami múltbéli betegségek újjáéledése, illetve új betegségek
megjelenése.
A természet jövőbeli reakciója, a pozitív vagy negatív nekünk adott
válasza, attól függ, hogy mennyire
tudjuk aktiválni emberi képességeinket, azaz azt a képességünket, hogy hogyan
tudunk egymáshoz kapcsolódni a megosztó, egoista irányítás felett.
Ennek megfelelően,
amikor az ember teljes rendszerét egy kicsiny világnak tekintjük, és a világot,
mint a minket körülvevő környezetet, akkor látni fogjuk azt az integrációs
szintet, amire nekünk embereknek szükségünk van a világgal szemben: hogy az
egymással való kapcsolatunkat kell kijavítani: figyelmessé válni és pozitív
kapcsolatban állni egymással, ahelyett az állandó, ellenséges egoizmus helyett,
ami egyre jobban növekszik bennünk és egyre inkább megoszt minket.
Tehát, az integrációnak
megfelelően, ami a bennünk lévő mozdulatlan, vegetatív, állati és emberi
szinteken történik, azaz az egymás közötti kapcsolatban, a környezettel való
kapcsolatban, és a természet egész rendszerével
kapcsolatban – ami teljesen körülvesz minket -, akár harmóniát is
megtapasztalhatunk, ha pozitív emberi kapcsolatokat realizálunk, vagy ha nem
így teszünk, akkor válságokat és csapásokat fogunk tapasztalni.
Az evolúció a szellem anyag átalakító megnyilvánulásával arányos sebességgel fejlődik, és nem ér véget az emberi faj megjelenésével. Az evolúció átlépett a spirituális világokban való fejlődés szintjére, ahol minden teremtett lény, az Isteni minőségekkel rendelkező, téren és időn túlemelkedő, valódi ember megjelenésére vár, aki a teljes teremtés szerkezetét átalakítva befejezi saját Teremtőjének a művét, és visszavezet mindent az örök egységbe.
A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „de ja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.”
A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették – publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent – , hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.
A hely és környezet – ahol az egyes események játszódnak – emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.
Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a de ja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, “már láttam” – hátborzongató érzését.
Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak manapság prózai magyarázatot az összes tévképzetükre, mint a múltbeli élet, utazás az időben, és egyéb “titokzatos” eseményekre.
Kérdés Dr. Laitmanhoz: Ön úgy beszél a Teremtőről, mintha Ő maga lenne Természet, ami saját maga törvényeit némán és könyörtelenül végrehajtja. A Természet héberül Elokimnak van nevezve, amiben világunkat erők, angyalok irányítják. Azonban a Teremtő valami sokkal magasztosabb; rendelkezik személyiséggel és akarattal. Ő az, akivel formaegyezőségre törekszünk. Az embert a Teremtő alkotta saját képére és hasonlatosságára. Nem így van ez?
Dr. Laitman válasza: Nem akarok vitákba bonyolódni, mert a szavak csak elhomályosítják a jelentést. Inkább azt szeretném, ha elolvasnánk, hogy mit ír erről Baal HaSulam a “A béke”című cikkben:
“A legjobb számunkra, ha megfelelő mértékben nyitottak vagyunk és elfogadjuk a Kabbalisták szavait, miszerint a természet (Teva) ugyanolyan számértékkel bír (a héberben), mint az Isten (Elokim), – nyolcvanhattal. Amennyiben ezt elfogadjuk, képesek leszünk Isten törvényeit a Természet parancsolatainak hívni és vice-versa, hiszen azok egyek és ugyanazok, nekünk nem feladatunk ezt tovább tárgyalni.”
Azt mondjuk, hogy az elv a “Szeresd másokat, mint saját magadat” ez a természet törvénye, de mi tanulhatunk belőle?
Válasz:
Ha tudnánk tanulni a természettől, akkor nem lenne szükség az integrált oktatásra.
Azonban, lehetséges megtanulni a természettől az integrált rendszer felépítését. Látjuk például, hogy nem vagyunk képesek integrálódni a természetbe és nem tudjuk azonosítani magunkat vele.
A probléma az, hogy senki sem tudja, hogyan kell megépítenünk az egyensúlyt a természettel, hogyan érhető el a hasonlóság, az egység vele. Az emberiség nem találja a választ erre a kérdésre a saját erejéből. Itt szükség van ránk, mert nekünk, megvan a Reformáló Fény. Mi elmagyarázzuk az embereknek, hogy az integrált világ egy analóg rendszer, hasonló a mi testünkhöz, amelynek minden része kölcsönös harmóniában működik egymással, és az ember, hasonló egy rákos daganathoz, amely mindent felemészt maga körül.
Modern tudósok kiváló kutatásokat végeztek ebben a témában. A betegséget már pontosan diagnosztizálták és világos mindenki számára, hogy ez elterjedt, fenyeget, hogy elpusztítja az egész emberiséget. És mi történik, ha kihalnánk, mint a mamutok? Mi van, ha ez történik már az én generációmban, vagy a gyermekeim generációjában? Mit tehetünk?
Egyre világosabbá válik, hogy nincs megoldás. Végül is, ezt is meg kell, hogy kapjuk a természettől. A kutatók azonban csak a negativitásból tanulnak. Azt állítják, hogy a természet integrált, és mi nem, ők nem tudják mit kell tegyenek, hogy mi is integráltak legyünk, mint a természet.
Ebből csak egy következtetésre jutunk: “Lesz ami lesz”. Mindenki megtalálja a saját módszerét, a saját érvelését és indoklását. A közgazdászok mondanak egy dolgot, szociológusok egy másikat, a politikusok egy harmadikat, és még mindig nincs megoldás. Ők látják a (-) minuszt a mi világunkban, szemben a tökéletes természettel a (+) pluszal, de nem képesek megérteni, hogyan lehet elérni a kiegyensúlyozott állapothoz, hogyan hozzák létre az egyensúlyt. Ez nem tanulható meg a természettől.
Ezért a világnak szüksége van korrekciós módszerre és ez a Kabbala bölcselete. Ő tanít, hogyan lehet fejlődni a “három vonal” szerint, amikor a fény ellentétes az egóval, és mi tudjuk, hogyan kell építeni a “középső vonal”-at, hogyan lehet egyensúlyt köztük.
Azoknak az embereknek akiknek nincsen a “szívbeli pont” –juk (●), nem tudják ezt. Mert bennük az emberi ego, tárul fel, míg bennünk az Isteni ego, tárul fel,amely ellentétes a szeretetel. Mi igyekszünk elérni a szeretethez, és felfedezni a gyűlöletet, amelyet ők nem ismernek. Lehetséges, hogy a gyűlöletükkel kijönnek egymással, ezért nincs nekik eszközük a megoldásra. Olyanok, mint a tehetetlen gyerekek, és csak mi tudjuk megoldani a mai problémákat.
Így a mi feladatunk, hogy felfedjük az emberiségnek az ellentétek közötti különbséget, a plusz és mínusz között. Az emberiség magában nem képes felfedezni a problémát a végéig, mert nem rendelkezik a megoldással. Miért kell “felnyitni, újra a sebet”? Hasonlóan, mint a házastársak akik elkerülik a problémás területeket, azért hogy ne ismételjék meg a veszekedést. Minek?
Csak mi tudjuk felismerni a betegséget, létrehozni a helyes diagnózist, mert meg van, rá a gyógymódunk…
2013.06.09, Báál HáSzulám, “A béke a világban” cimű leckéből
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
