természet

Kérdés

Hogy tudjuk elmagyarázni az egységről szóló üzenetünket az embereknek? Mondhatjuk azt, hogy ez egy természetes, magától értetődő megállapítás?

Válasz

Beszélhetünk az egységről, több irányból megközelítve azt. Végül is az egység mindig előnyös, ha egy megfelelő, és kizárólagos cél érdekében történik. Írva van, hogy „a bolondok gyülekezete (azaz a gonoszt cselekvők gyülekezet) rossz a számunkra, és rossz a világ számára is.” Másfelől az emberek egysége, akik jóra vágynak, bizonyosan előnyős a számukra, és a világ számára is. Láthatjuk ezt.

Mindannyian gyerünk az egységre lépéssel. Az egység csak az ember személyes egója miatt elutasító, annak behatárolt természete miatt. Nem nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy bármely helyzetben végrehajtott egység, amelyet jó szándék kísér, semmilyen kárt nem okozhat senkinek, és mindig sikerrel végződik. Mindig. Csak amikor kárt akar okozni valaki, valakinek, vagy nyereséget elérni, más kárára, tehát csak azokban az esetekben, amikor közvetlen, vagy közvetett módon kárt okoz valakinek, bizonyos emberek egysége, mondhatjuk, hogy az egység gonosz és nemkívánatos.

Minden más esetben idézhetünk bizonyítékokat, formákat és példákat az állatok és növények életéből ugyanúgy, mint az emberek kapcsolataiból, amelyek azt bizonyítják, hogy az egység nagyon előnyős.

Kérdés

Azt jelenti ez, hogy a megfelelően végrehajtott egység összhangban van a természet törvényeivel és ezért működik?

Válasz

Ez az, amit minden beszélgetésünkben és video konferencián elmondok. Még ha valaki gyűlöl is engem, és halálos módon ellenem van, és az ellenkező irányba is nyomul, az én célom az, hogy őt és magamat egy kutató pozícióba helyezzem a beszélgetés folyamán. Még ha kibékíthetetlen ellenfelek is vagyunk a világon, mi a természeten belül vagyunk, tehát vizsgáljuk azt együtt meg. Hallgassuk meg, mit mond nekünk. Végül is a természet törvényei által kell fejlődnünk, és megtehetjük ezt egy kellemes módon, ha azokkal egyetértésben vagyunk, és egy kellemetlen módon, ha nem vagyunk a törvényekkel egyetértésben. Bármelyik esetben azonban nem menekülhetünk el ezek elől.

Most nézzük meg, melyikünk igaz. Vagy talán az igazság valahol középen van? Ez lényegtelen. Mi, mint kutatók, csak fel kell, hogy ismerjük ezt a képet, ahelyett, hogy a saját, hibás, magunkra irányuló nyugalmunkban maradjunk, lényegtelen mennyire kényelmes is az.

Fel akarjuk fedezni az igazságot, és az igazság maga a természet. Átkozhatjuk a természet törvényeit, de ez nem fog segíteni, mivel azon belül vagyunk. Ezt a pontot kell hangsúlyoznunk. A tudomány felfedezései egyre jobban és jobban mutatnak rá, hogy szemben állunk és ellene vagyunk a természetnek, és ez a szemben állás fejeződik ki a válságban. Nézzük meg, mi történik velünk, és hova tartunk, a természeti törvények hiányos megértése miatt. Ezért kell tanulmányozni azokat.

Baal HaSulam ír erről a „Tíz szfíra tanulmányának bevezetőjének” 42 szakaszában:
Valójában tudni kell, hogy a Teremtőtől való hatalmas távolságunknak, és annak, hogy olyan szívesen szegjük meg a Teremtő akaratát, egyetlen oka van, amely aztán a forrásává válik minden gyötrelmünknek és szenvedésünknek, az összes bűnnek és hibának, amelybe belezuhanunk. Egyértelmű, hogy megszüntetve ezt az okot, azonnal megszűnik az összes fájdalom és szenvedés. Akkor azonnal elérjük a Teremtővel való összetapadást a szívünkben, lelkünkben, és erőnkben. Most elmondom, hogy ez az elsődleges ok nem egyéb, mint az „Ő gondviselésének meg nem értése a teremtményei irányába,” tehát hogy nem értjük a Teremtőt megfelelően.

KN

Rábás, a Létra fokozata (dargot HáSulám), cikkből ”A partnerség” :”A férj  elmegy és mindent belead és pénzt hoz, a nő elveszi a pénzt és mindent belead abba, hogy elmegy és vásárol hozzávalót az ételhez, elkésziti az élelt, és arra törekszik, hogy az ételnek legyen jó ize. Majd  mind a ketten boldogok.

Ha a feleség jó ízü ételeket föz, a férjének van étvágya enni, és van a férjnek ereje jó üzletet kötni és pénzt hozni. Úgy mint, ahogy a lábak mennek az utcán és a kezek vásárolnak, etessük az agyat, hogy legyen  ereje  az agynak gondolkozni”

Ez az ahogy az egész természet el van rendezve, habár a napjainkban sok dolog másképp történik. Végül is mi el kell érjük a hasonlóságot  a természettel. Akármenyire elszaladtunk tőle, szükségünk van visszatérnünk. Nyilván nem kell  visszatérni a primitiv élethez és barlangban élni: nem lenne éleg barlang mindenkinek…

A dolog lényege az, hogy minden nemnek meg kell adni a megfelelő cselekedésének a terét, amire szánva van, mind a spirituális mind a korporális téren. Minden a spirituális világból ered, ennél fogva nekünk meg kell tanuljuk a törvényeit, annak érdekében hogy azokon keresztül forduljunk a korporeális világhoz. A spirituálitásban két arc (parcuf) létezik: a férfi és a női arc( parcuf). A női rész a vágy hordozója, “az otthon”, az ”edény”  ezt kell megfelelően elrendezni. De ehhez szükséges az az erő melyet a férfi rész nyújt.

Hová kell szolgáljon ez az erő? Mibe kell beleöltözzön? Hol fejeződjön az ki? Válasz – a női tulajdonságban. A férfi tulajdonság megjelenése a női tulajdonságban az otthon, a gyerek és minden ami a családhoz tartozik.

Ezáltal amennyiben mi szétválasztjuk a nő és a férfi funkcióját, akár minden személyben külön-külön, és ha sikerül nekünk azokat elrendezni, hogy minden a maga helyén legyen, mi időt nyerünk a fejlödésünk ritmusába, mentesitsük magunkat az ütesektől, és a jó uton fogjuk elérni a célunkat.

Érdemes tanulni a természettől, nem tudunk kilépni belőle. Mi kis részek vagyunk a nagy természet egészéből, ha mi megismerjük ezeket a dolgokat,és összehangoljuk magunkat a természettel, akkor elérjuk a teljes állapotot.

Itt meg kell értsük, hogy a helyes müködésünk hiánya, az egoizmus hibás müködése, az egó vezet, és még büszkék is vagyunk erre. Mi szándékosan vagyunk összezavarva annak érdekében, hogy képesek legyünk megtalálni cselekedeteink megfelelő formáját életünkben anélkül hogy azt gondolnánk, hogy mi a természet fölött létezünk.

A mi munkánk letisztázni, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, hol vagyunk, ki vezet minket, honnan jövünk, és hová kell érjünk. Kell tanuljunk a spirituális világtól, melyek a helyes  cselekedetek fentről felénk, és elérni a koordináció felső formáját. Ezt kell tanuljunk és erre épitsük az életünket, itt lent ebben a világban.

A probléma itt nem a divat, az időszak szokásai. A természetnek megvannak a saját törvényei, és nekünk érdemes követnünk azokat.

A Bevezetés a tíz szfíra tanulmányába ,című könyvében, a ” 4.fejezetben, Baal HaSulam azt írja: “A Teremtő az ember kezébe helyezi a jó sorsát….és az ember döntésén múlik, ennek a megerősítése.” A Teremtő elvezeti az embert a társakhoz és a tanuláshoz, a többi már rajta múlik. Ne várja senki, hogy bárki más fog tenni valamit érte. Ez az ember saját feladata, elrendezni a kapott eszközöket, a helyes módon.

“De nem értek semmit! Nem tudok tanulni, nem tudom, milyen módon viszonyuljak a társaimhoz, egyre nagyobb zavar van bennem, és körülöttem.” Valaki reklamálhat az édesanyjának, de teljesen hiábavaló reklamálni a teremtés törvénye ellen. Ez pont annyira értelmetlen, mint a gravitáció törvényével érvelni.

A Teremtő a természet törvénye, amely teljesen adakozó. Aki ezzel szinkronban van, jól érzi magát, aki nem, az rosszul érzi magát annak megfelelően, amennyire nem felel meg az elképzeléseinek az éppen elért szint. Ami azt illeti, mind a két lehetőség megfelel az éppen elért fejlettségi szintnek. Hasonlóan a mi világunkban, különféleképpen kezeljük a gyermekeket, serdülőket, felnőtteket és az időseket, a koruknak megfelelő módon.

A Teremtő helytelen elképzelése során, olyan emberi minőségeket és érzéseket tulajdonítunk Neki, amik ránk jellemzőek. Megpróbáljuk „meggyőzni” Őt, azt remélve, hogy meg fogja változtatni az elképzeléseit ez alapján. Ez a legnagyobb tévedés, amit az egoisztikus természetünk okoz.

Az idők kezdete óta elkövetik ugyanazt a hibát az emberek: kivetítik a saját minőségeiket a környező világba. Igényünk az elvárt reakcióra, még a háziállataink esetén is. Általában elvárjuk, hogy velünk való hasonlóságot és az elképzelésinknek való megfelelést találjunk, a természet minden szintjén, beleértve a beszélő szintet is.

Ez az, amiben a Kabbala Bölcsessége radikálisan különbözik minden vallástól és hitrendszertől. Írva van: „A törvény életbe lépett, és nem szeghető meg,” „Nem változtattam meg az én HaVaYaH-mat.” A Felső Fény mindig abszolút nyugalomban van, és minden változás csak az edényekben történik meg. Vagy megkérem a Teremtőt a változtatásra, vagy tudom, hogy milyen módon kell nekem, megváltoztatni magam.

Az imám, egy kötelezettség magammal szemben. Imádkozni azt jelenti, hogy megítélem magam, és változni akarok. Ez az egyetlen módja, ahogy elérhetem önmagamon, hogy más választ kapjak, a megváltoztathatatlan törvényektől. Ez a lényeg. A vallások nem beszélnek az ember átváltozásáról; azt javasolják, hogy váljak a Teremtő menyasszonyává, mechanikus cselekedetek végrehajtásán vagy lelkes imádkozás által. Az emberek remélik, hogy ez segít a számukra, bár az emberi történelem, bebizonyította, hogy éppen az ellenkezője igaz.

A kabbala fenntartja, hogy az ember az egyetlen, aki változik, és senki vagy semmi más. A Teremtő felé való könyörgést úgy kell folytatni, ahogy eddig, de teljesen más célból: Ez az Ő akarata, és ezt a személy végrehajtja, akár a saját személyes vágyai ellenében is.

Az ember a Fény előtt áll. A saját megváltoztatásán keresztül, és a Teremtővel való azonos minőségek elérése által, elkezdi érezni a Teremtő befolyását, ami ezt megelőzően egyszerűen kiesett az érzékeléséből. Egy valódi befogadó edényévé válik a Fénynek, és addig növeli azt, ameddig teljesen ki nem tölti a személy egészét ez.

A Felső Fény sürgetése, nem egy füttyentés a levegőbe. Egy belső mozdulat megtétele az Ő irányába, a változásra való vágy, és ezek fognak hatást gyakorolni a személyre. Minden észrevehető változást, a Fény hajt végre bennünk.

kn

A Báál HáSzulám a T.SZ. Bevezetésének 4.pontjában írja: “A teremtő teszi kezünket a jósorshoz : a mi döntésünk csak ennek megerősítése.” Teremtőnk vezet a társakkal való munkához, a többi tőlünk függ. Senki mástól nem várhatjuk a munkát magunk helyett. A mi munkánk az eszközöket kiválasztani és helyesen elrendezni.

“Nade nem értek semmit! Tanulni nem bírok, fogalmam sincs, mit kezdjek a kapcsolatokkal, a társakkal, összezavarodom a “külső” meg a “belső” hallatán.” Panaszkodhatunk édesanyánknak, de a teremtés tervének fölösleges panaszkodni.Ezzel az erővel panaszkodhatnánk a nehézkedés erejének is.

A teremtő a természet törvénye,   ami egyenlő a teljes adással. Ha szinkronba jutunk ezzel, jól érezzük magunkat, ha nem, akkor nem, aszerint, mennyire távolodunk tőle. Mindkét érzés a fejlődés része. Ahogy az evilági szinten is eltérően kezelünk koruknak megfelelően egy csecsemőt, egy kamaszt egy felnőttet és egy aggot.

Ha tévesen alakítjuk ki a Nagyobb Erőről a saját elképzelésünket, akkor gyakran eleinte emberi érzésekkel képzeljük el, amilyenek nekünk is vannak. És megpróbáljuk “győzködni”, hogy hátha megváltoztatja a véleményét. Ez az önzés legsúlyosabb hibája.

Ezt a hibát évezredek óta elkövetik az emberek: saját tulajdonságaikat rávetítik a körbevevő világra. A házállatainktól is elvárható viselkedést követelünk. Általában elvárjuk, hogy képzeletünknek megfelelően megfelelően viselkedjen a külvilág minden szintje, az ásványi, a növényi, az állati és a beszélő is.

Ez az, ahol az Elfogadás Kabbala) bölcsessége eltér minden más tudástól és hitrendszertől. Írva van: a törvény állandó, nem megtörhető. “Nem változik a HaVaYaH /ami élményt jelent héberül, s ez rím, szójáték az istennévre/.”A Felső megvilágítás nem változik, nyugalomban van, a változások a hordozóban, a befogadóban vannak. Vagy a teremtőt kérem, hogy változzon – vagy inkább magamat kell változtatni hagynom.

Az ima hozzám kötődik. Az ima azt jelenti, leltározni, megítélni magam. és változni. Csak ezzel tudok más választ kapni a változhatatlan törvénytől. Ez  a lényeg. A vallások nem beszélnek az ember átalakulásáról, hanem próbálják “lefizetni” a Teremtőt, mechanikus rítusokkal és szenvedélyes imaszövegekkel. Az emberek reménykednek, hogy majd most segíteni fog, noha az emberi történelem során kiderült párszor, hogy ez nem segít.

Az Elfogadás tana, a Kabbala szerint csak magunk változhatunk, senki más. Folytassad csak, hogy a Teremtőhöz fordulsz, de más okból: ő ezt akarja, és neked a kedved ellenére kell ezt tenned.

A Fény előtt állunk. HA magunkat változtatjuk, akkor hasonlóvá válunk az ő adó készségéhez, s ettől észlelünk sok mindent, amire nem voltak érzékelő szerveink. A Fény hordozói leszünk, s arra nősz, amerre ő megtölt.

A felső megvilágítás akarása nem olyan, mintha fütyülnénk, hogy szél támadjon. Belső mozdulattal váljunk olyanná (szeretet-adóvá, teremtővé) mint Ő , kívánjuk a változást, s ez hatni fog. És amit a megvilágító Fényben változást látunk, az mind bennünk történik.

kgy