világ

Kérdés

Hogy magyarázhatjuk el az embereknek a különbséget a megfelelő és a nem megfelelő alapon álló egységről?

Válasz

Egyszerűen azt mondjuk, hogy ismerjük meg a természetet. Nem akarom olyan módon felosztani az emberiséget, hogy vannak, akik helyes módon lépnek egységre, és vannak, akik nem, és senkit nem akarok személyesen elemezni. Ezért lépünk kapcsolatba tudósokkal, hogy bárkinek megmutathassuk, milyen is valójában a természet. Aztán mindenki maga döntheti el, mit tesz ezután. Csak azt kell tudnia, hogy a természettel való azonosulás foka határozza meg, hogy mennyi katasztrófával kell szembesülnie. A nagyobb azonosulás, kevesebb bajt okoz, és több örömet jelent.

Mindenkinek tisztán meg kell értenie, hogy mi a szenvedésének a forrása. Az emberiség felteszi ezt a kérdést, és nekünk meg kell válaszolni. A mi időnkben már lehetséges elmagyarázni a dolgokat. Ezt megelőzően lehetetlen volt bármit elmagyarázni, mert először el kellett érnünk, a maximális, globális, integrált egoizmust. De ma, elértük ezt a szintet, és ezért el tudjuk magyarázni az általános képet arról, mi is történik az emberiséggel.

Mostantól ezt egyre egyszerűbb szavakkal magyarázzuk el ezt, újra és újra megformálva a kifejezéseket, és úgy alkalmazva ezeket, mint alapokat, melyeken át megértethetjük az emberekkel, a problémáik forrását, ami a gyerekeikkel, az egészségükkel, a bankokkal, a munkájukkal, saját magukkal kapcsolatban felmerülhetnek.

Végül is az általános természet a lényege az ember egész életének. Ezen a képen belül, mindenki képes megtalálni a saját hozzáállását mindenhez, beleértve a focit, a munkát… és a halált is.

Azonban az ember még nem fejezte ki magát ebben a képben. Newton felfedezte a gravitáció törvényét, a fejére eső almának köszönhetően. Azonban a törvény maga ezt megelőzően is működött természetesen. Hasonló módon jó lenne, ha valaki „elcsípné” a természet általános törvényét, hogy azt elmondhassa a világnak. De ha arra várunk, hogy ez megtörténjen, egy előzetes „bemutató” nélkül, akkor túl nagy árat fizethetünk ezért.

Mostantól bárkivel tudunk erről beszélni. A tudás a kezeimben van, de együtt kell letesztelnünk. Ez mindenkire tartozik, és ha mindenki tanul belőle, akkor győzni fogunk. Tehát lássuk, hogy igazam van, vagy sem.

Ez egy nagyon hangzatos, tudományos megközelítés, minden személyes előítéletektől mentes. Kész vagyok a saját kontrollomra is. A legfontosabb, hogy lássuk, mi került feltárásra a tudomány által, annyi évezreden keresztül. Ez pontosan a jelenlegi pillanatban érvényes, akár értjük akár nem a élet lényegét holnap, akár túléljük vagy háborúban elpusztulunk.

Összefoglalva, a természet teljes képéből, az ember felidézheti azokat a tényeket, melyek igazolják, hogy minden, mennyire az egység felé törekszik. A teljes ásványi, növényi, állati természet egyensúlyban van, homeosztázisban, kifinomult kölcsönös kapcsolatokban az különböző fajok között. Úgy tűnik a számunkra, hogy ezek csak egyszerűen megeszik egymást, de valójában ez egy kölcsönös létezés. Ez az, ahogy a testünkben a sejtek működnek.

Természetesen, nem egyszerűen arról van szó, hogy az emberek egy kicsit a jelenlegi szintjük fölé emelkednek, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük. Nem maradhatnak az állati szinten, és a Felső Fény infúzióját megkapva, majd belül megváltoznak. Önmagukhoz is közelebb kell kerülniük kissé.

Mi is közelebb kerülhetünk hozzájuk azáltal, hogy megpróbáljuk elmagyarázni nekik, olyan egyszerűen amennyire csak lehetséges, miközben a Teremtő felébreszti az érdeklődésüket, vagy legalább is megtöri őket csapásokkal, hogy tudatára kell ébredniük a mai problémáknak, és figyelniük kell az ésszerűségre. Akkor találkozhatunk egy bizonyos ponton, mi, az egyszerűsített magyarázatainkkal, és ők a megfeszített figyelmükkel, amivel képesek azt megérteni.

KN

Két erő van, amely befolyásol minket: az egyik hátulról hajt, a másik elölről húz minket. Ennek megfelelően a kabbala megállapítja, hogy két utunk van a cél elérésére.

1. Ha megnöveljük a bennünket előre húzó erőt, hogy az nagyobb legyen, mint a hátulról toló erő, akkor egy kényelmesebb és gyorsabb módon haladunk előre, a megértésben és a vágyban. Akkor egy kellemes és gyors útja a személyes korrekciónak és a teljességbeli állapotunknak nyílik meg előttünk. Ebben az esetben úgy fogjuk érzékelni a jelenlegi állapotunkat, mint egy forduló pontot, egy ugródeszkát, egy nagyon kellemes és jó ugráshoz.

1. HA nem törekszünk előre és segíteni mindenki másnak, azaz az egész emberiségnek, a negatív erő a szenvedésen át nyom minket előre. Természetesen itt is figyelembe kell vennünk a teljes, globális kapcsolatrendszerünket a modern világban, és ezen az alapon hatalmas szenvedés vár ránk.

Így az embereknek, akiknek megvan a vágya és a törekvése ma, meg kell érteniük a felelősségüket is, az egész világgal szemben. Az ő jutalmuk is ebben rejlik.  A cél irányába való törekvést összefogni, és előre vezetni az embereket, egy hatalmas és nemes cél felé.

Ezért hozunk létre egy speciális portált most az Interneten, és gyűjtünk össze hatalmas mennyiségű anyagot rajta. Kapcsolatban vagyunk több szociológussal, politikai elemzővel, tudóssal, akik tanulmányozzák a társadalom jelenlegi helyzetét, a világkülönböző régióiban. Látjuk, hogyan viszonyulnak mindahhoz, ami történik.

Tudósok vizsgálják a jelenlegi állapotát az emberi erőforrásoknak, melyek már nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre, mint például a földgáz, kőolaj, víz, szén, vas és a termőterület, vagyis minden, amit a Föld ad a számunkra. Ezek szörnyű állapotban vannak, mivel nagyon kiéleztük a kizsákmányolását az erőforrásainknak. Sok cikk van erről, és még több fog megjelenni, és mi összegyűjtjük ezeket. Hatalmas mennyiségű anyag van már ott.

Hatalmas mennyiségű anyag van az oktatásról is. Elértünk ahhoz a ponthoz, ahol képtelenek vagyunk az emberiséget tovább emelni. Képesek vagyunk valamiféle oktatást kínálni a számukra, azonban semmi garancia nincs arra, hogy találnak munkát az iskola befejezése után. Még azt sem tudjuk, hogyan nőjön fel egy ember, egy kisgyermekből, a „kicsiny állatból,” aminek ő születik, hogyan válhat emberré, aki harmóniában él, egy megfelelő kapcsolatban másokkal, ahogy azt a mi, globális világunk megkívánja most ezt. El kell magyaráznunk megfelelően az embereknek, mit jelent globálisnak lenni, más szavakkal, teljese kölcsönös kapcsolatban élni.

Én, mint biokibernetikus kezdtem el dolgozni, amely az organizmusok rendszerével foglalkozik, azaz milyen módon tartják fenn önmagukat, maradnak egyensúlyban önmagukkal, és a homeosztázist önmagukkal és a környezetükkel. Ez egy hihetetlen rendszer.

A gyógyszerek ezen a tudáson alapulnak.  Az orvos analízist alkalmaz és vizsgálatot arra, hogy az emberi szervezet különböző paramétereit ellenőrizze, melyek vannak egyensúlyban és melyek nem. Különböző grafikonok vannak, melyek bemutatják a létezést, és a belső rendszer állapotait, a nyomást és a hőmérsékletet, az elektrolitok, savak stb. egyensúlyát. Ezek egy hatalmas, kölcsönös kapcsolatban álló adathalmazt képeznek.

A mi világunkban a társadalom ugyanígy működik. Soha többé nem fog úgy országokra szétválasztódni, mint ezt megelőzően. Azonban még nem állunk erre készen, pszichológiailag. Nem értjük még ezt meg. Ki kell fejlesztenünk és meg kell értenünk a globális rendszert, és az egyensúlyi kapcsolatrendszert, amit karban kell tartanunk. Ez az egyensúly adja meg nekünk a normális élet érzékelését.

Mihelyt egyetlen része, a közös, emberi szervezetnek kiesik a helyes kapcsolatrendszerből, azonnal feltűnik egy betegség. Sőt ez a rész képes egy másik rendszernek látszani, és egy másik formában megjelenni. Még nem értjük ezt teljesen. A tudósok csak most kezdték a globális mechanizmusokat tanulmányozni.

A technológia megtanít minket az analóg, globális, zártkörű rendszerek viselkedésére. Mihelyt alkalmazzuk ezt az emberi társadalom vonatkozásában, egy szörnyű eltérést látunk a kapcsolatok mai rendszerében. A természet fokozatosan nyom minket a globális világkép irányába.

KN

Moszkva, első leckéből:

Nekünk még nincsen fogalmunk a jövőről, még ismeretlen számunkra, mert mi beléptünk egy olyan erőknek a  rendszerébe, amelyek még soha nem jelentek meg a világunkban. A természet, a Teremtő egyre tisztábban manifesztálodik, egyre inkább közelitve hozzánk. Nekünk fel kell fedezzük  a felső világot, azaz a felső iranyitás rendszerét, a felügyeleti rendszert a felső erő által, a felső fény erejét.

Mivel ez az erő közeledik hozzánk, felébreszt minket, a mi világunkból, egy materiális és egy intenziv módon,  akkor mi elkezdjük érezni az ellentétünket és ellenállasunkat ezzel a külső erővel. Mi nem érezzük magát az erőt, hanem a képtelenséget, hogy ráhangolodjunk. A világ kiszámithatatlanná válik, az  emberiség mindenfajta  saccolásokba, csodákba, és mágiákban  kezdenek hinni. Ez a mi felvilágosult és civilizált generációnk? Hirtelen, most a huszanegyedik  században megint elkezdünk hinni. Minden évben, és néhanyszor kétszer egy évben külömböző dátumokat alapitunk meg a világ végére, mindjárt eljön Armagedonnak a következő dátuma a jóslatok szerint.

Mi a természet kegyetlen kezébe vagyunk  úgy tünik, hogy bármit megtehet velünk és azt tesz amit csak akar. Állandoan új válságok jelennek meg számunkra, cunámik, urágánok, vulkán kitőrések, tüzek, és stb. Minden fokozatosan egy törékeny egyensúlyba kerül,  ami inkább elveszti az egyensúlyt,  amig átmegyünk azon a ponton, ahonnan már nem tudunk visszatérni.

Ezen a törés ponton, mi már egyszer átmentünk, egy nagyon kicsiny sociális szinten az Ősi Babilonban, ahol az egész emberiség össze volt koncentrálódva, és az úgy fedezte fel magát, mint egy kicsiny zárt társadalom.

És ma is, bár mi hét milliárdon vagyunk  egy zárt társadalom, hirtelen mindnyájan  eggyütt felfedezzük “Hamarosan”, hogy egymástól függünk.

Másrészt, mi olyanok vagyunk mint egy házaspár a válás előtt, gyülöljük egymást, mert mi még egy lakásban kell lakjunk. Mi el kell váljunk, mindegyik a maga utján, mi nem tudunk már együtt élni, de a közös kapcsolat összetart minket. Ime, a “Társaslakás”, mint amilyenben élünk ma a földön.

Egyszer már felfedezödőtt egy kicsiny téren, Mesopotaniában 3700 évvel ezelőtt. Aztán az emberek elkezdtek  keresni: ” Mit a teendő? Egyrészt, mi egy helyen vagyunk teljesen kölcsönös függőségben, és másrészt gyülöljük egymást és minnél messzebb akarunk menekülni ettől…” Két erő létezik,  két nagyon nehéz tendencia, amely szétszakitotta a társadalmat.

Akkor, két módszer lett javasolva:

Az egyik módszer, a mi természetünk korrekciója. Kezdjük korrigálni a mi  egoizmusunkat, az ami zavar, különválaszt, elnyom minket  egymástól. Ebből nekünk  csak nyerességünk van, és egyetlen egésszé válhatunk ennek az alapján. Hatalmas erővel rendelkezhetünk, és mi valóban megépithetjuk ezt a “Tornyot a Mennyekbe”, a kölcsönös  szeretett tornyát, a mi egységünket, az egyetlen pozitiv erőt.

Ilyen módon egyenlővé válunk a természettel, mivel minden kölcsönösen  egymáshoz kapcsolodik a természetben. Az összes szinteken kövületi, növényi, élő, mind kölcsönös harmoniában dolgoznak, és csak az ember az ő egoizmusában érzi magát a természet felett, és úgy érzi, hogy ő bármit megtehet a természettel. De ha az ember elkezdi megérteni a természet törvényét és keresse a beállitást, hogy harmoniában kapcsolodjon vele, akkor ő fogja érezni a mennyiségét és mélységét a természetnek, és akkor a személy elkezdi megérteni és megismerni az ő gondolatát és a belső értelmét. Igy beszéltek az inditványozok akik az emberi korrekciót javasolták.

Sajnos az emberiség egy másik utat választott, (közel három millió ember élt az Eufrátesz és a Tigris folyó között), és a második módszert választotta, hogy sokkal jobb ha “szétoszlunk”(“Lehitpázer”), mint egy elváló házaspár, és össztjuk fel a közös lakásunkat, és válasszunk el minden kapcsolatot. És igy mindannyian szétszorodtak a föld felszinén.

A régi ősi források igy irták le. Ugyanabból az időből maradt a “Jecirá” könyv, amely a kabbala tudományáról beszél , és ez megtalálható nálunk az archivumban, és még oroszul és angolul  is megjelent “Az “Ábráhám könyve”.

És akkor egy könyv lett irva, amelyet úgy hivunk “A Nagy Kommentár” (“Midrás Rábá”), az Ősi Babilonról ir, hogyan nem tudták megoldani a programot, hogy egységre lépjenek egymással, mivel ott az egón kell dolgozni, az egó fölé kell emelkednünk. Hogy annak fölé emelkedjünk egy különleges módszer segitségével, ez hatalmas belső erőket  kiván,  többet mint a fizikai elválásban, hogy távol akarnak lenni egymástól, és mindegyik azt tehet amit csak akar, a saját különálló helyében.

József Fláviusnak, van egy leirása  merre mentek ezek az emberek, melyik helyekre kerültek. Később közülük kialakult mindenféle vallás és hit, minden az egoizmusra támaszkodva, és minden ami az egoizmust támogatja.

bs