A személy minden gondolata és vágya a Teremtőtől érkezik hozzá. Szóval amennyiben a személy közelebb akar kerülni a Teremtőhöz, az azt jelenti, hogy a Teremtő akarja mindazt, és ezt a vágyat a személy szívébe és elméjébe ülteti.

Azonban amennyiben a személy nem érez magában vágyat a Teremtő irányában, az azt jelenti, hogy a Teremtő nem kívánja a személyt, és olyan vágyakat és gondolatokat küld neki, mely Ő ellene vannak. De mindettől függetlenül, amellett, amit a személy a Teremtőtől minden pillanatban megkap, időnként kap egy olyan lehetőséget (pontot) is, ahol képes magát kívülről megvizsgálni. Ez a fajta vizsgálat még akkor is lehetséges, amikor a személy csak közeledik a spirituális fejlődéséhez.

Amikor a személy megteszi ezt a “kívülről történő” vizsgálatot, akkor képes életét a Teremtővel való párbeszéddé változtatni: a személy megköszön a Teremtőnek minden jót vagy rosszat mely hozzá érkezett, és az egyetlen dolog amit kér az, hogy előbbre juthasson. Ezáltal kap új elmét, új érzéseket és egy új valóságot.

hzs

Annak érdekében, hogy belépjünk a spirituális világba, “megszorítást” (Cimcum) kell végeznünk önző vágyainkon. Malhut (a megszerzés tulajdonsága) teljesen be kell, hogy épüljün Binába (az adakozás tulajdonságába), és meg kell adnia magát Bina erejének.

Nincsenek áthatolhatatlan akadályok, vagy függönyök a megengedett és megengedhetetlen között. A spiritualitásban nem létezik erőszak. Nincsenek falak, vagy “Belépni tilos!” feliratok, vagy olyan helyzet ahol valamit tenni akarunk, és valaki kívülről megakadályoz minket ebben.

Nem zúzhatjuk össze egyik vágyunkat sem, vagy tilthatjuk meg magunknak, hogy bármit is tegyünk ami akarunk. Amire szükségünk van, az egy belső korrekció a vágyon belül.

A vágy megmarad, de ugyanakkor egy új érzést szerzünk, hogy az a fontos, hogy ne használjuk ezt a vágyat önző módon. Megértjük, hogy van egy lehetőség, hogy a vágyat magasabb rendű célra használjuk fel, az adakozás érdekében, azért, hogy másoknak kedvezzünk vele.

Bár a vágy úgy lett teremtve, hogy az beteljesülést akarjon magának, azt képesek vagyunk korrigálni, hogy ne kapjon többet annál, mint amire természetesen szüksége van létezéséhez, mivel megérezte az adakozás fontosságát. Például biztos láttunk már a cirkuszban idomított oroszlánokat. Miért van az, hogy ahelyett, hogy az oroszlán felfalja idomárját, az oroszlány szófogadóan kinyitja száját, és megengedi a személynek, hogy karját, vagy akár fejét oda betegye? Nem akarja az oroszlán azt inkább leharapni? Dehogy nem! Azonban azt a személyt ő nagyon fontosnak tartja, mert tőle kapja a gondozást és élelmét. Ennél fogva elnyomja természetes vágyát.

Hasonló módon, mi megtartjuk megszerzés iránti vágyunkat. Mindössze annyi történik, hogy az elkezdi érezni az adakozás fontosságát. Azt akarja, hogy az adakozás irányítsa.

hzs

Nekünk mindig egyedül a Teremtővel van dolgunk. Nincsen senki más előttünk. Mind a kövületi, növényi és állati szintek a természetben, valamint a világban körülöttünk található emberek csak a vágyinkon belüli érzetek. Az összes kép, cselekedet, és helyzet a vágyainkon belül érzékelődik. Mindezek igazából a Teremtővel kapcsolatos érzeteink, aki a materiális valóság ilyen jellegű formáiban kíván megjelenni nekünk, ahelyett, hogy közvetlenül érezhetnénk őt.

Amennyiben miközben ezt a valóságot érzékeljük a személy érzi, hogy minden a Teremtőtől jön, akkor ez önmagában máris elég számára. Nem érdekes, hogy pontosan mit is érzünk, a legfontosabb az, hogy azt érezzük, hogy kapcsolatunk van az érzéseink Forrásával, az egész valóság Forrásával – a Teremtővel. Csak ezt az egyet nem vegyék el tőlünk! De az aktuális helyzetek, melyeken keresztül megyek nem számítanak. Lehetnek azok a legrosszabb érzetek, vagy elmémben a legmegzavaróbb állapotok. De nem érdekes mit is érzek a szívemben vagy az elmémben, mivel azok csak önző érzékszervek, és nem érdekes mi is történik bennük. Csak egy dologgal törődöm: hogy biztos legyek abban, hogy nem szakadok el a Forrásomtól, az érzékelésem és érzéseim Forrásától.

Mindez azt jelenti, hogy a személy a “földön fekszik”, és ennek okán nincs továbbá hova zuhannia. Végül is csak egy dolog érdekli, és semmi másra nincs szüksége. Ez a spirituális munka kezdete: az akkor történik, amikor a személy korporealitása fölé emelkedik, és egy állandó, minimális kapcsolata van a spiritualitással.

hzs

A mi világunk az egy egyedülálló spirituális test, amely 6000 év tanulásán keresztül fejlődik és korrciókon megy keresztül. Ez az idő három részre osztható, mindegyik 2000 évig tart, és az első emberrel, Ádámmal kezdődik.

Az első vágyak (vagy Kelim), amiket feltárunk, a legvékonyabbak, vagy egoisztikusan a leggyengébbek, őket úgy hívjuk, Chabad. Őket az egoizmus közepes erősségű  vágyai követik –ez a Hagat És az utolsó 2000 év alatt, a mi időnkben a legerősebb vágyak- ez a NeCHY vannak felmutatva.

Ami a vékony Kelimet illeti itt voltak a legfennköltebb lelkek, a Patriarchák, és Izrael népe, amelyik Egyiptomból jött.(Galgalta Eynaim). Mindazonáltal. ezek nem tudtak felmutatni nagyobb mélységet, tudományt és a Hochma fényét, mert nem volt meg bennük a vágy mélysége (vastagsága)

Más részről az elmúlt 2000 év alatt, száműzve voltunk az adományozás minőségétől, a szeretettől, egoizmusunkban, és most közeledünk az egoizmus hatalmától való megszabadulás, még akkor is, ha az egoizmusunk aktívan fejlődik most is.

Kiderül, hogy a mi legegosztikusabb vágyunk(Kelim NeCHY, rajzolja fel a legerőteljesebb Fényt, a Hochma-tÁdám egy lélek rendszerébe. Ellentétben azzal a ténnyel, hogy elménk és érzéseik nagyon korlátozottak, ha egy csöpp erőfeszítést teszünk és egy korrekciót hajtunk végre a mi alacsony szintünkön, egy hatalmas Fényt rajzolunk a mi magasabb Kelim – HaBaD-ba, és nagyszerű korrekció lép fel akkor. Így műkődik Ádám lelkének rendszere,  forditott összhangban  Kelim Fényének  törvényével.

Ezért azutaán , amíg nagy változásokat csinálunk  a lélek rendszerében, még csak nem is tudjuk, nem is értjük, mi az amit csinálunk. Mi olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik mosolyonak, és akik két  kockát összeraknak, és a felnőtt szülők örülek ennek a kis sikernek.

De mi nem tudjuk, hogy milyen fényt rajzolunk a magasabb lelkekbe, ez az akarat csak a Korrekció Végén lesz kimutatva, amikor mindenki kezdi érezni a Fényt.. A mi lelkünk a legrosszabb, a legegoistább, de miért van  az, hogy a korrekcióinkon keresztül mi hozzuk a világba  a leghatalmasabb Fényt, a  Hochma Fényét. Ez az a Fény, amit a világ sohasem tapasztalt azelőtt.

Ezért van az, hogy a korrekciót megváltásnak hívjuk. Egy egyszerű és kis munka révén létrehozzuk a megváltást , ami életetvisz az egész rendszerbe. Az egész múlt, a mi teljes történelmünk, és a múlt nagy Kabbalistái,  mindezek csak azért voltak, hogy előkészítsék azt a korrekciót, amit most nekem és neked kell végrahajtanod.

ft

Kérdés:

Megváltozik a materiális helyzetünk is amikor spirituális korrekcióhoz jutunk?

Válaszom:

A korporealitás együtt változik a spiritualitással. A korporealitás a valóság érzékelésének kezdeti szintje. Ez az a szint melyet jelenleg érzünk, és innen kell felemelkedjünk az első spirituális szintre.

Mint minden más érzékelés bármelyik szinten, ez is hozzánk viszonyítva létezik, saját érzéseinken belül. Amikor megváltoztatjuk tulajdonságainkat, minden megváltozik.

Amennyiben törődünk a spiritualitásba való felemelkedésünkkel, akkor ezt az aspirációt a materiális szintre is kivetítjük, és akkor nem lesz semmilyen problémánk. Akkor a fizikai testünkben is úgy fogjuk magunkat érezni, mintha a Végtelen Világban lennénk, ahol semmi hiányunk nincsen. Mindenünk meg lesz, melyre testünknek szüksége van.

Amennyiben csakis a spirituális előrehaladás 125 szintjére gondolunk, akkor materiális életünk minden gond nélkül folyik majd. Mindenből eleget kapunk majd, betegségek és szerencsétlenségek nélkül.

A materiális szintnek léteznie kell, mivel mielőtt felemelkednénk a következő spirituális szintre, mindig visszazuhanunk ebbe a világba annak érdekében, hogy még magasabbra emelkedhessünk. Amit most úgy érzünk, mint jelenlegi világunkat, mint fizikai anyagot, az a világok első, élettelen szintje. Szükséges számunkra, hogy ezen a szinten éljünk, mivel ez adja meg az alapot a spirituális felemelkedéshez. Amennyiben arra vágyunk, hogy csak annak érdekében létezzünk ezen a szinten, hogy innen felemelkedhessünk, akkor életünk gyönyörű lesz.

A fáradtság amit érzünk, szándékosan érkezik Felülről. Úgy tűnik nekünk, hogy semmi jó nincs a spiritualitásban, és a mai reggeli lecke ugyanarról beszél, mint a tegnapi. És ez a fáradtság amit érzünk egyre csak erősödni fog. Amennyiben a személy nem kap energiát a környezetétől (a csoport és a könyvek), akkor nem lesz képes a spiritualitásban tovább haladni.

Azonban a legnagyobb erőt a tudás mások számára való terjesztéséből kaphatjuk. Amikor ezt tesszük, akkor a leckéről felújulva távozunk, és sokkal erősebbnek érezzük magunkat mint előtte. Ez azért van, mert sok ember vágyával kapcsolódtunk össze, és az anyagot együtt éltük át.

Az új vágyainkon belül a világot egy mélyebb szinten fedezzük fel, és ezt az új felfedezést új energiával és erővel tesszük, a lelkünk megújulásával.

Azonban amennyiben nem érzünk boldogságot, és életerőt a lecke és a terjesztés által, az azt jelenti, hogy nem kapcsolódunk eléggé a többiek vágyaival össze. A korrekció csakis a lelkek közötti törött kapcsolatok egységbe léptetésében nyugszik. Nekünk azt kell kijavítanunk ami eltörött. Ahogy elérjük az első kapcsolatot egymás között, ennek a foknak megfelelően azonnal érezni kezdjük a Felső Világot.

A Fény, a kapcsolat érzete, az adakozás és a szeretet nem valami más helyről jelenik meg, hanem az magunkon belül jelentkezik ahogyan magunk ezt a tulajdonságot megszerezzük. Ez a tulajdonság a Teremtőtől érkezik, és körbeölel minket.

A tény az, hogy mi állandóan a Fény óceánjában úszunk! Ezért nem érezzük, hogy víz van körülöttünk. Ezt csakis az edényünkön belül érezzük. Szóval kapcsoljunk jónéhány lelket össze, és ezáltal egy közös edényt képzünk, és abban megérezzük majd a spirituális világot!

Mindez olyan egyszerű. Amikor ez végre megjelenik az embernek, az szinte hátra hököl, mivel meglátja, hogy az állandan az ora alatt volt, és csodálkozni kezd: miért nem tettem meg mindezt tíz évvel ezelőtt?

A tanítvány csak akkor képes spirituális tudást kapni tanárától, amennyiben arra vágyik, hogy olyanná váljon, mint a tanár. A spirituális tudás akkor egyszerűen átfolyik hozzá, mint közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő edények esetében.

A fizika egyik híres törvénye azt mondja ki, hogy amennyiben két edény összekapcsolódik, akkor a víz az egyik edényből a másikba folyik, és ugyanabba a magasságba emelkedik, az edény szélességétől függetlenül. A spiritualitásban ez megtörténik függetlenül attól, hogy mi a lélek eredeti kapacitása, mely az Ádám eredeti rendszerén belül elfoglalt helyzetétől függ.

Lehetséges, hogy a tanár spirituális edénye döbbenetesen széles, míg a tanítvány edénye csak nagyon keskeny (vagy akár ellenkező irányban is történhet), de amennyiben egységre lépnek, a tanítvány ugyanazt a beteljesülést kapja meg, mint a tanár. Minden a tanítvány tanárhoz történő kapcsolatának magasságától függ.

Annak érdekében, hogy megértsük, megismerjük a Teremtőt, a teremtésnek két ellentétes erőt kell magában egyesítenie. Ellenkező esetben nem képes semmit saját magán kívül érezni, mint a kövületi, növényi és állati szintek. Azonban az emberi lény különleges ilyen szempontból, mivel képes felebarátját érzékelni.

Először is a személy felebarátját olyan szempontból nézi, mint akit képes kihasználni. De fokozatosan a személy fejlődik, és elkezdi megérteni, hogy felebarátja is igazából saját maga. Csak úgy tűnik nekünk, hogy ellentétesek vagyunk egymással, mivel önzőségünk eltaszít minket és arra késztet minket, hogy gyűlöljük a másikat. Mégis, amennyiben képesek vagyunk ezt a taszítás legyőzni, és magunkat a többiekhez kapcsolni, akkor képesek vagyunk azt a Felső Erőt – a Teremtőt, mely elválaszt minket egymástól – megszerezni.

Amennyiben én a lelkek rendszerét visszatérítem korrigált állapotukba, ahol az összes lélek kölcsönös munka alapján egységre lép, akkor megszerzem azt az eredeti Erőt, mely az egységes, egyetlen lelket megteremtette, és utána azt összetörte, és ránk hagyta azt, hogy azt ismét összerakjuk. Minden személy olyan, mint egy gyermek, mely naggyá válik – megszerzi a Teremtő gondolkodásmódját – azáltal, hogy összegyűjti, és ismét összerakja a darabokat.

A Teremtő szándékosan tartja a darabokat elkülönítve, azokat gyűlölettel, és önzőséggel elválasztva. Ő olyan, mint egy felnőtt, aki összetöri a játékot, összekeveri annak részeit, és ezáltal megadja a gyermeknek a lehetőséget, hogy fokozatosan fejlődjön, fejlessze elméjét, és követelje tulajdonságainak a korrekcióját, annak érdekébem, hogy képes legyen a részeket ismét egységbe összerakni.

A gyermeknek meg kell keresnie a Lélek jövőbeni formáját, és a Felnőttől példákat kell követelnie. Arra kell kényszerítse a Teremtőt, hogy az korrigálja a törést vele együtt, mint ahogy a gyermek kéri a felnőttől, hogy segítsen neki a kocka házat felépíteni. Így, a felnőttel együtt játszva a gyermek kezdi megérteni, honnan is származik a játék, miért is szükséges az, miért lett ő olyanná teremtve amilyen, és, hogy pontosan a Teremtő mit is akar tőle. És akkor ezáltal olyanná válik, mint Ő!

Kérdés:

Báál HaSzulam azt mondta, hogy ő valami teljesen újat fedett fel könyveiben, olyat ami egyik elődje sem fedett fel előzőleg. Pontosan mit fedett fel könyveiben?

Válaszom:

Először is  Báál HaSzulam azt írja, hogy ő ugyanannak a nagy léleknek a következő inkarnációja, mely világunkba a nagy Kabbalisták alakjában tér vissza – az Ari, Rasbi, Mózes, Ábrahám és Adam HaRison. Ez egy speciális lélek, mely világunkban különböző “öltözetekben” jelenik meg, annak érdekében, hogy ugyanazt a módszert adja át nekünk, de minden alkalommal pontosabb, részletesebb formában, mely forma alkalmasabb annak a generációnak, mely generációban ez a lélek újra megjelent.

Ennél fogva amikor ez a lélek az Ari testében létezett, akkor nem volt képes azt felfedni, amire Báál HaSzulam volt képes, mivel az idő nem volt még arra érett, alkalmas. Ezért van az, hogy a Kabbala tudományának egy része, mely nem volt szükséges az Ari idejében, az szükségessé vált Báál HaSzulam idejére. Igazából előzőleg mindezt tilos volt még felfedni. De Báál HaSzulam generációjában, mindez már abszolút szükségessé vált, ezért is jelent ő meg, és fedte mindezt fel nekünk.

Azok az alapvető gondolatok, melyeket a Kabbala tudományában manapság megbeszélünk, még húsz évvel ezelőtt is rejtve voltak, nem beszélve arról mennyire rejtve voltak kétezer éve. De ez nem jelenti azt, hogy a múltbéli Kabbalisták nem tudták ezeket a dolgokat. Mi csak kis állatkák vagyunk hozzájuk képest, azonban nekik még nem volt engedélyük arra, hogy felfedjék azt, amire mi már megkaptuk az engedélyt. Végül is, kinek is tudták volna mindezt felfedni? Az emberi felfogás még nem állt készen ennek a tudásnka a befogadására!

Mint ahogy azt Báál HaSzulam írja a “Az idő a cselekvésre” cikkében, csak a mi generációnkban jelent meg a nyomasztó szüksége annak, hogy a Kabbala tudományát az egész világ számára terjesszük, és azt gyakorlatba ültessük.

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy a Kabbala tudományát évezredeken keresztül “szájról szájra” adták át a tanítók tanítványaiknak. Mit jelent ez?

Válaszom:

“Szájról szájra” azt jelenti, hogy a spirituális megértést egy közös szűrőn keresztül adták át a tanárról a tanítványra, amikor mindketten ugyanazon a szinten helyezkedtek el. Egymáshoz úgy kapcsolódtak, mint egy felnőtt egy gyerekhez a mi világunkban: A felnőtt képes a gyermek szintjére leereszkedni és ott őt tanítani, miközben a gyermek képes azt megkapni a felnőttől. A tanulás azáltal lehetséges, hogy mindketten ugyanabban a világban, ugyanazon a szinten vannak.

Ugyanez igaz a spirituális világra is: azért vagyunk képesek kapcsolatba lépni a tanárral, mivel ő is leereszkedik az alacsonyabb spirituális szintre, arra a szintre, ahová a tanítványnak kell felemelkednie. Akkor elérik azt a kapcsolatot, melyet “szájról szájra” kapcsolatnak hívunk, ami azt jelenti, hogy egy közös szűrő létezik a Felső Szint Parcufa és az alsó szint Parcufa között. Ez a szűrő a Peh (száj) szintjén helyezkedik el, és ezért van az, hogy a kölcsönös kapcsolatot Peh El Peh-nek, azaz “szájról szájra” nevezzük.