Kérdés:

Hogyan kell a személynek dolgoznia, amikor a spirituális felébresztést megkapja?

Válaszom:

A környezetével való kapcsolaton kell dolgoznia, feltéve, hogy az hozzá hasonló emberekből áll. A spirituális világot a spirituális vágyunkon belül érezzük majd, melyet más emberek vágyaiból építünk, melyeket a saját vágyunkhoz – a szívben található ponthoz – csatolunk.

Emellett a “pont” mellett semmilyen más spirituális vággyal nem rendelkezünk. Olyanok vagyunk, mint az általános szervezet egy sejtje: önmagában a sejt nem képes életet vagy érzékelést észlelni. Ezért van az, hogy kapcsolatot kell létesítsek a többi sejttel.

Az egész Univerzum az egy szervezet, élőlény: melyet Ádámnak nevezünk. A mi feladatunk az, hogy kapcsolatba lépjünk ezel a közös élőlénnyel. Az élet melyet megérzünk ebben a közös spirituális testben, a magasabb, örökkévaló és tökéletes élet (a Fény) lesz. Ennek az életnek a forrását hívjuk a Teremtőnek.

Mindezt ebben az általános egységes testben érzékeljük, mely a pontokból, vagy sejtekből állnak – a spiritualitás iránt egyéni aspirációkból. Amennyiben nem lépünk ezekkel egységre, akkor soha nem fogjuk érezni a spirituális életet.

Kérdés:

Miért van az, hogy nem mindenki képes megérteni a Zohár Könyvét?

Válaszom:

Először is elménk nem segíthet bárminek a megértésében sem. Amennyiben mi a Zohár Könyvét olvassuk, és megpróbáljuk elménkkel megérteni, akkor semmi mást nem fogunk látni, mint Musar (etika, morál) rendszerét, ismételt figyelmeztetéseket, utasításokat, és furcsa meséket.

Csakis azáltal, hogy egy új érzékszervet nyitunk ki magunkon belül, melyet a szívben található pontnak nevezünk, kezdünk el egy teljesen új világot látni, amikor ugyanazt a történetet olvassuk. A Zohár Könyve hirtelen elkezdi magát feledni előttünk.

Emlékezzünk arra, hogy semmi sincsen rajtunk kívül. Mi azt hisszük, hogy a spirituális világ valahol kinnt található, de igazából minden magunkon belül fedeződik fel. Amikor a személy elkezdi megérteni a tulajdonságokat és defíniciókat magán belül, akkor képes mélyen behatolni ennek a könyvnek a szövegébe. A könyv maga kezd belé öltözni, és a személy felfedez mindent, amit magán belül olvas.

Kérdés:

Miért van az, hogy sok Kabbalista zenét is szerzett?

Válaszom:

A zene, színház és tánc mind módjai annak, hogy a spirituális megértést, elérést kifejezzük. Az nem meglepetés, és véletlen, hogy a zene és a tánc része volt a hét tudománynak, melyet a személynek el kellet sajátítania annak érdekében, hogy a múltban Kabbalát tanulhasson. Mindezeket akkor tudományoknak tartották, mivel a személynek a Felső Megértését a zene hangjaival valamint a tánc mozdulataival és énekkel kellett kifejeznie.

A szavak ugyancsak zenének számítanak. Kifejezhetem érzéseimet szavakon, vagy kottajeleken keresztül is. Minden zenei kompozíció ugyancsak “elmesél” valamit az ok okozat törvényei alapján. A zene az egy külön nyelvezet.

A TaNTA (a teljes Kli: Taamin, Nekudot, Tagin, Otijot) amit írott formában fejezünk ki, megjeleníthető zenében és táncban is. Nem érdekes milyen formában fejezzük ki a kapcsolatot a Kli és a Fény között: az mindig a TaNTA-ból áll.

Ugyanazt a kifejezést megjeleníthetjük szavak, zene vagy tánc formájában. Azonban a Kabbala mindezt az edények és az azokat kitöltő Fények közötti viszonyok megfigyelésén keresztül tesz ezt, ami az alapvető, univerzális nyelvezet.

A spirituális előrehaladás a zuhanásokra épül: ahogy azokat korrigáljuk, azok szolgálnak bennünket, mint a spirituális Kli alapanyagai. Amennyiben érzéseinket abból a helyzetből, hogy távol vannak a spiritualitástól spirituális felemelkedés irányába mozdítjuk, azáltal építjük fel lelkünket.

Gondoljunk egy elektromos szerkezetre, mely képes az oszcilláló váltakozó áramot egyenes áramlattá változtatni. Az oszcilláló áram belép a dióda hídba, ahol a pozitív fázis az egyik oldalon, és a negatív fázis pedig a másikon megy keresztül. Ennek eredményeképpen kilépéskor egy állandó, egyirányú áramot képzünk. Ez nagyon hasonló a spirituális folyamathoz, ahol a zuhanásokat emelkedésekre változtathatjuk.

A Fényt tekinthetjük a pozitív fázisnak, és a Kli a negatív fázis állapotában jelenik meg, és azek együtt működnek. Gyakorlatilag én befolyásolom a környezetemet, és a környezet pedig befolyásol engem. Én két érzést sugárzok környezetem felé: azt, hogy a környezet az fontos számomra, és hogy én magam értéktelen vagyok. Erre válaszul a környezet benyomást tesz rám azzal az érzéssel, hogy az adakozás fontos, és a megszerzés értéktelen.

Amennyiben gondját viselem ennek a négy csatornának, akkor azoktól erőt kapok. Amikor én a felemelkedés fázisában vagyok, és tele vagyok erővel, akkor adnom kell környezetemnek. És amikor zuhanok, és nincs erőm, akkor erőt kapok környezetemtől.

Ez ugyanolyan módon működik, mint az az eszköz, mely az oszcilláló váltakozó áramot egyenesíti ki: néha én adok, és néha kapok tőlük. Ennek eredményeképpen állandóan van erőm.

Valójában ezért van az, hogy a lélek két részre lett osztva: én és minden ami rajtam kívül található. Ez azért történt, hogy képessé tegyen engem arra, hogy másokat úgy kezeljem mint saját magamat.

Minden ami rajtam kívül található, az is az enyém. Csak annyi történt, hogy mindazzal oszcilláló módon dolgozom – néha erőt adok, máskor pedig az visszatér hozzám. Azonban ami én kapok, az többszöröse annak, amit én adok.

A sötétség (az új Kli) jóvoltából ami megjelenik előttem, képes vagyok elég erőt kapni környezetemtől, hogy a Korrekció Erejéhez (a Fény) forduljak. És ezáltal képes vagyok állandóan előre felé haladni, mint egy egyenes áram, mely állandóan kiegyenesedik. És ezáltal egyre feljebb és feljebb emelkedek.

Amikor megépítjük a Szukkát fejünk felett – az önzőségem takarását, és amikor az árnyékba rejtem önzőségemet, a Fény élvezetére irányuló vágyaim 99 százalékát elrejtem, és akkor a maradék egy százalékban képes vagyok a Fényt meglátni. Csak egy keskeny Fénysugarat (Kav Dak) hagyok meg, és abban látom a Teremtőt. És utána fokozatosan elkezdem felfedezni belső tulajdonságaimat, mlyek ezáltal a sugár által illuminálódnak, melyeket Uspizin-nek, Vendégeknek hívunk. Mindezek az én korrigált tulajdonságaim, melyek az adakozáshoz kötődtek.

Ez a módja annak, hogy fokozatosan, a Szukkot 7 napja alatt, az összes tulajdonságom változásokon megy keresztül. Megértem, hogy tanulmányaim, és a sok más teendő mellett, elvárják tőlem, hogy a többi lélekkel egyesüljek, de valahogy azt mindig elfelejtem. Az mindig lényegtelennek tűnik számomra, mint a szemét, vagy maradéka a spirituális munkámnak.

Azonban ha sikerül ezeknek a “lényegtelen dolgoknak” a fontosságát minden más fölé emelni, a saját fejem, és tudásom fölé, és ha azzal teszem őket fontossá, hogy egy felettem uralkodó plafont építek belőlük, akkor alattuk, a sátorban olyanná válok, mint egy embrió, mely a születésére készül, és lassan fejjel lefelé fordul. Azáltal, hogy átfordulunk a “fejjel lefelé” pozícióba, megváltoztatom értékrendemet.

És akkor képes leszek a Szukkába belépni – mely az élvezetek iránti vágyam takarása. Ez az a takarás, melyet a személy saját önzősége fölé épít, ahelyett, hogy a Teremtőnek kelljen saját magát előle elrejtenie.

A Szukka, a sátortető melyet a Szukkot ünnepén építünk, a rejtettség szimbóluma (szűrő), melyet a személy saját vágyai felett épít spirituális munkája első fázisában. Mindezt azáltal teszi, hogy összegyűjti az összes “maradékot” és azokat maga fölé emeli, ezáltal neutralizálva önzőségét. Ezzel önzősége rejtettségbe kerül, és ő kész arra, hogy üljön (a kicsinység állapotában legyen) a Szukkában a Szukkot (HaGaT NeHY szintjei) mind a hét napján, amíg összes vágya a sátortatő alá nem kerül.

Ami ott valójában történik az egy forradalom, hasonló ahhoz, ahogy az embrió fejjel lefelé fordul az anyaméhen belül mielőtt megszületik, vagy amikor a földet szántjuk és belsejét kifordítjuk. Mindez azt jelenti, hogy azok a dolgok amik önzőségünk számára eddig fontosak voltak, elvesztik fontosságukat, és azok, melyek nem voltak eddig fontosak – adakozás és egység – most hirtelen fontossá váltak. Ez az, ahogy az előző színt lényegtelen maradékai lesznek az új színt építésére felhasználva. Ily módon felhasználjuk a Fényt, hogy vágyaink segítségével egyik szintet a másik után felépítse számunkra.

A Szukkot ünnepe nagyon fontos szimbólum spirituális munkánk vonatkozásában. Mindez a Jóm Kippur alkalmával felfedezett gonosz után történik. Mindez azt jelenti, hogy Jóm Kippur alkalmával a személy teljes terjedelmében megérti, hogy megszerzés iránti vágya, önzősége, alapvető természete az gonosz, és hogy nincsen lehetősége az elől elmenekülnie. De ez a felfedezés már nagy előzetes munkálkodás eredménye.

Ros Hasana (az Új Év) alkalmával a személy eldönti, hogy új életet akar kezdeni, saját természete fölé akar emelkedni minden áron, és a következő szintre akar feljutni. Jóm Kippurkor azonban felfedezi, hogy nincsen meg a képessége ennek elérésére, mivel edényei (Kelim) nem alkalmasak minderre. De akkor megérti azt is, hogy a spiritualitás és a korporeális élet elválaszthatatlanok, hogy minden Felső Szint az előző szinten alapul, arra épül. Nem az a helyzet, hogy létezik valami előre elkészített spirituális világ, mely valahol vár ránk, és mindössze annyit kell tennünk, hogy oda megérkezünk ebből a világból. Inkább mindent, ami jelenlegi állapotunkban létezik magunkkal kell vigyük, és át kell rendezzük egy újabb módon. Ez a módja annak, hogy egy új szintet építsünk.

Nagyon fontos dolgokkal rendelkezünk jelenlegi helyzetünkben, beleértve minden korporeális és spirituális dolgot. Azonban a spirituális dolgok nem tűnnek jelenleg számunkra fontosnak, mivel még nem vagyunk képesek azokat élvezni. Adakozás, a másokért való törődés, és a Teremtő iránti szeretet mind olyan dolgok, melyek szükségtelennek tűnnek, mint valami szemét.

Beleegyezünk abba, hogy spirituális munkát végezzünk, de csakis annak érdekében, hogy több tudáshoz és megértéshez jussunk, hogy valami jutalomban létesüljünk munkánk által. És nem értjük, hogy pontosan ezen “nem fontos” dolgok, a “szemét” által, melyet magunk fölé emelünk mint egy sátortető, vagyunk képesek edényünk (Kli) építésére.

Ez az a pont, amikor ezek a dolgok, melyeket a megszerzés iránti vágyam szükségtelenek tart, elkezdenek oly módon dolgozni, hogy eltakarják önzőségemet, hogy  azt lenyugtatják azáltal, hogy azt lefedik. Amennyiben hajlandó vagyok és boldog vagyok az árnyékban maradni, hogy magamon belül az adakozás vágyát felépítsem, akkor a Szukkot ünepek Fénye rám ragyog.

Kérdés:

Minden ünnepség, fesztivál alatt különleges Felső Fény ragyog ránk. Mi a jellemzője annak a Fénynek, mely a Szukkot ünnepsége alatt érkezik, hogy hogyan tudjuk azt legjobban előrejutásunk érdekében kihasználni?

Válaszom:

Minden spirituális állapot egy bizonyos Fénnyel és vágyakkal áll összefüggésben, melyek egységre lépnek. A Fények befolyásolják a vágyat, azt egy korrigált állapotba hozva egy megfelelő programnak, sorrendnek megfelelően. A megfelelő generáció lelkeinek együtt kell keresztül mennie a korrekción.

Kétféle Felső Irányítás létezik: az általános és az egyéni. Az általános irányítás rétegről rétegre ébreszti fel az edényeket (Kli), a szintjüknek megfelelően. Mindez generációról generációra történik, és a vágyak természetes fejlődését segíti elő, a “maga idejében” (Beito) útjának megfelelően.

És az idő természetes fejlődésének megfelelően egy különleges Fény lép most a világba, mely az embereket együttesen viszi előre. Ezt ünnepségnek, fesztiválnak hívjuk, mely a spirituális gyökér korporeális ágban való megjelenését jelenti.

Ezen túl a személy, melynek spiritualitás iránti vágya egyénileg felébredt, képes saját maga is felhasználni ezt az általános felébresztést. Ez nagyon hatásos, mivel hatalmas tömegű vágy ünnepli a Szukkot ünnepét, legalábbis a szimbólikus, tradícionális értelemben véve.

Az elkövetkező években a világ egyre nehezebb helyzetbe csúszik majd, és emiatt az emberek meg akarják majd érteni, hogyan élhetnének másképpen. Ez mág csak nem is az anyagi nehézségek miatt történik majd, hanem a szívükben érezhető nehéz érzések miatt.

De ugyanakkor a világot csakis a pénz, és semmi más irányítja. Azonban ennek nemsokára vége, és az emberek elkezdik majd érezni, hogy ez nem elégíti ki őket többé. Egyszerűen rosszul érzik majd magukat annak ellenére, hogy meg van a kényelmük, és minden élvezetük.

Az emberek már most rosszul érzik magukat, de még mindig képesek “játszadozni”, behunyni szemüket a valóban fontos dolgokkal szemben, és továbbra is átmeneti dogokat hajszolni, melyeket olyan különböző formákban képzelnek el, mint pénz, hírnév és hatalom. Másképpen mit is tehetnének ebben az életben? Egymásra nézünk, és agyatlanul ugyanazt tesszük, mint mindenki más. Amennyiben hasonló vagyok a körülöttem állókhoz, akkor jól érzem magam. Ezért van az, hogy a személy olyan célokat választ, mely általában elfogadott a társadalom által, melyet a társadalom hajszol annak érdekében, hogy az ürességet elrejtse maga elől.

A test önnfenntartási ereje arra kényszeríti a személyt, hogy olyan célokat keressen, mely állandóan megállás nélkül elfoglalja, és ezáltal “tudja, miért is él”. Ily módon a személy elméje állandóan el van foglalva valamivel. Másképen elvesztené élete “biztonsági kabátját”, és elveszne mint egy kisgyermek.

És ha ez mégis megtörténne, a személy megijedne, és megzavarodna az örök kérdéstől: miért létezem, és mi történik az életemmel? Azonban előbb vagy utóbb a személy újabb vágyat kap, és nem lesz továbbá képes fanatikusan reggeltől estig korporeális dolgokra gondolni. Hirtelen megérti majd, hogy az a “maraton” abból a célból lett számára megszervezve, hogy eltérítse élete legfontosabb dolgától.

Egy ideig képes volt szemeit becsukni, és a többiekkel együtt futni, de már nincs meg az energiája arra, hogy ezt tovább folytassa. Mindenki más továbbra is tovább futja ezt a maratont, de ő már lelépett a pályáról: mindaz nem vonzó többé számára, egyszerűen nem érzi, hogy annak bármi jelentősége lenne. Vágya olyan méllyé vált, hogy azt már nem képes többé földi célokkal megtölteni:

1. a testi örömökkel, mint étel, szex, lakás és család

2. társadalmi élvezetek mint gazdagság, hatalom, hírnév és tudás.

És ezzel a személy elkezd egy magasabb cél irányába kutatni.

Kérdés:

Mit tegyek, ha meg akarom kérni a Felső Fényt, mely engem a megszerzés iránti vággyal megteremtett, hogy adja meg nekem az adakozás tulajdonságát is, amennyiben nem tudom, hogyan kérjem mindezt – nem tudom kitől kérjek, és mit is kérjek pontosan?

Válaszom:

A fejlődésünk egy ok-okozati láncolatot követ: ok-cselekedet-végeredmény, mely aztán okká válik a következő cselekedet számára és így tovább. Szóval az a személy mely valódi felismeréshez jut, hogy szüksége van Felülről segítségre, az tudni fogja, hogy mit és hogyan kérjen!

A probléma az, hogy hosszú időt tölt abban az állapotban, amikor látszólag igyekszik valami iránt, és úgy tűnik, hogy mindazt lángoló vággyal akarja. Azonban most mindez csak így tűnik. Ezért van az, hogy nem tudjuk hogyan is kérjünk, és kitől kérjünk. De lényegében nem tudjuk, hogyan nyissuk ki a Kabbala könyveket, és találjuk meg benne a Reformáló Fényt.

Mindezt egy 3 dimenziós képpel is lehet érzékeltetni. Amennyiben felületesen nézzük a képet, mint bármilyen más képet, akkor nem látunk semmit. De amennyiben defókuszálunk egy kicsit, akkor behatolunk a képbe.

Ugyanez igaz a spirituális munkára és a Felső Világ felfedezésére is. Sok erőfeszítésünk hatására, a látásunk új módon fog fókuszálni. Továbbra is nézzük ezt a világot, de hirtelen beléhatolunk majd. Mindez az összes előzetes tettünk következtében történik.

Azonban jelenlegi panaszával kapcsolatban: “Miért van az, hogy kiabálok, de nem figyelnek rám?” Ez egyszerűen azért van, mivel mi még nem igazából kiabálunk. Amikor kéréseink valódi kiáltássá válnak, akkor az azonnal egy olyan okká változik, mely végeredményhez vezet, mely a spirituális világ felfedezése.