Láthatjuk, hogy a teremtés rendszere hogyan van felépítve lépésről lépésre. A személy mindig hozzákapcsolódik egy bizonyos szinthez, és utána tovább lép a következő szintre és így tovább. A behatás, amit Felülről kap az összes szinten keresztül halad annak érdekében, hogy elérjen hozzá. A személy cél iránti útja az egy felemelkedés alulról, és ezalatt a folyamat alatt a személy fokozatosan hasonlóvá válik a Végtelen Világhoz.

Mindegyikünk több ezer év alatt élt ősök eredménye. Azonban a személy közvetlenül szüleitől származik. Ők adják meg tulajdonságait és neveltetését, mely őt kívülről belülről megformázza.

Ugyanez történik a Kabbala tudományán belül is. Mindaz több ezer éven keresztül fejlődött ki, és minden ezer Kabbalistából egy tett valami különlegeset annak érdekében, hogy ezt a bölcsességet nekünk adhassa ma, abban az időben, amikor az egész emberiségnek fel kell ébrednie.

De mindenekfelett legközelebbi kapcsolataink a legutolsó generáció Kabbalistái: Báál HaSzulam és a Rabas. Ők a mi szüleink. Ők azok, akik életet adtak nekünk, és azt a neveltetést ami minket megformáz. Ők kapcsolnak minket ahhoz a rendszerhez mely a Végtelen Világhoz köt minket, és mi ezt a felemelkedést az ő közvetlen segítségükkel tesszük, és az ő tanításaik alapján.

Ezért nagyon fontos hogy megvalósítsuk azt a módszert amit ők ránk hagytak, az ő nevelési módszerüket. Amennyiben meg van az erőnk, hogy megtartsuk magunkat ezeket a nagyszerű szülőket, melyeket a Teremtő küldött nekünk, akkor bizonyosan sikeresen elérjük a célt.

Még nem látjuk pontosan ők mennyire is törődtek velünk. Látni fogjuk, hogy lelkeik állandóan összeköttetésben vannak velünk, és gondoskodnak rólunk. Mindent “Felülről” csakis rajtuk keresztül kapunk, És csakis abban a mértékben, amennyiben betartjuk tanácsaikat.

Reménykedjünk, hogy kiérdemeljük majd azt amit ők maguk elértek és megértettek, és amit ők megpróbálnak nekünk átadni. Minden az ő szintükön található Fény készenlétben áll, és csak ránk vár. Rajtuk keresztül képesek leszünk kapcsolatot teremteni a Fénnyel és a Teremtővel.

Báál HaSzulam beszélt arról, hogyan kezd majd a Kabbala tudománya egyre ismertebbé válni 1995-től kezdődően, és hogyan fognak ezrek csatlakozni hozzá. Ő rólunk beszélt. Nincs másik csoport mely elfogad bárkit is, aki fel akarja fedezni a Felső Világot, és terjeszti Báál HaSzulam tanításait. Erre büszkének kell legyünk, de ugyanakkor folytatnunk kell erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy kegyes elbánásban részesüljünk Felülről.

Báál HaSzulam azt írja a “Jövő Generációja” című művében, hogy a személynek meg kell próbálnia:

1. Elérni a spiritualitást saját maga által, és/vagy,

2. terjesztenie kell annak tanításait, és másokat segítenie kell annak elérésében.

A személy mindkét esetben korrigálja lelkét. Amikor megpróbáljuk az ő tanításait másoknak átadni, akkor függetlenül attól, mennyire értjük azt magunk meg, cselekedeteink korrekcióhoz vezetnek, és mindez egy nagy teljesítmény, melyre büszkének kell lennünk.

Szóval emeljük poharunkat erre a nagy lélekre, mely minket a Teremtőhöz kapcsol. Mindegyikünk valójában felülről lett kiválasztva. Mindegyikünk nagy joghoz és megtiszteltetéshez jutott, hogy kapcsolatba lépjen saját lelkével, hogy hozzákapcsolódjon Báál HaSzulam tanításaihoz, és azt terjessze.

Szóval legyünk érdemesek a Bnej Baruh névre. Végül Baruh – Megáldott – a Teremtő neve.

(a Báál HaSzulam sírjánál adott beszédből 2OO9 szeptember 29.-én)

A spirituális úton, mi állandóan olyan szinteken megyünk keresztül, melyek szimultán létező ellentétekből állnak. Ez valóban problémát okoz a személynek, mivel ő csak egyetlen tulajdonságon belül létezik – önzőségében, vagy a “saját magam számára” szándékában. A személy nem képes egyetérteni azzal a ténnyel, hogy két szöges ellentét egyszerre legyen jelen.

Azonban a spirituális állapotban az ellentétek együtt jelennek meg. Végül is mi ellentétesek vagyunk a Teremtővel, és meg kell szerezzük a vele való összeolvadást. Mi képesek vagyunk összeolvadni miközben megtartjuk eredeti természetünket, ezt hívjuk spiritualitásnak. Ezt azáltal tesszük, hogy spirituális természetet adunk hozzá saját természetünkhöz, a kettőt kombinálva. Ezáltal két világban létezünk.

Azonban jelenleg csak az élvezet iránti vágy létezik bennünk, és ennél fogva nem értjük hogy lehetséges az, hogy ellentétek egységre lépjenek. Valójában ezt az állapotot nem lehet leírni, vagy átadni szokványos nyelvezetünkkel. Nyelvezetünk természetünk kifejeződése, és ennél fogva csak azt tudja kifejezni, amit megértünk. De a spirituális állapotban, még az ok és okozat is helyet cserél: ami előzőleg oknak tűnt, eredménnyé válik. Ezért van az, hogy a spiritualitás rejtve van előttünk.

De ez nem azért van, mert valaki elrejti a spirituális állapotot előttünk. Inkább mi egyszerűen nem ismerjük fel a spiritualitást, mivel a materiális világnak megfelelően vagyunk felépítve, amely csak egy alkotórészből áll, két ellentétes alkotórész helyett. Ez olyan, mintha mi besétálnánk a spirituális világba, egy másik dimenzióba, és azt nem vesszük észre. Egyszerűen nem rendelkezünk az érzékszervvel, hogy azt felismerjük.

A spiritualitást csak a két ellentéten keresztül vagyunk képesek érzékelni. Ez akkor történik, amikor a Teremtő és a teremtmény egységre lép egymással a teremtmény Teremtővel való hasonlósága alapján. Amikor megteremtjük ezt a hasonlóságot magunk és a Teremtő között, saját szándékunk és az Ő adakozás iránti vágya között, miközben megszerzés iránti vágyunk megmarad, akkor megjelenik bennünk a két ellentét, és képessé válunk a spiritualitás érzékelésére.

Elkezdjük mindazt, a spiritualitást megérteni, és akkor elkezdjük azt kutatni és méricskélni. Akkor képessé válunk annak megértésére, hogyan lehetséges, hogy valami a Fény sebessége felett létezzen: két szöges ellentét együttesen, melyek nem hazudtolják meg, oltják ki egymást.

Amennyiben a személy spirituális munkába kezd, akkor nem érzi magát leterhelve materiális problémákkal, mivel a korporeális élet érzése megnyugszik, és egyensúlyba kerül amikor azt a spirituális érzések azt befolyásolják. A mi világunk csak eredménye a spirituális erőknek, melyek a spirituális világból ereszkednek le világunkba. Minden ami a mi világunkban létezik a Felülről jövő erők által van irányítva. Amennyiben ezeket a Feslő Erőket egyensúlyba hozzuk, akkor a mi világunkban is minden megfelelően kezd el működni.

Amennyiben elkezdjük egymás között a megfelelő kapcsolatokat kiépíteni – hasonlóan a spirituális kapcsolatokhoz, akkor az egész világ, beleértve földi életünket is, egyre inkább egyensúlyba kerül. Másrészről, azáltal, hogy csak jelenlegi világunk szintjén cselekszünk, nem vagyunk képesek bármit is korrigálni, vagy befolyásolni földi életünkben, mivel a világot Felső Erők irányítják.

Szóval csak amikor a korrekciónkon dolgozunk, azon, hogy hasonlóvá váljunk a Feslő Erőkhöz, fognak a Felülről jövő erők az egész világra egyensúlyt hozni. És mi at azonnal érezni fogjuk.

Kérdés:

Hol található a Felső Fény?

Válaszom:

A Kli (edény) megtelik a Hassadim (szeretet és kegyelet) Fényével, az adakozás erejével, mely magában hordozza a Hohma (bölcsesség) Fényét. A Felső Fény a Hohma Fénye a Hassadim Fényébe öltözve. Ez az a Fény mely állandóan munkálkodik.

Mi állandóan a Végtelen Világ (Ein Sof) Malhut-jához fordolunk, mivel az az egyetlen létező állapot. A Végtelen Világ Malhut-jának alapanyaga a megszerzés iránti vágy. A teretmény képes ehhez az “adakozás iránti” szándékot csatolni. Ezen a ponton a Teremtő Felső Fénye beleöltözik a teremtmény adakozás iránti szándékába.

Ez a módja annak, ahogy a Teremtő és a teremtmény szeretete együtt megjelenik, a mi saját vágyunkon belül. Ezt az állapotot hívjuk a Végtelen Világnak. Ez az állapot már most létezik, és nekünk csak azért kell erőfeszítéseket tennünk, hogy mindezt felfedezzük! Ezt nem vagyunk képesek egyénileg megtenni, csakis kollektív erőfeszítéseken keresztül, azáltal, hogy összes spirituális szikráinkat (a szívekben található pontokat) összegyűjtjük.

A kollektív erőfeszítésünk felébreszti a Fényt, mely a Végtelen Világot kitölti, és azt magunkra vonja a Körbevevő Fény formájában, mely messziről ránk ragyog. A Körbevevő Fény ezáltal hasonlóvá tesz minket a Végtelen Világ Malhut-jához.

Kérdés:

Mit kell az embernek éreznie amikor megfelelő módon halad előre?

Válaszom:

Azt kell látnia, hogy állandóan mélyebb megértéshez jut a tanult anyagban, és megérti, hogy a Kabbalisztikus szöveg amit olvas olyan részletekről szól, amit ő saját magán belül érzékel.

Még akkor is, ha még nem fedezte fel a spirituális világot, már rendelkezik egy érzékeny belső rendszerrel, ahol reakciókat érez a könyvek olvasása alatt. Ez olyan, mintha az ő belső megértő és érzékelő világa kitágulna. Ez azért történik, mivel mi a rejtettség fázisában létezünk, a Körbevevő Fény befolyásol minket, felfedve hibáinkat. Ezzel meglátjuk, hogy minden vágyunk magunk felé irányul, csakis magunkat imádjuk!

A személy akkor felfedez egy olyan belső teret, ahol különböző jelenségeket és reakciókat érez a Kabbalisztikus szövegek hatására. És még akkor is, ha ez a tér még rejtettségben van, ezzel a személy már képes magát a rejtettséget érzékelni! A rejtettség szintjeit már fokonként képes érzékelni.

Én egy úton haladok, és nem létok semmit jobbra vagy balra, vagy akér egy lépéssel magam előtt. Nagyon sok minden van amit nem isemerek, tudok, és még azt sem értem, hogy tegyem meg következő lépésemet. Képes leszek egyátalán egyet előre lépni, vagy elesek?

Mégis érzem, hogy van egy tér bennem, ahol különböző tulajdonságokat és reakciókat érzékelek. Szóval még akkor is ha sötétségben vagyok, nem olyan vaksötétség ez, ahol ne éreznék semmit sem. Valójában nagyon sok behatást kapok – egyszer többet, egyszer kevesebbet.

A Fény mely rám ragyog dönti el, hogy a sötétség – ellentétem az adakozással – erősebbnek vagy gyengébbnek tűnik számomra. Szóval meg kell találjuk ezt a teret magunkon belül, és meg kell értsük a valódi jelentését annak, hogy “bűn” és “hiba”. Mindez a másokkal való hozzállásunkra vonatkozik. Ez válik a sötét hellyé, ahol felismerem a sötétséget.

A sötétség a többiekkel való kapcsolat hiányából fakad. Ez olyan, mint egy elektromos hálózat, ahol a részek közötti kapcsoloat megszakadt, és ennél fogva az áramlás megszűnt. Amennyiben valóban kívánjuk a kapcsolatot, akkor felkapcsoljuk a Fényt!

Kérdés:

Kitől kérjünk megbocsátást Jóm Kippukor, amikor a Kabbala tudományában azt tanuljuk, hogy rajtam kívül más nem létezik?

Válaszom:

Először is a barátainktól kell megbocsátást kérnünk. Amennyiben a személy nem rendekezik mindeki részéről megbocsátással, akkor nem lesz semmije, amivel a Teremtőhöz fordulhatna. De mit is jelent a megbocsátás a spiritualitásban?

A megbocsátás a jelenlegi állapotom teljes felismerése, melyet képes vagyok korrigálni, ellentétben azokkal a vágyakkal amiket még el sem tudom képzelni, hogy képes lennék korrigálni. Meg kell különböztessen vágyaimat folyamatosan előre haladva, és ezáltal lépésről lépésre haladva.

A megbcsátás (Slihot) és Jóm Kippur (az Ítélet, vagy Bűnhődés napja) azt jelenti, hogy felfedezzük tört edényünket (Kli) vagy lelkünket. Leellenőrizzük azt, és hozzá hasonlítjuk a teljes korrekció – Purim – állapotához. Ezért van az, hogy az ellenkező korrigálatlan állapotot, amit felfedezünk Ki-Purim- nak, “mint Purim” hívjuk.

Ennél fogva a Jóm Kippur azt az időt szimbolizálja, amikor a személy valójában megbocsátást kér összes “bűneire”. De nem azért akarja ezt, mert az valahol le van írva, hanem azért mert felfedezi, hogy menniyre ellentétes a végső állapottal, melyet képes maga előtt elképzelni. Ez az álapot a lelkek teljes egységét jelenti annak érdekében, hogy egyenlővé váljanak a Teremtővel, mely a szeretet és adakozás vágya, ereje.

Amikor a személy az adakozás érdekében akar dolgozni, akkor önzősége harcolni akar ez ellen. Sok különböző cselekedetet kell végeznünk annak érdekében, hogy a személy általános vágyait két különböző táborra osszuk: azok, melyeket fel tud és azok amiket nem tud felhasználni az adakozás érdekében.

A személynek “ajándékokat” kell adnia önzőségének, annak érdekében, hogy azt lenyugtassa, és megértesse vele, hogy nyer azáltal, hogy részt vesz útunkon – az adakozás irányában. Nem lehetséges egyszerűen levágni az élvezetek iránti vágyainkat. Ehelyett állandóan fel kell ébresszük ezt a vágyat annak érdeében, hogy újabb vágyakat kapjunk tőle, amiket aztán korrigálni tudunk és ezáltal képesek vagyunk célunk felé haladni.

Ezért van az, hogy nem elég egyszerűen megszorítani önzőségünket. Ehelyett gondoskodnunk kell róla: ajándékokat kell neki adnunk, meg kell ölelnünk, és azt kell neki mondjuk: “Mi testvérek vagyunk.” Olyannak kell lennünk, mint Jákob aki Jézsau elé ment ajándékokkal a kezében.

Még ennél is több hasznot találhatunk az élvezet iránti vágyban! Azonban ameddig nem vagyunk vele képesek közvetlenül dolgozni, gondoznunk kell azt, és meg kell neki mutassuk, hogy egész spirituális munkánk a hasznára szolgál. Végül is ez a vágy nem tudja, hogy mi az adakozás érdekében akarjuk korrigálni magunkat.

Úgy kell tekintsünk rá, mint egy idegen, kívülálló testre, mely egyenlőre korrigálatlan marad. És nekünk az gondoznunk kell, annak érdekében hogy képesek legyünk a középső vonalat felépíteni. Mindez olyan mint a maffia, mely megkeres minket abban a pillanatban, hogy valami jól menő üzletet akarunk felépíteni, és azt mondja nekünk: “Megengedjük, hogy elkezdjed az üzletet, de minden hónapban adnod kell nekünk a profitból.”

Pontosan ilyen módon kell önzőségünkkel is dolgoznunk, de sokkal ravaszabbnak kell lennünk. Minden alkalommal, amikor hazudunk neki, új vágyakat hasítunk ki belőle, melyeket képesek vagyunk korrigálni, miközben biztosítjuk az egót, hogy mindez az ő érdekében történik.

Továbbra is gondoskodunk róla, hogy az megengedje, hogy tovább dolgozhassunk, pontosan, mint ahogy a maffia is boldog attól, hogy üzletünk gyarapszik: “Mindent megtehetsz amit csak akarsz, amíg fizetsz nekünk.” Ilyen módon csapjuk be önzőségünket. A megszerzés iránti vágy a teremtés alapanyaga és nem vagyunk képesek azt nem figyelembe venni, vagy azt megszüntetni. Biztosítanunk kell életét, reménykedve, hogy egy napon azt teljesen korrigálhatjuk.

Kérdés:

Amikor egy politikus hatalomra jut világunkban, akkor ő is motívált jószándékú cselekedetekre, mint vágyik arra, hogy jót tegyen a társadalomnak, de mégesm képes megakadályozni, hogy “bele ne keveredjen” mindenféle politikai versengésbe, és problémákba, ami által elfelejti a jószándékú eredeti terveit. A mi spiritulis útunkon hogyan lehetünk abban biztosak, hogy nem térünk el a céltól, és nem esünk önzőségünk trükkjeinek áldozatul?

Válaszom:

Valóban, amikor spirituális munkát végzünk hazudnunk kell önzőségünknek. Mi a Teremtővel állunk szemben akár akarjuk, vagy sem, és Ő az aki elénk állítja az előttünk álló erőket, az összes zavaró tényezőt, és az összes belső részletet.

Ahogy elfeledkezünk Róla, és letérünk az útról, mely egyenesen Hozzá vezet, elkezdünk szenvedést érezni. És előbb utóbb ez a szenvedés visszatérít minket a megfelelő számításokhoz: hogy az összes erőnek egységre kell lépnie egy egységes, a Teremtő iránti aspirációba. Ez az, ahogy a dolgok a spiritualitásban működnek, mivel a Teremtő irányít mindent ami a személlyel történik.

A Teremtő van felül, és a személy a szívében található pontjával van alul, és a két erő rendszere áll közöttük: a jobb oldal és a bal oldal. Mi alulról felfelé haladunk, a cél felé, mely a középső vonalnak felel meg. Ahogy letérünk a középső vonalról bármelyik irányba is, elkezdjük érezni, hogy az az erő, mely vissza akar minket téríteni kezd befolyásolni minket, mivel csakis a középső vonalon maradás engedi azt meg, hogy egységet érezzünk a Teremtővel, ahol az egység egyensúlyt jelent.

Mégis, ahogy elérjük az egyensúlyt, hirtelen egy magasabb szintre kerülünk. Ott aztán az egyensúly keresése az új szinten ismét arra kényszerít minket, hogy kutassuk a rendszer minden alkotórészét, és segítséget kérjünk felülről. Végül is csakis alapanyagunk – vágyaink – korrigálása tesz minket képessé arra, hogy föléjük emelkedhessünk, és érzékelhessük az új világot ezekben a korrigált vágyakban.

Mindezen erők Felülről érkeznek annak érdekében, hogy segítsék felfelé való emelkedésünket. Lehetetlen, hogy bármi is “összekeveredjen” ott. Az egyetlen dolog ami rajtunk múlik az, hogy a rövid úton, vagy a hosszú úton haladunk a cél felé. Ez az ami tőlünk függ!

Amikor Kabbalisztikus írásokat olvasunk fontos arra emlékeznünk, hogy azok csakis olyan spirituális folyamatokról beszélnek, melyek az emberen belül játszódnak le, és nem pedig mindenfle eseményekről, vagy szereplőkről. Minden amit a Kabbalisztikus írások leírnak a személyen belül játszódnak.

Például az egész Tóra csak arról beszél, hogy a személy hogyan képes különböző vágyakat és részleteket magán belül megkülönböztetni: melyek tartoznak az adakozáshoz, és melyek tartoznak a megszerzéshez, melyek alkalmasak korrekcióra, és melyek nem, és hogy a személy hogyan éli át a belső valóságát ezeken a tulajdonságokon belül, mely igazából az egyetlen világ mely létezik. A személy akkor felfedezi, hogy a mai világot is csak belül érzékeli, és soha nem létezett semmi kívül.

Az új világba való belépés módja az, hogy kiterjesztjük érzékelésünket belső vágyainkon és tulajdonságainkon keresztül, és hogy gondot fordítunk arra, hogy mindegyiket csakis az adakozás érdekében használjuk fel. Íly módon vagyunk képesek magunkat teljesen megvalósítani.

A személyben benne vannak a Tóra összes szereplői – az egész világ teljes mértékében benne található. A Kabbala elmagyarázza, hogyan képes a személy vágyainak teljes összegét magán belül elrendezni, és ezáltal egy új világot felfedezni.

Kérdés:

Mi az alapvető különbség az emberek és más teremtmények között?

Válaszom:

Ellentétben az állatokkal az embereknek meg van a lehetőségük arra, hogy a testükön felül korrekcióhoz jussanak. Két erő, vagy vágy áll rendelkezésemre: érzem az életem “én”-jét, és azt is érzem, hogy meg kell találjam életem forrását – a Teremtőt.

Fiziológiai értelemben az emberek nem különböznek az állatoktól semmilyen alapvető módon. Az ember az állati szintről származik. A múlt egy bizonyos pontján emberszabású majmok voltunk, és később “modern emberszabású majmokká” váltunk. Mindez a Resimók fejlődésének következtében történt. Erről bővebben olvashatunk a “Tíz Szfira Tanulmánya” című könyv 3. részében.

Szóval nincs különbség az emberek és az állatok között, kivéve abban a spirituális vágyban, mely bennünk megjelenik. Ez a vágy egy része a  Teremtőnek, és ez életünk felett azon túl létezik. Amennyiben ez a vágy felébred bennem, akkor válok emberi lénnyé. Ugyanakkor minden más vonatkozásában továbbra is emberszabású majom maradok.

Nyilvánvaló, hogy ez az emberszabású majom egy különleges, legjobb fajta – olyan értelemben, hogy összetettebb, és jobban adaptált az emberi funkcióhoz, mindezt annak érdekében, hogy eljuthasson a Teremtőhöz vágyain keresztül. Testeink okosabbak és érzékenyebbek, mint az állatoké. Azonban bármi amivel az emberek ebben a világban az állati szint felett rendelkeznek csakis egyetlen célt szolgál: hogy fejlődjenek és megértsék mit is kíván a lelkük.

Mi megkaptuk a spiritualitásnak ezt a szívünkben található pontját, melynek semmi köze nincs testünkhöz. Ez akkor is ugyanolyan maradna, ha minden testrészünket transzplantációval kicserélnénk. Ez a vágy továbbra is előre akarna haladni!

(a reggeli lecke harmadik része alapján)