Az emberek azt hiszik, hogy a Teremtő úgy büntet meg bennünket, ahogy az emberek büntetnek világunkban: amennyiben valami rosszat teszünk, büntetést kapunk érte. De nincs ehhez hasonló jelenség a spiritualitásban. Mi hozzuk létre saját büntetésünket, amennyiben nem javítjuk ki az élvezetek iránti vágyunkat bizonyos mértékben. A korrekció hiánya, vagy az a vágyunk, mely nem lett korrigálva azon a szinten ahol annak meg kellett volna történnie, a következő szinten a büntetésünkké változik.

Például, mondjuk, hogy egy diák a harmadik osztályban nem tanult a megfelelő módon, de mégis feljutott a negyedik osztályba. Most a negyedik osztályban előre jutása érdekében szüksége lenne mind arra az anyagra, amit annak idején nem tanult meg a harmadik osztályban. Ennél fogva nehézségei adódnak, és mindemféle problémája adódik a tanulásban, ami számára büntetésnek tűnik.

De ki az aki ezt a büntetést rá mérte? Senki más, mint saját maga: ő hozta magával ezt a büntetést. És mindez egyre csak felgyülemlik az egyik szintről a másikra, mint egy lavina, végül olyan nehéz tömeggé válva, hogy lehetetlenné válik a tovább haladás. De senki mást nem hibáztathatunk, annyit kell csak tennünk, hogy korrigáljuk a múltbéli hibákat.

Pontosan így érez az emberiség manapság. Az emberek az elmúlasztott korrekciók nehéz tömegét cipelik magukkal, amiket nem végeztünk el időben, és ezért értük el a globális válságot. Mindez felülről lett belénk programozva.

Ma el kell kezdjük a korrekciót. Nem érdekes mostantól, hogy milyen helyzetbe jutottunk, min mentünk keresztül, és hol voltunk lusták, és hol nem végeztük el a kellő korrekciókat. Most minden nehézségünk és lustaságunk ellenére, amelyek csak egyre növekedni fognak, el kell kezdjünk emelkedni, és a múltbeli hibákat kijavítani. Valójában a múltbéli hibák kijavításának egyetlen módja a jelenben van.

(a reggeli lecke alapján)

Én az élvezetek iránti vágy vagyok. Ez az egyetlen tulajdonság mellyel én rendelkezem, és én abban létezem. Azonban meg van arra is a képességem, hogy megszerezzem az adakozás tulajdonságát azáltal, hogy azzal egységre lépek.

Az én alapanyagom mindig megmarad az élvezet iránti vágynak. Nem vagyok képes azt megváltoztatni, csak azzal az adakozás erejével vagyok azt irányítani, amit kívülről kapok meg. Amennyiben a Teremtő eléggé fontos számomra, akkor elkezdem használni természetemet az Ő érdekében.

Az adakozás tulajdonságának megszerzési módja az kívülről történik, a Fény segítségével. Azért vagyunk képesek ezt megtenni, mert van emlékképünk erről a tulajdonságról, mellyel rendelkeztünk mielőtt belezuhantunk az önzőségbe. Ezért van az, hogy az adakozás tulajdonsága képes felébredni bennünk a Fény hatására.

Pontosan ezért van az, hogy minket Ádámnak neveznek, mivel a végén képesek vagyunk olyanná válni, mint a Teremtő, és a végén azzá is kell váljunk. (Héberül az Ádám szó a Dommeh szóbol származik, mely hasonlót jelent).

Szóval azt kell tennem, hogy tudatosan felhasználom a Fényt, hogy az visszaadja nekem az adakozás tulajdonságát. Ugyanakkor az élvezetek iránti vágyam ugyanolyan marad. De az adakozás tulajdonsága oly mértékben növekedhet bennem, hogy fontosabbá válik, és elkezdi kontrollálni az élvezet megszerzésére irányuló tulajdonságot.

A két tulajdonság – a megszerzés és adakozás tulajdonságai – soha nem változik meg. Az egyetlen dolog ami változik az a kettő egyensúlya a személyen belül. Az az erő melyik erősebb, az kontrollálja őt.

Ez olyan, mint egy mágnes, mely képes egy fémdarabot fenntartani. Ameddig a mágnes működik, az képes a fémdarabot a levegőben függve tartani, mintha az “spirituális” lenne. De ahogy a mágnes elengedi a fémdarabot, az rögtön visszazuhan az abszolút önzőség tulajdonságába.

(a reggeli lecke második része alapján)

Kérdés:

Mit jelent a szívben található pontok egysége, és mit próbálunk mindezzel elérni?

Válaszom:

Amikor az adakozás iránti vágy, melyet a szívben található pontnak nevezünk megjelenik a személyben, először az is az élvezetek iránti vágy hatása alatt áll. Szóval egyenlőre az adakozás iránti vágy az egoisztikus megszerzés iránti vágyunkon belül található, és ezért hívjuk a “szívben található pont”-nak.

A szívben találató pontok egysége, amit megpróbálunk elérni, az az adakozás iránti vágyaink egységre léptetése. Össze kell gyűjtsük ezeket a pontokat a többi hasonló ponttal annak érdekében, hogy azok befolyásolni tudják egymást. Ezáltal az adakozás iránti vágy képes a megszerzés iránti vágy fölé emelkedni.

Amennyiben kilépünk a megszerzés iránti vágyból, és egy hálózatot alkotunk a felett, akkor pontosan ezt a hálózatot hívjuk a lelkünknek. Az összes pont egységre lép, és a lelkemmé válik. Ezen túl a lélek nagyságát az határozza meg, mennyire kapcsolódom a többiekhez, és mennyire vágyok arra, hogy számukra adakozzak.

Amennyiben mi képesek vagyunk az élvezetek megszerzésére irányuló vágyat a Fény erejével befolyásolni, akkor ez a vágy nem avatkozik bele előrehaladásunkba, mivel nincs közvetlen kapcsolatban a Fénnyel. És akkor képesek vagyunk a szívünkben található pontot még magasabbra emelni. Ezt hívjuk a “rabszolgaságból való kitörés”-nek.

Kérdés:

Mit jelent az, hogy a “belső változás egy új állapotot eredményez”?

Válaszom:

A Kabbala tudománya elmagyarázza, hogy minden magunkon belül zajlik, az élvezet megszerzésére irányuló vágyban, melyet a Teremtő teremtett. Semmi nem létezik ezen a vágyon kívül. Minden a teremtés ugyanazon anyagán belül zajlik, ugyanahhoz a Végtelen Világ Malchut-jához viszonyítva, beleértve a megszorításokat, a szűrő felállítását, a leszálló ágat a Végtelen Világból a mi világunkba.

A teremtésnek a Végtelen Világból való leszállását egy olyan személyhez tudjuk hasonlítani, aki lassan elveszti öntudatát, és lassan elveszti annak megértését, hogy hol is van. Úgy tűnik számára, hogy a világ, és a külső helyzet változik, miközben valójában ő az egyedüli dolog ami változik.

Ennél fogva ezeknek a bennünk jelentkező belső változásoknak köszönhető, hogy a Végtelen Világ helyett a mi belső állapotunk úgy tűnik számunkra, mintha az Acilut, Beria, Jecira, Asszija világaiban találnánk magunkat, illetve ebben a világban. Ez az ahogy lassan “leereszkedtünk”. Most ugyanazokon a fokokon, és érzékelésen keresztül alulról felfelé újra fel kell emelkednünk. Az érzékelés minden változása a személyen belül játszódik le.

Minden egyes belső állapotunkat világnak hívjuk. A mostani állapotunkat hívjuk a “mi világunk”-nak. Amennyiben azt megváltoztatjuk akkor már az “Asszija Világa”-nak hívjuk, utána a “Jecira Világa”-nak, a “Beria Világa”-nak, és így tovább.

Hogyan változtathatjuk meg állapotunkat? Ezt azáltal tesszük, hogy megváltoztatjuk a kapcsolatokat magunk, az emberek között. Megkaptuk a lehetőséget, hogy visszatérhessünk a Végtelen Világba, annak a ténynek megfelelően, hogy mindannyian úgy érezzük külön állóan létezünk, egymástól eltávolodva. A vágyaink “vastagságának”, gyűlöletünknek, önzőségünknek megfelelően vagyunk eltávolodva, azáltal, hogy büszkeségünk, és hatalom iránti éhségünk eltaszít minket egymástól.

Azonban amennyiben a személy megérti, hogy a másokkal való egység által visszatérhet a Végtelenség állapotába, és hogy vissza kell hogy térjen oda a nehéz feltételek ellenére, az egymás iránti taszítás ellenére, akkor elkezd munkálkodni. Elkezd kapcsolatot létesíteni másokkal önzősége ellenére. Nem pusztítja el önzőségét, valójában semmit sem tesz önzőségével. Egyszerűen kapcsolatokat épít önzősége felett. Ezt hívjuk annak, hogy egy szűrőt épít vágyai felett. Így alakul ki a vágyból egy Parcuf.

A lelkek közötti taszítás megmarad, és folyamatosan növekszik, de a személy hídakat épít föléje. megteremti a lelkek közötti kapcsolatokat, mely egyre magasabbra és magasabbra szökik. Pontosan a folyamatosan növekvő Aviut-nak (vastagság) köszönhető, hogy a személy egyre magasabb spirituális fokokra képes emelkedni – a gonosz felett. Így emelkedünk fel a lelkek közötti kapcsolatok 125 szintjén keresztül.

Ennek eredményeképpen a személy eléri a Végtelen Világ érzékelését, mely 620 erősebb, mint az érzékelés mielőtt leereszkedett volna ebbe a világba. A “hatszáz húsz” nem mennyiséget jelent, hanem az élet és létezés realizálásának, megértésének, és érzékelésének fokát. Ezt a megértést és érzékelést a Végtelen Világban eredeti állapotunk helyett szerezzük meg, ahol még csak egy sperma cseppnek éreztük magunkat és nem volt lehetőségünk bármit is tenni vagy érzékelni.

Azonban most, amikor visszatérünk ugyanabba a Végtelen állapotba, és érzékelésünk 620-szorosan mélyebb és erősebb, akkor úgy érezzük, hogy ugyanazon a szinten vagyunk, mint a Teremtő, a Felső Erő, mely minket és az egész teremtést megalkotta.

Ennél fogva a belső változásunk a többiekhez viszonyítva egy új állapotot hoz létre bennünk, melyet új világnak hívunk. Az összes világ bennünk létezik, és mi olyan mértékben érezzük őket, amekkora mértékben a többiekkel való kapcsolatokon keresztül belső változásokon megyünk keresztül.

A személy azt hiszi, hogy amikor élete véget ért, a túlvilágon jutalomban részesül majd azért mert jól viselkedett, és megmaradt hitében, és mert végrehajtott mindent, amit vallása meghatározott számára. De mit is kaphatna, ha nem készítette fel vágyait ennek megfelelően?

A vágyai az ezzel a világgal kapcsolatos élvezetekre szolgálnak – olyan élvezetekre, melyek nem léteznek a spirituális világban! A személy primitív elképzelése arra a döntésre készteti, hogy annyi kacatot gyűjtsön össze ebből a világból, amennyit csak lehet, hogy aztán azt magával vigye a sírba.

Amennyiben azt hisszük, hogy a Teremtő az egy király szerű karakter, akinek érdekében kell dolgoznunk, akkor olyanok vagyok, mint a vallásos emberek. A Teremtő bennünk létezik, Ő az adakozás és szeretet tulajdonsága, melyet nekünk itt és most kell megszereznünk.

Ennél fogva magunkon kell munkálkodnunk annak érdekében, hogy korrigáljuk magunkat, ahelyett, hogy valami furcsa, hatalmas uralkodó által legyünk jutalmazva, vagy büntetve. Ebben különbözik a Kabbala a vallásoktól, és az oka annak, hogy szükségünk van a korrekció erejére – a Kabbala erejére, avagy a Tórára. Mindez azért van, mert annak Fénye képes minket a Forráshoz – a Teremtőhöz visszajuttatni.

A 2O. század végén az emberek kezdik megérteni, hogy a világ minden része egy globális, integrált rendszerré áll össze. Azonban még nincs meg az a képességük, hogy ezt a megértést jó irányú változásokra használják fel – hogy az emberek között megfelelő kapvsolatokat építsenek ki.

Még ha egész napunkat azzal töltenénk is, hogy azt ismételgetnénk, hogy: “az egész világ egy zárt rendszer, ahol mindenki mindenkitől függ, és minden mindennel összefügg”, ez még mindig nem segítene abban, hogy praktikusan ennek az alapelvnek megfelelően cselekedjünk, mivel nem látjuk, vagy érezzük ezt az integrált rendszert. Először is fel kell fedezzük ezt a kapcsolatrendszert magunk között. Ezt hívjuk Teremtőnek, azt az erőt, mely összekapcsol minket egymással, az adakozás erejét. Ennek a felfedezése a Teremtő felfedezését jelenti, mely a Természet általános törvénye.

És az embereknek nincsen választása: fel kell, hogy fedezzék Őt. El kell magyarázzuk az embereknek, hogy a Kabbala bölcsessége az a módszer, mely mindenki számára felfedezi a Teremtőt, más szóval mely felfedezi a közöttünk létező kapcsolatok rendszerét. Ennek a rendszernek az ismerete nélkül egyszerűen kihalunk.

Reménykedjünk, hogy az emberiség megérti majd, hogy van egy megoldás, és nincs szükség arra, hogy “fejünket a homokba dugjuk”. Reméljük, hogy sikeresek leszünk a Kabbala terjesztésében, és az emberiség felfedezi majd a Teremtőt, a Természet globális integrált rendszerét.

Van egy szabály: az erőteljes Fény belép a vékonyka vágyba. A Fények és vágyak egymással ellentétes sorrendet követnek, tehát amikor a legkisebb vágy hiányzik, akkor a legerősebb Fény is hiányzik.

Mindez nagy adag zavarodottságot okoz világunkban. Nem értjük miért van az hogy teszünk valamit egy bizonyos helyen, és az valahol máshol tér vissza hozzánk. Úgy tűnik számunkra, hogy nincsen összefüggés a két történés között. Mi tönkreteszünk valamit valahol, de a csapás számunkra egy másik irányból érkezik, és mi nem vagyunk képesek meglátni a kapcsolatot a kettő között.

Ezért van az, hogy nem értjük meg szenvedésünk okait. Nem látjuk a belső kapcsolatokat, azt a hálót mely mindannyiunkban létezik, és mindent egy rendszerré köt össze. Ezért van az, hogy úgy megyünk keresztül életünkön, mintha egy sötét labirintusban bolyonganánk, nem értve azt, hogy pontosan mi is történik.

Mindennek az oka, a Fény és a Kelim (edények) között ellentétes kapcsolat: amikor még nem korrigáltam a mélyen sérül Kli-t, akkor egy apró Fény valahol teljesen máshol hiányzik.

Az egyetlen megoldás az, hogy a világot egy integrált, összekapcsolt rendszernek lássuk. Ez az a lehetőség melyet megkapunk, ha a világot a Kabbala segítségével fedezzük fel. Csak az a képesség, hogy mindent tisztán lássunk adhatja meg nekünk a lehetőséget arra, hogy magunkat és a világot korrigálhassuk, és minden problémánkat megjavítsuk.

(a reggeli lecke második része alapján)

Még most is mi a Végtelen Világban létezünk, csak még ezt nem érezzük. Minden tulajdonságainktól függ, mivel a Felső Fény az adakozás és szeretet változatlan tulajdonsága.

Nem kell önzőségünk korrekcióján dolgoznunk, és nem kell az ellen kűzdenünk. Amin dolgoznunk kell, az az, hogy megszerzzük az adakozás és szeretet tulajdonságait (szűrö) mind efölött, hogy ezáltal képesek legyünk a Fényt ezekben a tulajdonságokban megkapni, és ezáltal felfedezni a Teremtőt. Ezért van az, hogy a Kabbalában a munka és a jutalom az egy és ugyanaz.

Ez különbözik a földi, és vallásos rendszerektől, ahol a munka egy bizonyos helyen zajlik, és a jutalmat máshol kapjuk meg. Ezentúl amennyiben jutalmat kapunk akár munka nélkül is, akkor boldogan abbahagynánk a munkát. A Kabbalában az egyetlen jutalom az, hogy adakozóvá és szeretővé válunk, mint Ő maga.

Írva van: “A Micva (parancsolat) jutalma a Micva maga (Schar Mitzvah – Mitzvah)” Ezt a Teremtő megismerése, és a vele való összeolvadás követi (Schar Mitzvah Ladaat HaMetsuveh). Másrészről a vallásokban az emberek azt hiszik, hogy parancsolatok mechanikus végrehajtásával a túlvilágon jutalomban részesülnek, és amikor oda jutnak mindenük meg lesz. Ez az amit a vallás igér nekünk, és ez az alapvető különbség a vallás és a Kabbala között, mivel a Kabbala azt mondja, hogy a jutalmat most kell megkapjuk! Semmi sem vár ránk halálunk után, kivéve egy újabb életciklus, ahol újabb lehetőséget kapunk arra, hogy felfedezzük a Teremtőt magunkon belül.