Szerző arhívuma: nandor

Nekünk  tudnunk kell egy egyszerű dolgot, hogyan érjünk el a kéréshez, és mi történik a kéréssel, azt később tudjuk meg.

Amikor mi felemelkedünk és a felső szint részévé válunk magunk is, csak akkor értjük meg. Én most nem lehetek az apa vagy az anya helyett, amig nem vagyok én magam is szülő, nem hozok világra gyermekeket és csak akkor érthetjük meg, mi a gyermek. Amig gyermek vagyok, vagy ifjú vagyok, nem értem mi ez. Tudni, azt jelenti ugyanabban az állapotban lenni.

Erről irva van:  “Ne ítéld meg a barátodat, amíg nem állsz az ő helyén”, mert csak akkor válhatsz birává, mi az bira? A bal oldali erő, amely megjelenik az edényben a jobb oldal ellenében a szintek lépcsőjén, és ismeri a korlátait, minden nehézségeit. Ez jelenti, hogy bira lenni.

Az igazi bira, az aki egykor maga is egy nagy bűnöző volt, kegyetlen, és most korrigálta minden előző bűneit. Ha ő maga nem ment volna keresztül, akkor hogyan lehetne bira ?

Van tapasztalata, képes befogadni az összes kérését, észrevételét, zavarait, megérteni őket, érezni őket, elbirálni és felszámolni. Mert ő képes, van edénye, van a “resimója”. Ezt nevezik igazi bira, és akkor nem lehet hiba a spiritualitásban.

Mivel minden a mi világunkban forditott, ezért van a világ olyan rossz állapotban, mert mi nem építjük a társaságunkat  a spirituális törvények azonoságával. Képzeld el, ha minden bíró bűnözőtt volna a múltban, akkor már minden igaz lenne, milyen jó volna.

Mondva: “Nincsen igaz a földön, aki jót tett, és soha nem vétkezett.” A személynek  át kell haladnia az összes bűnökön, és csak azután szerzi meg a  parancsolatokat. A kutatók többsége, ők maguk voltak a bűnözök. Tudják, az összes árnyalatokat, hogyan kell betörni a páncélszekrényeket. Ők maguk mindenen átmentek, mert nem tanulták meg az egyetemen.

A spirituális világban pontosan igy történik, “A személy nem képes egy  parancsolatot végrehajtani, hacsak előzőleg nem valott kudarcot abban.”

Például, Mózes nevelkedett Fáraó házában 40 évig és csak később vált Izrael vezetője. Magába szívta a clipa teljes bölcsességét és csak utánna dolgozta fel egy helyes módon.

Ezért nem kell félnünk, hogy bünőket követünk el. Mint mondják: “Még a legrosszabb közületek is tele van annyi parancsolattal, mint egy a gránátalma maggal.”

(BS)

Egyiptomban megvoltak  az összes részletek, kivéve egyet: az adakozást, minden fajta önjutalom nélkül, az úgynevezett “a Teremtő munkája a sivatagban.” De ehez nem sóvárogtak és lehetetlen sóvárogni, mert az egó állandóan növekszik. Minden alkalommal harcolni kell ellene, egyre többet és többet, amig “egyként” össze nem kapcsolódnak.

“És a lényeg az, hogy szerették az egyiptomi munkát”. Mint a fogyasztói társadalom: te dolgozol, keresel, sikeres vagy. Ha nem, akkor tudjuk, hogy minden rajtunk múlik. Minden tiszta, minden rendben van, a demokrácia törvényeinek megfelelően.

És ez a jelentése annak, hogy “összekeveredtek a nemzetekkel, és megtanulták a nemzetek munkáját”, ez azt mondja, hogy minden csak a megszerzesi vágynak megfelelően történik minden szinten. “Hogyha Izrael egy nemzet ellenőrzése alatt van”, azaz az adakozási pont, ez a szikra, az irány, az emberi egó hatalma alatt áll, “akkor ez a nemzet vagy az ego uralkodik a szikra fölött “. A spirituálitás iránti sóvárgás, “a szivben levő pont“, amely már benne van, és csak segiti az egót fejlődni mindenféle irányban.” És nincsen lehetőség kimenekülni az uralkodása alól. Ezáltal ők megizleltek  elégséges izt ebben a munkában és nem voltak képesek kimenekülni“.

És nincs lehetőség a felszabadulásra, mert  látták, hogy még nagyobb hasznot képesek hajtani, azáltal, hogy sikeresek a spirituális irányban. Ezek olyan különféle altruista szervezetek, misztikum, mindenféle dolgok, amely  az egón túl működik, és ki tudják tölteni a személyt. Látjuk, hogy ezek az emberek úgy érzik, hogy tele vannak, békében. Reményel vannak, valami belső szellemük van, magasztosabbnak érzik magukat, úgy tűnik, hogy nekik semmi nem hianyzik a maguk számára.Ők akarnak gondoskodni  másokról, tanítanak  másokat, de magukat teljesnek érzik. Úgy gondolják, hogy ha mindenki olyan volna mint ők, akkor semmi másra nem lenne szükség. Ez egy jó jele annak, hogy a szivben levő pont, még mindig a Fáráó burka alatt van.Ezért van az, hogy ők olyan gyönyörűnek tünnek. Ők nem szenvednek, az ők szenvedésük, hogy a többiek miért nem érnek el az olyan állapotot, mint ők.

Aki tartozik “Izrael gyermekeihez” (a Teremtőhőz sóvárog) ők maguk is szenvednek  és egy állandó mindennapos munkában és erőfeszítésben vannak, sötétségben, problémákban, mivel ők az egó ellenében dolgoznak, amely állandóan növekszik. Tehát egyrészről a “tele húsos fazéknál “ülnek és az összes fizikat betöltést megkapják és a spiritualitásból semmit, a sivatag, a száraz föld, csak a hit. A személy állandóan a két pont között van, és próbálja eldönteni mit tegyen.

Ugy tünik nekünk, hogy ha  kimegyünk Egyiptomból, akkor már eltávolódunk tőle. De a spiritualitásban nem úgy van, mert ha te lezuhansz, akkor te vissza zuhansz lefelé. Természetesen, ez nem ugyanaz az állapot, mert ez egy új fokozat, és a bajok mintha a sivatagból jönnének: a kígyók, skorpiók, veszekedések, mindenféle problémák, betegségek. A zuhanások és az emelkedések, egyik a másik után, de mindig ugyanabban a személyben.

(BS)

Ha mi benne vagyunk a megszerzési vágyban és csak a élvezetekre sóvárgunk, nem érezzük, hogy ezenkivül létezik más is. Mi csak azt értjük, hogy van bennünk valamilyen rész, amelyet ki kell tölteni, mert üresnek érzi magát. Amig a megszerzés vágya nem tölti meg magát, addig nem nyugszik le. Ez olyan mint egy kisgyermek, aki sir és nem nyugszik le amig nem kapja meg amit akar.

Hogyan tudjuk megtanítani ennek a vágynak, hogy más élvezetet kapjon? Ő még nem is érti mi ez, nem képes érezni és csinálni valami ilyesmit. De lassan ekkezdjük tanítani egy alap tervnek megfeleően.

Az egész tanulás alapja a hajlandóság a szenvedésre, mert a vágy fel kell adja saját beteljesülését, fel kell adja, hogy akarja a beteljesülést, fel kell adnia azt, hogy saját magát érzékelje, a büszkeségét, az irigységet, a hatalmat, az erőt, azaz feladja saját függetlenséget.

Eleinte az ember azt hiszi, hogy ő maga ki tudja javítani magát, amig lássa, hogy ez lehetetlen, és csak a felső erő által valósítható meg. Ő ebből tanul,  állandóan kudarcokon megy keresztul. Így tanulja meg, hogy lehajtsa fejét és kérjen, kérje pontosan azt amit nem akar. Így kap segítséget, mert a segitség által képes megváltozni, ellentétévé változni annak, ami ő valójában és akkor, megkapja az élvezetet, olyan dolgokból amit gyűlölt azelőtt.

Az egész folyamaton át kell mennünk, megértve, elismerve, egyetérve az érzelem és értelemben, és a tudatoságban. Minden amiben azelőtt büszkék voltunk és azt gondoltuk, hogy tisztességes, most épp ellenkezőleg, feltárjuk az alantasságot, az erőnk hiányát és a tehetetlenséget. Mindezt érezzük a mi megszerzés vágyunkban, aki nem tud semmit, kivéve a saját kielégitését, és most tanuja meg a létezésnek egy teljesen új módszerét.

Ez a folyamat a három dolog által történik: a “Pészách”, “mácá”, (pászka), és a “keserű füvek”(máror). Ez jelenti a “Pészách”,mert a személy egész idő alatt úgrik, átúgrik a kis mértékek között, a megszerzés és az adakozás mértéke között. Ő a “mácá”, a “szegény kenyér” által éri el, hogy nincsen más étele, és elégedetten beleegyezik azzal, amit az adakozásból kap.

(BS)

Sámáti könyvből: “És ez eljött a számtalan nap alatt, hogy egyiptom királya meghalt …” Minden az egónak a növekedése, minden fizikai jó élet, az ember vágya, hogy jol rendezkedjen ebben az életben, de ez hirtelen leesik, összetörik, és meghal. Tehát mit tehet az ember? Ez egy olyan helyzet, amelyen most az egész emberiség megy keresztül. Mi az általános egónak dolgozunk,  az egyszerű fizikai célokra.

Akkor  “és Izráel fiai felsóhajtanak a munkából“, vagyis azok, akik sóvárognak a spirituálitáshoz, de még nem is tudják mi az, azok akik egy kicsit jobban haladnak előre és képesek megérteni, hogy a spiritualitás jelenti a szeretetet és az adakozást, amelyek kívül vannak a személyes érdeken. Így kezdik el vizsgálni az állapotukat, és képtelenek  ebben a formában tovább folytatni.

Ez egy olyan piramis, amely magában foglalja az egész skálát: azokból, akik egyszerűen nem képesek az egót szolgálni, azokból akik már letisztázták, hogy a spirituálitás adakozást jelent, a saját maga aggodalma helyett. Mindegyik felfogja a maga helyéből és mindenki “felsóhajt” az ő szemszőgéből, ebből az önző munkájából.

Vannak olyanok, akikben felébred a “szivbeli pont “, és vannak olyanok, akik csak szenvednek anélkül, hogy megértenék, hogy miért. Mindenki felsóhajt a feszült  helyzetből anélkül, hogy tudnánk, hogyan kell kitölteni magukat.

“És felsóhajtanak a Teremtőhöz a munkából“, ők nem kiáltottak csak egyszerűen, hanem a munkájuk miatt. A próbálkozások sikertelenek, arra, hogy kielegítsék az egót, vagy haladjanak  jobban előre, mert az ők erejükből nem tudják elhagyni a régi szokásaikat, hogy megkapjak maguknak a mennyek királyságát, és elkezjenek dolgozni az adakozásban és a barátok szeretetében.

De mindennek ellenére, a “Teremtő meghallotta a sóhajtásukat” stb. A Teremtő meghallgat  mindenkit, aki reagál arra, amit tesz vele. A rendszer úgy van felépülve, hogy az érzékeny. Bárki meg van hallgatva a saját szintjének megfelelően, és választ kap a rendszertől. De különösen azok, akik képesek megérteni, hogy magukat az adakozás, és szeretett felé kell irányulniuk, egy gyakorlati módon a csoporton keresztül, a barátok szeretetén keresztül, Izrael szeretetén keresztül, akik sóvárognak a Teremtőhöz.

“Tehát, így akkora mértékben szenvedtek, hogy nem voltak képesek azt már többé elviselni, és akkora mértékben könyörögtek az  imájukkal, hogy az imájuk felemelkedett az Istenhez “,azaz, ők már kimerültek ettől a munkától. De másrészt, mi látjuk, hogy “ők azt mondták, mindaz amivel rendelkeztünk, ahogy a húsos fazéknál ültünk és kenyeret ettünk a jóllakottságig”. “És azt mondtak:” Mi emlékszünk a halra amit ettünk Egyiptomban … “. Vagyis úgy tűnt nekik, hogy minden rendben volt.

Az emberben ideiglenesen két pont van: egy fizikai és egy másik mintha, spirituális. Tehát ő a kettő között van, egyik távol áll a másiktól, annyira van több térfogata, a hely ismerete, és amit ő csinál.

(BS)

Vélemény (Fritjof Capra, Ph.D., fizikus és rendszerelméleti szakértő, az Ökológiai Művelés Központjának alapító igazgatója Berkeley, California): “A rendszerszemlélet úgy tekint a világra, mint a kölcsönkapcsolatok és az integráció kifejeződésére. A rendszerek integrált egészet képeznek, mely tulajdonság nem osztható fel kisebb egységekre. Az alapvető építőelemekre, vagy alapanyagokra való koncentráció helyett, a rendszerszerű megközelítés alapvető alapelvként fejeződik ki a szervezeteken belül. A rendszerekre való példákat számtalan sokasággal találunk a természetben. Minden organizmus – a legkisebb baktériumtól, a rengeteg növényen, állaton keresztül az emberekig – egyetlen, integrált egészet képez, és ezáltal alkot élő rendszert. A sejtek élő rendszerek, így tehát a testek különböző szervei és kötőszövetei , az emberi agy, a legjobb példák. Azonban a rendszerek nem határoltak az individuális organizmusok, vagy azok részei által. Ugyanez az aspektusa a teljességnek jelenik meg a szociális rendszerekben –  mint a hangyabolyban, vagy méhkaptárban, illetve az emberi családokban – és az ökológiai rendszerek által az egyedi fa vagy organizmus, egy komplex hálózatba illeszkedve, kölcsönkapcsolatokba ágyazva jelenik meg, amely szervezetek sokaságát tartalmazza és az ásványi anyagokból épül fel. Amit tehát a vadonban találhatunk,  az nem egyedi fák vagy állati szervezetek sokasága, hanem a köztük lévő viszonyok hálózatának komplex rendszere.”

“Minél többet tanulmányozzuk az élővilágot, annál jobban rádöbbenhetünk, hogy a kölcsönkapcsolatok tendenciái, az összefüggések rendszere, a részeik egymásban való létezése, és ezen részek együttműködése, lényeges karakterisztikája az élő organizmusoknak. Ahogy  Lewis Thomas kutatásai kimutatták, Mi nem egyedi, elszigetelt létezők vagyunk. Minden teremtmény, valamilyen érzékelésében össze van kapcsolva a többivel és függ a többitől. Nagyobb hálózata az organizmusoknak alkotják az ökológiai rendszert, együttesen különböző kövületi összetevőkkel, kapcsolódnak az állatokhoz, növényekhez, és a mikroorganizmusok a kapcsolatok hálózatán át fejlesztik az anyagot és az energiát, állandó ciklusokon át. Az egyedi organizmusokhoz hasonlóan az ökológiai rendszer önállóan szervezi magát és önszabályozó mechanizmust működtet, melynek részei periodikus fluktuáción mennek át. Mivel a nemlineáris természet rendkívül bonyolult kölcsönkapcsolatokban nyilvánul meg az ökorendszeren belül, bármilyen, komoly zavar, nem határolódik be egyetlen hatásba zárva, hanem az egész rendszeren keresztül söpör, sőt talán felerősödik, egy-egy belső visszacsatoló mechanizmus által.”

Véleményem

Ma, minden tudomány a természet integralitására mutat rá, azaz annak teljesen zárt rendszerére. Az oka ezeknek a felfedezéseknek az, hogy ezek a tudósok a rendszerhez hasonlóvá váltak, és ezáltal elkezdték jobban megérteni a világot, amiben élnek.

KN

Kérdés

Azt mondtad, hogy mindannyiunk fejlődése arról szól, hogy felismerjük, hogy kik vagyunk mi. Nos, kik vagyunk mi?

Válasz

Mindenekelőtt, mi nem állatokként létezünk a testünkben, akik csak annak szükségleteinek kitöltésével törődnek. Másodszor, mi nem egyszerűen olyan egoista teremtmények vagyunk, akiknek kötelező az egóját jóllakatnia, ami játszik velünk és különféle rossz célok felé ösztökél, miközben csak szenvedést ad nekünk egész életünkben. Ahogy írva van: „Egy ember anélkül hal meg, hogy megvalósítaná a vágyai felét”, ami azt jelenti, hogy nincs senki, aki elégedett lehet az életével amikor haldoklik, és nem is visz még magával semmit. Most egy olyan állapothoz érkeztünk, amikor semmink sem maradt, és még a halálunk előtt értük el ezt.

Azonban mi olyan teremtmények vagyunk, akikben egy teljesen egyedi lehetőség rejlik, és mi a legfelső csúcsán foglalunk helyet a természetben, ami megteremtette az egész univerzumot, ennek a csodálatos folyamatnak az eredményeképpen, ami az élet velünk együtt fejlesztette ki a Földön. Ez jelenti az emberiség fejlesztésének célját.

Ez a fejlődés, a jó vagy erőteljes út során, azzal kell hogy végződjön, hogy mindenki eléri az egész magába foglaló természetet, a magukkal történő azonosulást, és az egyensúly elérését és a tökéletes kapcsolatot vele, amit a Kabbalában „összetapadásnak” nevezünk. Minden emberi tulajdonságot az adakozás szolgálatába kell állítani, és úgy szolgálni az adakozás erejét, mint az egész természet.

Aztán látni fogjuk, a fejlődésünk hová vezetett minket, abban a formában, amely létezett mielőtt a Föld bolygó kialakult volna,  és ezután  a mozdulatlan, a növényi és az állati természet megformálásának szakaszaiban, végül az emberi fejlődésben. Mindez a mai napig formálódik, amikor elkezdünk behatolni az új világba, az adományozás világába, minden múltbéli fejlődés a mi önzésünkben, a fogyasztás világában, ahol azt keressük, hogyan kaphatnánk többet, mindez csak előkészület az emberi szintre, amit nekünk most kell kifejlesztenünk önmagunkban.

D

A hírekből (University of Toronto News): Egy bizarr teremtmény élt az óceánban több mint 500 millió évvel ezelőtt a híres közép-kambriumi  Burgess-palában, a kanadai Sziklás hegységben.

A tudományosan Siphusauctum gregarium-nak elnevezett, feltárt tulipán forma teremtmény körülbelül egy konyhakés hosszúságú volt (hozzávetőleg 20 centiméter) és egy egészen kivételes, szűrőszerű táplálkozási rendszere volt.

„Siphusauctumnak hosszú szára volt, amin egy virágkehely ékeskedett – egy gumós, csésze-szerű szerkezet– majdnem a csúcsán, körbevéve egy szokatlan szűrős táplálkozási rendszert, és a beleket. Úgy gondoljuk, hogy ez az állat a táplálkozáshoz a víz apró élőlényeit szűrte meg, úgy hogy a kehelybe pumpálta a vizet a kis lyukakon keresztül. A szár végén volt egy kis horog, ami lehorgonyozta az állatot a tengerfenékhez. A Siphusauctum nagy csoportokban élt, amit az is jelez, hogy a vizsgált kőzettáblán több mint 65 egyedi példány volt azonosítható.

„A legérdekesebb, hogy ez a táplálkozási rendszer egészen egyedinek számít az állatok között. A Burgess-palában nagyon sok bizarr életformát találtunk, de a Siphusauctum gregarium mindegyiket felülmúlja. Nem tudtuk még megállapítani, hogy milyen állatokkal lehetett rokonságban” – magyarázta Lorna O’Brien, a Torontói Egyetem főszerkesztője. A torontói kutatók eddig összesen 1100 egyed fosszíliáit tárták fel egy új Burgess-palából álló helyről, a leletek alapján a területet “tulipánmezőnek” nevezték el – tette hozzá.”

A Royal Ontario Museum fedezte fel a tulipánmezőt 1983-ban, a Yoho Nemzeti Parkban, British Columbiában.

Hozzászólásom: Meghatározó kabbalista munkájában „Az Élet Fájában”, az Ari leírta a természet állapotait: mozdulatlan-korall (egy közbülső állapot a mozdulatlan és a növényi között), a növényi-KelevSadeh, úgynevezett mező kutyája (egy közbülső állapot a növényi ás az állati között), és az állati-emberszabású majom (egy középső állapot az állat és az ember között).

D

A mi világunk embere ahhoz a személyhez hasonlít, aki elhagyta az ösvényt a mezőn. Manapság a teljes emberiség egy hatalmas tömeghez hasonlítható, amely vonatkoztatási pontját elveszítve, az élet hatalmas, sötét mezején bolyong.

A kiút ebből a helyzetből, amely az egoista fejlődésünk következménye, egy integrált társadalom megteremtésében nyugszik. Vagyis azoknak az embereknek a megkeresésén múlik, akik felismerték, hogy a jelenlegi helyzet egy zsákutca, és hogy ez csak az emberek közötti integrált kapcsolat felépítésével orvosolható.

Ebben az esetben az élet mezeje átalakulhat, s egy vad és kopár mezőből az áldott élet mezejévé válhat, mert ebben az emberek vágynának dolgozni az egoizmusukon, hogy elérjék a kölcsönös adományozás tulajdonságát, és így egyenlővé váljanak a természettel. Ebben az esetben az ő útjukat „az adományozás útjának” nevezzük.

Mivel a mi egoista természetünk teljesen ellentétes ezzel az úttal, csak egyféleképpen léphetünk rá erre az ösvényre: egy integráltan nevelő csoportban dolgozva, ami a „barátok szeretetének” kifejlesztésén dolgozik és ahol mindenki segíteni tud a barátjának, hogy pontosan a helyes úton haladjon előre.

D

A Teremtő, és a természet az a Mindenség egyben, és mi benne létezünk. De a Teremtő elrejtettsége miatt, amelyet értünk hozott létre, van meg a lehetőségünk meglátni magunkat, és a környezetünket egy különleges módon. Mintha mi függetlenül létezhetnénk Tőle és mi képesek lennénk magunktól működni, illetve magunktól létrehozni bármit is.

Ez csak fantázia, illúzió. Mi magunk is azok vagyunk, még a körülöttünk lévő világ is, minden cselekedetünk és a gondolataink, a tudatunk is csak tiszta illúzió. Mindez azért van így, hogy a Teremtő megadhassa az embernek azt a kiindulási pontot, amelytől kezdve, és amelyen túl, képes lesz haladni, valóban az illúzióvilágtól függetlenül.  Ennek a felismerése nélkül nem lehet megalapozni az emberré válásunkat.  Az “ember”(Ádám) jelentése: hasonló a Teremtőhöz, a Természethez.

De ha mi egy helyes módon akarunk növekedni, akkor mi állandóan arra kell, hogy emlékezünk, hogy mi a természeten belül vagyunk, és az határoz meg mindannyiunk számára mindent: a gondolataink, a vágyaink, a szándékaink és a kapcsolataink is,  minden ami történik velünk, az egész életünk onnan származik. A természet vezérel minket teljesen. Ez nem csak azt jelenti, hogy mi a Természeten belül létezünk hanem, mi nem is létezünk nélküle.

Mi egyfajta hazugságban, illúzióban vagyunk, az érzékelésünkben mintha valami álomban vagy mesében léteznénk. De ha mi koncentráljuk a figyelmünket, a gondolatainkat és a felfogásunkat, és az egónk fölé emelkedünk, a jelenlegi természetünk fölé, amelyben található ez az egész álom, ez a fikció – akkor mi ezzel megpróbálunk kitörni ebből az álomból és megpróbálunk eljutni az igazsághoz.

Ezért különböző cselekedeteket hajtunk végre a csoportban, tanuláson és azon keresztül, amit a kabbalisták mondanak nekünk. Mivel ők meg akarnak védeni ettől az álombeli életben való elmerüléstől, kihúznak minket a ködből, a mély gödörből, ahova besüllyedtünk. Tehát különböző tanácsokat adnak nekünk, hogy hogyan kell, hogy koncentráljunk, és megpróbáljuk megragadni minden pillanatban az igazi valóságot, annak érdekében, hogy elűzzük a sötét felhőket, és mögötte megláthassuk az igazságot. És ez a mi munkánk.

(BS)

Kérdés

Mire kell koncentrálni a Zohár olvasása alatt: a Fényre vagy a hiányra?

Válasz

Mit tudsz te tenni a Fényért? Mi csak azt tudjuk, hogy a természetben egy hatalmas és Teljes Erő létezik, Aki jó és jót cselekszik mindenkivel, a jóval és a rosszal egyaránt. Azaz, azok, akik akarnak, és azokkal is, akik nem akarnak előrehaladni az Ő törvénye szerint.

Valójában mi a Fény a mezejében vagyunk, amelyben található az adományozás tulajdonsága. Ez hasonló a fizika törvényével, amelyek meghatározzak a hatást minden erőtérben: mint az elektromágneses erő és a gravitációs erő. Azért, hogy ez a mező a leghatékonyabban hasson ránk, mi meg kell, tartsuk az ő feltételeit és hasonlók legyünk Hozzá. Akkor működni fog rajtunk a legerősebb formában.

A mező érzékenysége függ, hogy milyen mértékben akarunk és tudunk azonosulni vele. A természet kövületi, növény és állati szintjei, természetes formában haladnak a Fény felé. De az ember nem. Ő minden helyzetben meg kell, hogy határozza magában a saját viszonyát a Fényhez, vagyis mindig egy olyan szögben fordítsa magát a vizsgálat alatt és egy olyan szögben tegye magát a Fény hatása alá ahol a legmegfelelőbben és a leghatékonyabban tudja megvizsgálni magát és befogadni a Fényt.

Annak érdekében, hogy az emberkülönböző szögekben fordítja magát  a Fényhez, ő tanulhat a Fénytől, megismerheti minden természetét, a vágyát, az evolúció rendjét és a fejlődése formáját. Ő megérti, miért kell, hogy forduljon pontosan ezekbe a szögekbe így, mivel ennek következtében a tulajdonságok és vágyak felébrednek benne. Ez kötelezi őt, hogy keresse  a megfelelő viszonyát önmagával , amely el van rejtve a Fényben.

Az egész munka által az ember megérti a Teremtést és a benne működő erőket: a megszerzési vágyat és az adakozási vágyat. Ezen kívül nincs más semmi. Mivel a megértés megszerzésével együtt, a Felső Fényhez tartozunk majd , azaz a Teremtőhöz. Mert sem a Fény és sem a vágy nem tartozik a Felső szinthez, az Isteniséghez.

A házigazda elméje, amely mindent működtet és mindent ellenőriz, Ő irányít mindent, mind a kettőt: a Fényt is és az edényt is. Az ember, ennek következtében minden alkalommal forgatja az edényt egy adott állapotba a Fényhez viszonyítva, így elkezdi megérteni a teremtést és megismerni az elméjét, amely az edény és a Fény felett van. Ez az egy lehetőség van, ami megadatott nekünk:  megszerezni a működő elmét. Ez olyan, mint nézni az asztalt és elérni az asztalos elméjét. És ez a mi munkánk.

(BS)