Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Ha úgy készülök fel, egész nap a leckére, minta a királlyal találkoznék, lehetőség van arra, hogy azért Imádkozzak, hogy meglássam és megértsem a holnapi leckét?

Válasz

Ti nagyon nagy Fényt fogtok kapni. Érezni fogjátok, hogy mennyire sokat ad nektek. Elkezditek érezni a tanulmányozott anyagban a spirituális rendszert, amely befolyásol benneteket. A száraz sorok életre kelnek, megszerzitek a mélységét és az átláthatóságát, és ami létrehoz mindenben egy belső teret. Akkor világossá válik számodra, hogy a mi egész világunk, lapos lesz, mint egy kép a falon. Mögötte, akkor hirtelen megjelenik egy új dimenzió, egy olyan rendszer, ami mozgatja az egész képet, és összeállítja a részeket. Amikor érzitek meg a cél fontosságát, és akkor elkezdtek élni benne.

De addig is, mi nem vesszük számításba a célt, elutasítjuk azt a tudat alatt, így persze, hogy távol van tőlünk.

Minden esetben előre kell haladnunk, először is aggódnunk kell amiatt, hogy minden körülmények között elismerjük a cél fontosságát. Még most is, amikor haladunk előre, akkor is, mindig a bal oldali vonalra kell átmennünk, a kritikus vizsgálatra magunkkal szemben, és látni kell, hogy amit teszünk az nem elég. Minden nap még több erőfeszítést kell hozzáadnunk a kapcsolathoz.

Ezen kívül, meg kell, hogy köszönjük a barátainknak az egész világon, hogy kimennek terjeszteni és magyarázó anyagokat osztogatnak. Nekünk támogatnunk kell őket a munkájukban, mert ez nagy sokat segít mindannyiunknak.

BS

Nem könnyű elérni a megértését annak, hogy a legfontosabb dolog számunkra a „Hissaron”(hiány), hogy éjjel-nappal, jót és a rosszat, mindent ehhez viszonyítva mérjünk.

Ha van hiányosság, akkor az jó, és azt hívjuk, “nappalnak”.  Ha nincs hiányosság, azt hívjuk, “éjszakának””. Így kell mindig ellenőriznünk magunkat. Ez teljesen ellentétes azzal, amit megszoktunk, mert nem egyezik meg a mi megszerzési vágyunk érzékelésével, hanem az adományozás irányába mozdul el, a Szentség felé.

El kell képzeld  magadban, hogy a király előtt akarsz állni szüntelen, és a kedvében akarsz járni, adakozni szeretnél neki .. De mit tudsz adakozni? Mi az, amit Ő kedvel, és adakozásnak tekinthető a Számára?- Nekünk felül kell vizsgálnunk, hogy mit is élvez a Teremtő.

Minden cselekedet, amelyet a Teremtő élvez, azt Mitzvot-nak (Parancsolatoknak) nevezzük, és végre hajtjuk őket a Reformáló Fény a segítségével, amelyet “Tóra” –nak nevezünk. Az összes Mitzvot, a teremtmények közötti kapcsolatokban nyilvánul meg, és ezért van az, a parancsolat, hogy “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, amely egy nagy összefoglaló szabály a Tórában. Ezt hívják az általános vágy korrekciójának a Tóra útján, mert a Tórában levő Fény korrigál minket. Így megérthetjük az összes cselekedetből, amelyek segítségével mi összekapcsolódunk egymással, hogy hogyan születhet meg köztünk egy hatalmas adakozás, az úgynevezett kollektív edény, az Egyetlen Lélek.

Az erre való sóvárgást, nevezzük úgy, hogy „nappal”, valamint a kapcsolatokban való cselekedeteket, nevezzük Mitzvot-nak. Az általános tulajdonság, amely ebben feltárul, az adakozás tulajdonsága. Masach-nak (Szürőnek) nevezzük azt, amin a Ohr Hozer (Visszavert Fényt)  vissza tükröződik amelyben felfedezhetjük a „házigazda” élvezetét, és magát a „házigazdát”, a Teremtőt. A Forma egyezés értéke szerint, felfedezzük fel a Ohr Jashar-t (Közvetlen Fényt), a Visszaverő Fényben. Ez az ahogy mi előre haladunk.

BS

Meg kell értenünk, hogy minden változás, amit érzékelünk magunk körül, azt azért kapjuk, hogy segítségül legyen a számunkra. Végül is, nélküle nem lennénk képesek elmozdulni. Mi szembesülünk olyan állapottal is, amely nagyon kimerítő és fárasztó lehet, és sok napon át elhúzódik. Így úgy tűnhet az ember számára, hogy nincs öröme ezekből ezért nincs szüksége ezekre az állapotokra.

Vannak napok, amikor az ember egy állatnak látja magát.. De valójában nem az ő kötelessége, hogy megvizsgálja magát és az állapotát, hanem neki csak azt kell megvizsgálnia, hogy hogyan tudná felhasználni ezeket az állapotokat. Lehetséges az is, hogy megmarad az ember ezekben az állapotokban, az élete végéig. Ezek az állapotok felülről érkeznek, de a válasz, a reakció magától az embertől jön.

Ezért folyamatosan vizsgálnia kell és összegezni az állapotok esszenciáját, nem pedig magát az állapotot, hanem azt, hogy mi az ő válasza ezekre az állapotokra, azt hogy hogyan reagál, és hogyan dönti el, hogy a szóban fogó állapot jó vagy rossz. Lehet, hogy maga az állapot nem változik meg, de az ember egyre inkább más formán válaszol rájuk és próbál különböző új trükköket találni, amelyekkel képes lesz felemelkedni.

Bár maga az állapot nem változik, az ember továbbra is makacsul harcol kitartással, hogy elérjen valamilyenfajta adakozást, valamilyen kapcsolatot, hogy közelebb kerülhessen a Teremtőhöz. Pontosan ezért értékeli ezeket a helyzeteket, amelyek megadják a hiány érzékelését, – még a legkisebbeket is – mert így lehetősége van előrehaladni.

Az ember, hálás lehet, hogy nincsen teljesen leszakadva, és a Teremtő megadta neki a vágyat és a késztetést, hogy megragadhassa a kötél végét, és kivárja azt a pillanatot mikorra Teremtő elvezeti őt egy olyan helyre, ahol ő képes erőfeszítéseket tenni. Ennek elégnek kell lenni az ember számára, ennél nem is kérhetünk többet.

Ez a legnagyobb munka, és a legkisebb megszorítás, hogy nem engedjük el a kötelet. Ettől a pillanattól kezdve, minden már az ember kezébe kerül.

Ezért nagyon fontos, hogy az ember alakítson ki magának egy állandó rendszert és ezzel folyamatosan tartsa magát az úton. Legalább napi gyakorisággal – ha van lehetősége – tanuljon, terjesszen és vegyen részt a csoportban.

Ez mind az ember kezébe kerül, és döntenie kell, hogy mi a “nappal” és mi az “éjszaka” számára. Ha ő megragadja a kötél a végét, ez már a „nappal” kezdete. Nem számít, hogy mi érkezik Felülről, az a fontos, hogy az ember ezt felhasználva hogyan ébreszti fel magát. Ahogy az írva van: “Én ébresztem fel a hajnalt “!

”

“Bár felül a gálya, és alul a víznek árja…azért a víz az úr…”

Kérdés

Mi működik rajtam a Zohar olvasása közben? A szándékom, a szöveg, vagy a szöveg kombinációja a szándékkal?

Válasz

A szöveg nem működik itt. Te meglepődtél attól, most amit szövegből olvastál? Ki tudja elmondani, anélkül, hogy megnézné a könyvben, hogy mit olvastam? A szöveg nem marad meg bennünk, hanem nekünk fel kell használnunk azt egy bizonyos módon. Vagy írjunk belőle valamit, vagy úgy használjuk fel, hogy tanítson valakit. De ne magunk számára. A Zohár könyve olyan számunkra, mint a Körbevevő Fény, ami jön és befolyásol minket kívülről. Szóval az olvasás közben, mi a vágyainkat és gondolatainkat a korrekció felé fókuszáljuk, abban a reményben, hogy ez befolyásol majd minket.

Amit a Zohár szerzői írnak, az olyan magasztos, hogy nem lehet a valódi szöveghez kapcsolni, hanem csak, mint “gyógyszert” magunkhoz venni. Nem tudom, hogyan működik a gyógyszer. Tartalmaz különböző anyagokat, amelyek bemennek a testembe, a kémiai folyamatok csatlakoznak a testemhez és létrehozzák bennem az egyensúlyt, a hiányt. De az egyensúly hiánya a vírus ellen irányul, és így létrehozva egy új egyensúlyt.

Ezt úgy hívják: “a méreg, amely gyógyszerként szolgál.” Amit én lenyelek, az megrengeti a testemet, de azzal ellentétes irányban, mint ahogy a betegség dolgozik. Így az új egyensúlytalanság, egy új egyensúlyt teremt a meggyógyuláshoz. Meg van írva: “Minden gyógyszer méreg, de nem minden méreg a gyógyszer”.

Ez a munka a jobb és a bal vonalak között zajlik, amelyek között létre hozzuk a középső vonalat. Itt az egyensúlytalanság van a jobb vonalon és egyensúlytalanság van a bal vonalon is és a középső vonalon van az egyensúly. Ha mi félünk az egyensúlytalanságtól, ez már nem a Teremtő munkája. Röviden, nekünk „hősnek” kell lennünk. . Az egyensúly, a hiány az egy jó állapot, ez az előrehaladásnak a jele. Mert, amikor haladsz előre, egy kiegyensúlyozatlan állapotból egy másik kiegyensúlyozatlan állapotba lépsz, abban a pillanatban te egy lábon állsz, míg a másik lábad a levegőben van.

BS

Kérdés

Hogyan ébresszük fel az irigységet (a fejlődésre való vágyat) a csoportban, mint ahogy a Zohár alkotói tették, miszerint hogy „akarjam a hasonlóságot velük, és ez által a szintjükhöz érjek”?

Válasz

Ez nehéz. Mert Ők nagyon távol vannak még tőlünk és nem értjük meg még őket. Ráadásul, mi még egyáltalán nem is érthetjük meg, hogy ki az az ember, aki ráébred az egész Teremetésre, és olyan helyen lakozik, ahol minden Fénnyel van kitöltve. Ahol az ember felfedezheti a Törvényeket, amelyek vezérlik az egész Teremtést, a mi világunkon túlról. Ahol Ő képes megérteni és érezni mindazt, amit a természet nyújt számára, képes megérteni és érezni a Hatalmas Értelmet, a Hatalmas Gondolatot, amely mindent működtet a mi világunkban. Ez az ember tudja, ismeri ezt a Harmóniát, amelyben az összes Teremtés Törvénye összekapcsolódik egymással.

Pontosan ez adhatja meg az élvezetet. Mivel mi azt gondoljuk, hogy az élvezet az egy érzékelés, pedig csak a megszerzési vágy, és éppen hogy csak érti az érzékelés nyelvezetét és az érzelmi sóvárgást. Mivel az érzelmi benyomást egy bizonyos szinten a Hochma (Bölcsesség) Fényétől kaphatjuk meg.

Ez kissé összezavar minket, és mi nem értjük még mi is ez. De a valódi élvezet, az a Felső felügyeleti és vezetési rendszer elérésének az élvezete, amelyben feltárul a Teremtő.  Mert mi nem érjük el még az absztrakt formát és annak értelmét, csak az anyag, formába beleöltözését az adakozás annak a formáját, amely beleöltözik a mi anyagunkba, a megszerzés anyagába.

A Teremtő jelentése “Jöjj és láss”, mert mi megyünk és látunk. De amit mi látunk az a Hochma (Bölcsesség) Fénye, amely beleöltözik az egész rendszerbe és vezeti az összes részét, az elejétől a végéig.

Mi látjuk, hogy ezek a részek különböznek, és távol vannak egymástól az egójuk által, eltérőek a funkcióik által Hogyan kapcsolódnak össze ezekben a formákban? Ők beleteljesítik egymást. Ha ezt nem látnánk, akkor mi nem tudnánk elképzelni önmagunktól, hogy a dolgok hogyan kapcsolódnak össze és hogyan egészítik ki egymást. Pontosabban, amikor az ellentétes dolgok kapcsolatba lépnek egymással, azok hozzák el a hatalmas boldogságot és a teljességet.

Ez így van a mi életünkben is. Mondjuk azt, hogy mi egy mozit nézünk, vagy valamit nézünk, ami már megtörtént velünk. Akkor igazából mi az, ami lenyűgöz minket?  Minket lenyűgöznek, azok a dolgok, amelyek először ellentétesek velünk, vagy fájdalmasak voltak, és később beteljesültek. Lényegében ez az alapja mindennek, amiből az ember benyomást kaphat, például amikor valami nem igazságos, vagy amikor az igazság feltárul és így tovább. Mint ahogy írva van: “A szeretet lefed minden bűnt” és ebből ered, az érzékelés, a megértés és a hálaadás a Teremtő felé.

BD

Kérdés

Amikor egy fiatal pár, férj és feleség terveit építi a jövőre nézve, akkor álmodnak arról, hogyan fognak élni. Lehetséges, hogy a házaspárok megvitassák az ideális integrált család képét, az integrált oktatási csoportban, egy olyan formában, hogy mindegyik hozzáadja a meglátását?

Válasz

Ez ma is sikeres. Amikor mi létre akarjuk hozni egy ideális család képét, akkor ehhez meg kell értenünk a mi önző természetünket és teljesen objektíven kell kezelnünk. Ha én tudok egy objektív módon beszélni a feleségemmel, és ő elmagyarázhatja, hogy a véleménye szerint, ki vagyok én, és fordítva – akkor mi megérthetjük, hogy mit töltött a természet, a mi bensőnkbe: megértjük a nézeteket, a szokásokat és szándékokat egymás felé, és mi megpróbálunk ezek fölé emelkedni egy teljesen új kölcsönös viszony rendszerévé.

Mi nem törünk szét, mert mi létrehozunk valami újat, ami kényelmes és jó számunkra. Az összes negatív belső impulzus, a mi egoizmusunk, automatikusan átváltozik egy összekapcsolódásra fölöttük.

Elkezdjük látni, hogy ha nem lenne a mi egók, nem tudnánk kapcsolódni egymáshoz. Mi rá építjük ezt a közös pluszunkat, amely a partnerünké lesz, a mi barátunk lesz, a segítőnk, amely állítólag dolgozik ellenünk, de valójában megmutatja, hogy mi ellenkezzünk. Teljesen átváltoztatjuk az egót a mi kölcsönös kapcsolatunkban, és egy új családot hozunk létre belőle, egy új anti-egoisztikus partnerkapcsolatot.

Ebben a partnerkapcsolatban, az egoizmusnak nagyon fontos szerepe van, mert nélküle nem tudtunk volna semmit tenni. Az egó, a természet anyaga, amely szándékosan van belénk írva. Miben különbözik az ember az állattól? – pontosan abban, hogy az egoizmus megnövekedett benne évről évre és generációról generációra. Amikor mi használjuk az egoizmust, de átfordítva egy ellenkező irányba, akkor létrehozzuk a kölcsönösséget az elutasítás helyett – létrehozzuk a közelséget, a gyűlölet helyett – létrehozzuk a szeretetet. Ez mind összesen a szeretet.

BS

Kérdés

Ha elmesélem valakinek az én értékrendemet, neki koncentrálva kell engem meghallgatni, ez az első dolog. De amikor megpróbálok valakivel együtt megépíteni egy ideális képet, mint a kommunisták, amikor leültek és elképzelték az ideális jövőt, az egy teljesen már más dolog. A probléma az volt ezzel, hogy mint kiderült, a nézeteik teljesen el vannak vágva a valós élettől.

Válasz

A kommunisták rendszeréből hiányzott az emberi oktatás. Az oktatás, Oroszországban főleg annak idején, és még ma is, egy nagyon nagy probléma, mert még ma is létezik bennük a rabszolgaság pszichológiája. Fokozatosan, ezt meg kell változtatni személyes dicsőítésre. Oroszországban léteznek a megfelelő feltételek ehhez.

A felfelé irányuló mozgás, az “emberi szintre”attól függ, hogy ez (a rabszolgaság pszichológiája) teljesen feloldódik-e az társadalomban, de ez azonban a személy teljes növekedésétől is, – mint személyiség- növekedésétől is függ. Ezeket ellentéteket akarták eltörölni a szovjeturalom alatt, mert nem tudtak létrehozni egy olyan rendszert az emberek oktatására és nevelésére, amely arra vezeti az embert, hogy mindenki egy személyiség legyen, akinek van saját a véleménye, és képes produkál a potenciális lehetőségeit. Ezt teljesen kicsavarták, miszerint: „neked nincs fejed, a párt majd gondolkozik helyetted, nincs neked semmid a kezeden kívül. Te cselekedsz, és mi meg mondjuk, hogy mit tegyél.”

Ez nem az az emberi mivoltunk, amire sóvárgunk és törekszünk. A próbálkozások, hogy egyszerűen csak eltöröljük az egoizmust, és helyette egy mesterséges módon bevezessünk egyfajta kényszer hatására egy „önzetlenséget önfeláldozást” – ez a Természet ellen való.

Mi azt mondjuk, hogy meg kell tanítani arra az embert, hogy helyesen használja az indítékait, szándékait és az egoista impulzusait.

BS

Nem is olyan vidám az a Vidámpark….

Vélemény: (David Rubenstein, a The Carlyle Group alapítója és igazgatója):

„Országok inognak meg, tüntetések őrjöngnek, a munkanélküliség megtöbbszöröződik, a kapitalizmus érdemei megkérdőjeleződnek.”

„Mindig éreztem, hogy volt két alapvető hiba – és láttuk, hogy az elmúlt pár évben megjelentek. Az első az, hogy a korlátlan bősége a gazdagság megteremtésének fenntarthatatlan fejlődést fog megteremteni és kétségtelen összeomlást. A nagy válság, amit az olcsó hitel hajt, egy könnyen megérthető példája ennek a hibának.”

„A második az egyenlőtlenség ami akkor jelenik meg, amikor a vagyonteremtés üldözése magam mögött hagyja az erre kevésbé képteleneket (a legtöbb esetben nem a saját hibájukból kifolyólag), hogy versenyezzenek a keményen küzdőkkel, vagy alkalmazkodjanak hozzájuk.”

„Miközben nincs egyszerű orvosság a kapitalizmus két nagy hibájára, íme mit tennék 2012-ben, hogy a rendszert a lábára állítsam, és hogy mérsékeljem a bevételi különbözőségeket.”

„1. Megmenteném az Eurót és ez Európai Uniót. Egy működő és élő EU – a világ legnagyobb gazdasági egysége – lényegi a globális jólét szempontjából.”

„2. Kijavítanám az Egyesült Államok adósságát és hiányát… Ez elfogadhatatlan és nem jó a kapitalizmusnak.”

„3. Integrálnám a fejlődő piacokat. A világnak fel kell ismernie, hogy a kapitalizmus központja a fejlődő piacokra vándorol – ahol a legtöbb növekedés történik 2012-ben… Ha maguknak nem is, de a tőkének meg kell oldania a legtöbb problémáját a fejlett piacoknak, különösen a nagy válság maradékát, ami nem tolerálható feltételeket teremt. Ez jobban fogja bántani a szegényeket, mint a gazdagokat.”

„4. Oktatni, oktatni, oktatni. Talán az egyenlőtlenség legnagyobb oka az egyenlőtlen állapota az általános és középiskolai oktatásnak.”

Válaszom

A kapitalizmus kimerítette magát; nem lehet olyan integrált, mint amennyire a Természet azt megkívánja, mivel nem az értelmes fogyasztáson alapul, hanem a fogyasztás és a termelés folyamatos növekedésén, ami nem fenntartható a korlátozott piacoknak és természeti erőforrásoknak köszönhetően.

CST