Szerző arhívuma: nandor

A kapcsolatunk erőssége egymással olyan mértékű kell, hogy legyen, hogy megtörténjen az összekapcsolódás, az “adakozás” érdekében”, a “kölcsönös garanciában”. A mi közös edényünk százszorosan nagyobb lesz vagy ezerszer az egyéni kapacitásnál. Ha ezer ember mindegyike egy grammot akar, amikor összekapcsolódunk, akkor együtt nem ezer grammot jelent, hanem a több százmilliót.

Mikor valaki belevegyül a csoportba, és összekapcsolódik mindenkivel, és megszerzi az egész csoport erejét, ezzel az erővel összekapcsolódik ismét mindenki mással, és ez által mindenki már bele van foglalva mindenkibe, ő jóval megsokszorozza az erejét. Így mindegyik megsokszorozva az erejét, ismét integrálódik mindenki mással önmagán belül. Így többszöröződik a 4-ik, 8-ik,  végül a 16-ra hatványra.

Csak egy ilyen módon jutunk el a spirituális beteljesedésre, és nem egy szimpla kapcsolat formájában. Ha mi összekapcsolódunk a kölcsönös garancia feltételével, megszerezzük a kapcsolat erejét, és olyan integritás jön létre az edényen belül, amely megengedi számunkra, hogy felfedezzük a Fényt, amely előttünk van. Ez már az edény azonossága a Fénnyel.

Mert másképp az edény gyenge, nem is képes felfedezni a Fényt. Ez olyan, mint amikor a bankba megyünk és pénzt kérünk, és ők mondják neked: “Oké! Adhatok neked egy millió dollárt, de akkor adjál fedezetet!”

De ha nekem nincsen semmilyen fedezetem, akkor én nem kapok semmit. Ez az értelme a spirituális edénynek. Ami a különbség a spiritualitás és a korporalitás között, az a kapcsolódás ereje, az odaadás, amit képesek vagyunk egymás irányában elérni, a Felső Fény irányában, amely egy olyan hatalmas kapcsolat, amely ennek megfelelően alkalmassá válik, a Fény befogadására. Akkor ez a kapcsolat közöttünk egyre hatalmasabbá válik.

Tehát,  mi meg kell növeljük a kapcsolat intenzitását, többet és többet. Így épül fel a spirituális edény. Ez az egyetlen dolog, ami hiányzik nekünk. A Felső Fény teljes nyugalomban van, csak a vágy hiányzik.

BS

A hétköznapi kereskedő egyetért azzal, hogy azzal a feltétellel adja át az árut a vásárlónak, hogy nyereség jár neki ezért. De a Teremtőnek nincsen szüksége a mi munkánkra, Ő olyan feltételeket, állit nekünk, amelyek az ember célját szolgálják. Ő egyetért, hogy átadja nekünk az összes fényeket, és a mi feltételünk, hogy  mit kapunk tőle. Mint egy barát, aki szeretne neked adni a kincset, de hozzál magaddal zsákokat, hogy megtöltsed ezüsttel és arannyal. Nem számit hány zsákot hozol magaddal – mert én megtöltöm mind.

A mi egoizmusunk másképp működik, mivel nincs mit adnia. Ez a modern világban a válság, nagyobb a kapni akarás, mint a képesség az adásra.

Az ego, úgy elkezd dolgozni, mint a bank, több pénzt nyomtat, mint amennyivel rendelkezik. Valaki kölcsön kér Tőle, és csak üres papírt ad neki, azaz többet ígér, mint amennyivel valójában rendelkezik. Ennek eredményeként, egyre jobban növekedik a hatalmas pénzügyi buborék, amely végül szétrobban.

Ez megmutatja nekünk, hogy a megszerzés vágya nem képes minket kielégíteni. De az adakozás vágya – ami pontosan ellentétes a megszerzés vággyal, készen áll oda adni mindent, csak hozzunk zsákokat, edényeket, vágyakat!.

Az összes problémánk, az hogy nincsen edényünk, igazi vágyunk. A Fény az adakozásban létezik. A Teremtőnek nem hiányzik arany, pénz, és semmi más a beteljesülésre –  ami megállít minket, az csak a hiány a helyes vágyra, amely képes felfedezni ezt a beteljesülést.

Az edény, amely megfelel a beteljesülés felfedezésére – a szándék az adakozásra, vagy a kapcsolatra. Ha mindenki közülünk képes megkapni egy grammot, akkor száz ember, amely összekapcsolódik egymással, nem száz grammot kap – hanem százezer grammot! Mert az összekapcsolódás nagyobb erőt ad, mint egy szimpla vágy.

Az összekapcsolódásban van egy különleges,  hozzáadott erő – egy spirituális értelem, amely felülről jön, azon túl ami alulról jön. Ez olyan, mint a másik fele a természetnek, amely felülről jön, és mi alulról hozzáadjuk a másik felét. Vagy mint két csepp, amely összekapcsolódik, az egyik jön alulról és a másik felülről.  De tudva, hogy a kapcsolatban sokkal erősebb erő van, mint egy egyszerű erők összessége.

Lényegében ez az, hogy meg kell építeni a megfelelő edényt a fényhez. Ha van száz, vagy százezer ember – ők kapcsolódva kell, hogy legyenek, egyik a másiknak szentelve. És akkor a közöttük levő kapcsolat fogja építeni a megfelelő edényt, és nem egyéni vágyak valamiféle összessége.

BS

A teremtés célja az, hogy a megszerzés iránti vágyra alapozva, amely úgy lett megteremtve, mint a “létezés a semmiből “, hozzáadódjon a függetlenség. Annak ellenére, hogy a semmiből jött létre, nem tud megszerezni semmit a maga számára, aztán ő olyan tulajdonságokat kap, amely segíti őt, hogy hasonlóvá váljon a Teremtővel: független, megértő legyen, és a saját maga által döntsön.

Ez a különbség a megszerzés iránti vágy között, amely meg lett teremtve a Malchut de Ein Sofban, a legelső állapotban, és ami később történik, miután a megszorítás létrejön, utána leereszkedik fentről lefele egészen eddig a világig, és majd innentől visszaemelkedik az összes törés után, az összes folyamat után, visszatérve az első állapotba.

Az összes folyamatok a teremtményen belül zajlanak le, azért, hogy megalkossa a saját edényét. Ez a fejlődés iránya, hogy felismerje a gonoszt, az egoizmusát, és az erre megjelenő érzéseit. Ez a gonosz, fordított a Teremtővel.

Azért, hogy megszerezze ezeket a tulajdonságokat, ehhez különleges feltételekre van szükség. Az első dolog, hogy a teremtmény ne érezze, hogy kényszerítve cselekszik, a Teremtő ellenőrzése alatt, hanem szabadnak érezze magát. Tehát a Teremtő rejtettségben kell, hogy maradjon.

Mi kezdetben megkapjuk a nulla pontot, amelytől el kell, hogy érjünk a Teremtő céljához, a végső ponthoz, amelyet Teremtő a semmiből teremtett, és az adakozás iránti szándék által ki kell terjednie, amely a megszerzés vágya felett van. De hogyan lehetséges ez, ha a Teremtő rejtve van, és nem látjuk a célt, merre kell mennünk? Ha nincsen semmi példánk erre, semmi összehasonlítási alap, semmi jel az úthoz, amelyre építeni lehet, hogyan vizsgáljuk meg önmagunkat?

Az ember, ha kap ilyen vágyat, de nem tudja, hogyan használja és hajtsa végre, ezt az állapotot írja le, a “barangol a földön” mondás. Valóban, szétterjed előtte a lehetőségek mezeje “aki üdvözöli a nevét”. A Teremtő megadja az összes eszközöket és a lehetőségeket az előrehaladásra, azért hogy a helyes formában használhassa őket.

BS

Kérdés

Írva van, hogy Izrael felgyorsítja az időt. Hogyan tesszük ezt a leghatékonyabb és legtermékenyebb módon? A terjesztés segítségével? Szándékkal? Belső vizsgálattal?

Válasz

Azzal, hogy magadon dolgozol és a külső terjesztésen. A belső munka az egység közöttünk. És a terjesztésben az üzenetünket jobban és jobban érthetővé kell tennünk – magunk számára és mások számára is.

Ha egy személy nem tudja hogy mit mond magáról, jobb ha csendben marad. Bizonyára nem fog mások hasznára válni. Ebben az esetben igaz, hogy a szavaink az egyik fülön be fognak menni, a másikon pedig ki. A tény az, hogy nincsenek kapcsolatban a szívvel. Mi még mindig „rizsázunk” – nem kötöttük magunkat hozzá a vágyunkkal és érzelmünkkel. Egyszerűen csak kimondjuk amit hallottunk vagy olvastunk.

Ha magadat, a szent vágyadat a szavaidba helyezed… azért folyik ki belőled, hogy aztán alakba öltözzön és elérje a fülét a másik lénynek, és ez a láncolat egyik vágytól a másikig nyúlik. Végtére is, a vágy az alapja a teremtménynek. Viszont ha a te szavaid magasabban kezdődnek és a gyökerük nem éri el a legfontosabb dolgot, akkor a másik oldalon szintén nem érik el a célt és eltűnnek nyomtalanul az emberből. Ezért olyan gyenge a terjesztésünk.

Kérdés

Tehát mit tudunk tenni, hogy a szavaink közvetlenül a vágyból jöjjenek, a szívből?

Válasz

Épp most válaszoltál te magad: szívből kell jönniük, szívből szívbe.

Ha nem érzed, hogy mit fogsz mondani, akkor ne mondj semmit. Ha érzed, akkor még a zagyvaság is működni fog. Ez azért van mert érzés és inspiráció van a zagyvaságban és a társad érezni fogja ezt a melegséget. “Ez a személy nem tudja kifejezni magát” fogja ő gondolni „de el tudom mondani hogy az egész élete ebben van.” A valódi érzések értékesek és az üres szavak érintetlenül hagyják az embert, a hangtól függetlenül.

CST

Optimista vagyok. Azt gondolom, csodálatosan haladunk előre. Én jobban és jobban nyomlak benneteket, de bizonyosan minden pillanatban boldog vagyok, hogy minden ilyen gyorsan tárul fel.

Fenn kell tartanunk az elismerést és az örömöt, és nem szabad kicserélnünk ezt szomorúságra. Még az elégedetlenség is csak abból fakadhat, hogy boldogok vagyunk és valami nagyobb felé sóvárgunk. Más szavakkal, boldognak kell lennünk a vágy miatt ami bennünk ég, és ha nincs is vágyunk, boldognak kell lennünk, hogy érezzük és megértjük mindezt. Ha egy személy kapcsolódik a spiritualitáshoz, akár egy kicsit is, már úton van. Csak egy pillanatig kritizálhat vagy lehet szomorú, azért hogy azonnal visszatérjen a boldogságba és szándékba.

Minden számításnak megfelelően (annak ellenére, hogy lehetetlen azokat elvégezni), a megváltás határán vagyunk. Még Baál HaSzulám is írt erről, és még helyesebb ez napjainkban, ilyen sok idő után, ilyen sok erőfeszítés után, amit befektettünk.

Biztos vagyok benne, hogy egy csodálatos szakaszon megyünk keresztül a felkészülésen most, az áttörés előtt, amelyik bármelyik pillanatban megtörténhet. Tehát ez nem függ semmilyen eseménytől, amit a jövőben tervezünk.

Fenntartunk egy csodálatos és erős kapcsolatot. A kongresszus új kapcsolati szálakat kötött minden csoport között, a fizikai távolságok ellenére, a melegség már szétoszlik közöttünk. Van már egy összehegesztett pont, ami kapcsolatot teremt közöttünk és ami azelőtt nem létezett. Ez már a spirituális Kli kezdete (edény vagy vágy), ami fenn fog tartani és megment minket.

Át fogunk jutni az akadályokon, és ezt megtéve új erőfeszítéseket adunk hozzá ehhez a ponthoz – és meg fogunk születni.

CST

Kérdés

Az egység pontja a spirituális és a fizikai egység között van? Vagy létezik fizikai egység egyáltalán?

Válasz

A fizikai egység nem jelent itt különbséget. Amikor találkozunk tudat alatt folyamatosan keressük ezt a pontot közöttünk. Most elkezdünk ezzel dolgozni és meg fogjuk érteni azt.

Nagyon fontos volt elérnünk ami új kapcsolódási pontunkat. Most, hogy elértük ezt, csak fejlesztenünk kell azt. És még azok is, akik nem érték el ezt, jöhetnek és érezhetik a ezt a kapcsolatot, mivel ez már a mi közös szerzeményünk.

Most csak szélesítenünk kell ezt a pontot minden akadály ellenére. Meg kell értenünk, hogy az akadályok pontosan azért vannak hogy ezt szélesítsük, megnöveljük. Remélem, hogy a következő pár hónapban megformáljuk belőle az első tíz Szfirát. És ez lesz az első megmutatkozása a lelkünknek.

Ebben a tíz Szfirában el kezdünk érezni a Fény erőit, tervét, folyását, belépését és kilépését. Úgy kezdünk bennük minden mozdulatot érezni, mint egy élő szervezetben, és elkezdjük élni a közös belső életünket. Egy lélek fog megjelenni közöttünk, nem csupán egy kapcsolódási pont. A Teremtő egy teremtményt alkotott, és mindegyikünk érezni fogja magát abban. Más szavakkal ez lesz a mi „szállónk”.

És fokozatosan elkezdjük úgy látni a fizikai testünket mint valamit, ami társként követ minket. Az egység pontjának szélesítése, ennek a felső tulajdonságnak a kiterjesztése olyan mértékben uralkodni fog mindenen, hogy nem is fogjuk magunkat azonosítani a testeinkkel. Úgy látjuk majd magunkat, hogy csak ebben az egység pontjában élünk. Ugyanakkor, a testeink fokozatosan távolibbá, jelentéktelenné és szükségtelenné válnak, egészen addig, míg el nem tűnnek mintha nem léteznének.

CST

Írva van, „nincs senki Rajta kívül.” Azaz nincs semmilyen más erő a világban (nincs másik erő a Felső Erőn kívül, sem a legkisebb cselekedetben, sem a teljes világegyetemben általában) amelynek lenne képessége bármit tenni Ellene. Amit az ember megláthat, hogy vannak dolgok a világban, melyek elutasítják a Magasabb Gondoskodást, (Teremtő uralkodik felettem) ennek az oka pedig az Ő akarata.

Összezavarodunk, hogy bár feltételezzük, hogy vannak a barátok, a csoport, az emberek, és a nagyvilág, amiket az ugyancsak feltételezett irányító vezérel, mégis én vagyok, aki döntést hoz. A Felső Erő, kívánja ezt tőlem, hogy ezen a módon gondolkodjam, és azt higgyem, én tartom a dolgokat ellenőrzés alatt, és hogy vannak emberek, és más erők a Teremtőn kívül.

Ezt úgy tűnik, mint a korrekció, amit úgy nevezünk, „a baloldal elenged, miközben a jobb oldal közép felé húz,” ahol a baloldal elengedése nevezhető korrekciónak. Más szavakkal a dolgok, melyek rossznak tűnnek a számunkra – elutasítása a spiritualitásnak, az útnak, és a csoportnak, amikor elfelejtkezem a célról, és nem akarom, és azt gondolom, a csoport sem akar engem – az összes probléma egyetlen erőből származik, amely ural mindent, függetlenül hogy látom azt, vagy sem. A Teremtő ellenőrzi a külső világot és azt is, ami bennem van, minden gondolatomat és vágyamat.

Fejlődni akarok, a csoporthoz csatlakozni, és elérni a Felső Erőt ezen keresztül, fel akarom fedezni őt, lógni akarok a barátaimon, bennünk feltárni a Felső Erőt, az adakozás minőségét. Azonban, még amikor a legőszintébb, és legközvetlenebb formában törekszem ennek az irányába, teljes szívemből, akkor is megtapasztalok zuhanásokat és zavarokat, a legőszintébb pontokon is, melyek alig menedzselhetők, kizárólag kemény munkával. Hirtelen kibillenek a nagyon közvetlen utamról.

Akkor érteném ezt mg, ha elmennék, valamilyen rossz irányba, és onnan visszatérnék a közvetlen irányba. Azonban nem így működik, amikor megállok a nagyon is közvetlen, direkt utamon, akkor megjelenik az eltérés, és kizuhanok.

Az ember eltávolodik a céltól, és a csoporttól, hirtelen zavart lesz és elveszíti a vágyat. Azt gondolja, hogy a barátja téved, nem jó, és hogy a teljes rendszer nem működik, és hogy nem tiszta, hogy bárki, valaha is elérte a spirituális világot. Azonban ez egyfajta elutasítás, ami segít neki megszerezni az abszolút vágyat.

Pontosan erre van szükségünk. Most már van egy kicsiny vágyam a spiritualitásra, azonban nem érzem, hogy ez nem elég. Mindenki azt gondolja, hogy a szíve fel fog robbanni, és kész mindenre már! Vannak érdekében, hogy elérjük a spirituális erőt, egy sokkal nagyobb belső nyomásra van szükségünk, és szomjúságra.

Mi annak érdekében válunk elutasítva, hogy növekedjen a törekvésünk a megfelelő szintre – hogy megszerezzük a teljes vágyat és megértsük, hogy semmi nincs, amit tehetnénk a Teremtő segítsége nélkül.

El kell érnünk az állapotot, ahol az egységünkön át, felsikoltunk, és a Teremtő, a Fény felé kérést intézünk – amely kérés visszatér a forráshoz, a közös adakozáshoz, amely minden természetet áthat, és amely segíteni fog nekünk! Akkor korrigáljuk a kizárólag egoista részemet, és haladjunk előre.

Különben látom, hogy kudarcra vagyok ítélve. Más szavakkal, el kell érnem egy állapotot, ahol látom, hogy a lehető legtöbbet megtettem a csoporttal való kapcsolatom érdekében, minden erőfeszítést odaraktam az egység eléréséhez, a barátokkal való kapcsolathoz, akikkel együtt akarom elérni a Teremtővel való kapcsolatot, az adakozás erejének feltárását, hogy az uralkodjon közöttünk, töltsön ki minket, az egyedülálló minőségével.

Itt még nem elegendő a közös „sírás,” a Teremtő felé. Veszteséget kell éreznünk, hogy a mi magányos sikolyunk nem elegendő. Azonban ennek valóban a kétségbeesés állapotából kell jönnie, amikor látjuk, hogy soha nem leszünk a segítsége nélkül sikeresek.

KN

Kérdés

Mit tudsz mondani az állapotunkról, most hogy már közel két hét eltelt a kongresszus vége után, ahol feltártuk az igazi életet?

Válasz

A teljes csoportunknak, a „világ Klinek”, fel kell ébrednie és meg kell értenie, hogy ez a teljes köd, amiben a kongresszus után találtuk magunkat céllal van nekünk adva és semmit nem tehetünk, hogy ellenálljunk neki. Minden személy érezte ezt a saját formájában   és különböző időpontokban.

Néhányan még mindig felemelt állapotban vannak, bár ez talán nem pontosan kapcsolódik a célhoz, az egységben másokkal. De az érzékelés maga megmaradt. Végül is, volt egy ok, ami ezt az érzékelést okozta, és van egy aktuális érzése annak, hogy jól érzem magam. És én már elfelejtettem, hogy miért érzem jól magam, de a kellemes érzés még mindig megmaradt.

Ez fokozatosan lehűl jobban és jobban, 4 szinten keresztül, visszatér az előző állapotába. Először nagyon inspirált a cél, aztán egyszerűen abból hogy kapcsolódtam a csoporttal, és elértem valamilyen sikert a kongresszuson, a végén egyszerűen ottmaradok az érzékelésével, hogy én még mindig jól érzem magam, egészen addig, amíg ez az érzés is eltűnik.

Először is, értékelnünk kell mindezeket a fázisokat, amik szükségesek ahhoz, hogy egy új vágyat építsünk fel. És az új vágynak olyannak kell lennie, hogy ugyanazzal a szándékkal kezdünk élni, ugyanabban az érzékelésben mindig, és ez lesz a mi folyamatos állapotunk!

A kongresszuson elértük mindezt egy támadáson keresztül, egy áttörést: táncolással, különböző eseményekkel, soha véget nem érő dalokkal, és most el kell érnünk ugyanezt az állapotot belsőleg csendben. Nekem ezt az állapotot befelé fordulóan kell éreznem, bennem, és ez lesz az én kongresszusom.

Talán hamarosan el fogunk oda jutni, hogy pontosan ilyen módon fogunk kongresszusokat tartani: anélkül hogy három napig mondanánk valamit, anélkül hogy valamit tennénk a belső szándékokon túl, és hogy benyomást kapnánk róla és inspirálna, csupán hogy látjuk egymást. És ezek után még látnunk sem kell egymást, és ezen keresztül fokozatosan elérjük az igazi megvalósítást ahol nincsen szükségünk szavakra, látványra, hallásra, ugrálásra és ölelésekre. Lépjünk előre ennek az irányába.

De most egy kongresszust kell tartanunk magunkon belül, hogy ez a folyamatos állapotunk legyen – csendben, halkan, egy komolyabb, belsőbb viselkedéssel.

CST

Elkezdtük tanulni Baál HaSzulám „Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába” című cikkét, ami a legfontosabb bevezetőnek tűnik mind közül. Részben kivonatokat tartalmaz a Jóslatok könyvéből, amit az ARI műve, és a tanítványa Hájim Vitál írta le azt. Valójában ez a bevezető az egész utat magában foglalja, amin keresztül kell mennünk azért hogy elérjük a célt.

Habár rengeteg más anyagunk is rendelkezésünkre áll, semmi sem magyarázza el az utat, amin keresztül előre kell lépnünk és folyamatosan meg kell változnunk, lépésről lépésre, módszeresen és készakarva. Más cikkek és bevezetők egy általános rátekintést adnak a Kabbala bölcseletére, vagy bizonyos szemszögből nézik azt.

De ez a bevezető egy nagyon keskeny, beirányított vonalat mutat az ember számára, legyen vallásos vagy világi, aki elkezdi feltenni a kérdést, hogy mi az élet értelme, hogyan érje el ezt a végső felismerést ezzel az úttal járó minden nehézséggel és vizsgálattal együtt.

Ezért van az, hogy ez a bevezető szokatlanul mély és nem könnyű a kezdők számára. Évekbe telik, hogy hozzászokjunk, megértsük és megtaláljuk magunkat benne. Kis részletekben kell ezt tanulni, óvatosan, egészen addig amíg a személy megnövekszik és képes nem lesz többet feltárni belőle. Meg kell értenünk, hogy ezt a bevezetőt egy olyan ember írta, aki az új korszak kezdetén állt, az emberi fejlődés utolsó állomásánál, ami az átmenetet jelentette a tudattalan fejlődésből a tudatos fejlődésbe.

Most új szintre kell emelkednünk az állomásról, amin még csak nem is hívnak minket emberi lényeknek, csak magasan fejlett állatoknak, akik az ösztöneikkel összhangban cselekednek, és akit teljesen a természet erői irányítanak. Valami olyasminek kell fejlődnie ebben a teremtményben, ami a Teremtőhöz hasonlatos.

Meg kell értenünk az embert, aki a kezdetén volt ennek a folyamatnak, az ő megközelítését és szemléletmódját, és meg kell próbálnunk felülmúlni őt.

CST

Vélemény: (Eitan Avriel, Vezető szerkesztő, themarker.com)

“A mindennapi életben valakinek a logikája általában tökéletesen jól működik. Ha egy személy vagy család a képességüket meghaladóan fogyaszt és eladósodik, a helyes megoldás erre a fogyasztás és az adósság csökkentése.”

“A logika az ellentétes irányba is működik: Ha egy személy sikeres akar lenni, de nincsen pénze, hitelt kell hogy kapjon bankoktól vagy befektetőktől, harcolnia kell a piacokkal, és meg kell próbálnia az álmát megvalósítani, a versenytársait kegyetlenül legyőzve.”

“Viszont amikor a makrogazdaságról van szó, ez a logika már nem működik, és gyakran ellentétes eredményeket szül. A banknak általában nincs 10%-nál több pénz a birtokában, amit vissza kellene adnia az ügyfeleinek, és ha minden ügyfél visszakéri a pénzét, nem lesz képes ezzel a helyzettel megbirkózni.”

“A makrogazdaságban, ha minden állampolgár aki adósságban van, úgy döntene hogy lecsökkenti az életszínvonalát, csökkenti a fogyasztását, és pénzzé teszi az ingóságait, az egész gazdaság egy nehéz válsággal néz szembe. A kereslet lecsökken, cégek zárnak be, munkavállalók válnak feleslegessé, a kereslet még tovább csökken, és ez az örvény beszippantja az egész gazdaságot. Ami egy személyes szinten működik, egy csapdává válik a gazdaság szintjén.”

“Ez visszafelé szintén működik: Ha a tömeg úgy dönt, hogy hitelt vesz fel és elkölti a pénzt, a gazdaság egy korlátozott ideig fejlődni fog. De az adósságok növekedni fognak, az árak le fognak menni, a buborékok ki fognak pukkanni, a bankok bebiztosítják a nyereségüket, és visszatérünk a 2008-as forgatókönyvhöz. Ami boldoggá tesz téged nem mindig jó a gazdaságnak, és így neked sem jó. Ez furcsa és nem ösztönös, de igaz.”

CST