Szerző arhívuma: nandor

Vélemény: (Német Kancellár: Angela Merkel)

“A német kancellár, Angela Merkel azt mondja hogy nincsenek könnyű vagy gyors megoldások Európa gazdasági válságára, de a megállapodás, amit a múlt héten hoztak az eurozóna országai egy gazdaságosabb szabályozásra, egy jó lépés volt.”

“A német vezető azt mondta, hogy az út a teljes „költségvetési unióhoz” az EU-ban egy hosszabb folyamat lesz és évekbe telhet…”

Hozzászólásom

Ez a folyamat évekbe telhet, mert csak akkor fognak az emberek új megoldásokat keresni, ha rájönnek hogy értelmetlen a régi paradigmák szerinti megoldásokkal próbálkozni, és ez olyan megoldás lesz, ami szükségessé teszi, hogy megváltoztassuk a módot, ahogyan a világhoz viszonyulunk.

A világnak muszáj megértenie, hogy az új hozzáállás az élet felé nem a folyamatos és céltalan növekedésről szól. Az iparnak sokkal inkább az alapvető szükségleteket kellene kielégítenie, ahelyett hogy a céltalan felhalmozást segítené. Ez fel is szabadítaná az embereket, hogy nevelést kapjanak a civilizáció következő szintjéről: az egységre lépésről minden személy egyedi egója felett egyetlen egészben.

A természet efelé nyom minket, és ez a nyomás csak folytatja a kiépülését. A múltban mi mindig kényszer hatására fejlődtünk, ahogyan az ego növekedett bennünk. De úgy éreztük, hogy ez a fejlődés vágyott, mert természetünknél fogva egoisták vagyunk. Viszont most a természet rákényszerít minket arra, hogy a következő szintre emelkedjünk, ami arról szól, hogy az egót visszautasítjuk. És a természet ezért mutatja meg nekünk fokozatosan hogy az egónk gonosz.

A választás a mienk. Előre tudunk lépni az ego visszautasítása felé és ki tudjuk építeni a kapcsolatot köztünk a csapások kényszere alatt, mint amilyen a jelenlegi válság is, háborúkon, járványokon, vagy természeti katasztrófákon keresztül. Vagy elérkezhetünk a felismeréshez, hogy jobb az ego fölé emelkedni az egység és egy integrált társadalom érdekében, mielőtt az ego teljesen gonoszként tárulna fel. Az ilyen eredmény érdekében egy integrált oktatási rendszert kell kiépítenünk és fel kell nevelnünk az egész emberiséget. A feladat messze nem egyszerű, de ez az egyetlen módja, hogy a katasztrófákat elkerüljük.

CST

Mi állandóan le kell, ellenőrizzük magunkat, hogyha helyesen haladunk előre és hogy megtartjuk az akaratnak az új erejét, a szándékot, hogy azt adakozásra használjuk, és nem más módon. Hogyan tudom én lemérni magamat és megvizsgálni, hogy én valójában a Teremtő felé haladok?

Erre más eszközöket kaptunk, a Teremtő helyett, és ezek megadjak ugyanazokat a feltételeket a tovább haladásra, mint a Teremtő. Ha így van, akkor a megoldás egyszerű. A vágy, az csak egy pont, de ha a Fény által mi megnöveljük a pontot, amelyet a Teremtő teremtett, darabokra törjük, és akkor érezzük, hogy ellentétben vagyunk a Fénnyel. A szeretet és az adakozás ereje helyett, amely összeköt minket, az egoizmust érezzük egymás között, és a kölcsönös taszítást, a megszerzés erejét, az egoista tulajdonságot, amely ellentétes a Fénnyel.

Ha mi ezt egy ilyen módon érezzük, azáltal, hogy közelebb kerüljünk és elkezdjünk a vágyaink ellenében dolgozni, akkor biztosan elérjük a célt, a Teremtővel való összeolvadást. Ez egy és ugyan az, összerakjuk az egymással ellentétes részeket, a taszító részeket, vagy amekkora mértékben közelebb kerülnek, egymáshoz elkezdenek hasonlóvá válni a Teremtőhöz, a Fényhez.

Ezért fontos nekünk a barátok szeretete, és az összekapcsolódás a csoporttal. Mindezek ugyanazok a törvények és cselekedetek, amelyeket mi elvégzünk a kapcsolat érdekében egymás irányában. Ezek azok a cselekedetek, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy a Teremtő irányában mutató módon cselekedjünk. Tehát “A teremtett lények szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez”, (Ahavat a briut ahavat a Bore),mi elérjük a kapcsolódást, a szeretetet, az összeolvadást, a kitartást, amelyben bele van foglalva a Teremtés célja, alapterve.

Létezik egy kezdeti pont, ennek a földnek, a vágynak a kezdetén, és ezen nekünk keresztül kell mennünk,  nem szabad hogy csak céltalanul barangoljunk céltalanul. Ezt csak abban a mértékben tudjuk megtenni, ha kapcsolatba kerülünk a barátokkal.

Ha mi nem tudunk ilyen módon dolgozni, vagy legalább megpróbálni, és bár mindennek ellenére ez nem csak rajtunk múlik, akkor eljutunk az Egyiptomi száműzetéshez. De ez is csak egy szint az út mentén ahová el kell érkeznünk.

De mi csak akkor vagyunk képesek eljutni, amikor először már eltértünk az útról a térben. Az útról való eltéritést ebben a térben, nevezzük “Az Egyiptomi száműzetés”- nek. Azután ez a tér kihozott minket Egyiptomból, és benne mi megkapjuk a korrekció eszközét, amely a “Tora”, ahol korrigáljuk magunkat. Ez a tér átváltozik a sivatagra, és aztán Izrael földjére.

De ez az egész, mindig ugyanaz a tér, ugyanaz a megszerzés vágy, amelyet azonosságban kell hozzunk a Fénnyel.

BS

Kérdés

Egyszer azt hallottuk a Ravtól, hogy tilos visszaidézni az előző állapotot, bármilyen is volt az, nem szabad visszapillantani.

Válasz

Mi nem is nézünk vissza. Szeretnénk visszatérni az egység pontjába, az új, egoista állapotunkban. Mi nem akarunk a múltban lenni.

Ma mi abban az állapotunkba akarunk visszatérni, amelyet az egoizmusunkban hagytunk. Ma vissza akarunk térni az állapothoz, melyet elhagytunk a növekvő egoizmusban. Amikor visszatérünk ehhez, a valódi egoizmusunkkal, akkor ez egy tisztább, erősebb, új állapot lesz.

Különben nincs ott semmi. A teljes különbség a spirituális lépések között csak a megjelenő extra egoizmus.

KN

Kérdés

Honnan vegyem az erőt lenullázni magam a csoport előtt, hogy ez által mindenki kisebbnek érezze magát, mint a többiek?

Válasz

Ha a csoport helyesen fejlődik, állapotról állapotra halad, akkor mindenki a csoportban a saját állapotában egészíti ki a többieket. Ennek eredményeképpen az egész csoport fejlődik.

Ha bár néhányan a barátok közül zuhanást élnek át, mások pedig emelkedést, egy részük az elméjével érzékel, egy részük az érzéseivel, de összességében mindenki előrehalad. Ez türelmet igényel. Spirituális félelem meghozza az akaratot a kitartásra és a dolgok elviselésére. Meg kell értenünk, hogy nem hajtok végre cselekedetet önmagam által, csak magunkra hívjuk azokat.

KN

Kérdés

Mi a kongresszus után kaptunk ajándékot, de távolság, elnehezülés és fáradtság formájában. Ez egy elérése a közös edénynek, és lehetséges, hogy bizonyos barátok azért kapják ezt az elnehezülést vagy fáradságot,és álmosságot, hogy kitaszítsa őket a spirituális útról?

Válasz

Természetesen. Miért ne? Mindenki megkap egy kimért mennyiségű Fényt az edényekkel és a vágyakkal szemben. Senki sem kapja csak úgy, nincs itt protekció. Minden egyensúlyban van az erők és a vágyak között, mert mi a törvények rendszerében vagyunk. Mivel azt mondjuk, hogy így, vagy másképp, de ez a Teremtő akarata, ezek csak szavak. De ha valaki a törvények rendszerében van, nem létezik, hogy ő akarjad így vagy másképp.

A Fény teljes nyugalomban van. A vágyak változnak a durvaságban, a reshimók feltárulnak benne. Nincs itt semmi különleges vágy fentről, amely így vagy úgy cselekszik. Amikor imádkozunk vagy kérünk, egyre jobban felkészítjük a vágyunkat, hogy minél többet ragadjon meg.

Mikor imádkozunk, magunkkal beszélgetünk.. A helyes jelentése az imádkozásnak,(lehitpalel, héberül azt jelenti, hogy én magamat bírálom meg), hogy én magammal teszek valamit, és nem valaki mással. Kit befolyásolok az én imámban? Az imámban azt gondolom, hogy magamat változtatom meg, annak érdekében, hogy érzékelhessem a Felső Fényt, amely “jó és jót cselekszik, mind a jó és mind a rossz emberrel, és nem származik tőle semmilyen változás.

Ha a kongresszus után egy részét a barátoknak kidobják az útról, és mások lezuhannak, elgyengülnek vagy összezavarodnak, ez azt igazolja, hogy mindenki megkapja ezt az elnehezülést a szívében, az edényének megfelelően. Ha legyőzi az elnehezülést és arra a sóvárgásra és érzésre tér vissza, amely kongresszus alatt érzett, akkor ő felfedezi a lelkét.

Mivel mi elértük ezt az egység pontot, a személy szándékosan van kilökve az ő külső körébe. Ha ő képes onnan visszatérni, akkor ez a külső kör csatlakozik ugyanahhoz ponthoz, ez a hús – az Aviut -, hozzácsatoljuk a durvaságát, akkor van már edénye, a vágy durvasága, és ebben az érzésben fedezi fel az Ein Sof világát.

A hír (forrás: Panorama.it)

„Fontos Európának fenntartania az egységes valutát, egy okból biztosan: Európának versenyeznie kell Kínával, Indiával, Oroszországgal, Brazíliával, és az Egyesült Államokkal.”– mondta Stefano Caselli, a Bocconi Egyetem közgazdásza Milánóban. A legkisebb ország ezek közül közel akkora, mint az EU, tehát szükség van az Euróra, hogy képes legyen versenyezni.

„Ezért veszélyes játék széttörni az Euró Zónát. Azonnal felgyorsítanánk az emelkedő árspirált, a fogyasztási cikkek ára és az infláció meredeken emelkedne.” – tette hozzá Caselli.

Pénzügyi spekulációk … egyetlen dolog szükséges: Európa legyen egy nemzet, az egységes fizetőeszköz nem elegendő. Szükség van egy központi kormányra, amihez minden államnak fel kell adnia egy darab önállóságát, kezdve Németországgal.

Hozzászólásom

Egyetlen helyes út van: a nagyobb integráció felé haladni, az egyetlen kormány megalakítása irányába. Azonban ez előzetes oktatást kíván, mert az integrált társadalom és a kölcsönös garancia eszméit meg kell ismertetni a tömegekkel.

KN

Vélemény (Német Kancellár Angela Merkel)

„Elkezdtünk egy új fázist az Európai Integrációban.” – mondta Merkel asszony.

Azonban világossá tette, hogy ez egy hosszú folyamat, amely évekig eltarthat.

Hozzászólásom

Európa képtelen megújulni a megszokott, egoisztikus alapelvekkel. A világ törvényei megváltoztak: az integrált rendszer szabályai megjelentek a társadalomban, és a pénzügyi és a gazdasági rendszernek ezzel összhangban kell kiépülnie. Európa példa lehet az egész világ számára.

KN

Vélemény (V. Novozhenov, Altai Állami Egyeteme forrás window.edu.ru)

Az emberiség a természet része. Több mint száz évvel ezelőtt, amikor mind a tudósok, mind a mérnökök a természet meghódításáról beszéltek, Engels megjegyezte, hogy az ember nem veheti át az ellenőrzést a természet felett, ahogy egy hódító egy másik nemzet felett.

Az emberi uralom természet felett azon a tényen alapszik, hogy más teremtményektől eltérően, az ember képes megtanulni annak törvényeit, és helyesen alkalmazni. Az irracionális cselekedetek elkerülésére a természettel szemben, mindenekelőtt meg kell érteni, hogy mik kell a racionális cselekedeteink? Hogy kerülhetjük el a természet spontán befolyását rajtunk? Hová és hogy irányozzuk az erőfeszítéseinket?

A legszignifikánsabb környezeti problémák:

• Éhség, mint a szociális, gazdasági, szociális, környezeti és demográfiai problémák kifejeződése
• Ivóvíz hiány
• A megfelelő termőföld hiánya
• Száraz területek, erdőirtás, el sivatagosodás
• Növekvő üvegházhatás
• Nukleáris konfliktusveszély növekedése
• Regionális és nemzetközi konfliktusok a természeti erőforrások birtoklásáért, és területekért

Hozzászólásom

Csak a természet törvényeinek megértése és figyelembevétele segíthet, hogy rendbe hozzuk a jelenlegi veszélyes állapotot. Ez egy hasonlóság a természettel, ami a kapcsolatok integráltságában, és az ésszerű fogyasztásban mutatkozik meg. Az összes problémánk a növekvő egoizmusból származik. Csak akkor használhatjuk helyes módon, ha bevezetjük a globális oktatást, amely megtanítja, hogyan viselkedjünk helyesen a társadalomban, és a természettel való viszonyban.

KN

Mostanában sok problémát figyelhetünk meg a világban, válságokat különböző szinteken, amik különböző módon kerülnek kifejezésre. Mindegy hogy mit csinál az ember, ő látja hogy sehol sem jár sikerrel – a gyerekekkel sem, sem a családjával, a munkával, önmagával vagy az éghajlattal. A nap végére a legfontosabb tényező, a biztonság és ellátás rendszere, azaz a pénzügyi rendszer, a gazdaság is le van rombolva, és ki tudja, hogy az ember képes lesz-e a szükségleteit megteremteni a saját élete számára.

Mindezek az állapotok arra szolgálnak, hogy elvigyenek minket a felismerésre, hogy van egy oka mindennek, ami a problémát okozza. Ahogyan ismerjük a Kabbala tudományából, nincs más értelem a felső erőn kívül, „Nincsen más Rajta kívül”. De ez az egyetlen erő folyamatosan feltárul a számunkra különböző formákban, aminek folytán előrelépünk.

Vagy a jó út által haladunk előre, inspirációval, vággyal, sóvárgással a célra, vagy a szenvedés útján  haladunk, nem a célra sóvárogva hanem akaratunk ellenére szaladva felé, hogy elmeneküljünk a jelenlegi állapottól.

Ennélfogva minden ami feltárul bennünk és közöttünk, minden amit nem vagyunk képesek megtenni a kapcsolatban közöttünk, a cél elérésében, az egységben, mindenben – mindezeket össze kell kapcsolnunk egy erős, közös kéréssé a korrekcióért. Ekkor a tanulásunk során, különösen amikor a Zohár könyvét olvassuk, a Fény át fog rajta jönni és korrigál minket.

Ha a célra törekszünk, amennyire fel tudjuk ismerni azt a saját szintünkön, akkor a Fény elvégzi a feladatát. Ennélfogva minden ami rossznak tűnik nekünk a társadalmunkban, a terjesztésben, mindegyikünkben, az út megértésében, a kapcsolatban másokkal, nekünk meg kell próbálnunk kérnünk azt, hogy ez ki legyen javítva, mint valamit ami közös mindenki számára.

CST

Elő kell készítenünk a vágyunkat vagy edényünket, és ez csak akkor lehetséges, ha együtt dolgozunk, ami a legnehezebb dolog. Bármelyik személy egyéni erőfeszítései nem fognak számára eredménnyel bírni. Csak ha együtt teszünk erőfeszítéseket, hogy elérjük a közös célt, ez a közös erőfeszítés adja nekünk a vágyat.

Ez felébreszti a felső egyet és rákényszeríti, hogy hatással legyen a vágyunkra, hogy megváltoztassa azt, hogy úgy terelgesse, hogy a helyes formát vegye fel, és aztán hogy kitöltse azt az adományozás tulajdonságával.

A szükség miatt kezdünk el együtt dolgozni, miután először kétségbeesünk, hogy a saját erőfeszítésünk miatt nem fogunk elérni semmit, és amikor meglátjuk hogy ez nem helyes, és nincs esélyünk egyedül elérni a célt.

Útközben fokozatosan megkülönböztetjük az igazi célt, és az eszközt, hogy elérjük azt. Először minden ember teljesen anyagi, egoista célokat tűz ki maga elé, és felhasználja az ehhez kapcsolódó földi eszközöket. Ez egészen addig folytatódik, amíg kicsit el nem kezdjük meglátni és erősíteni a fontosságát az adományozás szándékának, a szeretetnek és az egységnek.

Ugyanakkor elkezdjük meglátni, hogy ezek a tulajdonságok rajtunk kívül állnak, és csak ha helyesen viselkedünk egymás felé, tudjuk felfedezni a hatással levő tényezőt közöttünk, és tudjuk felébreszteni a Fényt, ami jönni fog és megváltoztat minket.

Ha nem dolgozunk együtt, hogy cselekvése bírjuk a harmadik, külső forrást,  akkor a munkánkat rossz irányba tereljük. Csak akkor tudjuk bevonzani a reformáló Fényt, ha a helyes kölcsönös kapcsolatokban próbáljuk együtt elérni az adományozást az összefogott erőfeszítéseinkkel hogy magunk felé emelkedjünk.

Ekkor ez meg fogja változtatni a hozzáállásunkat egymás felé, így az ilyen hozzáálláson belül fel fogjuk tárni az adományozás tulajdonságát. Ezt úgy hívják, hogy hit. Ezen belül fogjuk aztán feltárni a szeretetet.

De ezelőtt fel kell tárnunk a gyűlöletet, a gonosz felismerését. Hol van ez? Mi megtagadjuk ezt. Lehetetlen ezt mesterségesen felébreszteni, ez csak kitartó erőfeszítéssel lehetséges amit afelé hajtunk végre, hogy együtt legyünk és megpróbáljunk egységre lépni.

CST