Szerző arhívuma: nandor

Baal HaSulam, „Béke a világban” című cikkéből: „ Nem kell meglepődni, ha összekeverem, az egyes, kollektív részek jólétét, és a teljes világ jólétét, mivel valóban már elértünk egy olyan fokozathoz, ahol az egész világ, egyetlen egésznek, és egységes társadalomnak tekinthető. Azaz, mivel minden ember ebben a világban, a saját életének velejét és életerejét a világon élő, többi embertől vonja magára, kötelezve van törődni az egész világ jólétével, és szolgálnia kell azt.

Bebizonyított a számunkra, hogy az egyén teljes mértékben alá van vetve a közösségnek, mint egy kicsiny fogaskerék, a hatalmas gépezetben. A boldogságát és az életét a közösségtől kapja, és ezért a közösség jóléte és a saját jóléte egy és ugyanaz. Ezért annak a mértékében, amennyire a személy önmagát szolgálja, válik a közösség szolgájává is.

Azt jelenti ez, hogy rabszolgák vagyunk? Szükségszerű leigázni minden embert és országot a különleges szabályozás érdekében? Akkor hol van az egyén szabadsága? Hol van az egyenlőség és az igazság, ha mindenki kötelezve lesz a másikért való munkára?

A kérdés itt, egy új, mindent átfogó rendszer, amely fokozatosan beleöltözik a világunkba, és ez kötelez minket a csatlakozásra. Nincs más út. El kell fogadnunk ezt a globális, integrált rendszert, amely mindenhol feltárul napjainkban. Segítenünk kell egymásnak ebben, ha kell, köteleznünk egymást, mivel függünk egymástól. Senki nem kerítheti el magát a többiektől, és kommunikálhat távolról a többiekkel. A világ nagyon kicsinnyé válik. Ugyanazokból a forrásokból táplálkozunk, mindannyian egybe vagyunk „csomózva.”

A globális kölcsönkapcsolati rendszer, kötelező helyzeteket ír elő a számunkra. Azonban ez nem egy kötelező, önkényes szabály, hanem a kölcsönös garancia alapelve. Törődnünk kell egymással, és ugyanakkor meg van a jogosultságunk a másokat is ennek az elvnek a megtartására kötelezni. Ez nem valakinek a személyes hóbortja, hanem az általános integrált rendszernek az akarata, amely így fejezi ki magát, és ad egy mindannyiunknak kötelező, közös benyomást.

Mivel mindannyian, teljes kölcsönkapcsolatban vagyunk, meg kell szerveződnünk az egyetemes rendszernek megfelelően, amit a természet demonstrál a számunkra. Ha valaki nem fogadja ezt el, és nem hagy a számunkra semmilyen más alternatívát, gondoskodnunk kell annak a biztosításáról, hogy végül vágyakozzon az új feltételek alkalmazására, ha nem a saját vágya alapján, akkor annak ellenében.

Hogyan? Nagyon egyszerű. Elvágjuk minden kapcsolatától, elszigeteljük, magára hagyjuk a a globális rendszerrel. Ma nincs szükségünk háborúra vagy atombombára. Elegendő elvágni egy országot az élet artériáitól, leválasztani olyan csatornákról, amelyeken az export és az import bonyolódik, és ahonnan beszerzi a nyersanyagokat, amire szüksége van. Nem vesszük meg a termékeit, nem kereskedünk vele, az ország elszigetelődik, beleértve az iparát, energiáját, és más rendszerét.

Ma egyetlen nemzet sincs, aki képes menedzselni a saját működését a többiek nélkül, vagy egyszerűen, önálló módon cselekedni. Ez az, ahogy minden összekapcsolódik. Ezért, el kell magyarázni a közösségnek, az országoknak és a kormányoknak, hogy amit még nem értenek: az egyetlen mód, ahogy túlélhet mindenki, az a kölcsönös garancia törvénye, és nincs más mód.

Így, az egész világ jóléte, a közösségek és az országok jólététől függ, és ez visszafelé is igaz. Mindez messzire mutató következményekhez vezet, ami még elképzelni sem tudunk. Minden ember érezni fogja, hogy mindenki mástól függ, ezernyi módon. Még amikor egy csésze, forró teát készítek, az egész világ részese lesz ennek, velem együtt.

Így a helyzet egy teljesen új világlátást diktál, a világ, egy új nézetét a számunkra. Innentől, egészen és teljes mértékben mások hatalmában vagyok, közvetlenül függve tőlük. Ha ráébredek erre, mint egy állat, aki nem tud vizet és élelmet tölteni az etetőjébe önállóan, azonnal meg fogom érteni a kölcsönös garancia rendszerét, amely biztosítja a helyemet, mint egy engedelmes fiúnak.

Ezért fontos elkezdeni oktatni az embereket ma. Mindannyiunknak ki kell nyitni a szemünket, és látnunk kell, hol vagyunk.

Az út nem könnyű. Láthatjuk erre példaként Európát, amely hatalmas pénzügyi válsággal küzd. A vezetők nagyon kemény időket élnek meg, miközben felismerik, hogy mi történik. Egymást hibáztatják, de valójában egyikük sem bűnös. Mindössze ideáig, mindenki egoista módon viselkedett, azonban most ettől a lehetőségtől meg lett mindenki fosztva.

Ugyanez történik a csoportunkkal. A világ számára a kérdés az anyagi jólét, míg a mi számunkra – a spirituális élet. Meg kell értenünk, hogy a spirituális élet a kölcsönös garancia feltárulásától függ. Mi elkezdünk élni a spiritualitásban, és csak abban, annak köszönhetően, hogy stabilizáltuk a kölcsönkapcsolatainkat, a harmóniát, az igazságos elosztást, és a egy szíven alapuló kapcsolatrendszerünket közöttünk.

Akkor, a spirituális kölcsönkapcsolatunk fokozatáról képesek leszünk „beárasztani” ezt a tudást, ezt az oktatási módszert a világba, az anyagi kapcsolatok szintjén, odaadva a világnak a teljes bőséget, ami keresztülárad rajtunk. A nevelés és az oktatás segítségével odaadjuk az embereknek az edényt, miközben a Fény megérkezik rajtunk keresztül, és kitölti őket az élet érzékelése.

Elvileg, a világ már megértette, hogy valóban „kerekké vált,” de másfelől, még mindig nem érzi teljes mértékben a saját kölcsönkapcsolatait. A közeljövőben a saját szemünkkel fogjuk meglátni, hogy minden, olyan ember, aki ellenáll a kölcsönös garancia elvének, nagyon erőteljes csapásokra számíthat. Az összes „beképzelt alak,” aki nem akar jó kapcsolatokat a többiekkel, akik nem törekednek a rend irányába, és a kapcsolatokra és a kölcsönösségre – elszigeteltek lesznek – akár nemzetek szintjén is – hatalmas, negatív következményeket fognak megtapasztalni, a saját maguk által játszott hazárdjáték, bumerángként fog visszaütni.

KN

Vannak betegségek mindenhol, beleértve a fenyegető eseteket, melyek spontán és ellenőrizhetetlen módon fejeződnek ki, és senki nem látja a történtek kimenetelét előre. Csak úgy, mint a válság maga, a hulláma átcsap mindenki felett, senki nem marad érintetlen. A gazdagok ösztönözve vannak arra, hogy segítsenek a szegényeknek, miközben a szegények manipulálják a gazdagokat, a hozzájuk fűződő befolyásuk által…

A világ összes közgazdászának megvan a saját véleménye, a gazdasági válság okairól, amely most zajlik. De mi már elfelejtettük, hogy a válság nem gazdasági, hanem civilizációnk minden területét felölelő, nincs olyan területe az emberi tevékenységnek, amely ne lenne érintett.

A válság a teljes szociális rendszert átfogja, amelyet teremtettünk, az egészségügyet, közügyeket, házastársi kapcsolatokat és a családot, oktatást, és a nevelést. .. Nem kétséges, hogy mindenki akkor fordít figyelmet a válságra, amikor az megjelenik a gazdaságban, és a pénzügyekben, mivel a túlélésünk közvetlenül ettől függ. Azonban a gyökereinek a feltárásához úgy kell vizsgálnunk a válságot, mint a teljes emberi civilizációt érintő, egységes problémát.

A válságnak egyetlen oka van, minden nappal a világ, még összekapcsoltabb, és egyre jobban kölcsönös függésbe kerülnek a részei egymástól, minden nappal, egyre jobban szembe kerül a belsejében, a természet által irányított kölcsönkapcsolati rendszere, a külső kapcsolatokkal és a kultúrával, amelyeket úgy alakítottunk ki, hogy elválasztott országok, közösségek, stb. alakultak ki ezen belül. Pontosan a világban kialakuló belső egysége közötti különbség maga a válság, amely egyre rosszabb irányt vesz.

Képtelenek vagyunk megállítani a világ belső globalizációjának és integráltságának kifejeződését. Ez a világ eredeti, alaptermészetéből ered, amelyet senki nem tud befolyásolni.

Mi nem tudjuk megvizsgálni a folyamatosan növekvő ellentétet a világ belső szerkezete – ahol az egység feltárul – és az emberiség külső rendszerei között, amely ellentétnek az ellentmondásai, és a felosztásai, kifejezésre kerülnek. Ezáltal jelenik meg ez a sokoldalú válság.

Az egyetlen megoldás a növekvő válság problémájára, ami nem más, mint a természettel való növekvő ellentétünk, kizárólag abban rejlik, hogy az emberiség fokozatosan eléri a kölcsönös garanciát, az egyensúlyt a természet és önmaga között., és az ésszerű fogyasztást. Azonban ez az ellentmond az egoista természetünknek, és ezért ez csak akkor lehetséges, amikor a környezet, egy átfogó, egységes befolyást gyakorol minden emberre.

Ennek érdekében, ki kell alakítani egy új, szociális, személyes tudatosságot, amely az univerzális, globális oktatás és nevelés által érhető el, amely az emberek közötti, globális, integrált kölcsönkapcsolatok megértetésére irányul, amely most megnyilvánul a világban. Ennek az eléréséhez, minden országnak el kell döntenie, egy olyan környezet megformálását, a társadalmon belül, és ki kell alakítani az oktatás befolyását.

Megteremtve a tömegmédia rendszerét, amely bevon tudósokat, szakértőket, akik elmagyarázzák, az új, globális világot, annak a szociális törvényeit, és azt az igényt, hogy követnünk kell ezeket a törvényeket a túlélésünk érdekében, és ez, oktatási feladat. Megteremteni egy hatalmas virtuális és valós kapcsolati hálót, amely embereket fog magához vonzani, példát adva nekik az egységről, és az ahhoz kapcsolódó örömről, szintén az oktatás része.

Nem kétséges, hogy az első lépések megtételével ebbe az irányba, azonnal érezni fogjuk a válság megoldódását.

KN

Kérdés

Hogy tudom személyesen befolyásolni a világok emelkedésének folyamatát?

Válasz

Az ember már a Végtelen Világában létezik, csak fel kell, hogy fedezze azt magában. Mi mindannyian a Végtelen Világának körében létezünk – mindannyian! Mi mind, automatikusan létezünk ebben a rendszerben, egy ideális állapotban. Ebben a pillanatban is a Végtelen Világban vagyunk, egy teljesen korrigált állapotban, de nem vagyunk vele semmilyen viszonyban. Ez az abszolút adakozás, szeretet, és a teljes kölcsönkapcsolat állapot, minden ember között, amely teljesen ellentétes velünk.

Ez fokozatosan tárul fel a számunkra, annak a mértékében, amennyire képesek vagyunk tolerálni azt. Ez a legelutasítóbb, gyűlöletesebb, és visszataszítóbb állapot, amit csak el tudok képzelni. Ezért tárul ez fel a számomra olyan mértékben, amennyire képes vagyok potenciálisan elfogadni ezt, ahogy időben előre haladok.

Baal HaSulam „Béke a világban” és „A Szabadság” című cikkeiben, de más írásaiban is tanulhatjuk, hogy mindannyian, kölcsönösen össze vagyunk kötve, mint a fogaskerekek, egyetlen mechanizmusba, ahol minden, zárt módon van összekapcsolódva, egy ideális módon. Ezek olyan szoros kötelékek, hogy még a legkisebb elmozdulása is, egy fogaskeréknek, a teljes rendszer mozgását okozza. Mindenki, mindenkitől függ, és mindennek harmonikus módon kell együttmozogni. Mi a kezdetektől ebben a rendszerben vagyunk.

Mi annyira különbözőek vagyunk, és mégis mindannyian ebben a képben létezünk (lásd az alsó rajzot). Ez a kép lehet két, vagy háromdimenziós, lehet gyakorlatilag bármilyen. Ebben, szorosan össze vagyunk kötve, mint a Rubik kocka elemei: minden elem 613 vágyat tartalmaz, együtt, mindenki mással, ahol minden egyes, személy szintén 613 vágyat tartalmaz. Azaz, teljesen össze vagyunk bogozva egymással.

Azonban hálaistennek, ez a kép nem tárult fel a számunkra, mivel képtelenek lennénk elfogadni. Azonban ebben létezünk, minden cselekedetünket, automatikusan hajtjuk ebben végre, beleértve az éppen most végrehajtottakat is. Mindezek a cselekedetek helyesek és igazak ennek ellenére. Valójában, mindaz, amit megteszünk, adakozás a többiek felé. Ehelyett egy ellentétes képet látunk, amit látni szeretnénk.

A kabbala arra hangol minket, hogy fokozatosan táruljon fel a számunkra a tökéletes állapot, hogy ez a kép elkezdjen bennem élni, hogy én igazán önmagamon belül akarjak élni. Akkor elkezd ez feltárulni.

Semmi új nincs a világban. Egyszerűen egy kezdeti állapot lett megteremtve, amiben létezünk az első pillanattól, és amely fokozatosan tárul fel. Ezért a teljes bölcsesség, a Teremtő feltárásának bölcsessége, ez az teljes rendszer csak erről szól, semmi másról. Ez azt kéri tőlünk, hogy akarjuk, mindennek a feltárulását. Azonban meg kell magunkat változtatni, és és egyetérteni ezzel a képpel, hogy akarhassuk a feltárulását. Ez a mi munkánk.

KN

A mi világunkban mindannyian értjük, hogy miért játszanak a gyerekek, és mi történik, amikor felnőnek. Azonban a mi világunk a felső világ másolata, és ez a játék szimbolizálja a tényt, hogy lassan kell előrehaladnunk az igazság felé, folyamatosan választva az ellentétes helyzete közül, amikbe vagyunk.

A spirituális munka azzal az ellentétes ténnyel kezdődik, hogy mi a helytelen élvezetekhez és cselekedetekhez kapcsolódunk, melyek teljesen egoisztikusak. Még nem értjük, hogy csak ennek köszönhetően tudunk növekedni, annak érdekében, hogy legyen szabad akaratunk, és választásunk, tisztázni az edényeinket, a felsőhöz való hozzáállásunkat önmagunk által.

Nincs más választás. Minden alkalommal, lezuhanunk, és újra emelkedünk, és így haladunk előre, ahogy mondva van: „Ezerszer bukik el és emelkedik fel az igaz ember.”Ez az, ahogy mi előre haladunk, de türelmesnek kell lennünk, és meg kell értenünk, hogy ez az egyetlen lehetőség, hogy felépítsünk egy perfekt és független edényt. Bárki, folytatólagosan elérheti ezt. A legfontosabb dolog itt, a következetesség.

Láthatjuk az összes spirituális folyamat másolatát, a fizikai életben is. Ezért születünk egy kicsiny, kevés elmebeli lehetőséggel rendelkező gyermeknek, és játszunk értelmetlen játékokat, majd felnövünk, és sokkal komolyabb korrekciókat vagyunk képesek végrehajtani az alapján, amit tanultunk. Sok év telik el, ameddig valaki a saját lábára áll, kész az önálló életre ebben a világban.

Ezért a Selichot után (a bűnbánat tízedik napja) – Rosh Hashanah (az Új Év), Yom Kippur (the A Bűnhődés Napja), az öt nap a Yom Kippur és a Sukkot között, és a Sukkot hét napja – elérjük a Shemini Atzeret szintjét(A Helyreállítás Napja): ami a Fénnyel való egyesülés. Fokozatosan, napról, napra, tisztázásokat hajtunk végre, ami annak a szimbóluma, amely a Sukkah fedele, (Skhakh) ami pajta és bortároló maradékából készül. Azaz, olyasmiből, amit az ember nem sokra becsül, és értéktelennek tart, azt gondolva, hogy az étel és az ital, amely a pajtából és a bortárolóból kerül elő, az sokkal fontosabb, mint a tárolóik hulladéka.

Azonban ami látszólag értéktelen hulladéknak néznek ki, a legfontosabb dolgokká válhatnak. Ha én magam fölé emelem ezeket a hulladékokat, és arra használom, hogy elfedjem vele az egómat, és elrejtem magamat az így készült fedél alá, akkor élvezni fogom ezt az árnyékot. Így elérjük a béke Sukkotját (Sukkat Shalom), a perfekt fedél alatt (Shalem) amely maga a szűrő.

KN

Kérdés

Az emberek egyetértenek a kölcsönös garancia elképzelésével, de ne tudják, mit kezdjenek ezzel. Jóindulattal elfogadják a magyarázatainkat, de mi a következő lépés?

Válasz

Ez elegendő. Először adni kell az embereknek egy magyarázatot, az integrált kölcsönkapcsolatokról, informálva az embereket a tényről, hogy a mi globális világunkban elfogadhatatlan a protekcionizmus és az elszigetelődés. „Ez nem az én dolgom” mondat többé nem alkalmas kifogás. Mindannyian össze vagyunk kötve, mint a fogaskerekek, akár akarjuk ezt, akár nem, és nincs kuplung pedál, amely lenyomásával szét tudnánk kapcsolódni egymástól. Nincs más módja az előre haladásnak, egyszerűen figyelembe kell vennünk egymást ahhoz, hogy megértsük a kölcsönös egység lényegét, és az egységes emberi rendszert. Csak ennek a törvénynek az elsődlegessé tételével leszünk képesek eldönteni, mit kell együttesen tennünk innentől.

A múltban el voltunk szeparálva, és képes voltam bármit elvenni valakitől, amire szükségem volt. De most, amikor egybe vagyunk forrva, nem vehetek el még egy „zsákot” valakitől, mivel ez olyan lesz, mintha egy közös raktárban csak mozgatnám azt ide, oda. Végső soron ez nekem fog kárt okozni.

Még mindig nem ismertük fel a jelentését az egyetlen, összefüggő rendszernek. Ha nem vesszük figyelembe az összes részét, akkor nem tudunk vele kapcsolatosan cselekedni. A világ ma azt mutatja nekünk, hogy általános kölcsönkapcsolatban van, és ez csak ez első, legkisebb, közvetlenül elérhető spirituális szint. Az erre való felemelkedés nélkül, semmit nem leszünk képesek kijavítani az életünkben. Egyik napról a másikra, a külső nyomás nőni fog, a csavarok megszorulnak, és az első szint feltételei még jobban letisztázódnak, még pontosabb feltételeket mutatnak a számunkra.

Végül meg kell ismernünk az egységes rendszert, meg kell érteni, önmagunkba kell olvasztani, és hozzáigazítani önmagunkat belül, a törvényeihez. Akkor hirtelen láthatjuk majd a bőséget mindenben. Mihelyt elérjük az egységet, a bőség felragyog. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy béke és rend uralkodik mindenhol, és hogy elérhetjük a békét az első spirituális fokozaton.

Aztán a következő fokozat tárul fel, ahol megint zűrzavarral, igazságtalansággal, és káosszal szembesülünk… Ez az, ahogy folytatjuk a saját meg nem felelésünknek a feltárását, az emelkedés fokozatain át.

KN

A probléma az, hogy nem tudunk azonos intenzitással dolgozni a kapcsolatainkon minden pillanatban, minden helyzetben, minden nap és felismerni egyre jobban a jelentőséget. Az egyetlen oka, hogy a személy úgy képzeli el magának a túlvilágot, mint ami teljesen el van vágva a valóságtól, amelyben él ma. Azt hiszi, hogy a spirituális világ valahol máshol, egy másik dimenzióban, egy másik univerzumban található.

Nem érti, hogy a felső világot itt kell felfedezni, oly módon, mint egy hozzáadott világ, ebben a világban. Kellemes azt gondolni, hogy a spirituális világot a halála után éri el. Amikor az ember felfedezi a Kabbala tudományában, hogy ez egy eszköz, amin át megláthatja a spirituális világot még ebben az életében, és nem a halála után, mintha mindez világ másik oldalán lenne, elvágva attól, ami most van.

De ez nem így van. A spirituális világ azt jelenti, hogy egyszerűen fedeződik az erők hálózata, a kapcsolatok hálózata, az emberek és a Teremtő között. A Teremtő megtölti ezt a világot, ezt a valóságot. Felfedeződik egy új erő, amely irányit és cselekszik.  Az erő kezdetben rejtve volt a személy előtt. De most minden feltárulhat.

Egy hozzáadásként az egoista vágyhoz, amelyek önmagukban megmutatja azt a jelenséget, amelyet úgy nevezünk, hogy “e világ”, megjelenik bennünk az adakozás tulajdonsága és benne egy új jelenség, amely majd úgy nevezünk “felső világ” vagy ” a jövendő világ”, azaz “következő” világ.

És ha az ember megpróbálja minden erejével, közelebb hozni a jövő formáját, a felső világot, a Teremtő tulajdonságát, mint egy integrált kapcsolati hálózatot, amely képes megjelenni mindazok a formák között, amelyet most lát a világában, akkor ez segít neki, hogy ne fessen magának “a szobrot és ábrát”, ne vesszen el az illúziók ködében és a miszticizmusban, hanem sokkal reálisabban lássa a valóságot.

Felső Világ, az adakozó hálózat, amelyet az ember képes felfedezni a valóság összes részei között, és ez adja meg számára a hozzáadott valóságot, amely az erők rendszere. Nincsen semmi az erőkőn kívül. Mivel minden a vágy ereje, a szándék, a gondolat ereje, és ha az ember elképzeli ezt a valóságot ebben a formában, elkezdi megérteni, hogy az összes eszköz a kezében van, hogy képes legyen elérni ezt a plusz új valóságot.

Akkor az ember majd a barátai segítségével megérti, hogy adakozásban akar lenni, altruista szándékkal. És most, velük együtt, amely hordozza ezt az erőt, ő elkezdi építeni és felfedezni az adakozás rendszerét.

BS

A felső irányítás mindig elrendezi a jelenlegi állapotot számunkra, és felébreszt a következő állapotra. Ha mi legyőzzük a jelenlegi állapotot, akkor kérni tudjuk a következő állapot elérését.

A következő állapot nemkívánatos számunkra, mert egyébként az egónkból cselekednénk, és nem lenne semmi szabad választásunk, nem lenne függetlenségünk. De a következő állapot az ellentétes, azzal, ahogy az egónk működik. Ebből az következik, hogy én mindig képes vagyok, a környezeten, a könyveken, a tanáron keresztül, állandóan támogatást kapni, és kérni azt, hogy felemelkedhessek a következő állapotba, amely egyébként nem tűnik vonzónak számomra.

Azaz, én megkapom ezeket az erőket és a felső szint fontosságát, és ha én valóban rendelkezem ezzel az erős hajlammal, hogy belépjek ebbe a résbe a jelenlegi és a következő állapot között – akkor magamra vonom a Reformáló Fényt, és az keresztülvisz ezen a résen. Ez az, ahogy a rendszer felépül.

Természetesen ez mind abból származik, hogy “nincsen más rajta kívül “, de az hogy “nincsen más rajta kívül”, ez azt jelenti, hogy Ő rendezi el számunkra a jelenlegi és a következő állapotot, amely ellentétes a jelenlegi helyzetemmel. Így, az összes lehetőség eljut hozzám, és én meg kell, hogy értsem, hogy ezek megkövetelt és szükségszerű állapotok, a legkisebb részletekig.

Nincsen semmi felesleges, a világ forgat engem, minden belső és külső feltétellel együtt. Minden el van rendezve egy ideális módon, azért hogy én megkaphassam a vágynak az erejét, hogy felugorjak a következő állapotra. Ha nem tudom ezt megtenni, ennek az a jele, hogy hiányzik a figyelmem, arra vonatkozólag, ami történik velem.

Tehát kezdetben igazolni kell a Teremtőt, akár a legrosszabb helyzetben, a kényelmetlen és kellemetlen állapotokban is.  Látni kell, ezek jó jelek, és nagy segítségek, amely stabilizálnak engem, hogy fussak és keressek, hogy milyen módon lehet ebből az állapotból kimenni.

Még ha a jelenlegi állapot nagyon kellemetlen állapot, akkor is segít nekem. De ahogy valaki erősebb és felemelkedik egyre magasabb szintekre, úgy kezdi érezni, hogy ő éppen a megfelelő állapotban van, és mégis fel kell emelkednie felette. Azaz arra kell, hogy használja a plusz munkát, hogy ezen át lássa a hibákat és a mocskot a jelenlegi állapotában. Ez viszont nem egyszerű.

De most olyan helyzetben vagyunk, hogy rossz nekünk, és a következő helyzet elég sötétnek tűnik. Ez nem olyan sötét, mivel mi el tudjuk képzelni a következő helyzetet, ami vágyott állapot, és megerősíteni magunkat a környezet és a könyvek által.

Megkaptuk az összes adatokat, és minden lehetőséget arra, hogy kérjük a felemelkedést a következő szintre. Az ember hinnie kell abban, hogy minden pillanatban, az egész életében, olyan körülmények között van, ahol minden egyszerre van jelen, a jelenlegi állapot, a következő állapot és az összes eszköz, amely lehetővé teszi, hogy elérjünk a jelenlegi állapotból a következő szintre. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, hogy odafigyeljünk!

BS

Kérdés

A modern közgazdaságtan a gazdasági prosperitás mérésére, valós mutatókat és indexet használ. Lesz a gazdaságnak az átmeneti időszakban saját standardja, például „kölcsönös garancia index?” Hogy fogjuk ezt mérni egyáltalán?

Válasz

Ezek is pénzben lesznek kifejezve. A pénz (Kesef héberül) azt jelenti lefedés (Kisuf), a szűrő.

Kérdés

Ki fogja ezt a mutatót meghatározni?

Válasz

Egy egyszerű szabályzó mechanizmus, amely a szükségletekkel, és azzal a szinttel összhangban működik, amennyire mindenki képes kapcsolódni a formaegyezéshez. Nagyon is lehetséges, hogy már most is lehetséges lenne leírni ennek a képletét. Ez egyáltalán nem túlzás.

Először meg kell találnunk a megfelelő szavakat, és néhány cikket kell írnunk a jelenlegi gazdaság lényegéről, annak történelméről, és alapjairól, a kölcsönös garancia megalapozásáról, azaz az emberek között lévő kölcsönkapcsolatok felépítéséről. Végül is a gazdaság nem más, mint az egoista kölcsönkapcsolatok kifejeződése. Azonban ezzel áll minden más kapcsolatban, a politika, és az érzések, amelyeket a modern világ hazug reklámjai alakítanak ki. A közgazdaság nem egy precíz tudomány mivel az emberi érzések befolyásolják, és az emberek között kapcsolatok.

Ha a gazdaság nem foglalná magába az érzékelésünket, ha csak költségekre, volumenekre, és értékekre reflektálna, soha nem találtuk volna szembe magunkat a válsággal, és nem is lenne semmilyen gazdasági problémánk egyáltalán. Azonban ahogy azt Baal HaSulam írja, „a Béke a világban” című cikkében, mi képtelen vagyunk megmérni az erőfeszítéseket, a sikert, a megelégedettséget, és az emberi viszonyokat, kizárólag a pénz által. Például ha én nem akarok valakivel együtt dolgozni, még ha napi ezer dollárt is kapok, akkor is mással akarok majd dolgozni, akivel esetleg csak napi ötven dollárt keresek.

Nem vagyunk gépek, és a közgazdaságtan nem egy pontos, leíró tudomány, hanem sokkal inkább valahol a félúton van a pontosság és a leírhatatlanság között. Mérünk mindent, amit tudunk, de nagyon gyakran az egónk „lerontja” a pontos számításokat, és nem tudunk ezzel megbirkózni.

Ennek célja van. A Teremtő vezeti az utunkat az első pillanattól kezdve, mi különbözőnek lettünk megteremtve, és nem tudjuk egymást centivel megmérni. Innen ered a közgazdaságtan problémája.

Mikor leszünk képesek egy ideális gazdaságot felépíteni? Amikor képesek leszünk megmérni a vágyainkat és szenvedélyeinket, vagyis a belső világunk minden aspektusát. Ezért látjuk, hogy a közgazdászok használhatatlanok a kabbalisták nélkül. Egyedül ők, csak elrontanak mindent.

Ezért meg kell mutatnunk nekik, hogy lehetséges egy új mérési rendszert kifejleszteni. Először írnunk kell egy cikksorozatot a gazdaságról, mint ami a kapcsolatrendszerünk leírása, beleértve az érzelmeinket is. Ez a pszichológiai ésszerűsítés biztosítja a sima átmenetet a kabbala olvasásához.

Nem ez által, de a gazdasági válság egyfajta kapu lett az új világra. Ez reflektál a világunkról kialakult képre a legátfogóbb módon, és ez által érezni fogjuk, miben van hiányosságunk a túlélésünkhöz, és hogy menthetjük meg magunkat.

Amiben hiányunk van, az a kölcsönös garancia. Mi is ez? A kölcsönös garancia adja az emberi tényezőt, amely a közgazdaságtant kiszámíthatatlanná teszi. Lehetetlen pénzben mérni, de áthidalhatjuk ezt a szakadékot előre felé. Nem világos, miért kap valaki két kilogramm kielégülést, másvalaki pedig csak másfelet. A közgazdaságtan nem ad választ erre, de mi kompenzáljuk ezt a hiányosságát a spirituális erő segítségével. Amikor a saját vágyaink fölé emelkedünk, amelyek annyira különbözőek, kitöltjük azokat magasabb számításokkal, melyek meghatározó elemei lesznek a jövő közgazdaságának.

Ezáltal ki tudjuk egészíteni a pénzügy gazdaságtant a Gemátria gazdaságtanával. Ennek megfelelően az ember maximális erőfeszítéseket tesz a Teremtőtől kapott minőségeivel, egy rendszert képez mindenki mással, a korrekció végéig. A válság érezhető lesz, egészen a korrekció végéig, ameddig az érzelmi kompenzáció, amely a kölcsönös garancián alapul, nem fog minden gazdasági különbséget kiegyenlíteni száz százalékban.

Ha az egyik felebarátom többet kap, mint én, egy másik meg kevesebbet, és egy harmadik pedig mindenkitől különbözőt. Ezt nézve, nekem kell kiegyenlíteni az összes eltérést, a saját hozzáállásommal. Így az anyagi közgazdaságtan és a szűrők gazdaságtana kiegészíti egymást. A két számítás – a fizikai és a spirituális – eggyé válik, és teljesen kiegészítik egymást.

Ezért az emberiség nem lesz képes átlépni a válságon. Ez nem arról szól, hogy élelmiszerhiány van, hanem azért van ez a hiány, mert az emberek között különbség feltárult. Látjuk a szakadékot a szegény és a gazdag között, de lényegében ez csak a manifesztációja a kiegyenlítődés igényének, hogy az összevezesse az embereket. Keressük a lehetőséget a születés óta fennálló különbségek kiegyenlítésének, hogy mindenki egyenlő partnere lehessen a másiknak. Ez az, amit a gazdasági válság feltár a számunkra.

KN

Kérdés

Miért kell a világnak, az egységről való tudást, egy olyan szervezettől megkapnia, amelyet nem ért, sőt, amely Izraeli kiindulású?

Válasz

Ez olyan emberektől származik, akikben felbukkant, egy sürgető, belső vágy, az életük értelmének felfedezésére. Ez a törekvés biztosítja a számukra, a teremtés céljának és programjának feltárását, majd megvalósítását. Ezeket az embereket nevezzük” Izraelnek.” (Egyenesen a Teremtőhöz) Ez a név ötezer éve létezik, és messze megelőzte Izrael nemzetének a születését.

Ezek az emberek terjesztik el az egység fogalmát a világban. Ez az, ahogy ez történik.

A világ még nem érti, hogy az antiszemitizmus abból a tényből ered, hogy az egység ereje, és a világ egységessége, Izrael nemzetén belül van elrejtve. Az emberek nem akarnak egységre lépni, és pontosan ezért gyűlölik Izrael nemzetét és országát.

Még azoknak is, akik közöttünk tanulnak kabbalát, nehéz elfogadni és befogadni, a kabbalisták szavait. Időről időre megfeledkezünk arról, amit hallunk. Mindezt figyelembe kell venni, amikor terjesztjük a kabbalát.

A prezentációnkat csiszolnunk kell, megédesítenünk és átfogóvá kell tennünk. Nem mutathatunk be embereknek semmit, amíg olyan kérdésük van, amire nem tudunk válaszolni.

„A világnak egységre kell lépnie. Ez nem tőlünk származó feltétel. Ez olyasmi, amit vezető szakértők és tudósok felfedeznek napjainkban. Mi, olyanok vagyunk, mint egy hirdetési ügynökség a számukra, és arról beszélünk, hogy mi az, ami egyre nagyobb mértékben meg fog jelenni. Mi csak idézünk specialistákat, politikusokat, híres embereket, újságírókat, televízió és rádióállomásokat. Mi úgy cselekszünk, mintha az ő képviselőik volnánk, anélkül, hogy feltárnánk azonnal mindennek a belső tartalmát.

A legfontosabb dolog, az embereknek, a változások elkezdése, és később pedig, amikor erre is szükségük lesz, megtalálják a saját útjukat közénk.

KN

Ameddig bármilyen, komoly, gazdasági csapás nem történik, terjesztjük ezt a tudást, minden feltétel nélkül, felkészítjük magunkat, kiépítünk egy szervezetet és annak összes részlegét, és dolgozunk az anyagokon. Mostantól megpróbálunk úgy cselekedni, ahogy azt a csoportjainkban tesszük, és ahogy mindazok teszik, akik csatlakoznak hozzánk.

Azonban a valódi terjesztési lehetőségek akkor nyílnak meg, amikor a gazdaságok összeroppannak és a világnak tényleg szüksége lesz a terjesztésre. Nincs értelme komolyabban színre lépni, mielőtt ez a jel a Teremtőtől megérkezne, mert senki nem fog minket meghallgatni.

Először, az elmúlt életstílusnak kell összeomlania, hogy az emberek megértsék, hogy nem vagyunk képesek túlélni ebben az egoista rendszerben, a jelenlegi módszerekkel, a jelenlegi gazdasági és emberi kapcsolatainkkal. A nyugtalanság és a zavargások terjedni fognak világszerte, a kormányok el fogják veszíteni az ellenőrzést az események felett, és a Világbank elveszti az ellenőrzést a pénzügyek felett. A bankok, hitelezők, hitelintézetek, és minden más abbahagyja a normális működést, alig marad funkció, amely legalább az élelmiszer vásárlás minimumára való lehetőséget megadja a számunkra. Gazdasági stagnáció fog előállni, amely mindenkit egyformán fog érinteni és mindenkit a létminimum alá fog lenyomni.

Akkor majd lehet beszélni az embereknek, vagy egy egészen kicsit ezt a helyzetet megelőzően. Azonban a válság nélkül, nincs lehetőségünk kimenni az utcára, és ismertetni a kölcsönös garancia elképzelését. Tudjuk, hogy Baal HaSulam, is megkísérelte ezt, egy közeledő háború feltételei között, amikor minden probléma már ezzel állt összefüggésben. Azonban az emberek még nem érezték ezt az egészet a zsebükön, és ezért nem izgatta őket.

Ugyanez történik am: az emberek csak olyan mértékben akarnak meghallani valamit, amennyire az a zsebükre hat. Eddig a tüntetések csak a Wall Street környékét, és néhány más helyet érintettek, azonban biztosak lehetünk abban, hogy ezek ki fognak teljesedni ebben az évben.

KN