Szerző arhívuma: nandor

Ha valaki a helyes állapot irányában halad, akkor az egész valóság úgy ábrázolódik, ahogy a vágyain belül látszik. A vágyain kívül, semmi más nem létezik. Az összes külső elem, amely úgy tűnik, hogy le van választva a személyről, ellentétes vele és gyűlöletes a számára, a munkája alapján közelebb hozza magára, és az ellentétes erő összekapcsoló erővé lesz, és minden egy rendszerré válik.

Ez a korrekció. Azon a helyen, ahol a törés volt, kell elvégezni az ezzel ellentétes munkát a törés kijavítására. Adam HaRison egy rendszer volt, majd darabokra tört, és most a törött részei, a mi lelkeink,újra egységre kell, hogy lépjenek.

Azonban minden egyes résznek megvan a saját szabadsága, hogy maga kezdeményezze a kapcsolatot az összes többi résszel. Az összes rész bele van foglaltatva mindenkiben, úgyhogy mindenkinek össze kell kapcsolódnia mindenkivel. Ha mindannyian összekapcsolódunk, létrehozunk egy kört, egy teret.

Ha mindenki végrehajtja a szabad választását, ezek a körök létrehoznak egy teljes kétdimenziós gömböt, és ez a korrigált végső állapot.

BS

Kérdés

Honnan érkezik a változás? Ez, annak az eredménye, hogy az emberek nyomás alá helyezik a kormányokat, hogy azok a szegényeket emeljék a normál életszínvonalra? Azonban mindkét kategória, egy erőltetett mérték, ahol egyik oldal sem érti meg, miért kell bármit is megtennie. Vagy tudatossági váltás lesz az emberekben?

Válasz

Lényegtelen, hogyan lesz ez elérve. Azonban az utunk első állapotában biztosítani kell, hogy senki nem marad éhes, és hogy mindenki ki lesz oktatva az életre a világban.

Különben, ha nem mutatjuk be ezt az oktatást, a csapások folytatódnak, és az egész út, egy folyamatos szenvedés és katasztrófa lesz. De ha garantáljuk az oktatást és a kenyeret minden embernek, akkor ez elegendő lesz minden ember számára, hogy előrehaladjon és elérje a célt.

Nem tudom, hogy mit tesznek a kormányok, hogy ebbe az irányba forduljon a világ. Talán a mi terjesztésünk lesz az, ami ezt eléri, vagy pedig közös válság, amely állandóan erősödni fog.

Világos, hogy minden az ember belső változásától függ, de mit tegyünk, ameddig az emberek megváltoznak? Nem erőltethetjük a szegényt, hogy várjon, és csak menjen előre, miközben éhes. Ezért kell biztosítani, hogy az emberek megkapják, amire szükségük van.

Azt gondolhatná valaki, hogy az jó dolog, hogy az embereknek vannak olyan problémáik, amik kiviszik őket az utcákra tüntetni, mivel ez ad nekünk egy lehetőséget közéjük menni, és beszélni nekik a kölcsönös garanciáról. Azonban ez nem így van, pontosan a kölcsönös garancia törvénye az, amely kötelez minket arra, hogy mindenki megkapja a mindennapi kenyerét.

Így, ha én lennék a kormány, először két, fontos pontot valósítanék meg. Először, mindenkit felemelnék a szegénységi küszöb fölé. Ennek, egy gazdasági programot kell takarnia. Másodszor, mindenkinek biztosítanék egy integrált oktatási programot és tudást az új világról, ami az emberiség túléléséhez nélkülözhetetlen.

Ezen a módon, minden problémát megoldhatunk, legyen az a gyermekek oktatása, a családok eltörése, vagy az emberi viszonyok.

Minden korrekció, az általános, integrált nevelésből jön, amely több, különálló tárgyra osztható.

Közben az emberek nyomás alá helyezik a kormányokat, és az egymásnak feszülő erők addig játszanak egymás ellen, ameddig mi ki nem lépünk a színre, és el nem kezdjük terjeszteni a kölcsönös garancia módszerét, hogy az mélyen elültetődjön az emberekben. Most minden oldal aktívan hirdeti a saját igazságát, de senki nem lesz sikeres, mert semmi nem fog segíteni, egy előzetes oktatás nélkül, ami a kölcsönös garanciára és a kapcsolatokra irányul. Minden oldalnak csodálatos érvei vannak, és mind igaznak látszanak, a saját szempontjukból. Azonban ugyanakkor senkinek nincs igaza, mivel semmi nem fog működni, amit ezek a megoldások javasolnak.

Csak abban érthetünk egyet, hogy az elsődleges dolog az oktatás. Az oktatás után, látni fogjuk, hogy milyen változások szükségesek a társadalomban. Ennek az oka az, hogy az oktatás kínál számunkra tudást arról a világról, amiben élünk. Minden értelmes ember megérti, hogy az embereknek tudásra van szükségük, mielőtt bármilyen döntés születik.

Ez a kölcsönös beszélgetés és kérdésfelvetés nagyon hasznos az előrehaladásban. Egy vagy két hét után, a személy hirtelen azt fedezi fel, hogy már nem ugyanaz az ember. Hirtelen elkezd még globálisabb módon gondolkozni, és más módon kapcsolódik a többiekhez. Ez lesz a személy normál elmeállapota.

Ezt a változást egyszerű elérni. Kemény csapások helyett az emberek csak cikkekre kell, hogy figyeljenek, és meg kell azt beszélniük egymással. Ők egy új világba lépnek be. Ezt nevezzük korrekciónak.

KN

Vélemény: (Leon Aron, Amerikai Vállalkozási Intézet)

„A rendszer, amit Putyin kovácsolt a 2000-es évek elején, teljes, de kimerült, és a halálos vég felé hajtja az országot. Radikálisan meg kell változtatni, vagy ami még jobb lenne, elvetni. Azonban hogy lehetne úgy megszüntetni, ha a létrehozója kerül vissza a hatalomba?”

„Ennek az évszázadnak az első éveiben, az olaj export adta az egyharmadát az állami költségvetésnek, ma ez adja a felét. Ezen a ponton az ország költségvetése csak akkor maradhat egyensúlyban, ha az olaj hordónkénti ára 125 dollár fölé emelkedik.”

„Ha a jelenlegi út folytatódik, Oroszország tovább halad abba az irányba, hogy egy olajállam legyen belőle, minden olyan problémával együtt, amit egy ilyen rendszerből származik, mindent átható korrupció, éles jövedelem különbségek, a szociális mozgékonyság hiánya, csökkenő tudományos és technológiai fejlődés, és növekvő kormányzati befolyás a gazdaságban.”

“A gyógymódja ennek az állandóan romló, akut rossz működésre pontosan ismert, ez pedig a modernizáció. Mind Medvegyev, mind Putyin kimondta ezt a szót több százszor, azonban nem sikerült magukévá tenni, mit kellene ennek Oroszországban jelenteni: pártatlan bíróságot, őszinte és kompetens bürokráciát, igazi, és cenzorálatlan sajtót, szabad és igazságos választási rendszert a kormányzat minden szintjén, de-monopolizált kulcs szektorokat és csökkenő állami ellenőrzést a gazdaságban.”

„Az Egyesült Államoknak fel kell készülnie a világ egyéb atomhatalmainak, legkülönbözőbb módon destabilizált fejlődésére. Fel kell készülnünk a sokkal nagyobb vadságra Oroszországban a Nyugattal való viszony tekintetében, és erősödő önérvényesítésre a volt Szovjetunió köztársaságaival szemben, amelyekben hatalmas szerepet játszanak a befolyásolási szándékok.”

„Oroszország kemény vizekre evezett, és a világ érezni fogja hánykolódását.”

Hozzászólásom

Minden ország, beleértve az Egyesült Államokat is, bukdácsolni fog a saját útján, mivel nem akarja megérteni, a természet egységre irányuló tervét, sőt ellenében megy ennek. Mégis láthatjuk, hogy azoknak a viselkedése okozza a legtöbb kárt a világnak, akik Amerikához hasonlóan folytatják a halálos vég felé haladást.

KN

Kérdés

Amikor a Nefesh Fénye belép a Keter edényébe (Kli), akkor a Fény egyezésben van ezzel az edénnyel, azaz a Nefesh kitölti a Ketert?

Válasz

A Nefesh Fénye, ami belép a Keter edényébe, teljes egészében kitölti, és az edény önmagát teljes egészében kitöltöttnek érzékeli. Mi az, ami akkor motiválja az edényt, további Fény megszerzésére? A többi vágy nincs kitöltve. Azonban ez a befogadó képesség, ez a mennyiség, a teljességet szerzi meg.

Az átmenet teljességről teljességre, az alázuhanásban történik meg, ahol az összes, azonnali „teljesség” befejeződik. Ez hasonló ahhoz, ahogy az életünkben szoktuk mondani: „Csodálatos, örökké tartó pillanat!” A pillanat elmúlik, és az ember már nem is akarja megtartani –azonnal a következő pillanatra figyel. Minden kielégülésnek, mindig együtt kell járnia, valamilyen újdonságot hordozó elemmel, különben nincs élvezet. Ismerjük ezt, minden örömmel, élvezettel kapcsolatosan.

Élvezet csak akkor lehetséges, ha egy megfelelő kombináció alakul ki a vágy, és a kielégülés között. Amikor az ember elérkezik ennek a megértéséhez, látja, hogy az öröm lehetetlen a mi világunkban, mivel a megjelenő élvezetet azonnal kioltja a vágy. Így törekszünk előre minden pillanatban. Azonban a spirituális világban, minden élvezet maga a tökéletesség. Különleges cselekedetek szükségesek ahhoz, hogy a teremtmény kikerüljön ebből az állapotból, és tovább léphessen, egészen a végső, teljes kitöltésig.

Mi fog történni később, nem ismert a számunkra. Azonban létezik néhány feltétele a további kitöltéseknek és a növekedésnek elkerülhetetlenül léteznek, csak beszéltünk erről.

KN

A fokozatok sorrendje soha nem változik, mivel ez az első HaVaYaH eredménye, a négy fázisa a Közvetlen Fénynek. Amikor megkapom a Fényt, az minden fokozaton át érkezik (Partzufim) amely köztem és a végtelen között van.

Ezért a rendszer, amelyben létezünk, konstans, mint egy kristályháló. Másfajta kapcsolat nem jelenik meg ebben, és nem kapcsol engem senkihez, egy másfajta módon. Azonban a forma maga állandóan változik a rendszeren belül, mivel amikor meg akarok szerezni valahonnan valamit, akkor meg kell változnom ehhez, hogy idomuljak hozzá, hasonló legyek, és akkor ez olyan lesz, mintha egy kapcsolatot nyitnék meg ebbe az irányba.

A kapcsolat mindig abban változik, aki megszerez, és kiderül, hogy ilyen szempontból állandóan kapcsolatokat hozok létre. Azonban ezek a kapcsolatok meghatározzák a minőségeimet, mert a kapcsolat megszületésének a pillanatában egyezni akarok azokkal a minőségekkel, amelyeket a másikból érzek, és amit végső soron meg akarok kapni, és ezek a minőségek minden pillanatban megújulnak, annak megfelelően, ahogy az változik, amihez kapcsolódom. Nem tudom meghatározni, milyen változások ehhez, de azt érezhetem, ezek folyamatosan emelnek engem.

Amikor ilyen módon felemelem a minőségeimet, a másokkal való kapcsolaton át (és nekem 613 vágyam van, amelyben ezek a változások lezajlanak) akkor a kapcsolataimat változtatom meg, a viszonyomat más, spirituális objektumokhoz, különböző emberekhez, csoportokhoz és a közös lélek más formációihoz. Ezért minden pillanatban, egy új világ tárul fel a számomra.

Azonban ez a feltáruló világ, ezekben a kontrasztokban, tulajdonképpen tőlem függ, mivel ezeket a különbségeket, a végtelen és megváltoztathatatlan, felső rendszerhez viszonyítva érzékelem, amely rendszer a létezésem előtt már működött, a teljes és tökéletes formájában. Erről a teljességről számoltak be a kabbalisták, akik elérték ezt a rendszert. Végül is minden ember megtapasztalhatja ezt a folyamatát a korrigált kapcsolatoknak, mind a rendszerrel, mind a rendszert alkotó többi lélekkel, egy teljesen új módon. Olyan ez, mintha lett volna egy bizonyos módon rögzített mátrix, egy kristályszerkezet, amin belül a részek, a lelkek, minden pillanatban képesek lennének, egy új, másfajta kapcsolat létrehozására. Azonban minden ember, fokozatosan emelkedve a szinteken, egyikről, a másikra, felfedez, egy egyre mélyebb, szélesebb kapcsolatot, mind minőségében, mint mennyiségében.

Amikor valaki eléri a kapcsolatoknak, ezt a kiinduló rendszerét, az adakozást, ahol nem akar semmit megszerezni a másiktól, mert a többiek mindent oda akarnak neki adni önmaguk által, akkor beszélhetünk magának a Teremtőnek az eléréséről, és a Vele való összekapcsolódásról.

KN

Kérdés

Milyen előnyöket kínál az új gazdasági rendszer az embereknek? Mi hajtja majd őket előre?

Válasz

Egy környezetet kell az ember körül megteremteni, amely élvezet ad, amely ugyan ma még elvontnak tűnő „cukorka.” Mindenki azt mondja: „Ez finom!” Majd elkezd körülnézni. Mindenki felkiált: „Ez csodálatos!” Azután azonnal elkezd kutatni. „Ez nagyon izgalmas!” És mindenki sikoltozik az izgalomtól. Akkor a személy elkezd gyanakodni, hogy itt valami valóban értékes van, valami, ami kell neki.

Ez előre felé ösztökéli az embert: „Nekem ez miért nincs? Miért nem vagyok ugyanolyan helyzetben, mint mások, akik megkapják ezt?” A szociális befolyás egy nagyon erős faktor. Kilencvenkilenc százaléka a cselekedeteinknek tulajdonképpen ez a kiváltó oka. Az ember kijött a barlangból, megszerezte a modern formáját, de kizárólag csak a környezete miatt, amely folyamatosan nyomta és ösztökélte őt, állandóan rámutatva azokra a dolgokra, amiben hiányt szenvedett.

Általában a barlang csodálatos volt, nagyon környezetbarát, amelyben nagyszerű légkör uralkodott. Egész évben stabil hőmérséklet volt, minden pontján. Volt hús, tűz, barátságos, meleg atmoszféra. amely nem inspirált semmilyen más vágyakat, mint az alapvető szükségletek…

Minden egyéb dolog felesleges az állati szinthez, ezért az erre irányuló vágyak oka, kizárólag a környezet. Az ember így kapott felhívást a mezőgazdaság fejlesztésére, a kézművességre és a kereskedelemre, amelyek nem csak úgy, a semmiből bukkantak fel. A közösségi társadalom okozta ezeknek a vágyaknak a születését.

Manapság, a reklámok áradatában, nincs más választásunk, mint meggyőzni a világot, az oktatási rendszer szükségességéről, amely majd magyarázatot nyújt arról, hogy milyen lehet a holnap, amely egy olyan rendszert mutat be a gyakorlatban, amely modellezi a jövőt.

Nekünk egy jó életet kell hirdetnünk. Azonban a kormány túl lassú a változások eléréséhez. Akkor mi marad, amit megtehetünk. Mi arra vagyunk, hogy kifejlesszük ezt a rendszert az interneten, a saját erőnkből, és elterjesszük azt minden elképzelhető csatornán.

Volt egy találkozóm a ENSZ és az UNESCO végrehajtó bizottságának tagjaival, és a véleményem nem változott: „Mindent, saját magunknak kell megtennünk. Végül is mi tudjuk elhozni a Reformáló Fényt. Ebben az esetben, ami individualizmusunk nem egy hiba, hanem egy előny, mivel nem vagyunk külső határok által belimitálva. Azt tehetjük, amire képesek vagyunk, és amit szükségesnek tartunk. Állandóan összpontosítunk a vállalkozásunk sikerére, és a végén egyszerűen muszáj megidéznünk a Fényt, amely abból a rendszerből fog áradni, amit mi építettünk.

Még ha a rendszer gyengének is tűnik, mint egy kicsiny tutaj a képzeletbeli óceánon, nem számít. Mindenki hallja a hívását a rendszer betűinek, mivel a Fény ereje van bezárva ezekbe. Hagyjuk a Fényt dolgozni. Ez az, ahogy meg kell közelítenünk ezt.

KN

Kérdés

Lehetséges egy általános gazdasági elméletet megfogalmazni mindenki számára manapság?

Válasz

A gazdaság, a kölcsönkapcsolataink reflexiója. A kabbala tudománya lényegében elmagyarázza a gazdaságot a számunkra, vagyis miként láthatjuk el egymást. Amikor másokkal törődünk, számításokat végzünk, hogy mennyit kaphatok tőlük annak érdekében, hogy adakozhassak a számukra.

Ez pontosan az, amiről Baal HaSulam ír, „Az írások az utolsó generáció számára” és „A Nemzet című cikkeiben, tehát hogyan lehet létrehozni a helyes kölcsönkapcsolatokat, hogy néz ki az igazságos elosztás, mi az egyensúlyban lévő fogyasztás, hogy lehetséges pusztán a szükségleteket kielégítésére szolgáló megszerzés, miközben minden egyéb erőfeszítést valaki, a többi ember megsegítésére fordít.

Ez a gazdaság. Még nem ismertük fel, hogyan írhatnák le ez, egy ilyen fajta formulával, amely érthető lenne a modern közgazdászok számára. Mi magunk is hiányában vagyunk a legközelebbi és legalacsonyabb szintek világos megértésének és a megnyilvánulásuk leírásának, amelyre felemelkedünk, amint elérjük a jelenlegi, kapitalista gazdaságból, az egyensúlyi gazdaságba való átmenetet.

Értjük, hogy ez a spirituális „üzemanyag” szükséges ehhez, mivel az anyagi érzékelés, minden emberben, az élethez szükséges, úgynevezett „szükségletek” elégséges megszerzését, a saját természete alapján fogalmazza meg, és senki nem akar semmilyen mértéktelenséget. Akkor mi motiválja az embereket? Végül is, az egoisztikus vágy nem tűnik el, csak növekszik, pontosan a spirituális világban, ahol ez milliószorosan erősebb. Ezért itt kapjuk meg a Felső Fényt, és ez nem csak egy „morzsa,” amit kapunk.

Így a problémánk, az átmeneti időszak, az átváltás arról, amikor másokat akarunk a saját érdekünkben kihasználni arra, amikor magunkat adjuk fel, mások érdekében. Hogyan fogyaszthatom a minimumot, és csak élvezni az adakozást? Ehhez szükségem van a Felső Fényre, hogy a természetem belülről, kifelé irányultságba forduljon. Hogy tudom ezt akarni, hogy tudom ezt kérni a jövőben, hogy ez által elkerüljem a szenvedést.

Természetesen a szenvedés akaratot generál bennünk mindenre. Azonban el kell képzelnünk az adakozás képét, egy mindentől független formában, és olyan módon, hogy a jelenlegi állapotom a halálnál is rosszabbnak tűnjön a számomra. A jövőnek olyan fényesen kell ragyognia, hogy szinte azonnal ki akarjak szökni a jelenből. Ott, időben előttem, az élet, amely vár rám, annyira csodálatos, hogy a jelenlegi létezésem minden jelentőségét elvesztette. Csak bosszant engem, és ennek az érzésnek véget kell vetnem.

Hogy ábrázolhatom ezt a képet? Egyfelől, ez hatalmas szenvedéseket hordoz, másfelől viszont ez szeretet szenvedése, amely valami nagyszerű dologhoz kapcsolódik. A mi világunk embere, gyakran az egész életét ráteszi arra, hogy egy olyan képet elérhessen, amit csupán önmaga festett, önmagának. Valaki az egész életét ledolgozhatja, mint villanyszerelő, vagy mint vízvezeték szerelő. Akkor miért rohannak emberek, egyszer csak valami más után? Ez annak az érdekében történik így, hogy valami kiegészítést kapjanak, habár erre, az állati szinten egyáltalán nincs szükségük. Ez a „kiegészítés” nem csak egy többé elfeledhetetlen vakáció, hanem egy pénzösszeg a bankszámlán, amely önmagában örömet kínál a tulajdonosának.

Így még nem vagyunk képesek elmagyarázni az átmenetet a szenvedésről a vágyakozásra. Még nem érezzük a valódi, gazdasági mértékeket, amelyek párhuzamosan lesznek használva a társadalom oktatására is. Ez az, amit a közeljövőben kell kidolgoznunk és megtennünk.

KN

A mások felé adakozás tendenciája, csak hosszú idő alatt épül ki, fokozatosan. Ez a mi edényünknek a korrekciója. Ha az ember képes megszorítani magát, látva, hogy az ő élete, az ego nem hoz neki semmit, a tanulás és az erőfeszítés által magára vonz valamifajta illuminációt felülről, és bár nem tudva, mi ez az illumináció, az korrigálja és megváltozatoztatja őt, és elvezeti oda, hogy értékelni kezdi, az adakozás fontosságát.

Elkezdem érezni magamat kifelé, mások felé, összekötve másokkal, látni kezdem őket, mint a lelkem részei. Ez az adakozás eredménye, a Reformáló Fénytől érkezik. Ez a változás önmagában belül történik, belülről, a tanulásban, a terjesztésben, a barátokkal való kapcsolatban és így tovább.

Aztán az ember eljut a döntéshez, hogy ő nem akar megszerzővé válni, ő már csak azt akarja megkapni, amire szüksége van a létezéshez. Elkezdi gyűlölni az önző vágyát. És attól a pillanattól kezdve kezd kialakulni a tendencia az adakozásra. Ez a Fény által történik.

Az ember csak próbál, Man (ima) emelni, követel. Végül magára vonja a Fénytől a javítási műveletet, amely után kezdi érezni magán belül, hogy arra hajlik, hogy a többiek iránt cselekedjen, a valódi szeretettel, azaz, nem élvezi a saját maga iránti megszerzést. A személy már megépítette a határvonalat, amely nem teszi lehetővé számára, hogy egy önző formában szerezzen élvezetet, hanem csak magát az adakozás tendenciáját élvezi.

A tendencia kifejlesztése az emberben az úgynevezett “hét napja a Sukkotnak,” amelyben elkezdi megkapni a Körbevevő Fény illuminációját. Ez a Fény megépíti a személyben a Bina tulajdonságát, ami a hit az értelem feletti, a sátortető, a tető, amely “a hulladékból”, épült, azaz a hulladékot, ami a lába alatt hevert, most felteszi a feje fölé, amit korábban lenézett, az ő megszerzési vágyán belül.

Végül eléri azt a pontot, ahol ellenőrzi magát, hogy az ő vágyai az adakozás irányában vannak? Ezért ő megvizsgálja az “árnyékát,” hogy vajon az, „a Szentség árnyéka?”  Elrejti magát a Fénytől, és pontosan ez által fedezi fel önmagát, azért, hogy a Fény áthassa és megtöltse az adakozás szándékával.

Az árnyék vizsgálata a Sukkot utolsó napján (“Hozsánna Rábá”) a Szentséghez tartozik, vagy másképpen mondva, ez arról szól, hogy hogyan vagyunk képesek lefedni az egónkat, és alkalmassá tenni egy új térre, az adakozás dimenziójára.

Én blokkolva vagyok a megszerzés iránti vágy szempontjából, én már készen vagyok az adakozásra, így megnyitom magamat az adakozásra.  Én és Ő rendelkezünk a szeretet tulajdonságával, és így én kapok tőle azért, hogy adakozzak és örömet adjak.

De mindez az árnyék vizsgálat után történik, és az összes korrekciót, hívunk, hogy a Sukkot ünnepe.

BS

A spirituális haladásban az összes ünnep az ember előrehaladásáról. Ha én magamban elkezdem kifejleszteni a adakozás tulajdonságát, én áthaladok a “bűnbocsánat ” állapotán, mert ebben az időben megvizsgálom a gonoszt magamban. Azaz, látom, hogy milyen nagy az egóm, neki nem tudok ellenállni, és ezért vagyok bűnnel, mint a kifejtett ima: “bűnös, áruló, megfosztó…”

Látom, hogy elölről kell kezdenem az utamat, hogy győzzek a harcban, áttérjek az önzésből, a mindent magamnak való megszerzésből, az adakozásra, amelyben csak azon kell, hogy aggódjak, hogy mások számára adjak. Mert amikor elkezdem megérteni, hogy a valódi “Én”, az pontosan a többi ember, amely idegennek tűnik számomra. Ami miatt, ők idegenek a számomra, az nem az “Énem”, hanem a gonosz erő, az egóm, a kígyó, amely bennem lakozik, és állandóan megtöltést követel tőlem.

Ha az ember eljut egy ilyen hozzáálláshoz, úgy viselkedik magával és másokkal, mint egy ravasz kígyó, mintha a kígyó lenne az ő valódi “Énje’ – és majd ez a fordított elméje szólítja fel őt az Új évre.

Nem marad más hátra, csak a saját magam korrigálása, hogy olyan legyek, mint a Felső erő, a Teremtő ereje, az adakozás. A Kabbala megadja nekünk ennek a világnak érzetét, de ha én, a mások felé való adakozásra irányítom magam, elkezdek sóvárgást érezni  egy más világ felé, a Felső világhoz.

Az adakozásban, én szeretek valakit, örömet akarok neki adni, azt érzem, amit egy barát érez a barát iránt, vagy mint a házigazda a vendége iránt. Én annyira aggódom iránta, hogy megszorítom az egyéni vágyaimat és nem akarok kapni semmi élvezetet magam számára, csak az ő élvezetére gondolok. És miután van már nekem ez a “pajzs” – már készen vagyok elfogadni, és örömet adni a mások számára.

Az összes megszerzés vágyam csak a többiekre irányul, ahogy mondjuk a gyermeknek: “egy falatot apának, egy falatot anyának,” miközben kanalanként etetjük őket. De a spirituális világban a cselekedet nem egyszerű, mert nekem meg kell szorítanom a saját vágyamat, és ki kell, hogy nyissam az edényeket a mások élvezete számára. Az értelmem másokba belemélyed, és bármi, ami rajtuk keresztül megy, az áthalad rajtam, a számítás által, hogy mindaz amit teszek az a másikra van irányozva, a mások érdekében van.

BS

Kérdés

Vannak kritikus állapotok, van egy bizonyos pillanat, amikor az embernek imát kell emelnie, és ha nem kapja el ezt a pillanatot, akkor esetleg évekig kell várni, ameddig egy új lehetőség érkezik. Hogyan lehet ezt elkerülni?

Válasz

Az ember az időt hibáztatja. De nem az idővel van a probléma. Az egyik pillanatban az idő akár egy órát is tágulhat. A lényeg a figyelem hiánya és nem a szív érzékenysége.

El kell kezdeni fokozatosan érezni az időt, mivel az idő relatív a mi érzékelésünkhöz, egy adott pillanat kiterjedhet, egy másodperc kinyúlhat annyira, hogy egy pillanat alatt nagyon sok állapot bukkan fel. Bele kell menni az ilyen pillanatba, mint a zselébe ki kell kutatni, és megérteni a mélységét.

BS