Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Hogyan lehet a rendszer teljes, hogyha én nem vagyok része annak?

Válasz

A világ rendszere, amely az Ein Sof világából terjedt szét, egészen a mi világunkig teljes. Csak a Fény hiányzik belőle. Ott egy Katnut állapota van, egy szükségszerű alaprendszer, mint az üres járásban levő motor, csak a Hassadim Fénye által kitöltve.

Ha mi kapunk egy vágyat, hogy ebben a rendszerben éljünk, akkor nekünk integrálódni kell bele. Mi vagyunk az utolsó része ennek a rendszernek, a Malchut. Ennek a Malchutnak csak egy pontja van, amely által behatolhatunk a rendszerbe, és elhozhatjuk belőle a vágyunkat. Nem az ember egoista vágyáról beszélünk, hanem az összekapcsolódás vágyáról, azaz, az adakozási vágyról.

Ha én beleviszem az adakozás vágyat a Malchutba, azaz, én és a barátok össze akarunk kapcsolódni, mint egy ember, egy szívben – akkor ez a vágy már nem egyéni senkinek, hanem a mi kölcsönös vágyunk. Ezt hívjuk úgy, hogy a “A többség imája”, ez benne foglaltatja magát a Malchutba. Akkor a tízedik szfírává válik a kölcsönös vágyból ott, ahol az összes korábbi szfírák, azaz, az első kilenc a felső kilenc szfíra, a Teremtő tulajdonságai.

Így belépünk a felső rendszerbe és elkezdjük megszerezni a cselekedetek által mindazt, amit olvasunk a “tíz szfíra tanulmányában”, tehát például Atik, Arich Anpin, ahogy ezek működnek, Aba és Ima, Zeir Anpin, amelyek felemelkednek és lezuhannak, az összes különböző részek a parcufok, ahogy ezek léteznek. Amikor azt olvassuk például a „Tíz szfíra Tanulmányában ” az” Attikról, az” Arik Anpinról “, hogy azok hogyan is működnek, “Mazlin “(cseppek),” A Celem “(képmás), stb. akkor ezen keresztül látjuk az egész viszonyt a spirituális gyökerek között, megismerjük őket, és már képesek vagyunk elkezdeni működtetni őket, azáltal hogy ismerjük a rendszert.

Ez olyan, amikor a mi világunkban az ember meg akarja ismerni a rendszert, amely körülveszi, igen, ez a szupermarket, ez a munkahelyem, ez a családom, ezek a távoli és közeli rokonaim, tehát ehhez hasonló módon felismerem a Felső rendszert és haladok előre.

A Kabbala könyvek ahelyett, hogy gyógymódok lennének, olyanná válnak, mint az útikönyv, kézikönyv, olyan lesz a helyzet, mint amikor mosógépnek már képesek vagyunk elolvasni az utasítását és működtetni. Ugyanúgy kinyitom a Kabbala könyveket és látom, hogy hogyan működtessem a rendszert.

Amikor én már könyv nélkül is képes vagyok erre, akkor mondjuk “A lelked tanít meg téged” (Nismát adam telamdenu). Könyv nélkül is képes vagyok megismerni a rendszert és bele integrálódni.

BS

Hogyan fog az emberi faj fejlődése tovább folytatódni? Hogyan fogja a válság és a természet globális törvénye megváltoztatni a lényeget bennünk? Vajon a kényszerű átmenet az egoisztikus társadalomból, a világnak egy integrált modelljébe, amely a kölcsönös garancián alapul, hatva a szociális berendezkedésre, vagy pedig megváltoztatja a lényegét és a kapcsolatát, az egymást követő generációknak is?

Miféle világban fogunk végezetül élni, ha sikerül eljutni az egyetlen, integrált rendszerbe való kapcsolódásig, amely egy élő szervezethez hasonló? Hogyan fog a világra irányuló, nagyon behatárolt érzékelésünk megváltozni?

Ehhez meg kell vizsgálnunk az általános evolúciót, és annak a pszichológiai aspektusait.

Egysejtű organizmusok (amőbák) hasonlóak az első földi teremtményekhez, reagálnak a külső hatásokra, de képtelenek emlékeket vagy előző érzékeléseket alkalmazni, azaz, nem szereznek tapasztalatokat, és azokat nem is képesek a következő generációknak átadni.

A fésűhalak viselkedését, a velük született, természeti kapcsolatok határozzák meg, számukra az ösztönös játék egy hatalmas szerep.

Az elemi gerinces hal, az örökletest „ismeretek” alapján viselkedik, amelyet a teljes létezése alatt összegyűjtött. Konzervatív ösztönök szigorúan meghatározzák a viselkedését, ezek nem engedik meg számára, hogy megváltoztassa a magatartását, még akkor sem, ha egy adott magatartásforma befejezése, célszerű lenne a számára.

A vizel elhagyása után, az állatok egy sokkal keményebb és változatosabb környezetbe kerültek, és a pszichológiai evolúció kétirányúvá vált:

• Az örökletes készségek és ösztönök komplikáltabbá válása (rovarok és ízeltlábúak).
• Életciklusok alatt, olyan alapvető szokások kifejlesztésének képessége, amelyek lehetővé teszik a környezeti változásokhoz szükséges alkalmazkodást. (gerincesek fejlődése, kétéltűektől, az emlősökig, az ösztönök szerepének fokozatos elnyomása és az ésszerű tevékenységek, és az intellektuális funkciók kiterjesztése, és az egyéni tapasztalat megjelenése).

A pszichológiai evolúció folytatódása a szárazföldön. A főpontja ennek, a stabil, örökletes viselkedésekről és a megszerzett készségekre, melyek nem örökletes természetűek.

Az evolúció célja, az emberiség megjelenése, hogy az ösztönök befolyása minimálissá csökkenjen. Az intellektus ami fontos, mivel ez biztosítja az összetett viselkedések és ismeretek megszerzését, melyek a fizikailag gyenge emberiségnek biztosíthatja, a különböző helyzetekhez való alkalmazkodást.

Tehát a gondolkodási képesség fejlődése, hasonlóan az átmenet a „nem gondolkodóból,” a „gondolkodó” teremtménybe, egy sokkal összetettebb környezet eredménye. Az ember akkor emelkedik ki, amikor a környezet elérte a saját összetettségének a maximumát (a földi hőmérséklet lecsökkenésének periódusa után). Az ember kiemelkedése az állati világból, egy sokkal összetettebb és nehezebb külső környezetre való reakcióként jelent meg. Az ember folytatta a fejlődést, mind intellektuálisan, mind pszichikailag, és a fejlődése még most is folyik.

Ma azt látjuk, hogy a változó, környezet, kényszerít minket, egy közelebbi kölcsönhatásra lépésre a társadalommal. Ezáltal feltételezhetjük, hogy a jövőbeni fejlődése az emberi pszichének, folytatja azoknak melyek átadódnak generációról generációra, de nem genetikailag, mint az állati ösztönök esetében, hanem egy „külső,” szociális emlékezeten keresztül.

A jövő generációk, mindig az előző generációk reinkarnációi, ezek tudás szereznek meg, melyet korábban szereztek meg, az előző reinkarnációjukban a társadalmon keresztül, és megőrizték ezt a tudást a memóriájukban, hasonlóan az állatvilág ösztöneihez, melyek generációk között adódnak át.

Az információ megszerzésének és továbbadásának képessége teljes mértékben a személy kapcsolataitól függ, melyekkel a környezetét alkotó társadalomhoz kapcsolódik. Ez aztán, az ember elválaszthatatlan részévé válik, egy örök forrássá, vagy tudás és információs tárházzá, amely az egyik generációról, a másikra átadódik. Sőt, a tudás nem csak mentális erőfeszítés alapján lesz megszerezve, hanem sokkal inkább, az adott ember, környezettel való kapcsolódásának fokozat által.

Azonban a kölcsönös egységet megelőzően, melyet valaki a környezettel hoz létre, lehetetlen megállapítani, az ezt megelőzően birtokolt tulajdonságait, mivel ezek szociális károkat okozhatnak, ha nem megfelelően vannak használva.

A szokások megszilárdítása az ösztönök szintjén, kizárólag az adakozásra, mások szeretetére alkalmazható, egy pozitív hozzáállásra a társadalmilag hasznos munkához, mint ami azonnali igény, minden emberben, a testvériség eszméje minden ember tekintetében, amit a saját, személyes korrekciónk során szerzünk meg, a kiemelt reinkarnációink alatt.

Az ösztönös tudás átadás folyamat, a következő generáció számára, biztosítja, hogy azok morálisan és intellektuálisan többek lehessenek, mint az előző generáció. Ez fogja meghatározni, az új ember lényegét, a harmonikus kapcsolatain keresztül, melyek a társadalomhoz és a természethez kapcsolják. Ez egy újfajta szociális környezet megformálásán keresztül fogja kifejezni magát.

A pszichológiai evolúciója a jövő társadalmának, biztosítani fogja, hogy irányítani tudja a saját természetét. Oktatók és tanárok küldetése, a legfontosabbak közé tartozik, nekik kell a társadalom cselekvő erejévé válni, és ők a felelősek az új generáció létrehozásáért.

KN

Ma egy olyan rendszerbe lépünk be, amely azt mutatja meg, hogy az adakozás, az emberek és a csoportban kialakított kapcsolatok, és egyfajta transzformációs átalakulás alapján kell cselekednünk. Válságban vagyunk, nem mi magunk személyesen, akik tanuljuk a kabbalát, hanem a világ érzi önmagát így. Honnan származik a válság? Mi általában véve a válság? Ez a világ egoizmusának a viszonya ahhoz a rendszerhez, amely elkezdett felbukkanni bennünk, mint a kép a fotópapíron, a képelőhívó folyadékban. Fokozatosan, mintha csak ködből tűnne elő egy alak, ez a kép kirajzolódik, és ez a kép nem egyezik meg azzal, amik mi vagyunk.

Hirtelen, a Fény, az adakozás, ami nem más, mint a köztünk lévő kapcsolatrendszer, felemelkedik bennünk, miközben az egoisztikus, individuális minőségeink (elutasítás, egymás kihasználásának a vágya) még létezik az emberiségben. Ennek a két rendszernek az egymás mellett létezése és formáiknak egymásra hatása, egy nagy mélységű, sokoldalú, új szerkezetet alkotnak, amely egyfelől egy egoista rendszer, másfelől pedig altruisztikus.

Sosem volt ilyesmink ezt megelőzően. Mindig egy egoisztikus rendszerünk volt, és mi azon belül tevékenykedtünk. Vágyak jelentek meg bennünk, és megvalósítottuk azokat. Azt hittük, mindennek mi magunk vagyunk a forrásai, hogy mi emeltük ezeket a vágyakat, hogy mi akarunk ezeknek megfelelően cselekedni, és hogy minden ezzel kapcsolatos dolognak mi akarunk minden ezzel kapcsolatos dolgot tenni.

Miért? Azért mert felismertük, hogy az egoizmus, amely felemelkedik bennünk, a mi vágyunk, önmagunkra irányulva. Nem kérdőjelezzük meg a vágy eredetét, mivel a sajátunknak érezzük azt, mi akarjuk ezeket, most, és ezt meg ezt akarjuk pontosan. Nem kérdéses a számunkra, hogy miért én akarom most hirtelen, mindezt. Nem érzem azt, mintha valaki elültette volna bennem ezt a kérdést, és én csak elkezdtem volna tevékenykedni. Nem! Teljesen egy vagyok ezekkel a vágyakkal, egyetlen, integrális egésznek érzem magamat velük. Ezek az én vágyaim, melyek bennem vannak, és én akarom őket.

Hogy történhetett ez ilyen hirtelen? Én csak egy átlagos állat vagyok, természeti ösztönökkel, kicsinyes vágyakkal, létezi szükségletekkel. Egy pillanatban, hirtelen, új, egoista vágyaink bukkannak fel, melyek a technológiánk, a társadalmunk, a családunk, az oktatási rendszerünk, a nevelési rendszerünk, kultúránk, tudományunk, bank és pénzügyi rendszerünk és gazdasági kapcsolataink, a kereskedelmünk, új földrészek felfedezésére való törekvéseink és a kommunikációnk fejlesztésére irányulnak.  Honnan fejlődtek ki ezek a vágyak az emberiségben, összehasonlítva az állatvilággal, amely nem fejlődik ezen a módon?

Tény, az egoizmusunk állandóan fejlődik, és sürget minket új vágyaink beteljesítésre. Nem érzem, hogy a bennem emelkedő vágyak, valahonnan kívülről származnának. Azt érzem, bennem emelkednek, és ezért rohanok kielégíteni azokat, melyeket emiatt úgy is nevezek, hogy „az én” vágyaim.

Valójában ezek nem az én vágyaim, csak ezt nem így érzem. Így rohanok utánuk és cselekszem a beteljesedésük érdekében. Nem érzem, hogy egy kicsiny, felhúzós játék nyuszi vagyok, amelyet ha felhúznak, ugrál. Egészen a megfelelő időpontig nem is fogom ezt érezni, és ez az idő, most jött el.

KN

Kérdés

Az ember megszokta, hogy kihasználja a környezetét a saját javára.  Még amikor szociális igazságosságról beszélünk is, sokan ebben is egy lehetőséget látnak önmagunknak megszerezni valamit ez által.

Válasz

Ezért előz meg az oktatás és nevelés minden mást, mint első és nélkülözhetetlen feltétel. AZ embernek más módon kell felnőnie, és gondolnia kell a rendszerre, amelyben él.

Például számunkra ismerős ennek a világnak a valósága. Ismerősnek akarom tudni, a bank, a munka, a kórház fogalmát, a tudatomban akarom tartani a nyugdíjalapot, a szociális biztonságot, az utakat, a közlekedési lámpát, a rendőrséget, a kormányzatot. Azonban egy csecsemő nem ismeri mindezeket még, tehát mi tanítjuk neki, hogy kell eligazodni ebben a világban.

Pontosan ezen a módon kell tanítanunk az embereket, hogy éljenek egy új, integrált világban. Az egoisztikus mechanizmus fokozatosan leáll. Hamarosan láthatjuk, hogy a megszerzési erő sehová sem vezet. Láthatjuk, hogy még azok az emberek, akiknek rengeteg pénzük van,  sem tudják mi fog történni a gazdasággal a közeli jövőben. Hamarosan felismerik, hogy bár van hatalmuk, semmit nem képesek vele kezdeni. Minden elillan, elveszik, leáll, szétesik vagy egyszerűen leáll. Egyetlen rendszer sem fog működni, kivéve az adakozás rendszerét, amelyet stabilizálnunk kell egymás irányába.

Kérdés

Ez talán megtörténik egy két éven belül, azonban nekem ma vannak problémáim…

Válasz

Akkor el kell kezdeni cselekedni most. Akarsz egy jó életet? Fizess ezért, a többiek felé valóadakozással. Ez a ti munkátok, amelyet úgy nevezünk, hogy a „Teremtő munkája.” A világ egy olyan nézetében vagyunk, amelyben nem vagyunk képesek önmagunkat kielégíteni az egoizmus ereje által, csak az adakozás erejének a felhasználásával. Ha valaki adakozik mások felé, a társadalom felé, akkor képes lesz a szükséges élelmet, ruhát, és más szükséges dolgot megszerezni a társadalomtól. Azonban ez nem fog megtörténni, ha nem adakozik. Mindez azért, mert az új világban az altruista erő a domináns.

Kérdés

Hogy fognak az emberek paradigmát váltani?

Válasz

A csapások által. A fáraó volt az, aki elhozta Izrael Gyermekeit a Teremtőhöz.  Haman volt az oka annak, hogy végül a zsidók végezetül kiszabadultak a Babilóniai száműzetésből és visszatértek Izrael Földjére, és a Király támogatta őt. Képtelenség lenne előrehaladni, ha az ego nem tárulna fel a számunkra, mint gonosz erő, mint az ellenségünk.

Végezetül a természeti csapások és a pozitív befolyás a mi részünkről, a terjesztés, elvisz minket a változáshoz. Az emberek pillanatnyilag nem tudnak változni, és egyet érteni velünk. A vágyaik ellentétesek az adakozással. A felebarátok szeretetének elve, gyerekesnek tűnik a számukra. Nem értik még, hogy ez az alapja mindennek, azaz a lelkek korrekciójának. Az egoizmusuk gonoszsága még nem tárult fel a számukra.

Azonban több csapás után képesek lesznek érezni ezt, amikor a fáraó végezetül majd beismeri, hogy „Bűnnel teli vagyok, és a Teremtő az egyetlen igaz.” Ezt nem gondolta ezt megelőzően. Azonban az ember, amikor belátja, hogy minden miatta van, mivel ő a törött, és nem a környezete, vagy a felebarátja, vagy valaki más. Akkor érezni fogja, hogy szüksége van a korrekcióra, és akkor az eljön. A módszer keresésében ez az ember meg talál minket és kérni fogja, hogy tanítsuk.

Azonban mi nem akarjuk, hogy az emberek szenvedjenek, ezért terjesztjük a módszert már most, habár az még ellenérzéseket okoz az emberekben. Ez az, ahogy segítünk a világnak.

KN

Kérdés

Hogyan győződhetek meg arról, hogy az utasításoknak és az eredeti forrásoknak megfelelő módon haladok, és nem a saját egoizmusom irányítása alatt?

Válasz

Erre van a zsidó naptári év Elul hónapja, az év utolsó hónapja. A világ öt nappal az ember teremtése előtt lett létrehozva, és az ember teremésének napja az új év első napja. Az ezt megelőző öt nap, az emberi szintet megelőző öt fázis szimbolizálja. Az embernek ellenőrzése alatt kell tartania a világát, azaz a környezetét.

Végül is, az ember a környezetéhez viszonyítja az életét, ehhez méri önmagát. A környezet és ő, együtt élnek. Így, mielőtt valaki megszületne, mint ember, meg kell bizonyosodnia, hogy a milyen környezet veszi körül. Ennek megfelelően, képes lesz látni, hogy milyen személyiség is valójában.

Milyen környezetet választ valaki? Más szóval, mit akar az életétől, az egész világtól, a csoporttól, a könyvektől, és mit hall meg, a tanárától?  Mindenkinek meg kell ezt vizsgálnia, hogyan viszonyul mindehhez, és mit akar elérni ezeken keresztül.

Ez nem egyszerű. Mindenki nagyon nehéz számításokkal szembesül. A közösség véleménye, amelyhez tartozunk, hatalmas befolyással van ránk, állandóan kényszerítve bennünket a kérdésekkel való szembesülésre, hogy kik vagyunk, és kik a többiek? Millió és milliárd ember közül, én csak egy porszem vagyok. Nem könnyű az úton maradni, ha ha az egy személyes út, és nem egy közösen elfogadott útja a tömegeknek.

Az embernek tisztáznia kell a zavarodottságot ezen a téren. Milyen feltételek mentén tudom ezt az utat felmérni? Nem értékelhetem a hétköznapi emberek standardjai szerint ezt. Senkinek nem kell elhinnie semmit, csak azért, mert a környezete sugall valamit, mindent analizálni kell és kiértékelni. Végrehajtva ezt az elemzést kell kiépíteni a saját viszonyulását a környezet, a tanár, a könyvek, és a Teremtő irányába. Ezt nevezzük a az Elul hónap bűnbánatának.

Ez egy nagyon finom pontosítások, osztályzások és egyre kifinomultabbá válnak, az idő előre haladtával. Mintha ezek az ürességben függenének, nem megtámasztva a biztos alapokkal, hanem csak az értelem feletti hitre támaszkodnának. Mindez ezért van így, mert mindent az egónk tart kontrol alatt, a személynek először ettől kell leszeparálódnia, és kiépíteni egy spirituális viszonyulást az ego adta számítások felett. Egoizmus nélkül, anélkül, hogy ezen belül értékeljünk mindent, az ember nem is tudja kiértékelni magát. Ezért kell üdvözölni minden egoisztikus gondolatot és vágyat, ami felbukkan bennünk, mint például a féltékenység, a gyűlölet, a vágy, az irigység és az arrogancia a világ, ellenségek, barátok, a barátok kritikája, a tanár és a Teremtő viszonylatában. Minden ezen az alapon vizsgálható felül, és erre alapozva épül fel az emberben az új szint, amelyet új kezdetnek nevezünk.

Ezután az ember kiterjesztheti ezt a vizsgálatot, a teljes világára, és a pillanatnyi helyzetére, és akkor elkezdi látni, mindezek felett, a célt, amely felé irányul. Miután minden lehetséges bűnét az egoizmusának megvallotta, (a Rosh Hashanah bűnbánó imádságában) és megvizsgálta és megértette a valódi lényegét a saját lényének, akkor már képes elképzelni, mit jelent mindennek az ellentéte. Különben erre semmi esélye.

Ezért teremtette a Teremtő a gonosz hajlamot, valamint a Tórát, a gonosz hajlam korrekciójának az eszközét, mivel a Reformáló Fény ebbe van belefoglalva. Azonban valaki nem tárja fel a gonosz hajlamát, nem fedezi fel és látja az egoizmusát, annak nincs is annak a korrekciójára szüksége. Ha nem törekszik korrigálttá válni, a Tóra nem a az ő számára lett megteremtve.

Mindenekelőtt, az embernek éreznie kell, hogy semmi nem lehet rosszabb, mint ő maga, hogy mindenkit el akar nyelni, le akar gyűrni, hogy mindenkire irigy, és mindenkit utál. Látja önmagát, mint a legrosszabb embert a földön? Képes megítélni a rossz kapcsolatait valakivel, ha azt komolyan megvizsgálja?

Ha képes látni, hogy minden bűnös valójában önmagán belül tárul fel, akkor semmi más választása nem marad, mint hogy elérkezzen a Rosh Hashanah bűnbánó imájához. Magasztosítani fogja az adakozás minőségét, mások szeretetét, azaz a Teremtőt, és ezt akarja önmagán belül uralkodóvá tenni.

„Én teremtettem a gonosz hajlamot „jelenti Elul hónapjának bűnbánatát, az öt napot, amely megelőzi az új év kezdetét, azt az időt, amikor az ember meg lett teremtve. Ebben az öt napban ennek a világnak az embere meg lett teremtve, a rettenetes világával egyetemben. Ő az egyetlen, aki rettenetesnek láthatja, ezt, ahelyett, hogy a világot Fénnyel telinek és jónak lássa, ahol csak a Teremtő uralkodik, a szeretet és az adakozás.

Azonban ennek köszönhetően az ember elérkezhet az új év kezdetéhez, egy új szint elejéhez. Rendelkezésére áll a Tóra, a korrekció eszköze, amiben a Reformáló Fény rejlik. Most, a személy már tudja, hogy alkalmazza a Természetben befoglalt erőt, hogy bontsa ezt ki, hogy használja a korrekció érdekében, a Felső Erő segítségével, a jóhoz való visszatéréshez. Számomra a Felső Erő, az adakozás magasabb minősége, ahogy azt összehasonlítom az egoista erőimmel.

KN

Kérdés

Mi segíthet nekünk legjobban, hogy lenullázzuk magunkat?

Válasz

A legfontosabb, hogy ne higgyünk magunknak. Mivel az összes vágyunk, tulajdonságunk és a gondolatunk, mindig az adakozás ellenében van. Ami elbuktatja a személyt, az nem más, mint az intellektusa, nem képes legyőzze az egóját és lenulláznia magát.

Mivel a mi megszerzés vágyunk edénye nem egyezik meg a spirituális edénnyel, amit tehetünk, csak annyi, hogy lenullázzuk magunkat a Felső előtt. A magunk lenullázásával megszerezzünk a spirituális edényt. Én megszerzem a Malchut Ein Sofját, azáltal, hogy adakozok a többi edény számára.

Valaki megkérdezheti, hogy akkor én mikor kapok? De a spirituális világban nincsen olyan hogy megszerzés, ott csak adakozás létezik! Ha valaki meg is kap valamit az is az adakozás érdekében van.

A mi világunkban nem érthetjük meg mit jelent az, hogy adakozás. Mi csak a megszerzést értjük. Minden pillanatban csak erről gondolkodom, ebben élek és létezek. Az ellentéte ennek csak az adakozásban található, és nem magában a megszerzésben. Ha valaki arra törekszik, hogy kapjon, de nem gondol magára a megszerzésre, hanem arra hogy lehet ezt átfordítani az adakozásra, akkor adakozásról beszélhetünk.

A megszerzés szó még a szótáromban sem létezik. A megszerzés azt jelenti, hogy amit megszerzek, az megmarad bennem, mintha én lennék a végső állomása a megszerzésnek. A spiritualitásban azonban, olyan, mintha átadnám ezeket a megtöltéseket.

BS

Amikor, a kabbalisták fel akarták fedezni a spirituális világot, a mi világunktól kellett, hogy kezdjék, és ezen keresztül dolgozzanak, különböző intellektuális dolgokon keresztül, nagy erőfeszítéssel és nagy érzelmekkel – azaz a saját az anyagából húzták fel magukat a spirituális világ felfedezéséhez, és hogy felfedezzék a jobb kapcsolatok hálózatát az emberek között.

Aztán felfedezték az Ari írásait, amely a belső kapcsolatokról mesél, és összeköt minket egy speciális rendszer útján: Zon, Aba és Ima, Arich Ampin és így tovább. Elmagyarázza nekünk, azokat a kapcsolati formákat, amelyekben létezhetünk, hogyan hatnak ránk a különböző kapcsolatok és hogyan tudjuk mi magunktól befolyásolni őket, és felébreszteni kapcsolatok formáját. Hasonló dolog történik a mi világunkban, csak az adakozás tulajdonságában láthatjuk ezt.

Ez alapján a mi világunkban működtetni tudjuk bizonyos formáját a kapcsolatoknak, azért hogy azok hatással legyenek ránk -, így ugyanaz a viselkedési hálózat kapcsol össze minket a spirituális világban is, de belsőleg. Ebben a formában megyünk át a materialista pszichológiáról a spirituális pszichológiára, akkor felfedeződik a valódi kapcsolat a lelkek között, ember és ember között, legyen szó azokról, akik most élnek, és akik valaha éltek. Nem számít, ha a személy jelenleg ebben a világban létezik, vagy éppen nem létezik – a legfontosabb, hogy integrálódjon ebbe a hálózatba. Akkor, a mi világunk „elpárolog,” elveszti a jelentőségét. Ez csak egy külső másolat, amelyen keresztül mélyebbre kel, hogy hatoljunk.

Ari mindezekről írt, és a Bál Sem Tov pedig azt tanította, hogyan kell dolgozni lelki odaadással. Most, mindezek után, mi már képesek vagyunk a csoport munkának köszönhetően (a Bál Sem Tov, aki újra rendezte a munkát Rashbi után) magunkra vonni a kapcsolatok rendszeréből a Reformáló Fényt. Elérünk ehhez a rendszerhez, de nem a vágyaink által, és nem a mi erőink által, hanem fentről húzzuk magunkra, a Fényt a rendszerből. Ezt az illuminációt úgy nevezzük, hogy “Reformáló Fény, ” Tóra Fény”, ” Körbeölelő Fény”.

Ha megtanuljuk ennek a rendszernek a felépítését, ha mi együtt sóvárgunk rá, és megfelelő kapcsolatot akarunk szervezni, nem számit, hogy megértjük, vagy sem, minden, ami az erőfeszítésünkből történik, felébreszti az erő hatását a számunkra.

Hasonlóan a mi világunkhoz, ha meg akarjuk ismerni valamelyik rendszert, akkor behatolunk, megtanuljuk a különböző formáit, és elkezdjük fokozatosan érezni őt. Hirtelen feltűnik számunkra a rendszer „fényképe,” és megértjük mi is a rendszer lényege és hogyan kell kapcsolódni hozzá, és a dolgozni vele. Ugyanez történik a spirituális világban – csak az ember szándéka változik. Ha jobban bele van foglalva a szándékba, akkor ő jobban halad a rendszer felfedezésében.

Ez sok munkát követel: a tanártól is, a barátoktól is, az egész világban és a tanulásban is. Ez az egész egyszer csak egybe kapcsolódik.

BS

Az ásványi szint milliárd éveken át létezett, a növényi szint százmillió éveken keresztül, és az állati szint is néhány millió éven át fejlődött, majd végezetül. mindössze 200 – 300 ezer éve tűnt fel az emberi szint. Hosszú ideig, az az ember ugyanazon a módon fejlődött, mint az állat. Az embert a természet erői vezették, amelyek megteremtették őt, és nem hagytak neki szabad választást. Nem a saját választásunkból mentünk keresztül az ásványi, növényi, és az emberi szint állati formáin át, ameddig el nem értünk az emberi szinten belül, az embert.

Mi az, ami elválasztja az embert, az ezt megelőző szintektől? A különbség az állat és az ember között az, hogy az ember képes, a nem ösztön alapú, vak természet irányította cselekvésre is. Egy állat élete az ösztönök által van kormányozva, amelyek öröklődnek generációról generációra. Már néhány nappal a születése után, egy állat már feláll, és teljesen kész, a független létezésre.

Azonban az embernek szüksége van egy környezetre a növekedéshez. Ha valakit magára hagyunk egy erdőben, úgy fog felnőni, mint egy állat, és bizonytalan, hogy lehet-e belőle embert csinálni valaha. Nem tud rendesen beszélni, vagy járni. Azaz valaki teljesen függ a környezetétől. Az a fajta környezet, amelyet kifejleszt, fogja arra befolyásolni, hogy azzá váljon általa, amivé kell, mivel nem feltétel nélkül van beprogramozva a természetbe, hanem egyfajta szociális implementációt kíván.

A személy nem birtokol ösztönöket a túlélésre. Nem tud gyógyító növényeket felfedezni, mint egy kutya, vagy úgy elkerülni, ami veszélyes. Az állatoktól nagyon különböző módon, az ember nem tud, az ösztöneivel egyezésben cselekedni, hogy biztosítsa a jólétét.

Másfelől egy állat nem tud túl sok dolgot megtanulni. Csak betanítható vagy idomítható. Még az ember oldalán való több millió éves létezése sem tudta a kutyát megváltoztatni, kutya maradt, mivel az ösztöneivel összhangban cselekszik.

Az ember nem rendelkezik ezekkel az ösztönökkel. Meg kell szereznie a viselkedésnek azokat a formáit a környezetétől, és pontosan ennek eredményeképpen fejlődni fog. Ezért értek el az emberek olyan nagy fejlődést az állatokkal összehasonlítva, melyek velük éltek, mégsem voltak képesek megváltozni.

Lényegében az ember, mint állat is használható, azonban valami nagyon fontos van elültetve benne, ami nem más, mint a környezete általi fejlődés képessége. Ha a környezetét a fejlődésre használja, hatalmas sikert érhet el.

Ezért az ásványi, növényi és állati szinteken nincs szabad akarat. Az ember, másfelől, el tud érni egy másfajta fejlődést, egy különleges környezeten által, és ez alkotja a szabad akaratát.  Végül is, az ember fel tudja használni a környezetét a fejlődésre, és ez által változtatja meg magát.

Ebből kifolyólag ítélkezés és magasabb számítások csak egy emberben léteznek, amik arra irányulnak, hogy ő kicsoda, és hogyan használhatja ki a természettől kapott lehetőségét, miközben megvalósítja a szabad akaratát, ami meghatározza a teljes fejlődését.

KN

Kérdés

Ma az Izraeli emberek egyetértenek a Kölcsönös garancia elképzelésével. Olyan, mintha azokat győzködnénk, akik már hisznek benne. Milyen konkrét lépéseket kínáljunk a számukra?

Válasz

Mindenekelőtt be kell őket vonnunk a terjesztésbe. Az üzenet jobban átmegy az emberek között működő beszélgetésen és kapcsolaton keresztül, mint az interneten. Emellett létre kell hoznunk különböző virtuális játékokat és formákat, melyek az egység felé vezetnek, hogy ezek egy erős benyomást adjanak az embernek, hasonlót a filmekhez, és a videoklipekhez. Végül meg kell hívni az embereket a kongresszusokra, és fesztiválokra, legyen az akár egy este, akár néhány napra.

Az internet esetében, lehetőségek garmadáját kell létrehozni, például játékokat (a felnőttek legalább annyira szeretik ezeket, mint a gyerekek) és szerepjátékokat. A teljes kultúra keresztül kell, hogy menjen ezen a változáson. Még a legegyszerűbb színházi jelenet is, amely vizuálisan illusztrálja az üzenetünket, megadhatja a helyes példát, ami a legfontosabb.

Diverzifikálnunk kell a magyarázatainkat és változtatnunk a mélységét, annak megfelelően, amit egy ember képes befogadni. Például először valaki megnéz egy filmet, amely bemutatja az általános koncepciót. Majd egy történész elmagyarázza neki, hogy alkalmaztak dolgokat ezt megelőzően, és hogyan érkeztünk mi el oda, ahol ma vagyunk. Majd egy pszichológus személyessé teszi ezt, és így tovább.

Az emberek olyan környezetben nőnek fel, amely különböző módon hatnak az érzékelésükre. A fontosabb szerepeket ebben filmek, játékok és szövegek játsszák. Mindezek az inaktív érzékelések faktorai, miközben a játékok aktív formát képviselnek. Ma, mindenki joystick, szerkentyűk, kiegészítők, és érintő képernyő segítségével játszik, amelyekkel a játékok egyre jobban interaktívak.

Nagyon is közel van az idő, amikor a fél világ munka nélkül lesz, és sok új lehetőségnek kell megjelennie, ami embereknek ad elfoglaltságot. Az integrált nevelés, egy hatalmas iparággá növi ki magát, amely magába fog foglalni kulturális eseményeket, játékokat, és mindezeknek el kell borítania az embereket, megteremtve egy általános légkört, hogy senki ne akarjon kiszállni belőle.

Ma az embereknek nincs pihenő ideje, ezért dolgozunk az interneten keresztül. Azonban kevesebb, mint egy év múlva, hatalmas mennyiségű ember lesz munka nélkül. Ez óriási problémákat fog jelenteni, aggodalmakat, nyugtalanságot, ameddig nem lesz teljesen világos, hogy nincs visszaút, és eljött az ideje a múlt paradigma rendszerének a felszámolásának. Akkor, a szükséges munka el lesz osztva az emberek között, ami mondjuk, kitesz egy fél nap elfoglaltságot, és a fennmaradó időt, oktatásra kell szentelni, amely a természettel való egységünk helyrehozására irányul.

Egy része az időnknek, anyagi jellegű munkára lesz felhasználva, egy másik része a spirituális munkára, a korrekcióra. Ez nem pihenés vagy szórakozás egyáltalán, sokkal inkább kötelező, kemény munka mindenki számára. Az ember nem lesz képes önmaga szükségleteinek a megszerzésére, ha nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek. A szó szoros értelmében tanuló lesz, vizsgázik, és fokozatról, fokozatra halad előre. Lehetetlen, hogy valaki ne vegyen részt ebben.

Függésben vagyunk egymástól, és ezért nem engedhetem meg senkinek, hogy bárki kívül maradjon ezen. Az emberek megvalósítják ezt, teljes mértékben. Négy, öt órát töltenek naponta azzal, hogy végrehajtják a legfontosabb munkájukat az életükben, és ezek az órák fénybe borítják a napjuk hátra lévő részét. Emellett, miközben hazatérnek, az emberek ugyanezt az üzenetet kapják a TV, rádió, és internet használat közben, a tömegmédiákon át is. Mindenhol a korrekcióról beszél mindenki.

Ez az egyetlen út. A Végtelen Világba való emelkedés a sorsunk, a végtelen élvezetek és örömök felé, ahogy azt olyan sokan szeretnénk. Ez a lehetőség pont most jött el. Sok ezer év ment el, hatalmas hibák elkövetésével, de most megtaláltuk a helyes csatornát. Csak ki kell nyitnunk.

Nem véletlen, hogy a természet felszabadít minket, minden túlzás alól. Azt akarja, hogy megértsük, hogy be kell fejeznünk mindent, amit eddig tettünk. Különben kimerítjük a Föld forrásait, és tönkre tesszük a környezetet. Nagyon gyorsan el kell indulni a korrekció felé.

A korrekciónak köszönhetően kijavítjuk a kövületi, növényi és állati szinten. A halak visszatérnek a folyókba, és a tengerekbe, a korallok ismét lefedik az óceánok fenekét, az eltűnt fajok, újra benépesítik a Földet, a zöld növényzet beborítja a kiszáradt sivatagokat. Hirtelen minden kivirágzik, az erdők hetek, hónapok alatt újra magukhoz térnek.

Felélesztjük a természetet az emberi szinten, és akkor a Fény eláraszt bennünket. Minden visszatér a maga rendjébe, egy nagyon rövid idő alatt. Még a műanyag konténerek is eltűnnek az óceánok mélyén! Egy új energiát hozunk a Földre, amely korrigál mindent, amit az ember tett a természet ellenében, és a hibák ugyanazon a módon lesz korrigálva, mint ahogy megjelentek, így az ember maga korrigál mindent. Minden a Fény mennyiségétől függ, amit mi sugározunk a Földre.

Azonban térjünk az integrált oktatáshoz. Ez felelősséget ró mindenkire, hogy tanuljon, és részt vegyen a korrekció rendszerét felépítő munkában, hogy alávesse magát a környezet befolyásának, és mindenkivel megteremtse az integrált egységet.

A legfontosabb dolog a megközelítés megváltoztatása, a fókusz átvitele a saját fejlődésemre, és olyan fajta tevékenységek megválasztása, ahol még többet tudok adakozni, és még több, pozitív befolyást tudok megszerezni, még nagyobb mértékben tudok kapcsolódni és egyesülni, és hogy ebben találjam meg a kielégülésemet. Egyszerűen nincs más alternatívánk.

KN

Baal HaSulam, “A Nemzet”című cikkéből: „Az ember nem érte még el a teljességének az állapotát, a fejlődése közepén van. Ő a pozitív és negatív erők harcának a tárgya, hűséges hírhozó, aki az egész emberiséget a végső korrekció felé vezeti.”

Kérdés

Működnek ezek az erők, az emberi társadalmon belül is?

Válasz

Nem, mivel a társadalom teljes mértékben az állati szinten áll még a fejlődésében. A magasabbra emelkedés érdekében, a társadalomnak széles rétegeinek kell csatlakoznia azokhoz, akik a saját korrekciójuk érdekében tanulnak. A tömegeknek nincs meg a saját impulzusuk a korrekcióra. A kabbala bölcsessége csak azt a szándékot adja meg nekik, hogy meghajtsák a fejüket azok előtt, akik képesek előre mozdulni, tehát olyan módon hajtják meg a fejüket, ahogy az AHP nullázza le magát a Galgalta ve Eynaim (GE) előtt.

Annak ellenére, hogy az egoista vágynak hatalmas ereje van, képtelen ennél többre. Nem rendelkezik ellentétes erőkkel, melyek két hajlamot reprezentálnak. Csak két erő van bennük, hasonló elrendezésben, melyek kompenzálják egymást. Ezért a tömegek képtelenek az értelem feletti cselekvésre. Politikai, gazdasági, tudományos, szociális, oktatási, és kulturális rendszereket építenek ki, melyek mindegyike az egoisztikus, kölcsönös megértésükön alapul.

Azonban ma minden elmerül a válságban, mivel a világ feltárja azt a rendszert, amely magasabbra kell, hogy emelje, időről időre. A régi hatalom, régi program, elmúlt tendenciák, és modellek, többé nem segítenek rajtunk. Az előző megközelítés, nem működik, az új kihívások esetében. Ezért, minden erőfeszítés, csak még mélyebben tárja fel a válságot, annak teljesen ellenőrizhetetlen természetét, és a képtelenségünket a helyzet megoldására. A jövő világa végül is itt van, elérkezett.

Fokozatosan nagy, fájdalmas hibákon keresztül, az emberek meg fogják érteni, hogy egy új, átfogó kép tárult fel itt, amely egy teljesen új formáját demonstrálja az emberiségnek. Ez átfogja a családi, az emberek és generációk között lévő kapcsolatokat és az országok és nemzetek közötti kapcsolatokat is. Hét milliárd embernek kell, egy valódi rendszert alkotnia, függetlenül minden belső különbségtől.

A fejlődés két erejéről kérdeztetek. A negatív erő belül van, a pozitív pedig kívülről kapcsolódik az emberekhez, a negatív erő ellenében. Azonban ez csak akkor történik meg, amikor az emberek kapcsolódnak a Galgalta ve Eynaim részhez, és előrehaladást kapnak attól, és úgy követik azt, ahogy a nyáj a pásztort.

Ahogy Baal HaSulam írja, elegendő egyetlen pásztor, és ezer jószág, és ez már biztosítja, hogy elérik a célt biztonságban. Más szóval, garantáltan elérnek a jó állapotba. Minden attól függ, hogy mennyire tudják a nyáj tagjai meghajtani a fejüket a pásztor előtt.

Ahogy az írva van a Zohár könyvének bemutatásában: „Ha ezer vak ember lépked egy sorban, és legalább egy van, aki vezeti őket, és aki lát, akkor mindannyian a helyes utat fogják követni, nem buknak el, az akadályok és nehézségek során, mivel mindenki a látót követi, aki vezeti őket. Azonban ha ez az ember hiányzik, akkor a többiek bizonyosan elakadnak, minden akadálynál, és elbuknak.

Ezen a módon a modern válság a következő két dolgot kell, hogy feltárja:

1. Emberek nem képesek a saját megértésük és értelmük alapján megoldást találni, mivel egy új világban vannak, a kölcsönkapcsolatok új rendszerében. A kölcsönös garancia feltárul közöttük, azonban képtelenek kiismerni a törvényeit, és ez alapján bármi helyesen alkalmazni. Nem tudják, hogy irányítsák ezt a hálózatát a kölcsönös garanciának.
2. Az egyetlen megoldás, azoknak a tanácsait elfogadni, akik tanulnak, törekednek a kölcsönös garancia irányába, és ezért élnek.

Ezen a módon, az egész világ eléri a kölcsönös korrekciót. Mindkét erő kell hozzá, a pozitív, a Galgalta ve Eynaim, azaz azok, akik közvetlenül a Teremtő felé irányítják magukat, és a negatív, ami a világ egyéb nemzeteiből áll.

Mindkét erő kiegészíti egymást, de nem egyformán. Hasonlóan ahhoz, ahogy a hideg erő végső fokon legyőzik a tűz romboló erejét, és bezárják azt, egy kéregbe a Föld kialakulása során, itt pontosan erről van szó, az egoista vágyakat ki kell egyensúlyozni az adakozással, be kell zárni egy formába, függetlenül a formán belül tomboló tűztől.

KN