Szerző arhívuma: nandor

Baal HaSulam, “Egyetlen parancsolat”: Két rész van a Tórában, az egyik, amelyik az ember és az Isten kapcsolatával foglalkozik, míg a másik az emberek közötti kapcsolattal foglalkozik. Én mindenkinek felhívom a figyelmét arra, legyen az bármilyen mértékben olyan kérdés, amely az ember és ember közötti viszonnyal kapcsolatos, a személy ez által az ember és az Isten közötti viszonyt is tanulmányozza.

A történelem során a természet, a Teremtő irányítása alatt fejlődtünk, az információs géneket, az Ő programja csepegtette belénk. Ösztönösen fejlődünk, különböző kényszerek diktálta eszközök által, amelyek megjelennek bennünk. Ma azonban ez a fázis a végére ért.

Ez mindenkinek a saját életében zajlik le. Ma azonban globálisan is ez történik, és mint egy integrált, globális válság manifesztálódik ez az egész. Nem tudjuk, hogyan menedzseljük az életünket. Hirtelen, az egész emberiség felfedezi, hogy elvesztettük az ellenőrzést a felett, ami történik. Felfoghatatlan folyamatok történnek a világban, és többé nem a mi kezünkben van a gyeplő.

A múltban, mindig tudtunk tenni valamit, a helyzet áthidalása érdekében, de ma ez nem így van. Fokozatosan átlátjuk, hogy nem tudjuk, hogyan lendüljünk túl azon a helyzeten, hogy valaki mond valamit, a másik pedig nem érti. Nem érünk el semmilyen közös megértéshez, bár látjuk, hogy a közös egyetértés nélkül, még ha az csak minimális is, nem tudjuk túlélni a helyzetet.

A szakasz az életünkben, amikor a fejlődést a természet irányította, minden magától értetődő volt, amikor azt tettük, amit az érzéseink diktáltak, ezáltal engedelmeskedtünk a belső sürgetéseknek, véget ért. Az információs gének természetesen megjelennek bennünk, de mi nem tudjuk, mit tegyünk velük, és nem tudjuk, hogyan azonosítsuk a külső rendszert, amiben élünk. A világ, egy zavarodott hely lett.

Ezért van a módszer, amely elmagyarázza, mit kell tenni, ezekben az új feltételekben, mit kell tennünk magunkkal, úgy, ahogy az ma is feltárul. Azonban még nem érezzük mennyire élettel teli a tanítás, melyet Tórának nevezünk.

A múltban, a fejlődéshez egy belső erőt használtunk, amely folyamatosan működött bennünk, és ismeretlen, tudattalan módon. A szabad akarat hiányában, közülünk senki nem tudta ezt maga végrehajtani. Egyszerű bábok voltunk a madzagon.

Most, ez a belső manipuláció fokozatosan megszűnik. A belső szoftverünk, mintha lefagyott volna, és nem működne többé. Mit akarnak a természet erői tőlünk? Miért hagyták abba a működésüket azon a módon, amit ismertünk? Miért álltak le, és hagyták abba a fejlesztésünket?

A természet erői a tudatos részvételünket akarják a fejlődésünkben innentől. Ez az a fázis, ami feltárult a számunkra.

De honnan tudjuk, hogy hogyan kell helyes módon részt vennünk a saját fejlődésünkben? Végül is ennek a ismerete nélkül, nem fogjuk megtalálni a hidat az új valóságba, és ennek eredményeképpen csapásokat kell elszenvednünk. Most nekünk kell beteljesíteni azt, amit eddig a Természet tett meg.

Ezért a kabbala módszere az, amely megmutatja nekünk az utat, amely most tárul fel a számunkra. Ez pontosan azt mutatja meg a számunkra, hogy kell működni annak érdekében, hogy belül beteljesítsük a Természet parancsait, amelyeket ezt megelőzően használt a fejlesztésünkre. Kaphatunk egy impulzust, erre, a másokkal való egyesülés által. Pontosan ebből az okból kifolyólag kell keresnünk a kapcsolatot másokkal – annak érdekében, hogy megtaláljuk a hiányát és ezen keresztül a sürgetését a korrekciónak, és ez által kell befoglaltatni magunkat a programba.

Olyan ez, mintha fát hajítanánk a tűzre, és hajtóanyagot adnánk a fejlődésünkhöz – és ez által haladnánk előre. A hajtóanyag egyaránt lehet negatív vagy pozitív. Egy kemencében, a lángoló fa forrósága mellett, kell oxigén, és egy hideg levegőt szállító „csatorna” is. Nekünk is két oldala kell, hogy legyen az érmének, egyfelől, hiány, zavarodottság, és sötétség, másfelől a Fény, a kapcsolat egymás között, és a kölcsönösség igénye.

Fel kell fedeznünk mindezt, annak érdekében, hogy a fejlődésünkhöz szükséges új komponenseket. Ha ezeket hozzáadjuk, akkor a fejlődés ereje megváltoztatja a helyzetünket, és az evolúciónk folytatódik. Ha azonban nem találjuk meg a hiányt, a célt, a zavarodottságot, és a helyes törekvéseket, akkor a „fejlődés kereke” nem fog forogni.

Eddig, amikor még a részvételünk nem volt szükségszerű, az információs gének automatikusan forgatták a kereket, kezdve a lelkek törésétől, a kövületi, növényi, és állati szinteken. Hozzá kell adnunk a vágyunkat a törött Reshimotokhoz ,hogy helyes módon valósuljanak azok meg.

A megvalósulás mindig két részből áll, az edény kiépítéséből, és a kitöltéséből. Az edény kiépítése, ahogy azt Baal HaSulam mondja, valakinek, a Teremtőhöz való hozzáállásával van kapcsolatban. Ez az, amivel foglalkoznunk kell. Természetesen, először az edényről kell gondoskodnunk, és csak aztán kell a kitöltésével foglalkoznunk.

Ezért mondjuk azt, hogy a teremtett lényekre irányuló szeretet, elhozza a Teremtő szeretetét. Először, a közöttünk levő helyes kapcsolattal kell törődnünk. Akkor, a kölcsönös adakozás minősége biztosan megjelenik ebben a kapcsolatban, azaz a Felső Erő, amit Teremtőnek nevezünk, feltárul.

KN

Bál HaSulam „A Nemzet” című újságjából:

“És nem kell, hogy azt gondolja az olvasó rólam, hogy van nekem ebben bármilyen spirituális koncepcióm, mert Marx maga is ugyanezt mondta: “Beismerem, hogy az első fázisban a társadalom nem képes elmenekülni a hiányoktól, a vágyaktól”. De Marx azt is előrejelzi, hogy a magasabb szintjén a társadalomnak, vagyis a kölcsönösség társadalmában – kivéve azoknak az embereknek a rétegét, akik elosztották előzőleg a munkát, és ezzel együtt megteremtették az ellentétességet a fizikai és a szellemi munka között – a munka valami olyan dolog lesz, ami nem magáért a munkáért és a termelésért történik, és mind a szellemi, mind a fizikai oldala egyformán fejlődik, és ezen kicsiráznak új termelési erők, amelyek a társadalmi öröm forrásaivá alakulnak át, bölcsességé, és háttérbe szorulnak a szűklátókörű, egyéni szempontok, és a társadalom felfogja írni a zászlójára: “Mindenki a tehetsége szerint tegyen, minden az igényeinek megfelelően kapjon”.

Ebből azt látjuk, hogy be kell vezetnünk az oktatást. Az oktatás a tudással együtt kell, hogy megjelenjen, az intellektussal, azért hogy megmutassa az embernek a jelenlegi folyamat mélységét, és a szükséges változásokat, mivel ezt követeli tőlünk a természet. Ennek a szükségessége átmegy a környezetre és magára az emberre. A környezet nem kell befolyásolja az intellektust, és a érzést, hanem elhozza az embernek a Reformáló Fényt.

Az oktatás már nem azt jelenti, hogy a hagyományos értelemben nézünk mindenféle oktatási, televíziós programokat, hanem egy olyan környezetet, amely megadja mindenki számára az adakozás erejét, a Fény erejét, a korrekció erejét, azért hogy az adakozás eredményei megjelenjenek  a szükségletek kielégítésében, és így támogassa minden egyes ember lelkét.

Az ember elkezdi megérteni, hogy maga az adakozás, az ő hasznára van. Akkor majd nem számit, hogy dolgozik egész nap vagy tanul. A legfontosabb, hogy elvégezze az adakozás cselekedetet és ez által örömöt okozzon a Teremtőnek, felfedezze Őt és hozzá tapadjon.

Ehhez létre kell hoznunk egy integrált oktatási rendszer, és megépíteni egy speciális környezetet. Csak olyan mértékben, amennyire ez a környezet hatással van a tömegekre, úgy fogják azok megérteni, hogy, mi történik valójában itt.

Én követem a vezető közgazdászok beszédeit a világban. Van néhány dolog, amikor a lényegről beszélnek, de a politikai erők ostobaságokat mondanak. Ha azért mondják, hogy lenyugtassák a nyilvánosságot – ez csak a probléma egyik fele. De ha komolyan gondolják, amiket mondanak, akkor ez komoly baj. Furcsa, de ők nem értik meg, hogy egy új világban vagyunk, és az előző gazdaság már nem működik többé, a válság nem fejeződött be csak jobban kiszélesedik. Meg kell változtatnunk a magatartásunkat a természet felé és önmagunkat is, nem a világunkon kell alakítanunk, hanem nekünk kell változni. Eljön az idő, amikor be kell fejeznünk a természetet ilyen kegyetlen módon való kizsákmányolását.. Szükség van egy valódi forradalmi gondolkozásra, a ami viselkedésünket változtatja meg magunkkal és a környezettel szemben. Nem úgy tűnik nekem, hogy ezek az okos emberek megértik ezt, mivel ők maguk korruptak a rendszer megítélése tekintetében.

Fel kell gyorsítani önmagunkat, mivel a jelenlegi környezet egyre gyorsabban befolyásolja az emberiséget jóval. Nekünk olyan komolyan kell ezt vennünk, és megvalósítanunk ezeket e dolgokat amennyire csak lehetséges. Ellenkező esetben, nem leszünk képesek megváltoztatni a perspektívát és megértetni az új paradigmát az emberekkel. Enélkül nem fognak változtatni, úgy látszik, hogy hiányzik a belső éleslátás, és ez csak nő az integrált környezet befolyásával.

BS

Kérdés

Miért látom úgy a Teremtőt, mintha sok különböző erőre lenne felosztva? Ez azért van így, hogy össze tudjam őt kapcsolni az én különböző állapotaimmal és vágyaimmal és így tapasztaljam meg őt?

Válasz

Ez így van. Amikor az én egóm – a vágy az élvezetre – úgy tartja, hogy a Teremtő felett áll, elkezd a Teremtő helyett bálványokat látni. Alapvetően, elkezd más erőket elképzelni a Teremtő erő helyett.

Én a saját, nem korrigált vágyaim lenyomatát látom „más isteneknek”. Amikor én nem az adakozás állapotában vagyok bizonyos vágyat illetőleg, amikor nekem nem sikerül a korrigált formámban cselekednem, akkor az a forma, amilyenre az én vágyam alakítja a Teremtőt, bálványnak nevezhető.

Ez a különbség a tíz tisztátalan szfíra (Klipák) és a Tíz Szent Szfira (adakozás) között. Amikor én az én megromlott Malchutomból tekintek rájuk, romlottnak látom a Kethert, és ezt a jelenséget nevezik „más isteneknek”, bálványoknak. Valamint az, amilyennek látom a Kethert az én már korrigált Malchutomból, azt nevezzük Teremtőnek.

A Teremtő összhangban van azzal a spirituális fokozattal, amelyből én megpróbálom Őt felfedezni és kapcsolatba lépni vele. Ez ugyanaz a felső erő, csak az én fokozatomhoz rokonítva. Ezért van az, hogy a bálványok megromlott formák, amelyeket az én agyam készít az egyetlen erőről az én hibáim következtében.

Ezért, ha a személy ezekhez a bálványokhoz megfelelően viszonyul, akkor ezek útjelzőkké válnak a számára. Ő rá fog jönni, hogy semmi sem teremtetett hiába, és ő egészen különleges módon juthat előre ezeknek a formáknak köszönhetően. Ahogyan írva van: „a Fáraó közelebb visz bennünket a Teremtőhöz”.

Én egészen különleges módon vezetem magam egyre közelebb az igazsághoz az egyik hamis bálványtól a másikig elérkezve. Lényegtelen, mennyire kényelmetlen és az igazsággal szembenállóak ezek az állapotok, mi ezekkel az igazsággal, szembenálló állapotokkal dolgozunk. Ez azért van így, mert nekünk még nincs kapcsolatunk az adakozással, a Szentséggel.

RB

Kérdés

Hogyan kell viszonyulnom a korporális élvezetekhez?

Válasz

A személynek nem kell gondoskodnia semmiről, azon kívül mint: hogy a a környezete felé forduljon,  és integrálódjon abba. Pontosan erre lettünk szentelve, arra születettünk, hogy így létezzünk ebben a világban. És különösen a mi időnkben!

Ennél fogva, a mi világunkban nincsen más célunk, más munkánk, más számításunk, azon kívül, hogy hozzáolvadjak a spirituális környezethez, amely képes elvezetni az összekapcsolódáshoz, amelyet úgy nevezzünk “kölcsönös adakozás” vagy “kölcsönös garancia”.

Ha én hirtelen ilyen környezetet találok, vagy hirtelen elvezetnek engem oda – ez fentről van elrendezve. Mivel egyszer a Teremtő segített Ábrahámnak összegyűjtenie egy csoport embert, hogy valódi embert formáljon belőlük, ez a példa a környezet és a társadalom megépítésére, amelyet a mi tanárainktól, a kabbalistáktól kaptunk. Ez azonban mindig fentről van megépítve, ezt nem mi magunk tesszük. De ha már létezik egy kezdeti állapot, nekünk meg kell erősítenünk és erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ez a közösség működjön.

Ennek a feltételnek megfelelően vizsgáljuk meg és mérjük meg magunkat. Az egész munkánk csak ennek a társadalomnak a létrehozására irányul, ezt akarom kiadni magamból, hogy az adakozás ereje megváltoztasson engem.

Az ember magától semmit sem képes megváltoztatni. Az összes problémák, hogy mi összezavarodunk és azt hisszük, hogy magunktól megváltozunk. Az ember azt gondolja” Én most megvizsgálom magamat, én erőfeszítéseket teszek és megváltozom!” De ez “bálványimádás”, mert úgy tűnik, hogy van teremtő erőm, mint a Teremtőnek és én magamtól képes vagyok valamit csinálni a Teremtő nélkül.

Csak egy dologban van a választásom, hogy összeolvadjak a megfelelő környezettel.

BS

Mikor kezdetben tanuljuk a “Tíz Szfira tanulmányát” vagy a “Pticha Hochma tanulmányát” ‘ egy automatikus módon történik ez meg. Azután, amikor ez a rendszer már a szemem előtt van, akkor már lehetőségem van megkérdezni: “Miért így épül fel ez?”

Először is mindent úgy kell fogadni ahogy az van, és csak azután kezdjük el megérteni és elrendezni magunkban, hogy miért van mindez így. Nem lehet megérteni egyből, mivel a mi edényünknek meg kell növekednie, összekapcsolódnia egy különös sorrendben.

Nem vagyunk képesek az új teóriákat építeni az érzésünkből, hanem minden egyes dolgot, meg kell, hogy tanuljunk a természettől. A természet által mi külsőleg haladunk belsőségbe, először is megragadjuk a leírást, azután jobban befelé haladunk, ameddig elérkezünk a lényeghez. Különben, elrontjuk magunkban az egész megközelítést,a valóság a felfedezésére. A 99 % az emberiségnek, akik elhagyták a tanulást, nem képes önmaga elrengedezni a helyes megközelítést a z események megértésére.

Mindenki azért van itt, hogy felfedezze a Felső erőt. De aki nem érti meg , hogy ” Nincsen más rajta kivul ” és minden ami történik a Teremtőtől érkezik – az nem sikerül. Nekünk szükséges megindokolni, látni az összes negatív dolgokat mint “idegenek nekem”, és elrendezzük egy olyan módon, hogy  éppen az akadályokon keresztül láthatom  a magas dolgokat, jóval beljebb és jóval finomabban.

Ha az ember nem építi meg ezt a láncolatot és nem rendezi el a dolgokat a helyes formában, a megfelelő érzésben, akkor, ” ezer megy be a szobába és csak egy jön ki aki képes tanítani”.

Mi a gyerekektől kell, hogy tanuljunk és a természettől. Mit tud a gyermek? – Nem érti, amit az apja tesz, de ugyanazt akarja tenni, mint az apja. Ő csak utánozza a külső formáját a felnőtt tevékenységének, anélkül hogy megértene a belső jelentését. Például, egy mű kalapáccsal üt valamit, értelem és megértés nélkül. Nekünk is kell dolgoznunk, egy sematikus módon, megértés nélkül, hiszen hol az van  írva hogy Keter, máshol meg az, hogy Ima és Aba, vagy Arich Ampin…ez azonban az elején így van rendben. Egyelőre ez elég nekünk.

Aztán majd elkezdünk jobban és jobban beljebb haladni, csak ebben a formában haladhatunk. Mert ez a bölcsesség, és a bölcsességet ebben a formában tanuljuk. Ez nem olyan, mint a “Zohár”, amelyet mint gyógyító eszközt használunk.  A „Tíz Szfíra tanulmányát” és a “A bevezetést a Kabbala bölcseletébe” azért tanuljuk, mert ismernünk kell a rajzokat.

Ha elfordítjátok a fejeteket és minden alkalommal csak várjuk a Reformáló Fényt – semmi sem jön. Benyomással kell, hogy legyen ránk a Kabbala Bölcselete, meg kell, hogy találjuk magunkban az összes elemeit, amelyeket leírnak a könyvek a Kabbala nyelvén.

BS

Kérdés

Létezik, egy olyan út ahol megpróbáljuk megkülönböztetni a környezetünket a belső állapotunktól?

Válasz

Igen, abban a mértékben amennyire én hozzá akarok olvadni a környezethez, fog a környezet befolyásolni engem. Pontosan, azáltal, hogy összeolvadok velük, meg találom magamon belül a spiritualitást.  Akkor már nem az állati testben vagyok, hanem a mi kapcsolatunkban. Erről az van írva, hogy ez által felfedezem a spiritualitást “magamon belül”. Nem az állati testben – hanem a kapcsolat rendszerében, amelyben én beiktatom magam – ott találom meg az általános adakozás tulajdonságát, amely a Teremtő felfedezése.

Ez után, vizsgálom meg magamat, hogy mennyire tudom megkapni tőlük az összeolvadás fontosságát, a Teremtő felfedezésének a fontosságát, amely köztünk jelenik meg, a barátok szeretetét, ami a legfontosabb a Tórában, azaz, egybefoglalva magát a Tórát, minden Fényt.

Ha én jobban és jobban vizsgálom magamat ilyen módon, a valóságot, ezt a dimenziót, ez annak a jele, hogy helyes formában haladok.

BS

A következő társadalmi struktúra alapja a világban, a kölcsönös garancia.

Az egyszerű emberek csak megfelelő mennyiségű élelmet akarnak, élvezni szeretnék az életet, bizalommal tekinteni a gyermekeik, a kultúra, az oktatás, a szabadság, a jog, a fejlődés jövőjébe, és mindehhez munkalehetőséget akarnak kapni.

Azonban a jó és egyszerű emberek nem akarnak hallani az egységről.

Hogyan lehet elmagyarázni el nekik, hogyha nem haladunk az egység irányába, amely a következő lépés az az emberiség fejlődésében, akkor a válságok, az éhínség és a halál irányába haladunk?

Bár elkezdtünk beszélni a válságról, hogy a társadalom megértse a válság üzenetét, hogy a társadalom olyan helyzetben van, amelyet az ember teremtett már sok éve – és hogy ezt, sem a vezetők, sem az egyszerű emberek nem értik. Sem pénz, sem az erő, sem a korábbi kormányzati módszerek sem működtek. Azt mondják, hogy a világ zsákutcába jutott, azonban ami a zsákutcába van, az a korábbi felfogásunk.

Mi az alapján fejlődtünk, hogy a vágyainkat elnyomtuk, amelyek feltárultak bennünk. Ezt a folyamatot “evolúciónak” nevezünk. Bár nem szeretjük bevallani, hogy a természet vezetett minket ebben az egész folyamatban, és mi csak megéljük az eredményét a vágyának és a gondolatoknak, amelyek felébredtek ennek hatására bennünk – de ez az igazság.

Annyira vezetve vagyunk a természet által, annyira alárendeltjei vagyunk, és engedelmeskedünk a parancsainak, hogy ezt nem is látjuk, és azt gondoljuk, hogy szabadok vagyunk. De ez nem a szabadság, hanem abszolút alárendeltség, és valóban nem érezzük ezt az alárendeltségi viszonyt, azért mert hiányzik a mi részünkről az ellenállás, a természet parancsaival szemben.  Azt hisszük, hogy ezek a parancsok a mi vágyaink!

A társadalmunkban, a természet parancsára, átfordítottuk az erőt, és a pénz lett, az ellenőrzés eszköze.  Az a tény, hogy a vagyon csak a kevesek kezében van, egy elfogadott norma lett a társadalomban. A demokrácia, olyan szóvá vált, amely megnyugtatja a tömegeket. Az egész bolygó felemészti magát, és senki nem gondolja végig, hogy fog élni, ha elfogynak a természeti erőforrások. Milyen jó, hogy a válság megkezdődött, még mielőtt a források elfogynak!

Bevittük magunkat a világméretű versenybe, és ezzel helytelen célokat alkottunk magunknak és képzeletbeli értékeket. Milyen szép, hogy a válság megkezdődött, még mielőtt elkezdtük volna tönkre tenni magunkat és a bolygót, az iránti kétségbeesésből, hogy merre tart a létezésünk, a haragból a tehetetlenségünkre, ami abból az érzésből és önmegaláztatásból fakad, hogy zsákutcába értünk.

A válság már kezdettől megmutatja nekünk, az abszolút csőd előtt, hogy az egoizmusunk fejlődése zsákutcába jutott, mivel nincs más választásunk, csak összekapcsolódni egyetlen rendszerben, a kölcsönös garanciában. A természet programja, hogy teljes hasonlóságra hozzon minket, Önmagával. Szóval ismerjük meg az akaratát. Ennek az eredményeképpen, megszerezzük a teljes tudást a természet rendszeréről és elkezdünk létezni az örökkévaló és teljes természet szintjén.

A kölcsönös garanciát csak a fontosságának a felismerése, és belátása a által lehet megszerezni nem pedig  kényszerítés által. Az integrált világ megköveteli az integrált együttműködést, függetlenül a közöttünk levő különbségtől, nem számit hogy ezek melyek( a faji, nemzetiségi, vallási, társadalmi helyzetbeli, politikai különbségek és így tovább).Ez az összes vágyaink szövetsége és ezt az integrált oktatás eredményeképpen lehet elérni.

A kölcsönösség társadalma, köteles megadni mindenkinek a létezéshez szükséges a lakást, nyugdíjat, társadalombiztosítást, az egészségügyi alapot, a gyermeknevelést és így tovább.

Mivel ekkor a világ már nem hajszolja a javakat, amelyek nem szükségesek, hanem csak a szükséges termékeket, akkor a munkanap lerövidül, és a fennmaradó idő a tanulásnak és az oktatásnak lesz szentelve. Az emberi törekvésnek eredménye, a létezésének a célja, a Felső világ megszerzése lesz, az integrált összekapcsolódásból.

Akkor majd a verseny alapja el fog tűnni. A fizikai létezés célja az általános jólét lesz a világ minden lakosa számára. A társadalom nem azzal lesz elfoglalva, hogy a munkahelyet teremtsen mindenkinek, hanem a tanulás hasznos munkának fog számítani, mivel megmutatja a természet pozitív erőit. Nincs szükség stimulálni a termelést, csak a szükség szerint mennyiségben.

Minden technológiai innovációt fel kell mérni a társadalmi szükségessége alapján, és csak akkor kell elfogadni. Ez a felmérés, az elmondott tendencia és általános folyamat eredménye lesz, és a természet szigorú megóvása alapjain fog állni, az energia, az idő és az egészség megóvása szempontjainak figyelembevétele mellett.

Lehetséges, hogy a technológia fejlődése eltűnik egészen, és helyette a fizikai kielégülés sem lesz fontos, a fizikai létszinten, hanem  megjelenik az általános sóvárgás, arra ami az anyag fölött van.

A tudománynak és a technológiának csak olyan gyakorlati trendjei fejlődnek majd, amelyek megfelelnek az ilyen módon szervezett életünknek, és a természeti erőforrások megóvása és megtakarítása alapján állnak.  A verseny hiánya és a munka beosztás, csak a nap akkora részét foglalja majd el, amennyi szükséges a társadalom létezéséhez, és amely elvezeti az emberiséget, a természettel egyensúlyban. Mivel az ember, az emberi életmódnak adakozik, éppen annyit, amire szüksége van, a Természet Törvénye szerint.

Az emberi társadalom egy test, és az élő test elve alapján működik, nem termel semmi feleslegest, csak humeostazis megszerzéséhez szükséges módon. Mint minden élő szervezet esetében, aki felelős mindenért az a fej, a „Bölcsek Tanácsa,” és a szervezet többi része, a fej döntéseit hajtja végre, nem automatikusan, hanem az oktatás eredményeként, amely megteremti számára a megfelelő tulajdonságokat, hogy megértse és elfogadja a bölcs fej döntéseit.

Az oktatás szükségessége, abból származik, hogy tudás megszerzése pontosan az összekapcsolódás mértéke szerint történik, azaz adományozás, az egység és a szeretet tulajdonságainak elérésével összhangban kezdi el megérteni és felismerni” Ádám” vagyis az ember szintjét, amit a természet terve szerint kell megszereznie, az evolúció programjának megfelelően kell megértenie és elfogadnia a bölcs határozatokat.

Az előző fejlődési szint és a jelenlegi szint között a különbség, hogy a jelenlegi fejlődés szintjén, meg kell, hogy szerezzük az” ízét, a tónusát,” a fejlődésnek,  és hozzá való sóvárgást, és nem nyomjuk el a természetünknél fogva.

Az ipar, ellátásként (és nem kereskedelmi alapon) fog működni, csak azon a szinten, ami megfelel a szükségleteknek, a felhasználási terv szerint. Több erőfeszítést fogunk befektetni a természet rehabilitációjába, amely megsérült az utóbbi időben. Nem létezik az “önkéntes”, fogalma, mert minden munka önkéntesen elfogadott lesz. Mindenki odaadó lesz, odafigyel a dolgára.

A társadalmat nem fogja zavarni a rengeteg munkanélküli. Átszervezi működését a megtisztulásra, és a természet helyreállítására, hogy visszaállítsa azt, a természetes formájába. A cél, nem a munka lesz, hanem „kölcsönös aggodalom”, hogy aki dolgozik, az minél kevesebbet tartson meg magának, és a fizikai idő közelebb kerük a spirituális idő minőségéhez.

A kölcsönös felelősség államának – a struktúrája a társadalmi igazságosság: minden egyes személynek ott kell lennie ahol hasznos a társadalom számára. Kormány tagjai olyan emberekből kell, hogy álljanak, akik elérik a társadalmi fejlődés következő szintjét, hogy ilyen módon vezessék a társadalmat a teremtés célja felé.

Vallás és hit nem fog összekapcsolódni az állammal. Ezek különálló szervezetek.

Az új gazdasági szerkezet alapja- a világ most elmúló szerkezete megváltozásával, – a kölcsönös garancia lesz, amely arra az elvre épül, hogy “Szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Egy ilyen társadalmi struktúrára való áttérés, csak akkor lesz lehetséges, ha egyetértenek a résztvevők, és nem i a jelenlegi rendszert ledöntésével, hanem az új rendszerre irányuló vágyból lehetséges.

BS

Hír (Spiegel Online International)

A Európai Bankfelügyeleti hatóság  segíteni szeretne a gyengélkedő bankokon,  €440 milliárd euró (ami körülbelül 635 milliárd dollár) támogatás nyújtásával, hogy segítsen ezzel lenyugtatni a piacokat.

Hírmagyarázat – komment

Ez nem segít! Nemsokára meglátjuk hogy a EU összeomlik ,ha nem a valódi egységesítés felé fordulnak a tagországok. A kölcsönös garancia az egész világon az egyetlen megoldás!

A  kölcsönös garancia felé kel fejlődni Európának is.De ha nem ebbe az irányba fejlődünk, akkor a Felső Erő, a saját útján fogja vezetni a fejlődésünket, és így mozgat majd minket a célja felé, ezt azonban úgy fogjuk megélni,  mint egy folyamatos szenvedést. A sok szenvedést után majd bölcsebbek leszünk, és akkor meg fogunk tudni  állapodni abban, hogy hogyan egyesüljünk!

ZB

Én úgy gondolom, hogy ez az év egy különleges év lesz. Az első, ami felfedeződik, az a kölcsönös garancia, ezt nekünk kell felfedni a világban, azért hogy a világ megtudhassa, hogy az emberek közötti kapcsolat rendszerét kell átalakítania, és csak ez által haladhatunk a jó irányába.

Tehát ez igazán a jó év lesz, mert a jóra vonatkozó ismeretek szétszóródnak a világban. A válság súlyosbodásával együtt, ezek az ismeretek, majd megmozgatják az embereket, és abba az irányba fordítják őket, amiről mi beszélünk. Elismerik, hogy csak egy módszer létezik, amely elhozza az emberiséget a jóhoz, fizikai értelemben is, és ami a legfontosabb, hogy  ezáltal érnek el, hatalmas spirituális hasznot, amely teljes és örökkévaló.

Én biztos vagyok abban, hogy belépünk a jó állapotába. Minden jó és rossz, az erők egyensúlyától függ, és mi a helyes és jó előre haladásban vagyunk. Csak jobban és jobban meg kell, hogy erősítsük magunkat.

Mi most fel kell építenünk egy erős rendszert a terjesztésre, az interneten keresztül, minden nyelven, az egész világban, úgy hogy eljuthasson minden emberhez. És akkor minden kétség nélkül kijelenthetjük, hogy, nem engedjük a rossz erőket feltárulni a világban.  Nagyon jó érzésem van erről.

Ez az Jó Év, amelyet kívánok mindenkinek!

BS