Szerző arhívuma: nandor

Az egész valóság a megszerzési vágy fejlődése. Kezdetben ki kell fejlődnie mindaddig, amíg el nem ér egy spirituális szintet, és onnantól kezdve ki kell fejlődnie két párhuzamos formában, a jobb és bal formájában – vagyis, amikor felemelkedünk a megszerzés iránti vágy fölé  és dolgozunk az adakozás vágya fontosságán, amíg megértjük, hogy nincs is semmilyen megszerzés vágy  és valójában minden, az abszolút adakozás.

Így, mi elérünk ehhez a ponthoz, amelyben nincs fehér, hanem csak kívül van Fehér Fény, de a pont maga fekete. Majd elkezdünk végezni különböző cselekedeteket, hogy támogassuk ezt, Fehér Fényt. Az összes munkánk éjjel történik, amikor elválasztjuk a természetes megszerzést az adakozástól, és megértjük, hogy a megszerzés vágya, csak fordított másolata, lenyomata a Fénynek. Ez azért történik, hogy a lenyomat fölé emelkedjünk, a sötétség fölé és megépítsük a saját valóságunkat.

Ezek a felemelkedések, hasonlók a gyakorlatban végzett feladatokhoz, amelyet az iskolában kapunk, vagy a sport során, amelytől függ az előrehaladásunk. A Fény, egy jó oktatató, akinek sok, megfelelő gyakorlat van a tárházában, megfelelő sorrendben és  minden egyes személy képességének megfelelően módon , tudja hogyan hozza ki az embert a korrekcióba,  közelebb a célhoz, a leggyorsabban és leghatékonyabban.

Az egész életünkben a gyakorlatok sorrendjét, a Teremtő teszi elénk, hogy azt elvégezzük és elvárja tőlünk, hogy megfelelően reagáljunk ezekre a gyakorlatokra. Ő olyan, mint egy döntő bíró, aki nem téved, mert ismeri az utunkat és a belső szerkezetét mintanyiunknak. Ezért meg kell, hogy értsük, hogy mindent, amit érzünk, a létezésünk minden pillanatában, kizárólag a jó és a helyes cél megszerzése érdekében van, a fejlődésünk részeként, egészen a végső állapotig.

Minden – a Fehéren kívül, amit el sem érek – az én tulajdonságaim különböző szintjei. Ha én ezeket felemelem, hogy igazoljam Azt, aki elhozza nekem ezeket az érzékeléseket.  Ha mi nem végezzük el a gyakorlatokat helyesen, és nem reagálunk a megfelelő formában, akkor jön a következő állapot. Ha a következő állapotban mi sikeres formában cselekszünk,  akkor korrigáljuk ezt az állapotot és azt is amit korábban nem korrigáltunk .Tehát mindig visszamenőleg vagyunk képesek korrigálni. Az összes állapot össze van kötve, az ok és okozat láncolatában. Az összes állapot, amelyben vagyunk minden pillanatban: – az elme és a szív érzésében, a valóság érzékelésében, a múlt, a jelen és jövő érzékelésében, a körülvevő környezet érzékelésében – mindent amit látunk a mi tulajdonságainknak a visszaverődésébe van belevetítve, mint árnyalata a Fehér Fény hátterére, amely a fekete pontomból vetítődik ki.

Magamat egy olyan helyzetbe kell, hozzam, ahol én a valóságban mint egy fekete pontként vagyok  beleereszkedve a Fehér óceánjába, az adakozásnak.  Amit én ezen kívül érzékelek, az egy hozzáadás, azért hogy elhozzon engem a következő állapotba, amely sokkal magasabb szintű.

Ez a kitöltés mindig úgy jön mint a sötétség érzete, különböző formákban, ebből a jelenlegi valóságból. De mindezek az árnyalatok, a “613” parancsolatokból vannak összeállítva, a korrupt vágyakból. Ezért az egész valóságban, a fizikai életben, az elme és a szív belső érzékelésében, látom, hogy a Teremtő állandóan hívogat, hogy elérkezzek a forma azonossághoz vele. Mivel nekem nincs semmi másom, mint az egy és egyetlen fekete pontom, amely az alapja az, amit Ő teremtett, mint a “Létezés a semmiből”, a Felső Fénynek ezen óceánján keresztül.

BS

Kérdés

Az emberek nem tudnak megegyezni, mi az igazságos elosztás, mindenkinek megvan a saját “igazsága”. Akkor ezt nem lehet meghatározni?

Válasz

Igazán, hogy lehetne megérteni mi az igazságos elosztás, mivel az egyiknek naponta, egy kiló kenyér szükséges, miközben a másiknak őt kiló kenyér? Ez az ember szokásaitól függ és a született tulajdonságától. Vannak emberek, akik gyorsak és intelligensek,, hogy két óra  alatt keresnek olyan összeget, amennyit más ember nem tud keresni egy hét alatt. Az egyiknek jó képességei vannak, egy csodálatos szakmát szerez, és sok pénzt keres, míg a másik egy szimpla munkás marad. Minden oldalon láthatjuk ezt a fajta különbséget, mert a természetünk különböző és ez egy nagy kérdés, hogy akkor mit jelent az igazságos elosztás?

Ha le tudnánk olvasni minden embert és összeállítanánk egy teljes képet mindenkiről, akkor még ha nem is teljes egészében, de 50-80 százalékban, mindenki ugyanolyan lenne.

De nincsen ilyen lehetőségünk! Tehát, akkor az egyiknek többet adunk, mint a másiknak, de minek az alapján? Azért mert ő többet keres? De ő ilyen képességgel volt megteremtve a természettől! Mi nem látjuk, és nem érezzük ezt az igazságtalanságot.

Ha mi az egyenlőségről beszélünk, akkor külső feltételekkel határozzuk meg, hogy mindenki egyenlő. De ez nem igaz? Ha igen, akkor nem tudjuk eldönteni az egyenlőséget és a társadalmi igazságosságot. A társadalmi igazságosság és egyenlőség, csak relatív. De azért hogy megértsük ezt a hozzáállást, a korrekció végén kell, hogy legyünk, amikor én összevegyülők mindenkivel és ismerem a lehetőséget minden léleknek pont úgy, mint az enyémnek.

Akkor láthatom magam előtt az összes lelkeket, minden időben és minden állapotban, megadom a kitöltést mindenkinek ugyanabban a speciális formában, amelyre szüksége van, abban az adott pillanatban. Azaz egy pillanattal előbb kaptam egy dolgot, és a másik pillanatban – más dolgot, és másokkal ugyanígy van. Ebben a rendszerben minden változik állandóan, mint a forró fazék. Lehetséges itt valami igazságos elosztás?

De nézzetek mit tett a Teremtő! Először is Ő lezárta a csapot és azt mondta: “Egyikőtök sem kap semmit”! Ti akartok? Én adok nektek egy keveset, csak azért, hogy megéljetek, és ne haljatok meg. A többit csak akkor kapjátok meg, ha szeretitek egymást. Azaz, először is ki kell, egyenlítenek a különbségeket, amiket Én teremtettem mindenkiben”.

“Minden bűnt lefed a szeretett”, és nem lesz ez a különbség közöttünk. Ha én szeretek másokat, egyáltalán nem aggódom, hogy ők kapnak helyettem. Töltsék meg magukat a végtelenségig, ez nem zavar és nem sajnálom! Többé nem vizsgálom, kinek, mennyi van, és nem közelítek feléjük egoista mértékkel, irigységgel és gyűlölettel

BS.

Kérdés

Úgy tűnik, hogy nem vagyok képes erőfeszítést tenni és koncentrálni a Zohár irányába, csak akkor, ha vakon hiszek abban, hogy megváltoztat engem. Ez az a vak hit, amire szükségem van, a felkészülés alatt, amikor a Zohárt olvasom?

Válasz

Amikor mi elkezdünk valamilyen módon összekapcsolódni a spirituális világgal, a Teremtővel, ezzel a térrel, amit mi spiritualitásnak hívunk, valami felső fényezővel, akkor összezavarodunk. Feltesszük a kérdést: “Ki is irányit, én vagy Ő? Vagy együttesen irányítunk? Ki az, akin ez az egész múlik? Arra kell várjak, hogy ez a felső tényezőtől megváltozzon, és egyelőre csak üljek és szenvedjek? Vagy nekem is kell valamit működtetnem?  Mindenesetre, nekem csak magamat kell működtetnem, és minden egyebet a felső erő kezébe helyezek? Akkor hogyan lehetséges ez a két ellentét? Nekem kell csinálni,valamit, de minden tőle származik?

Két ellentét van minden állapotban, ez a mi problémánk, mert még mindig nem vagyunk ennek megfelelően szervezettek. Pontosan ez a kezdete a fejlődésnek, ahogy Izsák “Ábrahámtól származik. Mit jelent az, hogy Izsák Ábrahámtól származik, a következő szinten? Az ember készen a spirituális útra, és akkor azt mondják neki: “Vágd le a te jövődet”, ahogy mondva: “Izsák lesz a te magod”, és azt is mondva:” Áldozd fel”.

Meg akarod szerezni a következő szintet? – Pusztítsd el, vágd le a jövődet. Hogyan lehetséges ez?  Nagyon nehéz megérteni belül, mert ha én elpusztítom a jövőmet, azaz eltörlöm, nem számit, hogy mit hozna  ez a jövő, és csak  amikor erre készen állok, hogy  egy ilyen módon viszonyuljak az életemhez, a valósághoz,– csak akkor emelkedhetek fel a következő szintre.

Hol van ebben a logika? Mindannyian félünk és szorongunk a jövőért: ” Mi történik a következő pillanatban? Mi lesz velem? Mindjárt meghalok, és mi lesz tovább? Ha felemelkedünk, mit ér ez az életem?”

Az ember mindig ezekkel a számításokkal tekint a jövővel és a következő pillanatra, általánosságban. De az első szükséges lépés a spiritualitáshoz, hogy meg kell halni a jövő számára. Ez így van az idő érzékelésével is, a valósággal és az idő teljes folyamatával kapcsolatban is. Hogyan lehetséges ez?

Át kel, hogy menjünk egy teljesen más, az időn túli dimenzióba, ami a jövőn túl van.  Akkor nem működünk az elménk szerint, és semmilyen eredményt nem várunk az ok és az okozat sorrendjében. Ez nagyon nehéz, talán a legnehezebb gyakorlat.  Mert a személy lekapcsolja magát ebből a világból, hogy bele emelje magát a Föld és a Mennyek közötti virtuális térben.

A Zohár olvasása állandóan arra nyomja az embert és egy olyan állapotba hozza, amelyben egyrészt, nagyon aggódik a jövőért, (mivel hogyan lehetséges valami cselekedetet elvégezni, hogyha az nincsen valamire irányozva?), és másrészt, lenullázza az érzést, azt a koncepciót, hogy létezik jövő számára, azaz értelmetlenné válnak az olyan kérdések, hogy”Mit kapok én? Mi lesz velem?” Ezzel megszabadul az olyan kategóriáktól “jövő” és “az idő”. Ez a Fénynek a munkája.

BS

Napjainkban a siker azon múlik, hogyan hajtjuk végre a természet programját. A természet azt akarja, hogy összekapcsolódjunk, és ma teljesen világosan megmutatja ezt nekünk, részleteiben, amelyek a Felső Erő részletei. Ez az erő egyre közelebb kerül hozzánk, fel fogjuk tárni ezt, azonban mint gonoszt fogjuk érzékelni.

A Felső feltárja az alsó részét az embernek, az AHP, ad egy lehetőséget arra, hogy ezen át hozzá kapcsolódhasson. A Felső, mint az adakozás formája fog feltárulni, azonban az ember, mint sötétséget fogja érzékelni, zavarodottság, és gyengeség. Most, mindettől függetlenül az embernek hozzá kell kapcsolódni.

Mi szomszédos fokozatokat jelenítünk meg, a felsőt és az alsót. Most, a felső fokozat, AHP de Bina, Elokim, a Teremtő, mint kisebb fokozat tárul fel a számunkra. Nekünk kell erőfeszítéseket tennünk az érzékeléséhez és a megértéséhez. Ez maga a természet, és semmit nem lehet ezzel kezdeni, ez tárja fel magát nekünk, megmutatva, hogy össze kell kapcsolódnunk.

Az AHP része a felsőnek követeli ezt meg tőlünk, feltárva a megkívánt formát a számunkra, amelyet el kell fogadnunk, és akkor majd jól fogjuk magunkat érezni. Másfelől Ő fog ránk ragyogni, azonban a ragyogása maga lesz a sötétség a számunkra, és nem Fény (Ohr), hanem éjszaka (Orta). Folyamatosan kapjuk a befolyását, ameddig minden ponton rosszul érezzük magunkat, és állandóan nem fogjuk érezni a változás szükségességét, ennek a gonosznak nyomása alatt, és el nem fogadjuk a hatalmát a felsőnek.

Ezért bármi is legyen az, amit válságnak tartunk, valójában nem válság, hanem feltárulása a következő, magasabb fokozatnak, amelyre fel kell emelkednünk. Minél gyorsabban értjük ezt meg, annál egyszerűbb lesz a teljes folyamat a számunkra, amelyen át kell mennünk, egyik vagy másik módon, a saját akaratunk vagy külső erő hatására.

Ezért kimegyünk az emberek közé, elmagyarázni ezt, mindenkinek. Minél több ember érti ezt meg, még ha nem is figyelnek vagy nem értik, ez az információ valahogy beléjük ivódik, a tömegekbe, és elkezdi őket befolyásolni. A tömegek véleményének speciális ereje van, mivel nagyszámú emberen alapul, és ezért az emberek hirtelen elkezdik érezni és megérteni ezt.

Elkezdenek abba az irányba cselekedni, ahol az egység van, még csak nem is tudva, hogy ez a vágy miért ébredt fel bennük ennyire hirtelen. Ha ez a vélemény beáramlik a tömegekbe, elég lehet pusztán a szavak hatása, hogy magától értetődő legyen, hogy kapcsolódniuk kell, mert ez egy jó dolog.

Ez az állapot megfeleltethető a Teremtő felfedezésének, a teremtmény számára, egyszer Ő készen áll velünk kapcsolatba lépni a legalsó fokozaton.  Ezért ez a fokozat feltárja az alsó részét, az, AHP részt a számunkra. Azonban mi ezt válságnak nevezzük – a megfelelések, az egyensúly, a kapcsolat, a harmónia és a homeosztázis hiányának, az alsó és a felső részek között.

Nekünk ki kell egyenlítenünk a minőségeinket a Felsővel, mivel a törvény, amely kötelez minket a felső kormányzással való egyezésre, mindenben. Amikor nem felelünk ennek meg, szenvedünk, amikor pedig egyezünk ezzel, akkor boldogok vagyunk. Azonban a felső erő változatlan, egyszerűen megpróbálja világossá tenni a saját minőségeit a számunkra, az AHP-ján keresztül, amelyhez csatlakoznunk kell.

Amikor ezt nem tesszük meg, a pillanatnyi állapotunkban, a felsőnek az AHP része elkezd a beállított programnak megfelelően működni, és fokozatosan feltárul. Mintha a hátat fordítana felénk, és mindaddig a sötétség áramlik belőle, ameddig ez teljesen elviselhetetlen nem lesz a számunkra. Akkor kell valamit kezdenünk magunkkal, a ránk zúduló csapások és szenvedések hatására.

A felső mindig, egy magasabb formában tárja fel magát, egy idea formájában, ezáltal adva egy lehetőséget a fejlődésre. Nem tárja fel magát biztonságban és bőségben, hanem leginkább a megértés hiányában, zavarodottságában, az ellenőrzés elvesztésében. A felső elsődlegesen arra törekszik, hogy a személyben lévő embert fejlessze, és hogy növelje benn a megértést, az egyetértést, és hogy az elkezdhesse a belső változást – helyreállítva a személy fokozatait, és egész világát, egyezésben a felsővel.

Azonban ha valaki nem működik együtt, akkor a Felső, egy kicsit elfordul, mivel ez, mint egy mechanizmus működik, amit úgy nevezünk, „a saját idejében” (Beito), amely olyan, mint egy óra. A Felső fokozatosa megmutatja az AHP részét, jobban és jobban feltárja, és így a végén, a személynek muszáj reagálnia. Ezért nem szabad várakoznunk.

Azt mondhatjuk, hogy itt, már valódi, gyakorlati kabbalát gyakorlunk.

KN

Ma nehéz megmondani, mi lesz a szerepe az összes országnak, az új globális világban. Minden attól függ, hogyan fog működni Izrael, merre billenti a mérleg skáláját, hogy megváltoztassa az erőegyensúlyt az amerikai, orosz és arab világ között.

Európa elveszti a befolyását. A fő erők a világtérképen, amelyek megmaradnak az arab világ, Amerika és Oroszország. Kína már nem tud kimenni a kagylójából, a “sarkából”, a világ végéből. A váltság nem ad nekik elég időt, hogy kifejlődjenek. Már most kezdi érezni, hogy a világnak nem szükséges minden, amit termel. Mivel a világnak csak lényeges dolog szükséges, és Kína termel olyan termékeket, amelyek nem létszükségesek.

Azonban most lehetetlen megjósolni pontosan mi fog történni, mert minden a  mi szabad választásunktól függ . Ha mi jól és helyesen működünk, létrehozzuk az egyensúlyt az erők között, akkor az amerikaiak nem használják ki az arab országokat, azért hogy az ők segítségükkel legyőzzék és uralják a világot, mert ma ez a dolog az, amire ma ők sóvárognak. Így Izrael akadállyá vált számára, megpróbálja eltávolítani, azért hogy elkezdhessen haladni Oroszország és Kína irányában. És ezért akarja használni a legextrémebb arab fundamentalizmus erejét, és köt szövetséget az összes terrorista mozgalmakkal.

Ez a jelenség már jól ismert, már írva volt több helyen. Én nem mondok egy szót sem a saját véleményem alapján. Tehát meg kell értenünk, hogy az összes jó változások, amit meglehet tenni a világban, csak a természetünk felett lehetségesek, és csak a korrekció módszerével! Nincsen semmi lehetőség megszerezni valamit erővel, különlegesen olyan ország számára nem megy ez, mint Izrael. Mi már látjuk, ami történik az utcákon, hogyan használja mindez az amerikai terv megvalósítását.

Mindezek a tüntetések és az ott felbukkanó igények része a nagy politikának, amelynek a célja, hogy kitakarítsa ezt a területet, és létrehozzon egy arab fundamentalista vezetőséget.

Amerika feltételezi, hogy ez lesz az ő erős fegyvere. Ez a program rég létezik és fokozatosan kezd megvalósulni, Amerika ilyen hozzáállása az iszlámhoz, mint külső erőhöz, amely lehetővé teszi a világ másfajta kezelését. Izraelnek mindez felülről van elrendezve, azért hogy nyomjon minket a spirituális megoldásra. Különlegesen Oroszország és Kína kell, hogy érezzek ők  Izrael szövetségesei, mivel ők maguk is veszélyben vannak. Mi csak “kisebb akadály” vagyunk az Amerika útjában, és ők a valódi cél.

Ez az egyensúly, amelyet Amerika akar meghatározni a világban. Az arab világon kívül, milyen más erő létezik ma, amellyel lehetséges felforgatni és háborúzni, és amely mögött ott áll az olaj és a fundamentalista, agresszív erő? Európa teljesen öreg. Oroszország is legyengült és megöregedett ezekben az években, és nincs meg neki a korábbi ereje. Lehet ezt látni a bruttó nemzeti termék dinamikája után.

Kínának sincsen reális ereje, mert ők a “játékok” piacával vannak elfoglalva. Ez még nem erős hatalom.  Sokat összpontosítanak a pénzre és az emberi erőforrásra, de az ország még nem építette fel magát. Az ők felfogásuk, félre állni és ez így volt évezredekig. Bár a kínaiak szétszóródtak a világban, de ez még nem “invázió”, mert a belső pszichológiájuk vagy felfogásuk nem változott meg és ez megállítja az embert.

Ez az egész így van elrendezve fentről. Minden a pontos program szerint fejlődik, amelyről lehet olvasni a proféták könyveiben, ahol írják, mi fog történni a világ végén. Izrael pontosan a “spicc”- ben van és határozza milyen irányba és milyen lépésekben fog haladni a világ.

Ez egy nagyon világos irányzat és sokan már megértik. Én nem fedezek fel ebben semmi újat. A végén többen és többen fedezzük fel ezt az egyszerű dolgot: a Felső erőn kívül nincsen, kiben bízzunk. De nem elég, csak kiáltani az egekhez: “segítség!” Hanem valóságosan kell működni és magunkhoz vonzani ezt az erőt. Ahogy Amerika vonzza magához az idegen erőket és rajtuk keresztül cselekszik, úgy mi is vonzzuk a Felső erőt és így cselekszünk a segítsége által. Nekem úgy tűnik, hogy a jó erők győzelme biztosítva van. Nekünk csak folytatni kell a munkánkat, és meg kell tennünk a ránk háruló feladatot.

A többi próbálkozás és nagy programok nem érnek semmit. Csak ha mi helyesen működünk, tudjuk lecsendesíteni ezt a sok rosszat.

BS

A fejődésünk során,a történelem folyamán, eltekintve azt az időszakot, amikor Izrael spirituális emberként létezett, Egyiptom kivonulástól egészen  a Templom lerombolásáig – 2000 évig elég volt, hogy a kabbalisták létrehoztak kis csoportokat. Azonban nekünk most egy új rendszert kell megépítenünk, a kölcsönös adakozást – olyan konkrét módon, ahogy más rendszerek és a kapcsolatok műkődnek ebben a világban. Azaz, nem csak a belső hozzáállást kell kialakítanunk köztünk, mint kabbalista csoportok között, akik felfedezik egymás közötti térben, az adakozás tulajdonságát. Az adakozás tulajdonsága felfedeződik most a mi világunk anyagában tárul fel!

Ez a spirituális tulajdonság teljes körű kell, legyen a mi életünkben, minden nemzet számára, az iparban és a kereskedelemben, az ember viselkedésében, a világban és a társaságban, és az élet rendszerének minden területen. Ezt kell kifejezni minden pillanatban, szakaszban,  minden részletben és az anyagi hozzáállás minden részletében, a mindennapi életben, amelyhez kapcsolódik az étel, a szex, a család, a pénz,a  tisztelet, az ellenőrzés,a tudás – az összes régi dolgok ebben a világban, most az adakozás szándékában kell, hogy létezzenek.

De mindenekelőtt egy új oktatás kell legyen, és innen már kezdődhet a korrekció. Mert ha elkezdjük kijavítani a társadalmat mégmielőtt korrigálnánk magunkat, csak elrontanánk azt még jobban. A világ még rosszabb lenne, azért hogy megmutassa nekünk a mi romlottságunkat!

Ha te nem látod, hogy romlott vagy belülről, és szándékozol valamit korrigálni kívülről, az összes változások azért vannak, hogy térj vissza és javítsd meg magad először. A belső korrekciódból, ki térhetsz a külső változásokra – belülről kifelé.  Csak ebben a formában javíthatjuk meg ezt a valóságot.

BS

A spirituális folyamat vezetése során, sem rendelkezéseket nem hozunk a tömegek felett, sem utasításokat nem adunk senkinek. Egyszerűen tudást adunk az emberek kezébe.

Néhány órát naponta azzal töltök, hogy jelentéseket tanulmányozok és elemző írásokat a világot megváltoztató eseményekről. Semmit nem fogadok el biztosnak, hanem végrehajtom a saját analízisemet, kialakítom a saját megítélésemet az eseményekről, melyek majd megadják az alapját, a saját cselekedeteimnek.

Pontosan ugyanezen a módon hagyjuk meg az emberek szabad vélemény nyilvánítását. Csak átadjuk nekik a módszert, amellyel maga a természet ír elő a számunkra. Ez a módszer, tudományos kutatásokon alapszik.

Például néhány általam olvasott dolog, egyezést mutat az általam tanulmányozott rendszer szabályokkal és a kibernetikával. A kibernetika a rendszerek tudománya, amely leírja a szabályzási működését különböző megnyilvánulásokban, biológiai, mechanikai, természeti, ökológiai stb. rendszerekben. Nagyszámú képlet írja le a szabályozás rendszerek különböző szintjét, a bemeneti és kimeneti szinteket, és köztes állapotokat. Ez aztán kapcsolódik a rakéták irányításához, bizonyos feltételekhez kötött mozgásokhoz, stb.

Mondjuk egy vonatnak kell elérnie a B pontot az A pontból, a legkevesebb üzemanyag felhasználásával, a mechanika minimális kopása mellett, a legkisebb és legnagyobb sebességgel haladva a váltókon, hirtelen gyorsítások és fékezések nélkül. Optimális teljesítése mondjuk húsz feltételnek csak az egyik problémája a helyes szabályozásnak. A szervezetünkben több ezer paraméternek kell egyensúlyban lennie egymással, és az életnek nevezett, egyesített rendszerben kell megjelennie, ugyanannak az elvnek megfelelnie.

Tehát ma, el kell magyaráznunk minden embernek, mi fog történni, ha nem teljesítjük be a kölcsönös garancia formáját, annak megfelelő mértékben, ahogy az ma megjelenik. Valójában mi a korrigált és egyensúlyban lévő Végtelen Világ Malchutjáról beszélünk, ám a pillanat irányít minket. A kölcsönös garancia formájának figyelmen kívül hagyása esetén hiányt szenvedünk, egyszerűen meg kell tanulnunk a minőségét.

Ezért a mi megközelítésünk informatív. Ez az, ahogy a diákok tanultak az egyetemen, hogy később alkalmazhassák a megkapott tudást, az életben. Az embernek viszonosságot kell megtanulnia a másokkal való kapcsolat rendszerében, és úgy kell tanítani magát, hogy szórólapot kapna tőlünk.

Ma nem tűnik fel egyetlen olyan foglalkozás sem, amely ne kívánna intelligenciát valakitől. Végül is nem egy állat. Hagyjuk, hogy ásson egy lyukat a maga számára, azonban még ebben is használnia kell a fejét, a fizikai ereje mellett.

Ezért az oktatás által az emberek helyes módon léphetnek kapcsolatba egymással, bemutatjuk a számukra a cselekedetek, az elme és az érzések területét. Nem hagyjuk őket az állati szinten, mivel a kölcsönös garancia az emberi szinthez kapcsolódik, névleg a bennem lévő ember mérlegeli az együtt működést másokkal. Mi egy belső, érzékelési fejlődésről beszélünk.

Nem véletlen, hogy a ma embere, a kölcsönkapcsolatokat keresi, elmegy a demonstrációkra, szociális igazságosságot követel, és általános egységet. Ez az, amiben hiányt szenved, és mi elmagyarázzuk, hogy ez a természet követelése, aminek megfelelően nekünk magunknak kell kialakítani a köztünk lévő kapcsolatot. Kölcsönös kommunikáció, kölcsönös garancia az integrált rendszer törvényei, melyben jelen vagyunk.

KN

A gazdasági rendszernek illeszkednie kell a társadalom állapotához. Mostanáig fejlesztettük és modernizáltuk az egoista rendszert, amelyben mindenki a képességeinek és az erősségeinek megfelelően jutott javakhoz. Nyersanyagok, a hadsereg, a politika, de még a csalások is egyszóval minden, a köztünk lévő, egoisztikus kötelékek hálózatához kapcsolódnak és mindennek a képlete, a nyereség maximalizálására irányul.

Azonban, a nyereség nagyon különböző lehet. Például, valaki hatalmas összeget fizet azért, hogy nagyra tartott és olyan ember lehessen, akitől tartanak a többiek. Mások, mást részesítenek előnyben, minden attól függ, milyen fajta a közösség. De végül, minden, a hálózat részévé válik, amely összekapcsol minket, és lényegében mindent meghatároz.

Ehhez kapcsolódva, meddővé tesszük, az egoizmus, az irigység, hiúság és a bujaság által, mind az egyén, mind a nemzet tekintetében, mivel ez egész és a rész, egyenértékű. Ennek eredményeképpen, ez a hálózat az egész világ fölé nyúlik, mindenféle vágyakban elnyelődik, átitatja az országok, nemzetek történelmét, beépül a vallásokba, és a jövőről alkotott álmokba…

Minden ebbe a hálózatba szövődik bele, és ezért nem érthetjük azt meg. A teljes valóság belekeveredik a törött, egoisztikus kapcsolatrendszerünkbe. Túl nagy a befolyásoló tényezők száma és változatossága, és nem tudjuk, hogy sűríthetnénk be ezeket egyetlen képletbe több száz országot, elnököket, miniszterelnököket, hadseregeket, pénzt, természeti erőforrásokat, vallási preferenciákat és mentalitásokat, múltbéli eléréseket és a jövőbeni reményeket.

Lehetetlen megérteni ezt a felfoghatatlan mennyiségű adathalmazt, és ezért a gazdasági rendszerünk, ezzel a szegényes van leírva, hogy képesek legyünk felfogni ezt, a közös hálózatból. illetve azok, akik képesek ezt még jobban megérteni, és előre látni, többet nyernek, mint a többiek.

Ez történt eddig. A rész és az egész formaegyezési törvényének megfelelően, kivetíthetem, a minőségeimet az országra, az egész világra, és ez az, ahogy mi mindannyian létezünk az egoista természetünkbe. Egy bizonyos mértékig, megérthetem és alkalmazhatom az ország és a világ alapelveit, és a kormányzó intézmények felépítését, ennek megfelelően.

Azonban ma, a kapcsolatrendszerünk lecserélődött. Az új program már alkalmazásra került, és folyamatosan felülírja az előző verziót. Ez, az egység és a kölcsönös garancia, egyre növekvő keresésére kötelez minket, habár ez nem egyezik a vágyunkkal, mégis ez az ügyeink jelenlegi állása.

Másfelől nem tudjuk, hogyan közelítsük meg ezt a hálózatot, és elvesztettük a másokkal való helyes kommunikáció képességét. A világ a bizalom hiányában szenved, a bankok nem hisznek a termelőknek, a kormányok nem bíznak egymásban. Ez természetes. Ezt megelőzően a kapcsolatok világosak voltak, „te adsz nekem, és én pedig neked.” Jól megértettük egymást, az egoizmusban.

De a helyzet, megváltozott. Nem mi változtattuk meg magunkat, továbbra is a régi természetünkben vagyunk, de ugyanakkor feltárjuk az újfajta kapcsolatokat, melyek teljes egészében felfoghatatlanok a számunkra, az ezt közvetlenül megelőző helyzetünkből nézve. Még csak észre sem vesszük az altruista jellegét ennek.

Ez az, amiben a probléma rejlik, amelyet az általános módszer nem tud megoldani. A kérdés az, hogy milyen módon fog haladni a társadalom, az egység irányába. Az okok lényegtelenek: vagy a gazdaság miatt, vagy a biztonság kérdések okán, vagy csak egyszerűen a szociális szükségletek nyomnak ebbe az irányba. Minden esetre, csak az egység felé való irányulás fogja a társadalom hirtelen elkezdeni megérteni, mit is jelentenek ezek a szavak: „Aha, hát ez az! Mit lehet akkor most tenni? Mit lehet tenni?”

Be kell vezetnünk, egy integrált nevelést. Nincs más megoldás. Meg kell tanulnunk, és világossá kell tennünk, hogy az új egység, nem az előző kapcsolatok talaján épül fel, tehát tudnunk kell, hogyan változtathatjuk meg a természetünket, kis lépésekkel. Még ha nem is kívánom ezt egyáltalán, ez az egyetlen lehetőség arra, hogy adaptálódjunk a természethez, és az adakozó kapcsolatrendszerhez, amely feltárul a számunkra. Csak akkor leszünk képesek az életünket rendbe szedni és különben teljesen elveszítjük az utat, és összeomláshoz jutunk minden területen.

A modern gazdaság az „add és vedd el” elvére épült, ahogy mondva van: „menjetek és vegyétek el egymástól.” Mi történik, ha az emberek, az ipari vállalatok, az országok, és az egész világ nem lesz képes kezelni egymást? A világ visszatér egy önellátó gazdálkodási formára, azaz azt használom, amit előállítottam. Ez egy katasztrófa lesz, de a világ könnyen lehet, ebbe az irányba halad.

Ezért annyira fontos az integrált nevelés és a globális kapcsolatok megértése ma. Szükséges, hogy megtaláljuk a helyes formát ennek a kifejezésére, és az egész világnak való elmagyarázására.

KN

A Teremtő megteremtette a teremtményt, hogy jóságot adakozhasson számára, mivel ez a természete. Az Ő teljességének ereje, az adakozás tulajdonságából ered és ugyanazt a teljességet, ugyanazt az adakozást akarja átadni nekünk.

De hogy elhozzon minket az adakozáshoz, nekünk akarni kell, érezni kell, azon belül a hiányt . Hogyan képes az ember érezni a szükséget, ami nincsen benne,  hogy valami olyasmi akarjon lenni, ami én nem ő. A szakadék a kettő között az, amit úgy nevezünk “a szűkség”. Ha ez a szűkség nem a Teremtő oldaláról jelenik meg, hanem magától a teremtménytől, ezt nevezzük sóvárgásnak.

Azért hogy elérjük a sóvárgást, azaz a saját vágyunkat, erőfeszítést követel. Ha mi sóvárgunk azért, hogy megszerezzünk valamit, ami már az kezdettől fogva érthető, ezt az elérést tekintjük “erőfeszítésnek az értelmen belül”. De ha mi olyan erőfeszítést teszünk, ami nem érthető a számunkra, és nem érezzük, mi a haszna, akkor azt úgy tekintjük ” erőfeszítés az értelem felett”, az intellektus felett. A mi munkánk abból áll, hogy ezt a hiányosságot elhozzuk ahhoz az állapothoz, amelyet el kell, hogy érjünk.

Azért hogy meg tudjuk építeni magunkban ezt a hiányt, összezavarnak minket. Azt az érzést adják nekünk, hogy mi kitöltéshez akarunk jutni. Valójában a forma azonosságához kell eljutnunk, ez egy ellentétes állapot, ez egy más cél. Mi hiány érzünk arra, hogy kitöltsük magunkat, és megpróbáljuk azt elérni a kövületi, növényi, élő és állati szinteken, hogy ezt a kitöltést állandóan beteljesítsük. De a valódi beteljesülés, ami elérkezik hozzánk, az a beszélő szintnek az edénye. És akkor a beteljesülés már nem az által történik, hogy mi kitöltjük ezt az edényt, hanem az edény megtelik a forma azonosságával, azáltal hogy hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

Ezt hívjuk úgy, hogy a Fény, a beteljesülés. Amekkora mértékben én olyanná válok, mint Ő, abban a mértékben kapom meg ezt a beteljesülést. Ez nem valami kis megvilágítás, hanem a teljes NáRáNHáJ Fénye.

Ez rajtunk múlik, keresnünk kell ezt a beteljesülést, az edényt számára, hogy felfedezzük a rendszert, amivel közelebb kerülünk ehhez, ahelyett hogy kitöltsem a saját állatomat mindenfajta dolgokban a szükségleteken túl, és hogy arra vágyakozzak, hogy az Ádámomat töltsem ki, az embert az adakozásban, abban hogy hasonlóvá válok a Teremtőhöz.

Tulajdonképpen mi a gonosz vágyunk ereje által haladunk előre, mert a természet megköveteli tőlünk, hogy folyamatosan keressük az önző vágy beteljesítését. A csapások, a csalódások, és a negatív irányításon keresztül –a helyes irányban érünk, és így haladunk előre.

Ezért a Szitra Akrát úgy is nevezzük, hogy a ” Malchut korona nélkül”,  , mivel ő nem azon sóvárog, hogy megkapja a koronát, hanem hogy beteljesítse saját magát. Ez összezavarja az embert, megnöveli az egoista vágyait, és érzi a tehetetlenség érzését. Fokozatosan ez az érzés kezd növekedni bennünk, és uralja az értelmet és a vágyat is.

Végül is az ember látja, hogy a vágya növekszik és az értelme is növekszik, mivel egy jó ideig nem kapta meg a vágyott dolgot, és most látja, hogy ez nem a helyes út, mivel nekünk egy másik úton kell haladnunk. Ezáltal, hogy az itt megjelenő erőnek megfelel en, az általa nyújtott segítség ellenében elkezd kerülni közelebb a Teremtő céljához.

BS

Kérdés

A mi világunkban elfogadható, hogy az ember lenullázza a véleményét, egy fontos ember előtt. Miért nehéz azt megtenni a spiritualitásban ?

Válasz

Én lenullázom magam egy fontos ember előtt, mivel nyerek abból valamit. A megszerzés iránti vágyam az mindig ilyen számításokat végez. Egy erős ember, vagy gazdag ember, fontos ember, valamit, amit fontosnak találunk, akkor érdemes számunkra, hogy lenullázzuk magunkat előtte, mert ezáltal kapunk valamit abból, hogy szolgáljuk, hogy mellette vagyok, hogy alávetem magam neki. Tehát a kicsiny kap valamit a nagytól, vagy az erőssebtől és ennek megfelelően ér el valami beteljesülést.

Ez az, amit megteszünk ebben a világban. Hogyha nem így tennénk, akkor a csapások jönnének hozzánk, annak érdekében, hogy mi elfogadjuk ezt. Mondjuk, hogy nem akarom meghallgatni, amit a rendőr mond nekem, akkor megbüntet, vagy a törvény elé visznek. Büntetést kapok, így a következő alkalomkor engedelmeskedek neki. Azaz, a mi világunkban megéri a számomra, hogy ezt megtegyem. Ha én nem fogadom el, akkor a csapások által felismerem, hogy el kell fogadnom ezt.

De ez a Teremtővel szemben nem így működik, azért mert Ő rejtve van előttem!  Mivel az adakozás tulajdonsága megjelenik nekünk,  de mi nem akarjuk elfogadni azt, mert ha nyilvánvalóan látnánk, akkor rohannánk  felé,  mint a tolvaj, aki maga is kiáltja hogy “fogják meg a tolvajt!”.

De ha szeretnénk a Teremtőt, a szívünkkel és lelkünkkel, akkor sokat kapnánk Tőle. És ki ne akarna hozzáolvadni ehhez az erőhöz, amely minden felett uralkodik az egész világban? – Persze, hogy mindenki megtenné ezt.

Ezért a Teremtő nem tárul fel számunkra, mint legnagyobb, aki ad és ellenőriz. Ő csak az adakozás tulajdonságában tárulhat fel, amelyet mi meg kell szerezzünk. De mi nem akarjuk ezt, és inkább elmenekülünk tőle. Ezért Ő nem fedeződhet fel előttünk, sem a jó és sem a rossz oldalon, sem a beteljesülés sem a szándék oldaláról.

Az egyedüli dolog, ami maradt nekünk, a környezettel való munka. A Teremtő megadja a kezdő vágyat az adakozás érdekében, és a többit nekünk kell felfedezzük, a környezeten belül kell, hogy fel “melegítsen” minket az adakozás tulajdonsága, növelve a vágyat a kölcsönös garanciára. Minden munka a környezetben történik, és alig érinti el a Felső erőt. Csak abban a mértékben, amelyben mi befektetünk, a tanulásban, a környezetben és a terjesztésben, segítség érkezik hozzánk, ami a fentről való felébresztés.

Másképp ez lehetetlen, mi vagy rohannánk Ő felé, érezve a fontosságát, vagy elmenekülnénk az adakozás tulajdonságából, és félnénk attól, hogy olyanná váljunk, mint Ő.

BS