Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: nandor

A Fény ellentétes oldala a válság

Napról napra az világ jobban belesüllyed a sötétségbe és a kimerültségbe, elveszti a reményét. Növekedik hiány érzése és annak a megértése, hogyan tovább.

Lehet beszélni és összezavarni egymást, lehet kivinni milliónyi embert az utcára, lehet ablakokat betörni és felgyújtani mindent, de hogyan tovább? – Nincsen válasz! Még a rendőrségnek sincsen ereje a tüntetők ellen, és a hatalom vezetőinek sem. Minden mélyen bele van süllyedve a kétségbe.

A kormány nem tud tenni semmit, mivel nincs ereje és pénze, hogy megoldja a problémákat. Az egyetlen módja, hogy megtaláljunk egyszerű és érthető nyelven, egy mentális hozzáállást, azért, hogy elmagyarázzuk, az embereknek mi történik a világban és megértsék, hogy csak egy valódi megoldás található. Bár úgy tűnik, hogy azt nem lehet végrehajtani, mert egy felöl globális és integrált a világunk, és a másik oldalról pedig a válság szorítása már túl nagy.

Mi egy fokozódó válságban élünk! De mi fölé kell, hogy emelkedjünk, és oldalról kell, hogy nézzük ezt. Egyelőre nem világos, mennyire lehetünk sikeresek és mennyit tehetünk érte, de ez a mi kötelességünk, és reméljük, hogy sikeresek leszünk.

A történelemben először, elérkezett egy új generáció, akik nem érzik a következő napot. Nem tervezhetnek a jövőre nézve. Ilyen dolog még nem történt soha. Mindig voltak forradalmak, ahol az emberek el akartak érni valamilyen konkrét célt, és azt gondolták, hogy ezen az úton eljutnak egy jobb élethez. De jelenleg azt látjuk, hogy a forradalom emberei megőrülnek, anélkül hogy lenne valamilyen látszólagos fizikai okuk erre, mivel egyszerűen csak sötétséget látnak maguk előtt. Ez a teljes probléma. Nincsen vágyuk és nem érzik az értelmét a családalapításnak, gyermekek nevelésének, és hogy lenne értelme bármit elérni az életben. Látják, hogy mindez ez nem tölti ki őket.

Csak az maradt a számukra, hogy megvaduljanak és kábítószert szedjenek. Ez érthető, mert a kétségbeesés vezeti őket erre. Tehát, amíg nem lesz valamilyen megoldás, így fog folytatódni világszerte. De legalább most megértjük, hogy a kabbalisták nem beszélnek hiába.

BS

16 aug 2011

Felemelkedni minden különbségen

Ha mi nem csupán a valóságnak, ebben a kicsiny részében akarunk létezni, hanem átugrani a másik dimenzióba, amely teljes és örökkévaló, használnunk kell az eszközöket: a tanárt, csoportot és könyveket.

A tanár elmagyarázza, hogy létezik olyan lehetőség, amelyet csak a csoporton keresztül lehet elérni, ahol mindegyik tagja a csoportnak sóvárog a a tökéletes és teljes valóság érzékelésére, és a könyvek, amelyek ugyanerről a teljes valóságról beszélnek.

Ha mi megpróbálunk együtt lenni, ez ugyanaz mintha mindegyikünk kilépne önmagából, az egójából, és így éreznie kell, hogy a többiekkel együtt létezik, megpróbál saját magán felülemelkedni, belül másokkal összekapcsolódni, ezt nevezzük az adakozás tulajdonságában történő valóság érzékelésnek – így ő magát a jövőbeli állapotával hasonlítja össze, mintha ő már ott is lenne.

A sóvárgás mértékének megfelelően, mi magunkra vonjuk a valóság másik részét, az adakozás erejét, mellérendelve a megszerzés erejéhez, ami a természetünkből adódik. Amikor elérkezik hozzánk az adakozás ereje, ez az, amely elindítja a változást.

Ezeket a változásokat az ember úgy kezdi el érezni, mintha nem szükségszerűen az adakozás ereje lenne az, amely elérkezett hozzá és változásokat okoz, hanem a változások egy újabb formában kapta volna meg. De így mégis megkap egy újabb erőt, az adakozás erejét, és ezáltal a személy elkezd emelkedni.

Az ember így halad előre, egyszer jobbra és egyszer balra, de mindig ugyanazzal az erővel, az adakozás erejével van irányítva. Ezért kell, hogy megszerezze az adakozás erejét a megszerzés ereje mellé. Két erő tárul fel az emberben, mint két vonal, a jobb és a bal. Az ember előre halad, egyszer lezuhan, egyszer felemelkedik, ő maga nem tudja mi a fontosabb az emelkedés vagy a zuhanás, meghatározza őket egyelőre a jelenlegi érzése alapján határozza meg ezeket. De idővel elkezdi érezni, hogy ezek a két vonalat jelképezik és felhasználja őket, úgy hogy ő a két vonal közé áll.

Ekképpen a “kezében veszi őket”, elkezdi vezetni, és egyesíti őket a középső vonalon.  Megragadja őket mint két gyeplőt és elkezdi vezetni őket a középső vonalon, mint a hajtó szekeret a hajtó.

Amikor mi a Zohárt ezzel a szándékkal olvassuk,ami  csakis a mi korrigált állapotunkról beszél, azaz  hogyan vagyunk mi képesek felfedezni az adakozás tulajdonságát a kapcsolatainkon keresztül egymás között, vagy a Teremtőt, a Fényt, a spirituális világot, a Felső világot – amely egy és ugyan az. Tehát a Zohár olvasása alatt, mindenkinek le kell festeni magának egy ilyen állapotot.

BS

16 aug 2011

A generáció nem érzi a holnapot

A statisztikáknak alapján, a tömegtüntetések résztvevői, és a tüntetések szervezői is, a felsőbb és a középső rétegéhez tartoznak a társadalomnak. Vannak speciális kutatások, amelyek megmutatják a társadalmi rétegek összetettségét ezen a tüntetésen, és százalékos megoszlását.

És ugyanaz történik most Londonban is. Azt gondolhatnánk, hogy az emberek akik kimennek az utcára, azért kiabálnak mert nincsen mit enniük. De nem ez a probléma, nem erről van szó.

Miért ma lehet akkor őket belerántani őket ilyen zavargásokba? – Azért mert az új generáció nem érzi, hogy a jövő képes bármit ígérni neki. De ez nem a probléma maga.

Nem látják a jövőt, a lakhatást, a családalapítást, nem akarnak gyerekeket adni a jövőnek, és hát mi a jövővel a baj, miért nem érzik a holnapot? Ez a kétségbeesés, a depresszió állapota, nem látják, hogy minek is éljenek. És ha megjelent egy ilyen belső állapot, az ember mindent megtesz, azért hogy elpusztítsa a belső depresszióját, és ezt az érzését. Ennél fogva kimennek az utcára, és zavargásokat csinálnak, még a legjobban élő osztályok tagjai is manipulálhatok egy ilyen módon.

Ha megvizsgáljuk a belső okokat, a megszerzés iránti vágy oldaláról, amelyet mi mélyen kutatunk, a tüntetés oka, hogy nem látják a jövőt! És ez az érzés vonatkozik az egész világra. Itt igazából nincs mit tenni, ha csak nem hozzuk el a Fényt, és nem hozzuk el azt a reményt, hogy létezik egy másik dimenzió, amelybe belephetünk, és ez csak egy forrásból származhat, amely a kabbala tudománya.

BS

16 aug 2011

Az erő, amely az ellentétből születik

Kérdés

Hogyan kell irányítanunk magunkat belsőleg, mielőtt mi kimegyünk a külső terjesztésre?

Válasz

Mi az egységre kell, hogy sóvárogjunk, ami az összes köztünk levő zavarok fölött van. Vannak emberek, akik elég ellenségesek, vannak akik gyűlölködnek, vannak akiknek a nézete nagyon messze van az enyémtől, hitben, az érzésben… de én mindezeket  megszorítom, azaz én nem használom az összes negatív érzésemet, es erre a megszorításra akarom  ráépíteni  az összekapcsolódás érzését.

Azt mondjuk: “Minden bűnt lefed a szeretet”. Ez azt mondja, hogy lent található az én összes negativitásom, egóm (), az összes önzésem, az összes bűnöm, és mindezt felülről befedem a pozitívval (+), a szeretettel.

A kettő közötti különbség az ellenállás és a legyőzés ereje, vagy a kabbala nyelvén, a Visszavert Fény. Úgy tűnik, hogy ez a két pólus bennem van.

Ezért nem utasítjuk el az egónkat, hanem lefedjük a szeretettel. A “bűn” marad, csak a korrekció módszerét kell hogy használjuk, és ezzel áthidaljuk azt.

BS

16 aug 2011

Egoizmus, egy valódi idegenvezető, a jobb jövő felé

Az eredete a spirituális utunknak, a törésben rejlik. Nekünk úgy kell viszonyulnunk az egoizmusunkhoz, az elidegenedéshez és gyűlölethez, mint korrekciónk abszolút szükséges és helyes, előzetes megalapozásához.

Amikor Rabbi Akiva látta a kopár földet a templom helyén, nevetett és örvendezett. Ő generációjának legbölcsebbje, és egy hatalmas kabbalista volt. Megkérdezték tőle, hogy örvendezhet egy szentség lerombolása felett, amely az adakozásra irányuló törekvések legyőzését, a felebarátok szeretete elvének meggyalázását szimbolizálja. Lehet minden remény lerombolása valóban ok az örömre?

Azt válaszolta: „Soha nem hittem, tudtam és éreztem, hogy el fogjuk érni a végső korrekciót. De most, hogy a spirituális struktúra lerombolódott, amikor a szeretet, amely közöttünk uralkodott, eltört, és az emberek egy minden alap nélküli gyűlölködésbe zuhantak, biztos vagyok már abban, hogy mindez maga a végső törés, amely az általános korrekcióba, a teljes megváltásba vezet minket.”

Ezért minden, ami feltárul a számunkra, az életünk minden pillanatában, az maga a törés, amit korrigálnunk kell. Lényegtelen, mi történik velem, az élet alapvető dolgaitól, a családi élet, vagy a munkahely lényegtelen dolgain át, vagy mindabban, ami bennem zajlik, az egészségi állapotomban, a rokoni vagy baráti kapcsolataimban, az egész valóságomban, mindez csak azért van, hogy feltáruljon a korrekció oka.

Minden pillanatban, egy új kép, egy vázlat van előttem, amely egyre mélyebb ás le az egoizmusomban. Ebben a képben, látnom kell a Fény állandó befolyását, ami lényegében egyre mélyebb rétegeket aktivál bennem.

Az egónkban érzékeljük a világot, és ezért kell korrigálnunk azt. Tehát mi is ez a korrekció? Ez vezet az emberek egységéhez. Pontosan most, amikor az egész világ elkezdi felismerni a jelenlegi állapot gonoszságát, segítenünk kell nekik érezni és megérteni, hogy a feltáruló gonosz nem más, mint a mi gonosz hajlamunk.

Az egoizmusunk minden rossz oka. Láthatjuk, ezt a dolgokban, ami történik. A rend megteremtésének hiányában, az emberek lerombolják a világot, pusztítják magukat, eltörik a kapcsolatokat, lerombolják a természetet. Képtelenek vagyunk a jóságra, és egy jobb élet megteremtésére a gonoszságunkkal, amely még ráadásul el is van rejtve előlünk.

A válság egyre akutabb, minden nappal. Más szóval, felismertük, hogy az egoizmusunk tesz mindent tönkre, és nem enged minket az életünket normalizálni, egyensúlyra törekedni, és fejlődni. Másfelől meg kell értenünk, hogy ez vezet minket előre, a helyes úton, és segít a jóság és a korrekció felé. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a betegség megjelenik és megmutatja, hogyan kezeljük.

Ahogy ezt felismertük, üdvözölnünk kell az egoizmust, és szeretnünk azt, mivel megmutatja nekünk a helyeket, melyeket korrigálnunk kell. Írva van, hogy a fáraó juttatta közelebb Izrael gyermekeit a Teremtőhöz. A fáraó helyezte nyomás alá őket, és a végén ki kellett menekülniük Egyiptomból. Különben még mindig ott lennének!

Ezért írva van: „Gyertek a fáraóhoz, hogy megkeményítsem a szívét!” Két ellentmondás is van ebben, és nem szabad erről megfeledkeznünk. Lényegtelen mekkora gonoszsággal szembesülünk, a lerombolása helyett korrigálnunk kell azt.

KN

13 aug 2011

A korrigált szív számítása

Az eszközök, amelyekkel a mi világunkban dolgozunk, a fizikai alapú elménk és szívünk, melyek konfliktusban vannak egymással. Egyiknek a fejlesztése során, láthatólag el akarjuk kerülni a másiknak a fejlesztését. Általában már gyermekkorban láthatóak valakinek a személyiségvonásai, a tudományos, vagy művészeti hajlama. Ez egy nagyon pontosan meghatározott alapon determinálja az ember választásait és karakterisztikáját.

Azt mondjuk: „Ne romboljuk le az érzéseket az elme által.” Másfelől hozzátesszük, hogy „Még nem érzik az emberek, mit jelent az a mondás, hogy amikor megteszed, akkor megérted.” Azaz az érzések segítenek megszerezni a megértést, annak érdekében, hogy valaki utána uralja az érzéseket. Végül is a gondolatok az érzékelésből származnak. Ennek ellenére az elménk és az érzéseink állandóan harcban állnak.

A spirituális világban az elme és az érzés egységet képez. Az érzékelés a lényeg mivel ez hozza létre a gondolatot és segít megérteni és elérni az érzéseket. A valódi spirituális edény az elme és az érzés egyesítése a négy ismert fázison át. Amikor elérjük az utolsó, negyedik fázist, akkor teljes egészében megértjük az érzéseinket és ennek megfelelően vagyunk képesek döntéseket hozni. Ezen a pontos a konfliktus az elme és a szív között többé nem áll fenn.

Ez a pont egy hatalmas különbséget takar a fizikai és a spirituális világ között. Ezért nevezzük a spirituális létezést teljességnek. Végül is a az ember nem tud kettészakadni, mint a mi világunkban, amikor érzései vannak, és ezek hatására, bolondként viselkedik, mintha nem is lenne agya. Az elméje súgja neki, hogy ez nem jó, de közben a szívét követi.

Ezért az elme és az érzés ebben a világban nincs egyensúlyban, és ez szenvedést okoz, hibákra és bukásra kényszerít minket. A probléma a mi világban az, hogy nem tudjuk egyesíteni az elmét és a szívet, mivel az egoizmusunk elválasztja azt.

Az okos egoizmus és az érző egoizmus között különbség van, azok szemben állnak egymással. Ez állandóan megtörténik, amikor megértjük, hogy a tetteink oktalanok az elme nézőpontjából, miközben belerokkanunk a szívünkbe, mivel élvezetet vágyunk megszerezni, az érzés kínzó, majd ezen a módon cselekszünk, és később emiatt pedig szenvedünk. Tény, a végén meg kell fizetnünk az árát, az elme számításainak megfelelően mindenért, amit az alapján tettünk meg, amit a szívünk diktált.

Egyetlen megoldás van, az ember korrekciója mivel csak a spirituális világban válik az érzés és az elme eggyé, mégpedig az értelem fölé való emelkedéssel. Írva van, hogy „a szív elkezd megérteni,” mivel a megértés pontosan a spirituális érzékelésből származik. Akkor abbahagyjuk a hibázást, és helyes módon végzünk kalkulációkat.

KN

13 aug 2011

A “‘Plusz” és a “Minusz” összekapcsolódnak a közös munkában

Ami világunkban, a szeretet és a gyűlölet két ellentétes érzelem, amelyek távol vannak egymástól. Nem tudjuk összekapcsolni ezt a két jelenséget, és nem értjük, hogy miért szeretünk egy dolgot és gyűlölünk egy másikat.

Ez hasonló az áramhoz, amely nem is létezhet a plusz és a mínusz pólusa nélkül. A spiritualitásban a “plusz” és a “mínusz” együtt dolgoznak, egy anyagban, egy felismerésben. Egy felől a “plusz” és a más felöl a “mínusz” és én a kettő között vagyok. A spirituális világ különleges tulajdonsága, az ellentétek összeköttetése, és egysége!

Ezért gyertek, és kapcsolódjunk össze a kölcsönös garanciában, az összes ellentétek és viták fölé emelkedve. Nem számítanak azok a tulajdonságok, amelyekkel az ember született, és nem számit az sem, ki, és mit gondol. A fontos – minden fölé emelkedni. Hasonlóan a spirituális világhoz, amelyben a hit az értelem fölött működik.

Az ilyen megközelítésben, elérjük a spiritualitást. És ott az ellentétek már nem zavarnak, hanem felfedezzük a segítségükkel, a kapcsolatok függetlenségét.

BS

11 aug 2011

A betegség teljesen világos, itt az ideje a kezelésének

Hamarosan szembesülünk az ellenállással az egész világon. Eddig nem voltunk nagyon észrevehetőek, azonban ez az ellenállás ránk vár a jövőben. Végül is a világ nem érti, hogy a ami történik, az a gonosz feltárulásának a kezdete, és hogy nekünk fölé kell ennek kerekednünk.

A világ egyszerűen nem akar tudomást venni erről a gonoszról, miközben mi, éppen ellenkezőleg, korrigálni szeretnénk. Ahogy mondva van, „a legnagyobb hős az, aki barátként fordul ahhoz, akit gyűlöl.” Akkor a kígyó, a halál angyala, a Szentség Angyalává válik.

Ezért egy kreatív hozzáállást kell kialakítanunk az összes nehézség és ellenállás irányába, keresnünk kell a lehetőséget arra, hogy ezeket az adakozás kiépítésre használjuk, és az örök életre. A teljes különbsége a törés világa és a korrigált világ között, a vágyak felhasználásában rejlik. Csak a szándékot kell megváltoztatnunk egoisztikusból, altruistába.

Ezt mindenkinek vagy a törés lényegén keresztül, vagy modern nyelvezetet használva, a válság lényegén át kell elmagyaráznunk. Ez kizárólag a természetünk gonoszságának a feltárulása. Ez csak az által korrigálható, ha a vágy egoisztikus használatán felülemelkedünk, és azt a szeretet irányába alkalmazzuk. Ez az egyetlen hely, ahol megvan a szabad akaratunk, miközben minden más nézőpontból az emberek egyáltalán nem szabadok.

Minél következetesebbek vagyunk, annál magabiztosabbakká megbízhatóbbá, és komolyabbá válunk, és annál gyorsabban fogjuk megérteni, hogy a Teremtő és Amalek közötti háborúban vagyunk, amely minden generációban zajlik. Amalek a gonosznak, az egoizmusunknak az átfogó, valódi lényegiségét nevesíti meg. A háború „minden nemzedékben” zajlik, azaz a létezés valamennyi szintjén, inkarnációról, inkarnációra.

Ez az, amiért nagyon fontos összegyűjteni a tudományos adatokat a válságról az egész világban. A tudósoknak semmi dolguk nincs a kabbalával, mi bemutatjuk az eredményeiket, a megállapításaikat, hogy a válság lényegében az emberi egoizmus eredménye. Csak az egységre lépés lehet a gyógyszere ennek a betegségnek, mindannyiunknak az egysége, az egoizmus felett.

Egy elérhető nyelvezett kell használnunk a nyomorúságos és az egészséges állapotok kabbalista látásmódjának elmagyarázásra a világnak. Aztán csak egyetlen dolog marad „felírni a gyógyszert,” a közbenső láncszem beteljesedéséhez. A betegség jele a „mínusz jel,” a korrigált állapoté a „plusz jel.”  A valódi probléma az, hogy az emberek nem tudják, hogy mi a megoldás. Nekik a gyógyszer egyelőre egy hatalmas kérdőjel csupán.

Mára teljesen világos, hogy az egónk az oka a betegségnek, és hogy a felépülésünk az adakozással kapcsolatos. Tehát akkor mikor leszünk képesek kikecmeregni a válságból? Amikor egyszer végre képesek leszünk egyesülni. Így a célunk a kölcsönös felelősség vállalás és garancia, hogy mindannyian eggyé forrjunk.

Azonban a világ elkerüli ezt a megoldást mivel az egoizmus nem igényli az egységet. Nem hagy minket addig, míg el nem kezdünk szenvedni. Mindaddig így marad, ameddig el nem juttat minket közvetlenül a valódi célhoz, az egység igényéhez. Az egoizmus folyamatosan feltárja a gonoszságát nekünk mindaddig, amíg elviselhetetlen nem lesz a számunkra. Csak akkor leszünk képesek elszökni az egónk elől, az adakozás irányába és fordul a jelenlegi egoizmusunk adakozásba.

KN

11 aug 2011

Igényeljük a korrekciónkat!

Az emberek kitódulnak a demonstrációkra, mivel semmi másuk nem maradt.. Azonban az összes korrekció a Fénytől származik. Mára mi egy globális, világméretű folyamatban vagyunk, ahol bármelyik kormány lehetetlen, bármit korrigálni. Semmilyen eszközük nem maradt erre.

Az új, globális világ eszközei kizárólag a Reformáló Fény által érkeznek el hozzánk. A mi világunk az, ahol megvalósítjuk mindazon változásokat, amiről a kabbala beszél, és a világ a gyakorlatban fogja megérteni és megérezni, hogy a Felső Fény milyen módon gyakorol befolyást rajtunk keresztül.

Ennek a Fénynek a hiányában, nem fogunk egyetlen megoldást sem találni a problémáinkra. Csak háborúba rántjuk egymást, hogy végső soron ez a fájdalmas út hozza el számunkra a Fény szükségességének érzését. Az első dolog, amit az emberek kiabálva követelnek majd az utcán, hogy „a saját korrekciónk eszközeit akarjuk megkapni!” Azért, hogy az egymással való egyesülés az egyetlen módja, hogy mindent megkapjunk, amire vágyunk – legyen valaki anya, vagy kisgyermek, idős állampolgár, vagy orvos.

A világ olyan mértékben belépett a válságba, hogy már semmit nem képes az embernek nyújtani! Például a görög tiltakozók elkezdtek fenyegetőzni. Azonban a kormánynak semmije nem volt, amit adhatott nekik, és nem marad titokban. Tény, hogy a fejlődési folyamat fordulatot vett, hogy meggyőzze az embereket a korrekció megkezdésének elkerülhetetlenségéről. Ezért ez nem más, mint a gonosz feltárulása, az ebben a világban való létezésünkben. Ez a lényege mindannak, ami ma történik.

Az egész világnak meg kell értenie néhány új elvet. Először is, hogy mindannyian össze vagyunk kapcsolva, és hogy a válság, amivel szembesülünk ma, mennyire globális. A világ önmagában vált globálissá, és a válságból, kizárólag az egység ereje által vagyunk képesek kikecmeregni.

Semmi nincs, amit a kormányoktól kellene követelnünk. Meg fogunk kapni mindent, de csak azzal a feltétellel, ha egyesülünk egymással. Pont úgy, ahogy a csoportban létezünk, ahol csak akkor kapom meg a csoport erejét, ha én magam is az egység felé irányítom azt.

Ennek a válságnak van egy magasabb rendű oka, ami nem más, mint a Fény, amely befolyásol minket és feltárja a törést közöttünk. Ezért nincs egyetlen ember sem, akinek van megoldása erre a válságra. Az összes előző válságot, vagy az egoisztikus vágy megnövelésével, vagy egy magasabb kedélyállapot eszközével oldottuk meg. Azonban ma, teljesen más korszak köszöntött be. Csak egy bizonyos lépés megtételével egyfajta kapcsolat megalapozásának irányába leszünk képesek fejleszteni a jelenlegi állapotunkat. Akkor minden ember megkapja, amire vágyik – azonban ez csak a kapcsolat, az egység, az integráció és a kölcsönösség elérésén keresztül lehetséges.  .

Ezért az összes erő, amely a protekcionizmusra, a megosztásra és elszigetelésre törekszik, a korrekció ellen irányul, és nincs rosszabb, mint ez, mivel ez egyre közelebb hozza az emberiséghez a háborút.

Az egyetlen, amire szüksége van, a Reformáló Fény. Aki kabbalát tanul, magára vonja a Fényt, a tanulással, és a csoportban való munkával, azonban azoknak, aki nem tanulnak, szintén valamiféle megértést és helyzet felismerést, egységre, kölcsönös felelősség vállalásra, testvériségre való igényt, kell elérniük. Ez az, ahogy a jóság felé irányíthatjuk magunkat.

Mindannyiunknak el kell érnie legalább valamiféle kicsiny megértését ennek. Az elsődleges munka létfontosságú azok számára, akik aktívan bevonzzák a Fényt, mivel a világ többi része, azt rajtuk keresztül kapja meg. Ezért minden tanulónknak még erősebbé kell válnia és korrigálnia magát egyre jobban, hogy a Fény, amit magunkra vonunk, mindenkit befolyásolhasson.

Ez a predesztinációja annak, akit úgy nevezünk, hogy “Izrael”— azoknak, akik Izrael államában élnek, és minden tanulóknak, világszerte. Mindenkinek, akinek van felébredt szívben lévő pontja, és csatlakozott a csoportunkhoz, észben kell ezt tartania.

KN

11 aug 2011

Egoizmus, egy valódi idegenvezető, a jobb jövő felé

Az eredete a spirituális utunknak, a törésben rejlik. Nekünk úgy kell viszonyulnunk az egoizmusunkhoz, az elidegenedéshez és gyűlölethez, mint korrekciónk abszolút szükséges és helyes, előzetes megalapozásához.

Amikor Rabbi Akiva látta a kopár földet a templom helyén, nevetett és örvendezett. Ő generációjának legbölcsebbje, és egy hatalmas kabbalista volt. Megkérdezték tőle, hogy örvendezhet egy szentség lerombolása felett, amely az adakozásra irányuló törekvések legyőzését, a felebarátok szeretete elvének meggyalázását szimbolizálja. Lehet minden remény lerombolása valóban ok az örömre?

Azt válaszolta: „Soha nem hittem, tudtam és éreztem, hogy el fogjuk érni a végső korrekciót. De most, hogy a spirituális struktúra lerombolódott, amikor a szeretet, amely közöttünk uralkodott, eltört, és az emberek egy minden alap nélküli gyűlölködésbe zuhantak, biztos vagyok már abban, hogy mindez maga a végső törés, amely az általános korrekcióba, a teljes megváltásba vezet minket.”

Ezért minden, ami feltárul a számunkra, az életünk minden pillanatában, az maga a törés, amit korrigálnunk kell. Lényegtelen, mi történik velem, az élet alapvető dolgaitól, a családi élet, vagy a munkahely lényegtelen dolgain át, vagy mindabban, ami bennem zajlik, az egészségi állapotomban, a rokoni vagy baráti kapcsolataimban, az egész valóságomban, mindez csak azért van, hogy feltáruljon a korrekció oka.

Minden pillanatban, egy új kép, egy vázlat van előttem, amely egyre mélyebb ás le az egoizmusomban. Ebben a képben, látnom kell a Fény állandó befolyását, ami lényegében egyre mélyebb rétegeket aktivál bennem.

Az egónkban érzékeljük a világot, és ezért kell korrigálnunk azt. Tehát mi is ez a korrekció? Ez vezet az emberek egységéhez. Pontosan most, amikor az egész világ elkezdi felismerni a jelenlegi állapot gonoszságát, segítenünk kell nekik érezni és megérteni, hogy a feltáruló gonosz nem más, mint a mi gonosz hajlamunk.

Az egoizmusunk minden rossz oka. Láthatjuk, ezt a dolgokban, ami történik. A rend megteremtésének hiányában, az emberek lerombolják a világot, pusztítják magukat, eltörik a kapcsolatokat, lerombolják a természetet. Képtelenek vagyunk a jóságra, és egy jobb élet megteremtésére a gonoszságunkkal, amely még ráadásul el is van rejtve előlünk.

A válság egyre akutabb, minden nappal. Más szóval, felismertük, hogy az egoizmusunk tesz mindent tönkre, és nem enged minket az életünket normalizálni, egyensúlyra törekedni, és fejlődni. Másfelől meg kell értenünk, hogy ez vezet minket előre, a helyes úton, és segít a jóság és a korrekció felé. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a betegség megjelenik és megmutatja, hogyan kezeljük.

Ahogy ezt felismertük, üdvözölnünk kell az egoizmust, és szeretnünk azt, mivel megmutatja nekünk a helyeket, melyeket korrigálnunk kell. Írva van, hogy a fáraó juttatta közelebb Izrael gyermekeit a Teremtőhöz. A fáraó helyezte nyomás alá őket, és a végén ki kellett menekülniük Egyiptomból. Különben még mindig ott lennének!

Ezért írva van: „Gyertek a fáraóhoz, hogy megkeményítsem a szívét!” Két ellentmondás is van ebben, és nem szabad erről megfeledkeznünk. Lényegtelen mekkora gonoszsággal szembesülünk, a lerombolása helyett korrigálnunk kell azt.

KN

11 aug 2011

62 queries in 0,168 seconds.