Szerző arhívuma: nandor

Az eredete a spirituális utunknak, a törésben rejlik. Nekünk úgy kell viszonyulnunk az egoizmusunkhoz, az elidegenedéshez és gyűlölethez, mint korrekciónk abszolút szükséges és helyes, előzetes megalapozásához.

Amikor Rabbi Akiva látta a kopár földet a templom helyén, nevetett és örvendezett. Ő generációjának legbölcsebbje, és egy hatalmas kabbalista volt. Megkérdezték tőle, hogy örvendezhet egy szentség lerombolása felett, amely az adakozásra irányuló törekvések legyőzését, a felebarátok szeretete elvének meggyalázását szimbolizálja. Lehet minden remény lerombolása valóban ok az örömre?

Azt válaszolta: „Soha nem hittem, tudtam és éreztem, hogy el fogjuk érni a végső korrekciót. De most, hogy a spirituális struktúra lerombolódott, amikor a szeretet, amely közöttünk uralkodott, eltört, és az emberek egy minden alap nélküli gyűlölködésbe zuhantak, biztos vagyok már abban, hogy mindez maga a végső törés, amely az általános korrekcióba, a teljes megváltásba vezet minket.”

Ezért minden, ami feltárul a számunkra, az életünk minden pillanatában, az maga a törés, amit korrigálnunk kell. Lényegtelen, mi történik velem, az élet alapvető dolgaitól, a családi élet, vagy a munkahely lényegtelen dolgain át, vagy mindabban, ami bennem zajlik, az egészségi állapotomban, a rokoni vagy baráti kapcsolataimban, az egész valóságomban, mindez csak azért van, hogy feltáruljon a korrekció oka.

Minden pillanatban, egy új kép, egy vázlat van előttem, amely egyre mélyebb ás le az egoizmusomban. Ebben a képben, látnom kell a Fény állandó befolyását, ami lényegében egyre mélyebb rétegeket aktivál bennem.

Az egónkban érzékeljük a világot, és ezért kell korrigálnunk azt. Tehát mi is ez a korrekció? Ez vezet az emberek egységéhez. Pontosan most, amikor az egész világ elkezdi felismerni a jelenlegi állapot gonoszságát, segítenünk kell nekik érezni és megérteni, hogy a feltáruló gonosz nem más, mint a mi gonosz hajlamunk.

Az egoizmusunk minden rossz oka. Láthatjuk, ezt a dolgokban, ami történik. A rend megteremtésének hiányában, az emberek lerombolják a világot, pusztítják magukat, eltörik a kapcsolatokat, lerombolják a természetet. Képtelenek vagyunk a jóságra, és egy jobb élet megteremtésére a gonoszságunkkal, amely még ráadásul el is van rejtve előlünk.

A válság egyre akutabb, minden nappal. Más szóval, felismertük, hogy az egoizmusunk tesz mindent tönkre, és nem enged minket az életünket normalizálni, egyensúlyra törekedni, és fejlődni. Másfelől meg kell értenünk, hogy ez vezet minket előre, a helyes úton, és segít a jóság és a korrekció felé. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a betegség megjelenik és megmutatja, hogyan kezeljük.

Ahogy ezt felismertük, üdvözölnünk kell az egoizmust, és szeretnünk azt, mivel megmutatja nekünk a helyeket, melyeket korrigálnunk kell. Írva van, hogy a fáraó juttatta közelebb Izrael gyermekeit a Teremtőhöz. A fáraó helyezte nyomás alá őket, és a végén ki kellett menekülniük Egyiptomból. Különben még mindig ott lennének!

Ezért írva van: „Gyertek a fáraóhoz, hogy megkeményítsem a szívét!” Két ellentmondás is van ebben, és nem szabad erről megfeledkeznünk. Lényegtelen mekkora gonoszsággal szembesülünk, a lerombolása helyett korrigálnunk kell azt.

KN

Előttünk három szakasz áll. Először is, el kell érkeznünk a gonosz hajlam felismeréséhez, a mi önzésünk felismeréséhez (1). Megismerni a gonoszt , olyannyira, hogy meg akarjuk megszerezni a Bina tulajdonságát, és az egoizmus fölé emelkedni (2).Azután megszerezni a Koronát (Keter) (3), azaz felhasználjuk az egónkat azért, hogy adakozzon.

Az első szakasz a felismerés, azután felemelkedünk a Bina szintjéhez, itt már érezzük a spiritualitást, mert ez bele van foglalva az Atzilut világába. Azután elkezdjük hozzá emelni az összes gonoszságunkat, és átfordítjuk a jóra, az adakozásra.

Ezeket a szakaszokat mi csak a Fény segítségével vagyunk képesek megfelelően használni, ezért alakul most ki az a nagy zűrzavar a világban, amely érzékelhető, és az emberek nem tudják, hogyan kell ezt az egészet túlélni. Elérkezett alakult ki a kritikus állapot, amelyet a bajok áradata kísér, a zavargások, forrongások, a háborúk az emberek és az országok között. A kabbala tudománya figyelmeztet, hogy ebből az állapotból elérhetünk a harmadik világháborúig, vagy akár egy negyedikhez is. A szenvedések felerősödhetnek, amíg az emberiség nem találja meg a korrekció módszerét, az orvosságot, amelyet csak a Fény adhat meg.

A történelem terében, 5771 évvel ezelőtt, amikor még az egoizmus kevésbé fedeződött fel az emberben, feltárult a kabbala módszere. Ez fejlődött fokozatosan a mi időnkig, addig a fokozatig, amíg elkezdjük érezni, hogy a mi egoizmusunk rossz. És most, kiválasztott személyek által, akik kifejlesztették nekünk a korrekció módszerét, végül is megkapjuk ezt, mint eszközt a gyógyulásra. Ekképpen az orvos elérkezik a beteghez és elmagyarázza neki a betegségéről, hogyan lehet egészséges, hogyan gyógyíthatja meg magát. Mert létezik a betegségére orvosság.

Ha sikerül felgyorsítani a felgyógyulás módszerét, az emberiségnek nem lesz szüksége a katasztrófák és a problémák ütései alatt keresni a gyógyszert, azonban így vagy úgy, de mindenképpen szükséges megtalálniuk az egyetlen utat.

Egy újabb példa erre, hogy miután Norvégiában egy ember megölt 70 fiatalt, a Norvég televízió letiltotta a továbbítását bármilyen tartalomnak, amelyben, a kegyetlenség és az erőszak elemei szerepelnek.

Miért csak az ilyenfajta jelenségekből tanulunk?  Miért nem tudunk mi már a kezdettől fogva megtenni mindent egy kijavított formában? Miért hozunk mi létre a gyermekek számára is ilyen rossz környezeteket és tesszük szükségessé, hogy tanuljanak ezekből az egoista konfliktusokból és versenyekből tanuljanak?. Miért arra tanítják őket a játékok, amelyek az ő korosztályuknak készülnek, hogy minél többet öljenek vagy minél több pénzt keressenek? Miért nem adjuk át nekik az Egység üzenetét?  Igazán mi saját magunk lőjük lábon magunkat, és fűrészeljük az ágat, amin ülünk, magunk alatt.

Csak ilyen események eredményeképpen, amelyek megtörténtek Norvégiában lehetséges felébredni, vagy jóval borzasztóbbak kellenek ezeknél, vagy akár egy új világháború eredményéből tanulunk? Csak így értjük meg hogy nem lehet tovább ezen a módon folytatni?De mindenesetre nem látjuk az aktuális mozgásokat. Az emberiség talán okosabb lesz. Milyen más bajok kellenek, még elérkezzenek hozzá?

Anélkül, hogy várnánk őket, az emberiséghez kell, forduljunk, türelemmel és jósággal, mint a beteghez, aki nem tudja, hogy miért érzi rosszul magát. A fájdalma csak jobban elfedi a látását és a hallását.  Ha nincsenek is ellenünk, de ha meghallgatni sem akarnak, nekünk mindenféleképpen meg kell próbálnunk utat találni a szeretetben hozzájuk, és határozottan megmondani, hogy nincs más kiút.

Nem vagyunk más módszerek ellen, nem vagyunk ellene közvetlenül az egoizmusnak sem, nem támadunk semmilyen mozgalmat vagy egyéb dolognak, és nem támadjuk a pártokat sem. Nekünk nem kell összezúzni sem az ő egójukat, sem a miénket.  .

Folytatnunk kell a kapcsolatot, az össze vitával együtt. Az összes egoizmust, amely bennünk van, az összes társadalmi zavart fordítsuk át adakozássá, szeretetté, és összekapcsolódássá. Mindenki hozzá fog járulni a maga részével, nem ellenállva, hanem óvatosan, ehhez a kapcsolathoz.

BS

A globalizáció alap koncepciója, az integráció, a világ egysége, és a de a globalizáció kora egy metafizikai, spirituális és virtuális dolog, valami, ami nem látható, vagy megfogható. Ezek a minőségek túl vannak a mi hétköznapi, anyagi világhoz való viszonyulásunkon.

Hol és ki tud mutatni nekem egyetlen cselekedetet, erőt, minőséget és folyamatot a mi világunkban, melyek ezeket a dolgokat jelenítik meg? Még ha beszélünk is egy globális világról, annak valóságáról, és az ebben zajló, globális folyamatokról, sokkal inkább virtuálisan érezzük, mint valójában. Végül is ez igazán születik meg bármilyen pillanatnyi valóságban. A képzeletünkben, felépítünk egy virtuális képet, valószínűleg elidealizáljuk, összekapcsoljuk a valóságot és az utópiát, és a feltételezéseinket. De hogyan ítélhető meg ez a megközelítés?

Tény, hogy soha nem építünk semmit, egy jövőbeni kép nélkül. El kell képzelnünk a jövőt, de ugyanakkor valódi előzmények kell, hogy irányítsák a folyamatot, melyik az elképzelt képpel kapcsolatosak. A természetből kell példákat vennünk, a globalitásából, integralitásából, és ennek megfelelően kell felépítenünk a jövő társadalmát.

Az emberiség előtt felbukkanó problémák teljes komplexitása jelzi az egyetemes megoldásra törekvés igényét is ezeknek a problémáknak. Ma egyetlen probléma sem korlátozódik lokális helyekre. A természet nyom minket a tudatosságra, és a teljes egymástól való függőségünk felismerésére. A globalizáció az, amely feltárul a számunkra, arra ösztönös minket, hogy nyomjuk el a nemzeti ls regionális érdekeinket, és helyezzük előtérbe a globális, közös problémákat először.

Az emberiség érdekében történő integráció igénye, megköveteli a párbeszédet az összes ország képviselői között, egy teljes egyenlőségi alapon. Minden oldal bemutatja a problémákat, a szükségesnek vélt megoldást, és minden probléma egyetemlegesen kerül súlyozásra, mint egy nagy családban, ahol megbeszélik, melyik probléma lesz először megoldva. Csak a globális kölcsönkapcsolatok tényének, mint elsődleges feltételnek az elfogadása által lehet kifejleszteni a helyes probléma megoldási módozatokat.

Máskülönben elkerülhetetlenül háborúba keveredünk, amely elutasítja a párbeszédet. Ez nem szükségszerűen egy „forró,” vagy „hideg” háború, hanem egy felismerhetetlen, központosított, információs befolyásolása az emberek tudatának, egy adott országban, azzal a céllal, hogy eltorzítsa a képet a világról, a tradicionális elméletekről és értékekről. Ezeknek az információs fegyvereknek az érzékelése, érzelmi kényelmetlenségeket, és bizonytalanságot okoz, illetve zavarokat az alapvető infrastruktúrában.

Természetesen minden esetre, akár egy jó, akár egy rossz forgatókönyve valósul is meg a fejlődésünknek, még mindig el kell érnünk, egy integrált, kölcsönös kapcsolatokba működő társadalmat, mivel ez a természet célja. Az emberiség törekvése az egységre nem más, mint egytermészetes kifejeződése, az élő rendszernek. Azonban ez a természetes folyamat nem gyorsítható fel mesterségesen. Ez tudatosan kell, hogy megtörténjen, és önkéntesen, mivel máskülönben egy olyan projektbe fordul, ami egy hatalom által lesz, erőltetett módon végrehajtva.

Ezért, elsődleges az emberek oktatása, biztosítva ezzel, hogy megértsék az új világot, amelyben ma találjuk magunkat. A valódi hatalomnak, mint univerzális, planetáris, információs, oktatási és tájékoztatási rendszereknek kell kiépülniük. Mivel az új közösség teljes kialakítása valóban virtuális csatornákon történik meg, először pontosan ezeknek a megfelelő használatának kérdését kell megoldani.

KN

Kérdés

Mi még mindig nem érezzük a külső világ fájdalmát teljes egészében. Hogy korrigálhatjuk ezt a helyzetet a csoportban való munkával?

Válasz

Jobb lenne érezni minél előbb ezt a fájdalmat. Olyan ez, mint a betegség, jobb minél előbb felismerni, egy korai állapotában. A világ csak elkezdett elmerülni a válságba, de félő, hogy már a mai problémák is hatnak minden egyes emberre. Mi látjuk, hogy az idő eljön, és terjeszteni kell az anyagainkat, melyek elmagyarázzák a válság okait, és a megoldást.

Az egész világ, beleértve Amerikát, Európát, Kínát és Japánt kivétel nélkül bajban van. Mindenki fél attól, hogy mi történhet, és senki nem tudja, hogy mi fog történni holnap. Néhányak messzebbről tekintenek a válságra, például Németország. Azonban nekik még jobban kell tartani a dologtól. Aki magasabbra emelkedik, nagyobbat bukik. EL sem tudjuk képzelni, mi történne, ha holnap, minden kipróbált mechanizmus hirtelen összeomlana.

Hogy lehetséges ez? Az emberek felébrednek minden reggel, elmennek munkába, mint máskor, és így tovább… Akkor?

Azonban nem így lesz. Nem mennek dolgozni. Még nem ismertük fel, hogy egy integrált rendszerben vagyunk a természettel, miközben mi magunk nem vagyunk integráltak. Mintha megpróbálnánk egy négyzet alakú darabot beilleszteni, egy kerek nyílásba. Valójában a mi formánknak kell, a rendszerhez hasonlóvá válnia. Ez nem egy egyszerű forma, mivel nem geometriáról beszélünk, hanem sokkal inkább minőségekről.

Ma, az egész emberiségnek fokozatosan alkalmaznia kell az új formákat, a helyes formákat, melyek megfelelnek a Fénynek. Ez egy hatalmas probléma. Csak a Fény magunkra vonzásával tudjuk ezt megoldani, amely végrehajtja a korrekciót rajtunk. Ezért mondva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot, és a Tórát, mint fűszert, mivel a Reformáló Fény ebben van elrejtve.

Reméljük, hogy megfogjuk ezt mindannyian érteni, és képesek leszünk másoknak is ezt átadni.

KN

Kérdés

Mennyi Fény szükséges a számomra ahhoz, hogy végleg visszatérjek a Forráshoz?

Válasz

Ez a gonosz feltárulása során tisztázódik. Például, amikor az autóm elromlik, elviszem a javító műhelybe. A szakértő azt mondja nekem, hogy „nem forgatható el a kormánykerék, de az oka a problémának, a kormányrúd..” Azaz, először megkeresi a hibás alkatrészt, és csak azután dönti el, hogyan oldja meg a problémát.

Csak miután megérti valaki az okát a hibás működésnek, képes eldönteni, mire van szüksége ahhoz, a gonosz hajlamával valamit kezdeni tudjon. Először látni kell a problémát. Ezáltal elérheti a teremtés célját, és megértheti, ki is az a Teremtő, az „cselekedeteiden át ismerünk meg Téged Uram” elvén keresztül.

A Teremtő adott az embernek egy „törött autót,” és először meg kell érteni a problémát, majd ebből pedig azt, hogy milyen módon lehet ezt korrigálni. Ez az, ami emberi lényé tesz valakit, azaz hasonlóvá a Teremtőhöz. A gonosz feltárása nélkül, nem lehet megérteni, mekkora Fényre van szükség, és nem jön al az igaz epekedés sem a korrekcióra, amelyet pedig úgy nevezünk, hogy MAN.

Végül is, a MAN nem más, mint az egyesülés a Malchut és a Bina között. Tudnom kell, hogy bennem mi az, ami nem korrigált, törött a Malchut felől, és ennek kell korrigálódnia a Bina által. Mikor mindkettő összekapcsolódik bennem, ezt nevezzük MAN-nak. Most már tudom, hogy minek kell elérkeznie hozzám, miközben a Fény természete végrehajtja a zsámomra még mindig ismeretlen korrekciót. Azonban világos a számomra, hogy ez egy külső erő, amely végrehajtja a szükséges feladatot itt.

KN

A kezdeti állapotból, ahol az össze lélek együtt volt (Σ), átváltottunk a törés világába, majd lezuhantunk a mi világunkba. Majd az egoizmus fejlődése és az össze rész kölcsönös egymásba foglaltatása után, elértünk egy forduló ponthoz (1995) amikor el kell kezdenünk korrigálni az egónkat, hogy visszatérjünk a kiindulási állapotba.

Azonban ameddig az első állapot a Fény által lett megteremtve, az utolsó állapotot önmagunk teremtjük, magunknak. Egy hatalmas különbség van ebben az állapotban, hiszen ez által hasonlóvá válunk a Fényhez, a Teremtőhöz. Ez a teremtés végső célja.

Mi öntudat nélkül születünk, mint egy spermacsepp, ahogy beágyazódik az anyaméhbe, és még semmi nem vált ez által. Majd átmegyünk egy előkészítő fázison, megszerezzük a jóság erejét (+) és a gonoszságét (-), majd ezeknek köszönhetően fejlődhetünk a spirituális úton.

Mindenki maga vezényli a saját belső „háborúját,” és együtt vezényeljük a társadalomban, az emberiségben, zajló háborúkat mindaddig, amíg fel nem tárjuk az igazságot, a középső vonalon való haladás által. Ugyanakkor, a plusz és a mínusz egységbe olvad bennünk. A mínusz az egoizmusunk ereje, a plusz a Fény ereje bennünk. Ez az előrehaladásunk módja.

Nagyon tudatosan és érzékenyen kell vezényelnünk ezt a nehéz feladatot. Lényegében ez az, amit tennünk kell. Végül is vissza kell térnünk a kezdeti állapotba, és ott feltárjuk önmagunkban annak a mélységét. Ezt végrehajtva, bölcsebbek, érzékenyebbek, és kiemelkedettebbek leszünk.

A jelenlegi állapotról indulva, elkezdünk mélyebbre fúrni önmagunkban, az Assiya, Yetzira, Beria, Atzilut, és Adam Kadmon világaiba, a végén pedig elérjük a Végtelen Világát (∞). A legfontosabb eredményünk, a gonosz feltárása.

Mindent elérünk az egónkban. Ahogy az adakozás felé irányulunk, egyre mélyebbre ásunk a felső világok feltárásába ebben, ameddig a Végtelen Világ teljes Malchutja, amelyben a kezdeti állapotban voltunk, nem transzformálódik az adakozás szándékába. Ezen a módon megyünk keresztül a második állapoton, amely tartalmazza a teljes utunkat, és végezetül így jutunk el, a harmadik állapotba.

Ahogy azt Baal HaSulam írja, a kabbala módszere biztosítja a számunkra a gonosz, az egoizmus feltárását önmagunkon belül. Ahogy korrigáljuk azt, egyre mélyebbre ásva, és feltárjuk az összes világot, a teljes spirituális valóságot. Végül is, a Teremtő nem teremtette semmit, kivéve a kapni akarás vágyát. Ez a vágy felvett egy egoisztikus formát, a törés alatt, és most ezt kell adakozásba korrigálnunk.

Ma úgy érezzük, mintha egy elvarázsolt, sötét és behatárolt valóságban élnénk. Ellenétes létezésben a Fénnyel, csak ezt érzékelhetjük. Mint egy petesejtnek, nekünk sincs elképzelésünk sem, mivé fogunk válni a jövőben.

Azonban amint magunkra vonzzuk a Fényt, hogy az fejlesszen minket, és megváltoztassa a kapni akarási vágyat adakozássá, elérjük a Teremtőt, a formaegyezés törvényének megfelelően, egészen addig, amíg a vágyunk és az azt kitöltő Fény teljes mértékben nem válik azonossá.

KN

Az edényeinkben, amelyekkel a világunkban dolgozunk az értelem és az érzelem, ellentétben vannak egymással. Amikor mi kifejlesszük az egyiket, úgy érezzük, képtelenek vagyunk a másikat kifejleszteni. Általában már a gyerekkortól látni lehet, hogy az ember merre irányul, a reáltárgyak vagy a humán tárgyak felé. Mi megkülönböztetéseket teszünk, az említett a tendenciák és tulajdonságok között.

Azt mondjuk: Ne az érzelmeid, hanem az eszed!”, vagy ” Te nem érzed ezt, de ha megérzed, akkor érteni fogod”. Azaz, úgy gondoljuk, az érzelem segít megvásárolni az intellektust, azért, hogy megértsük majd az érzelmet. Mivel az intellektus az érzelem eredménye. De mindenesetre, az érzelem és az intellektus ellentétben vannak bennünk.

De a spiritualitásban, mindezek egy edényben találhatók.  Az érzelem a legfontosabb, mivel ő szüli az intellektust, az értelmet, és ez segíti megérteni az érzés lényegét. A valós spirituális edény az érzelem és az értelem összekapcsolódása, minden szinten, a gyökér szintjétől egészen a negyedik szintig. Mikor mi elékezünk a negyedik szintig, megértjük mindazt, amit érzünk, és ez alapján leszünk képesek döntést hozni. Itt már nincsen felosztás és ellentmondás az érzelem és az értelem között.

Ez egy nagy különbség a spirituális világ és a mi, értelminek nevezett világunk között. Mivel a spirituális lét teljeséget jelent, ahol az ember nem különböztet meg, két ellentétes irányt. A mi világunkban, amelyben egy részt az érzelmek hatása alatt van, és az ember ezért látszólag mindenféle értelmetlen dolgokat végez, azaz olyasmit, amely az értelem alapján nem megfelelő, mert kizárólag az érzelmének alapján cselekszik.

Ennél fogva ezek a dolgok nincsenek kiegyensúlyozva, és ezek okozzák az összes kellemetlen konzekvenciákat, következményeket, hibákat, amit az ember ez által magára vonz. Ezek mind abból származnak, hogy ebben a világban nem vagyunk képesek ezt a két dolgot összekapcsolni, az egónk elválasztja őket egymástól.

Az intellektus egója és az érzelem egója ellentétben vannak egymással. Hányszor láthatjuk ezt magunkon, amikor tudjuk, hogy valami rossz, mégis mivel az érzelmeink vezetnek minket, mert mi élvezni akarunk valamit, belemegyünk azokba a dolgokba, amit értelemmel tudunk, hogy nem kellene, és később szenvedünk a következmények miatt. Mivel ebben a világban a számítás az intellektus oldaláról történik általában, ezáltal az érzelmi alapú döntést alapvetően negatívnak tekintjük.

A megoldása csakis egy lehet, az ember korrekciója. Mivel a spirituális világ, az értelem fölötti állapot, az érzelem és az értelem egy edénybe vannak kapcsolódva egymással. Ahogy mondva: “a szív megért!”, mert a megértés a spirituális érzelemből származik a „zivugból”, ahol mi már nem követünk el hibákat, és a számításunk mindig helyes.

BS

Kérdés

Hogyan vagyok én képes megállítani magamat, hogy ne hibázzak, amikor egy helyzetben, már az első pillanatban tudom, hogy az érzelmeim hatása alá kerülök, és érzem, hogy ez nem helyes? Vagy nekünk szükséges állandóan lezuhanni, azért hogy felemelkedjünk?

Válasz

Ez pontosan így van. Az ember ezerszer lezuhan, majd felemelkedik. Csak a hibák felismerésén keresztül, nagyon sok zuhanáson, csalódáson, keserűségen keresztül, rengeteg számító lépés után, amelyekért nekünk mindig meg kell fizetnünk, végül is elérjük a végső utolsó, leglényegesebb számítást, hogy fölé kell emelkednünk ennek a természetnek, ahol mi az egoista természetünkön belül vagyunk. Lehetetlen, hogy az ember, a saját értelmével és szívével együtt haladjon végig az úton, valahol fölé kell mindennek emelkedni.

Nézzük a helyzetet, amit jelenleg látunk a világ minden országában. Intellektuálisan, mindenki megérti, hogy beléptünk hatalmas a válságba, de mégis az emberek képtelenek bármiben visszafogni magukat.  Az ego nyomja előre az embert. Látszólag az egoista szándék és érzés  jóval erősebb, mint az intellektus, és az ember továbbra ezt követi.

Tehát az ember semmit nem képes tenni az egója ellenében. Nem számit mennyire fordult fel a világ, senki nem akarja meghallani a figyelmeztetést. . Azonban mi változatlanul tesszük a dolgunkat, hogy megmutassuk mindenkinek, hogy létezik egy módszer a korrekcióra, ami a kabbala módszere. Mindenki valóban láthatja, hogy minden sarkon problémák vannak, a gazdaságban és az élet más területein – és ezért vagyunk most képesek megmutatni, mit is korrigál a kabbala. Előtte, lehetetlen volt eljuttatni ezt az üzenetet az embereknek, még ha ezerszer is magyaráztuk el, mert senki nem akarta meghallani.

A világ még nem fogadja ezt a módszert, addig, amíg kétségbe nem esik, és ameddig az emberek el nem jutnak annak a megértéséhez, hogy az értelem és a szív két vonalon kell, hogy legyen, amiket össze kell kapcsolni, és addig, míg ez nem történik meg, állandóan hibákat követnek el.

Semmi más nem fog segíteni. Fel kell, emelkedni a korporális érzelem és értelem fölé, a spirituális cél érdekében. Ez képes összekötni az intellektust az érzelemmel (a szivivel), a középső vonalon. Mindez azért, hogy elkezdjenek együtt dolgozni, mint egyetlen Egység. Akkor a szív elkezd „megérteni!”

A mi világunkban, nem létezik ilyesmi, mindig döntést kell hoznunk, vagy a szív vagy az ész, vagy érzelem, vagy értelem kell, hogy domináljon. Egyik a kettőből.

Manapság a válság új állapotában kerülünk, egy új fordulóhoz, amelyet hamarosan érezni fogunk. Az ember, csapást csapás után kap, ameddig végül is megérti a lényeget. A fáraó, a mi megszerzési vágyunk, a mi egónk, amely egyre közelebb visz minket a Teremtőhöz, (az Apánkhoz), és kényszerít minket annak a megértésére, hogy el kell rejtőzzünk előle, vagyis az ego elől.

A fáraó tudja, hogy az Izrael fiai elszaladnak tőle.  Ha így van, akkor miért vonja magára a csapásokat? – azért, mert a fáraó van felépítve. Ő saját magára vonzza be csapásokra. Az ember szenved, nem marad választása, csak hogy fusson el ezektől a csapások elől, és leválassza magát ezektől a gonosz erőktől.

A fáraó az ellentétes kivetülése a Teremtőnek bennünk. A kérdés az, hogy: mekkora mértékben képes ez megnövekedni bennünk, azért, hogy végre már elmeneküljünk tőle. Ez már a kabbala terjesztésén múlik, a megértésen, és a csoporton belüli kapcsolaton.

BS

A mi világunkban a vágyaink, azaz az edényeink összeütközésben, ellentétben vannak egymással. A munka a Fénnyel és a szűrővel olyan cselekedeteket jelent, amelyekben számításokat végez az ember a logikai érveivel, a benyomásaival, az összes érzelmeivel, a szeretettel és gyűlölettel, kapcsolatosan, és ez alapján határozza meg, hogyan használja őket. Az ember megszorítja az érzelmeit, de ezzel párhuzamosan fejleszti őket. Ahogy mondva van: “Aki nagyobb a barátjánál, annak nagyobb a vágya”, azaz, az ő érzelme sokkal erősebb, és nagyobb a másikénál.

Az ember nagyobbá válik a saját szintjén, így képes kiegyensúlyozni a jobb és a bal vonalat, az intellektust és az érzelmet. Képes arra, hogy összekösse ezeket a középső vonalon, és felhasználja őket az adakozás érdekében.

Ennél fogva, a spiritualitásban két állapot létezik: a szeretett és a félelem, és a kettő összekapcsolódik egymással. A szeretet jelentése, amikor az embernek megnyílik a lehetőségre, hogy összeolvadjon a Felsővel és ennek eredményéből megérti és megérzi a Teremtő útjait. Ennek a fontosságát kell megérteni itt!

Ezt előzi meg a munka. Mikor az ember a saját érzelmei fölé emelkedik, és a Felsőnek az értelmét a saját értelmére öltözteti, akkor állandóan a két vonalon halad, mintha két lábon járna.

A mi világunkban, az intellektus és az érzelem ellentétesek egymással, és ezáltal állandóan hibára kényszerítenek minket. De a spirituális világban, pontosan ezzel segítenek minket összekapcsolódnak, egy cél érdekében, és az ember ezáltal teljessé válik.

BS

KA

Kérdés

Az „ágak nyelvezete’ magyarázatának megfelelően, amely meghatározza a kapcsolatot a gyökerek és az ágak, vagy lombok között, megjelennek bizonyos erők, vagy talán inkább mezők, melyek különböző állapotokhoz kapcsolódik..

Válasz

Az energia mező egy bizonyos állapot. Valóban az ágak nyelvezete kapcsolja össze az adakozási mezőt vagy területet azzal, ami az adakozás. Minden szó tervszerűen jelzi az utat az egyik állapotból a másik állapotba, és visz át bennünket az egyikből a másikba.

Ezt követi, hogy az ágak nyelvezete nem egy síkúan magyaráz el valamit, az egyik világban, vagy a felette levőben, azaz a megszerzés vagy az adakozás oldala irányából. Sokkal inkább az utat mutatja meg, mintha az embert elhurcolták volna, hogy a megszerzésből az adakozás akarná valaki elvinni.

A legfontosabb jegye ennek a nyelvezetnek, hogy ez visz el bennünket, miközben minden más nyelvezet ugyanazon a szinten marad, és nem okoz egy emelkedést a következő szintre. , Az ágak nyelvezete azért van így elnevezve, mert igyekszik visszaemelni az embert az ágak szintjéről, a spirituális gyökerek szintjére. Úgy épül fel, mint egy lift, vagy daru. Ezért ez a spirituális gyökerek felé mutat, és a teljes TANTA (Taamim-Nekudot-Tagin-Otiyot) kódját hordozza, ami a gyökerek belső adathalmaza.

KN