Szerző arhívuma: nandor

Hír

“Hosszú ideig a globalizációnak csak egy haszna volt: a nyugati termékek fogyasztására irányuló szükséglet állandó gerjesztése a fejlett országokban. Már nagyon régóta a fejlett országok helyi vállalatai, az egész világpiacon aktívak. Ők nem csak eladják a termékeiket, hanem vásárolnak is a nyugati piacokon”.

Válasz

A fejlődés elvezet minket a termelési eszközök konszolidációjának szükségességhez, és a piac megváltozásához, az egész világ termelésének és szükségleteinek az összehangolásához. A mi világunk integrális, összetartozó természete több módon is kötelez minket: 1) a szenvedés útján, 2) az egyesülésünk szükségének felismerése által.

Ez meg fog történi azelőtt, hogy a fejlett országok meghódítják a világot, ugyanolyan önző módon, ahogy eddig is tették. Miután már a fejlődésünk fordulópontjához értünk, a folyamatok felgyorsulása kötelez minket, hogy folytassunk egy integráció (vagy egymáshoz elfogadása) formájában, és nem egy verseny formájában.

BS

Mi nem tudjuk megérteni mi az értelme, annak a mondatnak, hogy, „A hit az értelem fölött”, ameddig az ember nem szerezi meg az érzését,annak, ami ebben rejlik. A hit felfedezése az értelem fölött, egy időben érkezik el az “értelem” (Dat) felfedezésével. Mi most még nem tudjuk mi is az értelmünk, mivel ösztönös módon, a tudatalattiban, állandóan a jó állapot felé fordulunk és állandóan eltávolodásban vagyunk a számunkra a rossz állapotoktól.

Nincs hatalmamban megvizsgálni, látni, érteni és érezni, miért ebben a formában haladok előre. Mivel ez még korai is lenne, azonban már egy korábbi módon bele még is el van rejtve az én természetemben az értelem feletti hit, azaz még mielőtt elérkezhetnék a megértéshez és a megérzéshez, és ezt állandóan figyelemben kell venni. Ez az én természetem.

Ennél fogva, ahogy írva van “Ő megkülönböztet a Fény és a Sötétség között”, ez ugyanaz az állapot, amelyben az ember elkezdi érezni, hogy az értelme működteti őt. De amikor ennek  a működését kívülről figyeli, oldalról, és ebből a megfigyelő ponttól  ő már lát egy másik állapotot, amely aztán benne fokozatosan megszületik benne  és készen áll a fejlődésre.

Tehát az ember megszerez egy új vágyat (Spirituális edényt), amelyben le tud válni a korábbi természetétől. Ebben az új vágyban együtt van más lelkekkel és a Teremtővel, mert a Teremtő csak ebben a közös vágyban jelenik meg. Ezt egy “integrált” számításnak nevezzük, amely magában foglalja mindenki érdekeit, olyan mértékben, ahogy az emberben feltárul.

Ettől a nulla ponttól, a két irányban, az “értelem”(dat) és ” hit az értelem fölött”, (Emuná lemálá mé á dát), párhuzamosan fejlődés indul meg.  Amilyen mértékben fejlődik az egyik, úgy fejlődik a másik is. Ez addig folytatódik, amíg elérjük a végső korrekciót.. Az értelem az én természetes egoista vágyam fejlődése, és a hit fölötte pedig, az adakozási vágynak a fejlődése.

A Fény az, amely megkülönböztetést tesz a kettő között, azonban az egyik mindig a másikra épül. Ezért válik olyanná válik a megszerző, hogy bár megszerzésben lesz, de “azért, hogy adakozzon”, bár úgy tűnik, hogy ezek a szavak (megszerzés az adakozás érdekében) nem kapcsolhatók értelmesen össze és ellentmondanak egymásnak, és csak az értelem előre haladtával  fejlődik ki a hit az értelem fölött, amely kibékíti ezt az ellentétet.

Majd megjelenik az érzés, hogy hit, amely az értelem felett áll, és az értelem eltávolodik egymástól, ezt úgy hívjuk hogy  “az Úr Üdvözölése”. Attól a pillanattól kezdve, az ember kezdi érezni saját magában az új edényeket és az új spirituális vágyakat. Ez megkívánja, egy új értelem megszerzését, hiszen a megszerzés vágya mozgat most is, és a hatalmas új vágyhoz tartozó értelem, csak jóval később érkezik.

Egyelőre csak megpróbáljuk megszerezni az adakozás vágyát és erőfeszítéseket fektetünk a tanulásba és a csoportba, ezt hívjuk a “felkészülési időszaknak”. Még nincs spirituális vágyunk, és még nem értünk el a “nulla ponthoz”, amelyből elkezdhetjük felfedezni az említett két jelenséget: az értelmet és a hitet az értelem fölött. Pontosan ebből a pontból kezdünk el mi dolgozni majd az értelem fölötti hittel, és nem korábban, vagyis nem az felkészülési időszakban.

Mi állandóan egyik állapotból a másikban megyünk: az értelemből felemelkedünk az “értelem fölé”, majd visszazuhanunk, és így tovább. Bele kell, hogy fulladjunk az értelembe, azért, hogy felemelkedjünk, az értelem fölötti hitbe Nekünk azért kell az értelem, hogy fölé emelkedjünk. Ami a legfontosabb, hogy tudatosan rendelkezzünk a megszerzés vággyal, és meg kell találnunk,, hogyan dolgozzunk, a vele ellentétes formában

BS

Anton Szponov véleménye, a “Invostkafé” ügynökség elemzője: “A kormányok nem vontak le semmilyen következtetéseket a válságból. Az egyetlen következtetés az, hogy ma már senkinek nincsen kétsége abban, hogy egyik ország gazdaságát sem lehet elszigetelni a másik országtól és kötelezve vagyunk arra, hogy segítséget adjunk azoknak az országoknak, amelyben problémák jelenek meg”.

Válasz

Ez egy nagyon fontos első következtetés az új világban. A tény az, hogy a világ globális, integrális, kölcsönösen összekötött, hogy a külső feltételek, amelyek nem függnek tőlünk, az összekapcsolódás  szükségessége elé állítanak minket, mint a különböző szervek egy testben, és emiatt megjelenik egy fontos kérdés: lehetséges, hogy az összes jelenlegi problémánk oka, a mi jó és helyes kölcsönös összekapcsolódásunk vágyának hiánya?…

BS

Csak az érzésekben lehet megérteni mi jelent “A hit az értelem fölött”. Ameddig ezt nem érjük el, egyáltalán nem tudjuk, hogy létezik ilyen felosztás az emberben az értelem és a hit között, azaz a hit az értelem fölött. Úgy tűnik nekünk, hogy a hit ellentéte az értelemnek. De ez nem így van, ez egy teljesen más dimenzió, amelyet nem értünk még meg.

Az ebben rejlő új dimenziót nevezzük, spirituális térnek, amely előttünk majd felfedeződik. Mintha a saját valóságomban megjelenne egy világ, amelyről azelőtt nem is gondoltuk, hogy létezhet e egyáltalán. Ez olyan, mint a macska, aki nem képes megérteni az ember gazdag világát, úgy tűnik neki, mint aki ugyanabban a világban él, ugyanaz az őt érzéke van, mint az embernek, és ezen kívül neki nem kell neki más!

Tulajdonképpen az embernek is öt érzéke van, de megvan a saját világa, tele mindenféle emberi számításokkal, amit a macska nem érthet meg. A macskának nem áll hatalmában ezeket megérteni.

Képzeljétek el magatokban, hogy a macska hirtelen kapna egy emberi értelmet és érzést, és mindent megértene, amit az ember, amelyről még nem is álmodott volna előzőleg. Ez úgy tekinthető az ő esetében,  mint “az értelem fölött” , mert ezek, az ő hétköznapi értelménél messze magasabban vannak.

De néha visszazuhanunk,  mintha egy csak egy ravasz macska lennénk, ugyanabban a keretben, mint egy macska máskor meg felemelkedünk, hogy emberré (Adam) váljunk!

És ezek az állapotok, amelyeket úgy hívunk, hogy spirituális zuhanások és emelkedések, nem pszichológiai állapotok, amelyben hangulati állapotok zuhannak és emelkednek, és ezért azt gondoljuk, hogy általános zuhanásban és emelkedésben vagyunk. Mert a valódi spirituális emelkedésben az van, aki az adakozásra emelkedik, az új edényeiben, vágyaiban.

BS

Kérdés

A kölcsönös garanciával összhangban ön az emberi szervezet és a szervek együttműködését szokta használni példaként, ahol mindegyik szerv kölcsönös felelősséget vállal az összes többiért. A rendszer zárt és egyesült.

Azonban nincs uniformizált rendszer az emberi társadalomban. Itt vagy ott az emberek különböző csoportokban egyesülnek, amelyek törvényszerűen harcolnak egymással. Azonban nincsen olyan érzékelése az emberi társadalomnak, amely az emberi szervezethez hasonlóan egy általános rendszerben működne. Nem érzem a másik embert úgy, mint ha a testem részei lennének, és így nem is mutatok feléjük kölcsönös garanciát, kölcsönös felelősség vállalást.

Válasz

Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden példa, amit a tudományos kutatás hoz, és amit tapasztalunk a természetben, azzal az elvvel van egyezésben, hogy a „bíró csak az alapján dönt, amit a képes meglátni,” és ami egy csodálatos igazság önmagában. Minden jó és csodálatos, azonban személy szerint én nem érzem. Meg tudom érteni logikával, de az elmével való megértés nem elegendő ahhoz, hogy elvezessen engem, egy integrált formába.

Ha ezt érzékeléssel átfognám, ha biztos lennék benne, hogy ha nem működöm együtt a többiekkel, akkor nem érek el semmit, ha tudnám, hogy szükségem van másokra annak érdekében, hogy elérjek néhány életfontosságú célt, minden teljesen rendben lehetne. Még is valaki azt mondja, hogy egy jó élet lehetséges, azzal a feltétellel, hogy én és ő összekapcsolódunk. Akkor elérjük a jobb életet, a célt, és kikászálódunk a válságból, és a környezeti problémákból. Azonban nem érzem ezt. Meg tudom ezt érteni, azon a módon, ahogy a tudósok magyarázzák.

De miért nem mennek a tudósok ki az utcára, és miért nem zajonganak? Mi tartja vissza őket attól, hogy ezt tegyék? Nem látják a tényeket? De igen! Látják! De akkor miért nem egyesülnek, mennek ki az utcára, kezdik el kiabálni, hogy „barátaink, még egy kis feszültség, és a világ felrobban!” Miért nem ordítanak emiatt, megjósolva nagyon kényelmetlen, jövőbeni helyzeteket?

Azért, mert mindegyik ugyanazzal a problémával küzd. Adhatok egy listát ezer és ezer tudós, politikus, szociológus, politológus, vezető közgazdász, és még sok-sok okos ember nevével,akik kutatják és elemzik a problémáinkat, és látják, hogy csak az egység lehet a folytatás. Miért nem egyesülnek? Mert látják ugyan az igényét, de nem érzik, hogy kell csinálni.

Hatalmas különbség van az érzések és az elme között. Ami az elmében működik, nem kényszeríti az embert. Hányszor történt valakinek a személyes életében, hogy látta és tudta, hogy nem kellene valamit megtenni, de mégis megtette. Vegyük például a dohányzást. Bár mindenki tudja, hogy a dohányzás káros, az élvezet öröme, és a lustaság eluralkodik az emberen, és a viselkedésén.

Mit tehetek? Nem látok másokat rajtunk kívül, akik képesek megvalósítani ezt. Nekünk kell ezt a környezetet megszervezni, erő által. Amikor a környezet mesterségesen elkezd beszélni az egység igényéről, a globális kölcsönkapcsolatokról, ez a környezet el fog vezetni minket egy új érzékeléshez.

Akkor mindenki érezheti, hogy tényleg erre van szüksége! Miért nem értem el ezt még? Ugyanezen a módon nyűgöznek le minket, az előttünk villódzó reklámok. Ilyenkor átvezetem a benyomást, az elmémből, az érzelmeimbe. Az érzelem a vágy, az elme a gondolat. Nekem a vágyamon belül lesznek benyomásaim. A vágynak elegendő hosszan kell fennállnia, bármire is irányuljon.

Ez csak irigységgel, epekedéssel és dicsőségre vágyással lehetséges, amikor látom, hogy mindenki erről beszél, hogy mások, milyen nagyra értékelik, és tényként hirdetik nekem. Máskülönben ez semmit nem jelentene nekem. Ez az, ahogy ajánlanak, egy új matracot például: „Meg kell venni, különben soha nem tudja meg, hogy mi is a jó alvás!”

Ha ez a hirdetés mindig működik, akkor nem nagyon van valódi választás. Ennek eredményeképpen, az ember visszaemlékezik a cég nevére, és valamilyen alkalomból elmegy a boltba és vesz egyet. Ha én nem én, a többség akkor is megadja magát és megveszi. Ez így működik. Ezért forgatják az áruk teljes költségének a 70 százaléka a reklám.

Láthatjuk mennyi hirdetés irányít minket közvetlenül a hirdetett termékre. Ezért tulajdonképpen csak a hirdetéssel van dolgunk, vele kötünk „üzletet.” Nem valakinek az érdeke miatt, hanem mert nincs választásunk. Akkor gyerünk, és hirdessük ezt a fontos üzenetet önmagunknak.

Akkor majd a valódi agymosáson át elérkezünk az integráció és az egység fontosságának megértéséig, és a kölcsönös garanciához. Amikor ezt elveszítjük, hirtelen majd vágyni fogunk rá. Miért? Mert az általános tudatosság el van fedve a környezetben, amely felettem uralkodik, mivel a befolyása alatt vagyok.

KN

A múltban az egoizmus hátulról és oldalról üldözött minket, de mindig szabad utat hagyott az előre mozgásra. Ma azonban, a sorompók nem oldalról emelkednek elénk, hanem szemtől szembe velünk. Mintha egy fal emelkedne elénk, nem hagyva helyet az előre rohanásra, és semmit nem tehetünk.

Ez az állapot egyre jobban és jobban feltárul. Nem igazán akarok semmit, nem érzem, hogy növelhetem az egoizmusomat, képtelen választ adni a kérdésekre, melyek ma megjelennek bennem. Kinőttem az előző állapotot, és belépek a kérdések következő szintjére, a felnőtt korba és az új szükségszerűségbe.

Étel, szex, család – mindez távolra került, idegen lett, „elmutált” formájú. Gazdagság, hírnév, és tudás nem sokat ígérnek már ezek sem.

A tudomány is válságban van, nem ad válaszokat a kérdéseimre, még ha 50 – 60 éve teljesen úgy tűnt, hogy mindent megválaszol.

A hatalom semmi vált a szemünkben, láthatjuk, hogy az egyetlen célja, a pénz. A pénz pedig… valóban az egész életet értéktelenné tette! A kérdéseim már kinőtték a bankszámla kijelzőjén megjelenítendő összes helyi értéket.

Amikor valaki elveszíti szükséges „üzemanyagot,” hatalmas üresség emelkedik fel belül, és az emberben az a kérdés jelenik meg, „Mi az értéke az életnek? Az én számomra mi az értéke? Azonban hiányzik a beteljesülés a számomra. A gyermekeimnek mi az értéke? Amikor idősebbnek lesznek, akkor el akarják hagyni a családi fészket. Különben miért neveltük fel őket egyáltalán? Milyen jövő áll előttük?  Szétesett család, széthullott társadalom? Az ember nem érzi, hogy bármihez kapcsolódna, semmi nem nyújt reményt. Ez egy fajta patthelyzet, amibe kérdéseink torkoltak.

Azonban a halálos végű állapot oka teljesen más, egyszerűen feléltük a természeti erőforrásokat. Ma teljesen tiszta, hogy az emberi fejlődés nem lehet végtelen, sem a mi igényeink oldaláról, sem az egységes egész létezése szempontjából. Ha folytatjuk a természeti erőforrások kizsákmányolását, a jelenlegi mértékben, akkor hamarosan semmilyen alapanyagunk nem marad, még az életszükségleteink számára sem.

Amit ma előállítunk, annak a 90 százaléka valamilyen módon az olajhoz kapcsolódik,az energiahordozók, a műanyagok, és így tovább. Amikor az olajtartalékok kimerülnek, itt maradunk úgy, hogy semmink nincs. Azonban mindennek ellenére, folytatjuk a tartalékok felélését.

Így egyfelől a természet határokat emel a számunkra, közgazdasági, klímaváltozási, és erőforrás szűkülési határokat, másfelől az egoizmus nem tol minket előre többé. Ez kérdéseket vet fel, amelyekre nem kaphatunk válasz itt, a mi világunkban, ebben a gyerekszobában, ahol annyi, érdekes játékot játszottunk mostanáig.

Ma a helyzet öngyilkossá vált, és irracionális mértékben elkezdtük a maradék erőforrás kihasználását.

Meg kell értenünk emiatt, a választás területére értünk. Ez az, ahol a szabad akarat megjelenik, a szabadságunk, és elkezdjük megérteni a fejlődésünk programját: Kik vagyunk? Miért vagyunk itt? Velünk együtt ez igaz, a világ rajtunk kívül álló részére is. Pontosan most van itt az ideje, hogy kezdjünk valamit ezzel a kihívással. Máskülönben az emberiség egy valóban reménytelen patthelyzetbe kerül.

Valójában a probléma gyökere nem a pénzügyi, vagy technológiai válság, vagy a családok válsága. Önmagunkkal vagyunk válságba. Meg kell értenünk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, mind a természet oldaláról, amely kötelez minket erre, mind a mi oldalunkról. Csak akkor leszünk képesek a dolgokat a saját oldalunkra állítani a világban.

KN

Baal HaSulam, “A béke” című cikkéből: Ők nehezen fogadják el a természet irányításának feltételezését… Következésképpen eljutnak a második feltételezéshez, hogy két irányító van, az egyik megteremtette és fenntartja a jót és a másik, amely megteremtette és fenntartja a gonoszt.  Természetesen figyelmen kívül hagyják a módszert a bizonyítékaival, és az összes jelzést, ami útjukba esik.

Ahogy fejlődök, különböző problémákkal találkozom, új dolgokat fedezek fel, és fokozatosan elkezdem kívülre vetíteni önmagam belső világát, elárasztva a belső minőségeimmel a külső világot. Például a számítógép irritál engem, a lassúságával, és én minden komolyságommal elkezdem a gépet átkozni ezért.

Ez be van épülve az emberi természetbe, annak az elvnek megfelelően, hogy „mi a cselekedeteiden át ismerünk meg Téged Uram.” A külvilágra irányuló hozzáállásom, a belső világomból jön. Valóban, egy objektív, külső valóság nem is létezik, minden, amit látok külsőleg, az csak a saját belső minőségeim visszaverődései.

Ezért, átemelem a fejlődési fokozatomat a külvilágba, anélkül, hogy felismerném ezt, és elvárom, hogy feleljen meg a külvilág a bennem kialakult normáknak. Gyakran, amikor emberekkel beszélek, őszintén csodálkozom, hogy miért nem értik meg, vagy érzik, amit én? Van egy mélyen gyökerező elvárásom a külső világgal szemben, egy szilárd meggyőződésem, hogy a külső világnak meg kell egyeznie azzal, amit én értek és érzékelek.

Ezen az ősi megközelítése a természetnek, mint egyetlen rendszernek, amely ben kérlelhetetlen és szigorú törvények alapján váltakozik a kettős irányítás. Az emberek felfedezték, hogy a természetnek is van potenciálja és cselekedete, ott is van ok és okozat, és akarat illetve akart nélküliség.

Az elképzeléseikben az emberek felruházták ezért a természetet olyasmivel, mint a „lélek,” célt és okokat tulajdonítottak neki, és párbeszédbe bonyolódtak vele, „ha én ezt és ezt teszem, az eredménye jó lesz. Ha mást teszek, akkor csak rosszul sülhet el. Ez olyan kapcsolat rendszer, mint ami a többi emberrel való viszonyomban működik.”

Ezen a módon az emberek elkezdték a saját minőségeiket, vágyaikat, gondolataikat és szándékaikat kiárasztani, a természetbe. Két ellentétes erő van az emberben, a jó és a gonosz. Ennek megfelelően, ezeknek a természetben is működniük kell. Az emberek jól, vagy rosszul kezelnek engem, én magam másokat szintén jól, vagy rosszul kezelek, így a természetnek hasonló felosztást kell követnie, két erő szerint.

Ebben az esetben hogy tudnám rábírni valamire a jó erejét? Vagy, éppen ellenkezőleg, a gonosz erejét? Ez jelzi a számítások megkezdését, amely a kettős hatalom természetéből indul ki.

Sőt, van itt, egy még mélyebb réteg. Nincs módom „elvinni az életemet,” spiritualizálni, és felruházni független létezéssel, egy lélektelen természetű, egyszeres hatalomban. Az egyszeres hatalom, mindig azonos. Azaz, nincs ésszerűség benne. Hogy tud valaki eltervezni valamit, ha a jó és a gonosz nem harcol benne, az egymással szemben álló elvek szerint történő számítása alapján?

Az abszolút törvény a természet tiszta, mechanikus formája. Azonban mihelyt két erő tulajdonítok neki, a jót és a rosszat, a számítás elkezdődik. Végül is, én magam a számításokat két lehetőség közötti összefüggésre alapozom. Akkor majd egyszer ki tudom vetíteni önmagam, és megtalálom ezt a két erőt a természetben.

Ezen a módon kezdődik az ellenállás, mivel az ember a valóságát hatalommal ruházza fel. Az egyesült természet nem elegendő a jelenlegi helyzet uralására, csak a kettős erő helyezi el az embert kettős hatalmi irányítás közé, mintha két tűz között lenne. Ez a mi valóság érzékelésünk. Két hatalom kényszeríti számításokra, tervezésre, harcra a jó és a rossz között, és így tovább..

A vallás ezen a ponton jön a képbe, beleértve a miszticizmust, és különböző „civakodást” a természettel. Ahogy az ember fejlődik pszichológiailag, kivetíti és átviszi a belső világát a természetbe, felruházva azt a saját erejével és minőségeivel.

Ez az, ahogy a hit kivirágzik, és szentségeket alkot, bálványokat emel mindenféle talapzatra. Ahogy az idő halad, ezek aztán az ősi idők mitológiájává válnak.

Így a kezdeti, első elképzelések a jelei az állati állapotból való kilépésnek: mint ember, megkülönbözteti magát a természettől, és leválasztja magát arról, és emberré válik. A második elképzelés a fokozatos fejlődéshez kötődik, a jó, és a rossz szembenállásához bennünk, a kapcsolat az ember és a közösség között. Amikor két szembenálló dolog jelenik meg bennünk, azonnal ennek megfelelő viszonyt keresünk a természetben is.

Ez az, ahonnan az emberi kultúra ered. A természettel való kapcsolatban, mi emberi módra voltunk képesek fejlődni, és ebben a világot átfogó kultúrában és tudományban benne rejlik az ember definíciója. Ez Ez kizárólag az ember előjoga, amely a kettős hatalom elméletéből ered.  Ennélkül, nem fejlődne a kultúra, amely megkülönböztet minket az állatoktól. A kultúra minden: a ruháktól a beszédig, a teljes önkifejezés.

Ez az, ahogy az emberi faj fokozatosan fejleszti a világ érzékelését.

KN

Kérdés

Több különböző módszer és csoport mond hasonló dolgokat, mint a kabbala. Hogyan védekezhetünk ezeknek a gondolatoknak a befolyásától? Van ennek bármilyen veszélye, és hogy álljunk hozzá mindehhez?

Válasz

A munkám természete miatt volt lehetőségem tanulmányozni különböző módszereket és még vizsgát is tettem ezekből a tárgyakból, miközben dolgoztam a PhD szakdolgozatomon. Hatalmas szakadék van a kabbala és minden más módszer között. Minden egyéb módszer csak valamiféle morális, földi fejlődést kínál az embernek, legfőképpen arra irányítva, hogy kell relaxálni és megnyugodni.

A kabbala nem. A kabbala az emberi természetnek önmagának a megváltoztatására irányul. Mivel a világ kizárólag a szubjektív érzékelésünkben létezik, ez az, amit korrigálni kell, ha a világot akarjuk korrigálni. Azaz az embernek fenn kell tartania az egoizmusát, és nem lerombolni, és felette kiépíteni egy új természetet, amit felső világnak nevezünk, amelyben képes érzékelni, ezt az új természetét. Ez egy teljesen más módszer.

Azonban ha valaki más módszereket tanulmányoz, senki nem fogja mondani, ne tedd ezt. A kabbala tanulása esetén az ember fokozatosan elkezdi látni, hogy mi a különbsége a többi tanításhoz képest.

Egyetlen létező módszer sem alapul a világ valódi természetén, a három vonalon, a három erőn, amely ellenőrzi ezt a világot, az altruizmus felemelésével az egoizmus fölé, anélkül, hogy azt összetörné, helyes módon használja valakiben, és így tovább. Ez látható is a kabbala ősi gyökereiben, és a forrásainak az erejében, a rengeteg könyvben, és a bennük rejlő magyarázatok mélységeiben. Amit láthat valaki maga előtt, az valóban egy hatalmas eszköz a teljes emberiség korrekciójához.

Vannak emberek, akik valóban törekednek a korrekcióra, el akarják érni a célt, lényegtelen mit, készen állnak erre. Vannak olyan emberek is, akik szeretnék elérni ezt a célt, de nem bármilyen áron. Azaz, ők számon tartják, mit kell nekik „fizetniük,” mennyit kell dolgozniuk ezért. Ezért lényegében sok ember szeretné ezt, de kevesen vannak, akik valóban vágynak rá. De minden nap egyre többen vannak.

Remélhetőleg elérjük a végső korrekciót gyorsan, egyszerűen még a mi évszázadunkban, a mi időnkben és a mi generációnkban. Még én is, aki idősebb vagyok remélem, megláthatom amikor a teljes emberiség közvetlen és gyors módon megteszi a spirituális lépcsőket, egyiket a másik után, annak érdekében, hogy elérje a végső korrekciót.

KN

Az Izraeli tiltakozó mozgalmakkal kapcsolatban, egy magyarázatot kell adnunk az embereknek arról, hogy mi van a követelések mögött, melyeket ma beterjesztettek a kormánynak ma. Lényegében mi egy érzékelhető, valódi elképzeléseket kell adnunk nekik, hogy megértsék a lényegét a szlogeneknek.

Mi a lényegi pontja, az egyenlőségért való követeléseknek? Végül is ez csak relatív és behatárolt lehet.

Mi a lényegi pontja az egységre utaló szlogeneknek, ha mi egoisták vagyunk, és utáljuk egymást? Azt követően, hogy nekünk egyesülni az egoizmusunk felett kell, és ezért szükségünk van egy magasztos célra. Ez ahhoz hasonló, ahogy a háborúk idején, amikor csak meg akartunk menekülni, azt éreztük, közelebb vagyunk egymáshoz, még ha ez nem is volt valódi egység.

Mi a lényege az összes eljövendő érzelemnek a kölcsönös garanciával kapcsolatban? Mit jelent ez a garancia? Bank garanciát? Nem, ez azt jelenti, hogy a közösségünkben, mindenki egybeforr, és ez elkerülhetetlen. Majd vonakodva, mivel nincs más választás elkerülni, hogy egymás torkának essünk, megteremtjük a kölcsönös függés tudatos rendszerét, amit kölcsönös garanciának nevezzük.

A természet már ebben a kapcsolati rendszerben van, de az emberiség erre még nem ébredt rá. A mi részünkről már érezzük és megértjük, hogy mindenki „egy fazékban” van, nincs semmilyen más lehetőségünk azon kívül, hogy megvizsgáljuk a kölcsönös garancia integrált rendszerét.

Azonban a kölcsönös garancia először is azt követeli tőlünk, hogy felelősek legyünk. Minden ember adakozik a többiek felé, és függ egymástól. Ez ugyanolyan, mint egy családban, én függök a gyermekeimtől, és ők pedig tőlem. A szeretet ereje összeköt minket, és kölcsönös függőséget okoz, jóban, rosszban. Most ugyanezt az eltörhetetlen kapcsolatrendszert kell köztünk létrehozni, am jó és kellemes, tehát ez vár ránk a jövőben. Lényegtelen hogy látja valaki ezt, mi már benne vagyunk ebben a helyzetben. úgy hogy tegyük kívánatossá ezt.

Ha valaki sajnálja azt a tényt, hogy mi egymástól függünk, akkor egyszerűbb, ha mindenkitől eltávolodik és elmenekül. De mi egy másik szintre emelkedtünk, akarjuk ezt a kapcsolatot és még ha nem is értük el, még is fel kívánjuk építeni a kölcsönös garanciát közöttünk, a nulláról.

A kabbalában ezt nevezzük úgy, hogy „egy ember, egy szívvel.” Ha a tüntetőink kívánják ezt a fajta egységet, akkor gyerünk, minden az övék. Azonban először el kell magyarázni mindent nekik. A kölcsönös garanciában mindenki megkapja, amire szüksége van, és mindent megad a közösségnek, de enélkül az adakozás nélkül, a társadalom nem létezhet. Ez a lényege a kölcsönös garanciának. Ez az, ahogy törődnünk kell másokkal.

Kérdés

Néhány tüntetőnek teljesen világos a követelése. A „szociális igazságosság” azt jelenti, hogy mindenki megkapja az ingyenes oktatást, a normális lakásbérleti árakat, az általános jóléthez szükséges törődést, elérhető egészségügyi ellátást mindenkinek, egy használható fizetést az orvosoknak, és átlátható kormányzati lépéseket.

Válasz

Nagyon helyes. Azonban ez az egész nemzet felemelkedését igényli arra a szintre, ahol az emberek megérthetik, hogyan működik a törvényhozói és a végrehajtói hatalom, és hogy épülnek be az életbe. Minden embernek meg kell értenie, mit jelent a helyzet elemzése, a döntéshozás, a gyakorlati megvalósítás.

Gyerünk, és vonjuk be a nemzetet. Ez az, ahogy a problémát egyszer muszáj megoldani, „mindenki által.” Azonban emberek milliói nem tudnak összegyűlni minden döntés miatt, és ezért kiválasztott képviselőket kell feljogosítani erre, vagy elfogadni az „Úr” erejét, átadva a felelősség súlyát a saját válláról.

Ha el akarjuk juttatni az embereket, a szociális, nemzeti karakter egy intelligens döntéséhez, akkor be kell vezetnünk az ehhez megfelelő nevelést. Ma nem elegendő a puszta ismerete a kormányzati rendszerről Az embernek részt kell vállalnia a döntéshozatalból, a kölcsönös garancián belüli kereteken belül, és egyesülnie kell mindenkivel.

Ha igazságosságot akarunk – akkor előre kell mennünk, és az egység, ami most szükséges. Csak akkor lesz képes elemezni és megérteni a helyzetet. Csak akkor fog felnőni, és megvalósítani az igazságosság törvényét.

Egyik vagy másik úton, de eljutunk a nevelés szükségességéhez. Reméljük, hogy az emberek meg fogják ezt érteni.

KN

A teremtmény mindig két ellentétes állapotban váltakozik: a sötétség és a Fény, távolság és közelség, ellentét és összeolvadás, a módosított forma és ugyanaz a forma. A mi utunk mindig ilyen állapotokon megy keresztül. Ezekben az állapotokban mi vagy a Teremtő “mellett,” vagy Teremtő “ellenében” vagyunk.

Kezdetben ezeken az állapotokon tudatosság és felismerések nélkül megyünk keresztül, ez a “kövületi” szint. Azután elkezdünk megérteni egy keveset, a “növényi” szinten, és már tudatosodunk is valamennyit, de még nem tudjuk mihez képest és hogyan változik, ez az “élő” szint. Amikor már értjük, hogy mindig én változom a Teremtővel szemben, azt nevezzük”emberi” szintnek.

A történelmünk folyamán ebben a formában fejlődtünk, állandóan valaminek az ellentétén keresztül. Állandóan egyre nagyobb benyomást kapunk, hogy mit is jelent az hogy ellentétben vagyunk a Teremtővel, vagy hasonlóvá válunk a Teremtőhöz. Az összes állapotok a teremtés alapgondolatában már eleve szét vannak választva, és össze is vannak kapcsolva az ok és az okozatok láncolatán keresztül, amelyen mi át kell menjünk.

Manapság, az egész emberiség belép a fejlődésnek egy érdekes szakaszába, amelyben el kell érkezzünk a felismeréshez és a tudatossághoz,  és a döntéshez, hogy részt akarjunk venni a fejlődésben, Látnunk kell, hogyan tudunk részt venni ebben a folyamatban, felgyorsítani, kifejezni a beleegyezésünket vagy bele nem egyezésünket, azokba az állapotokba amelyeken keresztül megyünk.

Ha én hozzá járulok az összes állapotommal a teremtés gondolatához, amelyekben fejlődöm – akkor én felgyorsíthatom a fejlődésemet. Mert a fejlődés láncolata az, hogy felismerem az állapotomat, hogy hol is vagyok, és amekkora mértekben nyomom magamat, hogy felfedezzem ki vagyok én, (mert a Teremtő az egyetlen erő, amely rajtam kívül létezik, Ő fejleszti ki a tudatos részvételemet), megerősítem a függetlenségemet, a gondolatomat, a megértésemet és az akaratomat.

Így létrehozom a saját “Énemet,” amely megszületik bennem, a teremtményben, és az oka annak, hogy ezt a folyamatot így tervezték, a végső felismerés a végső állapot, amelyben a teremtmény teljes mértékben átérzi az erőt, az alapgondolatot amelyben ő létezik, és amelyhez hozzá van tapadva. Az ő függetlensége abban áll, hogy  kérheti  a Felső alapgondolatát, és a részvételi lehetőségének a feltárulását, a saját fejlődésében.

BS