Szerző arhívuma: yanive

Kézikönyv a jósághoz

Szerző: yanive | Kategória: Tóra

Mi egy ismeretlen valóságban vagyunk, és napjainkban, miközben egy ilyen világban létrezünk, még mindig nem értjük pontosan hol vagyunk, kik vagyunk, milyen program által fejlődünk, és milyen cél irányába haladunk. Semmit nem értünk az életünkből, takarások rejtekében élünk, és önmagunkat okosnak és intelligensnek érezzük, mintha lenne tudásunk, véleményünk, és szabad akaratunk.

De amikor csapások és szenvedés ér el minket, megértjük, hogy képtelenek vagyunk bármire, nem értünk semmit, és esélytelenek vagyunk intelligens módon viselkedni. Pontosan a válság alatt láthatjuk, hogy semmilyen lehetőségünk nincs a valósághoz helyes módon viszonyulni, csak problémákkal szembesülünk, és még a legkisebb képességünk sincs megérteni azokat. Még ha néha meg is értünk valamit, mondjuk egy milliméternyit előre az időben, ez nem ad lehetőséget az állapotunk megváltoztatására, és arra, hogy másképpen viselkedjünk. Még ha el is döntjük, hogy valóban szükségünk van változásra, és arra, hogy elkezdjünk másképpen viselkedni, nincs erőnk megváltoztatni a viselkedésünket. Mit kezdjünk tehát ezzel a döntéssel, ha nem tudjuk megváltoztatni magunkat, befolyásolni egymást, és az egész világot?

Még amikor látjuk is, hogy csak kárt okozunk magunknak, és szerencsétlenséget, és valójában a halálba vezetjük magunkat, sem tudjuk ezt megállítani. Milyen gyalázatosan jelentéktelenek vagyunk! Be kell fejeznünk az önmagunkra irányuló élvezetekbe zárt létezést, amely teljesen meggyilkol minket, ha nem szerezzük meg a Tórát, az egoista vágyak korrekciójának eszközét, hogy a legalacsonyabb pontból kiindulva, a halál előtti pillanatban, elkezdjünk visszaemelkedni a csúcsra teremtő szintjére, a lehető legmagasabb minőséghez, az adakozáshoz.

Ezt az eszközt nevezzük úgy, hogy, “Torah,” ami sokkal fontosabb, mint bármi más. Ennélkül, nincs esély bárminek az elérésére. Nem tudunk a szenvedés útján fejlődni. A csapások elérték, hogy kutatni kezdtük a bajból való kikerülés összes lehetőségét, és a végén magához a pusztuláshoz vezet el bennünket, hogy elkerüljük a szenvedést. Amikor a vágy érzi a határtalan szenvedést a teljes szembenállása miatt a Fénnyel, le akarja magát teljesen nullázni, inkább bármi legyen, mint a szenvedés.

Akkor tehát a Torah az egyetlen eszköz, amely az élethez, a korrekcióhoz és a valódi létezéshez vezet minket. Ezért nincs szenvedés útja, a Torah útja nélkül. A Torah azért lett feltárva az emberiség számára, hogy az emberek képesek legyen használni. A helyes formában kell feltárnia mindenkinek – mint a Reformáló Fényt. Azonban ha nem helyesen használjuk a Torah-t, azaz nem értjük meg, akkor a szenvedés útját követjük. Ha korrekt módon használjuk a Torah eszközét, akkor a Torah útját, vagyis a Fény útját követjük. Ha valamilyen módon, a kettő között vagyunk, akkor a „földi úton” fejlődünk.

Ezért nagyon fontos Baal HaSulam „Az Istenség feltárása (Matan Torah)” című cikke, mivel ez beszél nekünk arról, hogyan kaphatjuk meg a Torah-t. A Torah felülről lett az emberiségnek átadva, és alul jelenik meg a Torah megszerzése. Minden szenvedés abból származik, ha nem használjuk a Torah-t megfelelő módon. Minden a mi erőfeszítésünkön múlik, ami a jóságra irányul. Ezért semmi másból nincs hiányunk, kivéve ezt az eszközt! Tehát találjuk meg, hogyan kapjuk meg a Torah-t, és érünk el a jósághoz!

Tovább >0

24 jún 2011

Alvásba zuhanva az ellenséges markában

Szerző: yanive | Kategória: tudomány

Kérdés

Miért nem fedezik fel a modern tudomány kutatói, a lényegét annak, ami most történik a világban?

Válasz

Éppen ellenkezőleg, fokozatosan kikutatják a lényegét. Néhány ember már most felfedezte és publikálta, hogy az emberi társadalomnak egységre kell törekednie. Írva van, „higgyünk a nemzetek bölcsességében.” Szóval már ismerik a problémát, és látják, hogy az egység valóban szükséges. Egyszerűen nincs más választás. Az emberek látják ezt, a saját szemükkel, anélkül, hogy a spirituális úton lennének, a korrekció módszerének megszerzése nélkül.

Sőt, egyre hangosabban felemelik a szavukat az egység szükségességéért. Csak támogatnunk kell ezt a folyamatot, minden erőnkkel.

Azonban a legfontosabb dolog, amelyet nekünk kell megtenni, hogy megismertessük az összes emberrel, minden lehetséges eszközzel, felhasználva az összes csatornát, hogy van módszer, van eszköz. Ez az, amiben a probléma rejlik: hogyan mutathatjuk meg a módszert a világnak, hogy ez lehet a gyógyszer a bajainkra? Hogyan írhatjuk át a kabbala tudományának teljes rendszerét úgy, hogy az emberek ne forduljanak el tőle, csak a nyelvezet miatt?

Fokozatosan kell cselekedni, most nem beszélünk a Teremtőről, a Torahról, a parancsolatokról, és így tovább. Csak felemeljük az egység gondolatát és tovább visszük. Folytatjuk a magyarázatot egészen addig, míg az emberek megértik, hogy át kell menni egy bizonyos változáson, és hogy a legfontosabb, hogy át fognak menni egy belső fejlődésen, a Fény eszközén keresztül. Akkor új szívbeli pontok lesznek a feltárva, és emellett a világ is képes lesz felismerni, hogy Izrael egy feladat, egy kijelöltség. Hirtelen mindenki elkezdi másképpen megérteni azt. Ehhez fokozatosan hozzá kell adnunk a saját részünket, a korrekció módszerét. Az emberek beszélnek a válságról, és önmaguk erejéből kell egységre lépniük. Nekünk azt kell elmagyarázni pontosan milyen módon, kell ezt az egységet végrehajtani.

Fájdalmasan érezzük az egységre lépésre való képtelenséget, mintha a Teremtő, a természet egy halálos véghez vezetne minket, hogy megölhessük egymást. Csak úgy, mint az ősi Babilonban, egy megváltoztathatatlan törvény előtt állunk. Gyűlöljük egymást, miközben teljesen és eltéphetetlenül össze vagyunk kötve és függünk egymástól. Tehát akkor mit tehetünk? Az ellenségem itt van mögöttem, kész megölni engem, de én alszom a karjaiban, mint egy csecsemő. Lehetséges ez?

A természet a halálos végbe, katasztrófákba vezet bennünket. Ez az, amit tudatnunk kell a világgal, tisztán rámutatni erre, és elmagyarázni, hogy ez a legmegfelelőbb állapot arra, hogy megszerezzük a korrekcióhoz szükséges módszert.

Tovább >0

24 jún 2011

A globális világ nem oszlik fel részekre

Szerző: yanive | Kategória: világ

Két erő van, amely befolyásol minket: az egyik hátulról hajt, a másik elölről húz minket. Ennek megfelelően a kabbala megállapítja, hogy két utunk van a cél elérésére.

Ha megnöveljük a bennünket előre húzó erőt, hogy az nagyobb legyen, mint a hátulról toló erő, akkor egy kényelmesebb és gyorsabb módon haladunk előre, a megértésben és a vágyban. Akkor egy kellemes és gyors útja a személyes korrekciónak és a teljességbeli állapotunknak nyílik meg előttünk. Ebben az esetben úgy fogjuk érzékelni a jelenlegi állapotunkat, mint egy forduló pontot, egy ugródeszkát, egy nagyon kellemes és jó ugráshoz.

HA nem törekszünk előre és segíteni mindenki másnak, azaz az egész emberiségnek, a negatív erő a szenvedésen át nyom minket előre. Természetesen itt is figyelembe kell vennünk a teljes, globális kapcsolatrendszerünket a modern világban, és ezen az alapon hatalmas szenvedés vár ránk.

Így az embereknek, akiknek megvan a vágya és a törekvése ma, meg kell érteniük a felelősségüket is, az egész világgal szemben. Az ő jutalmuk is ebben rejlik. A cél irányába való törekvést összefogni, és előre vezetni az embereket, egy hatalmas és nemes cél felé.

Ezért hozunk létre egy speciális portált most az Interneten, és gyűjtünk össze hatalmas mennyiségű anyagot rajta. Kapcsolatban vagyunk több szociológussal, politikai elemzővel, tudóssal, akik tanulmányozzák a társadalom jelenlegi helyzetét, a világkülönböző régióiban. Látjuk, hogyan viszonyulnak mindahhoz, ami történik.

Tudósok vizsgálják a jelenlegi állapotát az emberi erőforrásoknak, melyek már nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre, mint például a földgáz, kőolaj, víz, szén, vas és a termőterület, vagyis minden, amit a Föld ad a számunkra. Ezek szörnyű állapotban vannak, mivel nagyon kiéleztük a kizsákmányolását az erőforrásainknak. Sok cikk van erről, és még több fog megjelenni, és mi összegyűjtjük ezeket. Hatalmas mennyiségű anyag van már ott.

Hatalmas mennyiségű anyag van az oktatásról is. Elértünk ahhoz a ponthoz, ahol képtelenek vagyunk az emberiséget tovább emelni. Képesek vagyunk valamiféle oktatást kínálni a számukra, azonban semmi garancia nincs arra, hogy találnak munkát az iskola befejezése után. Még azt sem tudjuk, hogyan nőjön fel egy ember, egy kisgyermekből, a „kicsiny állatból,” aminek ő születik, hogyan válhat emberré, aki harmóniában él, egy megfelelő kapcsolatban másokkal, ahogy azt a mi, globális világunk megkívánja most ezt. El kell magyaráznunk megfelelően az embereknek, mit jelent globálisnak lenni, más szavakkal, teljese kölcsönös kapcsolatban élni.

Én, mint biokibernetikus kezdtem el dolgozni, amely az organizmusok rendszerével foglalkozik, azaz milyen módon tartják fenn önmagukat, maradnak egyensúlyban önmagukkal, és a homeosztázist önmagukkal és a környezetükkel. Ez egy hihetetlen rendszer.

A gyógyszerek ezen a tudáson alapulnak. Az orvos analízist alkalmaz és vizsgálatot arra, hogy az emberi szervezet különböző paramétereit ellenőrizze, melyek vannak egyensúlyban és melyek nem. Különböző grafikonok vannak, melyek bemutatják a létezést, és a belső rendszer állapotait, a nyomást és a hőmérsékletet, az elektrolitok, savak stb. egyensúlyát. Ezek egy hatalmas, kölcsönös kapcsolatban álló adathalmazt képeznek.

A mi világunkban a társadalom ugyanígy működik. Soha többé nem fog úgy országokra szétválasztódni, mint ezt megelőzően. Azonban még nem állunk erre készen, pszichológiailag. Nem értjük még ezt meg. Ki kell fejlesztenünk és meg kell értenünk a globális rendszert, és az egyensúlyi kapcsolatrendszert, amit karban kell tartanunk. Ez az egyensúly adja meg nekünk a normális élet érzékelését.

Mihelyt egyetlen része, a közös, emberi szervezetnek kiesik a helyes kapcsolatrendszerből, azonnal feltűnik egy betegség. Sőt ez a rész képes egy másik rendszernek látszani, és egy másik formában megjelenni. Még nem értjük ezt teljesen. A tudósok csak most kezdték a globális mechanizmusokat tanulmányozni.

A technológia megtanít minket az analóg, globális, zártkörű rendszerek viselkedésére. Mihelyt alkalmazzuk ezt az emberi társadalom vonatkozásában, egy szörnyű eltérést látunk a kapcsolatok mai rendszerében. A természet fokozatosan nyom minket a globális világkép irányába.

Tovább >0

24 jún 2011

A globális mátrix: ahol nincs idő önmagunkra

Szerző: yanive | Kategória: válság

A válság eljött a világra, az emberek érzik ezt, vagyis azt érzik, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak a számukra. Valóban nem lesz jobb, függetlenül attól, hogy elkezdjük korrigálni a dolgokat a Teremtővel való harmonizáláson át vagy sem.

Ezért keresnünk kell embereket, akik válaszolnak a hívásunkra, hogy terjesztenünk kell „az információt szétszórni,” a lehető legjobban használni az internetet, mint eszközt. Az internet gyakorlatilag a lehetőségünk a mindenhová való eljutásra. Először saját magunkat kell eljuttatni egy rendszerig, másfelől amikor másokat kezdünk szervezni, önmagunkat szintén szervezetté kell tenni.

Az első dolog, ami kell a munkánkhoz, a belső egység, és természetesen a munkánk legfontosabb aspektusa, a terjesztés. A válság pontosan megmutatta, hogy többet kell törődnünk másokkal, mint magunkkal. Gyorsabban elérjük a célt, a lehető leggyorsabb módon, ha terjesztjük a kabbalát. A válságon át a Teremtő megmutatja nekünk, hogy nem szabad önmagunkra időt pazarolni. Csak a világ számára van időnk, a világot szervezve, önmagunkat szervezzük és korrigáljuk.

A globális válság teljesen érthetően érkezett el, néhány évvel ezelőtt. Hosszú ideje a környezetvédők jelezték, hogy bajban vagyunk, de pontosan a gazdasági válság volt az, ami elhozta a pánikot. Miért a gazdasági válság? Mert ez reflektált az emberek közötti egoista kapcsolatokra a legjobban, amikor ezek a kapcsolatok globálisak lettek, és integráltak, a problémák megjelentek.

Mi is az a gazdaság? Egy kijelző, az egoisztikus kapcsolatrendszerünk kifejezésére, annak összege, amit mindenki közülünk akar, de képtelen elérni, csak az által lehetséges, ami maga a gazdaság, azaz az egoisztikus kötelékekkel és kapcsolatokkal, megfelelve az „én neked teszem meg, te pedig nekem” alapelvnek. A gazdaság tiszta egoizmus, annak a legkeményebb, piszkosabb formájában. Amikor hirtelen belépünk egy globális, összekapcsolt állapotba, felfedezzük, hogy ez az állapot teljesen ellentétes azzal, amit a gazdaság fogalma jelöl.

Tárgyalhatunk bármiről – akár az atomfegyverekről is – a félelmünk ezt lehetővé teszi. Azonban képtelenek vagyunk a gazdaságról tárgyalni., mert mindenki a maga oldalára szeretné húzni a takarót. De hát hogy másképp lehetne?

Ez a legnagyobb problémánk. A gazdaság már úgy jelent meg a világunkban, mint egy integrált, összekapcsolt, kölcsönösen összekötözött rendszer, és az emberek még nincsennek készen erre.

Ez a legnagyobb viszály, ami létezhet a világunkban, a legnagyobb, akkut megmutatkozása, a rendszerrel való nem megfelelőségünknek, azzal a rendszerrel, amely most manifesztálódik a számunkra. Láthatjuk az internetet, ami maga az analóg mátrix, minden rész kölcsönösen függ a másiktól. Az akaratunk ellenére össze vagyunk kötve ebben, az egoista gazdaság összes kötelékével, és nem tudunk belőle megszökni. Ez a természet kihívása, és világosan mutatja, „fiúk, az idő eljött.”

Előre kell mozdulnunk önmagunk által, és enyhíteni ezt az állapotot, eljuttatni az egész emberiséget ennek a mátrixnak való teljes megfelelésig, magyarázatokon és az oktatásokon át. Ha nem lépünk ebbe az irányba, a képességünknek megfelelően, akkor a válságot rántjuk magunkra még jobban.

A mátrixnak megvan a saját programja, milyen módon kerül egyre közelebb hozzám, aminek eredményeképpen még nagyobb eltérések jelennek meg a világban, forradalmak, háborúk, kataklizmák, és így tovább. Egy vulkán felébresztése komoly következményeket okoz a globális skálán. Mi történik, ha 20 – 30 vulkán tör ki? Mi az ismeretlen túszai vagyunk, egy lőporos hordón ülünk, a Föld titáni erőket hordoz a mélyében. Meg kell ezt érteni és nem provokálni a természetet, hogy a kemény arcát fordítsa felénk. Éppen ellenkezőleg, most teljes mértékben felborítjuk az egyensúlyát, de nem csak ökológiai értelemben.

Ezért az összes csoportunknak, mindenkinek, aki velünk tanul, terjesztenie kell. A természet maga kötelez minket erre. Ez az egyetlen út, a számunkra, az előre törésre, és a globális mátrix megközelítésére.

Tovább >0

24 jún 2011

A lakoma ahol alig várnak téged

Szerző: yanive | Kategória: adakozás

A Teremtő megteremtette a vágyat a teremtményben, mint egy fekete pontot a Fehér Fényben. Az embernek hozzá kell adnia , ezen vágy felett a saját vágyunkat is hozzá kell adnunk, mert csak ezt a hozzáadást tekintjük a befogadó edényének a Fény számara, amelyben mi képesek vagyunk feltárni Fényt.

Az összes tulajdonságai a Fénynek, amelyet mi felfedezünk, ez a teljes fokozata a NaRaNHaJ-nak, és ez csak is az által a hozzáadás által történik, amelyet mi saját magunk által kell elérnünk. Ez kezdetben nem létezik, fokozatosan meg kell növeljük az edényünket (vágyakat) “620” szorosára, és ennek a növekedésnek a mértékében képesek vagyunk feltárni a Fényt.

Azaz, az összes Fény feltárása nem történhet meg a kezdeti, azaz a teremtett vágyban amelyet a Teremtő teremtett, csak a sóvárgásban, amelyet mi kifejlesztünk a teremtett vágy felett.

A sóvárgást nem lehet kifejleszteni egyedül, csak a barátok segítségével. Ezután a sóvárgás után szerezzük meg az adakozás állapotát. Ha én a célhoz akarok érni, úgy hogy összekapcsolódok a barátokkal és szándékom van rá, hogy a többieket szeressem, ennek az a jele, hogy megszereztem azt a célt, amely az adakozás tulajdonságának elérése. A boldogság, az élvezet ebben az, hogy lassanként felfedezem magamban az adakozás tulajdonságát, a Fényt, amely jó és adakozó.

Önmagamat kell átváltoztatnom jóra és az adakozóra, és ezt a tulajdonságot a Fényben fedezem fel. Mert mi egyelőre a forma azonosságának a törvényét tudjunk feltárni és megfogni, és csak azon tulajdonságokat tudjuk felfedezni a Fényben, ami bennünk is van.

De ha létezik bennem a nagy sóvárgás, és csodálat a magasztos cél felé, és megjelennek a vágyak, amelyeket magamba fogadok a környezetemtől, és az erőfeszítés amelyeket teszek, a cél fontosságának az érdekében, én állandóan nyomás alá helyezem magam a környezetem segítségével, és annak kölcsönös garanciájával. Mivel az összes vágy, amelyeket a környezetemtől kaptam, azok az adakozás vágyai, edényei, és a sóvárgás is az, hogy megízleljem az ételt a király lakomáján, “az adakozás érdekében” .

Hatszáz húsz az edények, vágyak száma, amelyet mi kifejlesztettünk a felemelkedésünk útjának mentén – 125 lépcsőfokon. Így érünk el a “helyes” lakomára, azaz, azt az ajándékot kapjuk hogy adakozhatunk a házigazda lakomáján.

Tovább >0

23 jún 2011

A spiritualitás íze a hála érzetében jelenik meg

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke

Attól függően, hogy mi vajon a “Király palotájában” tettük-e dolgunkat, és amekkora mértékben korrigáltuk edényeinket, meghatározza majd a “lakomát” amihez eljutunk majd, és hogy abban milyen ízeket érzünk majd, édeset vagy keserűt. Mi élvezzük hasonlóságunkat a Teremtővel, és élvezzük annak ízeit, és mindeközben korrigálatlan edényeinken belül keserűséget érzünk.

Azonban nem a finomságok keserűek, hanem a szándékunk, a saját gonoszságunk felfedezése, a megfelelő adakozás iránti szándék hiánya, amely miatt mi képtelen vagyunk elérni a Királyt. Más szóval a gonosz felismeréséhez való elérkezésről szól a teljes folyamat.

Munkámban miközben én egy királyi lakomára várok, el kell érjek egy olyan állapotot, amikor a munka maga válik lakomává számomra, egy olyan jutalommá mely olyan boldoggá tesz engem, hogy semmi másra nincs szükségem. Amennyiben én örömet okozok a Királynak, én hajlandó vagyok abban az állapotban megmaradni, melyet “ez a világ”-nak nevezünk. Én nem kérek Tőle semmi mást, kivéve egy dolgot: annak lehetőségét, hogy hálás lehessek Neki. Még arra sincsen szükségem, hogy tudjam azt, hogy örömet okozok Neki, mivel ez az érzékelés a lehető legnagyobb élvezetet okozná. Így én még ezt sem akarom érezni.

Én csak ugyanazon a helyen akarok maradni ahol most vagyok, anélkül hogy bármekkora plusz megértést, elérést, kapcsolatot vagy ízt kapnék hozzá. Ha egyátalán szükségem is van valamire, az csak az hogy köszönetet mondhassak a Teremtőnek, semmi többre. Ez az ami a teljes munkámat és teljes jutalmamat jelenti.

Rendben van amennyiben azt sem tudom kinek adakozom, és hogy adakozom-e egyátalán, és hogy mi történik ezután – még akkor is ha semmit sem tudok. Én leválasztom magamat bármilyen önző megértésről, elérésről és érzékelésről. Ennél fogva miután az összes korrekció megtörtént, elkezdem érzékelni a Tóra valódi ízét.

Én felemelem a Shechina-t (Istenséget) a porból, bár mindez csak az én nézőpontomból történik így, miközben a Shechina maga nem változik. Írva van, “És te régi, raktáron tartott étket eszel majd”. Én becsapom magamat, hogy látszólag ebben a világban élek. Semmi nem változik, kivéve azt az értéket amit én magam adok. Amennyiben én hálásan elfogadom a Teremtőtől jelenlegi, lehető legrosszabb állapotomat, akkor nincs annál jobb állapot.

Tovább >0

23 jún 2011

Minden lépésnek megvan a válasza

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, kongresszus

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy a személy saját belső analízise megadja a választ kérdéseinkre belülről. Hogyan lehetek biztos abban, hogy önzőségem nem csap be engem, és valóban a helyes választ kaptam meg ahelyett, hogy csak elképzelek valamit?

Válaszom:

Amennyiben keressük hogyan lépjünk tovább – a könyvek, a módszer által, akkor a helyes választ kapjuk az adott pillanatban. A következő lépcsőfokon egy még helyesebb választ kapunk.

Minden egymást követő lépcsőfok az előzőhöz mérve helyesebb, és a korábbi onnan visszatekintve hibásnak tűnik. Ezáltal haladunk előre. Ilyen módon a gyermek elkezdi megérteni, hogy addig játékokkal játszott, és nem valami valóságossal.

Tovább >0

23 jún 2011

Egy kényelmes pihenőhely csapda az úton

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke

A probléma abból áll, hogy keresztül kell mennünk a gonosz felismerésén, zavarodottságon, melyeket csalódások és korrekciók követnek. A személy mindig készen áll arra hogy igazolja magát, és döntéshelyzetben érezze magát, mintha megértené mit is kell tennie.

Könnyedén talál több száznyi idézetet, és egy teljes teóriát képes építeni saját maga támogatására. Állandóan nyavalyog és panaszkodik. Ezért olyan nehéz számunkra az igazság megtalálása.

Csakis akkor amikor a személy az igazságra aspirál, visszautasítja az álszentséget, és valóban az igazságot keresi, akkor fogja megérteni egyre nagyobb tisztánlátással, hogy mindeddig becsapta magát minden egyes állapotban. Ezáltal megbánja azt, és reformálja magát.

Valójában nagyon nagy kihívás, hogy a munkát élvezzük annak ellenére, hogy az keserű ízű és értelmetlen az értelmünk szempontjából. Legfontosabb az, hogy semmilyen önző támogatást nem vagyunk képesek találni munkánk számára, és azt mindig úgy kezeljük, mintha bolondság lenne, mintha bohóckodnánk. Bármit hajlandóak vagyunk követni, kivéve a Teremtő követését, azaz az adakozás színtiszta tulajdonságát, mely túl van az önmagunk érdekében történt gondoskodáson.

A Tóra két részre osztható: “szolgálat a teremtmények számára”, és “szolgálat a Teremtő számára”. Ez egy újabb akadály útunkon, mivel megzavarodunk azzal kapcsolatban melyik az elsődleges, és melyik a másodlagos. Általában a személy hibát követ el, és a teremtmények szolgájává válik, azaz nem azért szolgálja őket hogy azon keresztül elérkezhessen a Teremtő szolgálatához, ennél fogva egyszerűen önző beteljesülést nyer mindabból.

Mindezek valóban egyszerű kérdések, de mégis lehetetlen azokat elmagyarázni. A személynek magának kell éreznie hány csapda vár ránk az úton. Lehet hogy találunk egy bizonyos pihenőhelyet magunknak, egy biztonságos kikötőt, és megfagyunk azon belül életünk hátralévő részére.

Tovább >0

23 jún 2011

Az adományozással megáldva

Szerző: yanive | Kategória: adakozás

Kérdés:

Írva van: „Áldott vagy minden tevékenységedben…” Mit jelent az, hogy áldott?

Válasz:

„Áldott” azt jelenti, hogy én természetesnek veszem az adományozás tulajdonságát az én kapni akarási vágyamban. A kapni akarást én hiányosságnak, sötét foltnak tekintem, és keményen dolgozom a kijavításán – illetve kijavításomon, ami által elnyerem a Teremtő áldását – az adományozási szándékot az összes vágyam felett.

Az áldás bölcsesség (Bina). Mi más is lehetne áldás a személy számára? Mi mást hiányolhatnánk mint a reformáló fényt? Hisz nem létezik semmi. A teljes teremtés semmi más, mint maga a vágy, és ha ez tartalmazza az adakozás szándékát, akkor ez már áldott, hiszen nem létezik olyan állapot, ami ennél kívánatosabb lenne (a teremtés szempontjából). Ez minden, amire szükségünk van.

Azt mondják, az embernek naponta száz áldást kell kapnia. Más szóval, az egyénnek át kell alakítania az „edényét” hogy abba beférjen az adakozás, a tíz szfira amelyek közül mindegyik tízfelé tagolódik. Így jön ki a 100 áldás amely 100 akadályt (Shaaim) képez mert ebben az esetben az egyén úgy értékeli (Meshaher) a Teremtőt mintha a saját edénye már korrigálva lenne és fénnyel lenne kitöltve.

Tovább >0

22 jún 2011

A kapcsolódás szükséglet

Szerző: yanive | Kategória: Arvut (kölcsönös garancia), belső munka

Kérdés:

Hol található a mi kapcsolatunk, ha a spiritualitásról szóló feljegyzést – a Resimóval (Rhesimot) hozzuk kapcsolatba?

Válasz:

Az ami nekem felsejlik a környezetemből, az egy új vágy amellyel én magamra vonom a fényt. A vágy az, amit a kapcsolódásra való szükségletnek nevezünk.

Minél erősebb a mi elkötelezettségünk, annál magasabbra emelkedünk a spirituális világokba vezető létrán közeledve és kapcsolódva egymáshoz, összekapcsolódva mindenkivel egészen a legfelső, végtelen világig ahol már minden az egység állapotában van. Ekkor mi egy lélekké válunk.

Mindenkinek a saját lelke függő viszonyban van attól, hogy az említett kapcsolódás milyen szintjét tudta elérni. Például, én csak egy nagyon kis részt látok magam körül és ez az, ami definiálja az én lelkemet, amíg te egy sokkal nagyobb részt látsz magad körül, amelynek valószínűleg én is része vagyok. Mindenki a saját lelkével dolgozik addig a pillanatig, amíg a vágyak egyetlen lélekké kapcsolódnak.

Tovább >0

22 jún 2011